Döntött az EJEB a magyar tankönyvpiac államosításának ügyében

1 hónap 1 hét ago

2019. március 19-én elutasította az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) öttagú tanácsa a magyar kormány fellebbezését abban az ügyben, melyben a törvényszék elsőfokon elmarasztalta Magyarországot a tankönyvpiac állami monopolizálása miatt.[1] Ezzel jogerőssé vált az EJEB 2018. október 16-án meghozott döntése.

Az ügy 2013. március 26-án került az EJEB elé, mivel három nagy cég, -akik a tankönyvek forgalmazásával foglalkoztak a 2013-as szabályozás bevezetése előtt- kérelmet terjesztettek elő a bírósághoz[2], azon az alapon, hogy Magyarország megsértette az Egyezmény 1. Kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogot, a 6. cikk szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot és ezekkel összefüggésben a jogorvoslati jogot biztosító 13. cikket, valamint a diszkriminációt tiltó 14. cikket.[3]

Az ügy előzménye az volt, hogy az a három cég, akik a kérelmet előterjesztették 2013 előtt tankönyvek forgalmazásával foglalkoztak, azonban 2013-tól az állami szabályozás következtében kiszorultak a piacról. Mivel az új szabályozás szerint: „az iskolai tankönyvek megrendelése, megvásárlása, leszállítása, valamint a tankönyvek beszerzési árának megállapítása az állam feladata, melyet az állami tulajdonban lévő Könyvtárellátó Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. lát el.”[4]

A kérelmezők az összes hazai jogorvoslati lehetőség -kivéve az alkotmányjogi panasz-kimerítését követően fordultak az EJEB-hez. Bár a kérelmezők az alkotmányjogi panaszt is benyújtották az Alkotmánybírósághoz, de annak döntését nem várták meg. mivel szerintük hatékony jogorvoslatot nem remélhettek ettől a testülettől, hiszen még, ha az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezi is a vitatott jogszabályt, az sem fogja orvosolni az általuk elszenvedett anyagi károkat.[5] Az Alkotmánybíróság végül érdemi vizsgálat nélkül el is utasította a panaszt.[6]

A kérelmezők a kérelemükben a fent említett cikkek megsértésére hivatkoztak, mivel szerintük „az állam központilag monopolizálta az iskolai tankönyvek piacát és 20 százalékos árrést alkalmaz, mely a korábbi piaci verseny során alkalmazottnál is magasabb, illetőleg a korábbi piaci szereplőknek semmilyen kártalanítást nem nyújtottak ezen intézkedések miatt”.[7]

A kérelmezők hangsúlyozták továbbá azt is, hogy „az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyvében foglalt tulajdon fogalmát tágan kell értelmezni, és a fizikai javakhoz hasonlóan bizonyos jogok és érdekek is tulajdonnak minősülhetnek. Így jelen esetben a kérelmezők által felhalmozott jelentős üzleti know-how, az ügyfélkapcsolati kör (iskolákat és iskolai kiadókat) is a tulajdon körébe tartoznak, ugyanis ezek is értéket képviselnek a tankönyvek terjesztésében. A kérelmezők továbbá kifejtették, hogy az állam az új rendeletek révén nem egyszerűen korlátozta üzleti tevékenységüket, hanem teljesen lehetetlenné tette azt.”[8]

Ezzel szemben a magyar kormány a kérelem elutasítását kérte, érvei a következők voltak. Először is vitatta azt, hogy a kérelmezők kimerítették volna az összes hazai jogorvoslati lehetőséget, továbbá a kormány szerint az „ügyfélkör” nem tartozik az EJENY által védett tulajdon kategóriába, mivel az EJEE hatálya jövőbeni tulajdon megszerzésére nem terjed ki. Hivatkozott ezzel kapcsolatban arra is, hogy a kérelmezők 2013 után ugyanúgy részt vehetnek a közbeszerzéseken, mint korábban, így nincsenek kizárva a piacról. [9] Végül a magyar kormány azt is felhozta érvként, hogy a magyar állam jogszerűen járt el, hiszen a hatóságok számára széles mérlegelési lehetőséget biztosítottak a jogszabályok megváltozására.[10].

A felek által felhozott érvek után a bíróság megvizsgálta a kérelmet, de csak a tulajdonjog védelmét biztosító 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikk vonatkozásában. A vizsgálat alapján megállapította a bíróság, hogy a kérelmezők által hivatkozott elveszített ügyfélkör az Egyezmény hatálya alá tartozik. Ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy ugyan elképzelhető, olyan tevékenység –pl.: a veszélyes üzleti tevékenység esetében-, ahol indokolt lehet az olyan állami szabályozás, amelynek következtében a valamely személynek a magántulajdona vagy az ügyfélköre elveszik, azonban jelen ügyben az állami szabályozással való központosításnak nem volt legitim oka.[11]

A szabályozás következtében monopol piac alakult ki, melyben az érintettek olyan helyzetbe kerültek, hogy az ügyfélkörük fenntartása, illetve üzletük folytatása lehetetlenné vált. Egyetlen pályázatra sem hívták őket, tehát de facto kiszorultak a tankönyvpiacról. Kártalanításukról pedig nem gondoskodott az állam annak ellenére, hogy az érintettek a tankönyvpiacon kívül nem tudtak folytatni más gazdasági tevékenységet.[12]

Megállapította továbbá a bíróság azt is, hogy a szabályozás sem a szülőknek, sem a diákoknak nem volt hatékony illetve, hogy a 20%-os árrés alkalmazása lényegesen meghaladta a kérelmezők által korábban realizált hasznot.[13]

Ezek alapján az EJEB arra az álláspontra jutott, hogy „a kérelmezők tulajdonhoz való jogába való állami beavatkozás aránytalan volt az elérni kívánt célhoz képest és az új szabályozással járó jelentős hátrányokat pedig a kérelmezőknek maguknak kellett viselnie, így Magyarország megsértette az EJENY 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkét”[14]. A kártérítés összegéről viszont csak később fog dönteni az Emberi Jogok Európai Bírósága.[15]

Az összefoglalót készítette: Soltész Péter Ádám, joghallgató, DE ÁJK

Források:

http://www.atv.hu/belfold/20190319-jogeros-elmarasztalta-magyarorszagot-strasbourg (2019.03.26.)

https://jogaszvilag.hu/vilagjogasz/ejeb-elkaszalt-tankonyvpiaci-allamositas/ (2019.04.05.)

https://ejeb.atlatszo.hu/2019/01/23/konyv-tar-egyezmenyserto-volt-a-hazai-tankonyvpiac-allamositasa/ (2019.03.26.)

https://jog.tk.mta.hu/uploads/files/08_Uitz_Renata.pdf (2019.04.05.)

https://smartlegal.hu/hu/publikaciok/torvenyes-volt-a-tankonyvpiacrol-valo-allami-kiszoritas---strasburg-dontott (2019.03.26.)

https://merce.hu/2019/03/19/az-emberi-jogok-europai-birosaga-jogerosen-elitelte-a-magyar-tankonyvpiac-atalakitasat/ (2019.04.05.)

https://24.hu/belfold/2019/03/19/tankonyvek-allami-monopolium-emberi-jogok-europai-birosaga-jogeros-itelet/ 2019.04.05.)

 

[1] http://www.atv.hu/belfold/20190319-jogeros-elmarasztalta-magyarorszagot-strasbourg (2019.03.26.)

[2] https://jogaszvilag.hu/vilagjogasz/ejeb-elkaszalt-tankonyvpiaci-allamositas/ (2019.03.26.)

[3] https://ejeb.atlatszo.hu/2019/01/23/konyv-tar-egyezmenyserto-volt-a-hazai-tankonyvpiac-allamositasa/ (2019.03.26.)

[4] https://jogaszvilag.hu/vilagjogasz/ejeb-elkaszalt-tankonyvpiaci-allamositas/ (2019.03.26.)

[5] https://jogaszvilag.hu/vilagjogasz/ejeb-elkaszalt-tankonyvpiaci-allamositas/ (2019.04.05.)

[6] „Az Alkotmánybíróság többsége azzal utasította el az alkotmányjogi panaszt, hogy az Alaptörvény szerint önmagában a gazdasági tevékenység nem tartozik a tulajdonjog védelmi körébe az Alaptörvény alatt. Czine bírónő különvéleménye szerint azonban az EJEB gyakorlata az ilyen mértékű újraszabályozást a tulajdonjog sérelmének tekinti, ugyanis nem a vállalkozás szabadsága sérült az ügyben, hanem a kereskedők meglévő készlete lett értékesíthetetlen.” - https://jog.tk.mta.hu/uploads/files/08_Uitz_Renata.pdf 19-20. oldal (2019.04.05.)

[7] https://jogaszvilag.hu/vilagjogasz/ejeb-elkaszalt-tankonyvpiaci-allamositas/ (2019.04.05.)

[8] https://jogaszvilag.hu/vilagjogasz/ejeb-elkaszalt-tankonyvpiaci-allamositas/ (2019.04.05.)

[9] https://smartlegal.hu/hu/publikaciok/torvenyes-volt-a-tankonyvpiacrol-valo-allami-kiszoritas---strasburg-dontott (2019.03.26.)

[10] https://jogaszvilag.hu/vilagjogasz/ejeb-elkaszalt-tankonyvpiaci-allamositas/ (2019.03.26.)

[11] https://ejeb.atlatszo.hu/2019/01/23/konyv-tar-egyezmenyserto-volt-a-hazai-tankonyvpiac-allamositasa/ (2019.04.05.)

[12] https://ejeb.atlatszo.hu/2019/01/23/konyv-tar-egyezmenyserto-volt-a-hazai-tankonyvpiac-allamositasa/ (2019.04.05.)

[13] https://merce.hu/2019/03/19/az-emberi-jogok-europai-birosaga-jogerosen-elitelte-a-magyar-tankonyvpiac-atalakitasat/ (2019.04.05.)

[14] https://ejeb.atlatszo.hu/2019/01/23/konyv-tar-egyezmenyserto-volt-a-hazai-tankonyvpiac-allamositasa/ (2019.04.05.)

[15] https://24.hu/belfold/2019/03/19/tankonyvek-allami-monopolium-emberi-jogok-europai-birosaga-jogeros-itelet/ 2019.04.05.)

Kategória: AlapjogokEJEBBrexit Eng: 
Kutatócsoport2

Diákok tüntetnek a bolygónk jövője érdekében

2 hónap ago

„Ellógtunk az órákról, hogy leckét adjunk nektek”, „Először a  természet, utána a diploma”, „A rendszer változzon, ne a klíma”, „A klímaváltozás rosszabb, mint Voldemort” - lehetett olvasni a figyelemfelhívó plakátokon világszerte nagyobbnál nagyobb lélekszámú tüntetéseken. Az államok vezetői több csúcstalálkozón vettek már részt, hogy megoldásokat találjanak az emberi beavatkozás miatti felgyorsult klímaváltozásra, de rendszerint jelentős eredmény nélkül zárultak ezek a tárgyalások. A találkozókra gyakran külön-külön magángépekkel vagy épp luxus hajóval érkeztek. Ezt elégelték meg a diákok, és annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a klímaváltozás következményeire az utcára vonultak.

Egyik oldalon a diákok

A kiindulópontnak Svédországot tekinthetjük, hiszen egy 16 éves lány meglepő érettséggel és felelőségteljességgel vált a klímaváltozás elleni küzdelem hangjává, akit Nobel békedíjra is jelöltek. Greta Thunberg tetteivel és szónoklatival nagy hatással van a korosztályára, de fő célja, hogy a világ vezető politikusait tettekre sarkallja a klímaváltozás következményeinek visszaszorítása, elkerülése érdekében. A célkitűzés futótűzként terjedt el először Európában, majd világszerte, hiszen a héten több mint 2000 városban vonultak utcára a fiatalok.

Németország szerte 200 városban is szerveztek megmozdulásokat, melynek keretei között a legbefolyásosabb cégek helyi központjai elé vonultak, változást követelve. Az országnak nincs határozott klímastratégiája és Luisa Neubauer, német aktivista elmondása szerint a tüntetésekkel és azzal, hogy Greta Thunberg csatlakozott hozzájuk még nagyobb nyomást tudnak gyakorolni a kormányra annak érdekében, hogy cselekedjenek.
Németország mellett közel hasonló megmozdulás volt Olaszországban, hiszen 180 városban emelték fel a hangjukat a diákok, Milánóban gyűltek össze a legtöbben, közel százezres tömegről beszélhetünk. Több tízezren hagyták ott az iskolapadot egy napra a francia, a brit, a belga és a lengyel diákok közül is, ha csak a legmagasabb lélekszámú tüntetéseket vesszük figyelembe.
A megmozdulások hazánkban sem maradtak el, a Batthyány téren tartott felszólalások után az Innovációs és Technológiai Minisztérium épületéhez vonultak a lelkes aktivisták.
A svéd lány által indított demonstrációs folyamat nem csak saját hazáját, de Európán is túlnőtte magát. Szingapúrban korlátozott lehetősségek állnak rendelkezésre, ha valamilyen ügyben az utcára kívánnak vonulni, így az ottani diákok a közösségi média által adott lehetőségeket hívták segítségül a cél érdekében. A világ legszennyezettebb városa Új-Delhi, így természetesen itt sem maradhattak el a tüntetések. Az indiai fővárosban a légszennyezés elleni tiltakozások voltak a középpontban.  
A diákok nincsenek egyedül, hiszen egyre több felnőtt is csatlakozik a megmozdulásokhoz, továbbá több ezer tudós írta alá a petíciót, mellyel biztosítják őket a támogatásukról.

A másik oldal

A diáktüntetésekről megosztóan nyilatkoznak a politikusok, hiszen míg a német gazdasági miniszter és az ausztrál oktatási miniszter szerint a diákoknak az iskola után vagy hétvégén kellene hangot adniuk véleményiüknek, addig új-zélandi kormányfő teljes mértékben támogatja a fiatal aktivistákat, olyannyira, hogy jelentős összeget ígért az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése elleni harcra. A tömegmozgalom a svájci környezetvédelmi miniszter támogatását is elnyerte, hiszen teljesen érthetőnek nevezte, hogy a fiatalok tenni akarnak a jövőjük érdekében.

Kormányzati kihívás

A nem megfelelő ütemű klímaváltozás a XXI. század egyik legégetőbb problémája, a kormányok számára a megfelelő jogszabályok alkotása mellett valóban nagy kihívást jelent, hogy a többi állam kormányával együttműködve közös megoldásokat találjanak. Ha jelentős eredményeket akarnak elérni nagy változásokra van szükség, elengedhetetlen a régi szabályok megreformálása, illetve újak meghozatala. Emellett számos más, főleg gazdasági és társadalmi tényezőt is figyelembe kell venni. Ezek nem egyszerű feladatok, hiszen bizonyos rendszereket alapjaiban kell átalakítani, emiatt is gyakran háttérbe szorult ez a kérdés, de ezek a tömeges diákoktüntetések azt a célt szolgálják, hogy a probléma sokkal nagyobb mértékben előtérbe kerüljön és megkapja a kellő figyelmet, amelynek segítségével cselekvésre ösztönzik azokat, akik a legtöbbet tehetnek a cél érdekében.

Az összefoglalót készítette: Nagy Evelin Éva

 

Források:

https://index.hu/kulfold/2019/03/15/sydneytol_londonig_tobb_tizezer_diak_tuntetett_a_klimavaltozas_ellen/

https://hu.euronews.com/2019/03/01/megint-diakok-tuntettek-a-klimavaltozas-ellen

https://qubit.hu/2019/03/14/nobel-bekedijra-jeloltek-a-klimavaltozas-ellen-kuzdo-16-eves-sved-lanyt

https://infostart.hu/kulfold/2019/03/15/vilagszerte-diakok-tuntettek-a-klimavaltozas-ellen

Kategória: KormányzásCivil szervezetekKörnyezetvédelem
Kutatócsoport2

Elfogadták a vagyonkezelő alapítványok létrehozásáról szóló törvényjavaslatot

2 hónap 1 hét ago

A napokban elfogadott törvényjavaslat növelte a magyar vagyonkezelésre rendelkezésre álló formák számát. A vagyonkezelő alapítványok egy új típusú alapítványnak minősülnek, amelynek funkciója kiterjedhet a családi vagyonok professzionális kezelésére, ugyanakkor közfeladatokat, mint például felsőoktatási célokat is megvalósíthat.

Az egyes vagyonkezelési formák közös jellemzője, hogy más személy (állam, önkormányzat) tulajdonában lévő vagyonnal kapcsolatos feladatokat látnak el úgy, hogy közben megőrzik és gyarapítják a vagyont. A vagyonkezelő alapítvány az alapító által rendelt vagyon kezelésére és az ebből származó jövedelemnek az alapító okiratban megjelölt célok és feladatok megvalósítására alapítható. A vagyonkezelő alapítványt létesítéséhez az alapítvány javára 600 millió forintnak megfelelő vagyont (tőkeminimum) kell rendelkezésre bocsátani, azonban ez nem csak készpénz, hanem akár ingó vagy ingatlan vagyontárgy is lehet.

A vagyonkezelő alapítvány személyi feltételi megkövetelik egy legalább 5 főből álló kuratórium létrehozását, amely az alapítvány ügyvezetésért felelős. Ezen túlmenően szükséges egy felügyelőbizottság kijelölése és egy állandó könyvvizsgáló megválasztása is. Az alapító az alapítói jogokat az alapítványra ruházhatja, valamint azok gyakorlására az alapítvány kuratóriumát is kijelölheti. Ez érintheti az alapítói jogok teljes körét, de azok egy részét is.

Az új vagyonkezelői forma két formában jöhet létre. Az egyik a családi alapú alapítvány, amely segít egyben tartani az alapító vagyonát, professzionális jogi és pénzügyi szervezet kezébe helyezheti azt. A vagyonkezelő alapítvány a másik esetben közérdekű célból alapítható. Közérdekű célnak minősül a nevelési- oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységek finanszírozása, illetve támogatása vagy ilyen tevékenységet ellátó intézmények fenntartása és működtetése.

A törvényjavaslat még februárban történt módosításának eredményeképpen a közérdekű célra létrehozott vagyonkezelői alapítványok kutatás célra is létrehozhatóak. Erre a módosításra a Magyar Tudományos Akadémia és az Innovációs Minisztérium közötti feszül helyzet feloldása miatt került sor. A Kormány álláspontja szerint a kutatóhálózatok leválasztásra kerülnének az MTA-ról és egy vagyonkezelő alapítvány fenntartásában működnének tovább. Az MTA tárgyalódelegációja tiltakozott a javaslat ellen, a kutatóhálózat egyben maradásának és a kutatás szabadságának biztosítása érdekében. 2018. március 8-án az MTA és az Innovációs Minisztérium megállapodást kötött, amelynek eredményeképpen az MTA lemondott a kutatóhálózatáról, cserébe az intézethálózat vagyona az MTA tulajdonában marad. Az intézetek ugyan függetlenednek, de továbbra is használhatják majd az MTA brandjét, ha megfelelnek az MTA követelményeinek. A kutatóintézet-hálózat világos, hosszú távú stratégia mentén (beleértve a finanszírozást is) működik majd, s kiszervezésére 2020. január 1-től kerül majd sor.

 

Az összefoglalót készítette: Salya Fruzsina, joghallgató

 

Felhasznált források:

https://index.hu/techtud/2019/03/08/mta_itm_szandeknyilatkozat_tudomanyfinanszirozas/

https://www.vg.hu/kozelet/politika/a-heten-donthetnek-a-vagyonkezelo-alapitvanyokrol-1386061/

https://ado.hu/cegvilag/vagyonkezelo-alapitvanyok-mint-a-vagyonkezeles-uj-formai/

https://index.hu/gazdasag/2019/02/13/vagyonkezelo_alapitvany_trust_corvinus/

 

Kategória: AlapjogokKormányzásKözérdek
Kutatócsoport2

Döntött az AB: az EU nem írhatja felül az alaptörvény-értelmezését

2 hónap 2 hét ago

Magyarország Kormánya nevében az igazságügyi miniszter fordult indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz, melyben az Alaptörvény értelmezését kérte az Alaptörvény és az Európai Unió jogának viszonya kapcsán. Az indítvány előzménye, hogy az Európai Bizottság hivatalos felszólítást küldött Magyarországnak, melyben kifejtette, hogy értelmezése szerint az Alaptörvény menedékjogról szóló rendelkezései sértik a vonatkozó európai uniós szabályozást.

Az indítvány által felvetett konkrét alkotmányjogi probléma a következő: milyen viszonyban áll az EU egy szervének Alaptörvényre vonatkozó értelmezése az AB értelmezésével?

Az AB döntése

Az AB mindenekelőtt rögzítette, hogy az uniós jog nem illeszkedik bele a magyar jogforrási hierarchiába, hanem egy, az Alaptörvényben foglalt alkotmányos parancs teszi a jogrendszer részévé.

A Testület kiemelte, hogy egyes nemzeti normák megítélése kapcsán az AB és az EU eltérő eredményre juthat. Mivel az Alaptörvény alkotmányos kötelezettséggé teszi az uniós jognak való megfelelést, ebből kifolyólag az esetleges ellentmondások feloldása az alkotmányos párbeszéd tiszteletben tartása mellett lehetséges.

Az AB hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény autentikus értelmezése az Alkotmánybíróság feladata, melyet minden szervnek, illetve intézménynek tiszteletben kell tartania a maga előtt folyó eljárásokban. Az AB az Alaptörvény értelmezése során mindig tekintettel van az Európai Uniós tagsággal együtt járó, illetve a Magyarországot nemzetközi szerződés alapján terhelő kötelezettségekre is.

Az AB értelmezését ebből kifolyólag más szerv által adott értelmezés nem ronthatja le.

A menedékjog kapcsán az AB leszögezte: a menedékjog megadása nem tekinthető a magyar állam alkotmányos kötelezettségének olyan nem magyar állampolgárral szemben, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve. Ilyen esetben a menedékjog nem tekinthető alapvető alanyi jognak.

Az összefoglalót készítette: Gulyás Lilla, joghallgató

 

Felhasznált források:

https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/02/sz_x_1416_2018.pdf

https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/az-alkotmanybirosag-alaptorveny-ertelmezeset-mindenkinek-tiszteletben-kell-tartania/

https://www.jogiforum.hu/hirek/40195

Kategória: AlapjogokKormányzásMigrációEurópai Unió
Kutatócsoport2

A dohánykereskedelem monopolizálása hazánkban

2 hónap 3 hét ago

Bár a dohánykereskedelem monopolizálása hazánkban néhány éve vélhetőleg révbe ért, mai napig aktualitással rendelkezik, a társadalom továbbra is megosztóan vélekedik róla. Jelen írásunkban a monopolizálás történeti áttekintésétől, a hatályos szabályozás bemutatásáig, a közösségi szabályozáson keresztül kívánjuk a témát körbejárni. Arra keressük a választ, hogy milyen érvek és indokok szólnak a dohánykereskedelem államosítása mellett, másrészt hogyan változott meg a hazai dohánypiac, s a környező országokban milyen megoldásokkal találkozhatunk.

A dohánykereskedelem, mint monopólium megjelenése

Mint ismeretes, a dohány őshazája Amerika. Magyarországon régóta jelen van, egyes források szerint I. Ferdinánd és Miksa királyok uralkodása alatt ismerték meg a katonák az akkoriban az ország területén táborozó spanyol segédcsapatok révén. Azonban létezik egy másik megközelítés is, miszerint a dohány kifejezés a török „duhan” elnevezésre vezethető vissza, ami a török hódoltság területén terjedt el, s ebből az következhet, hogy török közvetítéssel érkezett hazánkba.[1]
A Habsburg császári udvar az egyedáruságot 1702-ben vezette be, de a monopólium ekkor még csak a kereskedelemre vonatkozott. Ezt az udvar főként örmény és görög kereskedőknek adta bérbe. Ekkoriban a dohánytermesztés nem volt szigorúan szabályozva, csupán annyi teendője volt a termesztőnek, hogy a dohánylevelet az állami kincstárnak be kellett szolgáltatnia. A dohánytermesztés növekedését jól mutatja, hogy ekkor a 63 vármegyéből 18-ban foglalkoztak termesztéssel, a magyar dohány pedig ismert és keresett áruvá vált. A dohánykereskedelem bérbeadását olasz minta alapján alakították ki, amelynek megnevezésére a német „appalt” szó szolgált, amely az olasz „appalto” szóból ered. Az appalto gyakorlatilag a monopóliumi rendszert jelölte, vagyis a dohánykereskedelemre, annak behozatalára és termesztésére vonatkozó kizárólagos jogot.[2]

A dohányjövedék

A jövedék kifejezés az osztrák–német gefall kifejezés fordítása. Viszont tágabb értelemben nemcsak a dohányt, hanem az összes egyedáruságot, beszedett vámot és fogyasztási adót is jelentette.[3] Tehát az állam bizonyos áruk termelését, forgalmát, árusítását magának tartja fenn, a versenyt kirekeszti, megszabja az árakat, s ebből bevételt szerez a kincstár számára. Két fajtáját különböztetjük meg, egyfelől beszélhetünk pénzügyi célú jövedékről, azaz bevételszerzési jövedékek, mint például a szerencsejáték, a dohány, a vám. Másfelől megkülönböztetjük a közgazdasági célú jövedékeket, melyek elsődleges célja az állam közgazdasági érdekeinek érvényesítése. Mára a jövedék szó alapvetően a jövedéki termékek körét fogja át. 2004. május 1-jén lépett hatályba a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.). A törvény XV. fejezete tartalmazza a dohánygyártmányokra vonatkozó rendelkezéseket.[4]

A rendszerváltást megelőzően négy, állami tulajdonban levő dohánygyár működött: Debrecenben, Pécsen, Egerben és Sátoraljaújhelyen. A dohányipari termékek piacra jutását, értékesítését az állami tulajdonban lévő Hungarotabak nevű cég központilag irányította. A dohánygyárak privatizációja 1992-ben indult meg az egri dohánygyár megnyitásával, mely a Philip Morris tulajdonába került. Tehát a külföldi tőke beáramlása, ahogyan a privatizált területek szinte mindegyikénél, itt is megfigyelhető. Napjainkban egyaránt külföldi és hazai magántulajdonban lévő vállalatok állítanak elő dohányipari termékeket a részben itthon termelt és részben importált dohányból. Ugyanakkor a hazai termelés az elmúlt két évtizedben nagymértékben visszaszorult, nagyjából a felére, ami körülbelül évi 13 milliárd szál cigarettát jelent. Ennek egyik oka, hogy több olyan vállalat is működik jelenleg a piacon, amely korábban főként a termeléssel foglalkozott, viszont mára kizárólag az értékesítésre koncentrál – mivel az előállítási költségek emelkedésével a termelés más országokba helyeződött át. E vállalatok országszerte regionális depókat hoztak létre, amelyek a külföldön előállított dohánytermékek terítésével foglalkoznak az országban.[5]

A 2012-es „trafiktörvény” előtt a nagykereskedelemből, illetve a gyártóktól a dohányáru 42-44 ezer elárusító helyre került. Ebben az időszakban a becslések szerint a dohánytermékek mintegy 80 százalékát az élelmiszerboltokban értékesítették, néhány további százalékot a trafikokban, benzinkutaknál és az olyasfajta árusítóhelyeken, mint a Lapker, vagy a nagyáruházak exkluzív dohánybutikjaiban.

A monopolizáció előtti időszakban az említett kisebb dohányárusító helyek, trafikok, kisboltok jelentős részét nem a tulajdonosa működtette, hanem gyakran a trafik egy több üzletből álló bolt-hálózatnak a része volt, s más volt a bérlő, a működtető és a trafik engedély tulajdonosa.[6]

Fogalmak

A rövid történeti áttekintést és a fogalmi alapvetéseket követően a dohánytermékek kis- és nagykereskedelme monopolizálásának folyamatát mutatjuk be. Az új szabályozás alfája és omegája a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény, amely elfogadását követően komoly indulatokat váltott ki mind a társadalom, mind a piacról kiszoruló szereplők részéről, ugyanis megszüntette a korábbi, liberalizált dohánypiacot. Külön érdekesség a törvény elnevezésének első fordulata, ugyanis valószínűsíthetően – ahogyan azt a gyakorlat is mutatja - nem a fiatalkorúak védelme volt a jogalkotó elsődleges célkitűzése.
Az új szabály az állam kizárólagos hatáskörébe utalta a dohánytermékek kiskereskedelmét, amelyet a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvénnyel összhangban átengedhet. Ezt követően e tevékenység a szerződésekben foglaltaknak megfelelően, dohány-kiskereskedelmi engedély birtokában végezhető.[7] Igen nagy jelentősége van ezen rendelkezésnek, ugyanis a korábban dohány kiskereskedelemmel foglalkozó egyéni vállalkozók, vállalatok koncessziós szerződés, valamint dohánytermék-kiskereskedelmi engedély hiányában nem folytathatták a cégbejegyzésükben foglalt tevékenységet, azt lényegében elvette tőlük az állam.[8] A törvény rendelkezése alapján a dohány-kiskereskedelem ellátását is az állam végzi egy, a tulajdonában lévő, zártkörűen működő nonprofit részvénytársaság útján, amely jelenleg a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.
A kereskedelem végzéséhez szükséges a miniszter által kiírt nyilvános pályázat elnyerése, mely kapcsán aggályos, hogy a Ktv.-ben foglaltakhoz képest a pályázatok benyújtására rövidebb határidő is alkalmazható, ennek minimuma 20 nap. A pályázatokat a miniszter bírálja el, ezt követően emlékeztetőt készít, amely tartalmazza többek között a legkedvezőbb pályázat elfogadásának részletes indokait.[9] A kiskereskedelmi tevékenység végzéséhez a szerződés megkötésén felül szükséges a már említett engedély is.[10]
A „trafiktörvény” alapján korlátként említhetjük, hogy egy személlyel egyidejűleg legfeljebb öt koncessziós szerződés lehet hatályban, az egy közigazgatási egységet képező településeken pedig, ahol több jogosultság kerül kiadásra, azoknak legfeljebb a kétharmadát birtokolhatja egy személy. A nyertes pályázó tevékenységét egyéni vállalkozóként, valamint olyan gazdasági társaságként folytathatja, amelynek legalább egy tagja korlátlan felelősséggel rendelkezik. Természetesen a koncessziós tevékenység ellentételezéseként koncessziós díjat szükséges fizetni, amely azonban meglehetősen alacsony a bevételekhez képest.
Komoly problémát jelentett 2013-ban, hogy 1417 településen pályázó hiányában nem nyílhatott dohánybolt, erre a harmadik törvénymódosítás nyújtott megoldást, az állam a részvénytársaság, vagy általa kijelölt jogosult útján is elláthatja ezen tevékenységet.[11] Erősen megkérdőjeleződött tehát a merőben új dohánykereskedelmi szabályozás hatékonysága, tovább borzolva az amúgy sem teljesen pozitív közvéleményt.

Általánosan megállapítható, hogy a korábban dohány-kiskereskedelemmel foglalkozók elenyésző hányada nyerte el a koncessziót, az 5400 nyertesből mindössze 800 fő foglalkozott korábban is ilyen jellegű kereskedelemmel, ahogyan azt egy felmérés megállapította.[12] Megalapozott tehát az a feltételezés, hogy olyan piaci szereplők nyerték el a koncessziót, akik nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal a területen, rontva a rugalmatlan keresletű dohánytermékek kereskedelmének színvonalát. Jogosan kifogásolták továbbá azt a piacról kiszorított vállalkozások, hogy a koncessziónyertesek igen nagy százaléka a dohánypiac egyik legnagyobb szereplőjéhez, a Continental-csoporthoz köthető, vagy annak terjesztőjéhez, a Tabán Trafik Zrt.-hez - utóbbi cégnek még kiemelt jelentősége lesz tanulmányunkban.[13] Sajnos nem mehetünk el amellett sem szó nélkül, hogy a kormánypárthoz, annak vezetőihez köthető a koncessziónyertesek tekintélyes száma, több településen a polgármester, vagy éppen az országgyűlési képviselő hozzátartozóinak pályázata lett a befutó.
A korábbi kereskedők sérelmeik demonstrálására létrehoztak egy „Trafik-Károsultak” elnevezést viselő Facebook-oldalt, 2013. május 16-ára pedig egy pártoktól független tüntetést szerveztek, céljuk a trafiktörvény hatályon kívül helyezése volt – mint tudjuk – eredménytelenül.
A dohány-kiskereskedelem államosítását követően nem maradt el a nagykereskedelem állami átvétele sem, ugyanis a 2014. évi XCV. törvény beiktatta azt a rendelkezést a trafiktörvénybe, amely szerint az állam látja el a kiskereskedelmet dohánytermékekkel egy gazdasági társaságon keresztül, vagy akivel koncessziós szerződést kötött, valamint előírta, hogy a kiskereskedő szabadforgalomba bocsátott terméket kizárólag a dohány-kiskereskedelmi ellátótól szerezhet be. Ezzel a rendelkezéssel tulajdonképpen feleslegessé váltak, és ellehetetlenült a korábbi nagykereskedők működése, habár formálisan még működhettek, ugyanakkor már nem adhattak el dohánytermékeket a trafikok számára. Tevékenységük mindössze a trafikok számára a megrendeléskor javaslatok nyújtásában manifesztálódott.
Súlyos versenyjogi, uniós, és alkotmányjogi aggályokat vetett fel 2015-ben a 151/2015. (VI.18.) kormányrendelet, amely nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette a BAT Pécsi Dohánygyár Kft. és a Tabán Trafik Zrt. összefonódását. A kormányrendelet alapján a közérdek, valamint új munkahelyek teremtése, a kiskereskedelem ellátásának megkezdése és az ellátás biztonsága indokolta ezt a minősítést.[14] Megcáfolja ezen indokolást, hogy az újonnan létrejövő cég eredményeképpen több mint ezer fő munkája vált feleslegessé, amely mellett eltörpül a 400 új munkahely.[15] A BAT és a Tabán Trafik egyesülésével jött létre az Országos Dohányboltellátó Korlátolt Felelősségű Társaság, amelynek képviselői pályázat nélkül írhatták alá 2015. június 19-én a dohánynagykereskedelem-koncesszióról szóló szerződést. Az OD-nak a szerződés lejártáig 600 millió forintos koncessziós díjat kell megfizetnie, ez rendkívül alacsony összeg az évi mintegy 3 milliárd forintos adózott eredményhez képest.
Érdekes összefüggés fedezhető fel a trafiktörvényben foglalt megbízható dohánykereskedő szerinti minősítés és a piacról kiszorult korábbi nagykereskedők között. Csak azon vállalkozás nyerheti el e minősítést, amely nem részesült jogsértés miatt korábban 20 millió forintot meghaladó bírságban, a vesztes Philip Morris pedig pontosan ilyen összegű szankcióban részesült 2007-ben. Ezzel szemben, a BAT Hungary, az OD későbbi alapítója jóval magasabb, 300 millió forintos fogyasztóvédelmi bírságban részesült, amelyet megkerültek a közösen létrehozott céggel.
Többek között felveti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 11. §-ának sérelmét az összefonódás, ezen felül pedig több alkotmányjogi panaszt is benyújtottak a trafiktörvénnyel szemben, valamint pert indítottak az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt az állammal szemben. Az alkotmányjogi panaszok szinte mindegyike arra hivatkozott, hogy az új szabályozás következtében bevételkiesést szenvedtek el, amelyért nem részesültek semmiféle ellentételezésben. Álláspontjuk szerint az Alaptörvény szerinti vállalkozás szabadságát, és a tulajdonjog sérelmét veti fel a trafiktörvény. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a panaszosok tevékenysége nem áll az Alkotmány oltalma alatt, a vállalkozás szabadságának sérelme sem állt fenn a testület szerint, ugyanis a „közérdek szolgálata” szerint járt el a jogalkotó, vagyis a fiatalok egészségének védelme érdekében.[16] Az Alkotmánybírósággal ellentétben az EJEB megállapította a tulajdonhoz való jog sérelmét, két ügyben is, a korábbi engedélyt az autonóm tulajdon fogalmába értette.[17]

Szigorítások EU-s szinten

Közösségi szinten néhány évvel ezelőtt egy dohányellenes álláspont kezdett egyre jobban kibontakozni. Ezt támasztja alá a 2014-es dohányzás elleni irányelv.[18] Többek között a dohánytermékek és az elektromos cigaretta összetételének a szigorítását tűzte ki célul a másodlagos jogforrás. Ahogyan fogalmaz: „az uniós szintű jogalkotási fellépés a WHO 2003. májusi Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményének a végrehajtásához is szükséges, amelynek rendelkezései az Unióra és tagállamaira nézve kötelezőek. A keretegyezménynek a dohánytermékek összetételének szabályozására, a dohánytermékek adatai nyilvánosságra hozatalának szabályozására, a dohánytermékek csomagolására és címkézésére, a reklámozásra és a dohánytermékek tiltott kereskedelmére vonatkozó rendelkezései nagy jelentőséggel bírnak. A keretegyezmény részes felei, így az Unió és tagállamai, a keretegyezmény végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat különböző konferenciák során konszenzussal fogadták el.”[19]
A tagállamok jogrendszereibe számos változás került be ennek az irányelvnek a meghozatalával. Az irányelv bevezette az ízesített cigaretták, a határon átívelő távkereskedelem tilalmát,  szigorúbb biztonsági előírásokat és a szabályozást kiterjesztette az elektromos cigarettákra is.[20]
Az irányelv implementálását csak 11 tagállam végezte el megfelelő határidőn belül. Elmondható, hogy Magyarország ebben az élen járt, mert az irányelv értékrendje és üzenete könnyen azonosítható volt a hazai politikai retorikával.[21]

Kitekintés: hogyan csinálják a szomszédos országok?

Ausztria

Ausztriában a dohánytermékek kiskereskedelme a szövetségi szint monopóliumának tárgyát képezi. Ez azt foglalja magában, hogy a dohánykereskedelem az állam kizárólagos tulajdonát képező vállalkozás. Szigorú szabályozást állítanak fel, ők döntenek, kiknek van meg a lehetősége a forgalmazásra. Az osztrák dohánymonopólium törvény alapján, Ausztria területén minden dohánybolt területi védelem alatt áll, azaz csak ott nyitható dohánybolt, ahol korábban nem volt megtalálható hasonló jellegű üzlet, a szükség megkívánja, valamint nem hordoz magával kedvezőtlen előjeleket más trafikok jövedelmének tekintetében.
Nyugati szomszédunkban a forgalmazás is szigorú szabályozás alá esik. A trafikok mellett automatákból illetve benzinkutakon és egyes vendéglátó egységekben is lehetőség van dohányterméket vásárolni, bár ezeken a helyeken számolni kell a 10%-al magasabb vételárral. Ennek célja, hogy a trafikok forgalmát növeljék és ösztönözzék a vásárlókat a trafikokban való vásárlásra. Ausztriában legálisan 16 éves kor felett lehet dohányterméket vásárolni, erre az automatákat is felkészítették, az életkor ellenőrzése digitálisan történik a bankkártya, vagy a személyi igazolvány behelyezésével. Ausztria területén körülbelül 8000 trafik található, amelyeknek az ellátását 8 raktár biztosítja. Mint látható, a magyar szabályozáshoz kapcsolódóan számos hasonlóság felmerül.[22]

Ukrajna

Az ukrajnai szabályozás tekintetében a dohánytermékek forgalmazásához engedélyre van szükség, viszont itt enyhébb feltételek teljesülése esetén szerezhető meg. Ukrajnában a jogszabály alapján a dohányáruk importja és exportja állami kézben összpontosul, ezért van engedélyhez kötve az értékesítése. Gazdasági társaság szükséges minden nagykereskedelmi forgalmazáshoz, azonban ehhez a tulajdonosnak kell engedéllyel rendelkeznie. A szükséges engedélyt mindig öt évre állítják ki, viszont ennek az ellenértékét a tulajdonosnak évente kell megfizetnie. Minden olyan gazdasági társaság kiszolgálhatja a kis-, és nagykereskedői, valamint a fogyasztók igényét dohánytermékkel, akik rendelkeznek megfelelő engedéllyel az importra és a nagykereskedelmi folytatáshoz való engedéllyel.[23] A dohánytermékek nagy-, és kiskereskedelme minden gazdasági szervezeti formában végezhető Ukrajnában. Az engedély a kiskereskedelem esetében egy évre szól, ehhez pedig hatósági nyilvántartásba vétel szükséges, a díjat negyedévente szükséges megfizetni. Az engedélyek a kiskereskedők számára egy ponton teszik lehetővé a termékek értékesítését, hasonlóan a magyar szabályozáshoz.[24]

Szlovákia

Szlovákia szabályozása némiképp megengedőbb az előzőekhez képest, s az állam területén bárki értékesíthet dohányterméket, aki rendelkezik iparűzési jogosultsággal. Bár nem ez az egyetlen feltétel, vannak bizonyos további előírások, azonban ezek mindenhol hasonló értelmezés alá esnek, ilyenek a csomagolás és a forgalomba hozható kiszerelések. Megvan a lehetősége minden cégnek, aki az iparűzési engedélyt beszerzi, az előállításra, forgalmazásra. Nem találhatunk szabályozást, korlátozást azzal kapcsolatban sem, hogy hol lehet árusítani, csupán egyes nevesített helyek képeznek ezek alól kivételt, így például az óvodák, iskolák. Tehát minden olyan személy, aki rendelkezik engedéllyel, tetszőleges számú üzletet működtethet, tetszőleges helyen. Korlátozások, előírások a csomagolásra, jelölésre, címkézésre, az alapvetően tiltott árusítási helyekre és a vásárlásra jogosult személyek körére vonatkozóan vannak.[25] Míg Ausztriában lehetséges, addig Szlovákiában tilos az automatából történő árusítás, tehát ez is a kivételek köréhez tartozik.[26] 

 

Összegzés

Megállapítható, hogy hazánkban a dohány-kiskereskedelem és a nagykereskedelem monopolizálása is megtörtént 2012 után. A korábbi szabályozás a jelenlegivel ellentétben szabadpiaci jellegű volt. Azonban a trafiktörvény megalkotásával egy, a szabadpiaci jellegű dohánykereskedelmet megszüntető szabályozás lépett életbe, a dohány-kiskereskedelmet az állam kizárólagos hatáskörébe utalta. A korábban dohánykereskedelemmel foglalkozó vállalkozók egy része elvesztette engedélyeit a dohánytermékek forgalmazására, értékesítésére. Nem sokkal később, 2015-ben megtörtént a nagykereskedelem monopolizálása is, a BAT Pécsi Dohánygyár és a Tabán Trafik összefonódásával. Az új szabályozással kapcsolatban tömegesen nyújtottak be alkotmányjogi panaszt, amelyeket az AB a már említettek szerint elutasított.  Több sikerrel jártak a magyar állammal szemben indított perek az EJEB előtt, Magyarországot két esetben is elmarasztalták a tulajdonjog megsértése miatt.
A szomszédos országok szabályozását röviden áttekintve megállapíthatjuk, hogy Magyarországon találjuk meg a régió legszigorúbb és legkevésbé szabadpiaci jellegű, versenyjogi szempontból is aggályos szabályozását a dohánykereskedelemre vonatkozóan.

 

Készítette: Szőnyi Márton, Balogh László, Szemán Ádám; joghallgatók, DE-ÁJK

Felhasznált források:

[1]Potoczki Zoltán: A dohányjövedék rövid története Magyarországon, Pro Publico Bono-Magyar Köigazgatás, 2016/2, 185.o.

[2] POTOCZKI i.m. 185.o.

[3] Kohút Sára: A dohánymonopólium előzménytörténete Magyarországon, 2016. Forrás: dea.lib.unideb.hu/dea/

bitstream/handle/2437/225011/disszertacio.pdf?sequence=1&isAllowed=y 2018.11.25

[4] A végrehajtására vonatkozó szabályokat a 8/2004. (III. 10.) PM rendelet rögzíti. Az adójegyek vonatkozásában a legfontosabb jogszabály a 14/1998. (IV. 30.) PM rendelet, amely az adójegyek igénylésére, visszavételére és alkalmazására vonatkozó szabályokat tartalmazza.

[5] LAKI Mihály: A trafikpiac átalakulása és átalakítása, Esettanulmány, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Közgazdaság – Tudományi Intézet - Budapest, 2014, 10

[6] LAKI Mihály: A trafikpiac átalakulása és átalakítása, Esettanulmány, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Közgazdaság – Tudományi Intézet - Budapest, 2014, 13.o.

[7] 2012. évi CXXXIV. törvény, 2. §

[8] LAKI i.m.31. o.

[9] 2012. CXXXIV. törvény, 10/A. § (7)

[10] Az engedélyezési eljárásra vonatkozó szabályokat a 181/2013 (VI. 7.) Kormányrendelet tartalmazza.

[11] LAKI i.m. 47.o.

[12] LAKI i.m. 50.o.

 

[14] 151/2015. (VI.18.) Korm. rendelet

[15] NEPSZAVA.hu, Bonta Miklós: Monopólium lett a dohánykereskedelem

[16] 3194/2014. (VII. 15.) AB határozat

[17] Kis Kelemen Bence: A dohánytermékek kiskereskedelmének hazai koncessziója, 71, 72., 76.o.

[18] 2014/40/EU irányelv

[19] 2014/40 EU irányelv 127/2 oldal

[20] http://kozjavak.hu/gondolatok-trafik-ugyrol 2018.11.28

[21] http://kozjavak.hu/gondolatok-trafik-ugyrol 2018.11.28

[22]http://www.jogiforum.hu/hirek/28360?fbclid=IwAR22PF0qkf_7xRZdXaYgmG0UEctLJf2KiWEcxqoLFTz_B6aiEufDvFdBJfo 2018.11.28

[23]http://www.jogiforum.hu/hirek/28360?fbclid=IwAR22PF0qkf_7xRZdXaYgmG0UEctLJf2KiWEcxqoLFTz_B6aiEufDvFdBJfo 2018.11.28

[24]http://www.jogiforum.hu/hirek/28360?fbclid=IwAR22PF0qkf_7xRZdXaYgmG0UEctLJf2KiWEcxqoLFTz_B6aiEufDvFdBJfo 2018.11.28

[25]http://www.jogiforum.hu/hirek/28360?fbclid=IwAR22PF0qkf_7xRZdXaYgmG0UEctLJf2KiWEcxqoLFTz_B6aiEufDvFdBJfo 2018.11.29

[26]http://www.jogiforum.hu/hirek/28360?fbclid=IwAR22PF0qkf_7xRZdXaYgmG0UEctLJf2KiWEcxqoLFTz_B6aiEufDvFdBJfo 2018.11.29

Kategória: KormányzásEgészségügyi szolgáltatások
Kutatócsoport2

A villamosenergia-piac reformja

3 hónap ago

Tiszta energia minden európainak

"Civilizációnk összeomlása vár ránk. Világ vezetői, vezetnetek kell!"
David Attenborough

A klímaváltozás gyorsabb ütemben halad, mint azt bárki is gondolta korábban. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem csak az Európai Unió és a tagállamok összehangolt fellépése keretében valósítható meg. Ezen összehangolt fellépés energiaszektort is érintő legújabb kereteit a 2018. december 11. napján elfogadott rendelet jelöli ki.[1]

Ezt követően 2018. december 19-én a Tanács és az Európai Parlament tárgyalócsoportja ideiglenes megállapodásra jutottak a villamos energiáról szóló irányelv és rendelet rendelkezéseire vonatkozóan. Ennek keretében döntöttek a villamosenergia-piac szabályainak átalakításáról, kijelölték a tiszta energiáról szóló csomag sarokkövét és meghatározták az integráció villamosenergia-piacának jövőbeli működését. Kifejezett céljuk, hogy lebontsák a villamos energia határokon átnyúló kereskedelmének akadályait, és valódi európai villamosenergia-piacot hozzanak létre, ahol a villamosenergia szabadon áramolhat, ezzel egyszerűsítve a megújuló energiaforrások integrálását a villamosenergia-hálózatba. Emellett fontos törekvés továbbra is, hogy az Európai Unió villamosenergia-piaca versenyképesebbé váljon.[2] A jogi aktusokra vonatkozó megállapodást a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek még jóvá kell hagynia.

A 2018. december 11. napján elfogadott, az energiaunió és éghajlat-politika irányításáról szóló rendelet[3] preambuluma szerint az energiauniónak olyan fontos dimenziói vannak, mint az energiabiztonság, belső energiapiac, energiahatékonyság, dekarbonizáció, valamint az innováció, kutatás és versenyképesség. (2) Rugalmas energiaunió kialakítására van szükség, amely elősegíti az integráció energiapolitikai célkitűzéseit, de tiszteletben tartja a tagállamok jogát az energiamix szabad megválasztása kapcsán. Az Európai Tanács 2014 októberében egy 2030-ig tartó időszakra vonatkozó, négy fő célon (üvegházhatású gázok 40%-os csökkentése, energiahatékonyság 27%-os növelése és megújuló energiaforrások 27%-os arányának elérése, energiahálózatok minimum 15%-os összeköttetése) alapuló energiapolitikai keretet határozott meg. Ezek közül az üvegházhatású gázok 1990-es évekhez képest való 40%-os csökkentését a Környezetvédelmi Tanács 2015-ben hagyta jóvá, mint a (2016. november 4-én hatályba lépett) Párizsi Megállapodással összefüggő uniós és tagállami tervezett kötelezettségvállalást. (lásd korábbi cikkünk: Az amerikai elnökválasztás hatása az éghajlatváltozás elleni küzdelemre - Globális felmelegedés, mint létező probléma?)[4]Mivel az éghajlatváltozás veszélye globális kérdés, ezért a rendelet felhívja a figyelmet a nemzetközi szervekkel való együttműködés fontosságára is.

2018. december 19-én születtek meg azok a döntések, amelyek alappillérét fogják képezni a tiszta energiacsomag részeként elfogadásra kerülő villamosenergia irányelvnek és rendeletnek. A villamosenergia belső piacára vonatkozó irányelv kapcsán a Bizottság által előterjesztett javaslat központba helyezi a fogyasztót, a diszkrimináció-mentességet és a versenyképességet. A javaslat preambuluma szerint az elfogadásra szánt irányelv megalkotásának az oka, hogy a 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[5] számos módosítást igényel. Az Unió 1999 óta törekszik a versenyképes villamosenergia-piacok kialakítására, és liberalizáció fokozatos megvalósítására. Azonban az utóbbi időben bekövetkezett nagy változások (pl.: éghajlatváltozás) ráébresztette az integrációt is arra, hogy az energiarendszert illetően nagyobb változtatásokra van szükség, mivel a közös célok az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozóan új kihívásokat és lehetőségeket jelentenek az energiapiac számára is. A technológiai fejlesztések új formákat, megoldásokat tesznek lehetővé fogyasztói részvétel ösztönzésére, megnövelésére és a határmenti együttműködés kapcsán. A 2003/54/EK és a 2009/72/EK irányelv[6] jelentősen hozzájárult a mai villamosenergia-piac létrehozásához, azonban ma már új kihívásokkal kell szembenéznie az Európai Uniónak, amelyhez nélkülözhetetlen a villamosenergia-piac megreformálása.[7]  

Az irányelvjavaslat számos előremutató törekvést tartalmaz, így több jogot biztosít a fogyasztók számára, védi a kiszolgáltatott helyzetben lévőket és meghatározza a piaci szereplők szerep- és feladatköreit. A fogyasztókat érintően előremutató a dinamikus árazású szerződésekhez és intelligens fogyasztásmérőkhöz jutás, mint fogyasztói jog kinyilvánítása (ha nem jár aránytalan költséggel), mivel ezzel biztosított számukra az önellenőrzés lehetősége, valamint az energiatudatosság növelése. Az energiaszolgáltatóknak lehetővé kell tenniük, hogy a fogyasztók ingyenesen ellenőrizni tudják az energiafelhasználásuk költségeit az árösszehasonlítási eszközök segítségével, összehasonlítva az egyes időszakok árait. A jövőben a fogyasztóknak lehetőségük lesz a saját előállítású villamos energiát értékesíteni, csatlakozni helyi vagy országos energiaközösségekhez. Továbbá az energiaszolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy díjmenetesen szolgáltatót válthassanak legfeljebb három héten, 2026-tól 24 órán belül.[8]

Azok a tagállamok, akik a háztartási árakat központilag szabályozzák, az irányelv hatályba lépését követően kötelesek jelentést benyújtani az ár központi szabályozásának megszüntetésére vonatkozó intézkedéseikkel kapcsolatban (árképzés liberalizációja). A Bizottság feladataként jelölik meg továbbá, hogy 2025-ben jelentést nyújtson be az EU általános fejlődéséről, amely magában foglalhatja a szabályozott árak megszüntetésére vonatkozó javaslatot is, amitől azt remélik, hogy a kiskereskedelmi árak csökkenését eredményezi majd. A javaslat fontos részét képezi továbbá az energia-szegény, illetve kiszolgáltatott háztartások tagállamok általi támogatása, ahol a megoldások közül első helyre sorolták az energetikai szegénység szociális biztonsági rendszereken keresztül történő kezelését.[9]

A villamos energiáról szóló rendeletre vonatkozó javaslat a villamos energia kereskedelmére vonatkozó szabályokat tartalmazza, kitérve a tagállami kapacitáslekötési mechanizmusok kialakításának feltételeire.[10] A jogi aktus határértékeket tartalmaz annak érdekében, hogy olyan mechanizmusok kialakításában akadályozzák meg az egyes tagállamokat, amelyek támogatják a fosszilis energiahordozókkal működtetett erőműveket. Az elfogadott intézkedéseket a rendelet hatálybalépésének időpontjától minden új erőműre alkalmazni kell, azonban a 2019 december 31-ig megkötött kapacitási szerződéseket az új szabályok nem fogják érinteni.[11] A megállapodás fontos része átvitelirendszer-irányítók regionális összehangolása a regionális koordinációs központok, valamint az elosztóhálózati engedélyesek európai szervezetének létrehozása által.

Következtetések

Véleményem szerint az Európai Unió újabb előremutató lépéseket tett az energiaunió megvalósítása felé. Az új jogi aktusoknak köszönhetően enyhülnek (megszűnnek) a villamos energia határokon átnyúló kereskedelmének akadályai, és létrejöhet a valódi európai villamosenergia-piac, ahol a villamosenergia szabadon áramolhat, ezzel egyszerűsítve a megújuló energiaforrások integrálását a villamosenergia-hálózatba, valamint azok hozzájárulhatnak az Európai Unió villamosenergia-piacának versenyképesebbé válásához. Már az 1990-es évek óta zajlik az energiaszektor liberalizációja, ahol az integráció először 2003-ban, majd 2009-ben jelentős előrelépést ért el. Azonban manapság olyan új helyzetekkel kell szembesülnie mind az Uniónak, mind a tagállamoknak, amelyek új, jelentős változásokat eredményező szabályozások szükségességét vetik fel. E folyamat fontos államosának tekinthetjük a tanulmányban leírt jogi aktusokat.

 

Készítette: Dr. Lovas Dóra, doktorandusz, DE Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola

 

Lábjegyzetek:

[1] 2016/0379(COD)

[2]http://www.europarl.europa.eu/news/hu/press-room/20181217IPR21949/eu-deal-on-electricity-market-rules-to-benefit-both-consumers-and-environment; letöltés ideje:2019.01.21.

[3] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 Rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

[4]http://kozjavak.hu/az-amerikai-elnokvalasztas-hatasa-az-eghajlatvaltozas-elleni-kuzdelemre-globalis-felmelegedes-mint letöltés ideje:2019.01.10.

[5] Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve ( 2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg) HL L 211, 2009.08.14. 55–93. o.

[6] Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve (2003. június 26.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 176., 2003.7.15., 37—56. o. 

[7] 2016/0380(COD) preambulum (1)-(20)

[8] 2016/0380(COD) 12.cikkk (1)

[9]https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2018/12/19/europe-s-electricity-market-rules-get-ready-for-the-energy-transition-provisional-agreement-between-presidency-and-parliament/ ;letöltés ideje:2019.01.21.

[10] 2016/0379(COD)

[11]http://www.europarl.europa.eu/news/hu/press-room/20181217IPR21949/eu-deal-on-electricity-market-rules-to-benefit-both-consumers-and-environment letöltés ideje:2019.01.21.

Kategória: KormányzásEnergiaellátásKörnyezetvédelem
Kutatócsoport2

A holdingtársaságok adóalanyisága a hozzáadottérték-adó rendszerében

3 hónap 1 hét ago

A nemzetközi jog és gazdasági jog területén széles körben elfogadott elvi meghatározás szerint a holdingtársaság olyan társaság, amelynek gazdasági célja tartós részesedés szerzése egy vagy több jogilag önálló társaságban. A holdingok vagyonkezelő társaságok, amelyek a tulajdonukban álló gazdasági szervezetek csoportja fölött irányító és ellenőrző tevékenységet végeznek, oly módon, hogy leányvállalataik részvényeinek, üzletrészeinek ellenőrzésre jogot biztosító többségét birtokolják.[1]
A holding, mint működési forma, hazai viszonylatban is gyakran előforduló entitás. Elsősorban az önkormányzatok vagyonkezelését végző szervezetek formájában,[2] másodsorban pedig a közműszolgáltatás szektorában[3] jelennek meg.
Jelen tanulmány problémafelvetése, hogy egy holdingtársaság tekinthető-e adóalanynak a hozzáadottérték-adó rendszerében? Ezen felvetés azért lényeges, mert ha nem minősül adóalanynak, abban az esetben nem gyakorolhatja az adólevonás jogát, így jelentős többletköltségei keletkezhetnek a működés során. Másrészről pedig, ha fenn is állnak az adóalanyiság feltételei, és ennek következtében megnyílik az adólevonás lehetősége, akkor ezt a jogát részben vagy egészében gyakorolhatja? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre kívánok választ adni, az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: Bíróság) gyakorlatának, továbbá a vonatkozó uniós jogi aktusok és hazai jogszabályok elemzésével és értelmezésével.

Jogi háttér

Az Európai Unió közös hozzáadottérték-adó rendszeréről a Tanács 2006/112/EK irányelve (továbbiakban: HÉA irányelv) rendelkezik, melynek hazai implementációja az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatörvény).
Mind a HÉA irányelv, mind pedig az áfatörvény alapján, adóalanynak minősül az a jogképes személy vagy szervezet, aki, vagy amely saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére.[4] Ebből következik, hogy értelmezésre szorul a gazdasági tevékenység fogalma is, mely a következőképpen határozható meg: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.[5] Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása.[6
Az adólevonási jog lényege úgy ragadható meg, hogy egy adóalany, más adóalanyok által rá áthárított adó összegét, levonhatja a saját maga által fizetendő adó összegéből. Ez a rendszer arra irányul, hogy a vállalkozót teljes egészében mentesítse a gazdasági tevékenysége kapcsán fizetendő vagy megfizetett hozzáadottérték-adó terhe alól, így valamennyi gazdasági tevékenység adóterhét illetően biztosítja a semlegességet, függetlenül azok céljától és eredményétől.[7] Az adóalanyok ezen joga, hogy az általuk fizetendő hozzáadottérték-adóból levonják az általuk beszerzett árukat és igénybe vett szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adót, az uniós szabályozás által bevezetett közös hozzáadottérték-adó rendszer egyik alapelvét képezi.[8]
Magának a holdingnak a fogalmi szintű definiálása nem egyszerű feladat. Ahogy az a bevezetésben is említésre került, egységes, jogi definíció nem áll a rendelkezésünkre, mindazonáltal a Bíróság gyakorlatának figyelembevételével, egy olyan irányvonal látszik körvonalazódni, mely segítséget nyújthat a holdingtársaságok hozzáadottérték-adó rendszerbeli megítéléséhez. Ezen irányvonalat követve, alapvetően két fajtájú holdingtársaság között tehetünk különbséget. Az első típus a passzív holding, amelynek egyedüli célja, hogy más társaságokban részesedést szerezzen, anélkül hogy ezen vállalkozások irányításába közvetlenül vagy közvetve beavatkozna, kivéve azon jogok révén, amelyeket e holdingtársaság részvényesi vagy tagi minőségben birtokol.[9] A második típus pedig az aktív holding, amikor a részesedés együtt jár a részesedésszerzéssel érintett társaságok irányításában az azon jogokon túlmenően való közvetlen vagy közvetett részvétellel, amelyek a részesedéssel rendelkezőt részvényesi vagy tagi minőségében megilletik.[10] Látható, hogy a különbségtétel abban gyökerezik, hogy a részesedést szerző holdingtársaság részt vesz-e a leányvállalatai irányításában, avagy nem.
A részletes jogi elemzést megelőzően, azonban néhány gyakorlatban is megjelenő tevékenységet szeretnék ismertetni, melyek jellemzően a holdingtársaságok tevékenységi körébe tartoznak. Aktív holding esetén a leányvállalatok működésének szakmai oldala továbbra is önálló, ugyanakkor a holdingtársaság munkaszervezete biztosítja a tagvállalatok részére - általában szerződéses jogviszony keretein belül - például a könyvelési, bérszámfejtési, társadalombiztosítási, pénzügyi, beszerzési, jogi, számviteli, adózási, közbeszerzési, munkaügyi, informatikai és egyéb hasonló szolgáltatásokat.[11] Ez a rendszer egyfelől tehermentesíti a leányvállalatokat az olyan tevékenységek alól, melyek nem tartoznak a kifejezett szakmai feladataik közé, így például ha a tagvállalatok között valamely társaság egy adott város tömegközlekedésének a felelőse,[12] nekik csak a közlekedési szolgáltatás zavartalan és biztonságos nyújtására kell törekednie, az egyéb - korábban említett - feladataikat pedig a holdingtársaság végzi.

Passzív holding esetén, viszont a szakmai feladatok ellátása mellett, a tagvállalatok feladata azon tevékenységek ellátása is, melyeket az aktív holding esetében láthattunk. Ebben az esetben a passzív holding csak részesedik az esetleges osztalékból, és a tagsága után járó jogokat - különösen a legfőbb szervben történő szavazás jogát – gyakorolja. A továbbiakban ezen elhatárolás mentén kívánom bemutatni az adóalanyiság kérdését.

Passzív holding

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata[13] alapján, más vállalkozásokban pénzügyi részesedés egyszerű birtoklása önmagában nem minősül materiális javak bevétel elérése érdekében történő tartós hasznosításának,[14] azaz nem merül ki a gazdasági tevékenység fogalma, amiből következik, hogy a passzív holding tevékenysége nem keletkeztet adóalanyiságot. Tovább elemezve a fenti állítást az látható hogy ilyen esetben a holdingtársaság bevétele (osztalék) pusztán abból a tényből keletkezik, hogy részesedéssel rendelkezik a leányvállalataiban. Az osztalék, pedig a részesedés birtoklásának egyszerű következménye.
Az adólevonási jog tekintetében emlékeznünk kell, hogy ez a lehetőség csak a gazdasági tevékenységet folytató adóalanyok számára áll nyitva, jelen esetben pedig egyik feltétel se teljesül. Más szemszögből vizsgálva, pedig úgy írhatjuk le ezt a folyamatot, hogy mivel a passzív holding nem folytat olyan hozzáadottérték-adó köteles tevékenységet, amihez hozzárendelhetőek lennének a beszerzései, így HÉA irányelv alkalmazási hatályában[15] meghatározott feltételek - termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás - hiányában, nem keletkezik levonható hozzáadottérték-adó.

Aktív holding

Láthattuk, hogy a passzív holding működése a HÉA hatályán kívül eső tevékenység, azonban az aktív holding tekintetében más feltételrendszerrel állunk szemben, ugyanis a aktív holdingtársaságnak a leányvállalatai - amelyekben részesedéssel rendelkezik - irányításában való részvétele gazdasági tevékenységként is értelmezhető,[16] így adóalanyiságot keletkeztethet.
Az irányításban való részvétel főszabály szerint annyiban értelmezhető gazdasági tevékenységként, és keletkeztet adóalanyiságot, amennyiben az meghatározott hozzáadottérték-adó köteles ügylet teljesítésében nyilvánul meg. A hangsúly ebben az esetben a meghatározott ügylet kritériumon van, melyek a Bíróság álláspontja szerint, az irányítással összefüggésbe hozható, adminisztratív, pénzügyi, kereskedelmi és technikai szolgáltatások nyújtásával valósulhatnak meg.[17]
A főszabály alól azonban mindig van kivétel, így a Bíróság további iránymutatásokat ad a holdingtársaság és a leányvállalatai közötti kapcsolatok gazdasági tevékenységként történő értelmezéséhez, mely szerint, három csoportot különböztethetünk meg.
Az első csoportba az az esetkör tartozik, amikor is a holdingtársaság nem részesül díjazásban - a leányvállalatoktól - a csoport tevékenységeinek központi menedzseléséért, igy ez a tevékenység bevétel[18] (az áfatörvény szóhasználatával: ellenérték[19]) hiányában nem minősülhet gazdasági tevékenységnek, tehát nem keletkeztet adóalanyiságot.[20] Adóalanyiság hiányában pedig nem élhet levonási joggal általa megfizetett hozzáadottérték-adó tekintetében, mivel az általa nyújtott irányítási szolgáltatások olyan ügyletekhez kapcsolódnak, amelyek nem tartoznak a HÉA irányelv hatálya alá.[21]
A második csoportba tartozó tényállás alapján, a holdingtársaság díjazásban részesül az irányítási tevékenységért a vállalatcsoport tagjaitól, mely tevékenység kimerítheti a gazdasági tevékenység fogalmát. Olyan esetekben, amikor a holdingtársaság irányítási tevékenysége a korábban említett, hozzáadottérték-adó köteles adminisztratív, pénzügyi, kereskedelmi és technikai szolgáltatások nyújtásával valósul meg[22], és e szolgáltatások ellenértékét továbbszámlázza a leányvállalatainak, úgy ez a magatartás már ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtásnak, azaz gazdasági tevékenységnek minősül.[23] Ezen feltételek bekövetkezése esetén láthatjuk, hogy fennáll az adóalanyiság, tehát a HÉA irányelv hatálya alá tartozó ügyletről beszélhetünk, és mint ilyen ügylet, olyan tevékenységekhez kapcsolódik, amelyek gazdasági jellegüknél fogva megnyitják a lehetőséget az adólevonási jog gyakorlására.
A teljesség igénye végett látnunk kell, hogy amennyiben a holdingtársaság nem számlázza tovább a nyújtott szolgáltatásokat a leányvállalatai számára,[24] úgy az a HÉA irányelv hatályán kívül eső tevékenység, és a korábban említett első csoport szerinti szabályok alkalmazandóak reá.
A harmadik csoport az előző két esetkör fúziójaként definiálható. Ez az eset akkor áll fent, amikor a termékeket és a szolgáltatásokat a leányvállalatok egyidejűleg levonási jogot keletkeztető gazdasági tevékenységek és levonási jogot nem keletkeztető gazdasági tevékenységek végzéséhez használják fel, azaz olyan termékeket és a szolgáltatásokat vesznek igénybe, amelyek felhasználása vegyes.[25] Ilyen esetben az előzetesen megfizetett hozzáadottérték-adó összegeknek a HÉA irányelv értelmében vett gazdasági tevékenységek és a nem gazdasági tevékenységek közötti megosztására vonatkozó módszerek és feltételek meghatározása a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik.[26]
Mivel tagállami mérlegelési jogkörrel állunk szemben, említést kell tenni a hazai megoldásról is, mely ilyen esetben alkalmazandó. Ilyenkor az áfatörvényben meghatározott áfa arányosítás jogintézménye[27] az irányadó, mely lényegében úgy foglalható össze, hogy amennyiben az adóalany egyaránt teljesít adólevonásra jogosító termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, továbbá arra nem jogosító termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást is az előzetesen felszámított adó (HÉA) kizárólag az adólevonásra jogosító termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának betudható részében vonható le. Ezen mechanizmusra különböző számítási módokat határoz meg az áfatörvény, de ezek nem képezik jelen cikk vizsgálati tárgyát. Azt azonban tisztán kell látni, hogy hazai viszonylatban – mint ahogy valamennyi tagállamban is, a közös hozzáadottérték-adó rendszer okán - az adólevonásra nem jogosító tevékenység végzése érdekében felmerült költségek előzetesen felszámított hozzáadottérték-adója nem vonható le, mindazonáltal az adólevonásra jogosító tevékenység végzése érdekében felmerült költségek előzetesen felszámított hozzáadottérték-adója főszabály szerint levonható.

Összegzés

Láthattuk, hogy a holdingtársaságok esetén egy igen összetett szabályrendszerrel állunk szemben, melyben először nehéznek tűnik az eligazodás. Ennek okán összefoglalva elmondhatjuk, hogy passzív holdingtársaságok semmilyen esetben nem rendelkeznek adóalanyisággal, az aktív holdingok vonatkozásában pedig a működésük összes körülményének a figyelembevételével állapítható meg az adóalanyiság megléte. Amennyiben az aktív holdingtársaságok részt vesznek a leányvállalataik irányításában, és azok hozzáadottérték-adó köteles tevékenységet végeznek, úgy a cikkben leírt egyéb feltételek teljesülése esetén adóalanynak minősülnek és teljes egészében gyakorolhatják az adólevonás jogát. Az utolsó esetkörben pedig, amikor a leányvállalatok a holdingtársaság által nyújtott szolgáltatásokat levonási jogot keletkeztető, és levonási jogot nem keletkeztető tevékenységeikhez egyaránt felhasználják, úgy a hozzáadottérték-adó arányosításának van helye.

 

Készítette: Dr. Monok Tamás, jogász, MKVKOK adótanácsadó hallgató

 

Felhasznált források:

  • A TANÁCS 2006/112/EK IRÁNYELVE a közös hozzáadottértékadó-rendszerről
  • 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról
  • C‑496/11 – 2012. szeptember 6-i Portugal Telecom ítélet
  • C‑285/11 - 2012. december 6‑i Bonik ítélet
  • C‑18/13 - 2014. február 13‑i Maks Pen ítélet
  • C‑108/14 és C‑109/14 - 2015. július 16‑i Larentia + Minerva és Marenave Schiffahrt ítélet
  • C‑516/14 - 2016. szeptember 15‑i Barlis 06 - Investimentos Imobiliários e Turísticos ítélet
  • C‑28/16 - 2017. január 12-i MVM Magyar Villamos Művek Zrt. ítélet
  • Juhász Péter: Mikor áfaalany a holding? Példák, jogesetek (https://adozona.hu/afa/Mikor_afaalany_a_holding_Peldak_birosagi_es_U971XT)
  • http://hbholding.hu/mi-is-az-a-holding

 

Lábjegyzetek:

[1] Juhász Péter: Mikor áfaalany a holding? Példák, jogesetek (https://adozona.hu/afa/Mikor_afaalany_a_holding_Peldak_birosagi_es_U971XT)

[2] Például: Budapest, Debrecen, Miskolc, Hajdúböszörmény.

[3] Például a Nemzeti Közművek, EON, MVM stb.

[4] HÉÁ irányelv 9. cikk (1), áfatörvény 5.§ (1)

[5] Áfa-törvény 6. § (1)

[6] HÉA irányelv 9. cikk (1)

[7] C‑516/14 39. pont

[8] C‑18/13 23. pont, C‑285/11 25. pont, C‑516/14 37. pont

[9] C‑108/14 és C‑109/14 18. pont, C‑496/11 31. pont

[10] C‑496/11 33. pont, C‑28/16 32. pont, C‑108/14 és C‑109/14 20. pont

[11] http://hbholding.hu/mi-is-az-a-holding

[12] Például: Debrecen és Miskolc.

[13] C‑108/14 és C‑109/14 19. pont, C‑496/11 32. pont

[14] HÉA irányelv 9. cikk (1)

[15] HÉA irányelv 2. cikk (1)

[16] C‑496/11 34. pont

[17] C‑108/14 és C‑109/14 21. pont, C‑496/11 33. pont

[18] HÉA irányelv 9. cikk (1)

[19] Áfa-törvény 6. § (1) és 259. § 6. pont

[20] C‑28/16 32. pont 35. pont

[21] C‑28/16 32. pont 37. pont

[22] C‑108/14 és C‑109/14 21. pont, C‑496/11 33. pont

[23] C‑516/14 48. pont, C‑28/16 44. pont

[24] C‑28/16 44. pont

[25] C‑108/14 és C‑109/14 26. pont, C‑496/11 40. pont

[26] C‑496/11 42. pont, C‑108/14 és C‑109/14 27. pont

[27] Áfa-törvény 123. §

Kategória: KormányzásEurópai UnióÁllami támogatások
Kutatócsoport2
Checked
11 perc 44 másodperc ago
Feliratkozás a következőre: Közjavak RSS hírcsatorna