A hulladékgazdálkodási rendszer újabb reformja

3 hét 2 nap ago

2021. február 22. napján az Országgyűlés elfogadta a hulladékgazdálkodási rendszer megújítására vonatkozó törvényjavaslatot[1], amely korábban az Alkotmánybíróságot is megjárta. A törvény szerint a módosításra a körforgásos gazdaságra való átállás, az illegális hulladéklerakók felszámolása, a hulladékot illegálisan elhelyezők szigorúbb büntetése, és a visszaváltási rendszer kialakítása, miatt kerül sor. Továbbá a szándék szerint a hulladékgazdasági tevékenység racionalizálását szolgáló jogszabályi módosítások hozzájárulnak ahhoz, hogy megóvjuk a természeti kincseinket és megtisztuljon az ország.[2]

A Magyar Kormány Klíma- és Természetvédelmi akciótervében is szereplő nemzetközi célkitűzések is fontos szerepet játszanak a hulladékgazdálkodás reformja kapcsán. A kormány célja egy olyan innovatív, zöld, digitalizált, saját hulladékát feldolgozni képes ún. körforgásos gazdasági modell kialakítása, melynek fontos szerepe lenne az EU által 2030–ra és 2050–re kitűzött klímavédelmi célkitűzéseiben- ilyen például a szén-dioxid kibocsátás csökkentése.

Körforgásos modell néhány jellemzője:

Az alábbi képen láthatjuk a körforgásos modell megvalósulásának szakaszait. A körkörös gazdaság termelési és fogyasztási modellje arra épül, hogy egyszeri fogyasztás helyett a termékek élettartamát a lehető legjobban meghosszabbítsuk.

Egyszerűbben megfogalazva: a felhasznált nyersanyagból újra felhasználható nyersanyag legyen!,

A modellel megkímélhetjük a Föld nyersanyag készleteinek a végleges kiürítését, mely napról napra folyamatosan csökken a pazarló életmód és a versenyző nagyhatalmak miatt.  

 

Törvénymódosítás főbb újításai

A hulladékgazdálkodási feladatok hatékonyabb ellátását és koordinálását szem előtt tartva a Magyar Kormány egy új koncessziós modell bevezetésével valósítja meg a hulladékgazdálkodás reformját, amelyben az állam által meghatározott feladatokat, amelyek a hulladék összegyűjtésétől egészen annak hasznosítására történő előkezeléséig egy magánszereplő fogja elvégezni.

A koncessziós eljárás nyertesének vállalnia kell, hogy teljesíti az EU által meghatározott, évekre lebontott hulladékgazdálkodási célszámokat, elvégzi a szükséges beruházásokat, miközben a háztartások rezsiköltségei nem emelkedhetnek, továbbá azon hulladékok tulajdonosai, akik értékkel bíró hulladékokkal rendelkeznek, az ő részükre a koncesszornak a hulladék átadásakor kompenzációt szükséges nyújtania. Ez a megoldás biztosítja a hulladék tulajdonosait, hogy nem éri hátrány őket az új modell bevezetésével.

Az országgyűlés úgy vélte, hogy az illegális hulladéklerakókkal szemben is erőteljesebb fellépés szükséges, ezért a kormányhivatalok 2021. márciusától saját szervezetén belül hulladék-gazdálkodási hatóságokat hoznak létre és más szervekkel együttműködve, a jogsértőket szemben pénzbírsággal is felléphetnek.  A szabályozással egyidejűleg a 2012. évi C. törvény (Btk.) rendelkezései is változáson estek át, miszerint: jelentős mennyiséget meghaladó hulladék elhelyezéséért három évig terjedő szabadságvesztés, veszélyes vagy különösen jelentős mennyiségű hulladék elhelyezéséért pedig akár 5 év szabadságvesztéssel is büntethetők a jogsértők. [3]

Az 1995. évi LIII. törvény (Kvt.) betétdíj alcímét visszaváltási díj alcíme váltja fel. E alcím szerint az üvegek és műanyag palackok, fémpalackok vásárlása esetén betétdíjat kell fizetni. A betétdíj összege visszajár a vásárolt termék – üveg, műanyag/fém palack- visszaváltásánál, melyet vagy automata rendszeren keresztül vagy kézi visszaváltó helységnél kell majd igény bevenni. A Nyugati országoknál ez egy nagyon bevált módszer, hiszen a vásárló a vásárlás során többel költségként felszámolt betétdíjat, később visszakaphatja, ha visszaviszi a beváltó „pontokra”. Ezzel egy olyan folyamat indulhat el, mellyel az egyszer kifizetett betétdíjakat, mindig újabb és újabb vásárlás során fel tudja a vásárló használni és ezzel egyidejűleg tudatosan válik majd környezetbaráttá.

Működőképes lehet-e a koncessziós modell?

Körforgásos Gazdaság Nemzeti Hivatalának létrehozását a ITM még 2020-ban vetette fel, mely a „kukaholdingot” más néven az NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-t váltotta volna fel, de végül 2021-ben koncesszió keretében a magánszereplőknek adná meg a hulladékkal való gazdálkodás lehetőséget az állam.

Ez esetben a koncesszornak semmilyen kockázata nincs, hiszen veszteséges működés esetén állami támogatást kapna. A koncesszor a javaslatba foglalt állami támogatás lehetőségére tekintettel kockázatmentesen végzi majd a tevékenységét. Az államnak ez a mögöttes felelősségvállalása nem feltétlen kifizetendő hosszútávon, hiszen a koncesszoron nincs „nyomás” a teljesítmény minőségének megőrzésében és annak fejlesztésének. Ez alapján a koncesszióban a koncesszor csak nyerne, és beláthatatlan időre majdhogynem egy teljes iparágat venne el a piacgazdaságból, emellett óriási mértékű gazdasági erőfölényre, s versenyelőnyre tenne szert a drasztikusan összezsugorodó (szabad) piaci hulladékgazdálkodási szektorban. 

A jogalkotó által választott megoldás a piacgazdaságnak, a tisztességes gazdasági versenynek, a vállalkozás szabadságának, és a vállalkozáshoz, valamint a tulajdonhoz való jognak, a tőke és a szolgáltatás szabad áramlásának, illetve az áruk mozgásának és a letelepedés szabadságának szükségtelen és aránytalan korlátozásával járhat.

 

Az összefoglalót késztette: Dr. Nagy Péter Zsombor

 

[1] MAGYAR KÖZLÖNY 2021. február 25. napján megjelent 30. száma

[2] Steiner Attila körforgásos gazdaság fejlesztéséért, energia- és klímapolitikáért felelős államtitkár

[3] 2012. évi C törvény – 248. §

Kategória: KörnyezetvédelemKözszolgáltatásokHulladékgazdálkodásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Szövetséges vagy ellenfél? – az EU-USA „digitális kereskedelmi háborújának” margójára

1 hónap 2 hét ago

A legnagyobb világgazdasági szereplők egyre éleződő konfliktusa figyelhető meg napjainkban. A nemzetközi kereskedelem szereplőinek súlya egyre inkább szélsőségessé válik, csak az USA, az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság a világkereskedelmi forgalom 42%-át bonyolítja,[1] így ezen szereplők viszonya határozza meg napjaink globális gazdaságát. A 2020-as amerikai választások fényében felmerül a kérdés, hogy partnerre talál-e az Európai Unió és Joe Biden adminisztrációja a digitális platformok monopóliumának megtörése tekintetében?

Sokszor tapasztalhatjuk azt, hogy Európai Unióval ellentétben a világkereskedelem másik két nagy szereplője, Kína és az Egyesült Államok kevésbé megosztott - mind gyakorlati mind jogi szabályozási megoldásokat tekintve – így képes a gyors, egységes reakcióra a gazdaságukat érő kihívások és problémák kezelésére.

Az uniós közös kereskedelempolitika meghatározása számos „buktatót” rejt magában, mivel a kizárólagos hatáskörök gyakorlása során gyakran hatással vannak megosztott, vagy tagállami hatáskörben lévő szakpolitikákra, így a kizárólagos hatáskör gyakorlása gyakran akadályokba ütközik.

A 2020-as amerikai választások fényében felmerül a kérdés, hogy partnerre talál-e az Európai Unió Joe Biden adminisztrációban a digitális platformok monopóliumának megtörése tekintetében?

A napjainkban tartó transzatlanti gazdasági ellenségeskedés egyik fő mozgatórugóját, a digitális óriásvállalatok körüli versenyjogi és adózási problémák képezik. Az Atlanti óceán mindkét oldalán súlyos aggályok merültek fel ezen monoplosztikus óriáscégek versenyellenes gyakorlatával és egyre növekvő politikai befolyásával kapcsolatban, azonban korántsem egyértelmű, hogy az amerikai óriáscégek megregulázása Európában miért állna érdekében az USA-nak.

Mint ismert a digitális óriáscégek nagyrészt amerikai vállalatok, amelyeknél óriási gazdasági hatalom és innovációs potenciál koncentrálódik, s a legtöbb esetben nincs versenytársuk saját piacaikon. Mindennek fő oka, hogy ezen vállalatoknak a digitális kor hajnala óta rendelkezésükre állt az Egyesült Államok óriási piaca és fogyasztóinak tömege a növekedéshez, ebből kifolyólag példátlan tőkefelhalmozásra voltak képesek. Ennél fogva olyan piaci pozíciókra tettek szert, mely alkalmas az erőfölénnyel való visszaélésre.

Joe Biden elnökségétől egyértelműen a Donald Trump alatt fagyossá vált transzatlanti kapcsolatok javulását ezzel párhuzamosan az elakadt TTIP tárgyalások lehetséges folytatását várják a szakértők, azonban kérdés, hogy a nagy amerikai technológiai cégek támasztotta versenyjogi problémák vonatkozásában támogatóra talál-e Margrethe Vestager az új amerikai elnök személyében.

Az Európai Unió a 2010-es évektől kezdődően nagyszabású antitröszt eljárásokat indított a technológiai monopol cégek ellen (a legjelentősebbek a Google anyavállalata, az Alphabet inc. ellen indítottak), melyek eurómilliárdos büntetésekkel végződtek.

Elmondható, hogy míg Trump viszonya rendkívül rossz volt a Big Data vállalatokkal (ez a rossz viszony a jelenlegi elnökválasztási kampányban csúcsosodott ki), az Európai Unió ellenük indított versenyjogi eljárásait beillesztette protekcionista retorikájába és egyenesen az Egyesült Államok elleni támadásként értelmezte azokat, kijelentve, hogy a technológiai óriásvállalatokra vonatkozó jogi lépések az USA hatáskörébe tartoznak.

Globális problémát okoz az is, hogy a digitális gazdaság adóztatása még nem megoldott kérdés, komoly igény van ugyan az egységes digitális adórendszer kidolgozására, de mindeddig erre nem került sor. Az Egyesült Államok csak és kizárólag nemzetközi alapokon nyugvó adózási megoldást fogad el, s ahol tudja, igyekszik lassítani annak tető alá hozását. Mindebből kifolyólag a vizsgált vállalatok gyakran élnek az adóelkerülés különféle eszközeivel is.

Eközben az Unió rendkívül aktív, dán versenyjogi biztosa, Margarethe Vestager jelenleg a legnépszerűbb uniós biztos, amiben nagy szerepe van a monopolhelyzetben lévő technológiai óriások elleni fellépésének.[2] Ennek köszönhetően az Európai Unió lett az ilyen típusú törekvések úttörője, és kiemelt ügyként kezeli a digitális gazdaságra vonatkozó szabályozás kidolgozásának ügyét. Mind a francia digitális adó bevezetése, mind az uniós intézmények modern szabályozást sürgető állásfoglalásai[3] ezt a tendenciát igazolják.[4]

A Trump-adminisztráció mind a nemzeti szintű (francia digitális adó), mind a nemzetközi szintű (OECD tárgyalások a digitális vállalatok egységes adóztatásáról) megoldást ellehetetlenítette. A transzatlanti kereskedelmi viszálykodás egyik „hadszínterét” ez a konfliktus adta, melynek során az USA büntetővámokat vetett ki az európai termékekre a versenyjogi bírságokra válaszul. Belföldön azonban elkerülhetetlenül a figyelem központjába kerültek a tech cégek, és a Trump adminisztráció hajlott is a vele alapvetően ellenséges óriásvállalatok elleni lépésekre és hatalmas volumenű trösztellenes eljárást indított a Google és az Apple ellen, valamivel később pedig a Facebook ellen is eljárás indult. Donald Trump Kínával szemben folytatott kereskedelmi háborúja is érzékenyen érintette a Big Data cégeket (különösen az Apple-t), tekintve, hogy az óriási kínai piacon rendkívüli árbevételt realizáltak[5], a kínai piachoz való szabad hozzáférés erős motiváció lehet a szilícium völgyi óriásoknak az oldalválasztásban.

A szóban forgó vállalatok monopol helyzete és egyre növekvő politikai befolyása a nemrégiben lezajlott amerikai elnökválasztás egyik fő témáját alkotta. A végül győztesként kikerülő Joe Biden kampányában kilátásba helyezte a social media platformok számára kulcsfontosságú, az amerikai távközlési törvény 230. cikkelyének (ez a jogszabály biztosítja, hogy a platformok ne lehessenek perelhetők a felhasználók által közzétett tartalomért) visszavonását, mindezt azzal indokolva, hogy teret enged az álhíreknek és ezáltal dezinformációnak. Biden és környezete tehát elsősorban a politikai nyilvánosságban betöltött szerepük miatt támadnák a tech cégeket, azonban a demokrata párt balszárnya Bernie Sanders és Elizabeth Warren vezetésével egyenesen a vállalatok feldarabolását tűzte ki célul.[6]

***

A digitális monopóliumok körül tehát ha úgy tetszik „elfogyott a levegő”, tekintve, hogy Donald Trump által kialakított világgazdasági környezet korántsem volt kedvező számukra, valamint eljárások és szenátusi meghallgatások sora indult ellenük. A két demokrata elnökjelölt közül Bernie Saunders megválasztása katasztrofális következményekkel járt volna, tekintve, hogy a demokraták bal szárnyának támogatását élvező jelölt kimondottan a tech cégek feldarabolásával és befolyásuk drasztikus csökkentésével kampányolt. Így maradt a „mérsékelt-demokrata” Joe Biden, aki ugyan osztotta az óriáscégekkel kapcsolatban felvetett aggályokat, azokat elsősorban politikai és nem gazdasági vagy versenyjogi szempontból kritizálta. Ennek megfelelően helyezkedni kezdtek a szóban forgó vállalatok, és felsorakoztak Joe Biden mellé. Az Alphabet Inc. 21 millió, a Microsoft 17 millió, Amazon 8,9 millió, a Facebook 6 millió, az Apple Inc. pedig 5,7 millió dollárral támogatta a demokrata jelölt kampányát.[7] A választás hajrájában, valamint az azt követő napokban pedig sorra „tiltották le” Donald Trump, még hivatalban lévő amerikai elnök fiókjait a platformjaikon, valamint bevallották, hogy megakadályozták bizonyos, Biden számára hátrányos hírek terjesztését. [8]

Megállapíthatjuk, hogy gesztusokban nem volt hiány Joe Biden felé, az azonban még kérdéses, hogy mindezek elérik a céljukat, vagyis, hogy szövetségesre találnak-e az új amerikai adminisztrációban a tech cégek egyeduralmuk fenntartására?

 

Készítette: Bak Márton Ferenc, V. évfolyamos joghallgató, DE ÁJK

 

[1] Eurostat: Nemzetközi árukereskedelem kivonatolt anyagai, elérhető: https://cutt.ly/ZhQ0XUJ (2020.05.03.)

[2] https://ado.hu/ado/vestager-mihamarabb-adot-vetne-ki-a-digitalis-oriascegekre/ (2020.07.20.)

[3] A Tanács (2020/C 202 I/01) következtetései Európa digitális jövőjének alakításáról elérhető: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a20z0009.cou

[4] https://www.gouvernement.fr/en/digital-tax (2020.09.10.)

[5] Vajna Tamás: A legnagyobb amerikai tech-óriások százmilliárdos bevételét veszélyezteti Donald Trump kereskedelmi háborúja

elérhető: https://qubit.hu/2018/05/16/a-legnagyobb-amerikai-tech-oriasok-szazmilli...

[6] Elizabeth Culliford:  Where U.S. presidential candidates stand on breaking up Big Tech elérhető: https://www.reuters.com/article/us-usa-election-tech-factbox-idUSKBN1ZN16C

[7] Sissi Cao-Jorden Zakarin: Big Tech and CEO’s Poured Millions Into The Election. Here’s Who They Supported

elérhető: https://observer.com/2020/11/big-tech-2020-presidential-election-donatio...

[8] Chris Fox: Twitter and Facebook's action over Joe Biden article reignites bias claims elérhető: https://www.bbc.com/news/technology-54552101

 

Kategória: KormányzásSzabályozó hatóságEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Nem alaptörvény-ellenes a gödi különleges gazdasági övezet kijelölése

1 hónap 3 hét ago

Az Alkotmánybíróság véleménye szerint a Kormány intézkedése nem alaptörvény-ellenes, azonban előírta, hogy az Országgyűlésnek a helyi önkormányzatok számára az önkormányzatok által ellátott kötelező feladat- és hatáskörök ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatást kell biztosítania. Rendes körülmények között e támogatásokat a parlament, veszélyhelyzet esetén a Kormány csökkentheti közérdekre hivatkozással, de nem lehetetlenítheti el a helyi önkormányzatok működését.

Előzmények

2020 áprilisában már írtunk róla (lásd.: Különleges gazdasági övezetre hivatkozással változhat az önkormányzatok adókivetési joga), hogy a kormány – veszélyhelyzet idején - rendeletet fogadott el, amely következtében a különleges gazdasági övezetek kijelölésének lehetőségével (a 135/2020 (IV. 17.) kormányrendelet alapján) a helyi adóbevételek bizonyos szintű átstrukturálására is sor került. E jogszabály preambuluma utal a jogi aktus meghozatalának céljaként a járvány okozta gazdasági következmények redukálására és munkahelyek megőrzésének elősegítésére. A kormány a vészhelyzetre hivatkozással, akkor nyilváníthat ilyen minőségűvé egy területet, ha:

  • az intézmény nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánított,
  • legalább 100 milliárd forint teljes költségigényű,
  • a megye területének jelentős részére kiható gazdasági jelentőségű és
  • munkahelyek tömeges elvesztésének elkerülését, új beruházás vagy bővítés megvalósítását szolgája.

 

Gödi Önkormányzat alkotmányjogi panasza

A Kormány 136/2020. (IV. 17.) Korm. rendelettel Göd város közigazgatási területén (pontosabban: Samsung SDI Magyarország Zrt. területét) különleges gazdasági övezetet jelölt ki és ezen övezetbe tartozó, köztulajdonban álló közutak, közterek, közparkok tulajdonjoga a megyei önkormányzatra szállt át, ezen utóbbi lett jogosult a helyi adók kivetésére és beszedésére is. E szabályozás a veszélyhelyzet követően is fennmaradt.

Érdekesség, hogy a gödi Samsung SDI Magyarország Zrt. 2019-ben bejelentette, hogy 2020-ban 390 milliárd forinttal bővíti akkumulátorgyárát és csaknem 1200 új munkahelyet hoz majd létre. E bejelentés a kormány keleti nyitásának is köszönhető, hiszen az azt megelőző évben Dél-Korea több mint 400 milliárd forintot invesztált a magyar gazdaságba. A beruházáshoz a magyar állam majd 35 milliárd euró támogatást is ad, amely kapcsán az Európai Bizottság vizsgálatot kezdeményezett annak megállapítására, hogy a szubvenció nem e tartozik az EUMSz 107. cikk-ében megfogalmazott tiltott állami támogatások hatálya alá.

Tehát ezen gyár esetében prognosztizálható a beruházás nagyságához mérten megnövekedő árbevétel és ahhoz kapcsolódó növekvő iparűzési adóbevétel is, mely ezen túl a pest megyei önkormányzathoz folyik be a település – Göd - helyett.

2020. második felében Göd város önkormányzata alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, a fent említett kormányrendeletekkel szemben. Az előterjesztő véleménye szerint a szabályozás által megvalósított tulajdonjog korlátozás nem felel meg a szükségesség és arányosság követelményeinek, továbbá a hátrányos megkülönböztetés, valamint a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközik.

Alkotmánybíróság döntése

Az Alkotmánybíróság véleménye szerint a Kormány intézkedése nem alaptörvény-ellenes. A testület kifejtette, hogy a tulajdon és ahhoz kapcsolódó jogok gyakorlása társadalmi felelősséggel jár, amelyet a helyi önkormányzatnak is viselnie kell, valamint számolnia kell az ingatlantulajdona (, amely köztulajdon) társadalmi kötöttségeivel, így azzal is, ha a közfeladat központi döntéssel ingyenesen átkerül egy másik önkormányzathoz. Ezen utóbbi körbe tartozik a Kormány intézkedése, hiszen a tulajdon nem korlátozhatatlan alapjog, valamint a döntés nem számít kisajátításnak, továbbá megfelelt a szükségesség és arányosság követelményeinek. Szükséges volt, mivel nem lehetett a járványra és annak következményeire előre felkészülni, amely elleni védekezés gazdasági és társadalmi hatásai túlmutatnak a veszélyhelyzet időtartamán. Az intézkedés továbbá nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést és tiltott visszamenőleges hatályú jogalkotás nem állapítható meg.

Végül azonban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy ha az állam a helyi közügyek körébe tartozó önkormányzati közfeladatot (a jelen esetben az adóztatást) átad egy másik önkormányzatnak és ezzel az önkormányzat folyó évi költségvetésében hiány keletkezik „ez a hiány nem lehet olyan nagyságú, amely ellehetetleníti az önkormányzat helyi közügyek körébe tartozó feladatainak az ellátását”.

 

Az összefoglalót készítette: Dr. Lovas Dóra, tudományos munkatárs, MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport

Forrás:

AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról és alkotmányos követelmény megállapításáról, Ügyszám: IV/839/2020. https://www.alkotmanybirosag.hu/a-legfrissebb-dontesek

A veszélyhelyzettel összefüggésben a nemzetgazdaság stabilitásának érdekében szükséges intézkedésekről szóló 135/2020. (IV. 17.) Korm. rendelet

Göd város közigazgatási területén különleges gazdasági övezet kijelöléséről szóló 136/2020. (IV. 17.) Korm. rendelet

 

Kategória: AlapjogokHelyi költségvetésHelyi önkormányzatokBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Magyar ügy kapcsán értelmezte az EUB a külföldi utasok áfa-visszatérítési jogosultságát

1 hónap 3 hét ago

Az Európai Unió Bírósága a C‑656/19. számú Bakati ügyben nemrégiben hozott ítéletével több kérdésben is állást foglalt, mely kérdéseket a határ-menti kereskedés és az áfa-mentesség (az uniós jogban: hozzáadottérték-adó, röviden: héá), uniós jogi szabályozásának értelmezése kapcsán előzetes döntéshozatal során terjesztett a magyar bíróság az EUB elé. A döntés számos problémás kérdést rendezett, mely által a határmenti kereskedők részben fellélegezhetnek. 

Számos határ-közeli település van Magyarországon, amelyek boltjaiba ukrán és szerb magánszemélyek tömegével járnak vásárolni a kedvező áfa, vagyis helyesebben áfa-mentesség miatt. Ugyanis az itt vásárolt termékek után az EU-n kívülről érkező állampolgárok visszakaphatják az áfát, feltéve ha bizonyítják, hogy az áru elhagyta Magyarország (és az EU) területét. Az erre a célra szolgáló úgynevezett „zöld papírral” igazolja ezt a NAV eljáró munkatársa a határátlépés során, amelyet a külföldi állampolgárnak a kereskedőhöz vissza kell juttatnia, hogy a 27%-os áfát visszakapja.

Az adóhatóság így a korábbi években górcső alá véve a határ-menti kereskedőket, vizsgálataiban a kereskedők hátrányára többnyire úgy ítélte meg, hogy nem jogosultak a korábban említett zöld papírra, mert álláspontjuk alapján az áfa-mentesség kizárólag akkor illeti meg a külföldi utast, és végső soron a kereskedőt, ha a külföldi utas valóban egyszeri, saját szükségletét szolgáló vásárlást valósít meg. Az a vásárlás, ami kereskedelmi jellegű, nem részesülhet áfa-mentességben.

A Bakati Kft. a szerb-magyar határ közelében, Tompán bérelt raktárba fuvarozta a termékeit, ahol a vevőinek áfa-visszaigénylő lapokat állított ki, annak tudatában, hogy a vétel továbbértékesítés céljából történik. Az Európai Unió területét elhagyását igazoló dokumentum kézhezvételét követően a Bakati visszatérítette a vevők részére a vásárlás során megfizetett áfa összegét. Az adóhatóság egy adóellenőrzés során azonban megállapította, hogy a szóban forgó beszerzések túlmutattak a személyes szükséglet és a családi használat körén, és ez kizárta, hogy útipoggyásznak lehessen minősíteni. Az adóhatóság azt is megállapította, hogy a Bakati export jogcímén sem illeti meg az adómentesség, mivel e társaság az említett termékek kapcsán nem kezdeményezte az exporthoz kapcsolódó vámhatósági kiléptető eljárást, így többek között áfa különbözet és adóbírság megfizetésére kötelezte a Kft-t. A Bíróság a személyi poggyász fogalmán túl a hozzáadottérték-adó mentesség érvényesítésének feltételeire kereste a választ.

Az ügyben az EUB pár hete kimondta: az áfa fogyasztási típusú adó, ezért kizárólag a fogyasztás helyén lehet adóztatni. Ha tehát bizonyított, hogy az árukat kivitték az Unió területéről, akkor jár az áfa mentesség, hiszen azokat nem az Unió területén fogyasztották el. Ezzel lényegében a kereskedőknek adott igazat.

Ha esetlegesen a külföldi utas áfa-mentességének feltételei mégsem teljesülnének, úgy az ítélet szerint az áfa-mentesség (és az áfa-visszatérítési lehetőség) járhat azon az alapon is, hogy a „hagyományos” áfa mentes termékexport feltételei teljesülnek. Ennek során azonban nem feltétele a visszatérítésnek az, hogy a vámhatóságok a vámeljárást lefolytassák. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a vásárló az úgynevezett „zöld papírt” bemutatja a kereskedőnek, akkor a kereskedő annak a vizsgálata nélkül jogosult az áfát-visszatéríteni a külföldi utasnak (és azt visszakérni az adóhatóságtól), hogy kereskedelmi vagy nem kereskedelmi áruforgalomról volt-e szó, vagy – kereskedelmi áruforgalom esetén – a vámeljárást lefolytatták-e.

Az ítélet értelemszerűen megkönnyebbülést jelent valamennyi határ-menti kereskedő számára, azonban a bíróság teljes körű állásfoglalásának hiányában még mindig nem teljesen egyértelmű, hogy hol van a határ a magánutas és a kereskedelmi célú forgalom között.

 

Az összefoglalót készítette: Szutor Beáta Bella

Források jegyzéke:

  1. http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=F83B71FDAF81ABAEA210D071E3A189DA?text=&docid=235704&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=4047426
  2. https://www.portfolio.hu/gazdasag/20210120/dontott-az-europai-birosag-fellelegezhetnek-a-hatarmenti-kereskedok-466008

 

Kategória: KormányzásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Köztulajdonú gazdasági társaságok úton a társadalmi felelősségvállalás felé? – egy kormányrendelet újszerű olvasata

2 hónap ago

 

Köztulajdonú gazdasági társaságok úton a társadalmi felelősségvállalás felé? – egy kormányrendelet újszerű olvasata[1]

A határok nélküli világunk szabta bizonytalanságérzet, a globális társadalom egy részének a jóléte, valamint a környezetért való aggodalom a XXI. századra egy tudatosabb emberképet faragott, személyiségünknek egy új oldalát formálja, ami keresi azokat az információkat, amellyel kontroll alatt tarthatja (vagy legalább úgy érezheti) életét, vagy felelősebb döntést hozhat mindennapos cselekvéseit illetően. Tudatos vásárlóként tudni akarjuk, hogy az adott termék honnan származik, pontosan mi van benne azért, hogy eldönthessük, az étkezési szokásainknak vagy etikai elveinknek megfelelő-e. Tudatos állampolgárként látni akarjuk, hogy a közpénz felhasználása jogszerű keretek között zajlik-e, tudatos munkavállalóként tudni akarjuk, hogy a munkáltató működése összeegyeztethető-e magánéleti értékrendszerünkkel.

Tudatosságunk mögött számos elvárás húzódik meg, amelyek közül egy a vállalkozások etikus, felelős működésére vonatkozó igényünk. A 21. század vállalatai egyre érzékenyebbek e téma iránt, és egyre inkább állítják üzletpolitikájukat a társadalmi felelősségvállalás (corporate social responibility, CSR, responsible business conduct, RBC) és etika elvek szolgálatába.

Hazánkban 2019. év végén született egy sokat kritizált, alkalmazásának kezdő időpontját többször elhalasztott kormányrendelet, nevezetesen a köztulajdonban álló gazdasági társaságok belső kontrollrendszeréről szóló 339/2019. (XII. 23.) Korm. rendelet, amelyben van egy rejtett lehetőség arra, hogy az állami és önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok működésüket úgy gondolják végig és egyben újra, hogy a jövőbeli folyamatokban az etikai elvek, hovatovább a társadalmi felelősségük erőteljesebben mutatkozzon meg.

A tanulmányom célja, hogy felhívja a figyelmet erre az új olvasatra, és rámutasson arra, hogy hogyan tehetőek meg az első lépések e szemlélet kialakításának irányába. Írásom első részében azt mutatom be, hogy mit jelent a társadalmi felelősségvállalás a vállalkozások részéről, a második részben pedig, azt kívánom felvillantani, hogy hazánkban a 2021. január 1-jétől alkalmazandó Korm. rendelet hogyan rejt magában egy lehetőséget arra, hogy a köztulajdonú gazdasági társaságok működése elmozduljon a társadalmi felelősségvállalás irányába.

A társadalmi felelősségvállalás (corporate social responsibility, CSR), és a felelős üzleti magatartás (responsible business conduct, RBC) jelentése

Mitől lesz egy vállalat működése társadalmilag felelős? Erre a kérdésre bátor vállalkozás lenne egzakt választ adni. Egységes CSR értelmezés nincs a szakirodalomban, Marrewijk a CSR-t „egy általánosan definiált koncepcióként” azonosítja.[2] Azonban van néhány olyan fogalmi jellemző, ami a meghatározások jelentős részében megjelenik, így segít közelebb kerülni a CSR lényegének megértéséhez.

Legelőször a CSR „alanya” maga a vállalat, amely nagyvállalat vagy kis- és középvállalkozás egyaránt lehet.[3] A fogalom eleinte személyhez, az „üzletemberhez” kötődött, a ’60-as években ez kikopott, és maguk a vállalatok váltak alanyaivá. A fogalmi diszciplinarizáció legkorábbi szakaszában három olyan karaktere rajzolódott ki, amely alapvetően határozza meg a jelenséget: ilyen az önkéntesség, a gazdasági, jogi kötelezettségen túli mivolta és az társadalom érdekeihez igazodása. A CSR a fogalom-meghatározások szerint a „szociális jót” testesíti meg, azaz mindazokat a vállalásokat, amelyek enyhíteni kívánják a cég tevékenységének káros társadalmi, környezeti hatásait vagy ezen túlmenően kívánnak meg társadalmi problémák megoldásához és a környezeti fenntarthatósághoz hozzájárulni.[4] Egészen a 80-as évek végéig a fogalom-meghatározásokban nem találkozunk a környezeti aspektussal, arra a ’90-es évek elejétől terelődött nagyobb figyelem, és vált hangsúlyossá.[5]

A társadalmilag felelős cselekvés mindig jogi és gazdasági kötelezettségen túli, azaz – legszűkebb értelemben – nem nevezhető CSR-nak mindaz, ami jogszabályba foglalt kötelezettségen nyugszik.[6] A CSR magatartás általánosságban átlátható, etikus viselkedés, üzleti gyakorlat, amely hatóköre túlmutat a vállalaton, a belső működésen túl megjelenik a partnerekkel való kapcsolatokban.

A felelős üzleti magatartást érintően joggal merülnek fel bennünk ambivalens érzelmek. A jelenség kétarcú: takarhat valódi elköteleződést és értékvállalást, és szolgálhat pusztán marketingeszközként sekélyebb tartalom mellett. Épp ezért különösen fontos, hogy miként viszonyul az állam a felelős üzleti magatartás témaköréhez, miként vállalhat szerepet abban, hogy a valódi értékvállalást elősegítse. Ennek érdekében mára kialakulni látszik a felelős üzleti magatartásnak egy nemzetközi, uniós és tagállami szabályrendszere, amely soft law normákon keresztült tereli a vállalkozásokat az etikus és felelős működés irányába, erőstíve az átláthatóságot és megbízhatóságot.[7]

Hazánk témához való viszonyulása, tervei és konkrét cselekvései kiforratlanok, az intenzív globális folyamatok ellenére nem látszik igény és valódi szándék az azokba való becsatlakozásra. Azt gondolom, hogy a közeljövő nemzetközi fogyasztói és szabályalkotó trendjei ezt formálni fogják, és nem lesz elkerülhető az állami beavatkozás. Mivel kulturális okokból nem alakult ki a szemléletnek olyan társadalmi bázisa, amely a folyamatokat alulról katalizálhatná, így hiábavaló azt remélni, hogy a társadalmi folyamatok alulról kialakítják hazánkban a felelős üzleti magatartás kultúráját.

A 339/2019. (XII. 23.) Korm. rendelet, mint eszköz a köztulajdonú gazdasági társaságok társadalmi felelősségének kialakítása útján

A köztulajdonban álló gazdasági társaságok belső kontrollrendszeréről szóló 339/2019. (XII. 23.) Korm. rendelet értelmében egyes – hatálya alá tartozó – köztulajdonban álló gazdasági társaság első számú vezetője olyan kontrollkörnyezetet alakít ki, amelyben – többek között – az etikus működést és a jogszabályoknak való megfelelést célul kitűző szervezeti kultúra jön létre, valamint az etikai elvárások meghatározottak, ismertek és elfogadottak. Így tehát a gazdasági társaság vezetője a belső kontrollrendszer kialakítása és működtetése kapcsán meghatározza és megismerteti azokat az etikai elveket, amelyek tevékenységük során betartandóak, illetve gondoskodik azok elfogadtatásáról.

Az etikus viselkedés vállalati normái magukba foglalhatnak minden olyan stratégiai célkitűzést, elvi deklarációt, amely erősíti a társadalom iránti felelősséget a cég működésében, mely hozzájárul a fenntartható fejlődéshez – beleértve a társadalmi jólétet és egészséget is –, figyelembe veszi az érintettek elvárásait, megfelel az alkalmazandó jogszabályoknak és a nemzetközi viselkedési normáknak, a szervezet valamennyi területén integráltan megjelenik, és azt a vállalat kapcsolatain keresztül érvényesíti.”[8]

Kétségkívül egy tágabb kontextusban értelmezhető minden olyan törekvés, amely egy vállalkozás profitorientált működésébe etikai elveket kíván integrálni. Jogosan sugallja azt a kérdést, hogy lehet-e a jól működő piaci rendszer több, mint egy önérdek által hajtott gépezet? Az etikus közigazgatástan, etikus üzlet hívei szerint a válasz egyértelműen igen. A gazdaságnak figyelmet kell fordítania az etikai normákra és a társadalmi kötődésekre is és egy jól megtervezett emberi intézményt kell kialakítania, ha valódi értékek előállítása a cél. Az új irányvonal szerint az üzleti etika és a gondoskodás közgazdaságtana már nem paradoxon. A gazdasági élet akkor lehet egészséges, ha élettel teli, gondoskodó és felelősségteljes, így az etika nem pusztán opció, hanem követelmény.[9]  Az etikus közgazdaságtani gondolkodás integrálja az etikai és közgazdaságtani elveket, igazságos, tisztességes, fenntartható „haszonszerzésre törekszik, szemben a politikai liberalizmust leképező neoklasszikus közgazdasági irányzatokkal, amelyek a racionális individuumok emberképét állítják középpontba.” Nem pusztán a jelen tényeinek ok-okozati összefüggéseit elemzi, hanem szembesíteni kíván azzal, hogy „minek kellene lenni”, jövőorientált, helyre kívánja tenni a természet rendjét. [10]

És miért fontos, hogy egy köztulajdonban álló gazdasági társaság minél szélesebb körben építsen be etikai elveket a működésébe? A válasz triviálisnak hangzik: a példamutatás, a szemléletformálás és a vállalati kultúraalakítás céljából.

A példamutatás nem pusztán hangzatos deklarációkat és látszólagos vállalásokat jelent, hanem valódi etikai elveken nyugvó stratégiát, belső szabályrendszert és intézkedéseket, amely nem a vállalat határáig tart, hanem kiterjesztett hatókörrel, hiszen a köztulajdonú gazdasági társaságok szerződéses kapcsolataikon keresztül is hatással lehetnek a felelős üzleti környezet kialakítására.

Az etikus működés irányába az első lépés a valódi elköteleződés, stratégia, az alapelvek meghatározása és annak egy hiteles, jól kidolgozott, széleskörű felelősségvállaláson alapuló etikai kódexben rögzítése, és betartatását biztosítani hivatott nyomon követési és szankciórendszer megteremtése. Az etikai kódex alkalmas dokumentuma annak, hogy a vezető a szervezettel kapcsolatos általános elveket rögzítse a foglalkoztatással, korrupció megelőzésével, a verseny tisztaságával, vagy éppen a társadalmi felelősségével összefüggésben, amely egy elvi minimumként szolgál valamennyi cégen belüli szabályzat elkészítéséhez. Ha például az etikai kódex rögzíti a cég fenntarthatóság iránti elkötelezettségét, az továbbgyűrűzhet a beszerzési szabályzatba, ahol részletezhető, hogy a tárgyi eszközök beszerzése során miként kell környezeti szempontokat figyelembe venni. Ezen túlmenően a közbeszerzési törvényünk (2015. évi CXLIII. törvény) lehetőséget biztosít arra, hogy az értékelési szempontrendszer és különleges szerződéses feltételek között előírjanak olyan többletkövetelményeket, amelyek társadalmilag felelős magatartást várnak el az ajánlattevőtől a munkavállalók, illetve hátrányos helyzetű munkavállalók jogainak vagy szociális jogoknak kiteljesedéséhez. Különleges szerződéses feltételként például előírható, hogy az ajánlattevő a teljesítés során megváltozott munkaképességű személyt alkalmazzon, vagy a teljesítés során egyes környezeti vagy szociális szempontokat érvényesítsen.

Ha az etikai kódex kinyilvánítja az esélyegyenlőség érvényesülésének fontosságát, különös tekintettel a nők hátrányos megkülönböztetésének tilalmára, az megjelenhet konkrét gyakorlati munkáltatói intézkedésekben. Így például a munkavégzés rugalmas kereteinek kialakításában, vagy home office szabályzatban kezelhetőek olyan nehézségek, amellyel jellemzően a női munkavállalók találkoznak gyermekvállalás esetén, valóban egyenlőbb munkavégzési feltételeket teremtve. Ha egy etikai kódexben kinyilvánítja egy cég az emberi jogok érvényesülésének biztosítását, azt nem pusztán önmagára nézve, de partnerei tekintetében is érvényesítheti. Ennek egyik eszköze egy olyan klauzula beépítése a cég külső partnerekkel kötött szerződéseibe, amely rendkívüli felmondási oknak minősíti azt, ha a szerződő féllel szemben bebizonyosodik, hogy emberi jogsértést követett el.

***

A Korm. rendelet tehát a jelentősebb gazdasági erejű köztulajdonú gazdasági társaságoktól egy kontroláltabb, felelősebb működést vár el, és arra kényszeríti a vállalat vezetőit, hogy helyezzék új alapokra annak működését. A vállalat vezetőjének értékítélete, illetve a tulajdonosi elvárások határozzák meg azt, hogy a Korm. rendelet végrehajtása során megelégednek a működés jogszerű kereteinek kialakításával, avagy a compliance szint felett elindulnak egy társadalmilag felelősebb keretrendszer kidolgozása felé, amelyre vonatkozóan a nagyvállalatok önszabályozásának szférája számos jó gyakorlatot alakított ki.

A Korm. rendelet szabályai átültetésének első évében járunk, sok jogértelmezési nehézséggel és kétellyel állunk szemben, azonban az átalakítás között azt is észrevehetjük, hogy ha van szándék a kötelező minimum elvén túlnézni, akkor a jogszerűség mellett egy felelősebb működés kialakításának irányába is megtehetjük az első lépéseket.

 

Készítette: Dr. Puskás Ágnes, doktorjelölt, DE ÁJK

 

Jegyzetek:
 

[1] A tanulmány az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-4 kódszámú ÚJ Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból Finanszírozott szakmai támogatásával készült.

[2] Marrewijk, Marcel van (2003): Concepts and definitions of CSR and Corporate Sustainability: Between Agency and Communion, In: Journal of Business Ethics Vol. 168. No. 4. pp. 95-105.

[3] Carroll Archie B. (1994) Social Issues in Management Research, Business and Society, Vol. 33. No.1, pp. 5-29.

[4] Editor’s Comments (2020): Is Research on Corporate Social Responsibility Undertheorized?, Academy of Management Review Vol. 45. No. 1. pp. 1–6.

[5] Dahlsrud, Alexander (2008): How Corporate Social Responsibility is Defined: an Analisis of 37 Definition, Journal of Corporate Social Responsibility and Enviromental Management, Vol. 15. No. 1. pp. 1-13.

[6] Carroll Archie B. (1999): Corporate Social Responsibility – Evolution of a Definitional Construction. Business and Society, 1999, No. 3, pp. 268–295.

[7] Kun Attila (2009): A multinacionális vállalatok szociális felelőssége, CSR alapú szabályozás kontra (munka)jogi szabályozás. Budapest: Ad. Librum Kft.,

[8] ISO 26000 (2008) Guidance on Social Responsibility.

[9] Nielsen, Julie A., (2019): Emberarcú Közgazdaságtan. Budapest: Pallas Athene

[10] Kocziszky György (szerk) (2019), Etikus közgazdaságtan. Budapest: Magyar Nemzeti Bank

Kategória: KormányzásKözérdekEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Mikor ellentétes egy közjogi szervezetszabályozó eszköz az Alaptörvénnyel? - döntést hozott az AB

2 hónap 2 hét ago

Az Alkotmánybíróság 2021. január 7. napján meghozott 1/2021. (I. 7.) számú határozatában egy közjogi szervezetszabályozó eszköz Alaptörvénnyel való összhangjáról foglalt állást. Az ügy tárgyát a mintagazdaságok kialakításáról szóló 1910/2015. (XII.11.) Korm. határozat képezte. Az országgyűlési képviselők egynegyede utólagos normakontroll keretében kérte, hogy az Alkotmánybíróság a kormányhatározat 3-8. és a 10. pontjának Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja meg és azokat a közzététel időpontjára visszamenőleges hatállyal semmisítse meg.

Az indítványozók indoklásukban előadták, hogy a kormányhatározat támadott pontjai normatív jellegűek, így azok Alaptörvénnyel való összhangja utólagos normakontroll eljárás keretében felülvizsgálható. Álláspontjuk szerint a „Kormány határozat 4-8. és 10. pontjai sértik az az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, valamint az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdését.”[1], valamint azok ellentétesek a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Nfatv.) egyes rendelkezéseivel.[2]

Az indítványozók emellett azt is sérelmezték, hogy a kormányhatározat támadott rendelkezéseiben polgárokra vonatkozó, tartalmi értelemben vett jogszabályi rendelkezések szerepelnek. Az indítványozók ezzel kapcsolatban hivatkoztak 36/2015. (XII. 16.) AB határozathoz fűzött párhuzamos indokolásokra, melyek szerint „amennyiben közjogi szervezetszabályozó eszköz szervezetén kívülre irányuló kötelező, normatív szabályozást valósít meg, az egyben az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdés sérelmét eredményezi.”[3] Az indítványozók szerint továbbá a közjogi szervezetszabályozó eszköz jogszabállyal való ellentéte önmagában megvalósítja az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés sérelmét is.[4] Hivatkoztak továbbá arra is, hogy a Korm. határozat 4., 6–7. és 10. pontja az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdés alapján sarkalatos törvényi szabályozást érint.[5]

Az Alkotmánybíróság a kérelmet az érintett határozat 3. pontja vonatkozásában visszautasította, az indítvány többi részét viszont megalapozottnak találta.[6]

Az AB megállapította, hogy a kormányhatározat 4. pontja általánosan kötelező magatartási szabályozást tartalmaz, így tartalmi értelemben jogszabálynak minősül. Mivel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a Kormány normatív határozatban nem állapíthat meg általánosan kötelező magatartási szabályt, ezért az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a támadott rendelkezés valamely jogszabályi rendelkezés – jelen esetben Nfatv. 15/A. § (1) bekezdésé - megismétlésének tekinthető-e. Az AB a vizsgálat alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kormányhatározat 4. pontja nem tekinthető a jogszabályi rendelkezés megismétlésének, így sérti az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdését. [7]

 Az Alkotmánybíróság a kormányhatározat 5. pontja vonatkozásában megállapította, hogy az a Nfatv. 15/A. § (1) bekezdése megismétlésének minősül, így - lehet, hogy az az adott rendelkezés törvényellenes, de – az nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek.[8]  

Az AB a határozat 6. és 7. pontjánál is lefolytatta az előző pontokban írt vizsgálatot. Megállapította, hogy az érintett pontok ugyanúgy általánosan kötelező magatartási szabályt tartalmaznak és azok nem tekinthetők egyetlen jogszabályi rendelkezés megismétlésének. Ezt követően azt vizsgálta az AB, hogy az érintett pontok jogszabály rendelkezésbe ütközése alaptörvény-ellenességet megvalósít-e. Ezzel kapcsolatban az AB hivatkozott egy korábbi döntésére, a 36/2015. (XII. 16.) AB határozatra, mely szerint „egy jogszabályi rendelkezésbe ütközése akkor valósít meg alaptörvény-ellenességet, ha ez a jogrendszer koherens struktúráját súlyosan sérti, azaz a jogalkotás és a jog érvényesülése tekintetében fel nem oldható ellentmondást, zavart eredményez”.[9] Az AB a vizsgálat alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kormányhatározat 6. és 7. pontja alaptörvény-ellenes, mivel sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szabályozott – jogbiztonság követelményét magában foglaló - jogállamiság elvét.[10]

Az Alkotmánybíróság a kormányhatározat 8. pontja vonatkozásában – hasonlóan, mint az 5. pontjával kapcsolatban – megállapította, hogy az a jogszabályi rendelkezés megismétlésének tekinthető, így az nem minősül alaptörvény-ellenesnek.[11] A 10. pontja vonatkozásában - Alaptörvénnyel való összhang tekintetében - lefolytatott vizsgálat eredményeként pedig azt állapította meg, hogy az érintett pont nem alaptörvény-ellenes, mivel az a jogszabályi rendelkezés megismétlésének minősül, továbbá, mert az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdéséből nem következik kizárólag az, hogy integrációs mezőgazdasági termelésszervezés minden formáját sarkalatos törvényben kellene szabályozni.[12]

Összeségében, tehát az Alkotmánybíróság a 1910/2015. (XII.11.) Korm. határozat 4., 6. és 7. pontját alaptörvényellenesnek minősítette, mivel azok általánosan kötelező magatartási szabályokat tartalmaztak jogszabályi rendelkezés megismétlése nélkül. Viszont azokat az indítványtól eltérően – tekintettel arra, hogy az már huzamosabb időn át volt hatályban - nem ex tunc, hanem csak ex nunc hatállyal semmisítette meg.[13]

 

Az összefoglalót készítette: Dr. Soltész Péter

Források jegyzéke:

[1] 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [3]

[2] 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [5]

[3] 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [7]

[4] 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [7]

[5] 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [8]

[6] 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [20-26].

[7] 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [33-41].

[8] 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [42-46]

[9] 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [48]

[10] 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [47-55]

[11] 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [56-62]

[12] 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [63-75]

[13] 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [76-82]

Kategória: KormányzásÁllamtudományBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Jelentősen szigorodtak a drónhasználat szabályai

2 hónap 3 hét ago

2021. január 1. napjától megváltoztak az egységes európai uniós szabályozást követően a légiközlekedésről szóló törvény rendelkezései Magyarországon. A drónok ipari felhasználásán túl, azok hobbi-alkalmazása is egyre nagyobb teret hódít, mely ily módon a drónozás teljeskörű szabályozásának bevezetését igényelte. Azonban a drónhasználattal kapcsolatos fejlesztések és technológiai változások egy olyan állandó jellegű, gyors, jogi környezethez alkalmazkodó reakciót igényelnek, amely a fejlett kor vívmányait egy újonnan megjelenő követelményrendszerhez igazítják.

Mielőtt kitérnénk a változások részletes ismertetésére, fontos megemlíteni, hogy a magyar szabályozás terén a drónok használatának kérdése és azoknak jog általi rendezése eddig sem volt egy egyszerű és könnyen áttekinthetőnek nevezhető szabályozás. A mostani szabályrendszer azonban még ennél is összetettebbé vált, úgyhogy összegyűjtöttem azokat a változásokat, amikre a legjobban figyelni kell.

Az uniós szabályozás

A Bizottság 2019/947-es számú végrehajtási rendelete 2020. december 31. hatállyal egy egységes fogalomhasználatról rendelkezett a drónszabályozás tárgykörében. A Bizottság 2019/945. számú felhatalmazáson alapuló rendelete tehát továbbra sem adott teret egy különálló, önálló dróntörvény megalkotásának: A szabályozás többszintű maradt, s az uniós rendeletek adta keretrendszer tovább bővítette a tagállami szabályok körét.

A rendelet hatálya alá tartozó eszközként az alábbi definíció került meghatározásra: Ide tartoznak a pilóta nélküli légi járművek, valamint a légi járművet távolról vezérlő, távirányítással működtetett berendezések. Az eszközök működtetésében egy alanyi határt is megszabott a végrehajtási rendelet: 2020. december 31-től a távpilóták alsó korhatárát ugyanis 16 évben határozta meg, valamint a drónok vezérlését egy elméleti vizsga teljesítéséhez kötötte. A feleletválasztós kérdésekből felépített teszt ugyanis olyan ismereteket követel meg a távpilótától, melyben annak tanúbizonyságot kell tennie a repülésbiztonság, az adatvédelem, valamint a légi közlekedési szabályokon túlmenően a magánélet tiszteletben tartására vonatkozó ismereteiről. A drónreptetés csak a sikeres vizsga birtokában végezhető.

Az engedélyhez nem kötött, ún. nyílt drónműveletek pedig ott végezhetők, ahol a távpilóta nem repül embertömeg felé, a légi jármű pedig látótávolságon belül marad, s az nem emelkedik 120 méternél magasabbra. Minden más esetben engedélyköteles a drón használata.

Magyar szabályozás

A magyar drónszabályozás jogforrásaként az 1995. évi légiközlekedésről szóló XCVII. törvény szolgál, melyet 2021. január 1-jétől az uniós rendeletek adta keretszabállyal összhangban kell alkalmazni.

A változások jóval szigorúbbnak mondhatók. A légi járművek üzemben tartóinak (vagyis a dróntulajdonosoknak is) regisztrációs kötelezettségük van a légiközlekedési hatóság irányába, továbbá a drón-műveletek foganatosításához egy külön kormányrendeletben meghatározott, az aktuális légtér információkat szolgáltató mobilapplikáció-használatára kötelezettek. A drón reptetése a mobilalkalmazás használata nélkül tehát minden esetben tilos. A módosításnak köszönhetően pedig a továbbiakban az arra jogosult szervezetek – például repülésbiztonsági, köz- vagy nemzetbiztonsági okokból – a pilóta nélküli légi járművet bármikor feltartóztathatják, annak működését elektronikai úton megzavarhatják, s azt igazoltan leszállásra kényszeríthetik.

A szigorítások között talán a legfontosabbnak tartom annak kiemelését, hogy a módosító jogszabály a szabálysértésekről szóló 2012. évi II. törvény, valamint a Büntető Törvénykönyvről 2012. évi C. törvény rendelkezéseit is kiegészítette.  

A drónnak, mint bűnelkövetési eszközként való értelmezése az alábbiak szerint alakul: 2021. január 1-jétől a magánlaksértés szabálysértési alakzatát valósítja meg az, aki a pilóta nélküli légi jármű jogosulatlan használata során más lakásáról, egyéb helyiségéről, vagy ezekhez tartozó bekerített helyről jogosulatlanul hang- vagy képfelvételt készít. Ezzel szemben bűncselekményt valósít meg és elzárással büntetendő, aki a pilóta nélküli légi jármű jogosulatlan használatával más lakását, egyéb helyiségét, vagy ezekhez tartozó bekerített helyet megfigyeli és az ott történteket rögzíti. Amennyiben az ilyen megfigyelés alkalmával készített hang- vagy képfelvételt nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik, azzal súlyosabb bűncselekmény valósul meg, mely egy évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Mind a szabálysértés, mind a büntetőeljárás csak a sértett magánindítványára indítható meg, vagyis a felelősségre vonás értelmében a sértettnek kifejezetten fel kell lépnie a jogsértővel szemben.

Kivétel, engedmény

A magyar drónszabályok alól a saját udvarunkon végzett használat sem minősül kivételnek: a drónhasználat bejelentése ugyanis akkor is kötelező, ha azt a családi ház udvarán, a saját lakóingatlanunk felett, alacsonyan történő reptetéssel vesszük igénybe. Ez ugyanis ugyanolyan eseti légtér igénylése alá eső bejelentési kötelezettséget keletkeztet, mint a drónnak bármely más lakóépület feletti reptetése esetén. Ez alól pedig sem magassági engedmény, sem mobilapplikáció használata alóli kibújási lehetőség nincs.

A magyar szabályozásban az engedélyezés szintje csak 2 kört határol el, mely a játék és a nem játék pilóta nélküli légi jármű megkülönböztetése. Értelemszerűen a játék szabadon használható, nem tartozik azonban a játék fogalma alá az olyan készülék, mely a pilótától 100 méterre képes eltávolodni, adatrögzítő eszközzel felszerelt, vagy súlya meghaladja a 120 gramm tömeget.

A Bizottság 2019/947 számú rendelete a tagállamok számára lehetővé tette, hogy a távpilóták alsó korhatárát a nyílt műveletek esetében (vagyis 120 méter magasságig való reptetéskor) a 16-ról 14-re, vagy 12 évre csökkentsék. A magyar jogalkotó ezzel a lehetőséggel azonban annak ellenére nem élt, hogy a magyar jogrendszer sajátosságaira tekintettel – különösen a büntethetőség általános szabályainak, valamint a korlátozott cselekvőképesség figyelembevételére -az életkor csökkentése indokolt lett volna.

 

Az összefoglalót készítette: Kovács Viktória, joghallgató DE ÁJK

 

Felhasznált források:

A BIZOTTSÁG (EU) 2019/947 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE (2019. május 24.) a pilóta nélküli légi járművekkel végzett műveletekre vonatkozó szabályokról és eljárásokról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32019R0947&from=EN

A BIZOTTSÁG (EU) 2019/945 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2019. március 12.) a pilóta nélküli légijármű-rendszerekről és a pilóta nélküli légijármű-rendszerek harmadik országbeli üzembentartóiról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32019R0945&rid=1

1995. évi XCVII. törvény a légiközlekedésről: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99500097.tv

2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200002.tv

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200100.tv

https://legter.hu/blog/dron-torveny-2021-erthetoen-szakertoktol/

 

Kategória: KormányzásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

A koronavírus-járvány hatása az állami támogatások uniós versenyjogára

2 hónap 4 hét ago

A rendkívüli hirtelenséggel felbukkanó koronavírus nemcsak a társadalmat, de a gazdaságot is megrendítette. Az élet és a megélhetés is komoly veszélybe került. Az Európai Unióban 2020 tavaszán mind a tagállami döntéshozók, mind az Európai Bizottság számára világossá vált, hogy vállalkozások ezrei, sőt egész szektorok mehetnek tönkre, ha nem avatkoznak be. A Bizottság úgy nyilatkozott, hogy a 2008-as válságkezeléséhez hasonlóan valamennyi szükséges eszközt hajlandó bevetni.  Ennek jegyében létrehozott egy ideiglenes állami támogatási keretrendszert is, a fennálló járványhelyzet negatív gazdasági hatásainak enyhítésére.

Az állami támogatások uniós szabályai

Az uniós alapítószerződések általánosságban tiltják azokat a tagállami támogatási intézkedéseket, melyek torzítják a belső piaci versenyt.[1] A Bizottság kvázi uniós versenyhatóságként vizsgálja, hogy az egyes támogatási intézkedések összeegyeztethetők-e a belső piac szabályozásával..  Emiatt főszabály szerint a tagállamok kötelesek valamennyi támogatási intézkedést bejelenteni a Bizottságnak. Ezt a joggyakorlat fokozatosan finomította, így mára már csak a nagyobb volumenű intézkedések bejelentéskötelesek.[2]

Most a koronavírus-járvány okozta válsághelyzetben a tagállamok a nehéz helyzetbe került vállalkozások megmentésére igyekeznek minden lehetséges eszközt bevetni. Például adókedvezményeket, támogatott hiteleket nyújtanak. Viszont főszabály szerint ezek az intézkedések is (uniós versenyjogi értelemben) tiltott állami támogatásnak minősülhetnek a versenytorzító hatásuk miatt. Ennek ellenére a Bizottság szerint a járványhelyzet szükségessé teszi, hogy a koronavírus helyzettel összefüggésben keletkezett társadalmi és gazdasági károk mérséklésére a tagállamok bevezethessenek olyan intézkedéseket is, melyek normál esetben tilosak lennének. Álláspontját az állami támogatási rendszer lazításáról szóló közleményeiben megerősítette. De mi adott erre jogalapot?

Az ideiglenes keretszabályok jogalapjáról

Az EUMSZ.-ben két olyan bekezdést találunk, ami lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a járványhelyzet miatt az állami támogatások szabályait ideiglenesen módosítsa.

Az EUMSZ. egyrészt elismeri, hogy a belső piaccal összeegyeztethetők azok az intézkedések, melyek természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására hivatottak.[3] Másrészt rögzíti, hogy a tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére speciális támogatásoknak van helye.[4] E bekezdés alkalmazására gyakorlatilag a 2008-as gazdasági válság óta nem volt példa. Ez is jól mutatja, hogy a járványhelyzet okozta gazdasági károk rendkívül súlyosak, ellentételezésük minden lehetséges eszköz alkalmazását indokolttá teszi. Emiatt vált lehetségessé és egyben szükségessé a fent említett bekezdések alapján az ideiglenes keretszabályok elfogadása.

Villámgyors bizottsági jóváhagyás

A tagállamok a keretszabályok alapján bevezetett intézkedéseket is kötelesek bejelenteni a Bizottságnak, aki a lehető legrövidebb időn belül határoz jóváhagyásukról vagy adott esetben elutasításukról. Alapesetben a Bizottság eljárása hónapokig eltart. A járványhelyzet azonban megkívánja, hogy a hatékony fellépés érdekében lerövidüljenek az eljárási határidők is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha a Bizottság észleli az intézkedés mielőbbi szükségességét, szinte azonnal jóváhagyja azt. Ennek szellemében az első járványhelyzettel összefüggésben bejelentett dániai intézkedést 24 órán belül engedélyezte (12 millió eurós támogatásról volt szó a lemondott nagy nyilvános események szervezőinek). Versenyjogi oldalról szemlélve a gyors eljárás magában rejti a versenyjog kijátszásának a lehetőségét is, hiszen néhány nap alatt a Bizottság nem tud olyan alapos vizsgálatot lefolytatni, mint normál körülmények között egy hosszabb eljárási idő esetén.

Célkeresztben a kkv-k és a „haldokló” szektorok

A lazított támogatási lehetőségek leginkább a kis- és középvállalkozások megmentését célozzák, illetve szűk körben nagyvállalatok számára is elérhetőek.

A Bizottság célja alapvetően a likviditási problémák és a járvány helyzettel összefüggésben keletkezett károk ellentételezése. A Bizottság azonban rögzíti azt is, hogy a rugalmas keretszabályok célja nem a már eleve nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentése (arra ugyanis a megmentési és szerkezetátalakítási támogatás „normál” szabályai alkalmazandók), hanem a kialakult helyzet által lesújtott piaci szereplőké. Különösen a turizmus, a közlekedés, a vendéglátás, és a kulturális szektor megsegítéséről van szó.

Az első hullám lehetőségei[5]

A járványhelyzetben a tagállamok első körben ötféle speciális támogatási kategória alapján nyújthatnak ideiglenes vagy kiegészítő támogatást.

1. A közvetlen támogatások, visszafizetendő előlegek vagy adókedvezmények

A tagállamok 800 000 euróig (elsődleges mezőgazdasági termelés esetén 100 000 euróig, halászati- és akvakultúra-ágazat esetén 120 000 euróig) nyújthatnak közvetlen támogatást, visszafizetendő előleget vagy adókedvezményt a hirtelen hitel szűkével vagy akár hitelhiánnyal szembesülő vállalkozásoknak. Ily módon csak olyan vállalkozások támogathatók, melyek nem minősültek már 2019. december 31. előtt nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak.

2. Hitelgaranciák formájában nyújtott támogatás

A jelenlegi körülmények között a tagállamok korlátozott időtartamú és összegű állami hitelgaranciát vállalhatnak annak biztosítására, hogy a bankok és más hitelintézetek továbbra is nyújtsanak hitelt a hirtelen likviditáshiánnyal küzdő vállalkozásoknak. A garancia beruházási és működőtőke-hitelekre is vonatkozhat. Ez a lehetőség is csak azon vállalkozások számára érhetőek el, akik az év vége előtt nem minősültek nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak, azaz melyek ezt követően, a COVID-19-járvány kitörése miatt szembesültek gazdasági nehézségekkel vagy kerültek nehéz helyzetbe.

3. Kedvezményes hitelkamatlábak formájában nyújtott támogatások

A fenti megfontolásokból a járványhelyzetben a tagállamoknak lehetősége van kedvezményes kamatlábú hitelek nyújtására is az előző pontban meghatározottak szerint.

4. A hitelintézeteken vagy más pénzügyi intézményeken keresztül garancia vagy hitel formájában nyújtott támogatás

A tagállamok hitelgaranciát és kedvezményes kamatlábú kölcsönöket közvetítők, bankok vagy más pénzügyi intézmények révén is nyújthatnak. Ezesetben fontos, hogy a tagállam biztosítsa a támogatás eljutását a végső kedvezményezetthez és megakadályozza, hogy a közvetítő bank saját maga védelmére használja a támogatást.

5. Rövid távú exporthitel-biztosítás

Főszabály szerint piacképes kockázatokra nem nyújtható állami támogatás, azonban a járvány előidézhet olyan válsághelyzeteket is, hogy egyes tagállamokban nincs fedezet a piacképes kockázatokra. Ilyen rendkívüli helyzetben a tagállamok rövid távú exporthitel-biztosítást is nyújthatnak.

A keretszabályok bővítése, a 2., 3. és 4. módosítás[6]

A módosítások révén az ideiglenes keretszabályok az eredeti lehetőségekhez képest további hét támogatási kategóriával bővültek eddig, így a speciális szabályok alapján támogatható:

- a Covid19 szempontjából releváns kutatás és fejlesztés,

- a tesztelési és felskálázási (upscaling) infrastruktúra,

- a Covid19 szempontjából releváns termékek előállítása.

Lehetőség van továbbá:

- adó és/vagy társadalombiztosítási járulékok elhalasztására,

- munkavállalók utáni bértámogatásra a járvány alatti elbocsátások elkerülése érdekében,

- feltőkésítési támogatásra,

- fedezetlen állandó költségek támogatására.

 

Monitoring

A tagállamoknak az ideiglenes keretszabályok alapján nyújtott minden egyes egyedi támogatásra vonatkozó információt 12 hónapon belül közzé kell tenniük az átfogó állami támogatási honlapon. 2021. június 30-ig be kell nyújtaniuk a Bizottságnak a jóváhagyott programok alapján bevezetett intézkedések listáját, valamint köteles részletes nyilvántartást is vezetni a támogatásokról, melyekből megállapítható, hogy a feltételeket betartották.

Vannak más eszközök is

A Bizottság szerint a kormányok számos módon segíthetnek a bajbajutott vállalkozásokon, anélkül, hogy állami támogatásokra és a Bizottság engedélyére lenne szükség.

Ilyen általános jellegű eszköz lehet például adófizetési kötelezettség (például társasági adó, hozzáadottérték-adó, ÁFA, szociális hozzájárulási adó stb.) felfüggesztése. Fontos azonban, hogy ezt ne szelektív módon tegyék a tagállamok, hanem valamennyi vállalkozásra nézve általános jelleggel.

A tagállamok nyújthatnak magánszemélyeknek is támogatást, amennyiben nem térítették vissza a törölt vagy elmaradt szolgáltatások vagy jegyek ellenértékét, így ellentételezhető akár egy elmaradt utazás értéke vagy egy sporteseményre szóló jegy is.

Továbbra is jogszerűen vezethetők be a csoportmentességi rendelet[7] által rögzített bejelentési kötelezettség alól mentes intézkedések, illetve a de minimis rendeletben[8] meghatározott összeg alatti támogatások.

Versenyre gyakorolt hatások

 

Forrás: saját szerkesztés a Bizottság adatai (2020) alapján

A járványhelyzet negatív gazdasági hatásainak enyhítésére a Bizottság engedélyezte tehát az állami támogatás szabályainak enyhítését. Noha erre a lépésre a vírushelyzetben szükség volt, de széleskörű és hosszútávú alkalmazása valószínűleg torzítja a tagállamok közötti versenyt.

Az engedélyezett támogatási programok arányait tekintve az engedélyezett állami támogatások elsősorban a főbb gazdaságokat érintik: Németországot (a teljes összeg 58% -a), Franciaországot (14%) és Olaszországot (13%).

***

Ez alapján fennáll a kockázata annak, hogy a tagállamok között jelentős eltéreseket eredményeznek a megengedőbb szabályok, hiszen a nagyobb költségvetési kapacitású tagállamok sokkal szélesebb körben tudnak élni a lehetőséggel, és több állami támogatást tudnak kiosztani gazdasági szereplőiknek, mint a kisebbek. Bár a koronavírus járvány megköveteli minden lehetséges eszköz alkalmazását a társadalmi és gazdasági károk enyhítése végett, de számolni kell a belső piacra és a környezetre gyakorolt esetleges negatív hatásokkal is.

 

Készítette: Dr. Széles Krisztina, PhD hallgató

 

Források jegyzéke:

[1] Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSZ) 107. cikk (1) bekezdése

[2] Papp Mónika: Hová tartunk? Az Európai Unió állami támogatási jogának modernizációja. In.: Állam- és Jogtudomány, 4. évf. 59. sz. (2018), 37-62.

[3] EUMSZ. 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja

[4] EUMSZ. 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja

[5] A Bizottság közleménye: az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret a gazdaságnak a jelenlegi COVID-19-járvánnyal összefüggésben való támogatása céljából - itt érhető el: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=OJ:C:2020:091I:FULL&from=EN

[6] Az ideiglenes keretszabály 2020. április 3-án, 2020. május 8-án, június 29-én és október 13-án módosított informális egységes szerkezetbe foglalt változata itt érhető el:

https://ec.europa.eu/competition/state_aid/what_is_new/TF_consolidated_version_amended_3_april_8_may_29_june_and_13_oct_2020_hu.pdf

[7] Lásd: A BIZOTTSÁG 651/2014/EU rendelete a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról

[8] Lásd: A BIZOTTSÁG 1407/2013/EU rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról

Kategória: KormányzásPénzügyi válságEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

EP ajánlás a mesterséges intelligencia jogi és etikai vetületeiről

3 hónap 2 hét ago

Az Európai Parlament nemrégiben tartott plenáris ülésén elfogadott egy olyan ajánlást, amelyben a mesterséges intelligenciát és annak etikai, bizalmi kérdéseit rendezte. Az egyre erősödő innováció ellenére ugyanis bár születtek érdemi javaslatok a szabályozás kapcsán, mégis vannak megválaszolatlan kérdések: Ha egy technológia által károkozás történik ki fogja viselni a felelősséget? Mi történne, ha ezek a mesterséges eszközök átvennék az emberek feletti hatalmat?

A vállalkozásoknak és a magánszemélyeknek kiemelt védelemben kell részesülniük az egyre feltörekvő innovatív megoldások felett. Ily módon pedig a mesterséges intelligenciának nem pusztán jogszabályok mentén deklaratívnak lennie, hanem egyben etikai elvek mentén is igazolt szabályozásra van szükség. Az Európai Parlament mindezek alapján egyfajta úttörő szerepet vállalt magára, eddig ugyanis még senki sem foglalkozott a fent említett kérdésekkel. A Parlament által elfogadott ajánlás az alábbi témaköröket érinti:

Szellemi tulajdonjog

Amennyiben az Unió vezető szerephez jutna a mesterséges intelligencia globális szabályozásának kérdésében, fontos, hogy az európai szabadalmak és a szellemi-tulajdon, valamint annak jogi rendszere nem sérülhet. A technológiai fejlesztések ezúton tehát nem helyezkedhetnek szembe az Unió normáival és nem válhatnak az emberek kárára sem. Ily módon deklarálni szükséges azt a tényt, miszerint szellemi tulajdonjoggal kizárólagosan az ember és az ember által létrehozott alkotás bírhat. Az MI ezúton pedig össze sem vethető az emberrel és az általuk készített szerzeményekkel, hiszen jogi személyiséggel sem bír.

Felelősségvállalás a károkozásban

A mesterséges intelligencia jelentős kockázati tényezőket hordoz magában, így egyértelműsíteni kell a felelősségvállalást egy esetlegesen bekövetkező károkozás esetére. Ide a tevékenységi kör tág formái értendőek, hiszen a ténylegesen kivitelezett aktivitás mellett, a virtuálisan megjelenő tevékenységek is potenciális veszélyforrás jelenthetnek. A Parlament ajánlásában mindezek orvoslására egy olyan felelősségbiztosítási rendszer létrehozását vetette fel, mint ami a gépjárművek esetében kerül alkalmazásra, ezzel segítve az átlátható és biztonságos helyzetszabályozást. 

Etikai vetület

Végül, a robotika és egyéb technológia megalkotásával párhuzamosan meg kell határozni azokat a kötelezettségeket és elveket, amelyek mentén a fejlesztés és az innováció megvalósítható. Ez valójában annyit jelent, hogy az MI-vel szemben kifejezett elvárás lesz, hogy azokat minden esetben ember alkossa meg, s az működésükben emberközpontúak legyenek. Legyen biztosíték arra, hogy megkülönböztetés, valamint elfogultságmentes technológiáról van szó, amelynek átlátható a működése és tevékenységében elszámoltatható. Továbbá az adatvédelmi szabályok, s az alapvető jogok betartására minden esetben maradéktalan betartási kötelezettség terhelje őket. Azok a technológiák kapcsán, amelyek már önálló tanulásra is képesek, fontos, hogy a tervezési folyamatban minden egyes részelem úgy legyen megalkotva, hogy annak összes működési pontját ember felügyelje. Fennáll ugyanis annak a kockázata, miszerint, ha egy funkció súlyos vétséget okozna, akkor a technológia feletti kontroll ne vesszen el, s így az ember általi beavatkozással letiltható legyen az önállóan végzett folyamat.

Az elfogadottak alapján határozottan állítható, hogy az Unió a mesterséges intelligencia szabályozásának és fejlesztésének az élére állhat. A témában ugyan legkorábban jövő év elején várható a bizottsági jogalkotási javaslat elfogadása egy az azonban biztos: ha az Unión múlik, a robotok még jó ideig nem fogják uralni a világot.  

Az összefoglalót készítette: Kovács Viktória, joghallgató, DE ÁJK

 

Felhasznált források:

https://24.hu/tech/2020/10/21/europai-parlament-mesterseges-intelligencia-ajanlas-szabalyozas/

https://jogaszvilag.hu/a-jovo-jogasza/ep-a-mesterseges-intelligencia-nem-rendelkezhet-szellemitulajdon-jogokkal/

https://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20201015STO89417/

https://oeil.secure.europarl.europa.eu/oeil/popups/ficheprocedure.do?reference=2020/2012(INL)&l=en

https://oeil.secure.europarl.europa.eu/oeil/popups/ficheprocedure.do?lang=en&reference=2020/2014(INL)

https://oeil.secure.europarl.europa.eu/oeil/popups/ficheprocedure.do?reference=2020/2015(INI)&l=en

 

Kategória: KormányzásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2
Checked
1 perc 39 másodperc ago
Feliratkozás a következőre: Közjavak RSS hírcsatorna