Virágozzék száz virág, vagy kertész kerestetik?

1 hónap 3 hét ago

Mielőtt a kedves olvasó a címet elolvasva riadtan tovább kattintana, szeretnék mindenkit megnyugtatni: nem a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos – egyébként jól ismert – pro és kontra érvekkel kíván az alábbi írás foglalkozni. Nem. Sokkal prózaibb, s látszólag csak egy szűkebb szakmai kör érdeklődésébe tartozó témával, a közigazgatási jog oktatásának régi, de napjainkban sem megoldott, s éppen ezért aktuális dilemmájával: az általános és a különös részi joganyag viszonyával.  

1. A gyökerekről

Egy rövid visszatekintés a történeti múltba némi – de nem elegendő – eligazítással szolgál a gyökereket illetően. Magyary Zoltán idejében a közigazgatási jogi topika, ahogy Koi fogalmaz[1] még magába foglalta a közigazgatástant, a közigazgatási jogot (szervezeti jog, önkormányzati jog, közszolgálat), a közigazgatási eljárási jogot és a szakigazgatásokat. Sőt, ehhez még hozzácsatolták a pénzügyi jogot is.  
A német-osztrák jogi tradíciók mindig is erős befolyással bírtak a hazai jogrendszer állapotára, így a német közigazgatási jogi dogmatika nyomán nálunk is megjelent a közigazgatási jog általános (Allgemeiner Thiel) és különös részre (Besonderer Thiel) történő felosztása, s bevett gyakorlattá vált az általános és különös részbe tartozó tematikák elválasztása.
1945 után az Államigazgatási jog című tankönyv foglalta össze az általános rész joganyagát, közismert témakörökkel a középpontban: fogalmak, központi, területi, helyi szervek, személyzet stb. A szovjet mintát követő munka inkább erős ideológiai elkötelezettsége, mintsem kifinomult dogmatikai alapvetései miatt érdemelt figyelmet. A különös részi témakörök[2] jelentős részben igazodtak a központi államigazgatási szervek, s azok területi és helyi szervei feladataihoz, így kaphatott szerepet a szakigazgatási témák között a népgazdasági, ipari igazgatás, a kül- és belkereskedelmi igazgatás[3] stb.
Ismereteink szerint ebben az időszakban a főszabály az általános rész oktatása volt. Az egyes szakigazgatási témák vagy csak sporadikusan vagy egyáltalán nem épültek be a jogász képzés rendszerébe. Ez utóbbiak tekintetében elfogadott volt az a nézet, mely szerint az államigazgatásban elhelyezkedők a gyakorlat során ismerik meg a munkájukkal kapcsolatos alapvető rendelkezéseket.

1990 után paradigma értékű változás nem következett be, tovább élt az általános és különös részi témakörök elválasztása.  
Érdemes azonban felfigyelni arra, hogy a határvonal rugalmas jellege miatt mindkét terület témakörei igen gyakran változtak. A jogrendszer fejlődése nyomán az újabb és újabb szakterületek rövidebb-hosszabb ideig a szabad felségvizeken lebegtek, majd egy idő után behajóztak egyik vagy másik kikötőbe, s váltak az általános vagy különös rész ismeretanyagává.     
Két döntő körülményt nem lehet figyelmen kívül hagyni, melyek ebben az időben meghatározó jelentőséggel bírtak a közigazgatási joganyag tartalmára és oktatására nézve. Egyfelől ettől az időszaktól számítjuk a nyugat-európai értelemben vett közigazgatás kialakulását, s oktatását, másfelől a közjogi (alkotmányjogi, közigazgatási jogi) joganyag mennyiségét és minőségét is – más jogágakkal egyetemben – jelentősen befolyásolták az európai hatások, a demokratikus állami és politikai berendezkedés követelményei.
A jogrendszer konzervativizmusát mutatja, hogy a közigazgatási joganyag általános és különös részre történő tagolása terén még sokáig nem történtek alapvető változások.
Az uniós csatlakozás szükségesé tette az intézményi kapacitás kiépítését, a közösségi joganyag befogadásához és alkalmazáshoz szükséges változások megvalósítását. A klasszikus ágazatspecifikus rendelkezések mellett a közösségi jogszabályok új dimenziót jelentettek a hazai jogrendszer számára. A közigazgatási joganyag jelentős mennyiségi és minőségi növekedése sem könnyítette a rendszerezés feladatát.
A vázolt fejlemények ellenére a 2008-ban publikált, A közigazgatási jog nagy kézikönyve című kötet[4] továbbra is a hagyományos nómenklatúrát alkalmazta. Külön tárgyalja a szervezeti jogot, az eljárással kapcsolatos rendelkezéseket, majd emel be a vizsgálódásba néhány fontosnak tartott különös részi területet (gazdasági közigazgatás, humán közigazgatás, rendészet, szabálysértés). Új elem, hogy a szakigazgatási témák feldolgozása során a szerzők már túllépnek az ágazati szemléleten és logikán, s elemzésük a hazai szabályozás mellett tartalmazza az uniós rendelkezések sajátosságait is.   

2. Hogyan tovább?

Továbbra is fenntartható a közigazgatás duzzadó, s ebből fakadóan egyre nehezebben kezelhető jog anyagának általános és különös részi tagolása, vagy sem? Kétségtelen, hogy az arányok nem az általános, hanem a szakigazgatási területek látványos növekedését mutatják. 
A közigazgatási jog ismeretanyaga – mint ahogy utalás történt erre – a kialakult hagyományoknak, szokásoknak köszönhetően tagolódik általános és különös részre. E felosztás mellett elsődlegesen praktikus (didaktikai) szempontok szólnak, nem pedig objektív kritériumok mentén megfogalmazott vizsgálati eredmények. Az oktatásban bevált és eredményesnek bizonyult módszer a fogalmi, elméleti, intézményi alapok ismertetése, mely mint ún. általános rész szilárd hátteret jelent a későbbi ismeretek számára. Az általános közigazgatási jog adja a keretet, értelmezési és viszonyítási bázist a későbbi, speciális ismeretek számára.  
Ezt követi intézményi hagyományok, szakmai, szervezeti és személyi adottságok függvényében az egyes szakigazgatási témák oktatása. A különös részi témakörök  gazdagsága vetekszik a vadon termő virágok színpompás látványával. Az építésügyi igazgatástól kezdve, a rendészeti, honvédelmi igazgatáson keresztül az oktatási, szociális, kulturális igazgatásig terjed a skála. És még hosszasan sorolható lenne tovább, szinte végtelenül.[5]
Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a két jogterület kölcsönösen hat egymásra, a határok viszonylagosak, s a differenciák tekintetében szerepe van a fogalom eltérő értelmezésének, azaz annak, hogy milyen joganyagot, milyen kritériumok alapján minősítünk általánosnak, vagy különösnek. A fentiekkel magyarázható, hogy az általános részbe tartozó joganyag tematikája is változó, jóllehet közös elemek (halmazok) kimutathatók e körben.
Az vitathatatlan, hogy a közigazgatási joganyag túlnyomó, meghatározó része ágazatspecifikus, adott közigazgatási szervtípus működéséhez kapcsolódik, azaz szakigazgatási jog. Fontos jellemzőjük, hogy dinamikusan változó jogterületekről van szó, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az 1990 előtt preferált szakterületek ma már eltűntek, vagy átalakultak. Azok a jogterületek, amelyek érintik a szakigazgatási szervek működését, eltérő terjedelműek és különböző módon ágyazódnak be a jogrendszerbe, változó a kapcsolatuk a többi jogterülettel. Példa lehet a szabálysértési jog esete, mely hol az általános részben, hol a különös részben kap helyet, vagy éppen a büntetőjog keretében kerül oktatásra.
Az egyes szakigazgatási területeknek a társadalom szempontjából eltérő a jelentősége, a kisebb jogterületeknek eltérő az elfogadottsága, s vitatott a helye a jogrendszerben is. Nyilvánvaló például, hogy az adójog és az adóigazgatás gazdaságpolitikai súlya más a sportigazgatáshoz képest, még akkor is, ha az utóbbi napjainkban különös preferenciával bír.

3. Tendenciák: specializáció és szabályozás

A közigazgatás szervezete és működése nem ismerhető meg a közigazgatási jog különös részéhez tartozó ismeretanyag nélkül. A közigazgatási jog különös része részletezi, kiegészíti, teljesebbé teszi azt a közigazgatási joganyagot, amely általánosságban szabályozza a közigazgatás intézmény és szervezetrendszerét.
A különös részi joganyag felfogható úgy is, mint a szakigazgatásra, annak szervezetére, működésére, eljárása vonatkozó jogi szabályozás. Az ágazatspecifikus szabályok vegyesen tartalmaznak anyagi, alaki és szervezeti normákat.
A modern közigazgatással szemben alapvető elvárás, hogy a lehető leggyorsabban reagáljon a gazdasági, társadalmi, politikai változásokra, a technikai kihívásokra. Nem véletlen, hogy az egyes szakterületeken szinte folyamatos a meglévő jogszabályok módosítása vagy új rendelkezések megalkotása. A tendencia az, hogy az egyre bonyolultabb államigazgatási, közigazgatási feladatok egyre specifikusabb jogi rezsimet kívánnak, amelyhez egyre kiterjedtebb szakigazgatási szervezet és személyzet is társul. A folyamat ahhoz vezetett, hogy végeredményben egy rendkívül szerteágazó, heterogén joganyag keletkezett, amely napjainkban is jellemző.
Nem hagyható figyelmen kívül a feladatok mennyiségi növekedése mellett, azok differenciálódása sem, ami a vonatkozó joganyag tekintetében is megmutatkozik. Napjainkban a közigazgatási joganyag nagyobb része különös részi joganyag, a közigazgatási jogi normák többsége ágazati, feladatspecifikus jogszabály, sajátos ismérvekkel. A szakirányú fejlődés különböző intenzitású minden ágazatban, így az egyes ágazatok szerepének, jelentőségének a súlya is változó.  

4. A nemzeti közigazgatási jog európaizálódása

Az uniós csatlakozást követően megkezdődött a közszektor intézményeinek az európaizálódása. Az európaizálódás több dimenzióban[6] értelmezhető, s ezen effektusok közül talán a legmeghatározóbb az európai intézmények hatása a nemzeti közigazgatásra. 
Az Európai Közigazgatási Térben és a globalizáció nyomán közös értékek és alapelvek[7] kerültek elfogadásra. Rendszeressé és intenzívvé váltak a bilaterális és multilaterális kapcsolatok a nemzeti közigazgatási szervek és azok képviselői között. A közigazgatás személyzetének ismernie kell az EU-s intézmények döntési folyamatait, igazgatási kultúráját. Ma már megalapozottan beszélhetünk európai közigazgatásról és európai közigazgatási jogról is. Az uniós közpolitikák körében[8] kiemelt jelentősége van az egyes szakpolitikáknak. A szabályozó típusú politikák jelentősége az évek során számottevően nőtt. Míg az ötvenes években 50 irányelv és 1000 rendelet került kibocsájtásra, addig ez a szám a kilencvenes években már 80, illetve 1500 volt.[9] Egyben a korábbi időszak elosztó típusú politikája helyett a szabályozó politikák kerültek előtérbe. Az 1990-es évek elején már csak a nemzeti jogalkotás 25%-a volt független az EU-tól, mely arány azóta is jelentősen módosult.

***

A hagyományos ágazat centrikus, elsősorban jogszabályi ismertetésre koncentráló szakigazgatási tematika és az ezt leképző oktatás meghaladottá[10] vált. A nemzeti jogalkotás jelentős mértékben kiegészült és jellegében is megváltozott az egyes szakigazgatási területeken relevanciával bíró uniós joganyag adaptálása révén.
A jogi megközelítés mellett egyre erősebb a társadalomtudományoknak, a menedzsment tudományoknak a befolyása, az interdiszciplináris megközelítés és értelmezés szükségessé vált. A közigazgatási jogalkalmazás tényleges működésének a vizsgálatát be kell vonni a jogtudományi vizsgálatokba.[11] Ennek elsődleges lehetőségét a szakigazgatási szervek tevékenységének bemutatása, illetve a tevékenység társadalmi hatásainak az elemzése teremti meg.
A szükséges változások iránya két dimenzió mentén jelölhető ki: egyfelől az egyetemi képzésben és továbbképzésben jelentősen növelni kell a szakigazgatási területek súlyát. Ez egyben a hagyományos, értékhierarchiát tükröző szemlélet meghaladását is jelenti az általános és különös rész viszonyát illetően. Másfelől új módszertani alapokra kell helyezni a különös részi témakörök feldolgozását, oktatását. A ma már lehatárolt és a valóságos folyamatokkal kevésbé összhangban levő ágazati megközelítést fel kell váltani egy olyan intézményközpontú megközelítéssel, mely a napjainkra jellemző többszintű kormányzás tényleges gyakorlatát tükrözi.

Bármit is hoz a jövő, egy bizonyos, a kertet művelni kell.

Készítette: Dr. Józsa Zoltán Ph.D. habil.

 

Források jegyzéke:

[1] Koi Gyula: Rendészeti Igazgatás. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Bólyai János Katonai Műszaki Kar, Ideiglenes Tansegédlet, Budapest, 2011.

[2] Berényi SándorMartonyi JánosSzamel Lajos, Magyar államigazgatási jogKülönös rész. Budapest, Tankönyvkiadó, 1972

[3] Fábián Adrián: A közigazgatás és a szakigazgatás. (A szakigazgatás fogalma, jelentősége) In: Közigazgatási Jog. Fejezetek a szakigazgatás köréből. I. kötet, szerk.: Lapsánszky András, Complex Wolters Csoport, 2013.

[4] Kilényi Géza, A közigazgatási jog nagy kézikönyve, Budapest, Complex, 2008

[5] A fentiek illusztrálására szolgál a 2013-ban megjelent nagyszabású vállalkozás, mely három vaskos kötetben több mint harminc szakterület feldolgozását végezte el, oktatási, kutatási és továbbképzési céllal. Közigazgatási jog. Fejezetek a szakigazgatás köréből I-III. kötet, (szerk.: Lapsánszky András, Budapest, Complex Wolters Kluwer, 2013). A 2018-ban megjelent Institutiones Juris Közigazgatási Jog – Különös rész (szerk.: Bencsik András Rózsás Eszter, Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 2018) kiadvány tizennyolc szakigazgatási terület sajátosságait elemzi, a rendőrségi igazgatástól kezdve a területfejlesztésen keresztül a gyermekvédelmi, gyámügyi igazgatásig. 

[6] Johan P. Olsen: The Many Faces of Europeanization. forrás: https://doi.org/10.1111/1468-5965.00403 (letöltés: 2019. november 11.)

[7] Principles of Corporate Governance. OECD, Paris, 1999.

[8] Alkotmányozó, elosztó, újraelosztó és szabályozó közpolitika.

[9] Kende Tamás – Szűcs Tamás (szerk.): Bevezetés az Európai Unió politikáiba.  Budapest, Complex, Wolters Kluwer, 2009.

[10] A közigazgatási oktatás európai modellje még nem bontakozott ki – fogalmazza meg T. Verheijen-  Connaughton: Public Administration Education and Europeanization: Prospects for the Emancipation of a Discipline? Public Administration, Vol. 81. No. 4. 2003.

[11] Gajduschek György: A magyar közigazgatás és közigazgatás-tudomány jogias jellegéről. Politikatudományi Szemle, XX/4, 2012.

 

Kategória: JogállamKormányzásÁllamtudományBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 
Kutatócsoport2

Újabb "csapás" az önkormányzati autonómiára?

2 hónap 1 hét ago

Az önkormányzatok diverzitása és autonómiája az elmúlt években jelentősén átalakult, - ahogyan arról több tanulmányban blogunk is beszámolt - s most a Kormány által ismertetett és benyújtott javaslatai alapján ismét gyökres változások szemtanúi lehetünk. A javaslatok szerint az önkormányzatok nem szólhatnának bele érdemben, hogy mi épüljön a településen, a szabálysértési ügyek elbírálása a rendőrséghez kerülne áttételre, továbbá a tömegközlekedés finanszírozását javarészt az iparűzési adóból kellene fedezniük.

A kormány jelenlegi elképzelése, továbbá a legutóbbi országgyűlési ülésen benyújtott javaslatok alapján az önkormányzati létet nagyban nehezítő szabályozást kíván életbe léptetni.
Az úgynevezett salátatörvény (T/8017. sz. törvényjavaslat A fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítése érdekében egyes törvények módosításáról) értelmében 2020. március 1.jétől a járásközpontok városi jegyzőinek át kellene adniuk az építési igazgatással kapcsolatos feladataikat a kormányhivatalok részére. Ezen átengedéssel párhuzamosan pedig az önkormányzatok mindazon vagyona és vagyoni értékű joga állami kézbe kerülne, amely a jegyző építésügyi igazgatási feladatainak ellátását biztosítja. Ennek értelmében nemcsak az önkormányzati vagyon, hanem a feladatot ellátó köztisztviselők is a kormányhivatal alárendeltségébe kerülnek. A törvényjavaslat legfőbb problematikáját a korábban ismertetett önkormányzati autonómia csorbulása jelenti. Az önkormányzatnak ugyanis ezentúl nem lenne érdemi ráhatása arra, hogy mi és hogyan épül az adott településen, csupán annyi beleszólása lehetne az építkezésekbe, hogy a települési vagy kerületi építési szabályzatot továbbra is az önkormányzatnak kell meghoznia és elfogadnia. Ezen kívül pedig a településképi véleményezés is önkormányzati feladat maradna. Az átvételről történő megállapodásnak 2020. január 31.-ig kell megszületnie.
A jelenlegi szabályozás értelmében, ha valaki építési szándékkal kíván élni, akkor az illetékes első fokon eljáró építési hatósághoz, vagyis a jegyzőhöz kell fordulnia. Ha engedélyét nem kapta meg, másodfokon a kormányhivatalhoz fordulhat, melyben alapos indoklással kellett élnie.
A jegyző esetében azonban kérdésként vetődik fel, miszerint sérül-e autonómiája az építési hatósági ügyekben történő változás kapcsán. Maga a jegyző az önkormányzati törvény szerint ugyanis kettős szereppel bír. Egyrészt a képviselő-testület által átruházott hatáskörben önkormányzati feladat- és hatásköröket gyakorol, másrészt törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet államigazgatási feladatokat telepíthet a jegyzőre, mely helyzetben a jegyző az államigazgatás helyi képviselőjeként jár el. Az építési hatósági feladatok az építési törvény szerint ugyanis államigazgatási feladatnak minősülnek, azokat pedig az állam eddig első fokon a járásszékhely települési önkormányzat jegyzőjén és a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzőjén keresztül gyakorolja. A másodfokú építésügyi hatósági feladatokat pedig a fővárosi és megyei kormányhivatalok látja el. A következtetések levonása kapcsán elmondható, miszerint az építésügyi hatósági kérdésekben az önkormányzatok eddig sem járhattak el, hiszen azokat a jegyzők nem önkormányzati tisztségviselőként, hanem az államigazgatás helyi képviselőjeként látták el.

További javaslat a szabálysértési ügyek kapcsán került beadásra. A korábbi szabályozással ellentétben, miszerint eddigiekben a kisebb ügyekben az eljáró hatóság a járási kormányhivatal volt, addig a benyújott javaslat értelmében ez a rendőrség feladat-és hatáskörébe csúszna át. Előnye az volna, miszerint a kormányhivatal alapjáraton túlterhelt és létszámhiánnyal küzdő volta alól fellélegezhetne, kvázi tehermentesítése menne végbe, hátránya azonban az jelentené, hogy a kerületi rendőrség sokkal leterheltebbé válna.

Végül, de nem utolsó sorban javaslat került benyújtásra a tömegközlekedés forrásfedezetének kapcsán. Eszerint az önkormányzatoknak a helyi iparűzési adóbevételből kellene finanszíroznia azt, mely bevételi forrása az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység után fizetett adó (1990. évi C. törvény a helyi adókról) Ez nyilván annyiban nehezítené a helyzetet, miszerint jóval szűkebb keret szolgálna a fenntartás, működtetés, valamint az esetleges innováció anyagi fedezetéül, továbbá a költségvetés felhasználási keretét is jelentősen átrendezné.
Ennek megoldásaként szolgálhatna az esetleges átcsoportosítások kérdése, mely esetlegesen szociális, kulturális vagy városüzemeltetési oldalról történhetne, továbbá felvetődne az adón kívüli források felkutatása is. (pl. parkolási közszogáltatás átszervezés, a dugódíj bevezetése)

***

A törvényjavaslat kapcsán tehát összegzésként elmondható, miszerint egy újabb "csapással", az elmúlt években stabilizálódni látszó helyzetet felforgatnák. A javaslat elfogadása és bevezetése ugyan még kérdéses, mégis elgondolkodtató, hogy bevezetése esetén mennyi maradna az önkormányzatok egyébként is szűk autonómiájából, azok után hogyan kellene tekinteni a magyar lokális szintre.

Az összefoglalót készítette: Kovács Viktória, joghallgató

 

Felhasznált források:

T/8017. sz. törvényjavaslat A fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítése érdekében egyes törvények módosításáról

https://www.parlament.hu/irom41/08017/08017.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911

2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100189.tv&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911

1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99700078.tv&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911

https://mandiner.hu/cikk/20191115_most_akkor_tenyleg_kiveszi_az_onkormanyzatok_kezebol_az_epitesugyet_a_kormany

https://444.hu/2019/11/12/torvenybe-foglalja-a-kormany-hogy-az-iparuzesi-adot-elsodlegesen-a-helyi-tomegkozlekedes-finanszirozasara-kell-forditaniuk-az-onkormanyzatoknak

Kategória: AlapjogokFeladatfinanszírozásJogállamKormányzásHatósági szolgáltatásokHelyi adókHelyi költségvetésHelyi önkormányzatokBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 
Kutatócsoport2

Döntött a lengyel bírósági reform ügyében az EUB

2 hónap 1 hét ago

Mint ismeretes, s arról többször beszámolt blogunk is, egy 2017. július 12-i lengyel törvény a nők tekintetében 60, míg a férfiak tekintetében 65 évre csökkentette a rendes bíróságok bírái és az ügyészek nyugdíjkorhatárát, valamint a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái előrehozott nyugdíjba vonulásának korhatárát, miközben korábban e korhatárok mindkét nem esetében 67 évben voltak rögzítve. Továbbá a törvény felhatalmazta az igazságügyi minisztert arra, hogy az bírák nyugdíjkorhatáron felüli bírósági szolgálati idejét meghosszabbítsa. E kérdésben hozott most döntést az EUB.

A kereset tartalma

Az Európai Bizottság a fent említett törvényben foglaltakat jogszabálysértőnek tartotta ezért kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet terjesztett a Bíróság elé.

A felperes kereseti kérelmében kérte a Bíróság megállapítást azzal kapcsolatban, hogy a Lengyel Köztársaság nem teljesítette az EUMSZ 157. cikkében a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének érvényesülését a foglalkoztatás és munkavégzés területén, továbbá kérték, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a lengyel igazságügyi miniszter új jogköre sérti a bírói függetlenséget.

Bírósági ítélet tartama

 A Bíróság a kereset befogadása után megvizsgálta a felperesi keresetben előadottakat.

Elsődlegesen a Bíróság állást foglalt a  női és férfi bírákra és ügyészekre alkalmazandó új nyugdíjkorhatárra vonatkozó rendelkezésről. A Bíróság megállapította, hogy a bírák és az ügyészek az EUMSZ 157. cikk hatálya alá tartoznak, melynek értelmében minden munkáltató biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfi és a női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak. Ezt követően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ugyanezen törvény az érintett nyugdíjrendszerekben a nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetéssel járó feltételeket vezetett be azon időpont vonatkozásában, amikor az érintettek ténylegesen részesülhetnek az e rendszerek által biztosított előnyökben. Végezetül a Bíróság elutasította a Lengyel Köztársaság azon érvét, amely szerint a női és férfi bírák és ügyészek közötti, az öregségi nyugdíjra való jogosultságra vonatkozó korhatár tekintetében előírt különbségek előnyben részesítésnek minősülnek.

Másodszor a Bíróság megvizsgálta azon intézkedést is, amellyel az igazságügyi minisztert felruházták azon jogkörrel, hogy döntsön a lengyel rendes bíróságok bírái feladatkörük ellátásának a csökkentett nyugdíjkorhatáron túli folytatásának engedélyezéséről. 

A Bíróság kifejtette azon állásfoglalását, hogy alapvető fontosságúnak tartja a bíróságok függetlenségét, így az hogy az igazságügyi miniszter jogköre az, hogy döntsön a bírák nyugdíjkorhatáron felüli jogviszony hosszabbításáról, túl homályos és nem ellenőrizhető, továbbá aggályos, hogy az általa meghozott határozatot nem kell indokolni, és azzal szemben nincs helye bírósági jogorvoslatnak. Mindezek alapján jelen ügyben sérti az elmozdíthatatlanság elvét a rendes bíróságok bírái rendes nyugdíjkorhatárának csökkentésére vonatkozó intézkedés, valamint az igazságügyi minisztert annak érdekében megillető diszkrecionális jogkör kombinációja, hogy engedélyezi vagy sem e bírák számára feladatkörük ellátásának folytatását az új korhatáron túl

Ezek alapján az Európai Unió Bírósága az Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügyében teljes egészében helyt adott a felperes keresetének.

 

Az összefoglalót készítette: Nagy Péter Zsombor, joghallgató, DE ÁJK

Források:

C-192/18 ügy

http://curia.europa.eu/juris/documents.jsf?oqp=&for=&mat=or&lgrec=en&jge=&td=%3BALL&jur=C%2CT%2CF&num=C-192%252F18&page=1&dates=&pcs=Oor&lg=&pro=&nat=or&cit=none%252CC%252CCJ%252CR%252C2008E%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252Ctrue%252Cfalse%252Cfalse&language=hu&avg=&cid=673507

Kategória: AlapjogokJogállamKormányzásEurópai UnióBrexit Eng: 
Kutatócsoport2

AB: jogszerű a jegyző bírálata a közösségi portálokon

2 hónap 2 hét ago

Újabb határozatot hozott az Alkotmánybíróság a közszereplők bírálatával kapcsolatban 2019. október 15-én, egy alkotmányjogi panasz alapján. Az ügy alapkérdése az volt, hogy egy önkormányzati jegyzőre tett, a becsület csorbítására alkalmas tényállítás a közszereplőkre vonatkozó véleménynyilvánítás szabadsága által védett körbe tartoznak-e vagy ezen állításokat már nem védi az Alaptörvény IX. cikkének (1) bekezdése és éppen ezért azok már a jegyző emberi méltóságát sértik, mellyel a rágalmazás, illetve a becsületsértés büntetőjogi tényállítását merítik ki.
Mint emlékezetes az Alkotmánybíróságnak nem ez volt az első döntése az üggyel kapcsolatban, ugyanis már korábban a Kúria végzését megsemmisítette. Azonban a Kúria a megismételt eljárásban ismét a korábbi végzésnek megfelelő határozatot hozott, amellyel szemben nyújtottak most be alkotmányjogi panaszt.
Az alapügy tényállása az volt, hogy az indítványozó többször- 2011-ben és 2012-ben is- egy közösségi oldalon bírálta az önkormányzat jegyzőjét azt állítva, hogy az önkormányzatban „rasszizmus, diszkrimináció van, és nekünk lakosoknak ehhez még jó pofát is kell vágni. Kérem, hogy sújtsanak le már erre a rasszista képviselő testületre és jegyzőnőre”[1], illetve, hogy a jegyző egy adócsaló és ő a romákat diszkriminációban részesíti. Továbbá az önkormányzat képviselő-testülete által megtartott közmeghallgatáson is bírálta az önkormányzat jegyzőjét, ahol azt állította, hogy „a jegyző kétszer is feljelentette őt, és a rendőrségen hamis tanúvallomást tett”[2] róla.
Ezen cselekményeket az elsőfokú bíróság becsületsértés vétségének, illetve folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségének minősítette, mely ítéletet a másodfokú bíróság és a Kúria is helybenhagyta. A Kúria szerint a közszereplők is részesülhetnek büntetőjogi védelemben, ha nem a közszereplésükkel összefüggésben tesznek olyan valótlan tényállításokat, amelyek a becsület csorbítására is alkalmasok.

Az Alkotmánybíróság azonban megsemmisítette a Kúria végzését. Az AB megállapította, hogy a Kúria a közösségi oldalon megvalósuló bírálatokat helyesen minősítette közügyek vitájának körébe tartozó értékítéletnek, így a cselekmények minősítését a releváns alkotmányossági szempontok alapján hozta meg, azonban az ebből fakadó alkotmányos következményeket már nem vonta le teljes mértékben. Ugyanis a főszabály az, hogy a közügyek vitájában a közhatalom gyakorlóját vagy a közszereplő politikust érintő bírálat nem lehet alapja jogi felelősségre vonásnak. Ez alól csak akkor van kivétel, ha közlések az emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusába ütköznek.[3]
A közmeghallgatáson elhangzott bírálattal összefüggésben pedig azt állapította meg, hogy „a bírói döntés nem ad számot arról, hogy a közmeghallgatáson a helyi közhatalom-gyakorlás szempontjából kiemelkedően fontos szereplőre, a jegyzőre vonatkozó tényállítás milyen szempontok mérlegelésével került ki a közügyek vitájának köréből.”[4]
A megsemmisítés ellenére azonban a Kúria a megismételt eljárás keretében a jogerős ítéletet ismét hatályában fenntartotta. Az ítélettel szemben az indítványozó alkotmányjogi panasz keretében fordult az Alkotmánybírósághoz, azt kérve, hogy az AB semmisítse meg a Kúria ítéletét, mivel álláspontja szerint: „az Abh. következménye az ügyben hozott valamennyi bírósági döntés megsemmisítése volt, így a Kúria támadott döntése már megsemmisített döntések hatályát tartotta fenn.”[5]

Az Alkotmánybíróság a panaszt megalapozottnak találta, ezért azt befogadta, a vizsgálatát pedig a véleménynyilvánítás szabadságára és a tisztességes eljáráshoz való jogra korlátozta.
A vizsgálata kapcsán az AB először is emlékeztetett a rendes bíróságok és az Alkotmánybíróság közötti feladatmegosztásra. Eszerint „a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki”[6], ha pedig az Alkotmánybíróság ezeket a kereteket kijelölte, akkor ezt követően a konkrét ügyre vonatkozó érdemi döntést a rendes bíróságnak kell meghoznia. Korlátja viszont az érdemi döntése meghozatalának az, hogy a rendes bíróság azonos tényállás, azonos jogcím alapján a megismételt eljárásban a korábban megsemmisített végzésével azonos végzést nem hozhat.
A feladatmegosztásból és az érdemi döntés meghozatalának korlátjából következően pedig, ha az AB egy konkrét ügyben megállapította, hogy valamely személy magatartását az Alaptörvény védi, akkor a rendes bíróságnak nincs hatásköre ennek az ellenkezőjét megállapítani.
A feladat- és hatáskör megosztásának ismertetése után az AB a bírálatokkal kapcsolatban vonta le következtetéseit. Először a közösségi oldalon megvalósuló bírálatok kapcsán azt állapította meg, hogy az indítványozó kifejezéseit a véleménynyilvánítás szabadsága védte, mivel a bírálat nem sértette az érintett közszereplő emberi méltóságának lényegi magját. A Kúria támadott döntése azonban megsértette az indítványozó Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében rögzített jogát, mivel hatályában fenntartott olyan bírósági döntéseket, amelyek az indítványozó védett véleménynyilvánítását bűncselekménynek minősítették.
A közmeghallgatáson elhangzott bírálattal összefüggésben pedig az AB azt rögzítette, hogy a közügyek vitája során lehetőséget kell adni a terheltnek arra, hogy a rágalmazást megvalósító állításának valóságát bizonyítsa. Mindez azért fontos, mert a terheltnek a bizonyítás által lehetősége van arra, hogy a bíróság végső döntését befolyásolja. Éppen emiatt nem elegendő az ha a Kúria a felülvizsgálati eljárás keretében (amikor új bizonyítékok felvételére nincs mód) azt a következtetést vonja le, hogy a terhelti állítás valótlansága már megállapításra került.

Ezek alapján az AB megállapította, hogy a támadott döntés ellentétes az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével, mivel a véleménynyilvánítás szabadságának egyik garanciája az, hogy a bíróságok az alapeljárás keretében is vizsgálják a terhelti állítás valóságtartalmát, és a terheltnek formalizált keretek között lehetősége legyen az eljárási jogainak érvényesítésére. Azonban erre a támadott döntés nem biztosított lehetőséget az indítványozónak.[7] Mivel a támadott döntés az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésébe ütközött, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. 
Az Alkotmánybíróság, tehát a konkrét ügyben másodszor is a közszereplők bírálatára vonatkozó véleménynyilvánítási szabadság jogának és a közszereplőket megillető emberi méltósághoz való jog kollízióját az előbbi javára oldotta fel.

 

Az összefoglalót készítette: Soltész Péter Ádám, joghallgató

 

Forrás:

https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf (2019.11.04.)

 

[1] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf  -1. oldal (2019.11.03.)

[2] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf -2. oldal (2019.11.03.)

[3] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf – 3. oldal (2019.11.04.)

[4] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf -3. oldal (2019.11.04.)

[5] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf -4. oldal (2019.11.04.)

[6] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf -6. oldal (2019.11.04.)

[7] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf -9. oldal (2019.11.04.)

Kategória: AlapjogokAlkotmánybíróságBrexit Eng: 
Kutatócsoport2

Körkörös gazdaság: út egy zöldebb jövő felé

2 hónap 3 hét ago

Lineáris gazdaságban élünk. Használati tárgyainkat, például mobiltelefonunkat, háztartási gépeinket, ruháinkat néhány évente lecseréljük. Kitermeljük az ásványi anyagokat, legyártjuk, amire szükségünk van, használjuk és eldobjuk, ha már nem vesszük hasznukat. A gazdaságot mozgásban tartjuk, ám ezáltal pazarlóan bánunk az erőforrásokkal és a nyersanyagokkal. Minden eldobott tárgy szemétként terheli a környezetet.

Vitathatatlan, hogy a jelenlegi rendszer nem fenntartható, az egyszeri fogyasztásra épülő gazdasági modell környezetszennyező és pazarló. Európában évente körülbelül 2,5 milliárd tonna hulladékot termelünk, melynek tizedét teszi ki a kommunális hulladék. Ebből 2016-ban 379 kg volt egy átlagos magyar hulladéktermelése.[1] Kiemelendő, hogy komoly kihívást jelent a kommunális hulladék újrahasznosítása, hiszen vegyes összetételű, sok különböző forrásból származó hulladékról van szó. Amennyiben a hulladékot nem hasznosítják újra vagy használják fel energiatermelésre, a hulladéklerakókban tárolt szemét komoly károkat okoz a környezetnek, például megmérgezheti a talajt és a vizeket, árthat a velük érintkező vadállatoknak. A hulladék bomlásából felszabaduló metán hozzájárul a klímaváltozáshoz, de más anyagok is szennyezik a levegőt, így az emberi egészségre nézve is károsak.

Megoldás: a körkörös gazdaság

Az Európai Uniós a körkörös gazdaság (circular economy) megvalósítására törekszik. A körkörös gazdaság termelési és fogyasztási modellje nem más, mint elérni, hogy egyszeri fogyasztás helyett a termékek élettartamát meghosszabbítsuk.[2] A felhasználó szintjén karbantartást, újrahasználatot, gyártói szinten pedig felújítást, újragyártást, újrafeldolgozást jelent.

Ez a gyakorlatban nem más, mint például amikor vásárlás helyett kölcsönzünk, vagy ha egy már megvásárolt terméket megjavítunk, átalakítunk, vagy továbbadunk. Amennyiben egy adott termék eléri az életciklusa végét, az alapanyagokat újra lehet hasznosítani. Ezáltal csökken a hulladék mennyisége, illetve az alapanyagok és késztermékek újbóli felhasználása gazdaságilag is értékteremtő.[3]

Nagy szükség van a körkörös gazdaság megvalósítására, hiszen növekszik a népesség és ezáltal a nyersanyagok iránti igény is, az erőforrások pedig szűkösek.  Ezen túlmenően a környezetre is komoly hatással van a nyersanyagok termelése, szállítása és felhasználása. Nem mellékesen a nyersanyagok hatékonyabb felhasználásával csökkenthető lenne a széndioxid-kibocsátás is.

A hulladékcsökkentés, a környezetbarát terméktervezés és az újbóli felhasználás az európai vállalkozások számára bruttó 600 milliárd euró megtakarítást jelenthetne, illetve 2-4%-kal csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását.[4] A körkörös gazdaság ezen túlmenően csökkentené a környezetre nehezedő nyomást, biztosítaná a nyersanyagforrásokat, valamint javítaná az EU versenyképességét, illetve 580 ezer új munkahelyet is teremtene.[5]  

Mi az EU célkitűzése?

Az EU célja e téren, hogy ösztönözze a lineáris gazdaságról való átállást a körkörös gazdaságra. Az első lépés a körkörös gazdaság felé a hatékonyabb hulladékkezelés. 2018.04.18-án az EP megszavazott egy jogszabálycsomagot[6], melyben az EU ambiciózus vállalásokat tesz, hogy növelje az újrahasznosítást és visszaszorítsa a hulladékok lerakását.

Ennek értelmében:

  1. 2025-re a települési hulladéknak legalább 55%-át újra kell hasznosítani, a cél 2030-ra 60%, 2035-re pedig 65% lesz.
  2. A csomagolóanyagoknál 2030-ra 70%-os újrahasznosítási arányt kell elérni. Külön cél lesz a papírra és kartonra, műanyagra, üvegre és fára.
  3. A tervezet 10%-ban korlátozná a szemétlerakókba kerülő hulladék mennyiségét. 
  4. 2025-re a textíliákat és a háztartási veszélyes hulladékot külön kell majd gyűjteni.
  5. A lebomló szerves hulladékot 2024-re külön kell gyűjteni, vagy otthon komposztálni kell.
  6. Összhangban az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival a tagállamoknak a kidobott élelmiszer mennyiségét 2025-re 30%-kal, 2030-ra 50%-kal kell csökkenteni.
  7. A pazarlás csökkentése érdekében a hatóságoknak ösztönöznie kell az el nem adott étel összegyűjtését és biztonságos újraelosztását.

Sikerek a gyakorlatban

A körkörös gazdasági modellre számos nagyszerű példát találhatunk a gyakorlatban.

  1. Erőforrás-visszaforgatás: A Lexmark[7] nyomtatógyártó 1991 óta visszagyűjti a használt patronokat, amelyeket ellenőrzött körülmények között újratölt, és újból értékesít.
  2. Újragyártás: A nehézgépeket gyártó amerikai Caterpillar[8] teljes üzletágat épített arra, hogy az ügyfelei által visszahozott alkatrészeket alakítja újra, és 40-50 százalékkal az új termékek ára alatt értékesíti. Az átalakítás, újragyártás kiváló példája a Philips HealthCare programja[9] is, amely használt orvosi műszerek felújításával foglalkozik.
  3. Újrafeldolgozás: Az újrafeldolgozás talán az egyik legismertebb módszer, vagyis a használt alapanyagok magasabb szinten történő újrahasznosítása. Erre Magyarországon is számos nagyszerű példát találunk, többek között az Réthy Fashion[10], vagy a Medence Csoport[11] tevékenysége is erre épül, használt farmerből divatáru, ponyvából bútor lesz.
  4. Termék helyett szolgáltatás: A holland Bundles[12] nem mosógépet, hanem bizonyos számú mosást ad el ügyfeleinek. A gép saját tulajdonában marad, ezért a cég érdeke a folyamatos javítás és karbantartás, hogy minél tovább üzemben maradjon a gép.
  5. Megosztás: A GreenGo[13] egy elektromosautó-megosztó rendszer Budapesten. Egy applikáció megmutatja a legközelebb parkoló elektromos autót, amit percdíjas elszámolással kibérelhetünk, majd lerakhatjuk bárhol a szolgáltatási területen belül.
  6. Fenntartható dizájn: Az Ecovative[14] egy olyan csomagolóanyag, amely gombafonalból készül, masszív, esztétikus és ökológiailag lebomló.

Az állam szerepe

Fontos, hogy a vállalatok önmaguktól is tehetnek lépéseket a zöldebb jövő felé, ám szükségesek a központi, kormányzati lépések is. Hollandia 2050-re a körforgásos gazdaság megvalósítását tűzte ki, de Skócia és Finnország, valamint Szlovénia is komoly kormányzati lépéseket tett már az ügyben.

Feltehető a kérdés, hogy Magyarországon milyen kormányzati lépések történtek a fenti célkitűzések elérése érdekében. V. Németh Zsolt – a Földművelésügyi Minisztérium akkori államtitkára- néhány éve, az Új utakon a hazai hulladékgazdálkodás című szakmai tanácskozáson úgy nyilatkozott, hogy a hulladékgazdálkodást mind jogszabályi, mind szervezeti értelemben a körkörös gazdaság elveinek szellemében alakították át.[15] Hozzáfűzte, hogy a kezdeti nehézségek után az új rendszer már bizonyított, a magyar hulladékgazdálkodás szakmai alapjai, hatékonysága, szerkezete megfelel az uniós elvárásoknak és támogatja Magyarországon a körkörös gazdaságra való átállást. V. Németh Zsolt pozitívumként említette, hogy az összes Magyarországon keletkező hulladéktípus kezelésében egyértelmű elmozdulás történt az elmúlt években az anyagában történő hasznosítás irányába a lerakással történő ártalmatlanítással szemben. A települési hulladékkezelést külön is kiemelte, felhívta a figyelmet arra, hogy ezen a területen is megfigyelhető országos szinten a kedvező tendencia.

Álláspontom szerint fontos lenne, hogy minél hamarabb megvalósuljon a körkörös gazdasági modell, hiszen vitathatatlan, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan. Mérvadónak tartom az EU célkitűzéseit, amelyeknek köszönhetően már 2024-től változásokat tapasztalhatunk a hulladékkezelés terén.

Készítette: Dr. Gulyás Lilla, jogász

 

Felhasznált források

https://piacesprofit.hu/gazdasag/nem-fog-menni-az-allam-nelkul-a-korkoros-gazdasag/

http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20180328STO00751/hulladekkezeles-az-eu-ban-trendek-es-statisztikak-infografika

http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/priorities/society/20151201STO05603/korkoros-gazdasag-mit-jelent-miert-fontos-es-mi-a-haszna

http://www.europarl.europa.eu/news/hu/press-room/20180411IPR01518/korkoros-gazdasag-tobb-ujrahasznositas-kevesebb-szemetlerako

http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20170120STO59356/korkoros-gazdasag-uj-unios-vallalasok-az-ujrahasznositas-teren

https://europapont.blog.hu/2017/12/08/korkoros_gazdasag

http://valasz.hu/uzlet/mire-jo-a-visszavalthato-ikea-butor-129180

http://www.kormany.hu/hu/foldmuvelesugyi-miniszterium/kornyezetugyert-agrarfejlesztesert-es-hungarikumokert-felelos-allamtitkarsag/hirek/a-korkoros-gazdasagnak-nincs-alternativaja

https://www.lexmark.com/hu_hu/products/supplies-and-accessories/lexmark-...

https://www.caterpillar.com/

https://www.philips.hu/healthcare/about/customer-support

https://rethy-fashion.com/

http://medencedesign.com/

https://www.bundles.nl/en/washing-machine-rental/

https://www.greengo.hu/

https://ecovativedesign.com/

 

[1] http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20180328STO00751/hulladekkezeles-az-eu-ban-trendek-es-statisztikak-infografika

[2]http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/priorities/society/20151201STO05603/korkoros-gazdasag-mit-jelent-miert-fontos-es-mi-a-haszna

[3] Bándi Gyula (2011): Környezetjog. Szent István Társulat, Budapest, 342-343.

[4] http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/economy/20151201STO05603/korkoros-gazdasag-mit-jelent-miert-fontos-es-mi-a-haszna

[5] http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/economy/20151201STO05603/korkoros-gazdasag-mit-jelent-miert-fontos-es-mi-a-haszna

[6] Proposals for a Directive of the European Parliament and of the Council · amending Directive 2008/98/EC on waste · amending Directive 1999/31/EC on the landfill of waste · amending Directive 94/62/EC on packaging and packaging waste · amending Directives 2000/53/EC on end-of-life vehicles, 2006/66/EC on batteries and accumulators and waste batteries and accumulators, and 2012/19/EU on waste electrical and electronic equipment

[7]https://www.lexmark.com/hu_hu/products/supplies-and-accessories/lexmark-collection-and-recycling-program.html

[8] https://www.caterpillar.com/

[9] https://www.philips.hu/healthcare/about/customer-support

[10] https://rethy-fashion.com/

[11] http://medencedesign.com/

[12] https://www.bundles.nl/en/washing-machine-rental/

[13] https://www.greengo.hu/

[14] https://ecovativedesign.com/

[15]http://www.kormany.hu/hu/foldmuvelesugyi-miniszterium/kornyezetugyert-agrarfejlesztesert-es-hungarikumokert-felelos-allamtitkarsag/hirek/a-korkoros-gazdasagnak-nincs-alternativaja

 

Kategória: KormányzásKözjószágEnergiaellátásEurópai UnióKörnyezetvédelemBrexit Eng: 
Kutatócsoport2

Brexit: útban a vége felé?

3 hónap ago

Az Egyesül Királyság Európai Unióból való kilépésének kérdése hetek, hónapok óta lázban tartja a közvéleményt. Vajon sikerül-e érdemben döntést hozni? Mi lesz az omminózus 2016. júniusában tartott népszavazás végkifejlete? A hét során úgy néz ki, sikerült ügydöntő formában történő megállapodásra jutni.

A héten megszületett egyezségi forma áttekintése érdekében meg kell vizsgálnunk a legfontosabb elemeket.

A megállapodás során eltávolításra került az eredeti dokumentumban deklarált „backstop” (másnéven tartalékmegoldás) opciója, melyet azon esetre vázoltak fel, amennyiben a kétéves ún. „átmeneti” idő után sem jutna érvényre a gazdasági, s a kereskedelmi kapcsolat EU-brit formája, ezen változással szemben maradt azonban az észak-ír határ átjárhatóságának szavatolásának kívánalma. (A Theresa May által megálmodott állapotban ugyanis azon esetben, amennyiben a szabadkereskedelmi tárgyalás stagnáló fázisában maradna, az átjárhatóság értelmében az Egyesült Királyság az EU-val közös vámterületet alkotna, s ezáltal Észak-Írország az uniós szabályozás szerves részévé válna, mely sokak szerint azonban a nemzeti értelemben vett önrendelkezés súlyos csobulásaként értelmezendő)

A backstop-ot felváltó új rendszer által kilátásba intézett intézkedések a következők:

- A britek kilépését követően Észak-Írország területén az európai uniós szabályokon alapulva kerül majd alkalmazásra az állat-növényegészségügyi előírások betartása, valamint a teljes áruforgalom

- Ezt kompenzálva a brit tartomány teljes voltában az Egyesült Királyság vámterületének részét fogja képezni, s így kiveheti részét a 3. országokkal szemben létrejövő új brit kereskedelmi megállapodásokból

- Amennyiben azonban a 3. ország területéről érkező áru nem marad az észak-ír tartomány területén, s azok végső értékesítése nem a brit területen válik esedékessé, hanem az EU egységes piacára egyenesen Észak-Írországból szállítják tovább, akkor ezen esetben az EU-s szabályanyag szerinti vámtétel beszedése a brit vámhatóságok által kerül érvényesítésre

- Az Áfa elszámolás külön szabályok szerint kerül meghatározásra, s az észak-ír területen az uniós áfa-rendszer marad fenn.

Az új egyezség tehát a brit autonómiára nézve is elhajlást mutat, különösen a kereskedelmi megállapodások területén. Az Európai Unió részéről fellépő bizalom pedig arra utal, hogy az uniós vámszabályok alkalmazását a brit vámhatóságokra merik ruházni.

Az északírek tartva a brit gazdasági keretből történő kiszakadástól biztosítékkal próbálnak érvényt szerezni: az északír tartományi parlament az első 4 év elteltét követően maga dönthessen arról egyszerű többség formájában, hogy a rendszer fennálltát elfogadja, vagy megvétózza azt. Az első esetben újabb 4 évre szerez jogosultságot a rendszer, míg a második esetben 2 éven belül kivezetik azt.

Az egyszerű többség kérdése sem egy könnyen eldönthető dolog. Az unionista párt ugyanis vétójogot kíván fenntartani az északír protestáns felek részére. Így valószínűsíthető, hogy a javarészt katolikus és javarészt EU-párti többség inkább a megállapodás halasztásában lesz érdekelt.

A megállapodás ezen formájának véglegesítése során az északír unionista párt részéről olyan reakciót hozott, mely nyilatkozatában megfogalmazta: ebben a formában nem fogják támogatni a megállapodás tervezetét. Véleményük szerint ezáltal elszakadnak a brit közigazgatástól, az áfa-elszámolás kedvezőtlen lesz számukra, se nem biztosít beleszólási jogot sem a rendszer érdemi elfogadásában.

Október 20-án a londoni alsóház a megállapodás végrehajtásának halasztása mellett döntött. Boris Johnson brit miniszterelnököt a törvény arra kötelezte, hogy kezdeményezze az Európai Tanácsnál a brit EU-tagság megszűnésének halasztását, miközben egy másik levélben közölte a Tanáccsal, szerinte hiba lenne, ha ezen kérés teljesülne. A harmadik, brit parlamentnek küldött levelében pedig kijelentett: nem hajlandó halasztásról tárgyalni. Tehát még semmi sincs "lejátszva", újabb fordulatok még jöhetnek Brexit-ügyben.

 

Az összefoglalót készítette: Kovács Viktória, jogász szakos hallgató, DE ÁJK

Kategória: KormányzásEurópai UnióBrexit Eng: 
Kutatócsoport2

Egy magyar és egy lengyel pénzügyi fogyasztóvédelmi kérdésben hozott döntést az EUB

3 hónap 1 hét ago

Az Európai Unió Bírósága újabb két devizahiteles ügyhöz kapcsolódó előzetes döntéshozatalai eljárásban hozott döntést 2019. október 3-án. Az első ügy felperese egy magyar állampolgár volt, aki a kezelési költségek és folyósítási jutalékra vonatkozó feltételek tisztességtelensége miatt indított keresetet, míg a másik ügyben egy lengyel állampolgár fordult a bírósághoz, aki a hitelszerződése érvénytelenségére hivatkozott.

1. A magyar devizahiteles ügy

A magyar ügy előzménye, hogy a felperese a CIB jogelődjével kötött kölcsönszerződést évi 5,4%‑os kamat és évi 2,4%‑os kezelési költség kikötése mellett, 20 éves futamidőre. Az érdekeltet a szerződési feltételek értelmében a fentieken túl 40 000 forint folyósítási jutalék megfizetésére kötelezték. A teljes hiteldíjmutató (THM) 8,47%‑ban került meghatározásra.[1]

A felperes viszont nem találta indokoltnak a kezelési költség és a folyósítási jutalék felszámítását, mivel szerinte a szerződés nem részletezi pontosan, hogy milyen ellenszolgáltatás jár a fent említett két költség megfizetéséért, így erre a két díjra vonatkozó feltételek tisztességtelenségének megállapítása iránt keresetet indított a Győri Törvényszék előtt.

A CIB védekezésül arra hivatkozott, hogy nem köteles részletezni ezen szolgáltatásokat, illetve pontosította, hogy a folyósítási jutalék a szerződéskötést megelőző, a kezelési költség pedig a szerződéskötést követő ügyvételi tevékenység ellenértéke.

A Győri Törvényszék a folyósítási jutalékra vonatkozó feltétel tisztességtelenségét megállapította, míg a kezelési költségre vonatkozó keresetet elutasította. A fellebbezés folytán eljárt Győri Ítélőtábla az az elsőfokú bíróság ítéletet helybenhagyta. Ezt követően a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúriának kételyei merültek fel, hogy az említett szerződési feltételeket világosan és érthetően fogalmazták meg, így az eljárást felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából két kérdést terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához. 

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy az „93/13 irányelvben megfogalmazott világos és érthető megfogalmazást úgy kell-e értelmezni, hogy annak eleget tesz a fogyasztói kölcsönszerződésben egyedileg meg nem tárgyalt olyan szerződési feltétel is, amely a fogyasztót terhelő költségek összegét, kiszámításának módját és teljesítésének idejét pontosan meghatározza, azonban azt nem, hogy az adott költség milyen szolgáltatás ellenértéke. Ha pedig szükséges, hogy tartalmazza a szerződés, hogy az adott költség milyen ellenszolgáltatás ellenértéke, elegendő-e az, ha a költség elnevezésből következtetni lehet a nyújtott szolgáltatás tartalmára.”[2]

Az első kérdés vonatkozásában a Bíróság jelen döntésében is rögzítette, hogy az írásbeli szerződési feltételeknek mindig világosnak és érthetőnek kell lennie. Ez az átláthatósági követelmény, azonban nem korlátozódik csak arra, hogy a szerződéseknek csak nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie, hanem azt is megköveteli, hogy a feltételek úgy legyenek megfogalmazva, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

Az EUB szerint jelen magyar ügyben a felperes megismerhette a kezelési költség és a folyósítási jutalék összegét és számításuknak a módját, így az érintett feltételek lehetővé tették az alapügy felperese számára azt, hogy értékelje a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

Az első kérdésre, tehát azt a választ adta a Bíróság, hogy irányelvben megfogalmazott követelmény szerint nem köteles a hitelező a kezelési költség és a folyósítási jutalék ellenében nyújtott szolgáltatások részletezésére.

A második kérdés arra vonatkozott, hogy az irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy a jóhiszeműség követelményével ellentétes, és a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz-e elő a fogyasztó kárára az, ha a fent említett költségek ellenében nyújtott szolgáltatásokat nem részletezik kellően pontosan.

A Bíróság a második kérdés megválaszolása érdekében az első kérdésre adott válaszból indult ki, tehát abból, hogy tisztességtelennek-e a szerződési feltételek, mert ha igen akkor azok a jóhiszeműség követelményével is ellentétben állnak.

Másrészt azt vizsgálta meg, hogy a fogyasztó kárára a szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz-e elő az, ha a fent említett költségek ellenében nyújtott szolgáltatásokat nem részletezik kellően. Utóbbival kapcsolatban megállapította, hogy a Bíróságnak nem tűnik úgy, hogy e feltételek a fogyasztónak a nemzeti jogban meghatározott jogi helyzetét hátrányosan érintették, de megjegyzi azt is, hogy ennek a helytállóságát a nemzeti bíróságnak kell majd vizsgálnia.

Ezek alapján a második kérdésre végül azt válaszolta az EUB, hogy az „irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az a szerződési feltétel, amely nem részletezi kellően a fent említett költségek ellenében nyújtott szolgáltatásokat a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben főszabály szerint nem idéz elő jelentős egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára a jóhiszeműség követelményével ellentétben.”[3]

 

2. A lengyel devizahiteles ügy

A másik ügy egy lengyel devizahitel szerződés érvénytelenítésével volt kapcsolatos. Ennek az ügynek az előzményéül az szolgált, hogy a hitelfelvevők fogyasztóként jelzáloghitel‑szerződést kötöttek a Raiffeisennel. A szerződés szerint az összeg lengyel złoty‑ban denominált volt, azonban azt devizához, azaz svájci frankhoz kötötték, a hitel futamidejét pedig 40 évben határozták meg. A hitel adott devizához való kötésének szabályait a Raiffeisen által használt és az említett szerződésbe beépített, jelzáloghitelre vonatkozó szabályzat tartalmazta.[4] Ezen szabályzat szerint indexálási mechanizmussal számolják ki, hogy melyik átváltási árfolyamon (eladási vagy vételi) kell törlesztenie a hitelfelvevőnek.

A hitelfelvevők az indexálási mechanizmussal kapcsolatos feltételek tisztességtelen jellegére hivatkozva a hitelszerződés érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet terjesztettek elő a kérdést előterjesztő lengyel bírósághoz. Szerintük „e rendelkezések jogellenesek, mivel lehetővé teszik, hogy a Raiffeisen az átváltási árfolyamokat szabadon és önkényesen állapítsa meg. Így a bank egyoldalúan határozza meg a CHF‑ben nyilvántartott hitel összegét, valamint a PLN‑ben kifejezett havi törlesztőrészletek összegét. Az említett feltételek elhagyásával lehetetlen lenne meghatározni a megfelelő átváltási árfolyamot, így a szerződés nem maradhatna fenn.”[5]

A tagállami bíróság a kereset alapján abból indult ki, a hitelszerződésben előírt feltételek tisztességtelenek, vagyis nem kötik a hitelfelvevőket, emellett kétségei is támadtak az uniós jogértelmezésével kapcsolatban, így előzetes döntéshozatali eljárás keretében négy kérdést terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához.

Először a negyedik kérdésre válaszolt az EUB, amely arra vonatkozott, hogy ellentétes-e a 93/13 EK irányelv rendelkezéseivel az, ha egy nemzeti bíróság megállapítja, hogy egy deviza alapú hitelszerződés egyes feltételei tisztességtelenek és belső jogának megfelelően úgy értékeli, hogy e szerződés e feltételek nélkül nem maradhat fenn, mivel e feltételek elhagyása megváltoztatná az említett szerződés elsődleges tárgyának jellegét.

A Bíróság e kérdéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy konkrét helyzetben főszabály szerint a nemzeti jog által előírt szempontokra tekintettel kell megvizsgálni azon szerződés fennmaradásának lehetőségét, amelynek egyes kikötéseit érvénytelenné nyilvánították. A vizsgálat alapján végül arra a következtetésre jutott, hogy nem ellentétes ez az értelmezés az irányelv rendelkezéseivel.

Ezt követően a Bíróság a második kérdésre válaszolt. Ez a kérdés arra irányult, hogy az irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy „egyrészt a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása következtében a fogyasztó helyzetére gyakorolt, a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben említett következményeket inkább a szerződés megkötésének időpontjában fennálló körülményekre tekintettel, mintsem a jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülményekre tekintettel kell értékelni, másrészt pedig úgy kell-e értelmezni, hogy ezen értékelés szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír.”[6]

A Bíróság azt a választ adta erre a kérdésre, hogy ezeket a következményeket a jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülményekre tekintettel kell értékelni és ezen értékelés szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír.

Ezt követően az első kérdés megválaszolása következett. Itt a kérdést előterjesztő bíróság arra kereste a választ, hogy ellentétes-e az irányelvvel az rendelkezés, amely szerint „a szerződésnek a benne foglalt tisztességtelen feltételek elhagyása következtében keletkezett hiányosságainak orvoslása kizárólag azon általános nemzeti rendelkezések alapján történik, amelyek a jogügyletek tartalmukban kifejezett joghatásainak kiegészítését a méltányosság elvéből vagy a bevett szokásokból eredő következmények révén írják elő.”[7] A Bíróság szerint ez a rendelkezés ellentétes az irányelvvel.

Végül az EUB a harmadik feltett kérdésre is válaszolt. Ez a kérdés arra irányult, hogy ellentétes-e az irányelvvel „a valamely szerződésben szereplő tisztességtelen feltételek fenntartása, amennyiben azok elhagyása e szerződés érvénytelenségének megállapításához vezetne, és amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy az érvénytelenség megállapítása kedvezőtlen hatásokkal járna a fogyasztóra nézve.”[8] A Bíróság szerint az irányelvvel ellentétes lenne az ilyen szerződésben szereplő feltételek fenntartása.

***

Összegezve megállapíthatjuk, hogy mind a két devizahiteles ügy a 93/13 EK irányelv értelmezésére irányult, illetve mind a két ügy a szerződési feltételek tisztességtelenségével volt kapcsolatos. Azonban különbség a két esetben, hogy a fogyasztók védelme szempontjából a magyar ügyben kedvezőtlen döntést hozott a Bíróság, míg a lengyel ügyben a fogyasztók számára kedvezőt. Ez utóbbi joggyakorlati hatása kapcsán elmondhatjuk, hogy egyes vélemények szerint az Európai Unió Bíróságának ezen döntése következtében akár 18 milliárd eurós veszteséget is elkönyvelhetnek majd egyes Kelet-Közép-Európában működő pénzügyi intézmények.[9] Tehát érdemes lesz figyelni az uniós döntés nyomán születő tagállami döntéseket is.

 

Az összefoglalót készítette: Soltész Péter Ádám, joghallgató DE ÁJK

Források:

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=D3D5860765E44FBC0D9DE32775679120?text=&docid=218628&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1575742 (2019.10.13.)

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=218625&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1578121 (2019.10.13.)

https://magyarhang.org/belfold/2019/10/04/az-europai-unio-birosaga-a-devizahitelesek-melle-allt/ (2019.10.13.)

 

[1] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=D3D5860765E44FBC0D9DE32775679120?text=&docid=218628&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1575742 (2019.10.13.)

[2] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=D3D5860765E44FBC0D9DE32775679120?text=&docid=218628&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1575742 (2019.10.13.)

[3] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=D3D5860765E44FBC0D9DE32775679120?text=&docid=218628&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1575742 (2019.10.13.)

[4] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=218625&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1578121 (2019.10.13.)

[5] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=218625&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1578121 (2019.10.13.)

[6] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=218625&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1578121 (2019.10.13.)

[7] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=218625&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1578121 (2019.10.13.)

[8][8] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=218625&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1578121 (2019.10.13.)

[9] https://magyarhang.org/belfold/2019/10/04/az-europai-unio-birosaga-a-devizahitelesek-melle-allt/ (2019.10.13.)

Kategória: AlapjogokJogállamKormányzásEurópai UnióBrexit Eng: 
Kutatócsoport2
Checked
1 óra 35 perc ago
Feliratkozás a következőre: Közjavak RSS hírcsatorna