Az elmúlt időben a hírpotálok bejegyzései alapján a nevelőszülő kifejezés felér egy szitokszóval, ennek ellenére Magyarországon majdnem 60000 gyermekvédelmi nevelőszülő rendelkezik működési engedéllyel, ebből több, mint 90% nevelt legalább 1 állami gondozott gyermeket, amely adathoz viszonyítva a kevés problémás eset egy nagyon jó arány. A családbafogadó gyám abban az esetben tudja ezt a feladatot felelősséggel vállalni, és a gyermek mindenekfelett álló érdekének is akkor fog megfelelni ez a befogadási forma, amennyiben az adott személy anyagi helyzete lehetővé teszi családjában az adott nehéz helyzetű gyermek saját költségen történő nevelését, gondozását, taníttatását, esetleges gyógykezelését.

1. A nevelőszülő és a családbafogadó gyám helyzete

Az elmúlt időben a hírpotálok bejegyzései alapján a nevelőszülő kifejezés felér egy szitokszóval, ennek ellenére Magyarországon a legutóbbi, 2021-es adat alapján (KSH adattáblázata nevelőszülőkről) 5 863 gyermekvédelmi nevelőszülő rendelkezik működési engedéllyel, ebből 5379 nevelt legalább 1 állami gondozott gyermeket, amely adathoz viszonyítva a kevés problémás eset egy nagyon jó arány. Ezek a személyek nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban állnak, amelyet külön kormányrendelet szabályoz, tevékenységüket díjazás ellenében végzik. A nevelőszülő alapdíja legalább a mindenkori kötelező legkisebb munkabér 30%-a, amely akkor is megilleti, hogyha nem helyeztek a háztartásában gyermeket, fiatal felnőttet. Befogadottanként ezen felül legalább a kötelező legkisebb munkabér 20%-a jár, amely kiegészítő díjként jelenik meg, többletdíjnak pedig a normáltól eltérő szükségletű gyermek (ilyen szükséglet megállapítása nagykorúsággal megszűnik) után járó (kivéve: GYED igénybevétele esetén) legalább a kötelező legkisebb munkabér 7%-nak megfelelő összeg nevezendő. Emellett a nevelőszülőt nevelési ellátmány illeti meg – ennek jogi szabályozása 2023. elején változott – amelyet a gyermek szükségleteinek kielégítésére (élelmezés, iskoláztatás, egészségügyi ellátások stb.), illetve a nevelőszülői lakásfenntartásra kell fordítani, úgy, ahogyan a gyermek után járó családi pótlékot is.

Ezzel szemben a családbafogadás jogintézménye melyet a Ptk. 4:187-4:189 szabályoz, - bár a kettő hasonlít abban, hogy a gyermek ideiglenesen, saját családján kívüli nevelkedését hivatottak megvalósítani,- azonban más felépítéssel rendelkezik, hiszen itt az állami jelenlét sokkal kisebb mértékben jelenik meg, csupán gyámhatósági határozattal történik a gyermek családbafogadásának elrendelése, a családbafogadó gyám pedig munkájáért díjazásra nem tarthat igényt, ahogyan külön ellátmány sem segíti a gyermek eltartását, nevelését ebben az esetben.

Összefoglalva tehát ez azt jelenti, hogy a családbafogadó gyám abban az esetben tudja ezt a feladatot felelősséggel vállalni, és a gyermek mindenekfelett álló érdekének is akkor fog megfelelni ez a befogadási forma, amennyiben az adott személy anyagi helyzete lehetővé teszi családjában az adott nehéz helyzetű gyermek saját költségen történő nevelését, gondozását, taníttatását, esetleges gyógykezelését.

2. A rokon nevelőszülő

A fent leírtakhoz képest speciális a rokon nevelőszülő helyzete. A már említett Kormányrendelet határozza meg a fogalmat, amelyet a köznyelv rokon nevelőszülőségként emleget, ez pedig a gyermeknek a „Ptk. szerinti hozzátartozói  (Ptk. 8:1 § (1) 2.) között olyan személy, aki a gyermek nevelését vállalná, hozzá a gyermek kötődik, de a hozzátartozó a saját családja és a gyermek anyagi veszélyeztetése nélkül csak nevelőszülőként tudja vállalni a gyermek nevelését”.

Ebben az esetben a gyermek és a nevelőszülő közötti életkori különbségre vonatkozó szabályoktól, valamint a nevelőszülővé válás képesítési követelményeitől lehetséges -és indokolt is- eltérni, a jogalkotó akarata tehát irányult arra, hogy a gyermek anyagi feltételek hiányában sem kerüljön ki a vér szerinti családja kötelekéből hiszen lehetőséget adott jóval kevesebb feltétellel nevelőszülővé válni, ezen esetben csupán a betöltött huszonnegyedik életév, a büntetlen előélet illetve a cselekvőképesség követelményének szükséges megfelelni, illetve az alkalmassági vizsgálaton pozitív elbírálást szerezni, amely azonban szintén nem teszi elérhetetlenül magasra a lécet. Kiemelendő, hogy a rokon nevelőszülőnek képesítés megszerzésére irányuló kötelezettsége nem keletkezik.  A rokon nevelőszülő jogviszonyában egyebekben az általános rendelkezésekkel azonos szabályozásról, juttatásokról beszélhetünk a nevelőszülővé válás eljárásával kezdődően, az anyagi jogi szabályok említett kivételével.

3. Hasonlóságok, illetve különbségek a két elhelyezési forma között

A két jogintézmény közötti hasonlóságok között megemlítendő, hogy a gyermek családi jogállásán egyik jogintézmény sem hivatott változtatni, tehát a gyermek az ezen ellátásokból való kikerüléskor -az örökbefogadást kivéve- főszabály és a jogintézmény alapvető célja szerint saját családjába tér vissza.

Különbség a gyermek törvényes képviseletének ellátása, hiszen családbafogadás esetében a gyámhatóság a családbafogadó szülőt gyámul rendeli, míg a nevelőszülő gondozásában álló gyermek törvényes képviselője főszabály szerint ún. gyermekvédelmi gyám, amely hálózat működtetése az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat feladata, a nevelőszülő csupán „osztott gyámi tisztségben” részesülhet.

A leginkább lényeges különbséget képezi, hogy a családbafogadó gyám -korábban említett juttatási szabályok alapján- saját költségén végzi el ugyanazt, sőt, a törvényes képviselettel többletmunkát, amelyet egy adott esetben összehasonlítható helyzetben levő, képesítés nélküli nevelőszülő díjazás ellenében, nem is beszélve arról, hogy a tartós nevelésbe vétellel járó halmozottan hátrányos helyzetű státusz a gyermek számára további előnyökkel jár, gondolok itt az ingyenes iskolai étkezésre, az Útravaló Ösztöndíjprogramra, illetve további kedvezményekre. A családbafogadás csupán annak valójában előnytelen mivolta esetén jár hátrányos helyzetű státusszal.  Ennek eredménye, hogy a szubszidiárius jellegű nevelésbe vétel, míg a gyermek személyes viszonyaiban hátránnyal nem jár, a gyermek életkörülményeiben, a gyermek, illetve a család vagyoni viszonyaiban előnyösebb helyzetet teremt a családbafogadáson alapuló gondozással összehasonlításban. Ezt jól mutatja az is, hogy amennyiben a gyermek nevelésbe vétele nagykorúsággal szűnik meg, és a gyermek előtte legalább három év folyamatos időtartamban a gondozási helyén nevelésben állt, otthonteremtési támogatásra szerezhet jogosultságot, amely a felnőtté válásban hatalmas segítség lehet, ennek ellenében erre a családbafogadotti státusszal nem nyílik mód.

4. A gyakorlati probléma a szubszidiárius jelleg kapcsán

A Gyvt. 7. § (1) kimondja, hogy gyermeket szüleitől, vagy más hozzátartozójától csak saját érdekében lehet elválasztani, illetve kimondja az anyagi okból történő elválasztás tilalmát. Ebből következik, hogy törekedni kell arra, hogy amennyiben erre lehetőség van, anyagi feltételek hiányában is a gyermek elhelyezését a szüleinél, avagy erre való mód hiányában más hozzátartozójánál kell biztosítani.

A rokon nevelőszülő jogintézménye, bár szubszidiárius, ám amennyiben különélő másik szülőnél vagy harmadik személynél történő ideiglenes elhelyezés, családbafogadás, a gyermek átmeneti gondozás nem lehetséges, mégis előrébb helyezendő a gyermek szempontjából ismeretlen nevelőszülő, avagy egyéb otthont nyújtó ellátással szemben, fentiekből kiindulva.

Élek azzal a feltevéssel, amely a gyakorlatban rendszeres, illetve az élethelyzeteket tekintve abszolút ésszerű, hogy az első gondolat, amely egy szülő általi, avagy gyámhivatali megkeresés nyomán a hozzátartozóban felmerül, az, hogy a gyermek nevelésére megfelelő anyagi körülményei az adott hozzátartozónak, saját, illetve családja megélhetésének veszélyeztetése nélkül nincsenek. Rendszerint ez az oka annak, hogy a gyermek családbafogadására a szülő nem tud megfelelő embert megjelölni, hiszen nincsen, aki vállalná. Ez olyan gyermek esetén, akit örökbefogadhatónak nyilvánítani nem lehet, gyakran sokéves gyermekvédelmi gondoskodásban eltöltött időtartamot eredményez, amelyet gyámhivatali gyakorlatot vizsgáló tanulmány (Cseh-Sáfrány, 2021) is alátámaszt. 

A másik eset az, hogy a hozzátartozó a gyermek családbafogadását – félve a gyermek idegen helyen történő elhelyezésétől – vállalja, úgy is, hogy csak nagyon szűkös, létminimum körüli anyagi körülményeket tud számára biztosítani.

Fentebb már ismertetettek alapján az említett Kormányrendelet lehetőséget biztosít arra, ezzel elő kívánja segíteni, hogy a gyermek hozzátartozója rokon nevelőszülővé váljon amennyiben csupán anyagi helyzete akadályozza a gyermek befogadásában, erre való tájékoztatási kötelezettséget azonban egy szabályozás sem ír elő, így az adott szituációban szereplő személyek több ízben elesnek ezen, a gyermek számára előnyös alternatívától. A családbafogadással hozzátartozói körében nem nevelhető gyermek esetén ez biztosíthatná több ízben a Gyvt. által megfogalmazott azon követelményt, miszerint hozzátartozóitól való elszakításnak anyagi okok indokai nem lehetnek.

A gyakorlati probléma kiküszöbölhető lenne a gyámhatósági eljárásra vonatkozó, olyan szabályozás bevezetésével, amely előírja, hogy amennyiben a nevelésbe vételi eljárást megelőzően, vagy az alatt a gyámhatóság tudomására jut, hogy a gyermeknek van olyan hozzátartozója, akihez a gyermek kötődik, illetve aki a gyermek nevelését vállalná, azonban erre anyagi körülményei miatt nem képes, tájékoztatni szükséges a rokon nevelőszülővé válás lehetőségéről, feltételeiről, menetéről, illetőleg a területen működő nevelőszülői hálózatok elérhetőségéről. Ezen szabályozást a gyermek érdekeit figyelembe véve indokoltnak tartom olyan esetekben is, amikor a gyermek családbafogadását, avagy más jogalapon történő gondozását, nevelését olyan hozzátartozó vállalja, akinek a havi bevétele, valamint anyagi helyzete egy meghatározott minimum alatt határozható meg.

5. Összegzés

Jelen kutatásból kitűnik tehát, hogy vannak esetek, amikor a gyermek elhelyezése azért nem a hozzátartozói körében történik, mert a hétköznapokban a rokon nevelőszülői jogintézmény nem közismert, arról az érintett feleknek a gyámhatósági eljárás alatt nincsen tudomásuk. Ezen jogintézmény ismertetettek alapján megfelelő anyagi körülményeket teremt a gyermeket befogadó család számára, azonban mégsem eredményez valódi, képesítés nélküli nevelőszülőket, mivel hozzátartozónak nem minősülő gyermek nevelését képesítéssel nem rendelkező nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban álló személy nem vállalhatja. Az ily módon elhelyezett gyermek helyzetének hatóság, illetve gyermekvédelmi szolgáltató, nevelőszülői hálózat általi felügyelete is egyszerűbb, amely a gyermek érdekét szolgálja, hiszen egy problémás esetben hamarabb juthat megfelelő, szakszerű segítséghez, így a nevelőszülői működtető által biztosított pszichés megsegítéshez, illetőleg az őt befogadó is közvetlen támogatást kap a nevelőszülői tanácsadó személyében. Ezen elhelyezési forma esetén a gyermek az állam által biztosított további kedvezményeket is élvezheti, amelyek az ő hátrányos szociális helyzetéből való kitöréséhez támogatást jelentenek.

A rokon nevelőszülőség jogintézménye teremtheti meg, megfelelő szabályozás esetén nagyon sok egyedi ügyben annak a lehetőségét, hogy a gyermek a családja körében nevelkedhessen, amíg valamely szülője nem válik képessé az ő visszafogadására, avagy akár véglegesen is, hiszen a nevelésbe vétel fenntartható a gyermek önjogúvá válásáig, illetőleg ebben az esetben utógondozotti státuszt, illetve pénzbeli támogatást is adhat a fiatal életkezdéséhez. Mindehhez azonban az érintett feleknek az opcióról tudomással kell bírniuk.

Nem állítom, hogy a családbafogadással, mint családot pótló elhelyezési formával probléma volna, hiszen ismert, bevált az évek során, és amennyiben az anyagi körülmények megfelelőek a gyermek számára rövid, - illetve hosszútávon is, a szakellátást tehermentesíti.

Ezeket összegezve véleményem szerint az általam megfogalmazott javaslat kellő egyensúlyt teremthetne a kettő jogintézmény között, hiszen a nevelésbe vétel szubszidiárius jellegét nem érintené, ám kiemelné a rokon nevelőszülőnél való elhelyezést a harmadik személy nevelőszülő kijelölésével szemben.

Készítette: Hegedüs Eszter, harmadéves joghallgató,  DE ÁJK, 

Források jegyzéke:

• Cseh Gergely - Sáfrány Laura: A rendszeresen előforduló gyermekvédelmi hatósági intézkedésekről a miskolci járási gyámhivatal gyakorlatában (CSJ, 2021/3.)
• Repponi Felícia Laura: Az alacsony foglalkoztatottság jelenségének és a gyermekek hátrányos helyzetének néhány kapcsolódási pontja (GI, 2020/1-2.)
• KSH: Nevelőszülők. 25.1.1.19. Nevelőszülők (ksh.hu) (Letöltés dátuma: 2023.05.08.)
• 513/2013. (XII. 29.) Korm. rendelet a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony és a helyettes szülői jogviszony egyes kérdéseiről
• 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

 

 

Kategória: AlapjogokKormányzásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

A Fővárosi Törvényszék normakontroll eljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróságnál. A Törvényszék a Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének települési adóról szóló önkormányzati rendeletének két pontját[1] is alkotmányellenesnek vélte, ezért ezen pontok megsemmisítését, illetve egyedi és altalános alkalmazási tilalom elrendelését is kérte.
   A sérelmezett rendelet említett két pontja az ingatlanokra[2] kivetett adó mértékét úgy szabályozza, hogy az 1000 nm-t meg nem haladó területű ingatlan esetében 307 Ft/nm, az 1000 nm-t meghaladó területű ingatlan esetében 349 Ft/nm fizetési kötelezettség terheli az adóalanyt évente.
    A normakontroll eljárást megelőző alapperben a felperesnek részbeni és kizárólagos tulajdonában állnak szántó művelési ágú ingatlanok. A lefolytatott települési adó ellenőrzése során az elsőfokú önkormányzati adóhatóság megállapította, hogy a felperes 2016. és 2017. évében adóalanynak minősült, így terhére fizetési kötelezettséget állapított meg. A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú adóhatóság az adókötelezettségét mind a két évre 12 Ft-tal csökkentette, de egyebekben helybenhagyta az elsőfokú határozatokat. Jogi érvelése alapján kiemelte, hogy a területalapú adóztatás esetén nem vizsgálandó az adótárgy értéke, továbbá a települési adó kapcsán nem vizsgálható az adó konfiskáló jellege, mivel nincsenek erre vonatkozó törvényi szabályok. Ezután a felperes a Törvényszékhez fordult, mely az összes ingatlan forgalmi értékének megállapítása érdekében igazságügyi szakértőt rendelt ki.

A vizsgálat eredménye értelmében az adó összege valamennyi ingatlan értékét egy-két év alatt felemészti. Ez az adómérték ebben a formában konfiskáló jellegű, a tulajdon olyan szintű elvonását eredményezi, ami túlmutat az adó funkcióján, vagyis a tulajdonhoz kapcsolódó fizetési kötelezettségen, ezáltal sérti a felperes tulajdonhoz való jogát. Az Alaptörvény szerint az adókötelezettség csupán a teherbíróképesség szintjéig terjedhet, így a települési adókötelezettség is csak arányos mértékig terhelheti az adóalanyokat.
    Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az adómértéket az önkormányzat 2019. január 1-jei hatálybalépéssel módosította, ezért a sérelmezett szabály már nincs hatályban, de annak 2016. és 2018. között hatályos tartalmának alkotmányossága vizsgálható. Összességében megállapította, hogy a felperes arra volt köteles az alapügyben, hogy telkei értékével közel azonos vagy azt meghaladó összeget fizessen meg. A települési adó egy, de legfeljebb két év alatt felemésztette az ingatlanok értékét. Az Alkotmánybíróság az ilyen szintű elvonást okozó területalapú helyi vagyonadókat, amennyiben az indítvány az érdemi elbírálásra alkalmas volt, kivétel nélkül alaptörvény-sértőnek találta. Jelen ügyben megállapított adóterhelés kétségkívül jóval magasabb (62,9%-162,9%) a határesetet képező tartománnyal, és az önkormányzat beadványa nem tartalmazott olyan értékelhető előadást, amely alkalmas lett volna az ilyen szintű adómérték arányosságának igazolására. Ennek értelmében kimondta, hogy az adómérték súlyosan aránytalan, elkobzó jellegű, így az Alaptörvény XIII. cikk (1) és a XXX. cikk (1) bekezdését is megsértette.
  Alkotmánybíróság megállapította a már hatálytalan adómérték-szabály alaptörvény-ellenességét, és elrendelte az egyedi alkalmazási tilalmat. Az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályi rendelkezés általános alkalmazási tilalmát azonban nem rendelte el.

 

Az összefoglalót készítette: Balogh Lilla, joghallgató, DE ÁJK

 

Forrás: az Alkotmánybíróság 12/2023. (VII. 13.) AB határozata

[1] 29/2015. (XI. 27.) önkormányzati rendelet 7. § a) és b) pont

[2] az önkormányzat illetékességi területén lévő, külterületen fekvő, az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, fásított terület, halastó művelési ágban nyilvántartott földrészlet

Kategória: AlapjogokJogállamKormányzásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

A Bíróság 2023. július 13-án hozta meg ítéletét a C-106/22. számú ügyben, melyben a Fővárosi Törvényszék fordult előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz 2022. februárjában. Az ügy alapját egy 2020-as kormányrendelet adta, mely alapján a belgazdaságért felelős miniszter engedélye szükséges, hogy stratégiai jelentőségű vállalatokban külföldiek tulajdont szerezhessenek.

Előzmény

2020-ban  a kormány hozott egy kormányrendeletet, mely alapján a belgazdaságért felelős miniszter engedélye szükséges, hogy stratégiai jelentőségű vállalatokban külföldiek tulajdont szerezhessenek. Ezen kormányrendelet alapján a Xella Magyarország Építőanyagipari Kft. számára megtiltották, hogy megvásárolja a kavics-, homok-, és agyagbányát üzemeltető Janes és Társa Kft-t.

Ítélet

A Bíróság megállapította, hogy nem igazolhatja a letelepedés szabadságának korlátozását az a célkitűzés, hogy regionális szinten biztosítva legyen az építőipar kaviccsal, homokkal és agyaggal történő ellátása, mivel e cél nem tartozik olyan alapvető társadalmi érdekek körébe, amely a közrend vagy a közbiztonság alapján igazolhatná az ilyen korlátozást. A Bíróság ítéletében nyomatékosította, hogy az eset nem a 2019/452 rendelet rendelkezései alapján vizsgálandó, hiszen ez a harmadik országbeli társaságok által az Unióban foganatosított befektetésekre vonatkozik, hanem az EUMSZ 54. cikkében fellelhető uniós társaságokat megillető letelepedés szabadságára vonatkozó szabályok alapján kell elbírálni. Fontos megemlíteni, hogy a Xella Magyarország Kft. német társaság tulajdonában áll, amely tulajdonosa egy luxemburgi társaság, ezen társaság pedig közvetetten egy olyan anyavállalat tulajdonában áll, amelynek székhelye Bermudán található. A kormány ezen tulajdonosi láncolat miatt látta indokoltnak a gazdasági társaság átvilágítására szolgáló mechanizmust, és úgy vélte, hogy hosszú távon stratégiai kockázatot rejt az építőipari ágazat számára, ha engedélyezik a Xella Magyarország Kft-nek a Janes és Társa Kft. megvásárlását.
   A Bíróság ítéletében kimondta, miszerint az átvilágítási mechanizmus adott ügyben történő használata nyilvánvalóan a letelepedés szabadságának korlátozásának minősül, mely ráadásul különösen súlyos korlátozás. Ezen korlátozás nem igazolható azzal a  céllal, hogy az építőipari ágazatban helyi szinten biztosított legyen a nyersanyagokkal történő ellátás biztonsága, ugyanis ez nem tartozik a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az alapvető társadalmi érdekek körébe. Ezen kívül a Bíróság nem látja úgy, hogy a felvásárlás a Bíróság általános ítélkezési gyakorlata alapján „valós és kellően komoly veszélyt” keletkeztetne.

Az összefoglalót készítette: Pella Sebestyén Márk, joghallgató DE ÁJK

Források jegyzéke:

https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=40AB6D982740E55ADD372E61D775A810?text=&docid=275390&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=327642

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2023-07/cp23012...

Kategória: KormányzásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

A nemzeti bíróságok kötelesek mellőzni az olyan aktus alkalmazását, amely az uniós jog megsértésével rendeli el valamely bíró tisztségből való felfüggesztését – az Európai Unió Bíróságának döntése értelmében, mely egy lengyel ügy kapcsán született.

Az ügy tényállása

2020. november 18-án a lengyel Legfelsőbb Bíróság fegyelmi tanácsa határozatot hozott, amelyben engedélyezte a varsói regionális bíróság bírája, I. T. elleni büntetőeljárás megindítását, egyúttal felfüggesztette őt tisztségéből, és a felfüggesztés időtartamára csökkentette az illetményét. E határozatot követően az I. T. bíró által eredetileg tárgyalt ügyeket – a C-615/20. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló büntetőügy kivételével – más ítélkező testületeknek osztották ki.
   A C-615/20. sz. ügyben a varsói regionális bíróság azon ítélkező testülete, amelyben I. T. bíró egyesbíróként jár el, kétségeket fogalmazott meg a fegyelmi tanács függetlenségét és pártatlanságát illetően, és azt kérdezte, hogy az uniós joggal ellentétes-e az, hogy egy ilyen szerv felfüggeszthesse a rendes bíróságok bíráinak mentelmi jogát és felfüggeszthesse őket tisztségükből. Ezenkívül e bíróság azt kérdezte a Bíróságtól, hogy az uniós joggal, különösen az uniós jog elsőbbségének elvével és a lojális együttműködés elvével ellentétes-e, hogy a szóban forgó határozatot kötelező erejűnek tekintsék, és hogy I. T. bíró következésképpen megalapozottan folytathatja-e az előtte folyamatban lévő büntetőeljárás vizsgálatát.
  A C-671/20. sz. ügyben egy olyan bíró, aki számára újra kiosztották az eredetileg I. T. bírónak kiosztott ügyek egyikét, azt kérdezte a Bíróságtól, hogy az uniós jog megköveteli-e, hogy tartózkodjon az ügy vizsgálatától, figyelmen kívül hagyva a fegyelmi tanácsnak az I. T. bíróval szemben hozott határozatát, és hogy az illetékes nemzeti igazságügyi hatóságok kötelesek-e lehetővé tenni I. T. bíró számára, hogy továbbra is eljárjon ugyanebben az ügyben.

Bíróság ítélete

A napokban hozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy ez a határozat olyan nemzeti rendelkezéseken alapult, amelyeket a Bíróság a közelmúltban az Európai Unióról szóló szerződés 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével ellentétesnek ítélt, mivel döntéshozatali hatáskört biztosítottak a fegyelmi tanács számára, amelynek függetlensége és pártatlansága nem volt biztosított, olyan ügyekben, amelyek közvetlenül érintik a bírák jogállását és feladatainak ellátását, mint például a bírákkal szembeni büntetőeljárás megindítása. A tagállami kötelezettségszegést megállapító ítélethez fűződő jogerőre, valamint e rendelkezés közvetlen hatályára és az uniós jog elsőbbségének elvére tekintettel a lengyel bíróságok tehát kötelesek biztosítani az említett rendelkezés és a Bíróság e megállapításának tiszteletben tartását, és még a nemzeti jogszabályi intézkedések hiányában is kötelesek levonni ebből minden következtetést.
    E célból a nemzeti bíróságoknak mellőzniük kell az olyan aktus alkalmazását, mint a fegyelmi tanács határozata, amennyiben ez a szóban forgó eljárási helyzetre tekintettel elengedhetetlen az uniós jog elsőbbségének biztosítása érdekében, anélkül hogy a jogbiztonság elvén alapuló vagy az állítólagos jogerőhöz kapcsolódó bármilyen megfontolás ennek akadályát képezhetné. A jogbiztonságot illetően a Bíróság rámutat különösen arra, hogy a nemzeti bíróságok mind a C-615/20. sz. ügyben, mind pedig a C-671/20. sz. ügyben folytatott büntetőeljárást a Bíróság jelen ítéletének meghozataláig felfüggesztették, ennélfogva úgy tűnik, hogy semmi akadálya nincs ezen eljárások I. T. bíró általi folytatásának.

Következésképpen az uniós jog megköveteli egyrészt, hogy a C-615/20. sz. ügyben I. T. bíró továbbra is gyakorolhassa hatáskörét az előtte folyamatban lévő büntetőeljárásban, másrészt pedig, hogy a C-671/20. sz. ügyben az az ítélkező testület, amelynek az eredetileg I. T. bírónak kiosztott ügyet újból kiosztották, tartózkodjék az ügyben való határozathozataltól, és hogy utóbbi ügyet az illetékes igazságügyi szervek újból I. T. bírónak osszák ki.
    A Bíróság végül úgy ítéli meg, hogy sem azok a nemzeti rendelkezések, amelyek fegyelmi szankciók terhe mellett megtiltják a nemzeti bíróságok számára a fegyelmi tanács által hozott határozat kötelező jellegének vizsgálatát, sem valamely alkotmánybíróság azon ítélkezési gyakorlata, amely nem teszi lehetővé az ilyen vizsgálatot, nem képezheti akadályát annak, hogy e határozat alkalmazását mellőzzék. Az uniós jog elsőbbsége megköveteli, hogy mellőzzék az uniós joggal ellentétes valamennyi nemzeti rendelkezés és ítélkezési gyakorlat alkalmazását. Ugyanígy az a tény, hogy valamely nemzeti bíró mellőzi e nemzeti rendelkezések vagy e nemzeti ítélkezési gyakorlat alkalmazását, nem vonhatja maga után e bíró fegyelmi felelősségét.

Készítette: Kovács Kitti, 5. éves joghallgató, DE ÁJK

Források jegyzéke:

• A Bíróság ítélete a C-615/20. sz. | YP és társai és C-671/20. sz. | M. M. (Bíró mentelmi jogának felfüggesztése és tisztségéből való felfüggesztése) egyesített ügyekben https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2023-07/cp23012... (Letöltés dátuma: 2023.08.02.)
• A Bíróság ítélete a C-204/21. sz. | Bizottság kontra Lengyelország (A bírák függetlensége és magánélete) ügyben https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2023-06/cp230089hu.pdf (Letöltés dátuma: 2023.08.02.)

 

Kategória: Európai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Az Európai Unió Bírósága értelmezésében a nemzeti versenyhatóság az erőfölénnyel való visszaélés vizsgálata keretében megállapíthatja az általános adatvédelmi rendelet megsértését. A lojális együttműködés elvének megfelelően azonban figyelembe kell vennie az e rendelet alapján hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóság valamennyi határozatát vagy vizsgálatát.

Ki ne ismerné a Meta-csoportot? Mindenki láthatja a „from Meta” jelzést 2-2 másodpercig mikor megnyitja kedvenc applikációit. Az Európai Unióban a Meta Platforms Ireland működteti a Facebook online közösségi hálózat kínálatát, illetve a Meta-csoport vállalkozásai szolgáltatják az Instagram, WhatsApp és az Oculus alkalmazásokat. A szolgáltatások ingyenesek, így fenntartásukat az online hirdetések biztosítják, amelyeket szintén rendszeresen kisebb-nagyobb „örömmel” tapasztalhatunk. Ezen hirdetések személyre szabását, adataink kezelésének módját és az általános feltételeket a regisztrációnkkal együttesen fogadjuk el. Jelen ügyben a szövetségi versenyhatóság kötelezte a szolgáltatót, hogy az „off Facebook adatok”[1] kezelését külön hozzájárulás alapján végezze a Németországban lakóhellyel rendelkező magánfelhasználók esetében. Így igazítsák ki az általános feltételeket úgy, hogy belőle egyértelműen kitűnjön, hogy ezen adatokat külön hozzájárulás nélkül nem gyűjtik össze, nem használják fel és nem kapcsolják össze felhasználói fiókkal.

A Meta Platforms Ireland az általános feltételeknek megfelelően a felhasználóknak a közösségi hálózaton belüli és kívüli tevékenységére vonatkozó adatokat gyűjt, és ezen adatokat összekapcsolja az érintett felhasználók Facebook-fiókjaival. A német szövetségi versenyhatóság határozatát azzal indokolta, hogy mivel ezen adatkezelés nem felel meg az általános adatvédelmi rendeletnek (GDPR)[2] , a Meta Platforms Ireland visszaélésszerűen kihasználta a közösségi hálózatok németországi piacán fennálló erőfölényét.

A fellebbezés ügyében eljáró düsseldorfi regionális felsőbíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a nemzeti versenyhatóságok ellenőrizhetik-e, hogy az adatkezelés megfelel-e az általános adatvédelmi rendeletben meghatározott követelményeknek. Ezenkívül a német bíróság az általános adatvédelmi rendeletnek az online közösségi hálózat üzemeltetője által végzett adatkezelésre vonatkozó egyes rendelkezéseinek az értelmezését és alkalmazását illetően terjeszt kérdést a Bíróság elé.

Az ítéletében a Bíróság rámutat, hogy a valamely vállalkozás által tanúsított erőfölénnyel való visszaélés vizsgálata keretében az érintett tagállam versenyhatósága számára szükséges annak vizsgálata is, hogy e vállalkozás magatartása megfelel-e a versenyjog szabályaitól eltérő olyan normáknak, mint az általános adatvédelmi rendeletben előírt szabályok. Márpedig, amikor a nemzeti versenyhatóság megállapítja az általános adatvédelmi rendelet megsértését, nem helyettesíti az e rendelettel létrehozott felügyeleti hatóságokat. Az általános adatvédelmi rendelet tiszteletben tartásának értékelése ugyanis kizárólag az erőfölénnyel való visszaélés megállapítására és az e visszaélés megszüntetésére irányuló intézkedéseknek a versenyjogi szabályok szerinti előírására korlátozódik, így a rendeletben szereplő egyik feladatát sem lája el és a számára fenntartott hatáskörökkel sem él.

Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében rögzített lojális együttműködés elvére tekintettel és az általános adatvédelmi rendelet következetes alkalmazásának biztosítása érdekében a nemzeti versenyhatóságoknak konzultálniuk kell, és lojálisan együtt kell működniük az e rendelet tiszteletben tartását biztosító hatóságokkal. Amennyiben a nemzeti versenyhatóság úgy ítéli meg, hogy valamely vállalkozás magatartásának megfelelőségét az általános adatvédelmi rendelettel összefüggésben kell megvizsgálni, ellenőriznie kell, hogy e magatartás vagy hasonló magatartás már tárgyát képezte-e az illetékes felügyeleti hatóság vagy akár a Bíróság határozatának. Ha ilyen eset áll fenn, attól nem térhet el, azonban szabadon vonhatja le belőle a versenyjog alkalmazására vonatkozó következtetéseit. Ha a határozattal kapcsolatban kétségei merülnek fel, konzultálnia kell e hatóságokkal és együttműködésüket kell kérnie a kétségek eloszlatása érdekében.

Egyébiránt a Bíróság megállapítja, hogy úgy tűnik, hogy az adatkezelés olyan különleges adatkategóriákra is vonatkozik, amelyek többek között a faji vagy etnikai származásra, politikai véleményre, vallási meggyőződésre vagy szexuális irányultságára utalhatnak, és amelyek kezelése az általános adatvédelmi rendelet 9.cikk (1) bekezdése alapján tilos. A nemzeti bíróság feladata tehát annak meghatározása, hogy a gyűjtött adatok önmagukban vagy a Facebook-fiókkal való összekapcsolás révén ténylegesen lehetővé teszik-e ilyen információk felfedését, függetlenül attól, hogy ezen információk e közösségi hálózat valamely felhasználójára vagy bármely más természetes személyre vonatkoznak.

Ami azt a kérdést illeti, hogy az ilyen, úgynevezett „különleges” adatok kezelése kivételesen megengedett-e azon oknál fogva, hogy azokat az érintett személy kifejezetten nyilvánosságra hozta, a Bíróság kifejti, hogy önmagában az a tény, hogy a felhasználó olyan weboldalakat vagy alkalmazásokat nyit meg, amelyek ilyen információkra utalhatnak, egyáltalán nem jelenti azt, hogy szándékában áll adatait kifejezetten nyilvánosságra hozni. Ugyanez vonatkozik továbbá arra az esetre is, ha a felhasználó ilyen weboldalakon vagy ilyen alkalmazásokban adatokat visz be, vagy ha az e weboldalakba és alkalmazásokba beépített kiválasztási gombokra (például „tetszik” vagy „megosztás”) kattint, kivéve, ha kifejezetten kinyilvánította azon döntését, hogy a rá vonatkozó adatokat korlátlan számú személy számára nyilvánosan hozzáférhetővé teszi.

Ami általánosabban a Meta Platforms Ireland által végzett adatkezelést illeti, ideértve a „nem különleges” adatok kezelését is, a Bíróság ezt követően azt vizsgálja, hogy esetében fennállnak-e az általános adatvédelmi rendelet által előírt azon indokok, amelyek lehetővé teszik, hogy az érintett hozzájárulása nélkül végzett adatkezelést jogszerűnek lehessen tekinteni. Ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy azon szerződés teljesítésének szükségessége, amelyben e személy szerződő félként szerepel, csak azzal a feltétellel igazolja a vitatott gyakorlatot, hogy az adatkezelés objektíve elengedhetetlen és ezért e szerződés fő célja ezen adatkezelés hiányában nem érhető el. A Bíróság – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a tartalmak személyre szabása vagy a Meta-csoporthoz tartozó szolgáltatások egységes és zökkenőmentes használata megfelelhet e kritériumoknak. Ráadásul a Bíróság szerint a Facebook online közösségi hálózatot finanszírozó hirdetések személyre szabása nem igazolhatja a szóban forgó, az érintett személy hozzájárulása nélkül történő adatkezelést. A rendelet értelmében akkor igazolt, ha az ténylegesen az uniós jog vagy az érintett tagállam joga alapján az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítéséhez szükséges, e jogalap közérdekű célt szolgál, és arányos az elérni kívánt jogszerű céllal, valamint ezen adatkezelésre a feltétlenül szükséges határokon belül kerül sor.

Végül a Bíróság kiemeli, hogy az a körülmény, hogy az online közösségi hálózat üzemeltetője adatkezelőként erőfölényben van a közösségi hálózatok piacán, önmagában nem zárja ki, hogy e közösségi hálózat felhasználói az általános adatvédelmi rendelet értelmében érvényesen hozzájárulhassanak személyes adataik e gazdasági szereplő általi kezeléséhez. Az ilyen erőfölényes helyzet azonban érintheti e felhasználók választási szabadságát, így fontos tényezőnek minősül annak meghatározása szempontjából, hogy a hozzájárulást ténylegesen érvényesen és különösen szabadon adták-e meg. Ennek bizonyítása az említett szolgáltató kötelezettsége.

Az összefoglalót készítette: Balogh Lilla, joghallgató DE ÁJK

Források:

C-252/21. sz. Meta Platforms és társai (Közösségi hálózat általános felhasználási feltételei) ügy https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?docid=275125&mode=req&pageIndex=1&dir=&occ=first&part=1&text=&doclang=HU&cid=559111

[1] egyrészt a harmadik weboldalak és alkalmazások megnyitására vonatkozó adatokról, másrészt pedig a Meta-csoporthoz tartozó egyéb online szolgáltatások (köztük az Instagram és a WhatsApp) használatára vonatkozó adatokról van szó

[2] A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése vonatkozásában történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) (HL 2016. L 119., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 314., 72. o.; HL 2018. L 127., 2. o., HL 2021. L 74., 35. o).

Kategória: Európai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Az üzletlezárás intézkedés az adóhatóság által alkalmazható szankciók egyike. A jogszabályban meghatározottak megsértése esetén nem kötelező az üzletet lezárni (alkalmazható más szankció), annak elrendelése az adóhatóság anyagi jogi mérlegelési jogkörébe tartozik, azonban az időtartamot tekintve nincs ilyen döntési szabadsága a hatóságnak. Jelen blogbejegyzésben az üzletlezárás hatékonyságának kérdéskörét elemzem pénzügyi jogi szempontból.

1.     Bevezetés

Az üzletlezárás intézkedés kiindulási pontja az adóköteles jövedelem megállapítása, hiszen ebben az esetben az adózók adóköteles tevékenységükből származó valós árbevételének megismerése a cél. Ha az adózó ezen kötelezettségével kapcsolatos tevékenységét elmulasztja, mint például számla, bizonylat, illetve nyugtaadási kötelezettségét,[1] akkor ezzel az általános forgalmi adó (továbbiakban: ÁFA) érvényesítését vagy megfizetését veszélyezteti, illetve a jövedelemadó meghatározása tekintetében is nagy jelentőségű jövedelem ellenőrzést és annak regisztrálását megakadályozva jár el.

Ezen jogsértések kiemelkedő súlyú adóérdek-sérelmet okozhatnak, amelyek megkövetelhetik azt, hogy az adóhatóság által ne csak bírság kiszabására kerüljön sor, hanem a bírság összegénél adott esetben súlyosabb anyagi hátrányt jelentő jogkövetkezmény kerüljön alkalmazásra és ezzel fokozottabb védelmet nyújtson az adójogi szabályok betartatása érdekében. A fokozottabb védelmet a jogalkotó úgy kívánja elérni, hogy az adóköteles tevékenység céljára szolgáló helyiséget (üzlet, telephely, műhely) határozott időtartamra lezárja, így az adózó tevékenységét nem folytathatja. [2]

Az adóhatósági ellenőrzés során, ha az adóhatóság az előzőekben említett jogsértéseket észleli, akkor mulasztási bírság mellett az üzletlezárás intézkedést is alkalmazhatja. Ezen jogsértések, adózói magatartások kapcsán a törvény három esetkört szabályoz:

1. be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása a jelenben vagy a múltban
2. igazolatlan eredetű árut forgalmazása
3. az adóköteles tevékenység célját szolgáló ugyanazon helyiségben (műhely, telep, üzlet stb.) az első ellenőrzéstől számított egy éven belül második alkalommal számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztása.[3]

A törvény bevezet egy „elévülési időt”, amely sajátosnak tekinthető, ha az adózó az említett magatartásokat ismételten megvalósítja. Az ismétlődéseknek legalább három éven belül kell történnie, ezen időintervallumon túl nem alkalmazható az intézkedés. A fentebb említett törvény által meghatározott mind három esetkörre igaz az, hogyha az adózó nem egyedül, hanem más adózóval együtt folytat adózói tevékenységet közös helyiségben, akkor csak a helyiséget a jogsértő adózó által használt részére kell lezárni vagy az általa használt tárgyakra kell foganatosítani, amely a tevékenysége gyakorlásához szükséges.[4]

Az adóhatóságnak mérlegelési jogköre az üzletlezárás alapesetében – vagyis akkor, ha az intézkedésre az adózó első mulasztása miatt sor kerül – a mulasztási bírság kiszabására irányadó körülményeket kell mérlegelnie, hiszen ebben az esetben az intézkedés alkalmazására még nem kötelező jelleggel kell, hogy sor kerüljön. E körben a bírósági gyakorlat is kiemeli, hogy az ügy konkrét körülményeinek értékelése hiányában megjelöltek (a jogszabálysértés tárgyi súlya, a jogszabályoknak megfelelő foglalkoztatáshoz fűződő kiemelt társadalmi érdek, az elvárt körültekintés hiánya) még nem szolgálnak kellő magyarázatként a mulasztási bírság mellett az intézkedés alkalmazására; ezek a bírságkiszabásnak is mérlegelendő körülményei. Azt is meg kell tudnia indokolni az adóhatóságnak, hogy miért nem tartja a mulasztási bírságot elegendőnek és miért szükséges más szankciós jellegű intézkedés kiszabása is.[5] Az adóhatóság ezen mérlegelési jogkörét, amely az első mulasztás alkalmával az adóhatóságnak az intézkedés indokoltsága kapcsán a fennáll, az intézkedés időtartamát a jogszabály kogens jelleggel határozza meg 12 napban. Amennyiben az adóhatóság a mulasztási bírság kiszabása mellett üzletlezárással is él, annak időtartamától már nincs módja eltérni.[6]

2.     Üzletlezárás intézkedés előnyei és hátrányai

Az üzletlezárás intézkedésnek vannak előnyei és megjelennek azok hátrányai is.

Az előnyök között megemlíthető, hogy komoly visszatartó erőt jelenthet (preventív) hiszen ismételten alkalmazható intézkedés, valamint ez a nyilvánosság szempontjából is megjelenik, mivel a kihelyezett adóhatósági tájékoztató és pecsét meglehetősen látványos. Továbbá előnyként jelentkezhet, hogy közvetlen pénzügyi terhet nem eredményez, viszont adott esetben sokkal súlyosabb közvetett következményekkel járhat.

Hátrányai között említhető, hogy megfoszthatja az adózót a vállalkozási tevékenység folytatásának feltételeitől, ugyanis a vásárlói szokások átalakulása az árbevétel – adott esetben drámai – visszaesését és a vállalkozás ellehetetlenülését okozhatja. Az adózó nem képes jövedelemszerző tevékenységet folytatni, és így az államháztartás is adóbevételtől esik el.  Az adózó alkalmazásában álló személyeket is megfosztja a munkalehetőségtől, így azok helyzetét alapvetően érinti.[7]

3.     Az üzletzárás és az államháztartás bevételeinek kapcsolata

A következő ábrán látható az ületzárás intézkedés és az államháztartás bevétele közötti kapcsolat. Az EMIS[8] adatbázis segítségével 22 dohánybolt bevételeit tettem vizsgálatom tárgyává.

1. ábra: Dohányboltok éves bevétele

Azért dohányboltokat vettem górcső alá tekintetében készült, mert ezeknek kisebb a foglalkoztatotti létszáma és gyakorta dolgozik a pult mögött a tulajdonos, így véleményem szerint többször megvalósítanak kisebb egységek olyan jellegű tevékenység, amely alapján üzletzárás kiszabásának van helye. Továbbá a termékek is sokkal homogénebbek, mint egy élelmiszerboltban.

 

 

A 4. ábra mutatja a foganatosított intézkedések számát a 2021-es évben.  Jól kiolvasható az adatokból, hogy adóhatóság által foganatosított intézkedések (lefoglalás, üzletlezárás, valamint az adószám törlése) tekintetében átlagot számolva körülbelül 95 üzletzárás történik éves szinten. Sajnos a pontosabb adatok titkosak, így becslés alkalmazására került sor.

2. ábra: Intézkedések száma éves szinten

 

 

 

 

 

Forrás: NAV [9]

Átlagot kialakítva körülbelül 95 üzletzárás történt éves szinten 22 dohánybolt tekintetében (az egyneműség és leegyszerűsítés érdekében) melyeknek éves árbevétele szintén átlagolva 341,97 millió forint. 12 napra nézve 11,24 millió forint a bevétel egy átlagos dohánybolt tekintetében, ezen összegből jövedéki adót számolva közel 3 millió forint adótól esik el az államháztartás, amennyiben szankcióként üzletlezárást alkalmaz az adóhatóság.

Ezen adat az éves becsült 95 bezárás tekintetében közel 250 millió forint. Ezen összeg (a 250 millió forint) nagyban hozzájárulna a központi költségvetés bevételi irányzat növekedéséhez. A 2021-es éveben ezen irányzat 1 263 100 millió [10]forint volt, ezen összeghez képest az előbbi számítások elhanyagolhatónak tűnhetnek, de ezen számítások az ismételt üzletlezárás alkalmazásakor sokszorozódnak, így azok fontossá válhatnak. Ezen jogintézmény a fenti összegekkel kapcsolatos hátrányát jól tükrözi az a joggyakorlati példa is, melyben maga a tulajdonos hivatkozott a 12 nap alatti bevétel nagyságára. A hivatkozott jogeset szerint a NAV a számla-, nyugtakibocsátási és az azzal kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést végzett.

Az elsőfokú adóhatóság a nyugtakibocsátási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt a felperest a határozatával 550.000, - Ft mulasztási bírsággal sújtotta, egyben elrendelte a fenti címen található üzlethelyiségének 12 nyitvatartási napra történő bezárását. A felperes a mulasztási bírság összegét megfizette, továbbá az üzletlezárás körülbelül 5.000.000, - Ft-os bevételkiesést jelent számára.[11]Ezen összeg áfában kifejezett értéke 1 350 000 forint, miközben mulasztási bírság kapcsán 550.000 forint került kiszabásra.[12] Ezen határozat alapján is azt mutatja, hogy az üzletlezárás intézkedés alkalmazása az államháztartásra hátrányos lehet.

Összegzés

Összességében elmondható, hogy a törvényalkotásra tartozik annak eldöntése, hogy a felállított szankciórendszer milyen struktúrában működjön, következésképp annak megítélése, hogy a vagyoni (pénzbeli) jellegű jogkövetkezményeken kívül egyéb jellegű eszközök alkalmazása is szükséges-e. Általánosságban egy szankciórendszer minél összetettebb és sokrétűbb, annál inkább jelentkeznek azon kérdések, hogy egy mulasztás eredményeként kiszabott szankció arányos-e, azt az adóhatóság indokoltan vette-e igénybe.[13] A szankcionáláskor az adóhatóságnak kellő körültekintéssel kell eljárnia, amely az adóalanyok „fegyelmezésének” minden formájára igaz; nincsen ez másként az üzletlezárás esetében sem. De a törvény átalakítása olyképpen, hogy az az adóhatóságnak nagyobb mérlegelési jogkört biztosítson arányosíthatná a jelenlegi szabályozást.

Készítette: Kovács Kitti Klaudia, DE ÁJK, negyedéves joghallgató

Források jegyzéke:

[1] 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről 245§.

[2] Rajházi Mónika: Az adóeljárás. Budapest Wolters Kluwer 2018. 76.

[3] 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről 245§.

[4] 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről 245§.

[5] Nógrád Megyei Bíróság 10.K.20.750/2009., Legf. Bír. (Kúria) Kvf.V.35.552/2009. Önmagában az adóalany korábbi jogkövető magatartása még nem szolgálhat alapul az üzlet lezárásának mellőzésére (Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.569/2015., Kúria Kfv.III.35.231/2016.). Az értékelés alapjául szolgáló tényeknek és körülményeknek konkrétnak, az adott üggyel közvetlen kapcsolatba hozhatóknak – nem pedig általánosnak és minden hasonló ügytípusra irányadónak – kell lennie.

[6] Nógrád Megyei Bíróság 10.K.20.326/2010., Legf. Bír. (Kúria) Kfv.V.35.374/2010.

[7]  Pfeffer Zsolt: Jogkövetkezmények (szankciók) az adózásban. Budapest, 2018.

[8] Az EMIS gazdasági adatbázisa a világ fejlődő gazdaságaiból szállít céges-, iparági-, és makroökonómiai információkat, valamint gazdasági híreket, elemzéseket és jelentéseket.

[9]NAV,  https://pei.nav.gov.hu/statisztikai-adatok/statisztikai-adatok-2021 (Letöltés dátuma: 2022.10.24.)

[10] Központi Statisztikai Hivatal, https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qse006i.html (Letöltés dátuma:2022.10.24)

[11] Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.33.355/2016/6. számú határozat

[12] Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.33.355/2016/6. számú határozat

[13] Ld. Pfeffer Zsolt: Jogkövetkezmények (szankciók) az adózásban. 89. o.

Kategória: KormányzásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Bevezetés

Ki ne értene egyet azzal az általános kijelentéssel, hogy elérkezett az ideje a hulladékgazdálkodás fenntarthatóbbá tételének, hiszen 2020-ban az EU-ban már 505 kg volt az egy főre jutó települési hulladék mennyiségének átlaga. Pozitívnak tűnő, azonban így is drasztikus adat, hogy bár Magyarországon az uniós átlagnál kevesebb, de rendkívül sok az egy főre jutó mennyiség: 364 kg.[1]

Az EPR rendelet

A hulladék mennyiségének keletkezése az elmúlt években, évtizedekben rohamosan növekvő tendenciát mutat, így a szemét csökkentésének célkitűzésein túl üdvözölendő, hogy konkrét intézkedések megtételére is sor került.  Uniós szinten a 2008/98/EK irányelv jelölte ki a hulladékkezelés irányait, mely irányelvet a 2018/851 módosító irányelv finomhangolta.[2]

Az irányelvekben meghatározott követelmények egy részét hazánkban a 30/2023. (III.14.) Korm. rendelet ülteti át a gyakorlatba.
   A rendelet szabályozza a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó szabályokat (EPR- Extended Producer Responsibility), melyek 2023. júliusától lépnek érvénybe. Az intézkedések célja a körforgásos gazdaságra, tehát hogy a forgalomba kerülő áruk, termékek minél kevesebb része váljon hulladékká, ezen intézkedések költségeiért pedig a gyártókat vagy adott esetben a forgalomba hozókat terheli a pénzügyi felelősség.
    Ezen pénzügyi felelősség keretein belül a körforgásos termékek gyűjtése, elszállítása, átvétele, előkezelése, kereskedelme díjhoz kötött. A tevékenységeket koncessziós társaság látja el, a MOHU azaz a MOL Hulladékgazdálkodási Zrt., melynek azonban kiterjedtebb feladatköre van az előzőekben felsoroltaktól. Azokon kívül hulladékgazdálkodási létesítményeket kell fenntartson és üzemeltessen, jelentéstételi rendszert kell működtessen, ezekkel kapcsolatos pénzügyi koordinációt lát el, az országos hulladékgazdálkodási hatóság – Pest Vármegyei Kormányhivatal – részére adatszolgáltatási tevékenységet végez, belső, független auditor által auditált önellenőrzési rendszert működtet valamint a feladatok ellátása során keletkezett adatok közzétételét biztosítja.

Fontos tisztázni, hogy mely termékekhez kapcsolódóan kerül bevezetésre a kiterjesztett gyártói felelősség: csomagolóanyagok, egyes egyszer használatos műanyag termékek, elemek, akkumulátorok, elektromos és elektronikus berendezések, reklámhordozó és irodai papír, gumiabroncs, használt sütőolaj, fából készült termékek és textil termékek. A kormányrendelet részletes mellékletben tartalmazza az adott termékhez rendelt körforgásos kódot, valamint a számkódok összeállításának szabályait.

A díjfizetési kötelezettség az első belföldi forgalomba hozatalkor keletkezik, mely eseteket taxatív felsorolással tartalmaz a rendelet. Ezek a következők: az első belföldi ingyenes vagy visszterhes átruházása vagy külföldről elektronikus kereskedelmi szolgáltatásként belföldre háztartások vagy egyéb felhasználók részére történő átruházása, saját célra felhasználás, adó- vagy termékdíj raktárból belföldi kitárolás.[3] Fontos kiegészítést fűz azonban ezek után hozzá a szöveg, mikor azon eseteket is számba veszi, amikor nem minősül forgalomba hozatalnak a felhasználás. Ezek például ha a természetes személy nem gazdasági tevékenység keretein belül ruházza át a körforgásos termék tulajdonjogát, ÁFA fizetési kötelezettséggel nem járó apport esete, vagy saját célú, nem gazdasági tevékenység keretében történő felhasználás. Ez utóbbinak minősül például a számviteli törvény szerinti felújítás, beruházás, alapkutatás vagy a gyártó saját vagy alkalmazottja magánszükségletét kielégítő felhasználása.
   A fizetendő díjak mértékét a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal javaslata alapján a hulladékgazdálkodásért felelős miniszter határozza meg, rendeletben.
   A fizetendő díjakról a koncessziós társaság – azaz a MOHU – állítja ki a számlát, mely fizetési kötelezettség negyedévente keletkezik. A negyedévente kiállított számlát a kézhezvételtől számított 15 napon belül kell megfizetni a koncessziós társaság részére. A díjfizetésen kívül szintén negyedévente kötelező adatszolgáltatást is nyújtani kell a Pest Vármegyei Kormányhivatal részére, a tárgyhónapot követő hónap 20. napjáig.
  A díjfizetési és bármely egyéb, a kiterjesztett gyártói felelősséghez kapcsolódó meghatározott kötelezettség teljesítését az országos hulladékgazdálkodási hatóság ellenőrzi. Amennyiben a meghatározott kötelezettséget elmulasztják, a hatóság bírságot szabhat ki, ha pedig a bírság kiszabását követően sem teljesítik a kötelezettséget, az adott körforgásos termék forgalomba hozatalát is felfüggesztheti a hatóság.

Összegzés

Tekintettel arra, hogy 2023. júliusától lép hatályba a kormányrendelet rendelkezéseinek többsége illetve, hogy negyedévente kerül majd sor adatszolgáltatásra és díjfizetésre jelenleg még több hónapos időtávra van a lehetősége annak, hogy konkrét számokat és statisztikákat lássunk a kormányrendelet hatásairól. Azonban az már most kijelenthető, hogy jelentős előrelépés a környezetvédelem területén, ugyanis nem csak erősíti a szennyező fizet[4] elvét, hanem elősegíti a hulladékok újrahasznosítását is, mely szintén kiemelt szempont mind Uniós, mind pedig világviszonylatban.

Az összefoglalót készítette: Pella Sebestyén Márk, joghallgató, DE ÁJK

Források jegyzéke:

[1] https://dontwasteit.hu/2022/04/30/az-unios-atlagnal-kevesebb-telepulesi-...

[2] https://eur-lex.europa.eu/HU/legal-content/summary/eu-waste-management-l...

[3] 80/2023. (III. 14.) Korm. rendelet 16.§

[4] A „szennyező fizet” elv alkalmazásával a szennyezőket arra ösztönzik, hogy igyekezzenek elkerülni a környezet károsítását, és amennyiben szennyezést okoznak, felelősségre vonják őket.

https://op.europa.eu/webpub/eca/special-reports/polluter-pays-principle-...

Kategória: KormányzásEurópai UnióHulladékgazdálkodásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Ismét előtérbe került európai uniós szinten a közlekedés rendszerszintű átvizsgálása. Ez nem meglepő, hiszen épp itt az ideje, hogy végre komolyan elkezdjünk foglalkozni a klímaváltozás kérdésével, valamint törvényi rendszereinket is hozzáigazítsuk a kialakult helyzethez. A klímakatasztrófa már rég nem a jövő, hanem a jelenünk, és még a legjobb esetben sem átmeneti jellegű. A közúti közlekedés adja az összes európai energetikai eredetű kibocsátás kb. 20%-át, így elkerülhetetlen, hogy ezen szektorban is komoly kibocsátáscsökkentésre kerüljön sor.

Bevezetés

A Bizottság 2019. december 11-én jelentette meg „Az európai zöld megállapodás” című közleményét, melynek célja, hogy az éghajlati és környezetvédelmi kihívásokat kezelje, valamint elérje Európa klímasemlegességét 2050-re. Ennek elérése elképzelhetetlen anélkül, hogy a gazdaság, illetve a társadalmi hozzáállás mélyrehatóan megváltozna. A célkitűzések megvalósítása érdekében az Európai Bizottság nyolc szakpolitikai területen javasolt új intézkedéseket.
    Ennek jogi keretét az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag adja, amely az uniós jogszabályok felülvizsgálatát és aktualizálását, valamint új kezdeményezések bevezetését célzó javaslatokat tartalmaz. Azt hivatott biztosítani, hogy az uniós szakpolitikák összhangban legyenek a Tanács és az Európai Parlament által elfogadott éghajlat-politikai célokkal. Az elnevezése az EU azon célkitűzésére utal, hogy 2030-ra legalább 55%-kal csökkenjen a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás.[1]

Közúti közlekedés

A Fit for 55 csomag közúti közlekedésre vonatkozó célja az, hogy csökkentse a szén-dioxid-kibocsátást. 2022 júniusában fogadták el azt az általános megközelítést, hogy ezentúl szigorúbb szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó előírásokat kell megalkotni az EU-ban. Nem elhanyagolható terület, hiszen a teljes uniós szén-dioxid-kibocsátás 15%-áért a személygépkocsik és a kisteherautók felelősek. 2035-től a javaslat értelmében a forgalomba hozott új személygépkocsiknak és könnyűgépjárműveknek kibocsátásmentesnek kell lennie. Ezt azonban már magától is bevállalta számos gyártó, ezért érdemesebb lenne gyorsítani a folyamaton, ahelyett, hogy külön engedményeket adna az EU különféle alkudozások folytán.[2]
    Az intézkedéscsomag közúti közlekedésre vonatkozó előírásai kiterjednek a nehézgépjárművekre, így a közeljövőben már környezetbarátabb teherautókkal lehet majd találkozni az utakon. A nehézgépjárművek (pl. tehergépkocsik, autóbuszok, távolsági buszok) CO2-kibocsátása a teljes uniós CO2-kibocsátásnak a 6%-át, a közúti közlekedésből származó teljes CO2-kibocsátásnak pedig a 27%-át teszi ki. Az intézkedéscsomaggal ellentétesen  funkcionáló gyártóknak többletkibocsátási díj formájában pénzbüntetést kell fizetniük. Emellett konkrét intézkedések biztosítják, hogy nagy mennyiségű és megbízható adat álljon rendelkezésre, így nyomon követik majd a nehézgépjárművek tényleges üzemanyag- és energiafogyasztását.[3]

Légi és vízi közlekedés

Az emberi tevékenységek által a levegőbe kerülő bizonyos szennyező anyagok globális klímaváltozást okoznak. A légköri CO2-koncentráció fokozatos emelkedése, a nitrogén-oxidok, a vízgőz és koromrészecskék légkörbe kerülése a Föld atmoszférájának hőmérsékletét nagymértékben befolyásolják és a globális hőmérséklet növekedését eredményezik.
   A közlekedés és áruszállítási ágazatok is nagymértékben felelősek ezért a tendenciáért. A 2018. évi adatok alapján az EU-ban a CO2 nagymértékű kibocsátásáért első helyen a közúti szállítás, a második helyen a légiközlekedési ágazat felel (14,4%), míg a harmadik leglégkörrombolóbb ágazat a tengeri hajózás a maga kibocsátott károsanyag értékeivel (13,5%). 
   A fenntartható közlekedési üzemanyagok fontos szerepet játszhatnak a klímavédelemben. Míg a közúti közlekedésben az utóbbi évtizedben előrelépés történt az elektromos vagy hibrid meghajtású gépjárművek és a bioüzemanyagok használatával, a vasúti közlekedés villamosításával, addig a légi- és tengerközlekedési, áruszállítási ágazat szinte kizárólagosan fosszilis tüzelőanyagokat használ. A két ágazatnak a Földre gyakorolt szénlábnyomának csökkentésére jelenleg korlátozott lehetősége van a fosszilis tüzelőanyagoktól való függősége és az érett és versenyképes alternatívüzemanyag-technológiák hiánya miatt. A határokon átnyúló probléma még az is, hogy a fenntartható üzemanyagok piaca holtponton van, mivel a kereslet iránta igen alacsony, így a termelésére sem ösztönzöttek az üzemanyagot előállító cégek.
  Az EU éghajlat-politikai célkitűzései akkor lesznek sikeresek az unió területén, ha a szakpolitikát uniós szinten határozzák meg és a fenntartható üzemanyagok nagyarányú termelésére és forgalmazására, valamint a versenyképességének növelésére központi szabályozás, intézkedés születik.

Az intézkedéscsomag két kezdeményezést, javaslatot tartalmaz:

A tervezetek céljainak az összevetése

ReFuelEU Aviation (a fenntarthatósági közlekedés egyenlő versenyfeltételeinek biztosításáról szóló tervezet)

FuelEU Maritime (a megújuló és alacsony kibocsátású tüzelőanyagok tengeri közlekedésben való alkalmazásáról szóló tervezet)

• Az uniós repülőtereken működő légijármű üzemanyag-forgalmazóknak fokozatosan növelniük kell a fenntartható üzemanyagok arányát (cél 2050-re a 63%)
• Az uniós repülőterekről induló légi járműveket csak az adott járat üzemeltetéséhez szükséges fenntartható üzemanyaggal szabad feltölteni. (Elkerülendő ezáltal a többletüzemanyag általi súlytöbblethez kapcsolódó károsanyagkibocsátás megemelkedése.)
• Az uniós repülőtereken biztosítani kell a megfelelő infrastruktúrát a fenntartható légijármű-üzemanyagok szállításához, tárolásához és a töltéséhez.

• Az európai kikötőkbe befutó, 5000 bruttó tonnatartalom feletti hajókra vonatkozóan (kivéve a halászhajók) csökkenteni kell a fedélzeten felhasznált energia ÜHG-intenzitását. Cél: 2030-ra az 59%-os, 2050-re a 75%-os értékcsökkenés elérése.
• A rakpartokhoz kikötött hajóknak a villamosenergia-igényük fedezése céljából 2030-tól a parti áramforrásokhoz kell kapcsolódniuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: Saját szerkesztés

A rendeletekkel kívánják ösztönözni a közlekedési ágazatokban a fenntartható üzemanyagok szélesebb körű alkalmazását, melytől jelentős mértékű csökkenést remélnek az üvegházhatású gázok (továbbiakban: ÜHG) légkörbe kerülésének a tekintetében.
    A tervezetek céljaival összhangban az EU Bizottsága javaslatot terjesztett elő a hatályos jogszabályok felülvizsgálatára azzal a szándékkal, hogy felgyorsítsa az alternatív üzemanyaggal működő járművek töltésére szolgáló infrastruktúra kiépítését, és alternatív energiaellátást biztosítson a kikötőkben horgonyzó hajók és az álló légi járművek számára.

Vasúti szolgáltatás

A vasúti közlekedés korszerűsítése is évek óta folyamatban van az Unióban. 2020-ban a Tanács elfogadta a vasút európai évéről szóló határozatot, 2021-et pedig a vasút európai évének nyilvánították. A határozat célkitűzése a vasutak népszerűsítése, és az iparhoz és társadalomhoz való hozzájárulásának növelése, hiszen a legfenntarthatóbb közlekedési mód. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2017-es adatai szerint az EU teljes ÜHG-kibocsátásának csupán fél százalékáért felelős.[4]
  Emellett a népszerűsítés érdekében a vasúton utazók jogait is felülvizsgálták. Kiemelésre érdemes, hogy igyekeznek megkönnyíteni a kerékpárszállítást azzal, hogy kötelezővé teszik a kapacitásról való tájékoztatást, valamint minden európai vonaton legalább 4 kerékpár számára biztosítanak helyet. Ennek oka lehet, hogy nem maradt figyelem nélkül az a tény, hogy a COVID-19 járvány eredményeképpen a kerékpározás és a gyaloglás jelentősége megnőtt számos európai városban. Ez is azt mutatja, hogy ha biztosítjuk az emberek számára a megfelelő, hatékony közlekedési módokat akkor, a környezetkímélő változat mellett teszik le a voksukat.

Pénzügyi forrásai

A Fenntartható Európa beruházási terv szerint az Európai Unió 2030-ig legalább 1000 milliárd eurót mozgósítana fenntartható beruházásokra. Ahhoz, hogy a következő évtizedben ez az összeg rendelkezésre álljon, különböző források megléte, valamint köz- és magánberuházások kombinációja szükséges.
   2021-2030 között az uniós költségvetés 503 milliárd eurót tervez ilyen kiadásokra nyújtani. Az InvestEU Alap mintegy 279 milliárd eurót biztosít majd. Az Innovációs Alap és a Modernizációs Alap 25 milliárd eurót tud rendelkezésre bocsátani. Ez a két alap a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételekből finanszírozza majd. Valamint 2020. január 14-én az Európai Bizottság méltányos átállási mechanizmus létrehozására tett javaslatot, mely 3 pillérből áll:

• Méltányos Átállást Támogató Alap, amely elsősorban vissza nem térítendő támogatásokat nyújtana,
• InvestEU keretében létrehozandó finanszírozási program, amely magánberuházásokat von be elsősorban energetikai és közlekedési infrastruktúra területén, valamint a dekarbonizációs projektekre,
• Európai Beruházási Bankkal közösen létrehozandó közszektor-hitelezési eszköz.

A Bizottság 100 milliárd euró összegű beruházásra tett javaslatot. 18 tagállam kért ilyen támogatást. Az Európai Bizottság minden kérelmet jóváhagyott, köztük Magyarországét is. Ezeken kívül létrehozták a Szociális Klímavédelmi Alapot, amely konkrét intézkedéseket fog finanszírozni az energia- és mobilitási szegénység kezelésére.[5]

Összegzés

Európa szerte új trend a környezeti értékek védelme és a fenntartható gazdasági koncepciók egyre nagyobb teret hódítanak a politikában is. Az éghajlatváltozás minden egyes embert és térséget érint, így szükségessé válik a városok, a régiók és az emberek szerepvállalási lehetőségeinek erősítése.
  Álláspontunk megegyezik az Európai Bizottság alelnökével, hogy az intézkedések egyfajta mentőkötélként szolgálhatnak a COVID-19 járvány és az orosz-ukrán konfliktus okozta körülményekből. Ennek hozománya, hogy inkább a gazdasági oldalra fókuszál a fenntarthatóság 3 pillére közül, azonban szembetűnő a környezetre gyakorolt pozitív hatása.
    Ezen Európai Zöld Megállapodás intézkedési javaslatai ambíciózusak és iránymutatóak lehetnek a többi kontinens számára is. Azonban úgy érdemes a kezdeményezéseket végrehajtani, hogy közben garantáljuk a méltányosságot és a szociális támogatást. Így az emberek életszínvonala is csupán a szükséges mértékben érezné meg a változást és könnyebben folytatnák ezt a jogkövető magatartást.

Készítette: Balogh Lilla és Barna Nóra, DE ÁJK, negyedéves joghallgatók

Források jegyzéke:

• Az európai zöld megállapodás, https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/green-deal/ (Letöltés dátuma:2023.04.18.)
• Az európai zöld megállapodás, https://www.parlament.hu/documents/10181/4464848/Infojegyzet_2020_52_Europai_Zold_Megallapodas.pdf/b8ac0727-6099-7847-8b8f-e7288a692136?t=1591606810955 (Letöltés dátuma:2023.04.18.)
• Donáth Anna: A zöld átállást csak szociális érzékenységgel lehet megvalósítani, https://merce.hu/2022/06/07/donath-anna-a-zold-atallast-csak-szocialis-erzekenyseggel-lehet-megvalositani/ (Letöltés dátuma:2023.04.18.)
• Ha kirúgjuk az uniós klímapolitika egyik lábát, akkor majd egy másikat kell erősítenünk, https://masfelfok.hu/2021/11/05/europai-unios-klimapolitika-magyarorszag-fit-for-55-lakossag/ (Letöltés dátuma:2023.04.18.)
• Infografika – „Irány az 55%!”: miért szigorítja az EU a személygépkocsikra és a kisteherautókra vonatkozó CO2-kibocsátási előírásokat? https://www.consilium.europa.eu/hu/infographics/fit-for-55-emissions-cars-and-vans/ (Letöltés dátuma:2023.04.18.)
• Kibocsátáscsökkentés: a Tanács CO2-előírásokat fogadott el a nehézgépjárművekre vonatkozóan https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2019/06/13/cutting-emissions-council-adopts-co2-standards-for-trucks/ (Letöltés dátuma:2023.04.18.)
• Méltányos, igazságos és teljesíthető: az „Irány az 55%!” uniós intézkedéscsomag csak akkor lesz sikeres, ha annak végrehajtásába minden várost és régiót is bevonnak, https://cor.europa.eu/hu/news/Pages/fit-for-55-package.aspx (Letöltés dátuma:2023.04.18.)
• Tiszta és fenntartható mobilitás, https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/clean-and-sustainable-mobility/ (Letöltés dátuma:2023.04.18.)

[1] Az európai zöld megállapodás, https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/green-deal/ (Letöltés dátuma: 2023.04.18.)

[2] Infografika – „Irány az 55%!”: miért szigorítja az EU a személygépkocsikra és a kisteherautókra vonatkozó CO2-kibocsátási előírásokat? https://www.consilium.europa.eu/hu/infographics/fit-for-55-emissions-cars-and-vans/ (Letöltés dátuma: 2023.04.18.)

[3]Kibocsátáscsökkentés: a Tanács CO2-előírásokat fogadott el a nehézgépjárművekre vonatkozóan https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2019/06/13/cutting-emissions-council-adopts-co2-standards-for-trucks/ (Letöltés dátuma: 2023.04.18.)

[4] Tiszta és fenntartható mobilitás, https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/clean-and-sustainable-mobility/ (Letöltés dátuma:2023.04.18.)

[5]Az európai zöld megállapodás, https://www.parlament.hu/documents/10181/4464848/Infojegyzet_2020_52_Europai_Zold_Megallapodas.pdf/b8ac0727-6099-7847-8b8f-e7288a692136?t=1591606810955 (Letöltés dátuma:2023.04.18.)

Kategória: KormányzásKözérdekTömegközlekedésEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Az európai elfogatóparancs végrehajtása azon okból történő megtagadásának lehetősége, hogy a büntetést a lakóhely szerinti tagállamban hajtsák végre, a harmadik állambéli állampolgárok tekintetében is alkalmazandó.

Ezen ügy alapjául az szolgált, hogy 2012. februárjában román (brassói) elsőfokú bíróság szabadság-vesztés büntetés végrehajtása céljából európai elfogatóparancsot adott ki egy moldáv állampolgárral szemben. A személy Olaszországban tartózkodott, ezért az olasz (bolognai) fellebbviteli bíróság lett a keresett személy átadására jogosult igazságügyi hatóság. A terhelt védőügyvédje bizonyította a jogszerű letelepedést Olaszországában családegyesítés és munkavállalás céljából, de a megkeresett olasz igazságügyi hatóság nem jogosult a Romániának történő átadást annak érdekében megtagadni, hogy a büntetést Olaszországban hajtsák végre. Az érintett kérdésben, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározata alapján, az olasz jogban átültető törvény értelmében ennek a lehetősége kizárt, ha harmadik országbéli állampolgárokról van szó, mivel ez csak az olasz és más uniós tagállamok államokra vonatkozik.

Az olasz fellebbviteli bíróság az olasz alkotmánybírósághoz fordult. Az olasz alkotmánybíróság a nemzeti szabályozás olasz alkotmánnyal való összeegyeztethetősége előtt azt kell vizsgálni, hogy az olasz szabályozás az uniós joggal összeegyeztethető-e. Az említett európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat lehetőséget biztosít a tagállamoknak, hogy a bíróságoknak jogosultságot biztosítson az európai elfogatóparancs megtagadására. Mivel ez rendelkezés nem korlátozódik az uniós tagállamok állampolgárai, ezért az olasz alkotmánybíróság kérdést terjesztett az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) elé.

Erre a kérdésre a Bíróság azt válaszolta, hogy az uniós joggal ellentétesnek bizonyul az a tagállami szabályozás, amely automatikusan kizárja az európai elfogatóparancs végrehajtása mérlegelhető megtagadását, azon harmadik országbeli állampolgárokkal, akik ez érintett tagállam területén tartózkodnak, vagy ott lakóhellyel rendelkeznek. Ebben az esetben vizsgálni kell, hogy az állampolgárnak milyen a kötődése a tagállamhoz. Ezen nemzeti szabályozás az egyenlő bánásmód elvét sérti.

Az európai elfogatóparancs végrehajtása mérlegelhető megtagadását ezen okból két feltétel együttes fennállásától függően lehet megállapítani. Egyrészt, hogy a keresett személy a végrehajtó tagállamban tartózkodik, lakosa, vagy állampolgára. Másrészt, az állam vállalja, hogy belső joga szerint végrehajtja a büntetést. Az első feltételt illetően nincs minimum időtartam, vagy megszakítás nélküli követelmény.

Ha ez a két feltétel teljesül, akkor azt is értékelés alá kell vonni, hogy fennál-e a kibocsátó tagállamban kiszabott büntetés végrehajtó tagállamban történő végrehajtását indokolttá tévő jogos érdek.

A végrehajtó igazságügyi hatóság feladata között szerepel, hogy a keresett személy személyi körülményeit illetően valószínűsítse a konkrét tényezők átfogó értékelését, hogy van-e a végrehajtó tagállam és a személy között kötődés, amely indokolttá teszi a tagállamban történő végrehajtását, és ez elősegítené a társadalomban való visszailleszkedését.

Az összefoglalót készítette: Iványi Rita, joghallgató DE ÁJK

Források jegyzéke:

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2023-06/cp230090hu.pdf

Kategória: AlapjogokKormányzásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 

• A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges