A következőkben a Facebook közösségi oldalt vizsgálom meg fogyasztóvédelmi és adatvédelmi aspektusból, különös figyelmet fordítva a személyes adatokkal való visszaélésre és az adatvédelmi hatóságok hatáskörének elemzésére a határon-átnyúló adatkezelésekkel összefüggésben. Felmerülhet a kérdés, hogy mi adja a téma fontosságát, hiszen ezen közösségi média felület láthatólag semmilyen jogszabályt nem szeg meg, próbálja a felhasználóknak a legjobb élményt nyújtani. Azonban a Facebookról elhíresült, hogy igen „liberálisan” bánik az adatainkkal és éppen ezért veszélyes is lehet, hiszen a felhasználó számára alig észrevehetően alkalmaz olyan megoldásokat, amelyek fogyasztóvédelmi, adatvédelmi és versenyjogi szempontból aggályosnak tűnhetnek.

A fogyasztóvédelmet az alábbiak szerint lehet meghatározni: „A fogyasztóvédelem (a fogyasztók védelme) olyan szemléletet, illetve politikát jelent, amely a jogviszonyban szereplő gyengébb fél szükséges védelmének teóriájaként jelenik meg.” [1] A terület további esszenciája az egyensúly helyreállítása, illetve az egyensúlytalanság csökkentése a fogyasztók védelmére a piaci viszonyok között. A fogyasztóvédelem egy fontos aspektusa, hogy a felhasználók adatai megfelelő védelemben részesüljenek. Az Európai Unióban 2018-ban lépett hatályba az általános adatvédelmi rendelet (továbbiakban: GDPR), amely hatékony adatvédelmi és fogyasztóvédelmi rendelkezések bevezetésére kötelezi és ösztönzi az uniós tagállamokat. A rendelkezések fókuszában az érintettek jogainak biztosítása kell, hogy álljon, hiszen a felhasználók megfelelő tájékoztatása az adatkezelésről ugyanis nem csak adatvédelmi, hanem fogyasztóvédelmi és versenyjogi kérdés is. A következőkben a fogyasztóvédelem és az adatvédelem Facebookal való komplex összefüggéseit szeretném megvizsgálni a legfrissebb EUB döntéseken keresztül.
   A Facebook weboldalán az olvasható, hogy a szolgáltatásai ingyenesen igénybevehetőek és nem tervez ezen a jövőben sem változtatni. Viszont sokan nem tudják, hogy közvetve a saját személyes adatainkkal fizetünk a szolgáltatásokért cserébe. Ahogy egyre inkább elmélyülünk a közösségi médiában, egyre több adatot szolgáltatunk magunkról, ami egyre több lehetőséget ad arra, hogy harmadik helyről származó weboldalak megszerezhessék és kiértékeljék azokat. Piacszerkezeti szempontokból kijelenthető, hogy a Facebook (a Twitterhez hasonlóan) monopolhelyzetben van Európában a közösségi médiumok terén. Éppen ezért tartom kiemelkedőnek azt a kérdést, hogy a Facebook meddig marad meg egy ilyen „vízfejű” és (jogi, illetve verseny szempontból) megközelíthetetlen intézménynek?
   A Facebook feddhetetlenségét mindenképpen rontja, hogy az ír adatvédelmi hatóság (DPC) 2018. március 15-én tizenhétmillió eurós pénzbírságot szabott ki a Meta Platforms Ireland Limited-re, mert 2018-ban a közösségimédia-cég több mint harminc millió Facebook-felhasználóját érintett egy adatvédelmi incidens. A DPC azt vizsgálta, hogy a Meta megfelel-e a GDPR személyesadat-kezelési szabályainak.[2] Végül a hatóság az eljárása során arra a következtetésre jutott, hogy a vállalat megsértette a GDPR 5. cikk (2) bekezdését és a 24. cikk (1) bekezdését azáltal, hogy nem vezetett be „megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy azonnal bemutassa azokat a biztonsági intézkedéseket, amelyeket a gyakorlatban alkalmazott az uniós felhasználók adatainak védelme érdekében.” [3]
   Viszont nemcsak Európában, hanem az USA-ban is előfordulnak hasonló esetek. Az egyikben négy személy nyújtotta be azt a csoportos keresetet a kaliforniai szövetségi bíróságon, amely alapján 15 milliárd dolláros kártérítést követeltek a Facebook, a kaliforniai Menlo parkban 2010 áprilisa és 2011 szeptembere közötti elkövetett jogsértéseiért. A felperesek állítása szerint olyan „cookie” -nak nevezett digitális fájlokat alkalmaznak a közösségi oldal üzemeltetői, amelyek alapján az internet-felhasználók azonosíthatók, hiszen azokat összecsomagolták a plug-inektől (nyomon követi a felhasználók böngészési előzményeit) származó információkkal és kereskedelmi célból eladták a hirdetőknek.[4] Ezen esetek nem egyedülállóak, hiszen a személyes adatok tisztességtelen felhasználásával kapcsolatban nemcsak a Facebook, hanem más szolgáltatók (pl.: Google) is hatalmas büntetéseket kaptak már. Ami azonban látszik, hogy ezen szankcióknak eddig nem volt visszatartó erejük a jövőbeni jogsértések megakadályozására.
   Felmerülhet a kérdés, hogy akkor milyen eszközei vannak a tagállamoknak, vagy akár az Európai Uniónak személyes adataink védelméhez? Egy 2021. június 15-i EUB ítélet[5] nagy valószínűséggel úttörő jelleggel bír ebben a kérdésben. A belga magánélet védelméért felelős bizottság (a továbbiakban: CBPL, később a helyébe lépő adatvédelmi hatóság, GBA) elnöke 2015. szeptember 11‑én abbahagyásra kötelezés iránti keresetet nyújtott be a Facebook Ireland, a Facebook Inc. és a Facebook Belgium ellen a brüsszeli holland nyelvű elsőfokú bíróság előtt. A CBPL elnökének az volt a célja,  hogy megszüntesse azt a helyzetet, amely a bizottság leírása szerint többek között „a magánélet védelmére vonatkozó jogszabályok Facebook általi súlyos és nagy számban történő megsértését” valósítja meg, és amely abban áll, hogy e közösségi hálózat különböző technológiák – például a sütik, közösségi média beépülő modulok (például a „Tetszik”, illetve a „Megosztás” gomb) vagy képpontok – révén információkat gyűjt mind a Facebook‑fiókok tulajdonosainak, mind pedig a Facebook‑szolgáltatásokat igénybe nem vevők szörfölési magatartására vonatkozóan. Ezen elemek lehetővé teszik az érintett közösségi hálózat számára, hogy megszerezze az internetes honlap valamelyik oldalát megtekintő internethasználó bizonyos adatait, amelyek magukban foglalják például ezen oldal címét, az említett oldal látogatójának IP‑címét, valamint a szóban forgó megtekintés dátumát és időpontját.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szóban forgó közösségi hálózat nem tájékoztatta kellőképpen a belga internethasználókat az érintett információk gyűjtéséről és ezen információk felhasználásáról. Egyébiránt az internethasználók által az említett információk gyűjtéséhez és kezeléséhez adott hozzájárulást érvénytelennek nyilvánította. Ennélfogva arra kötelezte a Facebookot, hogy a Belgium területén letelepedett valamennyi internethasználó vonatkozásában hagyjon fel azzal, hogy a beleegyezésük nélkül olyan sütiket alkalmaz, amelyek két évig aktívak maradnak azokon az eszközökön, amelyeket akkor használnak, amikor a Facebook.com domain alá tartozó internetes oldalakon szörfölnek vagy amikor harmadik fél honlapjára jutnak. Továbbá kötelezte az amerikai székhelyű céget, hogy hagyjon fel azzal a gyakorlattal, hogy sütiket helyez el a közösségi média beépülő modulok (példának okáért, különböző képek vagy posztok likeolása, megosztása vagy különböző cikkek megnyitása) vagy hasonló technológiai eszközök révén a Facebook közösségi hálózat által ily módon követett célokra tekintettel túlzott mértékben gyűjt adatokat. Ezentúl szolgáltasson olyan információkat, amelyekről észszerűen feltételezhető, hogy az érintett személyeket megtévesztik - az e közösségi hálózat által - a sütik használata érdekében rendelkezésre bocsátott mechanizmusok valós tartalmát, végül pedig a sütik és közösségi média beépülő modulok révén szerzett valamennyi személyes adatot – a jogszabály előírásainak megfelelően - semmisítse meg.

A Facebook Ireland (és mások) fellebbezést nyújtott be, végül a másodfokú bíróság csupán a Facebook Belgiumnak adta meg a fellebbezési lehetőséget és azt állította, hogy kizárólag az ír adatvédelmi biztos rendelkezik illetékességgel arra, hogy abbahagyásra kötelezés iránti keresetet indítson a Facebook Irelanddel szemben, mivel kizárólag az utóbbi felelős az említett közösségi oldal felhasználói személyes adatainak az Unióban történő kezeléséért.
   A másodfokú bíróság előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az EUB-hez, amelyben az Alapjogi Charta összefüggésben értelmezett GDPR-ral kapcsolatban arra kereste a választ, hogy az adatvédelmi rendelet hatálybalépésének időpontját (2018. május 25-ét) követően bekövetkező tények vonatkozásában eljárhat-e a Facebook Belgiummal szemben. Ez a kérdés azért merült fel, mert a GDPR „egyablakos ügyintézés” szabálya alapján (tekintettel arra, hogy a Facebook Irelandet tekintették az érintett adatok adatkezelőjének), kizárólag az ír adatvédelmi biztos rendelkezik hatáskörrel arra, hogy abbahagyásra kötelezés iránti eljárást indítson, és amely felett az ír bíróságok gyakorolnak felülvizsgálatot.
    Az EUB megállapította, hogy a rendelet bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi a tagállami felügyeleti hatóság számára, hogy eljárást indítson akkor is, ha nem minősül fő felügyeleti hatóságnak. Tehát az uniós jog nem követeli meg, hogy - a határokon átnyúló személyesadat-kezelés szempontjából- adatkezelőnek vagy adatfeldolgozónak minősülő személy, aki ellen ezen eljárást kezdeményezik, a tagállam (csupán azt, hogy az EU) területén tevékenységi központtal rendelkezzen.
   Érdemes megemlíteni az EUB 2022. április 28-i ítéletét[6], amely álláspontom szerint új szintre emeli a fogyasztóvédelem eredményességét. Az alap probléma az volt, hogy a Facebook internetes platform többek között a www.facebook.de internetes címen tartalmaz egy App Center nevű területet, amelyen a Meta Platforms Ireland harmadik felek által biztosított ingyenes játékokat tesz elérhetővé a felhasználók számára. Amikor egyes játékokat az App Centerében keresnek, megjelenik egy jelzés, amely tájékoztatja a felhasználót arról, hogy az érintett alkalmazás használata lehetővé teszi a szerencsejáték-társaság számára, hogy személyes adathoz jusson, és engedélyt kap arra, hogy adatokat (például pontszámát és egyéb információkat) tegyen közzé az adott felhasználó nevében. A felhasználó az alkalmazás használatával automatikusan elfogadja az általános feltételeket és az adatvédelmi szabályzatot is. 
    A Federal Union, a jogsértési tilalmakról szóló törvény 4. §-a értelmében kereshetőségi joggal rendelkező testület úgy vélte, hogy az érintett játékok által az App Centerben nyújtott információk tisztességtelenek, különösen az alkalmazandó jogi követelmények be nem tartása tekintetében. Ezen túlmenően úgy véli, hogy az a kijelentés, miszerint  az alkalmazás jogosult a felhasználó bizonyos személyes adatainak a nevében történő közzétételére, olyan általános feltételnek minősül, amely indokolatlanul hátrányosan érinti a felhasználót. Fellebbezések folytán az ügy a  Szövetségi Bírósághoz került, amely előzetes döntéshozatali eljárás keretében az EUB-hez fordult. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy a GDPR-ral ellentétesek e azon nemzeti szabályok, amelyek lehetővé teszik a versenytársak, illetve a jogszabályban megjelölt szervezetek számára, hogy jogaik konkrét megsértése nélkül eljárást indítsanak.
   A Bíróság úgy határozott, hogy a GDPR 80. cikkének (2) bekezdése nem zárja ki azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik a fogyasztóvédelmi egyesület számára, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmára, valamely fogyasztóvédelmi törvény megsértésére vagy az érvénytelen általános szerződési feltételek alkalmazásának tilalmára hivatkozva – konkrét jogsértés nélkül - bírósági eljárást indítson. A fenti – tisztességtelen gyakorlattal kapcsolatos - kérdéseket pedig a nemzeti bíróság vizsgálja majd meg.

Összességében megállapíthatjuk, hogy az az ítélkezési gyakorlat alakul ki Európában, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi szervezetek konkrét jogsértés bekövetkezése nélkül  is tudnak igényt érvényesíteni – bizonyos feltételek teljesülése esetén -  a Facebook ellen. Viszont véleményem szerint még messze vagyunk attól, hogy az a természetes személyek, mint fogyasztók egyéni keresettel élhessenek. Mindazonáltal mindenképpen pozitívum a számomra, hogy a nagy techóriás ellen már a tagállami hatóságok és egyéb non-profit szervezetek is képesek az egyensúlytalanságot csökkenteni, mint a fogyasztóvédelem egyik fő célját, éppen ezért ilyen eklatáns példákkal (mint ezek az ítéletek) járulnak hozzá, hogy az átlag felhasználó kevésbé érezhesse magát kiszolgáltatva.

Készítette: Boros Dominik, DE ÁJK, negyedéves joghallgató

Források jegyzéke:

[1] Csécsy György - Fézer Tamás - Hajnal Zsolt - Károlyi Géza-Törő Emese - Zoványi Nikolett: Az üzleti élet szerződéseinek joga. Debreceni Kiadó, Debrecen, 2015.  243. oldal

[2] Az Európai Parlament és a Tanács  (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet). 5. cikk (1) bekezdés f) pontja, 5. cikk (2) bekezdése, 24. cikkének (1) bekezdése és 32. cikkének (1) bekezdése.

[3] https://jogaszvilag.hu/vilagjogasz/17-millio-euro-gdpr-birsagot-kapott-a-meta/ (2022.12.21.)

[4] https://www.reuters.com/article/idUSKBN2BE1TX (2022.12.21.)

[5]C‑645/19 sz. ügy Facebook Ireland Limited és társai kontra Gegevensbeschermingsautoriteit ügy[ECLI:EU:C:2021:483]

[6] C‑319/20 sz. ügy a Meta Platforms Ireland Limited, és a Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände – Verbraucherzentrale Bundesverband e.V. között folyamatban lévő ügy [ECLI:EU:C:2022:322]

 

Kategória: KormányzásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Athanasios Rantos főtanácsnok indítványa egy olyan lengyel ügyben született, amely 2017 óta a közérdeklődés középpontjában áll, ezért a Közjavak is többször foglalkozott a témakörrel (lásd például „Utolsó szög a jogállamiság koporsóján? – Mi lesz a lengyel bírói függetlenséggel?” vagy „Döntött a lengyel bírósági reform ügyében az EUB” című blogbejegyzéseket). 

Az ügy tényállása

A most született főtanácsnoki indítvány középpontjában a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács (továbbiakban: KRS) engedélyezési mechanizmusának kérdésköre áll. Ezen mechnaizmus -, amely a 2017. évben igazságügyi reform részeként bevezetett lengyel rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény alapján született - előírja, hogy azoknak a bíráknak, akik a nyugdíjkorhatár elérése után is el kívánják látni tisztségüket, szándékukról nyilatkozniuk kell a KRS-nek. Az elutasító határozattal szemben a lengyel legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati tanácsához lehet felülvizsgálattal élni.
   A jelenleg folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárást egy olyan ügyben kezdeményezték, ahol a jogvita középpontjában egy a KRS elutasító határozatával szemben, határidőn túl benyújtott fellebbezés áll.
   A rendkívüli felülvizsgálati tanács az eljárása felfüggesztésével egyidőben azt kérdezte az Európai Unió Bíróságától, hogy sérti-e a bírák elmozdíthatatlanságának és függetlenségének az elvét, az a lengyel szabály, amely:

• a nyugdíjkorhatár elérését követően a bírói tisztség ellátását egy másik hatóság engedélyétől teszi függővé, illetve
• a jogszabályban meghatározott határidő elmulasztása esetén a kérelmezéshez való jog elvesztését írja elő.

Főtanácsnoki indítvány

A főtanácsnok először az vizsgálta meg, hogy a szerv, amely előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett „bíróságnak” tekinthető e. Ennek oka, hogy a tanács függetlenségével kapcsolatban több kétely is felmerült. (lásd. korábbi „Ellentétes az uniós joggal a lengyel bírák visszahívhatóságának szabályozása” című blogbejegyzést). A főtanácsnok ezen követelményt nem az Európai Unióról szóló szerződésben foglalt, a bírák elmozdíthatatlanságának és függetlenségének elve, illetőleg az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt, a hatékony jogorvoslathoz való jog szempontjából közelítette meg a kérdést, hanem a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartására összpontosított.

Vizsgálódása eredményeképpen megállapította, hogy a rendkívüli tanács „bíróságnak” tekinthető, így jogszerűen fordult az EUB-hez előzetes döntéshozatali eljárás keretében. Álláspontja szerint még ha a lengyel igazságszolgáltatási rendszer reformjait követően a KRS a végrehajtó hatalom által ellenőrzött „foglyul ejtett intézménnyé” vált is, az a tény, hogy hatáskörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy engedélyezi-e vagy sem a bírói tisztségek ellátásának meghosszabbítását, önmagában nem elegendő a bírói függetlenség elve megsértésének megállapításához.
    Ezt követően az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre fejtette ki álláspontját és megállapította, hogy a bírói tisztség további betöltéséről szóló KRS-határozat alapjául szolgáló kritériumok túlságosan homályosak és ellenőrizhetetlenek. Kételyek merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy a lengyel törvény nem ír elő határidőt, amelyen belül a KRS-nek el kell fogadnia a határozatát. A főtanácsnok véleménye, hogy az uniós joggal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a bíró azon szándéknyilatkozatának érvényességét, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után is bírói tisztséget kíván ellátni, olyan hatóság engedélyétől teszi függővé, amely bizonyítottan nem független a jogalkotó vagy a végrehajtó hatalomtól, és amely a határozatait homályos és nehezen ellenőrizhető kritériumok alapján hozza meg.
   A szándéknyilatkozattal kapcsolatban megállapítja, hogy a lengyel törvényben előírt hat hónapos határidő, elég hosszú ahhoz, hogy a bírónak lehetősége legyen átgondolt döntést hozni azzal a nyilatkozatával kapcsolatban, hogy továbbra is el kívánja-e látni a tisztségét. Ezen jogvesztő határidő elmulasztásának következményei alóli mentesítés kizártsága pedig nem teszi ki a bírákat semmilyen külső nyomásnak vagy befolyásnak, és az ráadásul megfosztja a KRS-t a mérlegelési jogkör gyakorlásának lehetőségétől.
    Ettől az értékeléstől függetlenül a főtanácsnok szerint a rendkívüli felülvizsgálati tanács feladata e jogvesztő határidő arányosságának vizsgálata.

 

Az összefoglalót készítette: Gál Klaudia Kitti, 4.éves joghallgató

 

Források jegyzéke:

A főtanácsnok indítványa a C-718/21. sz. Krajowa Rada Sądownictwa (A bírói tisztség további betöltése) ügyben

• Uniós „atomfegyver” kerül bevetésre Lengyelországgal szemben? - A lengyel igazságügyi reform, https://kozjavak.hu/unios-atomfegyver-kerul-bevetesre-lengyelorszaggal-szemben-lengyel-igazsagugyi-reform (Letöltés dátuma: 2023.03.02.)
• Ellentétes az uniós joggal a lengyel bírák visszahívhatóságának szabályozása, https://kozjavak.hu/ellentetes-az-unios-joggal-lengyel-birak-visszahivhatosaganak-szabalyozasa (Letöltés dátuma: 2023.03.02.)
•  Utolsó szög a jogállamiság koporsóján? – Mi lesz a lengyel bírói függetlenséggel? https://kozjavak.hu/utolso-szog-jogallamisag-koporsojan-mi-lesz-lengyel-biroi-fuggetlenseggel (Letöltés dátuma: 2023.03.02.)
• Döntött a lengyel bírósági reform ügyében az EUB, https://kozjavak.hu/dontott-lengyel-birosagi-reform-ugyeben-az-eub (Letöltés dátuma: 2023.03.02.)

 

 

 

Kategória: AlapjogokEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Az utóbbi évek során folyamatosan visszatérő probléma a kollektív munkajog létjogosultsága és annak modernkori kihívásai, valamint a hatékony érdekegyeztetés kérdése, nemcsak nemzeti, hanem európai színtéren is. A kollektív munkajog fontosságát és tartalmi esszenciáját az a tény adja, hogy ez a jogintézmény, ez a jogág hivatott „visszabillenteni” a munkaviszonyokat az „alá-fölé” rendeltségből a „mellérendeltség” irányába, valamint ezen jogintézmény hivatott a munkáltató hatalmi túlsúlyával szemben fellépni, főként a munkavállalók közösségének a javára. Ugyanakkor a kölcsönös együttműködés és kooperáció hosszú távon mindkét fél javára válhat.

Bevezetés

Az európai kollektív munkajog igénye először a munkavállalók szociális jogairól szóló chartában, valamint az Európai Unió Alapjogi Charta 27. és 28. cikkeiben jelentek meg.[[1]] Ezen munkavállalói jogok a következők: a tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jog, a szervezkedés szabadsága, a kollektív alkuhoz való jog, valamint a kollektív fellépéshez való jogot is ide kell sorolnunk. Ugyanakkor fontos azt is kiemelni, hogy az Európai Unió úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 153. cikkének értelmében nincs kompetenciája és hatásköre azon feladat ellátására, hogy a kollektív munkajog miden területén, az egész Unióra kiterjedő, kötelező erejű jogszabályokat alkosson. Ezért az EU konkrét jogszabályokat, amelyeknek legtöbbje irányelv, csak néhány kivételes jog és kötelezettség terén alkotott, valamint létrehozta az európai szociális párbeszéd intézményét.[[2]]

Melyek ezek a jogok és kötelezettségek?

Az első jog és kötelezettség, amelynek terén az Európai Unió egységes minimál standartokat határozott meg a „tájékoztatás és konzultáció joga és kötelezettsége”, amelyről a 2002/14/EK irányelv bővebben is rendelkezik. Az irányelv általános és egységes keretet ad a munkavállalók megfelelő időben történő, azaz a döntés meghozatala előtti tájékoztatásának és a velük való konzultációra, ezen szabály gyakorlati alkalmazását az Európai Unió Bíróságának következetes ítélkezési gyakorlata több döntésében is felvillantotta. A keretirányelvnek azért is van óriási jelentősége, mivel a posztkommunista államokban nem volt igazán kiforrott gyakorlata a munkavállalói részvételnek és ezen minimálstandartok nemzeti szintű betartása elősegíti a munkavállalók részvételét a vállalkozás működtetésében, valamint a versenyképesség fokozása érdekében.[[3]]
   A konzultációs és tárgyaláshoz való jognak, ugyanakkor vannak olyan „csataterei”, amelyek terén sokáig elképzelhetetlen volt az áttörés, ilyen volt a multinacionális vállalatoknál dolgozó munkavállalók részvételi jogainak kérdése. Első ízben ezen kérdést a 94/45/EK irányelv volt hivatott rendezni, ugyanakkor ez az irányelv olyan fogyatékosságokkal rendelkezett, amelyeket a multinacionális vállalatok ki is használtak saját javukra, ezen kihasználásnak egyik legjobb példája a Renaul Vilvorde eset.[[4]] Ezért szükségesség vált a 2009/38/EK irányelv hatályba lépése, amely megpróbálta orvosolni a Renault- esetben kialakult gyakorlati problémákat és ennek hozományaként létrehozta az Európai Üzemi Tanácsot. Az Európai Üzemi tanács hivatott azt a problémát megoldani, hogy a modernizálás és a munkáltatók és munkavállalók transznacionalitásának növekedése mellett, a tájékoztatás és a konzultáció ne egy elenyésző és haldokló intézménnyé váljon, hanem tényleges tárgyalások formájában a munkavállalók képviselői javaslataikkal és konzultációjukkal elősegíthessék a munkakörülmények és a versenyképesség növekedését.
   A „konzultációhoz és a tárgyaláshoz való jog” -hoz tartozó kihívások mindig is sokszínűek voltak, és ez az utóbbi időben sem változott, sőt az újonnan megjelenő munkavállalási formák csak izgalmasabb kihívásokat szültek ezen a területen is, és nagyon sok kollektív tárgyalási mód kezdett ennek fényében átalakulni. Ilyen többek között a vállalkozói és munkavállalói oldal metszetében megjelenő „munkások” kérdése, amely egy eddig szilárdnak hitt ítélkezési gyakorlatot reformált meg.
   Az Európai Unió Bírósága jelentős reformokat kezdett el kidolgozni a híres Viking és Laval ügyekben, amelyekben kimondta, hogy amennyiben egy sztrájk, vagy egy munkavállalói kollektív fellépés a közösségi jogba ütközik az jogellenes, valamint a bíróság ezekben az ügyekben az arányosság és szükségesség elvét is kritériumként jelölte meg az ilyen fellépések kapcsán. Ezen felül a „platform munkások” körét legjobban érintő ítélet, az FNV Kunstein ügyben hozott volt, amelyben a bíróság jogot adott a kollektív béralkuhoz, a munkáltatóval vállalkozói szerződésben tevékenykedő „munkásoknak”. Ezáltal továbbfejlesztve és megreformálva a bíróság joggyakorlatát az Albany ügyhöz képest.
    Az újonnan megjelenő és egyre tömegesebben elterjedő „platform munkavállalás” miatt az Európai Uniónak is állást kellett foglalni ebben a kérdésben, ezért egy irányelvet hozott létre az EU, amely az eddigi nehézkes és darabos tagállami szabályozást hivatott egy irányba terelni. A tagállami szabályozás terén megfigyelhető az a tendencia, hogy ahol a kollektív jogérvényesítésnek nagy hagyománya van, és az ilyenfajta kultúra a munkástársadalom szerves része ott már ideje korán elkezdték a „platform munkások” kollektív jogérvényesítési kérdéseit tárgyalni (Jesnes- Ilsøe - J. Hotvedt 2019). Erre legjobb példa a norvég Foodora és a svéd Bzzt ügyek, melyekben a „platform- munkáltatók” kollektív szerződéseket kötöttek a platformnál dolgozók tömegeivel, amelyekben rendezték a munkakörülményeket és bértárgyalásokat is folytattak. Ezáltal „quasi- munkavállalónak” ismerve el a platform munkásokat.
   Továbbá az EU szükségesnek érezte, hogy a fent említett irányelvben szabályozza a tájékoztatási és konzultációs jogot és kötelezettséget is, amelynek tekintetében egyértelműen a 2002/14/EK irányelv csapásvonala mentén foglalt állást és kiterjesztette az irányelv hatályát a platform munkát végző munkásokra is.
    A tájékoztatáshoz és konzultációhoz való joghoz és kötelezettséghez szorosan kapcsolódó lex specialis-ként megjelenő csoportos létszám leépítéssel kapcsolatos irányelvek rendelkezéséi is fontosak a téma szempontjából. Jelenleg a 98/59/EK irányelv van hatályban, amely egyesítette és hatályon kívül helyezte a 75/1/EGK és a 92/56/EGK irányelveket. Az irányelvek értelmében a munkáltatónak csoportos létszámleépítés esetén két objektív kötelezettsége van, amelyek a következőek: egyrészről a munkavállalók tájékoztatása és a velük való konzultáció, valamint az illetékes tagállami munkaügyi hatóság tájékoztatása. A munkavállalók képviselőivel való konzultációról az Európai Unió Bíróságának kiforrott gyakorlata létezik és számos sok hivatkozási alap szolgál ahhoz, hogy milyen kritériumoknak kell ebben az esetben megfelelnie a munkáltatónak, ilyen kritériumokat mondott ki a Nielsen-ügyben, vagy a Nolan- ügyben, vagy a Junk- ügyben is a bíróság.
   Érdekesség továbbá, hogy a Bíróság az Európai Közösségek Bizottsága konrta Nagy- Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága ügyben kifejtette, hogy a tagállami szabályozásnak akkor is biztosítania kell a tárgyalás lehetőségét, ha egy adott munkáltatónál egyébként hiányzik a munkavállaló formalizált munkahelyi szintű képviselete. Tehát ez a megállapítás esetünkben két dolog miatt lehet fontos, az egyik a „platform munkások” miatt, mivel amennyiben a munkáltató nem engedélyezi a platform munkások számára, hogy a munkahelyen külön érdeképviseletet működtessenek, abban az esetben is megilleti őket a csoportos létszámleépítés esetén egy garanciális szintű védelem, valamint a másik fontos felvetés nem mást mint, az, hogy a magyar Mt.-nek a csoportos létszámleépítésre vonatkozó szabályai ezen ügy fényében sérthetik az irányelvbe foglalt minimálstandartokat.

Lehetséges lenne-e vagy egyáltalán szükséges lenne-e az egységes, minél kiterjedtebb Európai Uniós kollektív munkajogi szabályozásra törekedni?

A legfontosabb szabályozási lépcsők áttekintésé után megállapítható, hogy az egységes kötelező szabályozás szükséges lenne, ugyanakkor ennek jogi akadálya van, mivel az EUMSZ. 153. cikkében az Európai Unió önmagát erőteljesen korlátozta olyan kérdésekben, amelyek a következő tárgyköröket érintik: a díjazás, az egyesülés joga, a sztrájkjog vagy a kizárás joga. Ugyanakkor véleményem szerint, ezen kérdések egy szignifikánsabb fellépés tárgyai is lehetnének, mivel a kollektív tárgyalások nagymértékben befolyásolhatják az individuális munkaviszonyokat, valamint nem lehet szem elől téveszteni a kollektív kérdés szociális vonzatát sem. Továbbá az egyre inkább háttérbe szoruló kollektív munkajogi jogérvényesítés és a kollektív intézmények lecsupaszítása a posztkommunista tagállamokban figyelhető meg legjobban, meglátásom szerint, ez ellen a tendencia ellen az Európai Uniónak a közeljövőben fel kell lépnie valamilyen módon, ugyanis a formális jogkövetés nem jelenti azt a tagállam részéről, hogy az irányelvbe foglalt feltételek céljának és a kollektív jogérvényesítés lehetőségének ténylegesen eleget tett az adott nemzeti jogrendszer.[[5]]
    Következtetésem szerint az új foglalkoztatási formákkal kapcsolatos aktusok innovatív és a jövőben is követendő irányt vettek, ugyanis az EU időben felismerte, hogy az egységes szabályozás megteremtése a közeljövőben elhanyagolhatatlan teendő lesz és az ügy érdekében átfogó jogalkotásba is kezdett. Igaz, e tekintetben még hosszú út áll az uniós szintű jogalkotás előtt, mivel még szükséges a bővebb és konkrétabb szabályozás kidolgozása és az irányelvek tökéletesítése ezen tárgykörben, valamint a még inkább egységes és előremutató európai bírósági joggyakorlat kimunkálása. E mellett pedig – ebben a tárgykörben – nem elhanyagolható a tagállamok szerepe sem, hiszen véleményem szerint nemzeti szinten is szükséges szem előtt tartani a kollektív munkajogi intézmények organikus fejlődését azok leépítése, illetve formálissá tétele helyett.

 

Készítette: Németh Tamás, DE ÁJK, ötödéves joghallgató

 

A kutatás az Igazságügyi Minisztérium által támogatott, a „Jogászképzés színvonalának emelését célzó   programok” keretén belül valósult meg.

Forrásjegyzék:

[1] Hungler Sára- Gellerné Lukács Éva- Petrovics Zoltán- Dudás Katalin: Az Európai Unió Szociális és Munkajoga, Budapest, 2020, ELTE Kiadó

[2] Ferencz Jácint- Göndör Éva- Gyulavári Tamás- Kártyás Gábor: Munkajogi Alapismeretek, Budapest, 2020, ELTE Kiadó.

[3] Hungler Sára- Gellerné Lukács Éva- Petrovics Zoltán- Dudás Katalin: Az Európai Unió Szociális és Munkajoga, Budapest, 2020, ELTE Kiadó

[4] Brian Bercusson: European Labour Law (Second edition), Cambridge, 2009

[5] Kristin Jesnes, Anna Ilsøe, Marianne J. Hotvedt: Collective agreements for platform workers? Examples from the Nordic countries

 

Kategória: AlapjogokEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Jog – vallás – oktatás: a tagállam által az egyházi magániskoláknak nyújtott támogatásokról döntött az EUB (a C-372/21. számú ügy értelmezése)

Az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság előzetes döntéshozatal céljából fordult az EUB-hez az előtte folyamatban lévő német adventista egyház[1] és az osztrák oktatási igazgatóság[2] között fennálló jogvita eldöntése kapcsán.
    A német adventista egyház Németországban közjogi jogi személyiséggel bír, azonban az osztrák jog által nem rendelkezik elismert egyházi jogállással.[3] Az egyház – mint magánoktatási intézmény – az iskola személyzetének díjazásához támogatás iránti kérelmet nyújtott be az illetékes osztrák hatósághoz. Az oktatási hatóság elutasította a kérelmet, arra hivatkozva, hogy ilyen támogatás csak az osztrák jog által elismert egyházakat és vallási közösségeket illet meg. Jelen esetben a kérelmet benyújtó egyház egy a német jog által elismert vallási felekezet, amely egy Ausztriában található oktatási intézménye számára kért támogatást az osztrák hatóságtól.
    Az elutasított kérelemmel szemben a német adventista egyház felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az osztrák legfelsőbb közigazgatási bírósághoz, amely előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hez fordult.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben az EUB-hez intézett két kérdés:

Egyrészt, hogy az uniós jog hatálya alá tartozik-e az Európai Unió valamely tagállamában elismert és ott székhellyel rendelkező vallási közösség egy másik tagállamban történő támogatás megítélésének a kérdésében, ha a másik tagállam joga szerint az nem minősül elismert egyháznak, illetve vallási közösségnek, csupán bejegyzett egyesületnek?

Az első kérdéssel kapcsolatban fontos kiemelni az EUMSZ 17. cikkének (1) bekezdését, amely szerint az Európai Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási szervezetek és közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban. Vagyis ennek értelmében a tagállamok szuverén döntése, hogy milyen módon szervezi meg az állam a vallási rendszerét.
   Emellett azonban fontos kiemelni, hogy jelen esetben a német adventista egyház által működtetett osztrák oktatási magánintézményt úgy kell tekinteni, mint egy Ausztriában gazdasági tevékenységet folytató – az osztrák jog által hivatalosan bejegyzett – egyesület, amely finanszírozása jelentős mértékben magánforrásból származik. Erre tekintettel az ügyben megjelenik az ún. „határokon átnyúló elem”, amelynek köszönhetően főszabályként alkalmazni kell az uniós jog szabad mozgásra vonatkozó rendelkezéseit is.
   Így az első kérdésre az EUB válasz igenlő, vagyis a felek közötti eset a határokon átnyúló elemre tekintettel nem vonható ki az uniós jog hatálya alól.

Másrészt, az EUMSZ 56. cikkének értelmezésével kapcsolatban az a kérdés merült fel, hogy ellentétes-e az uniós joggal az a nemzeti szabály, amely a felekezeti magániskoláknak a támogatásához azt a feltételt írja elő, hogy a kérelmező a nemzeti jog alapján egyházként vagy vallási közösségként legyen elismerve?

Elsőként az EUB jelen ügyben az EUMSZ 49. cikke által biztosított letelepedés szabadsága hatálya alá tartozónak tekintette a kérdést és kifejtette, hogy az ügy tárgyát képező nemzeti szabályozás a letelepedés szabadságának a korlátozásának minősül[4], azonban a korlátozás elfogadható lehet, ha az elérni kívánt cél vagy közérdeken alapuló kényszerítő indok igazolja azt, megfelel az arányosság elvének és alkalmas az elérni kívánt cél biztosítására, úgy, hogy nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.[5]
   Erre tekintettel az EUB kifejtette, hogy a felekezeti magániskolák kiegészítő elemei a közoktatási rendszernek, amellyel biztosított a szülők számára, hogy vallási meggyőződésüknek megfelelő oktatási intézményt válasszanak gyermekeik számára. Ezt az indokot az EUB „közérdeken alapuló kényszertő oknak” minősítette, ezzel igazolva a letelepedés szabadságának korlátozását.
    A szükségesség és arányosság kapcsán pedig kifejtette, hogy az osztrák nemzeti jog annak a biztosítását célozza, hogy az állami oktatási intézményekhez képest kiegészítő képzést biztosító iskolák a lakosság számára elérhetővé váljanak (tehát ne csak a tagjai számára legyenek hozzáférhetőek). Másrészt az osztrák szabályozással kapcsolatban az EUB azt is kimondja, hogy alkalmas arra, hogy a szülők vallási meggyőződésük szerint válasszanak oktatási intézményt gyermekeik számára.
    A cél eléréséhez szükséges mérték vizsgálatánál az EUB az Unió semlegességének követelményét mondja ki a kérdés tekintetében, hiszen az EUMSZ 17. cikke értelmében nem kötelezhető egyetlen tagállam sem arra, hogy bármely egyház vagy vallási felekezet jogállását azért ismerje el, mert más tagállam joga elismeri.

Így összességében a második kérdésre az EUB válasza: az uniós joggal „nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a felekezeti iskolákként elismert magán oktatási intézményeknek szánt állami támogatás nyújtását ahhoz a feltételhez köti, hogy ezen intézmény tekintetében a támogatási kérelmet benyújtó egyházat vagy vallási közösséget elismerje az érintett tagállam joga”[6]. Továbbá hozzátette, hogy ez akkor is igaz, ha ezen egyházat más tagállam – a származási tagállam – joga elismeri.

 

Az összefoglalót készítette: Hegedűs Sára Örzse, joghallgató DE ÁJK

 

Források jegyzéke:

C-372/21. számú ügy

Európai Unió Bírósága 20/23. sz. Sajtóközlemény   https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2023-02/cp230020hu.pdf

 

[1] Németországi Hetednapi Adventisták Szabadegyháza

[2] Bildungsdirektion für Vorarlberg

[3] C-372/21. számú ügy [6. pont]

[4] C-372/21. számú ügy [32. pont]

[5] C-372/21. számú ügy [33. pont]

[6] C-372/21. számú ügy [45. pont]

Kategória: Egyházak és közszolgáltatásokEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

2020. január elsejétől egy új perorvoslati lehetőséggel bővült a perorvoslatok tárháza. Ez az új perorvoslati lehetőség számos új kihívás elé állíthatja a perbeli szereplőket, amellett, hogy egy nagyon fontos alkotmányos jog, jelesül a jogorvoslathoz való jog, újabb árnyalatot kap a magyar jogrendszerben. Újdonságából adódóan számos kérdés merült fel a jogintézményt illetően, így fontosnak tartom, hogy foglalkozzon vele a jogtudomány. Jelen cikk arra hivatott tehát, hogy a jogegységi panasz lehetőségét mutassa be a polgári eljárásban.

1. A téma megágyazása

A téma megágyazása érdekében, röviden be szeretném mutatni a polgári eljárásra jellemző perorvoslati rendszert, különös tekintettel annak dogmatikai fundamentumára és perorvoslati lehetőségeire. Ennek érdekében a kályhától szeretnék elindulni és egyfajta szűkítő perspektívát alkalmazni. Így tehát az első lépcső a jogorvoslathoz való jog tisztázása. A jogorvlathoz való jog egyik jelentős alkotmányos alapjogunk, amelyről Magyarország Alaptörvénye is rendelkezik a XXVIII. cikk (7) bekezdésében: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” A perorvoslati jogosultság lényegében ennek az alkotmányos jognak az ernyője alá tartozik. Ennek a szemléltetése végett szeretném Kengyel Miklóst idézni: „A jogorvoslathoz képest a perorvoslat egy szűkebb kategória. Csak azokat a jogorvoslatokat nevezzük így [perorvoslatoknak], amelyeket a polgári perben alkalmaznak.”[[1]] Ezeket tehát alapul véve és leegyszerűsítve elmondható, hogy a perorvoslatok az eljárásjogban alkalmazható jogorvoslati lehetőségek, amelyek arra szolgálnak, hogy egy sérelmes vagy sérelmesnek vélt bírósági határozatot az érintett személy megtámadjon, annak érdekében, hogy ez a vélt vagy valós sérelem orvoslásra kerüljön. Lényegében ezt az alapot alkalmazza a 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (továbbiakban: Pp.).

2. A Polgári Perrendtartás perorvoslatainak legfontosabb kategóriái

A polgári perrendtartás perorvoslati lehetőségeit többféleképpen lehet kategorizálni. A legfontosabb és legrelevánsabb jelen téma szempontjából a jogerő szempontjából való kategorizálás. Ez alapján kétféle bírósági határozatot különböztetünk meg. Az egyik a még jogerőre nem emelkedett bírósági határozatok, míg a másik a már jogerőre emelkedett, tehát jogerős bírósági határozatok csoportja. Előbbi megtámadása esetére a rendes perorvoslatok állnak rendelkezésre, míg az utóbbi esetére a rendkívüli perorvoslatok jelentenek lehetőséget a perbeli szereplők számára. A rendes perorvoslati lehetőségek viszonylag szűkebbek, ilyen például a fellebbezés. A rendkívüli perorvoslati lehetőségek tárháza már színesebb. Ide tartozik a perújítás, ami egy komolyabb jogtörténeti múlttal rendelkező perorvoslati lehetőség, már a Planum Tabulare rögzítette: „Ebből adódóan a rendi értelemben vett jogorvoslatokat tágabban kell értelmezni, amely a "remediajuridica" kifejezéssel írható le, s mely az alábbi formákat jelentette: […] h) novum (perújjítás)”.[[2]] Továbbá ide tartozik a felülvizsgálat is, amely a cikk fő témáját jelentő jogegységi panasz intézményéhez - ami egyébként szintén egy rendkívüli perorvoslati lehetőség – több szálon is kapcsolódik.

3. A jogegységi panasz dogmatikája

A jogegységi panasz egy új, rendkívüli perorvoslati lehetőség, amelyet a polgári eljárás során lehet igénybe venni. Dogmatikai alapjai a 2011. évi CLXI. törvényben találhatók, amely a bíróságok szervezetét és igazgatását szabályozó törvény. Lényegében ebben a törvényben a jogegységi panasz elbírálására és a jogegységi határozat közzétételére vonatkozó szabályok találhatók meg. A dogmatikai háttér kuriózumát az adja meg elsősorban, hogy az egyes perrendtartások – a Polgári Perrendtartás is – tulajdonképpen nem igazán tartalmaznak a jogegységi panaszra vonatkozó rendelkezéseket, csak utalásokat. Erre az utalásra lehet jó példa a Pp. 405.§ (3) A felülvizsgálati eljárással összefüggésben jogegységi panasz iránti eljárásnak a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényben foglaltak szerint van helye. Egyetlen bekezdés rendelkezik tehát a Pp.-ben a jogegységi panaszról ez idáig.

4. A jogegységi panasz fogalmi megközelítése

A jogegységi panasz pontos fogalmi leírását a Bszi. 41/B.§ (1) tartalmazza.[[3]] Annak ellenére, hogy egy viszonylag részletes fogalmi meghatározásról van szó, természetesen érdemes kiegészíteni. A kiegészítés a megfelelő kérdések megfogalmazásával kezdődik:

• Mikor lehet igénybe venni a jogegyégi panaszt? Abban az esetben lehet igénybe venni, ha 1. a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta, 2. a felülvizsgálatot (kivételes engedélyezés iránti kérelem esetén) a Kúria megtagadta.
• Milyen határozatokkal szemben? Csak olyan kúriai határozatokkal szemben lehet ezt a perorvoslatot érvényesíteni, amelyeket 2020. július elsején vagy azután hoztak.
• Mi okozza a jogsérelmet? A jogkérdésben való eltérés plusz jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta.
• Milyen határozatokban lehet releváns a jogkérdésben való eltérés? A Kúria 2012. január elseje után hozott és közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés.
• Kisegítő perorvoslati lehetőség? A jogegységi panasz csak további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel, valamint felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható határozattal szemben alkalmazható.

5. A Kúria szerepe a jogegységi panaszt illetően

A fogalmi meghatározásra alapozva szeretném kiemelni, hogy a Kúria, mint a magyar bírósági szervezetrendszer csúcsán lévő bírói fórum, egyik legfontosabb feladata, a jog egységesítése. Felmerülhet a kérdés, hogyan valósul meg a jogegységesítés a jogegységi panaszokkal kapcsolatban? A válasz érdekében a Jogegységi Panasz Tanácsával érdemes foglalkozni. A Jogegységi Panasz Tanács a Kúria egyik tanácsa, amely a jogegységi panaszok elbírálásával foglalkozik. Ezen feladatuk ellátása két szakaszból áll. Először megvizsgálják, hogy a jogegységi panasz a befogadhatósági feltételeknek megfelel-e. Ez lényegében annyit jelent, hogy a törvény által meghatározott visszautasítási okokat ki kell szűrniük [[4]]. Ezt követően bírálja el érdemben a Tanács a panaszt. A visszautasítási okok kiszűrése során a Tanács szigorú módon jár el. Erre példa lehet, a visszautasítási okok szigorú értelmezése mellett, hogy a visszautasítás hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve történik. Ennek véleményem szerint az lehet az oka, hogy a jogegységi panasz meghatározott elbírálása esetén egy olyan határozat születik – a jogegységi határozat hatályú határozat, amelyről kicsit később írok – amely a jogrendszerre, pontosabban a jogalkalmazásra nagyon komoly hatást gyakorol. Ennél fogva csak azokkal a panaszokkal érdemes foglalkoznia a Tanácsnak, amelyek minden feltételnek megfelelnek.

 

6. A jogegységi panasz elbírálásának eredménye

 

Több tanulmányban olvasható, hogy a jogegységi panasz elbírálásának eredménye nyomán egy Janus-arcú jogintézmény rajzolódik ki. Ez annyit jelent, hogy a Tanács a jogkérdésben való eltérés tényének vizsgálatával kezdi az elbírálást. Ezt a tényt megvizsgálva juthat arra a következtetésre, hogy a jogkérdésben való eltérés fennáll-e vagy sem. Amennyiben fennáll, úgy két további lehetőség áll rendelkezésre: 1. indokolt a jogkérdésben való eltérés és elutasítja a jogegységi panaszt a Tanács, 2. nem indokolt az eltérés és lényegében a jogegységi panasszal támadott határozatot részben vagy egészben hatályon kívül helyezi és a Kúriát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, annak ellenére, hogy a jogkérdésben való eltérés tényét megállapította. Az 1. pontban foglalt megállapítás lényeges következménye, hogy  jogegységi határozat hatályú határozatot hoz a Kúria, amely határozatot lényegében nem lehet a továbbiakban megkérdőjelezni, megtámadni. Ami így jelentős hatást gyakorol a továbbiakban a jogegységesítését illetően.

Konklúzió

Összességében elmondható, hogy ezzel a perorvoslati lehetőséggel egy újabb árnyalat jeleníthető meg a jogorvoslathoz való jogunk tekintetében, amely alkotmányos jelentőségű. Véleményem szerint az egyes perrendtartásokra vonatkozóan, speciális szabályokat érdemes megalkotni, annak érdekében, hogy a jogbiztonság és a kiszámíthatóság még inkább érvényesülni tudjon. Úgy gondolom, hogy azzal, hogy a Kúria határozataival szemben is perorvoslattal lehet élni, végső soron ugyanezt, tehát az alkotmányos alapjogunk kiteljesedését támasztja alá.

 

Készítette: Pinczés Tibor, Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar, negyedéves joghallgató

 

Források jegyzéke:

[[1]] Kengyel Miklós: A magyar polgári eljárásjog Osiris kiadó, Budapest 2014., [735.]

[[2]] Papp László: A Planum Tabulare jogorvoslati rendszere (MJSZ, 2015/2., 73. o.)

[[3]] 2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról

 41/B. § *  (1)

[[4]]2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 41/C. (6) Visszautasítási okok

Kategória: JogállamBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

A CETA (EU-Canada Comprehensive Trade Agreement) egyezmény egy átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás, mely 2017. szeptemberében lépett ideiglenesen hatályba az Európai Unió és Kanada között miután valamennyi tagállam és az EP is jóváhagyta, azonban végleges hatályba lépéséhez szükséges, hogy minden tagállam megerősítse azt.[1] Az egyezménynek köszönhetően 28%-kal nőtt a Kanadába irányuló teljes áruexport, közel 1 millió uniós munkahely köthető a Kanadába irányuló exporthoz, valamint már 2016 és 2019 között is 31%-kal nőtt a kétoldalú kereskedelem.[2]

Az Egyezmény végleges hatályba lépéséhez szükséges tehát, hogy valamennyi tagállam ratifikálja az Egyezményt, azonban 11 tagállam még nem erősítette azt meg. A hiányzó tagállamok között van Németország, Franciaország, Olaszország, Magyarország és Írország is.[3] Írországban a közelmúltban született Legfelsőbb Bírósági döntés akadályt állított az Egyezménynek Írország általi megerősítése elé, ugyanis alkotmányellenesnek találták a Kormány által javasolt ratifikációt. A Bíróság 4-3 többségi szavazásban hozta meg döntését, azt követően, hogy Patrick Costello parlamenti képviselő kifogásolta a CETA befektető-állam vitarendezési mechanizmusát (Investor-State Dispute Settlement[4], továbbiakban: ISDS), és népszavazás kiírását kezdeményezte.
    Írország 2010-ben törvénybe foglalta az ICSID egyezményt (Nemzetközi választottbíróságokról szóló), illetve az ENSZ Nemzetközi Váltóegyezményét, a CETA bírósága pedig ugyanolyan kötőerővel rendelkező határozatok meghozatalára lenne jogosult, mint a törvényben kihirdetett másik két egyezmény alá tartozó határozatok. Hogan bíró véleménye szerint ez alkotmányellenesen kibővítené a 2010. évi törvény hatályát. Dunne, Baker és Charleton bírók kiemelték, hogy bizonyos jogsértés esetén mind az ír, mind pedig a CETA bíróság is illetékes lenne, és ha egy kanadai befektető a CETA bíróságát választja, az kizárja az az ír bíróságok joghatóságát, sértve ezzel Írország jogi szuverenitását.
       Az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EUB) megállapította, hogy az ISDS-mechanizmus nem sérti az uniós jogrend autonómiáját, azonban ennek ellenére Hogan és Baker bírók kétségeiket fejezték ki aziránt, hogy a CETA bíróság nem fogja félreértelmezni, vagy akár figyelmen kívül hagyni az Uniós, vagy az ír jogot. Az EUB hangsúlyozta, hogy az uniós jog végső értelmezői jogköre kiemelkedő fontosságú az uniós jogrend szempontjából, ezt pedig biztosítottnak látta azáltal, hogy kizárta a CETA bíróság uniós jogértelmezési hatáskörét. Három ír bíró is úgy vélekedett, hogy a CETA vegyes bizottságának (a bizottságban uniós és kanadai tisztségviselők is vannak) az a jogköre, hogy az aláíró tagállamokra kötelező érvénnyel megváltoztathatja az Egyezmény tartamát, szövegét, sérti Írország „szuverenitási záradékát”, országuk demokratikus jellegét.
     Hogan bíró javasolta, hogy a Parlament módosítsa a 2010. évi törvényt, ezáltal lehetővé téve, hogy a bíróságok megtagadják a határozatok végrehajtását, ha az veszélyezteti az ír alkotmányos identitást, alkotmányos alapelveket vagy az uniós kötelezettségeket. O’Donell, MacMenamin és Power bírák ezt szükségtelennek ítélték, véleményük szerint az alkotmányos vagy uniós alapelveket sértő/veszélyeztető ítéletek végrehajtását mindig meg kell tagadni. Kiemelendő Charleton bíró különvéleménye, miszerint a CETA határozatok végrehajtásának megtagadása ellentmondana magával a megállapodással, mely Írország uniós kötelezettségeivel ellentétes lenne, ezen kívül nemzetközi jog szerint is lehetetlen.

Az ügy bizonyítja, hogy milyen bonyolult megalkotni egy olyan ISDS-mechanizmust, amely megfelel az uniós autonómiának és egyidejűleg tiszteletben tartja mind a 27 ország véleményét, érdekét és szuverenitását.

 

Az összefoglalót készítette: Pella Sebestyén Márk, joghallgató DE ÁJK

 

Források jegyzéke: 

[1] https://eur-lex.europa.eu/content/news/eu_canada_trade_agreement-ceta.ht...

[2] https://www.consilium.europa.eu/hu/infographics/eu-canada-trade-deal-rem...

[3] https://www.consilium.europa.eu/en/documents-publications/treaties-agree...

[4] Investor-State Dispute Settlement: Olyan eljárási mechanizmus, mely lehetővé teszi egy adott országban befektető személy részére, hogy választottbírósági eljárást indítson azon országgal szemben, melyben befektetett.

Kategória: Európai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Mi is az az influenszerség?

Az influenszer vagy influencer (eredete: angol melléknévi igenév „befolyásoló, rábíró”) egy olyan, a közösségi médiában ismert ember, aki véleményvezérként képes befolyásolni rajongói, követői véleményét, életmódját, döntéseit és vásárlási szokásait. Régebben is léteztek olyan ismert emberek, például filmszínészek vagy sportolók, akik hatással voltak közönségükre - például, ha egy híres focista egy márkás cipőben futballozott, aki rajong érte, könnyen megvásárolhatta magának a terméket, hogy ő is abban sportolhasson, mert amit a példaképe hord, biztosan jó. A közösségi média korában azonban a hírességek spektruma rövid időn belül megtöbbszöröződött: megjelent a Facebook (2004), az Instagram (2010), a YouTube (2005), illetve a család legújabb tagja, a TikTok (2016) is. A közösségi média nem csak a már meglévő hírességek szerepét erősítette, hanem egy egészen új ismert réteget termelt ki, akik kiaknázzák a közösségi médiaplatformok nyújtotta üzleti lehetőségeket. Az egyenlet egyszerű: egy influenszer minél több követővel rendelkezik, annál nagyobb befolyásoló erővel bír, éppen ezért a népszerűség növeli a posztok értékét - és az árát is. A nagy követőtábor biztosítja az influenszer munkáját, megélhetését és a termék növekvő népszerűségét is. A szerencsés szituáció fordítva is működik: egy influenszer is rengeteg új követőt szerezhet magának, ha például egy neves üdítőital vagy kozmetikum reklámarcává választják.[1] Fontos megjegyezni, hogy habár az influenszer szó hallatán az átlag ember az Instagramra tartalmat gyártókra gondol, azonban az influenszerek palettája ennél sokkalta színesebb; beszélhetünk képek mellett akár Youtube, Tiktok videókról, Twitch.tv live streamekről (internetes élő adások), vagy a legegyszerűbb formáról, szöveges posztokról.

A munkajogi problémák eredete

Az influenszerség, mint teljes értékű megélhetési forma, az elmúlt években robbanásszerű növekedést mutat, mutatott, azonban nemhogy egységes jogi gyakorlat, egységes megítélés sem létezik abban a kérdésben, hogy az influenszerek jogviszonyára miként kéne tekinteni. Ez több oldalról is aggályokat vet fel, mind az influenszerek, mind a tartalmat fogyasztók, mind az influenszereknek megbízást adók részéről.

A szabályozás, egységes gyakorlat hiánya a tartalomgyártók oldaláról abban a hátrányban jelenhet meg, hogy egy kezdő influenszer például nem tudja karrierjét megfelelően elkezdeni, mivel a több létező konstrukció közül nem képes választani.

Fogyasztói oldalról nem is munkajogi, de a munkajogi szabályozatlanságból is eredeztethető problémák merülhetnek fel; bizonyos tartalmaknál kérdésessé válhat, hogy az szponzorált tartalom-e, esetleg saját ajánlás – ezen okból egyébként, a Gazdasági Versenyhivatal az elmúlt években több bírságot is kiszabott[2].

Az influenszereket megbízást adók részéről pedig felmerülhet a kétely, hogy a teljesítéssel kapcsolatban milyen utasítási jogkörrel rendelkeznek, mennyiben tudják a végeredményt kontrollálni (ez egy reklám megjelenésnél kifejezetten prioritás).

Végezetül, az állam oldaláról is megjelenhet az igény az egységes munkajogi szabályozásra, már csak adójogi szempontokból is – hiszen így a „feketén dolgozás” visszaszorulhatna, könnyebb ellenőrzést tenne lehetővé.

A jelenlegi konstrukciók

A talán legelterjedtebb konstrukció a következőképp épül fel: a tartalom létrehozására való igény megjelenik egy márkánál, gyártónál (itt ruházati márkától kezdve, elektronikai termékeken át, konkrét szolgáltatásokra is kiterjedhet a paletta), majd a terméket, szolgáltatást előállító vállalat kapcsolatba lép egy ügynökséggel (agency), aki a tényleges teljesítést kiadja egy influenszernek, influenszekernek.

Mi is történik ilyenkor? Egy jogi személy (a termék előállítója, forgalmazója stb.) hirdetési szerződést köt egy szintén jogi személy ügynökséggel, hogy számára a reklámozást megvalósítsa. Ez az ügynökség (működhet bármilyen vállalkozási cégformában) egy megbízási szerződéssel tovább adja a reklámozási feladatot egy influenszernek – ekkor az influenszer előtt két járható út van; vagy magánszemélyként díjban vagy termékmintában részesül – úgy ezek után alapesetben az Szja törvény[3] szabályai szerint megbízási díjként (önálló tevékenységből származó bevételként) adóznak minősül, majd a megbízási díjjal szemben a megbízott influenszer elszámolhatja a bizonylattal igazolt költségeit, vagy ha ilyen költséget nem jelöl meg, akkor a megbízási díj 90 százaléka után kell adóznia. Ebből a jövedelemből a megbízó vonja le az adóterheket, így a 15 százalékos szja-t, a 13 százalékos szociális hozzájárulási adót, valamint a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot. Ez láthatóan egy adózásilag igen költséges megoldás. A másik út, ha az influenszer egyéni vállalkozást alapít és bejelentkezik a kisadózó vállalkozások tételes adója (kata) alá. Így havi 50 ezer forintos adófizetéssel szinte minden közterhét letudhatja. Még jobb, ha rendelkezik valahol egy teljes állással, nappali tagozatos egyetemista vagy esetleg nyugdíjas, mert ilyenkor csak havi 25 000 Ft katát kell fizetnie (félkata). Ez azonban csak addig járható út, amíg az influenszer éves nettó bevétele a 12 millió forintot, vagy az ugyanazon megbízótól származó bevétele a 3 millió forintot nem haladja meg. Ha meghaladja, akkor extra 40 százalékos katát is fizetnie kell a különbözetre.

Előfordulhat még az is (főleg nagyobb influencereknél), hogy a termék előállítója közvetlenül az influenszert keresi meg, ilyenkor kizárólag kétszereplős lesz a folyamat, azonban az influenszer ugyan úgy vagy az önálló tevékenységből származó bevételt, vagy a kata rendszert választhatja.

Influenszerek munkavállalóként, és az ezzel kapcsolatban felmerülő aggályok

A legfontosabb érvek a munkaviszony keretében történő alkalmazás mellett a munkavállalói felelősség és ellenőrzés, illetve az szerződési szabályok egységesítésével a foglalkoztatás egyszerűsítése és gazdaság fehérítése, illetve a foglalkoztatott oldalán az adó mértékének csökkentése lehet – de akár megemlíthető ezen foglalkoztatási forma társadalmi elfogadottságának a növelése is.

A felelősség tekintetében, megállapítható, hogy amennyiben valamilyen tipikus, vagy atipikus munkaviszony keretében történne a foglalkoztatás, sokkal széleskörűbb ellenőrzési köre lenne a munkáltatónak – így a meg nem jelent reklámokért, vagy rossz minőségű megjelenésért sokkal egyszerűbben felelősségre lehetne vonni az influenszereket. Továbbá, amennyiben a munkáltató felé harmadik személy általi igény lépne fel (akár egy személyiségi jog megsértése miatt), a munkáltató az Mt. felelősségi rendszerét tudná érvényesíteni.

Az tény pedig, hogy egy üzleti modell – legyen ez akár egy atipikus munkaviszony – elősegíthetné a foglalkoztatás is, hiszen sokkal egyszerűbb, átláthatóbb megoldások születnének, az állam pedig jól járna, mert az adójogi felügyelet is könnyebben megvalósulhatna.

Milyen megoldásokat kínálhat a magyar munkajog?

A magyar munkajogban a foglalkoztatási formákat két nagy csoportra bonthatjuk; az első főcsoport, a tipikus foglalkoztatási forma, amely a „klasszikus” munkaviszonyt takarja, tehát a határozatlan idejű, teljes munkaidőben történő foglalkoztatást munkaszerződés alapján, míg a másik csoportba, az ettől eltérő, úgynevezett atipikus foglalkoztatási formák tartoznak.

A klasszikus munkaviszony

A munkaviszony tekintetében egy olyan általános jelleggel tartós szerződéses kapcsolatot látunk, amelyben a munkaszerződésben kikötött munkakörbe tartozó feladatok ellátására és az ehhez kapcsolódó rendelkezésre állásra a munkavállaló munkaerejét a munkáltató rendelkezésére bocsátja, a munkavállaló a munkáltató utasítása alapján látja el kötelezettségeit a munkaszerződésben kikötött helyen, a munkáltató eszközeivel a munkáltató által beosztott munkaidőben és ellentételezésként a munkáltató munkabért fizet és megtéríti a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során felmerült költségeket.[4]

A hagyományos munkaviszonyban történő foglalkoztatási forma, az influenszer kérdéskörben szinte egyből kizárható, hiszen az elvégzendő feladatok jellegéből adódóan az influenszer a saját eszközein, eszközeivel dolgozik (ide értve a saját közösségi médiás platformjait is), illetve habár egy szolgáltatás reklámozásánál elképzelhető lehet, hogy a munkaszerződésben kikötött helyen történjen a foglalkoztatás, de egyébként, mivel végső soron online tartalom jelenik meg, így ezen kritérium is teljesen indokolatlanná válik, továbbá a munkáltató által meghatározott munkaidőnek sincsen sok jelentősége.

Atipikus foglalkoztatás

A 20. század harmadik harmadában a fejlett gazdaságokkal összhangban az Európai Unióban is elkezdtek terjedni a tipikus foglalkoztatási formáktól eltérő, úgynevezett atipikus, vagy másnéven rugalmas foglalkoztatási formák (1996-ben a foglalkoztatottak 43,2 százaléka atipikus foglalkoztatási formában volt foglalkoztatott, míg ez a szám, 2009-re elérte az 50 százalékot).[5] Atipikussá attól válik egy foglalkoztatási forma, hogy valamilyen aspektusában eltér a munkaviszony tartamától – a munkarendben foglalt munkavégzés helyétől, a munkavégzés teljesítésétől, a foglalkoztatás idejétől és hosszától. Atipikus foglalkoztatási forma jelenleg:

• a határozott idejű munkaviszony,
• a behívás alapján történő munkavégzés,
• a munkakör megosztás,
• a több munkáltató által létesített munkaviszony,
• a köztulajdonban álló munkáltató munkaviszonya,
• a vezető állású munkavállalók,
• a cselekvőképtelen munkavállalók munkaviszonya,
• a távmunka végzés,
• és a bedolgozói munkaviszony.

Határozott idejű munkaviszony

A határozott idejű munkaviszonnyal kapcsolatban az influenszerek foglalkoztatásával kapcsolatban ugyan azon problémák merülnek fel, mint a klasszikus munkaviszonynál, révén, hogy ezen foglalkoztatási formák között csupán annyi különbség van, hogy az egyik határozatlan a másik határozott időre szól. Így ezen foglalkoztatási formánál is probléma lesz a munkáltató által meghatározott helyen történő munkavégzés, a munkáltató eszközeinek használata, illetve a munkaidő meghatározása.

Behívás alapján történő munkavégzés

Ez a foglalkoztatási forma a munkaidő rugalmas, hatékony felhasználását azzal teszi lehetővé, hogy a munkáltatónak lehetősége van a munkakörbe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva elrendelni a munkavégzést. A felek a jogviszonyt részmunkaidőben történő foglalkoztatásra hozzák létre, a munkaidő tartama legfeljebb napi 6 óra lehet, a munkaidőkeret időtartama pedig a 4 hónapot nem haladhatja meg. Ezen munkavégzés előnye, hogy a munkáltatónak lehetősége van a munkakörbe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva elrendelni a munkavégzést, ezáltal költségeket tud megtakarítani, viszont a munkavégzés időpontját a munkavállalóval legalább három nappal előre közölnie kell.[6] Ezen foglalkoztatási formával kapcsolatban a legnagyobb probléma abban nyilvánul meg, hogy a munkaidő legfeljebb napi 6 óra lehet, illetve a munkaidőkeret időtartama a 4 hónapot nem haladhatja meg.

Munkakör megosztás

A munkakör megosztás az atipikus foglalkoztatási formákon belül, a részmunkaidős alkalmazás egyik speciális megjelenési formája, amelyben ugyanazon munkakörre alkalmazott, legalább kettő vagy több munkavállaló egymást szervesen kiegészítve, de idősíkját tekintve egymástól eltérő időben látja el a munkaszerződésben meghatározott munkaköréből eredő kötelességeket.[7] Ezen atipikus foglalkoztatási formánál egyértelműen látszik, hogy azon túl, hogy a részmunkaidős alkalmazás egyik altípusa, azt a fő célt szolgálja, hogy több munkavállaló egy azon munkakört el tudjon látni szimultán – így az influenszer kérdésben ezen foglalkoztatási forma kizárható.

Több munkáltató által létesített munkaviszony

Ezen munkavégzési forma egy munkavállaló és több munkáltató között jön létre, a munkavállaló munkaideje megoszlik az egyes munkáltatók között. Ez a munkaviszony a munkáltatók szorosabb együttműködését feltételezi, ezért egymással tulajdonosi vagy egyéb üzleti kapcsolatban álló munkáltatók esetén jól alkalmazható foglalkoztatási forma, ha ugyanazt a feladatot több tagvállalat, vagy akár különálló cég részére egy munkavállaló végzi. Ilyen eset lehet, ha a munkaadók bizonyos támogató funkciók ellátására (gazdasági ügyintéző, logisztikai előadó) közösen alkalmaznak munkavállalókat, vagy ha egy cégcsoport közösen alkalmaz egy toborzót, aki a cégcsoport több tagja javára is végez kiválasztási tevékenységet.[8] Ezen atipikus foglalkoztatási formánál megállapítható, hogy főleg speciális feladatok ellátására, egymással szorosan együttműködő cégek, tagvállalatoknak jelent megoldási formát, azonban az influenszer kérdéskörben, még ha esetleg el-elvétve alkalmazható is lenne, az egységes gyakorlat kialakítására alkalmatlan ezen foglalkoztatási forma.

Köztulajdonban álló munkáltató munkaviszonya, vezető állású munkavállalók, cselekvőképtelen munkavállalók munkaviszonya

Ezen foglalkoztatási formák mind olyan speciális munkavégzéseket hivatottak szabályozni, amelyek jelen kérdéskörben kvázi irrelevánsak.

Bedolgozói munkaviszony és távmunkavégzés

A bedolgozói munkaviszonyt önállóan végezhető munkára lehet létesíteni, amely munkát a dolgozó a lakóhelyén vagy a felek által meghatározott más helyen végzi. A munkavállaló a munkát főszabály szerint a saját eszközeivel végzi, azonban megállapodás létesíthető arról, hogy az eszközöket a munkáltató biztosítsa. Mivel, a bedolgozó a munkát általában a saját eszközeivel és saját lakóhelyén végzi, ezért a törvény előírja, hogy a dolgozó által viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerült költségeket a munkáltató köteles megtéríteni. Ezen felül, bedolgozói munkaviszony lényeges eleme, hogy a bedolgozó munkabérének megállapítása kizárólag teljesítménybérben határozható meg. Abból adódóan, hogy a bedolgozó a munkát nem a munkáltató szervezetében végzi, a munkáltató jogosult lesz őt ellenőrizni. Szintén fontos szabály a bedolgozói munkaviszonynál, hogy az időbér nem jöhet szóba. Ma a bedolgozói munkaviszonynak e klasszikus formája erősen vesztett jelentőségéből. Speciális alakzata, a „távmunka” azonban kezd egyre nagyobb jelentőségre szert tenni.[9]

Távmunkavégzés a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják.[10] A távmunka a munkavégzés helyének szokásostól eltérő mivolta és a munkavégzés nem hagyományos eszköze miatt sorolható az atipikus foglalkoztatási formák közé, és mivel a távmunkavégzés időben és térben is rugalmas, így egyike a legkorszerűbb munkaszervezési módszereknek. A távmunka úgy is felfogható, mint a modern kor modern munkaformája.[11] Ezek Alapján megállapítható, hogy a távmunkának az a lényege, hogy a munkavállaló a saját lakásán el tudja végezni a munkát a képernyő és a képernyős összeköttetés segítségével. A távmunkának két fő változata alakult ki; az egyik, amikor a munkavállaló munkája egy részét a munkahelyén, másik részét pedig a saját lakásán végzi – ennek előnye, hogy egy munkahelyi férőhely (irodai szoba) két vagy több munkavállaló által párhuzamosan használható – míg a másik távmunka típusba a kizárólagosan otthon végzett képernyős tevékenység számít. A bedolgozás és a távmunka is elvégezhető munkaviszony alapján, de folytatható vállalkozási, sőt irodai munka vagy kijáró, illetve képviseleti tevékenység esetén megbízási jogviszony keretében is. A munkaviszony keretében folytatott távmunka esetén a munkaidő általában kötetlen. Többnyire csak a feladatelvégzés határidejét határozzák meg. Erre részben a munkaszerződésben, részben pedig konkrét munkáltatói utasításokban kerül sor, amely utóbbit legtöbbször képernyőn adnak meg, és amit ugyancsak képernyőn kell teljesíteni. Ezenkívül a legtöbb esetben a munkaszerződésben rögzítésre kerül az a napi időtartam és időpont, amikor a munkavállalónak a munkáltató részére a képernyőn elérhetőnek kell lennie. Mivel a munkaidőt a távmunkás ezt leszámítva általában maga oszthatja be, a munkaidőre, a heti pihenőnapra, valamint a vasár- és ünnepnapi munkaszünetre, továbbá a napi munkaközi szünetre és a két nap közötti pihenőidőre vonatkozó munkajogi előírások csak az esetben és csak arra az időre érvényesek, amelyet a munkáltató határoz meg. [12]

A bedolgozói munkaviszony, illetve annak speciális változata, a távmunkavégzés elemzése alapján kijelenthető, hogy ezen két foglalkoztatási forma – specialitása miatt leginkább a távmunkavégzés – alkalmas arra, hogy egy influenszer foglalkoztatása munkaviszonyban történjen, hiszen; a munkavállaló otthonról, saját eszközeivel dolgozhat, a munkaidő kötetlen, csupán a feladat elvégzésére van határidő kiszabva, a munkáltató rendelkezik ellenőrzési jogkörrel, és teljesítménybér is állapítható meg (ez jelen esetben nem kész munkadarab, hanem például online elérés, vagy kedvelések számában is megnyilvánulhat).

Összegzés

Ma Magyarországon, akárcsak a világunk jelentős részén az influenszerség mint megélhetési mód egyre nagyobb rétegeket vonz, azonban ezen foglalkoztatási formának nincs még egységes, bevett gyakorlata, hiszen döntő többségben munkaviszonyon kívüli foglalkoztatásról van szó. A hatályos mai magyar jogot megnézve megállapítható, hogy hosszabbtávú együttműködéseknél érdemes lehet a szerződő feleknek elgondolkodnia azon, hogy egy esetleges megbízási szerződés helyett, bedolgozói munkaviszonyt, vagy távmunkavégzést válasszanak – hiszen ez adózási, társadalombiztosítási, illetve ellenőrzési és felelősség vállalási jogkörben egyszerűbb megoldást kínálhat a szerződő feleknek.

Készítette: Mag Péter Flórián, joghallgató DE ÁJK

 

Irodalomjegyzék:

• 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.)
• 2012. évi I. törvény (Mt.)
• Ács Vera Judit (2019): Külföldiek magyarországi foglalkoztatása [Digitális kiadás.] Budapest: Wolters Kluwer Kft.
• Hajdú József: A munkakör megosztásról: tandemmunkavégzés
• László Gyula (szerk.) (2021): Foglalkoztatáspolitika [Digitális kiadás.] Budapest: Wolters Kluwer Hungary Kft.
• Matiscsákné Lizák Marianna (szerk.) (2016): Emberi erőforrás gazdálkodás [Digitális kiadás.] Budapest: Wolters Kluwer Kft.
• Nádas György–Prugberger Tamás (2016): Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog [Digitális kiadás.] Budapest: Wolters Kluwer Kft.
• https://www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2020-as-sajtokozlemenyek/...
• https://www.penzcentrum.hu/karrier/20210321/influenszer-marketing-mi-az-...

[1] https://www.penzcentrum.hu/karrier/20210321/influenszer-marketing-mi-az-...

[2] Példa: https://www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2020-as-sajtokozlemenyek/...

[3] 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.)

[4] Ács Vera Judit (2019): Külföldiek magyarországi foglalkoztatása [Digitális kiadás.] Budapest: Wolters Kluwer Kft.. https://doi.org/10.55413/9789632958538 Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/YOV1551_42_p6#YOV1551_42_p6 (2022. 05. 03.)

[5] Matiscsákné Lizák Marianna (szerk.) (2016): Emberi erőforrás gazdálkodás [Digitális kiadás.] Budapest: Wolters Kluwer Kft.. https://doi.org/10.55413/9789632956176 Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/wk44_24_p1#wk44_24_p1 (2022. 05. 03.)

[6] László Gyula (szerk.) (2021): Foglalkoztatáspolitika [Digitális kiadás.] Budapest: Wolters Kluwer Hungary Kft.. https://doi.org/10.55413/9789632959764 Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/wk853_196_p1#wk853_196_p1 (2022. 05. 03.)

[7] Hajdú József: A munkakör megosztásról: tandemmunkavégzés (https://www.mjsz.uni-miskolc.hu/files/egyeb/mjsz/2017kulon2/17_hajdujozsef.pdf) (2022.04.30.)

[8] László Gyula (szerk.) (2021): Foglalkoztatáspolitika [Digitális kiadás.] Budapest: Wolters Kluwer Hungary Kft.. https://doi.org/10.55413/9789632959764 Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/wk853_195_p1#wk853_195_p1 (2022. 05. 03.)

[9] Nádas György–Prugberger Tamás (2016): Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog [Digitális kiadás.] Budapest: Wolters Kluwer Kft.. https://doi.org/10.55413/9789632956206 Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/wk47_251_p3#wk47_251_p3 (2022. 05. 08.)

[10] 2012. évi I. törvény (Mt.) 196. 1.§

[11] László Gyula (szerk.) (2021): Foglalkoztatáspolitika [Digitális kiadás.] Budapest: Wolters Kluwer Hungary Kft.. https://doi.org/10.55413/9789632959764 Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/wk853_189_p1#wk853_189_p1 (2022. 05. 03.)

[12] Nádas György–Prugberger Tamás (2016): Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog [Digitális kiadás.] Budapest: Wolters Kluwer Kft.. https://doi.org/10.55413/9789632956206 Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/wk47_253_p2#wk47_253_p2 (2022. 05. 07.)

Kategória: KormányzásMunkaügyi ellenőrzésBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Az utóbbi pár évben észrevehető, hogy a mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) rohamos tempóban fejlődik. Ezért nem egy embernek fordultak már meg a fejében a következő kérdések: Ha a technológia változik, akkor azzal vajon a szerzői jogi törvényünk lépést tud tartani? Vajon kaphat-e szerzői jogi védelmet egy MI által generált alkotás? Jelen blogbejegyzés e kérdéseket járja körül.

A szerzői jog az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásoknak biztosít megfelelő oltalmat. A védelem alapvető feltételei közé tartozik a kreativitás és az eredeti, új jelleg. Ezen tulajdonságokat gyakorlatilag a természetes személyekhez társítjuk.[1]
    Mi van azonban abban az esetben, ha a műalkotást nem az ember hozta létre? Bár évekkel ezelőtt e kérdés igen nagy felháborodást váltott volna ki, napjainkban azonban ez már nem elképzelhetetlen. A legismertebb képalkotó programok a DELL-E és a Midjourney, melyek a MI által működnek és képesek valósághű képeket létrehozni egy adott mondatból.[2] A programok olyan új képet tudnak megalkotni, mely idáig nem létezett, ezzel megteremtve a szerzői jogi védelem egyik alapvető feltételét. Az elkészített mű tökéletességét az is alátámasztja, hogy a Jason M. Allen által generált „festmény” első helyezést ért el egy művészeti verseny során.[3]

1. kép: Jason M. Allen: Théâtre d'Opéra Spatial

Forrás: nytimes.com [4]

2. kép : A szerző által generált kép

Forrás: www.midjourney.com [5]

Kérdésként merülhet fel, hogy lehet-e egyáltalán a MI szerző?  Mivel a jogforrások jelen pillanatban még nem képesek lépést tartani a változó technológiával, így e kérdés tényszerű megválaszolására nincsen lehetőség.
    Bár az 1999. évi LXXVI. törvényünk (a továbbiakban: Szjt.) 4.§ (1) bekezdése kimondja, hogy azt illeti meg a szerzői jog, aki a művet megalkotta, ez ebben az esetben nem teljesen valósul meg.[6] A szerzői jog területén a védelem alapvető feltétele, hogy a mű valamilyen kreatív tevékenység eredményeként jöjjön létre. Az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény (a továbbiakban: BUE.) 2. cikke alapján az irodalmi, illetve művészeti művek kifejezése jelöli mind az irodalmi, mind a tudományos, valamint a művészet minden alkotását – tekintet nélkül a mű létrehozásának módszerére. Ez alapján értékelhető a MI is szerzőként, de a BUE. szövegezéséből egyértelműen kitűnik, hogy a szerző alatt kizárólag természetes személy értendő.
     Fontos megjegyezni azonban, hogy a BUE. nem tartalmaz kifejezetten a kreativitásra és az egyediségre utaló követelményeket, az egyezmény értelmezése, azonban mégis megkívánja ezen feltételeket. Az Szjt. 1.§ (3) bekezdése is hasonló előírásokat fogalmaz meg: „A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.”[7] Másrészt az Szjt. 4.§ (1) bekezdése alapján egyértelmű, hogy a szerző alatt természetes személyt kell érteni. Ezekből a tényekből kifolyólag jogképesség hiányában egy MI nem tehet szert jogosultságokra.[8]
     Az amerikai jogértelmezésben is csak az ember minősül szerzőnek. 2018. novemberében Stephen Thaler szerzői jogi kérelmet nyújtott be egy MI által elkészített alkotásra. A honos Szerzői Jogi Hivatal a mű bejegyzését azonban megtagadta azzal az indokkal, hogy a szerzői jogi igény alátámasztásához emberi szerzőség szükséges. A Szerzői Jogi Felülvizsgálati testület 2022 februárjában az elutasítást helybenhagyta és úgy fogalmazott, hogy „kénytelen követni a Legfelsőbb Bíróság precedensét, mely az emberi szerzőséget a szerzői jogi védelem alapvető elemévé teszi.”[9]

3. kép: Stephen Thaler: Creativity Machine

Forrás: www.engadget.com [10]

Mi lenne akkor, ha a gépek által megalkotott képek védelemben részesülhetnének? Ezen esetben felmerül a kérdés, hogy mégis kit illetnek meg a jogosultságok. Értelemszerűen jogképesség hiányában a MI ki van zárva.
   Az amerikai szerzői jog törvény a kérdésünkre egy egzakt választ ad, miszerint azt tekinti szerzői jogi jogosultnak, aki a művet létrehozó gépet vagy programot megalkotta. Ez alapján a programozó egy ún. közvetett szerzőnek minősül. Jelen esetben egy kétlépcsős alkotási folyamatról van szó, ugyanis a szerző megalkotja a MI-t, mely aztán egy szerzői jogi védelemben részesíthető művet hoz létre. Ilyenkor a MI, mint eszköz jelenik meg és nem lesz különb egy fotós által használt fényképezőgépnél.[11]
   Véleményem szerint ez a jogi megoldás nem megfelelő mivel, ha így tekintünk a MI-ra, akkor az egész lénye elveszik, ugyanis a programozást követően már magától, beavatkozás nélkül képes végezni a tevékenységet.
    Érdekességképpen szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a MI már nem csak a képalkotásban jeleskedik, ugyanis mára a zeneiparban is említésre méltó alkotásokat képes létrehozni. Tavaly óta – 2021 – érhető el a Starmony nevű applikáció, melynek telepítése után a felhasználónak elegendő egy vokált felénekelnie és a MI már egy kész dalt hoz létre ebből.[12] Első körben a hangfelvétel elemzése alapján három lehetőséget ajánl fel a program. Majd a kiválasztott kíséretet felhasználva egy teljes dalt generál. Ezután még van lehetőség a változtatásra, illetve kiegészítésre: a “stúdió módban” Továbbá a vokált lehet vágni és néhány effekt segítségével még a hangunk is könnyen javítható pl.: AutoTune. A Starmony egy lejátszási listát is összeállított a Spotify-on az app által elkészült zenékből.[13]

***

A jövőben feltehetően még jobban el fog terjedni a MI alapú programok felhasználási köre. Ebből következik az is, hogy ez a fajta alkotási módszer is szélesedni fog. Álláspontom szerint a felmerült kérdések egyrésze a jelenlegi jogszabályi háttérrel megválaszolhatóak. Nagyobb problémát jelent azonban az, hogy ezek a válaszok a 21. század igényeinek vajon megfelelnek-e. Ha a MI által nyújtott reformokat szeretnénk kihasználni, akkor jók ezek a válaszok?
    Véleményem szerint a törvényalkotók gyors reagálása szükséges minden területen, ugyanis nem szabad hagyni, hogy a technológiaszabályozás nélkül jelenjen meg, ezzel hézagokat hozva létre jogrendszerünkben. Fontos kiemelni viszont, hogy a tudomány háttérbe szorítása sem jelentene megoldást, ugyanis a jelenben élünk, de a jövőbe tekintünk.

 

A tanulmányt készítette: Papp László, jogahllgató (DE ÁJK)

 

Forrásjegyzék:

• 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról
• Keserű Barna Arnold: A mesterséges intelligencia néhány magánjogi aspektusáról – Dialóg Campus Kiadó, Budapest 2019.
• Bridy, Annemarie: Coding Creativity: Copyright and the Artficially Intelligent Author. Stanford Technology Law Review – 2015., Vol. 5. 1–28
• Second Request for Reconsideration for Refusal to Register A Recent Entrance to Paradise (Correspondence ID 1-3ZPC6C3; SR # 1-7100387071)
• https://www.starmony.io/ (2022. 10. 18.)
• https://index.hu/techtud/2022/09/27/alkotas-kepzomuveszet-midjourney-kepregeny-mesterseges-intelligencia-szerzoi-jog-bejegyzes/ (2022. 10. 18.)
• https://index.hu/kulfold/2022/09/22/mesterseges-intelligencia-alkotasat-dijaztak-a-muveszek-kiakadtak/ (2022. 10. 18.)
• https://jogaszvilag.hu/szakma/a-metaverzum-jogi-kerdesei-1-resz/?hilite=mesters%C3%A9ges+intelligencia (2022. 10. 18.)
• https://www.jdsupra.com/legalnews/ai-artwork-worth-a-thousand-words-but-8517264/ (2022. 10. 18.)
• https://itlawpro.com/hu/2022/09/mesterseges-intelligencia-a-szerzoi-jogban
• https://openai.com/dall-e-2/ (2022. 10. 18.)
• https://edition.cnn.com/2022/09/03/tech/ai-art-fair-winner-controversy/index.html 2022. 09. 28.
• https://www.midjourney.com/home/ (2022. 10. 18.)
• https://www.nytimes.com/2022/09/02/technology/ai-artificial-intelligence-artists.html%202022 (2022. 10. 18.)
• https://www.engadget.com/us-copyright-office-art-ai-creativity-machine-190722809.html?guccounter=1&guce_referrer=aHR0cHM6Ly93d3cuZ29vZ2xlLmNvbS8&guce_referrer_sig=AQAAAGAMgPk17bhjCK7V0EWn5PsalWl6BhSDnXcHyOHE4ITHmilv-GNsnV4ZFU0Fa_0Ck0Z7ofzX0mM0tZyOnS7mfeu-O9mS9qZV8szJqfN4F7Ixq7v0fSW2X-0Qe_RKCy-L0zbaljmZw_R5i70BW9l2Fd90TSH_31ccQbhl3_d2aZ9z (2022. 10. 18.)
• https://dalszerzo.hu/2022/08/26/eleg-a-telefonba-enekelni-a-mesterseges-intelligencia-kesz-dalt-csinal-a-vokalbol/ (2022. 10. 18.)

 

[1] 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról I. Fejezet

[2] https://openai.com/dall-e-2/ (2022. 09. 28.)

[3] https://edition.cnn.com/2022/09/03/tech/ai-art-fair-winner-controversy/index.html (2022. 09. 28.)

[4] https://www.nytimes.com/2022/09/02/technology/ai-artificial-intelligence-artists.html%202022 (2022. 10. 18.)

[5] https://www.midjourney.com/home/ (2022. 10. 24.)

[6] 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 4.§ (1) bekezdés

[7] 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 1.§ (3) bekezdés

[8] Keserű Barna Arnold: A mesterséges intelligencia néhány magánjogi aspektusáról – Dialóg Campus Kiadó, Budapest 2019.

[9] Second Request for Reconsideration for Refusal to Register A Recent Entrance to Paradise (Correspondence ID 1-3ZPC6C3; SR # 1-7100387071)

[10] https://www.engadget.com/us-copyright-office-art-ai-creativity-machine-190722809.html?guccounter=1&guce_referrer=aHR0cHM6Ly93d3cuZ29vZ2xlLmNvbS8&guce_referrer_sig=AQAAAGAMgPk17bhjCK7V0EWn5PsalWl6BhSDnXcHyOHE4ITHmilv-GNsnV4ZFU0Fa_0Ck0Z7ofzX0mM0tZyOnS7mfeu-O9mS9qZV8szJqfN4F7Ixq7v0fSW2X-0Qe_RKCy-L0zbaljmZw_R5i70BW9l2Fd90TSH_31ccQbhl3_d2aZ9z (2022. 10. 18.)

[11] Bridy, Annemarie: Coding Creativity: Copyright and the Artficially Intelligent Author. Stanford Technology Law Review - 2015, Vol. 5. 1–28

[12] https://www.starmony.io/ (2022. 10. 18.)

[13] https://dalszerzo.hu/2022/08/26/eleg-a-telefonba-enekelni-a-mesterseges-intelligencia-kesz-dalt-csinal-a-vokalbol/ (2022. 10. 18.)

Kategória: KormányzásÁllamtudományKulturális szolgáltatásokBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Bevezetés

A kormány a vészhelyzet idején számos intézkedést vezetett be, melyek célja a költségvetés bevételeinek növelésén keresztül, az államháztartási egyensúly helyreállítása. Ilyen intézkedés például, hogy meghatározta az üzemanyag és egyes alapvető élelmiszerek maximális árát, valamint szektor-specifikus különadókat vezetett be. Ezen utóbbira vonatkozó részletszabályokat az 197/2022. (VI. 4.) Korm. rendelet tartalmazza.[[1]] A megosztó fogadtatást eredményező változások 2022. július 1-jén léptek hatályba. A blogbejegyzés tárgyát képező extraprofit-különadót a jelenleg érvényben lévő ágazati különadók felett vetették ki és azzal az extraprofit jelentős részét vonják el egyes vállalkozásoktól, a rezsivédelmi és honvédelmi alapok finanszírozásának érdekében.

Mire irányul és milyen céljai vannak az extraprofit-különadóknak?

Mintegy nyolcszázmilliárd forint bevételre számít a kormány az extraprofit-különadókból, és ezekhez finomhangolásként még százmilliárdot hozhatnak más adóemelések (pl. cégautó adó, népegészségügyi adó, dohány- és alkoholtermékek jövedéki adója, tranzakciós illeték).[[2]] Nyolc szektort érintve vezették be az extraprofitadókat és a következőkben felsorolt bevételösszegeket várják tőlük.

1. táblázat: Extraprofitadók szektoronként

Szektor

Várható bevétel (mrd)

Bankszektor

300

Biztosítói szektor

50

Energiaszektor

300

Kiskereskedelem

60

Telekommunikációs szektor

40

Légitársaságok

30

Gyógyszerforgalmazói szektor

20

Reklámadó

15

Forrás: Saját szerkesztés

Ezen fiskális közteher bevezetésének célja részben a magyar honvédelmi képesség fejlesztése, részben pedig a rezsicsökkentés megvédése. Ezen célok megvalósítása érdekében létrehozásra került a rezsivédelmi és honvédelmi alap, amelybe azoknak a szektoroknak kell különadót fizetni, amelyek extraprofitra tettek szert az elmúlt időszakban. A rezsivédelmi alap 700 milliárd forinttal, míg a honvédelmi alap 200 milliárd forinttal jött létre idén, ebből 800 milliárd bevételt az extraprofitadók jelentenek, melyeket főszabály szerint idén és 2023-ban kell fizetni.[[3]]
    Extra profitadóra jó példa lehet  a kőolajtermék-előállítók adója, amely szerint a Brent kőolaj világpiaci ára és az orosz nyersolaj ára közti különbözet 25%-át kell befizetni havonta különadóként mindaddig, amíg az előbbi magasabb. Míg a távközlési pótadót a Magyarországon működő elektronikus hírközlési cégek, távközlési társaságok fizetik az egész éves nettó árbevételük után. Mértéke 1 milliárd forintot meg nem haladó része után 0 százalék, 1 milliárd forintot meghaladó, de 50 milliárd forintot meg nem haladó része után 1 százalék, 50 milliárd forintot meghaladó, de 100 milliárd forintot meg nem haladó része után 3 százalék, 100 milliárd forintot meghaladó része után 7 százalék.[[4]] További példa az egyes energiatermékek adója sávosan változik, hiszen 10% feletti az emelkedés számos alkoholtermék esetében, míg a dohánytermékeknél 10-15% százalékkal magasabb adómértékű a jövedéki adó.

Légitársasági különadó

Ezen különadó lényegében azt jelenti, hogy a légitársaságok földi kiszolgálását végző gazdálkodóknak belföldről induló utasonként/havonta 3900 Ft, illetve 9750 Ft hozzájárulást kell fizetniük. Az alacsonyabb mérték az EU-ba, Nagy-Britanniába, Svájcba, Norvégiába és néhány további kiemelt európai államba irányuló utazásokra vonatkozik. Tehát az adó alapja a repülőgép belföldről induló utasainak száma, a tranzit utasokat kivéve. A földi kiszolgáló cégeknek a hozzájárulás alapjának megállapítására alkalmas nyilvántartást kell vezetniük, valamint annak segítségével az önadózás szabályai szerint kell bevallani a különadót. [[5]]
    A jogalkotó a különadó bevezetését azzal indokolta, hogy a koronavírus-járvány lecsengése után, az elhalasztott utazások miatt a vártnál gyorsabban térhet vissza a 2019-ben is tapasztalt, rekordszintű utasforgalom hazánkban, ami alapot ad a személyszállító társaságok bevonására is az arányos teherviselésbe. Egyes szakértők szerint a magyar kormány által meghozott döntést más uniós országok is követni fogják, illetve a dömpingáron, vagyis az öt-tízezer forintért értékesített repülőjegyekre további extraadót is észszerű lenne kivetni, mert ez az agresszív árpolitika egyébként is rendkívül káros a versenypiac szempontjából.[[6]]

Az extraprofitadó fogadtatása

A különadó bevezetését a légitársaságok nem fogadták jól (Pl.: Wizz Air, Ryanair), mivel véleményük szerint a légiközlekedés már több, mint két éve veszteséges és nem lenne igazságos a különadóztatás.
    A Ryanair diszkont légitársaság (a Wizz Air-hez hasonlóan) úgy döntött, hogy a légitársaságokra kivetett extraprofit-adóját áthárítja az utasokra. 2022. júniusban e-mailen értesítette az utasait arról, hogy az adóemelés miatt 3900 forinttal megemelik a már lefoglalt jegyek árát is. Emiatt Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter kezdeményezésére Budapest Főváros Kormányhivatala fogyasztóvédelmi eljárást indított a légitársasággal szemben. A Fogyasztóvédelmi Főosztály kihangsúlyozta, hogy az extraprofitadót nem a légitársaságnak kell befizetnie, hanem a földi kiszolgálást végző szervezetnek, tehát szerintük a Ryanair adóterhei nem növekedtek, így nem helytálló arra hivatkozva jegyárakat emelnie. A Fővárosi Kormányhivatal szerint a Ryanair jogszerűtlenül emelt árat és „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott” az extraprofitadóval összefüggésben, valamint tájékoztatójával megtévesztette a fogyasztóit. Ezekre tekintettel 300 millió forintos pénzbírságot szabott ki. [[7]]
    A hatóság döntésére válaszul a Ryanair bejelentette, hogy 7 útvonalon csökkenti a budapesti járatai számát (Amman, Bristol, Pisa, Prága, Szófia, Tel-Aviv és Varsó útvonalakon), illetve ezen felül a téli menetrend életbe lépésekor 8 járat teljesen megszűnik (Bordeaux, Bournemouth, Köln, Kaunas, Krakkó, Lappeenranta, Riga és Torinó). A légitársaság véleménye szerint Magyarország és Budapest a régiós városokkal szemben kevésbé versenyképessé válik majd ezen események következtében.[[8]]
      A légitársaság ezzel párhuzamosan bírósághoz fordult az ügy miatt, mivel úgy véli, hogy uniós jog védi a légitársaságokat, így maguk állapíthatják meg a díjaikat, illetve háríthatják át szabadon az adókat a fogyasztókra.[9] A közlekedésért felelő uniós biztos is úgy nyilatkozott, hogy az uniós jog lehetővé teszi az adók utasokra való áthárítását, amennyiben ez átlátható és megkülönböztetésmentes módon történik. Az uniós légitársaságok szabadon állapíthatják meg az EU-n belüli légijáratok viteldíjait. A feltétel ehhez annyi, hogy tiszteletben tartsanak bizonyos átláthatósági követelményeket, a fogyasztók érdekeit, és ezáltal egyenlő versenyfeltételek jöjjenek létre. A hatályos uniós rendelet továbbá annyit ír elő, hogy a társaságoknak tájékoztatniuk kell az utasokat a légi viteldíjra vonatkozó valamennyi feltételről. Illetve a helyi fogyasztóvédelmi hatóság csupán azt értékelheti, hogy ÁSZF-nek megfelelően tájékoztatták-e az utasokat a változásról.[[10]]
   Az Általános Szerződési Felételeire tekintettel a diszkont légitársaság megfelelően informálta a vásárlóit a jelenlegi helyzetről és elősegítette, hogy átlássák a jegyek beárazásának folyamatát: „Önnek meg kell fizetnie minden kormányzati adót (beleértve, de nem kizárólagosan a légiforgalmi adót), amelyet a jegy ára tartalmazhat. A magasabb árú jegyeink általában tartalmazzák a kormányzati adókat, míg az alacsonyabb árú jegyek nem. Ha jegyének ára tartalmazza a kormányzati adókat, azt a foglaláskor az ár részletezésénél látni fogja.”

Összegzés

Zárásképpen elmondható, hogy számos elképzelés létezik már arra, hogyan is kerülhetünk ki a járvány idején keletkezett gazdasági visszaesésből. Viszont mindig érdemes mérlegelnünk, és végig gondolnunk, hogy az állami beavatkozásnak milyen lehetséges következményei merülhetnek fel. Érdemes olyan módszereket érvényre juttatni, amely egy hosszútávú, a legtöbb gazdaságpiaci szereplőre elfogadható változást jelentenek.
     Az extraprofitadó több ágazat profitját terheli meg, miközben a gazdaságban lelassulhat a beruházási kedv és az, az infláció növekedéséhez is hozzájárulhat. Mivel a versengő piacon a vállalatok szeretnék költségeiket csökkenteni, előreláthatólag áthárítják a terheket a fogyasztókra és csökken a beruházási kedvük is. Mivel az uniós jog lehetővé teszi a terhek továbbhárítását, így hosszú távon a végső felhasználók fizethetik meg az extraprofitadót.

 

Készítette: Balogh Lilla, joghallgató, DE-ÁJK

 

Források jegyzéke:

 

[[1]] Az extraprofit adókról szóló 197/2022. (VI. 4.) Korm. rendelet

[[2]] Wiedemann Tamás (2022), Elemző: A különadók egy részét a cégek átháríthatják a lakosságra Elérhető: https://www.szabadeuropa.hu/a/elemzo-a-kulonadok-egy-reszet-a-cegek-atharithatjak-a-lakossagra/31870024.html  (Letöltve: 2022.09.15.)

[[3]] Hecker Flórián (2022), Indul a per: fellebbezett a fogyasztóvédelmi bírság ellen a Ryanair. Elérhető: https://www.vg.hu/cegvilag/2022/08/a-ryanair-tenyleg-fellebbezett-az-extraprofitado-miatt  (Letöltve: 2022.09.17.)

[4] Különadók 2022: minden,amit tudni lehet a különadókról és a várható hatásokról. Elérhető https://www.portfolio.hu/gazdasag/20220616/kulonadok-2022-minden-amit-tudni-lehet-a-kulonadokrol-es-a-varhato-hatasokrol-550677 (Letöltve: 2022.09.20.)

[[5]] Az extraprofit adókról szóló 197/2022. (VI. 4.) Korm. rendelet

[[6]] Thurzó Katalin (2022), Időszerű a légitársaságok különadója Elérhető: https://magyarnemzet.hu/gazdasag/2022/06/idoszeru-a-legitarsasagok-kulon... (Letöltve: 2022.09.17.)

[[7]] Bereznay István (2022), Itt a határozat a Ryanair-bírság okáról Elérhető: https://index.hu/gazdasag/2022/08/12/ryanair-fogyasztovedelmi-eljaras-budapesti-kormanyhivatal-hatarozat-300-millios-birsag/  (Letöltve: 2022.09.22.)

[[8]] Lukács Csaba (2022), Ryanair vezér: Nem zárjuk be a budapesti bázist Elérhető: https://hang.hu/belfold/ryanair-vezer-145720 (Letöltve: 2022.09.20.)

[[9]] Haász János (2022), A Ryanair válasza az extraadóra: 8 európai városba nem repülnek októbertől Elérhető: https://telex.hu/gazdasag/2022/08/11/a-ryanair-valasza-az-extraadora-bezarnak-8-budapesti-utvonalat  (Letöltve: 2022.09.20.)

[[10]] Európai Bizottság: Átháríthatják a légitársaságok a különadót (2022) Elérhető: https://hvg.hu/kkv/20220921_Europai_Bizottsag_legitarsasag_kulonado_atharitas  (Letöltve: 2022.09.21.)

Kategória: JogállamKormányzásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Európa, a háború és a brüsszeli szankciók miatt, nehéz helyzetbe került, amely egyaránt érintette az élelmiszerellátást és az árakat is. A konfliktus jelentős hatást gyakorolt a magyar mezőgazdaságra, azon belül is az állattenyésztőket a gabona és napraforgómag drágulásával, a takarmányozás költségeinek növekedésével, a növénytermesztőket pedig a kőolaj- és földgázellátással kapcsolatban érinti a bizonytalanság. Ukrajna megtámadását követően az élelmiszerár-növekedést figyelembe véve olyan szabályokat is enyhítettek 2022 márciusában, amelyek a mezőgazdasági környezet terhelését kívánták csökkenteni. Bár a mezőgazdasági termékek árának világszerte rohamos növekedése nem csak a néhány száz kilométerre történő harcok eredményeként következett be, de azok nagyban hozzájárultak a problémához, mivel egy soha nem látott próbatétel elé állították a termelőket, ezzel jelentősen növelve a vidékfejlesztési beruházási támogatások szükségességét.

Bevezetés

A koronavírus-járvány enyhülését követően sokan erős gazdasági fellendülésre számítottak, amit keresztülhúzott az oroszok által február utolsó napjaiban Ukrajna ellen kirobbantott háború. Oroszország invázióját világszerte megérezték az okozott élelmiszerhiánnyal, amivel két kulcsfontosságú mezőgazdasági szállító esett ki a piacról, ezzel rávilágítva a globális élelmiszerellátás viszontagságaira és növelve azok intenzitását.

Az Orosz-ukrán konfliktus hatása az élelmiszeriparra

Ukrajna és Oroszország 2021-ben világvezetők voltak az árpa, a kukorica, a repcemag, a napraforgómag és az olaj kivitelében. Hozzávetőlegesen 30%-át tették ki világszinten a búzakínálatnak, továbbá Ukrajna a globális repcemagtermelés 20%-át képviselte. Ukrajna az egyik legtermékenyebb területnek számít a természeti adottságai miatt, ami 42 millió hektárt jelent: ez tízszerese a magyarországi termőföldeknek. Ukrajna az EU negyedik legnagyobb élelmiszerellátója, mivel a kukoricabehozatal majdnem fele, a gabonabehozatal csaknem ötöde, valamint a növényi olajok negyede innen származik. Ezért is elszomorító az a tény, hogy hatalmas készletek rekedtek Ukrajnában, a lebombázott központi tengeri kikötőkben, amely készleteket csak a jóval körülményesebb vasúti vonalon lehet eljuttatni (például Záhonynál), ami megnövelte a menetidőket.[[1]] Ennek következtében azonnal jelentkezett a takarmányhiány, ezek árainak növekedése az európai és a globális élelmiszerrendszerben, amely legfőképpen Egyiptomot, Bangladest, Szudánt, Pakisztánt és Törökországot érintette, míg Európában ez a hús és tej árának emelkedésében mutatkozott meg. A legalapvetőbb gabonák és műtrágyák megcsappant kínálata egy teljesen új irányt vetett fel, ami a magyar forint elképesztő ütemben történő romlásához, a migrációs helyzet felerősödéséhez vezetett, illetve megnőtt az esélye további konfliktusok kialakulásának. Példának okáért említést érdemel egy Olaszországban májusban megjelent cikk, amely rávilágít arra, hogy mennyire összetett rendszerről van szó és mindenki függ egymástól. Magyarország saját ellátásának biztosítása érdekében korlátozta a gabonafélék az Európai Unióba történő exportját, amivel nehéz helyzetbe hozták az olasz állampolgárokat. Olaszország hatszor népesebb ország hazánknál és hozzávetőlegesen búzaszükségleteik közel 30%-át tőlünk szerzi be. Ez a helyzet többek között hozzájárult a kenyér árának növekedéséhez is.[[2]]

A kezdeti orosz-ukrán „háborús sokkot” követően azonnal észrevehetővé vált, hogy egyes élelmiszerek ára rohamosan megnőtt. Ukrajna lerohanását követően élelmiszer-áremelkedésre hivatkozva az Európai Unió nem egy olyan szabályon enyhített, melyekkel a mezőgazdaság óriási környezeti terhelését igyekeztek csökkenteni, egyúttal pedig a természet pusztulása, a klímaváltozás hatásai ellen is fel kívánták venni a harcot. Ennek nagy jelentősége lenne, mivel az élelmiszer-ellátásunkat ellenállóbá kellene tennünk akár egy, a mostanihoz hasonló geopolitikai krízisben is.[[3]] Ez a helyzet rárakódott egy eleve nehéz időszakra, hiszen 2020 áprilisától 2022 nyaráig a gabona ára is folyamatosan nőtt, körülbelül 80%-kal. A fennálló válságban több tényező is összeért, mint a gyenge forint, a magas infláció és az energiaár növekedése. [[4]]

1. ábra: Élelmiszerárak alakulása 2021 és 2022 között

Forrás: Valaszonline.hu

A legsúlyosabb probléma a napraforgó és az abból készülő étolaj piacán van. Ahogy említettem, Ukrajna az EU-ban jelentős szerepet játszik az élelmiszerellátás területén, minthogy a világ egyik legnagyobb napraforgó-termesztő országa, és ezzel javarészt a feldolgozás jelentős hányada is ott zajlott. Ennek következtében a döntéshozók mindent el akarnak követni akár a szektor, akár a fogyasztók segítésére. Ebből az okból kifolyólag például 2022-ben az egyes mezőgazdasági pályázatoknál, a közvetlen támogatások igénylésekor felmentést adnak egyes zöldítési kötelezettségek alól, ezzel is növelve tehát a megtermelt élelmiszer, illetve takarmány mennyiségét.
   Az Egyesült Államokban az orosz-ukrán háború felülírta a már meghatározott környezet- és klímapolitikai törekvéseket; erre válaszolva a szenátorok engedélyt kértek arra, hogy a tájvédelem alá eső földterületeken is engedélyezzék a termelést. A történtek által kiváltott jogos félelmet követően az Európai Unió már engedélyezte az ökológiai célok kapcsán mindeddig parlagon hagyott területek hasznosítását. Az így hagyott területeket hazánkban, amelyek a természeti sokféleséget hivatottak támogatni az ökológiai sivatagnak számító szántóföldekkel szemben, most már meg lehet művelni, illetve kaszálni vagy esetlegesen legeltetni rajtuk.[[5]] Ez a gondolkodásmód nemcsak Európában, hanem a világ más részein is megjelenik: egyre inkább törekedtek arra, hogy mezőgazdálkodás alól vonjanak ki területeket, de ezek a tervek egy szempillantás alatt összedőltek az orosz-ukrán háborút követően. Az amerikai szenátorok álláspontja szerint ez jelentheti a megoldást a megemelkedett élelmiszerárak stabilizálásában, illetve esetleges redukálásában, valamint segíthet több tízmillió ember gabona iránti keresletének kielégítésében. Magyar kezdeményezésre került be a javaslatba, hogy ideiglenesen lehetőség lesz az ökológiai célterületként bejelentett parlagterületeken növényvédő szer használatára, ha az adott növényállomás sikeres termesztéséhez szükséges. Elképzelhető, hogy ez az intézkedés hozzájárul a termelés növeléséhez, valamint a háború miatti élelmiszerbiztonsági kockázatok csökkentéséhez.[[6]]

Az aszály hatása

Kiemelt tény, hogy az ukrajnai háború okozta válságok, az aszály, de a koronavírus-járvány eszkalálódása is nehéz ősz elé állítja a gazdálkodókat. Magyarországon mintegy 500 ezren élnek agrárgazdaságból, ami különösen az alföldi gazdák számára jelent nagy csapást, ahol hatalmas méreteket ölt a csapadékhiány. Országosan úgy 1200 milliárd forint termelésiérték-kiesést okoz az aszály, amelyből legalább 600-700 milliárd forint veszteség keletkezik. Az ország kiszáradt termőterületeinek nagysága elérheti az egymillió hektárt, a hazai termőföld 20%-át. A kukoricaállomány Közép-Magyarország és az Alföld nagy részén megsemmisült, míg a búzánál 25%-os a terméskiesés és ez már a dunántúli részt is fenyegeti. A gazdálkodók nem tudnak legeltetni és kaszálni, valamint a gyepek is teljesen kiégtek az alföldi területeken. Az ez évi aszály rávilágított arra, hogy miért is fontos az öntözés kérdése, a csapadékvíz tárolása, valamint a hazai vízkészlet itthon tartása a mezőgazdaság biztonságos működésének érdekében.[[7]]
   A történelmi mértékű aszálykárok bekövetkezését követően egy aszály veszélyhelyzeti operatív törzs létrehozása mellett döntött a kormány, amely több intézkedési területet jelölt ki. Az intézkedéscsomag legfőbb célja, hogy minél előbb történjen meg az aszálykárok felmérése és a szükséges szubvenciók kifizetése, ami lehetővé teszi az őszi munkák megkezdését. Magyarországon, főleg az Alföld területén kikerülhetetlen állapotnak tekintik az aszályt, a klímaváltozást, miközben ezek megváltoztatására vannak lehetőségek, mint a csatornahálózat és az öntözési infrastruktúra fejlesztése, amik jelenleg elhanyagolt állapotban vannak. Eredményes vállalkozás lenne, ha a tavasszal esett esőnek legalább egy részét melléktározókban begyűjtenénk, majd egy fő- és mellékcsatornákba bevezetnénk. A kádári időszakban akár 300-400 ezer hektárt öntöztek, jelenleg úgy 60-70 ezer hektárt, tehát kevesebb, mint ötödét. Akkor is hasonló mennyiségű csapadék esett Magyarországon, mint most, de akkor töltve voltak az öntözőcsatornák, olyannyira, hogy akár nagyobb méretű halakat is lehetett fogni, ráadásul szivattyúk is dolgoztak, feltöltötték a csatornákat. Napjainkban ezeknek az ellentéte zajlik, a csatornák többsége száraz, aminek köszönhetően a talajvízszint is jelentősen csökkent.
   A mindeddig öntözésfejlesztésre fordított 45 milliárd, illetve az e célra ígért további 70 milliárd forint értéke akkor értékelhető tájékoztatás számunkra, ha tudjuk, hogy hektáronként mintegy 2 millió forintba kerül az öntözőrendszer kialakítása. Ha akár csak ezer hektárnyi terület öntözési infrastruktúrával való kiépítése válna lehetővé, azzal sok százezer hektárt lehetne öntözhetővé tenni, ami stratégiai érdekünk lenne a jövőre nézve. [[8]]

Összefoglalás

A 2022-es évben meghatározó aszályos időszakok az ország mezőgazdasági területein ismételten bizonyítják, hogy az éghajlat egyre kiszámíthatatlanabbá válik. A mezőgazdaság ki van téve a természeti környezet változásainak, valamint az emberi cselekedetek viszontagságainak.
    Az Európai Unióban, illetve ezen belül hazánkban is, a klíma- és az egészségvédelem mellett fontos szerepet tölt be az élelmiszerbiztonság. Ezen utóbbira azonban komoly kockázatot jelent az orosz-ukrán konfliktus, amely okozta kiszámíthatatlan helyzet megoldására az Európai Bizottság válságkezelési csomagot fogadott el. E csomag amellett, hogy egy 500 millió euró összegű rendkívüli támogatást biztosít a bajban lévő mezőgazdasági ágazatok támogatására, 2022 végéig átmeneti jelleggel enyhít a szántóföldi kultúrák termesztéséhez előírt zöldítési követelményeken. Az Európai Unió célja tehát, hogy válságtűrővé tegye az élelmiszeripar minden területét, mindeközben pedig hatékonyan fellépjen a globális felmelegedéssel szemben, amelyekhez azonban szükség van a tagállamok összehangolt fellépésére.

 

Készítette: Madarasi Luca, joghallgató, DE ÁJK

 

Források jegyzéke:

[[1]] https://hu.euronews.com/2022/05/13/a-dragulas-meg-evekig-eltarthat-magyarorszagon-de-nem-csak-az-ukran-haboru-miatt?fbclid=IwAR35h69CKlpssYURwCpKC34gjN5g-zGFooIq3CqwsnOv_UWnmMuChSJdJSU (Letöltés dátuma:2022.08.21.)

[[2]] https://klimapolitikaiintezet.hu/cikk/elelmezesi-valsag-orosz-ukran-haboru?fbclid=IwAR3LsRAEMzXpbMsfz9o29-tCUFHX00cbO6A8eNkPlFPoh-WTDEXWVsFgo4w (Letöltés dátuma:2022.08.21.)

[[3]] https://azonnali.hu/cikk/20220416_zsakutcaba-kormanyoztak-az-europai-mezogazdasagot?fbclid=IwAR3LHeKN3SRtGxWeJtxlrY9_jfM25H14GP4u1lq00AvX5RI1Xae5U-XgHl8 (Letöltés dátuma:2022.08.21.)

[[4]] https://www.valaszonline.hu/2022/01/17/gazdasag-inflacio-kereskedelem-klimavaltozas-mezogazdasag-elemzes/ (Letöltés dátuma:2022.08.21.)

[[5]] https://azonnali.hu/cikk/20220416_zsakutcaba-kormanyoztak-az-europai-mezogazdasagot?fbclid=IwAR3LHeKN3SRtGxWeJtxlrY9_jfM25H14GP4u1lq00AvX5RI1Xae5U-XgHl8 (Letöltés dátuma:2022.08.21.)

[[6]] https://magyarnemzet.hu/gazdasag/2022/05/uj-utakra-kenyszeriti-a-vilag-mezogazdasagat-a-haboru?fbclid=IwAR1upPN-DuiMjN6BveEjLO_orKLesiT9FJPcO8Fz7LW7twFpiw6Mk9DQOcE (Letöltés dátuma:2022.08.21.)

[[7]] https://www.sonline.hu/hazai-gazdasag/2022/07/a-magyar-gazdak-a-haborus-gazdasagi-valsagban-is-szamithatnak-a-kormanyra?fbclid=IwAR2eKTJFJA0OZ4GzvTCoSgXYxB7JWPO037cKCdGuiyjR2fTTqixHDuGSQPc (Letöltés dátuma:2022.08.21.)

[[8]] https://mfor.hu/cikkek/makro/az-aszalykar-nagyreszt-a-sajat-hibank-elherdaljuk-kincseinket--interju-rasko-gyorgy-agrarkozgazdasszal.html?fbclid=IwAR0SI6kbQAKTuw-DSQ_a5RNeCoalxET0VZHfL7x4OxIuvHIqtBhBOFVrnvY (Letöltés dátuma:2022.08.21.)

Kategória: KormányzásKörnyezetvédelemBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges