Jelentősen szigorodtak a drónhasználat szabályai

1 nap 20 óra ago

2021. január 1. napjától megváltoztak az egységes európai uniós szabályozást követően a légiközlekedésről szóló törvény rendelkezései Magyarországon. A drónok ipari felhasználásán túl, azok hobbi-alkalmazása is egyre nagyobb teret hódít, mely ily módon a drónozás teljeskörű szabályozásának bevezetését igényelte. Azonban a drónhasználattal kapcsolatos fejlesztések és technológiai változások egy olyan állandó jellegű, gyors, jogi környezethez alkalmazkodó reakciót igényelnek, amely a fejlett kor vívmányait egy újonnan megjelenő követelményrendszerhez igazítják.

Mielőtt kitérnénk a változások részletes ismertetésére, fontos megemlíteni, hogy a magyar szabályozás terén a drónok használatának kérdése és azoknak jog általi rendezése eddig sem volt egy egyszerű és könnyen áttekinthetőnek nevezhető szabályozás. A mostani szabályrendszer azonban még ennél is összetettebbé vált, úgyhogy összegyűjtöttem azokat a változásokat, amikre a legjobban figyelni kell.

Az uniós szabályozás

A Bizottság 2019/947-es számú végrehajtási rendelete 2020. december 31. hatállyal egy egységes fogalomhasználatról rendelkezett a drónszabályozás tárgykörében. A Bizottság 2019/945. számú felhatalmazáson alapuló rendelete tehát továbbra sem adott teret egy különálló, önálló dróntörvény megalkotásának: A szabályozás többszintű maradt, s az uniós rendeletek adta keretrendszer tovább bővítette a tagállami szabályok körét.

A rendelet hatálya alá tartozó eszközként az alábbi definíció került meghatározásra: Ide tartoznak a pilóta nélküli légi járművek, valamint a légi járművet távolról vezérlő, távirányítással működtetett berendezések. Az eszközök működtetésében egy alanyi határt is megszabott a végrehajtási rendelet: 2020. december 31-től a távpilóták alsó korhatárát ugyanis 16 évben határozta meg, valamint a drónok vezérlését egy elméleti vizsga teljesítéséhez kötötte. A feleletválasztós kérdésekből felépített teszt ugyanis olyan ismereteket követel meg a távpilótától, melyben annak tanúbizonyságot kell tennie a repülésbiztonság, az adatvédelem, valamint a légi közlekedési szabályokon túlmenően a magánélet tiszteletben tartására vonatkozó ismereteiről. A drónreptetés csak a sikeres vizsga birtokában végezhető.

Az engedélyhez nem kötött, ún. nyílt drónműveletek pedig ott végezhetők, ahol a távpilóta nem repül embertömeg felé, a légi jármű pedig látótávolságon belül marad, s az nem emelkedik 120 méternél magasabbra. Minden más esetben engedélyköteles a drón használata.

Magyar szabályozás

A magyar drónszabályozás jogforrásaként az 1995. évi légiközlekedésről szóló XCVII. törvény szolgál, melyet 2021. január 1-jétől az uniós rendeletek adta keretszabállyal összhangban kell alkalmazni.

A változások jóval szigorúbbnak mondhatók. A légi járművek üzemben tartóinak (vagyis a dróntulajdonosoknak is) regisztrációs kötelezettségük van a légiközlekedési hatóság irányába, továbbá a drón-műveletek foganatosításához egy külön kormányrendeletben meghatározott, az aktuális légtér információkat szolgáltató mobilapplikáció-használatára kötelezettek. A drón reptetése a mobilalkalmazás használata nélkül tehát minden esetben tilos. A módosításnak köszönhetően pedig a továbbiakban az arra jogosult szervezetek – például repülésbiztonsági, köz- vagy nemzetbiztonsági okokból – a pilóta nélküli légi járművet bármikor feltartóztathatják, annak működését elektronikai úton megzavarhatják, s azt igazoltan leszállásra kényszeríthetik.

A szigorítások között talán a legfontosabbnak tartom annak kiemelését, hogy a módosító jogszabály a szabálysértésekről szóló 2012. évi II. törvény, valamint a Büntető Törvénykönyvről 2012. évi C. törvény rendelkezéseit is kiegészítette.  

A drónnak, mint bűnelkövetési eszközként való értelmezése az alábbiak szerint alakul: 2021. január 1-jétől a magánlaksértés szabálysértési alakzatát valósítja meg az, aki a pilóta nélküli légi jármű jogosulatlan használata során más lakásáról, egyéb helyiségéről, vagy ezekhez tartozó bekerített helyről jogosulatlanul hang- vagy képfelvételt készít. Ezzel szemben bűncselekményt valósít meg és elzárással büntetendő, aki a pilóta nélküli légi jármű jogosulatlan használatával más lakását, egyéb helyiségét, vagy ezekhez tartozó bekerített helyet megfigyeli és az ott történteket rögzíti. Amennyiben az ilyen megfigyelés alkalmával készített hang- vagy képfelvételt nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik, azzal súlyosabb bűncselekmény valósul meg, mely egy évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Mind a szabálysértés, mind a büntetőeljárás csak a sértett magánindítványára indítható meg, vagyis a felelősségre vonás értelmében a sértettnek kifejezetten fel kell lépnie a jogsértővel szemben.

Kivétel, engedmény

A magyar drónszabályok alól a saját udvarunkon végzett használat sem minősül kivételnek: a drónhasználat bejelentése ugyanis akkor is kötelező, ha azt a családi ház udvarán, a saját lakóingatlanunk felett, alacsonyan történő reptetéssel vesszük igénybe. Ez ugyanis ugyanolyan eseti légtér igénylése alá eső bejelentési kötelezettséget keletkeztet, mint a drónnak bármely más lakóépület feletti reptetése esetén. Ez alól pedig sem magassági engedmény, sem mobilapplikáció használata alóli kibújási lehetőség nincs.

A magyar szabályozásban az engedélyezés szintje csak 2 kört határol el, mely a játék és a nem játék pilóta nélküli légi jármű megkülönböztetése. Értelemszerűen a játék szabadon használható, nem tartozik azonban a játék fogalma alá az olyan készülék, mely a pilótától 100 méterre képes eltávolodni, adatrögzítő eszközzel felszerelt, vagy súlya meghaladja a 120 gramm tömeget.

A Bizottság 2019/947 számú rendelete a tagállamok számára lehetővé tette, hogy a távpilóták alsó korhatárát a nyílt műveletek esetében (vagyis 120 méter magasságig való reptetéskor) a 16-ról 14-re, vagy 12 évre csökkentsék. A magyar jogalkotó ezzel a lehetőséggel azonban annak ellenére nem élt, hogy a magyar jogrendszer sajátosságaira tekintettel – különösen a büntethetőség általános szabályainak, valamint a korlátozott cselekvőképesség figyelembevételére -az életkor csökkentése indokolt lett volna.

 

Az összefoglalót készítette: Kovács Viktória, joghallgató DE ÁJK

 

Felhasznált források:

A BIZOTTSÁG (EU) 2019/947 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE (2019. május 24.) a pilóta nélküli légi járművekkel végzett műveletekre vonatkozó szabályokról és eljárásokról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32019R0947&from=EN

A BIZOTTSÁG (EU) 2019/945 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2019. március 12.) a pilóta nélküli légijármű-rendszerekről és a pilóta nélküli légijármű-rendszerek harmadik országbeli üzembentartóiról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32019R0945&rid=1

1995. évi XCVII. törvény a légiközlekedésről: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99500097.tv

2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200002.tv

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200100.tv

https://legter.hu/blog/dron-torveny-2021-erthetoen-szakertoktol/

 

Kategória: KormányzásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

A koronavírus-járvány hatása az állami támogatások uniós versenyjogára

5 nap 6 óra ago

A rendkívüli hirtelenséggel felbukkanó koronavírus nemcsak a társadalmat, de a gazdaságot is megrendítette. Az élet és a megélhetés is komoly veszélybe került. Az Európai Unióban 2020 tavaszán mind a tagállami döntéshozók, mind az Európai Bizottság számára világossá vált, hogy vállalkozások ezrei, sőt egész szektorok mehetnek tönkre, ha nem avatkoznak be. A Bizottság úgy nyilatkozott, hogy a 2008-as válságkezeléséhez hasonlóan valamennyi szükséges eszközt hajlandó bevetni.  Ennek jegyében létrehozott egy ideiglenes állami támogatási keretrendszert is, a fennálló járványhelyzet negatív gazdasági hatásainak enyhítésére.

Az állami támogatások uniós szabályai

Az uniós alapítószerződések általánosságban tiltják azokat a tagállami támogatási intézkedéseket, melyek torzítják a belső piaci versenyt.[1] A Bizottság kvázi uniós versenyhatóságként vizsgálja, hogy az egyes támogatási intézkedések összeegyeztethetők-e a belső piac szabályozásával..  Emiatt főszabály szerint a tagállamok kötelesek valamennyi támogatási intézkedést bejelenteni a Bizottságnak. Ezt a joggyakorlat fokozatosan finomította, így mára már csak a nagyobb volumenű intézkedések bejelentéskötelesek.[2]

Most a koronavírus-járvány okozta válsághelyzetben a tagállamok a nehéz helyzetbe került vállalkozások megmentésére igyekeznek minden lehetséges eszközt bevetni. Például adókedvezményeket, támogatott hiteleket nyújtanak. Viszont főszabály szerint ezek az intézkedések is (uniós versenyjogi értelemben) tiltott állami támogatásnak minősülhetnek a versenytorzító hatásuk miatt. Ennek ellenére a Bizottság szerint a járványhelyzet szükségessé teszi, hogy a koronavírus helyzettel összefüggésben keletkezett társadalmi és gazdasági károk mérséklésére a tagállamok bevezethessenek olyan intézkedéseket is, melyek normál esetben tilosak lennének. Álláspontját az állami támogatási rendszer lazításáról szóló közleményeiben megerősítette. De mi adott erre jogalapot?

Az ideiglenes keretszabályok jogalapjáról

Az EUMSZ.-ben két olyan bekezdést találunk, ami lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a járványhelyzet miatt az állami támogatások szabályait ideiglenesen módosítsa.

Az EUMSZ. egyrészt elismeri, hogy a belső piaccal összeegyeztethetők azok az intézkedések, melyek természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására hivatottak.[3] Másrészt rögzíti, hogy a tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére speciális támogatásoknak van helye.[4] E bekezdés alkalmazására gyakorlatilag a 2008-as gazdasági válság óta nem volt példa. Ez is jól mutatja, hogy a járványhelyzet okozta gazdasági károk rendkívül súlyosak, ellentételezésük minden lehetséges eszköz alkalmazását indokolttá teszi. Emiatt vált lehetségessé és egyben szükségessé a fent említett bekezdések alapján az ideiglenes keretszabályok elfogadása.

Villámgyors bizottsági jóváhagyás

A tagállamok a keretszabályok alapján bevezetett intézkedéseket is kötelesek bejelenteni a Bizottságnak, aki a lehető legrövidebb időn belül határoz jóváhagyásukról vagy adott esetben elutasításukról. Alapesetben a Bizottság eljárása hónapokig eltart. A járványhelyzet azonban megkívánja, hogy a hatékony fellépés érdekében lerövidüljenek az eljárási határidők is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha a Bizottság észleli az intézkedés mielőbbi szükségességét, szinte azonnal jóváhagyja azt. Ennek szellemében az első járványhelyzettel összefüggésben bejelentett dániai intézkedést 24 órán belül engedélyezte (12 millió eurós támogatásról volt szó a lemondott nagy nyilvános események szervezőinek). Versenyjogi oldalról szemlélve a gyors eljárás magában rejti a versenyjog kijátszásának a lehetőségét is, hiszen néhány nap alatt a Bizottság nem tud olyan alapos vizsgálatot lefolytatni, mint normál körülmények között egy hosszabb eljárási idő esetén.

Célkeresztben a kkv-k és a „haldokló” szektorok

A lazított támogatási lehetőségek leginkább a kis- és középvállalkozások megmentését célozzák, illetve szűk körben nagyvállalatok számára is elérhetőek.

A Bizottság célja alapvetően a likviditási problémák és a járvány helyzettel összefüggésben keletkezett károk ellentételezése. A Bizottság azonban rögzíti azt is, hogy a rugalmas keretszabályok célja nem a már eleve nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentése (arra ugyanis a megmentési és szerkezetátalakítási támogatás „normál” szabályai alkalmazandók), hanem a kialakult helyzet által lesújtott piaci szereplőké. Különösen a turizmus, a közlekedés, a vendéglátás, és a kulturális szektor megsegítéséről van szó.

Az első hullám lehetőségei[5]

A járványhelyzetben a tagállamok első körben ötféle speciális támogatási kategória alapján nyújthatnak ideiglenes vagy kiegészítő támogatást.

1. A közvetlen támogatások, visszafizetendő előlegek vagy adókedvezmények

A tagállamok 800 000 euróig (elsődleges mezőgazdasági termelés esetén 100 000 euróig, halászati- és akvakultúra-ágazat esetén 120 000 euróig) nyújthatnak közvetlen támogatást, visszafizetendő előleget vagy adókedvezményt a hirtelen hitel szűkével vagy akár hitelhiánnyal szembesülő vállalkozásoknak. Ily módon csak olyan vállalkozások támogathatók, melyek nem minősültek már 2019. december 31. előtt nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak.

2. Hitelgaranciák formájában nyújtott támogatás

A jelenlegi körülmények között a tagállamok korlátozott időtartamú és összegű állami hitelgaranciát vállalhatnak annak biztosítására, hogy a bankok és más hitelintézetek továbbra is nyújtsanak hitelt a hirtelen likviditáshiánnyal küzdő vállalkozásoknak. A garancia beruházási és működőtőke-hitelekre is vonatkozhat. Ez a lehetőség is csak azon vállalkozások számára érhetőek el, akik az év vége előtt nem minősültek nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak, azaz melyek ezt követően, a COVID-19-járvány kitörése miatt szembesültek gazdasági nehézségekkel vagy kerültek nehéz helyzetbe.

3. Kedvezményes hitelkamatlábak formájában nyújtott támogatások

A fenti megfontolásokból a járványhelyzetben a tagállamoknak lehetősége van kedvezményes kamatlábú hitelek nyújtására is az előző pontban meghatározottak szerint.

4. A hitelintézeteken vagy más pénzügyi intézményeken keresztül garancia vagy hitel formájában nyújtott támogatás

A tagállamok hitelgaranciát és kedvezményes kamatlábú kölcsönöket közvetítők, bankok vagy más pénzügyi intézmények révén is nyújthatnak. Ezesetben fontos, hogy a tagállam biztosítsa a támogatás eljutását a végső kedvezményezetthez és megakadályozza, hogy a közvetítő bank saját maga védelmére használja a támogatást.

5. Rövid távú exporthitel-biztosítás

Főszabály szerint piacképes kockázatokra nem nyújtható állami támogatás, azonban a járvány előidézhet olyan válsághelyzeteket is, hogy egyes tagállamokban nincs fedezet a piacképes kockázatokra. Ilyen rendkívüli helyzetben a tagállamok rövid távú exporthitel-biztosítást is nyújthatnak.

A keretszabályok bővítése, a 2., 3. és 4. módosítás[6]

A módosítások révén az ideiglenes keretszabályok az eredeti lehetőségekhez képest további hét támogatási kategóriával bővültek eddig, így a speciális szabályok alapján támogatható:

- a Covid19 szempontjából releváns kutatás és fejlesztés,

- a tesztelési és felskálázási (upscaling) infrastruktúra,

- a Covid19 szempontjából releváns termékek előállítása.

Lehetőség van továbbá:

- adó és/vagy társadalombiztosítási járulékok elhalasztására,

- munkavállalók utáni bértámogatásra a járvány alatti elbocsátások elkerülése érdekében,

- feltőkésítési támogatásra,

- fedezetlen állandó költségek támogatására.

 

Monitoring

A tagállamoknak az ideiglenes keretszabályok alapján nyújtott minden egyes egyedi támogatásra vonatkozó információt 12 hónapon belül közzé kell tenniük az átfogó állami támogatási honlapon. 2021. június 30-ig be kell nyújtaniuk a Bizottságnak a jóváhagyott programok alapján bevezetett intézkedések listáját, valamint köteles részletes nyilvántartást is vezetni a támogatásokról, melyekből megállapítható, hogy a feltételeket betartották.

Vannak más eszközök is

A Bizottság szerint a kormányok számos módon segíthetnek a bajbajutott vállalkozásokon, anélkül, hogy állami támogatásokra és a Bizottság engedélyére lenne szükség.

Ilyen általános jellegű eszköz lehet például adófizetési kötelezettség (például társasági adó, hozzáadottérték-adó, ÁFA, szociális hozzájárulási adó stb.) felfüggesztése. Fontos azonban, hogy ezt ne szelektív módon tegyék a tagállamok, hanem valamennyi vállalkozásra nézve általános jelleggel.

A tagállamok nyújthatnak magánszemélyeknek is támogatást, amennyiben nem térítették vissza a törölt vagy elmaradt szolgáltatások vagy jegyek ellenértékét, így ellentételezhető akár egy elmaradt utazás értéke vagy egy sporteseményre szóló jegy is.

Továbbra is jogszerűen vezethetők be a csoportmentességi rendelet[7] által rögzített bejelentési kötelezettség alól mentes intézkedések, illetve a de minimis rendeletben[8] meghatározott összeg alatti támogatások.

Versenyre gyakorolt hatások

 

Forrás: saját szerkesztés a Bizottság adatai (2020) alapján

A járványhelyzet negatív gazdasági hatásainak enyhítésére a Bizottság engedélyezte tehát az állami támogatás szabályainak enyhítését. Noha erre a lépésre a vírushelyzetben szükség volt, de széleskörű és hosszútávú alkalmazása valószínűleg torzítja a tagállamok közötti versenyt.

Az engedélyezett támogatási programok arányait tekintve az engedélyezett állami támogatások elsősorban a főbb gazdaságokat érintik: Németországot (a teljes összeg 58% -a), Franciaországot (14%) és Olaszországot (13%).

***

Ez alapján fennáll a kockázata annak, hogy a tagállamok között jelentős eltéreseket eredményeznek a megengedőbb szabályok, hiszen a nagyobb költségvetési kapacitású tagállamok sokkal szélesebb körben tudnak élni a lehetőséggel, és több állami támogatást tudnak kiosztani gazdasági szereplőiknek, mint a kisebbek. Bár a koronavírus járvány megköveteli minden lehetséges eszköz alkalmazását a társadalmi és gazdasági károk enyhítése végett, de számolni kell a belső piacra és a környezetre gyakorolt esetleges negatív hatásokkal is.

 

Készítette: Dr. Széles Krisztina, PhD hallgató

 

Források jegyzéke:

[1] Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSZ) 107. cikk (1) bekezdése

[2] Papp Mónika: Hová tartunk? Az Európai Unió állami támogatási jogának modernizációja. In.: Állam- és Jogtudomány, 4. évf. 59. sz. (2018), 37-62.

[3] EUMSZ. 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja

[4] EUMSZ. 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja

[5] A Bizottság közleménye: az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret a gazdaságnak a jelenlegi COVID-19-járvánnyal összefüggésben való támogatása céljából - itt érhető el: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=OJ:C:2020:091I:FULL&from=EN

[6] Az ideiglenes keretszabály 2020. április 3-án, 2020. május 8-án, június 29-én és október 13-án módosított informális egységes szerkezetbe foglalt változata itt érhető el:

https://ec.europa.eu/competition/state_aid/what_is_new/TF_consolidated_version_amended_3_april_8_may_29_june_and_13_oct_2020_hu.pdf

[7] Lásd: A BIZOTTSÁG 651/2014/EU rendelete a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról

[8] Lásd: A BIZOTTSÁG 1407/2013/EU rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról

Kategória: KormányzásPénzügyi válságEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

EP ajánlás a mesterséges intelligencia jogi és etikai vetületeiről

3 hét 1 nap ago

Az Európai Parlament nemrégiben tartott plenáris ülésén elfogadott egy olyan ajánlást, amelyben a mesterséges intelligenciát és annak etikai, bizalmi kérdéseit rendezte. Az egyre erősödő innováció ellenére ugyanis bár születtek érdemi javaslatok a szabályozás kapcsán, mégis vannak megválaszolatlan kérdések: Ha egy technológia által károkozás történik ki fogja viselni a felelősséget? Mi történne, ha ezek a mesterséges eszközök átvennék az emberek feletti hatalmat?

A vállalkozásoknak és a magánszemélyeknek kiemelt védelemben kell részesülniük az egyre feltörekvő innovatív megoldások felett. Ily módon pedig a mesterséges intelligenciának nem pusztán jogszabályok mentén deklaratívnak lennie, hanem egyben etikai elvek mentén is igazolt szabályozásra van szükség. Az Európai Parlament mindezek alapján egyfajta úttörő szerepet vállalt magára, eddig ugyanis még senki sem foglalkozott a fent említett kérdésekkel. A Parlament által elfogadott ajánlás az alábbi témaköröket érinti:

Szellemi tulajdonjog

Amennyiben az Unió vezető szerephez jutna a mesterséges intelligencia globális szabályozásának kérdésében, fontos, hogy az európai szabadalmak és a szellemi-tulajdon, valamint annak jogi rendszere nem sérülhet. A technológiai fejlesztések ezúton tehát nem helyezkedhetnek szembe az Unió normáival és nem válhatnak az emberek kárára sem. Ily módon deklarálni szükséges azt a tényt, miszerint szellemi tulajdonjoggal kizárólagosan az ember és az ember által létrehozott alkotás bírhat. Az MI ezúton pedig össze sem vethető az emberrel és az általuk készített szerzeményekkel, hiszen jogi személyiséggel sem bír.

Felelősségvállalás a károkozásban

A mesterséges intelligencia jelentős kockázati tényezőket hordoz magában, így egyértelműsíteni kell a felelősségvállalást egy esetlegesen bekövetkező károkozás esetére. Ide a tevékenységi kör tág formái értendőek, hiszen a ténylegesen kivitelezett aktivitás mellett, a virtuálisan megjelenő tevékenységek is potenciális veszélyforrás jelenthetnek. A Parlament ajánlásában mindezek orvoslására egy olyan felelősségbiztosítási rendszer létrehozását vetette fel, mint ami a gépjárművek esetében kerül alkalmazásra, ezzel segítve az átlátható és biztonságos helyzetszabályozást. 

Etikai vetület

Végül, a robotika és egyéb technológia megalkotásával párhuzamosan meg kell határozni azokat a kötelezettségeket és elveket, amelyek mentén a fejlesztés és az innováció megvalósítható. Ez valójában annyit jelent, hogy az MI-vel szemben kifejezett elvárás lesz, hogy azokat minden esetben ember alkossa meg, s az működésükben emberközpontúak legyenek. Legyen biztosíték arra, hogy megkülönböztetés, valamint elfogultságmentes technológiáról van szó, amelynek átlátható a működése és tevékenységében elszámoltatható. Továbbá az adatvédelmi szabályok, s az alapvető jogok betartására minden esetben maradéktalan betartási kötelezettség terhelje őket. Azok a technológiák kapcsán, amelyek már önálló tanulásra is képesek, fontos, hogy a tervezési folyamatban minden egyes részelem úgy legyen megalkotva, hogy annak összes működési pontját ember felügyelje. Fennáll ugyanis annak a kockázata, miszerint, ha egy funkció súlyos vétséget okozna, akkor a technológia feletti kontroll ne vesszen el, s így az ember általi beavatkozással letiltható legyen az önállóan végzett folyamat.

Az elfogadottak alapján határozottan állítható, hogy az Unió a mesterséges intelligencia szabályozásának és fejlesztésének az élére állhat. A témában ugyan legkorábban jövő év elején várható a bizottsági jogalkotási javaslat elfogadása egy az azonban biztos: ha az Unión múlik, a robotok még jó ideig nem fogják uralni a világot.  

Az összefoglalót készítette: Kovács Viktória, joghallgató, DE ÁJK

 

Felhasznált források:

https://24.hu/tech/2020/10/21/europai-parlament-mesterseges-intelligencia-ajanlas-szabalyozas/

https://jogaszvilag.hu/a-jovo-jogasza/ep-a-mesterseges-intelligencia-nem-rendelkezhet-szellemitulajdon-jogokkal/

https://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20201015STO89417/

https://oeil.secure.europarl.europa.eu/oeil/popups/ficheprocedure.do?reference=2020/2012(INL)&l=en

https://oeil.secure.europarl.europa.eu/oeil/popups/ficheprocedure.do?lang=en&reference=2020/2014(INL)

https://oeil.secure.europarl.europa.eu/oeil/popups/ficheprocedure.do?reference=2020/2015(INI)&l=en

 

Kategória: KormányzásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

A fogyasztók nagyobb csoportjának védelme a hírközlési szolgáltatásra kötött szerződések kapcsán

1 hónap 2 hét ago

Bevezető

A tömeges szerződéses kapcsolatok kialakulásának velejárója az általános szerződési feltételek, és a szerződési blanketták alkalmazása. A szabványszerződések kidolgozója által a szerződés tartalma előre meghatározott, a szerződő partner lehetősége arra korlátozódik, hogy vagy elfogadja a szerződési feltételeket, vagy nem köt szerződést.[1]

A közüzemi szolgáltatást jelentős arányban fogyasztók veszik igénybe, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) hatálya alá tartozó előfizetési szerződések elterjedtségével kapcsolatosan kiemelést érdemel, hogy a 2018. év végén tízből mintegy kilenc háztartásban volt mobiltelefon és fizetős tévé, hétben nagyképernyős internet, hatban kisképernyős (telefonos) mobilinternet, ötben pedig vezetékes telefon. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH) közhiteles nyilvántartásában 2018. december 31. napján négyszázharmincnyolc szolgáltató volt megtalálható, mindez nagyszámú előfizetői szerződés és általános szerződési feltétel létét támasztja alá. A fogyasztóvédelmi szabályok érvényesülése ezért ezen tömegesen kötött szerződéseket érintően is többirányú vizsgálat tárgya lehet. Ahogyan arra a tanulmányom címe is utal, nem az egyes fogyasztók által kötött szerződésekkel kapcsolatos egyéni jogérvényesítési lehetőségeket vizsgálom, hanem azt, amikor a szerződő feleken kívüli professzionális szereplő lép fel, és eljárása eredményeként valamennyi érintett fogyasztóra kihatóan érvényesülnek a fogyasztóvédelmi szempontok.

A felek közötti információs aszimmetria, az éles piaci verseny miatt is egyre bonyolultabb, komplexebb termékek (díjcsomagok) megjelenése, az átlagos fogyasztó számára nehezen érthető jogi szabályozás indokolja a hírközlési szférában is a fokozottabb fogyasztóvédelmet.

A tanulmány második felében azt vizsgálom, milyen speciális szabályok léteznek az általános szerződési feltételek tartalma megismerését és elfogadását érintően az elektronikus hírközlési szolgáltatásra kötött szerződések vonatkozásában.

Az NMHH általános szerződési feltételekkel kapcsolatos eljárása

Az Eht. 130. §-a szerint az előfizetői szolgáltatás nyújtásának előfeltétele, hogy a szolgáltató rendelkezzen általános szerződési feltételekkel, amelyet közzé kell tenni és az NMHH-nak is meg kell küldeni. Ez a megküldés azonban nem jelenti azt, hogy a hatóságnak azt jóvá kellene hagynia.[2]

Fogyasztóvédelmi szabályok érvényesülnek azáltal, hogy az NMHH számára ezek vizsgálatát a jogszabály előírja,[3] és eljárása során a hatóság szükség esetén azok tartalma módosítására, kiegészítésére, vagy egyes rendelkezések törlésére is felhívhatja a szolgáltatót. A fogyasztók nagyobb csoportja számára tehát az egyik hatásos jogvédelmi eszköz a hatóság által indított piacfelügyeleti eljárás, melynek eredményeként a hatóság közigazgatási eljárásban határozatot hoz, amelyben a szerződési feltétel alkalmazóját kötelezheti annak módosítására. Így például az általa alkalmazott valamennyi keretszerződésből a szerződés automatikus meghosszabbodására vonatkozó pont törlésére, vagy annak akként történő módosítására kötelezte a szolgáltatót, hogy az az Eht.-nek megfeleljen.[4]

Egy adott ügyben pedig az általános szerződési feltételek megjelölt pontjaiban jogszabálytól (Eht. 134. § [15] bekezdés) eltérően szabályozott, határozott idejű előfizetői szerződések kapcsán alkalmazott jogkövetkezmény vonatkozásában állapította meg a jogsértést a hatóság, és a megállapított jogsértésekre tekintettel a szolgáltatót bírsággal sújtotta, és egyben kötelezte – 30 napon belül – a megjelölt általános szerződési feltételek meghatározott pontjainak jogszabály előírásának megfelelő módosítására.[5]

Másik esetben az előfizetői szerződés jogsértő egyoldalú módosítása miatt kötelezte a hatóság a szolgáltatót arra, hogy kizárólag az Eht. 132. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén módosítsa egyoldalúan a szerződési feltételeket, továbbá arra, hogy a határozat közlésétől számított 30 napon belül a megjelölt általános szerződési feltételeknek egyoldalú szerződésmódosításra és díjszabás feltételeinek egyoldalú módosítására vonatkozó pontját az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályokban rögzített egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezésnek megfelelően módosítsa, és a szolgáltatót bírsággal is sújtotta.[6]

A határozattal szemben fellebbezésnek van helye a hatóság elnökéhez, a másodfokon hozott határozattal szemben pedig közigazgatási perben eljáró bíróság előtt peres eljárás indítható, ahogy ez az általam áttekintett eseti döntésekben is történt. Amennyiben a hatóság határozata a jogszabályoknak megfelel, a szolgáltató keresetét elutasító döntést hoz a bíróság.

Alperes, a másodfokú közigazgatási hatóság döntése – elsőfokú határozatra is kiterjedően történő – hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezésnek is helye lehet a bírósági eljárásban.[7]

A közérdekű kereset

A másik eszköz a fogyasztók védelme érvényesítéséhez a közérdekű kereset előterjesztésének lehetősége, amellyel jelen tanulmányom keretében szeretnék bővebben is foglalkozni.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:105. § (1) bekezdése a közérdekű kereset indításra jogosultak körét meghatározza, a felperesi perbeli legitimáció így például az ügyészt is megilleti. A bíróság ítéletében pedig a kikötés tisztességtelensége mellett, akár attól függetlenül hivatalból is megállapíthat semmisségi okot, összhangban a 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 5. a.) pontjával, mely szerint a bíróság a fél kérelmének helyt adhat akkor is, ha a fél által előadott tények a kérelmet más jogcímen megalapozzák.

Az általam részletesebben is megvizsgált határozatok ügyészi perindítás mellett jogszabályba ütközés illetve tisztességtelenség miatti érvénytelenséget is megállapítottak, az ítéletek rendelkező része pedig a Ptk. 6:105. § (2) bekezdése szerint nemcsak az érvénytelen rész megjelölését és az érvénytelenség megállapítását tartalmazza azzal, hogy a feltétel alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedően állapítja meg azt, hanem erre irányuló kereseti kérelem esetén a közlemény szövegét is, a közzététel módja meghatározásával. Tekintettel arra, hogy az ítéletnek nem a teljes szövege, hanem csak ez a része kerül a nyilvánosság elé, további érdekesség ezen ítéletek rendelkező része megfogalmazását érintően az, hogy a közlemény szövege röviden tartalmazza azokat az érveket melyek a megállapítást alátámasztják. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 20. § (3) bekezdés ac) pontja alapján a közérdekű perek továbbra is a törvényszéki hatáskörbe tartozóak.

A Ptk. a közüzemi szolgáltatások igénybevételére létrejött szerződést a vállalkozási szerződés altípusának tekinti.[8] A közüzemi szolgáltatások közé tartozik a telefon-, mobiltelefon-, internetszolgáltatás. A Ptk. csupán néhány elvi rendelkezést tartalmaz, a szerződés megkötése, létrejötte, tartalma, megszűnése külön jogszabályokban rendezett, jórészt kógens részletszabályokban meghatározott. Az Eht. 127. § (1) bekezdése szerint előfizetői szolgáltatás nyújtásáról a szolgáltató, az előfizető és az előfizetői szolgáltatást igénybe vevő más felhasználó kizárólag előfizetési szerződést köthetnek, amely általános szerződési feltételekből, valamint egyedi előfizetői szerződésekből áll. A következőkben az általános szerződési feltételek megismerésével kapcsolatos kérdéseket vizsgálom.

Az általános szerződési feltételek előfizetői szerződés részévé válásának kérdése

Az Eht. előfizetői szerződésekre vonatkozó rendelkezéseinek olvasása során egy igen érdekes, a Ptk.-ban szabályozottakkal össze nem egyeztethetőnek látszó rendelkezés keltette fel a figyelmem, mely úgy szól, hogy fogyasztói szerződés esetén semmis az egyedi előfizetői szerződés azon rendelkezése, amely szerint az előfizető az általános szerződési feltételeket átolvasta és az abban foglaltakat tudomásul vette.[9] A Ptk. rendelkezése szerint ugyanis ahhoz, hogy az általános szerződési feltétel szerződés részévé váljon szükséges, hogy annak tartalmát alkalmazója megismertesse, és azt el is kell a fogyasztónak fogadnia (Ptk. 6:78. §). Más szabványszerződésekhez képest is speciális ezen rendelkezést tartalmát, értelmét, hatását vizsgálom ezért a következőkben.

Jogszabályba ütközik ezért a bíróság megállapítása szerint érvénytelen az egyedi előfizetői szerződés azon rendelkezése, amely a fogyasztónak az általános szerződési feltétel (ÁSZF) megismerését és elfogadását rögzítő nyilatkozatát tartalmazza. A szolgáltató ezért úgy tud eleget tenni a Ptk. azon előírásának, hogy az általános szerződési feltétel a szerződés részévé váljon, ha külön nyilatkozatba foglalja a fogyasztó elfogadó nyilatkozatát, amelynek arra kell kiterjednie, hogy a szolgáltató az általános szerződési feltételt megismerhetővé tette és azt erre tekintettel a fogyasztó elfogadja. A megismerhetővé tétel a hírközlési törvényben rögzített bármelyik formában történhet.

Az egyedi blankettaszerződés a jogszabály rendelkezésénél fogva az ÁSZF-re vonatkozó ilyen megállapítást tehát nem tartalmazhat, a fogyasztó megfelelő külön tájékoztatása szükséges ugyanis ezen nyilatkozat megtételéhez.

A bírói gyakorlat szerint ugyanakkor a fogyasztónak az ajánlat és az előfizetői szerződés tartalmára vonatkozó blankettában szereplő, annak ismeretét tartalmazó nyilatkozata csupán egyszerű tényállítás, abból jogok, kötelezettségek nem keletkezhetnek, azok tisztességtelensége nem vizsgálható, az nem esik az Eht. hivatkozott (129. § [9] bekezdése) tiltó rendelkezése alá.[10] Az egyedi szerződés blankettaszerződési tartalma a következő általam vizsgált téma a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazása miatti érvénytelenség megállapítása körében kerül részletesebben kifejtésre.

Az ún. blankettaszerződés tisztességtelen feltételeinek vizsgálata

 Az Eht. 127. § (2) bekezdése szerint az előfizetési szerződésekre e törvény rendelkezését és a törvény felhatalmazása alapján kibocsátott előfizetői szerződésekre vonatkozó elnöki rendeletek rendelkezését kell alkalmazni. Az e törvény felhatalmazása alapján kibocsátott előfizetői szerződésekre vonatkozó elnöki rendeletben nem szabályozott esetekre a Ptk. szerződésekre vonatkozó rendelkezései megfelelően irányadók.

Hangsúlyozandó, hogy az egyedi előfizetési szerződésnek is vannak olyan részei, amelyeket az egyik fél – a szolgáltató – a másik fél közreműködése nélkül előre határoz meg, anélkül, hogy reális lehetősége lenne a fogyasztónak arra, hogy azt tartalmilag befolyásolja. Azon kérdés vizsgálatakor, hogy a külön okiratban szereplő általános szerződési feltételek mellett milyen egyéb szerződési feltételek tisztességtelensége vizsgálható, a bíróságnak a Ptk. rendelkezéséből kell kiindulni, így alkalmazandó a Ptk. 6:103. §-a, amely szerint fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a tisztességtelen általános szerződési feltételre vonatkozó rendelkezéseket az e szakaszban foglalt eltérésekkel alkalmazni kell a vállalkozás által előre meghatározott egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre is. A vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták. Ennek hiányában ugyanis a Ptk. 6:77. § (1) bekezdése szerinti általános szerződési feltételen túlmenően az ún. blankettaszerződésekben szereplő kikötések tisztességtelensége is vizsgálható. Az általános szerződési feltétel alkalmazója több szerződés megkötése céljából a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt feltételeket alkot, míg az ún. blankettaszerződésnél ezen célzat nem szükséges, tehát az, hogy több szerződés megkötése érdekében alkalmazza.[11] Az általános szerződési feltételek mellett az egyedi előfizetési szerződési mintát is közzéteszik a szolgáltatók az internetes honlapon, ez utóbbiak pedig blankettaszerződésnek minősülnek.

Az egyedi szerződésben szereplő egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek tisztességtelensége tehát vizsgálható. Az Eht. és a 2/2015. (III. 30.) NMHH rendelet (a továbbiakban: ESZR) a fogyasztó nyilatkozatának rögzítését kötelező jelleggel több témában előírja, a jogszabály keretei között a konkrét tartalmat azonban a szolgáltató határozza meg. A szerződési kikötés tisztességtelensége vizsgálható annak ellenére, hogy az Eht., vagy az ESZR szerint arról a szerződésnek rendelkeznie kell.

Az Eht.[12] szerint a szolgáltató köteles az általános szerződési feltételeket az ügyfélszolgálatán és az internetes honlapján könnyen elérhető módon a nyitó oldalon, tárolható, megjeleníthető és nyomtatható módon ingyenesen közzétenni. A szolgáltató általános szerződési feltételeit tartós adathordozón, vagy elektronikus levélben térítésmentesen vagy az előfizető kérésére nyomtatható formában köteles az előfizetői számára rendelkezésre bocsátani. A bíróság ezért tisztességtelennek találta azt a blankettakikötést, mely szerint kizárólag elektronikus levélként kerül megküldésre az ÁSZF és annak teljes szövege rendelkezésre bocsátására a szerződő fél nem tart igényt.[13] A fogyasztó ugyanis jogszabályban biztosított jogáról mondott le.[14] Ez az előre megfogalmazott joglemondás pedig egyértelműen hátrányos a fogyasztóra, a jogait korlátozza. A Ptk. 6:101. §-a szerint is fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis a fogyasztónak a jogszabályban megállapított jogáról lemondó nyilatkozata.

Záró gondolat

A beavatkozás elengedhetetlen a megbillent egyensúly kiigazítására, az állam közjogi-, illetve magánjogi eszközökkel is védi a fogyasztókat.[15]

A fogyasztók egyenként konkrét szerződésükkel kapcsolatosan tisztességtelen szerződési feltételekre hivatkozáson alapuló igényeiket felperesként, vagy a velük szemben marasztalásra irányuló perben alperesként kifogásként ugyan érvényesíthetik, azonban az ezzel járó ügyintézési feladatokat, költségeket nem mindenki vállalja. A fogyasztók nagyobb tömege számára ezek az általam vizsgált eljárások eredményezhetik a fogyasztóvédelmi szabályok gyakorlatban való érvényesülését, és reményeim szerint kedvező hatásként azt, hogy a szolgáltatók némi önmérsékletet tanúsítanak, és az erőfölényükkel nem élnek vissza. A problémák megelőzése, a bizalom erősítése pedig mindenképpen kedvezőbb az egész társadalom számára.

A fogyasztói jogok érvényesítése szempontjából a legalapvetőbb követelmény az, hogy a szolgáltatók által használt általános szerződési feltételeket a fogyasztók megismerhessék, és annak elfogadásáról ezután a valóságnak megfelelően a tények ismeretében megalapozottan nyilatkozzanak.

 

Készítette: Dr. Czinege Anikó

 

Felhasznált források:

[1] Fazekas Judit (1995): Fogyasztói jogok – Fogyasztóvédelem. Budapest: KJK, 185–186. old.

[2] Lásd a Kúria Kfv.III.37.883/2014/5. számú határozatában kifejtett jogi indokolást.

[3] Eht. 131. § (2) bekezdése.

[4] Lásd a Kúria Kft.II.37.084/2013/6. számú végzésében érintett határozat tartalmát.

[5] Fővárosi Törvényszék K.700.412/2018/8. számú ítélete, melyet a Kúria, mint fellebbezés folytán eljáró bíróság helybenhagyott. A BH 2019. évi 241. számú jogesetben került sor a közzétételére.

[6] Lásd Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28.950/2013/5. határozatával érintett eljárást.

[7] A Kúria Kfv.37.115/2014/5. számú ügyében hozott ítéletének rendelkező részére utalok, amely azonban nem fogyasztókat érintő döntés volt.

[8] Ptk. 6:256. §

[9] Eht. 129. § (9) bekezdése.

[10] A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.396/2016/4. számú határozatában kifejtett jogi álláspont. A döntés jelentőségét mutatja, hogy Rácz Lilla: Blanketták, ÁSZF-ek fogyasztók és tisztességtelenség a Ptk. és az Eht. viszonyában, valamint a Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.396/2016/4. számú határozata tükrében címmel a Polgári jog 2018/11-12.számában jogesetelemzés keretében ismertette a határozatot és foglalkozott a döntés jelentőségével, a Fővárosi Ítélőtábla alaptörvényi rendelkezést is felhívó indokolása meggyőző érveivel és színvonalasságával. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1801102.POJ&celpara=&searchUrl=/jogszabaly-kereso%3Fsorszam%3D%26para%3D%26tipus%3D0POJ%26evszam%3D2018 (Letöltés dátuma: 2020. április 1.)

[11] Wellmann György (2013): Az érvénytelenség. In Wellmann György (szerk.): Polgári jog – kötelmi jog. Első és második rész. A Ptk. magyarázata V/VI. Budapest: HVG-ORAC, 160. old.

[12] Eht. 130. § (2) bekezdése.

[13] Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.622/2017/8. számú ítéletében kifejtett álláspont.

[14] Eht. 130. § (2) bekezdés, ESZR 6. § (1) bekezdése.

[15] Osztovits András (2010): Az általános szerződési feltételek a fogyasztói szerződésekben, a tisztességtelen szerződési feltételek megítélése. In Szikora Veronik (szerk.): Magyar fogyasztóvédelmi magánjog – európai kitekintéssel. Debrecen: Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete, 54. old.

Kategória: KormányzásKözérdekHatósági szolgáltatásokBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Döntött az EUB a Lex CEU-ról

1 hónap 3 hét ago

Az Európai Unió Bírósága 2020. október 6-án ítéletet hozott a magyar országgyűlés által elfogadott nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló 2017. évi XXV. törvényről, amelyet a közvélemény „Lex CEU”-nak nevezett el. A törvény értelmében az olyan felsőoktatási intézmények, amelyeknek a székhelye Európai Gazdasági Térségen kívüli harmadik államban van, csak akkor folytathatnak oktatási és kutatási tevékenységet Magyarországon, ha Magyarország és a székhely szerinti származási ország között létrejött ilyen nemzetközi szerződés, illetve, ha a székhely szerinti államban is folytatnak ilyen tevékenységet. Az EUB szerint azonban az oktatási és kutatási tevékenység származáshoz kötése nem egyeztethető össze a WTO keretében az Európai Unió által is aláírt GATS XVII. cikkével, illetve az Alapjogi Charta 13., 14., és 16. cikkével. Az a követelmény pedig, amely szerint a felsőoktatási intézményeknek a székhely szerinti államban is folytatniuk kell oktatási és kutatási tevékenységet az EUB szerint nem csak az EGT- kívüli országok tekintetében sérti az uniós jogot, hanem az EGT-n belüli tagállamok tekintetében is.

Az EUB az ítéletét egy kötelezettségszegési eljárás eredményeként hozta meg. Az eljárást a Bizottság kezdeményezte Magyarországgal szemben, mivel megítélése szerint Magyarország a 2007. XXV. törvény elfogadásával nem teljesítette több uniós jogi rendelkezésből eredő kötelezettségét. Magyarország mind a felszólító levélben, mind az indoklással ellátott véleményben foglalt kötelezettségszegést vitatta. A Bizottság indoklással ellátott véleményében azt állította, hogy mivel Magyarország az EGT‑n kívüli külföldi felsőoktatási intézmények számára az oktatási szolgáltatások nyújtásának feltételeként nemzetközi szerződés megkötését írja elő, nem teljesítette a GATS XVII. cikkéből eredő kötelezettségeit. Továbbá Magyarország nem teljesítette a 2006/123 irányelv 16. cikkéből, és az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkből eredő kötelezettségeit sem, mivel külföldi felsőoktatási intézmények számára olyan követelményt ír elő, mely szerint a származási országukban is kell felsőoktatási képzést nyújtaniuk. Mivel Magyarország nem szüntette meg a Bizottság által küldött indoklással ellátott véleményben foglalt kötelezettségszegéseket, ezért a Bizottság Magyarországgal szemben kereset nyújtott be az Európai Unió Bíróságához.

Magyarország a Bizottság által megindított kötelezettségszegési eljárást több okból is vitatta. Magyarország egyrészt, azért tartotta elfogadhatatlannak az eljárást, mert a pert megelőző eljárás során a Bizottság túl rövid határidőket írt elő, másrészt azért, mert Bizottság intézkedése mögött politikai indítékok húzódtak meg. Az EUB viszont mindkét állítást elutasította, azzal az indoklással, hogy a rövid határidőket a vitatott rendelkezések közvetlen hatálybalépése tette szükségessé; illetve a Bizottság azokat az észrevételeket is elfogadta és figyelembe vette, amelyet Magyarország a határidő lejárta után nyújtott be. A második állítás vonatkozásában pedig a Bíróság az ítélkezési gyakorlatára hivatkozott, amely szerint a Bizottság teljes mérlegelési jogkörrel rendelkezik abban a tekintetben, hogy megindítja-e vagy sem a kötelezettségszegési eljárást.

Magyarország továbbá vitatta az EUB joghatóságát is, mivel az ügy a GATS rendelkezéseinek megsértésére vonatkozott, ami viszont egy nemzetközi szerződés, így szerinte annak értékelése, hogy a törvény összeegyeztethető-e Magyarország GATS szerinti kötelezettségvállalásaival nem az EUB, hanem a WTO vitarendezési testületeinek kizárólagos hatáskörébe tartozik. Emellett Magyarország álláspontja szerint a vitatott rendelkezések a felsőoktatás területét is érintik, amely terület nem tartozik az Európai Unió kizárólagos és megosztott hatáskörei közé.

A Bíróság elutasította mindkét érvet azzal indokolva, hogy a GATS egy az EU által kötött nemzetközi megállapodás, amely így az uniós jog szerves részét képezi; illetve, hogy az ügy nemcsak a felsőoktatás területét érinti, hanem az oktatási szolgáltatások kereskedelmét is, amely a közös kereskedelempolitika szerves részét képezi, mely már az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az EUB és a WTO vitarendezési rendszerének kapcsolatát illetően, a Bíróság hangsúlyozta, hogy abban a kérdésben való döntés meghozatala, hogy egy tagállam megsértette-e a GATS-ot nemcsak a WTO szerveinek hatáskörébe tartozik, hanem Európai Unióéba is, mivel az EU, mint a WTO szerződő fele, csak így tudja teljes területén biztosítani a WTO szabályainak betartását. A Bíróság rámutatott arra is, hogy az EU nemzetközi felelőssége is felmerülhet, ha egy tagállam elmulasztja teljesíteni a GATS szerinti kötelezettségeit.

A Bíróság az ügy érdemében először azt a követelményt vizsgálta meg, amely szerint külföldi felsőoktatási intézmény akkor folytathat oktatási és kutatási tevékenységet Magyarországon, ha Magyarország és a székhely szerinti származási ország között kötöttek ilyen nemzetközi szerződést. Ezzel a követelménnyel kapcsolatban az EUB kijelentette, hogy további olyan feltételeket támaszt a külföldi felsőoktatási szolgáltatókkal szemben, amelyeket nehéz teljesíteni, ugyanis ahhoz, hogy az előírt szerződés megköthető legyen a megállapított határidő lejárta előtt, nagyrészt a magyar hatóságok mérlegelésén alapuló közreműködés kell, továbbá bizonyos esetekben - különösen a szövetségi államok esetében - a szerződés megkötése lehetetlennek is bizonyulhat. Ennek alapján a Bíróság megállapította, hogy ez a követelmény a Magyarországon letelepedett felsőoktatási szolgáltatók javára módosítja a verseny feltételeit. Magyarország ugyan az intézkedés igazolásaként a GATS XIV. cikkére hivatkozott, azt állítva, hogy a követelmény a közrend védelme és a megtévesztő gyakorlatok megelőzése érdekében szükséges, a Bíróság azonban elutasította ezt, mivel Magyarország nem szolgáltatott kellő érveket ennek igazolására.

Másodszor a Bíróság megvizsgálta azt a követelményt is, amely szerint külföldi felsőoktatási intézménynek oktatási tevékenységeket a származási államban is kell kínálniuk. A Bíróság itt az EGT-n kívüli államok tekintetében arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország nem teljesítette a GATS XVII. cikke szerinti kötelezettségeit, ami versenyhátrányt eredményezett a követelménnyel érintett intézmények számára. Az EGT tagállamokban székhellyel rendelkező felsőoktatási intézményeket tekintetében pedig azt állapította meg, hogy az intézkedés mind az EUMSZ 49. cikkében foglalt letelepedés szabadságának, mind a 2006/123 / EK irányelv 16. cikkében szabályozott szolgáltatásnyújtás szabadságának indokolatlan korlátozását jelentette. Magyarország ezt elsősorban azzal indokolta, hogy ez szükséges a felsőoktatás magas színvonalának biztosításához, amellyel kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy a származási államban történő oktatási tevékenység puszta megkövetelése semmilyen módon nem befolyásolja a kínált oktatás minőségét Magyarországon, így ez a cél nem igazolhatja a szóban forgó követelményt.

Végül a Bíróság megvizsgálta, hogy a szóban forgó követelmények összeegyeztethetők-e az EU Alapjogi Chartájának 13. cikkével, 14. cikkének (3) bekezdésével és 16. cikkével. Ennek az összehasonlításának az alapja az volt, hogy az ügy arra vonatkozott, hogy Magyarország nem teljesítette a GATS XVII. cikkéből eredő kötelezettségeit, mely az uniós jog részét is képezi, így Magyarország uniós jogot hajtott végre, melynek során meg kell felelnie az Alapjogi Chartában foglalt alapvető jogoknak is. A Bíróság az akadémiai szabadságról szóló 13. cikket illetően megállapította, hogy ezek az intézkedések képesek voltak veszélyeztetni az érintett intézmények autonóm működését, ezért összeegyeztethetetlennek bizonyultak a Charta 13. cikkével. Ezenfelül az intézkedések a Charta felsőoktatási intézmények alapítását védő 14. cikkének (3) bekezdését és 16. cikkét is sértik, mivel a vitatott intézkedésekről kiderült, hogy azok e rendelkezésekben foglalt jogokba való beavatkozást jelentenek.[1]

Az ítélet értelmében a „lex CEU” -t a magyar parlamentnek hatályon kívül kell helyeznie,[2] viszont mivel a döntés túl későn született meg, így azt már nem tudta meg akadályozni, hogy a CEU az oktatás helyszínét ne helyezze át Budapestről Bécsbe.[3] Azonban az ítéletnek a CEU-t érintően annyi következménye mindenképpen van, hogy a döntés meghozatala után a CEU rektora bejelentette, hogy noha az egyetem továbbra is Bécset tekinti új otthonának, de a Budapesti campust új programok köztük a CEU Demokrácia Intézet fogadására is használni fogják.[4]

A döntés másik esetleges következménye lehet, hogy ha a magyar kormány nem teljesíti az ítéletben foglaltakat, akkor az Európai Bizottság újabb, pénzügyi szankciók kiszabására irányuló keresetet indíthat Magyarország ellen.[5]

 

Az összefoglalót készítette: Dr. Soltész Péter Ádám

 

Források:

[1] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=232082&pageIndex=0&doclang=hu&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=10861984 (2020.11.01.)

[2] https://hvg.hu/gazdasag/20201006_Az_Europai_Birosag_elkaszalta_a_Lex_CEUt (2020.11.01.)

[3] https://publicgoods.eu/ecj-delivers-ruling-incompatibility-eu-law-lex-ceu (2020.11.01.)

[4] https://444.hu/2020/10/06/uj-intezetet-alapit-magyarorszagon-a-ceu-de-becset-sem-hagyjak-ott (2020.11.01.)

[5] https://hvg.hu/gazdasag/20201006_Az_Europai_Birosag_elkaszalta_a_Lex_CEUt (2020.11.01.)

Kategória: AlapjogokKormányzásKötelezettségszegési eljárásEurópai UnióFelsőoktatásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Újabb zöld gondolatok az élelmiszer-fogyasztás klímavédelmi vonatkozásairól

2 hónap ago

Állati jó – ezzel a felütéssel kezdődik Dr. Bányai Orsolya nyári blogbejegyzésének címe, melyben az élelmiszertermékek környezeti hatásairól és azok csökkentésének lehetőségeiről ír. Kutatócsoportunk idén zár egy négyéves projektet, melynek eredményei megerősítik a bejegyzés főbb üzeneteit. Az élelmiszerfogyasztás folyamata az összes természeti erőforrás felhasználásának egy-ötödét indukálja és az üvegházhatású gázok kibocsátásának közel egy-harmadáért felelős. A szakirodalommal összhangban mi is úgy találtuk, hogy az étrend elsődleges jelentőségű a környezeti hatások szempontjából. Az utóbbi hetek hírei alapján egyértelműnek tűnik, hogy a világ legjelentősebb társadalmi-gazdasági pólusaiban (USA, Kína, EU, UK) megszületett végre a politikai elhatározás a „zöld fordulatra”. Jelen írásunkban a továbbiakban röviden összegezzük, hogy mely témák lehetnek kulcsfontosságúak környezetpolitikai szempontból az élelmiszerek piacán.

A legegyértelműbb az étrend kérdése. Számtalan életciklus- és környezeti lábnyom-elemzés bizonyítja, hogy az állati eredetű termékek természeti erőforrásigénye és környezeti hatása jelentősen meghaladja a növényi eredetű termékekét. A döntéshozók „érzéketlensége” a téma iránt érthetetlen, hiszen az étrendünk átalakulása komoly népegészségügyi előnyökkel is járhat, így hosszú távon nem csak ökológiai, hanem mind társadalmi, mind gazdasági szempontból igen jelentős. Ebben a tekintetben az elmúlt évek politikai beavatkozásai teljesen ellentétes irányt követtek hazánkban. Mára a legtöbb állati eredetű termék kedvezményes áfakörbe tartozik, elsődlegesen a termékpályák kifehérítésének és a fogyasztói árak csökkentésének céljával. Az áfa-elkerülés elleni küzdelemnek ugyanakkor ennél kevésbé piactorzító eszközei is sikerrel kerültek alkalmazásra az elmúlt években (EKÁER, online pénztárgépek), ahogy az ÁSZ elemzésében ezt ki is emeli. Valószínű tehát, hogy a hangsúly mindvégig a mennyiségi ösztönzésen volt, mely a számok alapján sikeresen zajlott – egészen az elmúlt időszakban meglóduló inflációs folyamatok beindulásáig. Bár arra vonatkozó elemzést nem végeztünk, hogy ez mennyiben tulajdonítható a kedvezményes áfa, illetve általában a jövedelem emelkedésnek, az látható, hogy például a zöldség-gyümölcs fogyasztás ezzel párhuzamosan csak kis mértékben emelkedett. Az olvasóra bízzuk annak megítélését, hogy a kormányzati kommunikációban mennyire jelennek meg az élelmiszerekkel kapcsolatos egészségi és környezeti megfontolások, avagy éppen az ellenkezőjük a jellemző.

Az élelmiszerfogyasztás egy másik nagy kihívása az élelmiszerhulladékok magas arányának csökkentése. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet 2013-as, forrásoldali elemzése szerint évi 566 ezer tonna élelmiszerhulladék keletkezett hazánkban; a NÉBIH friss, 2020-as, lakossági felmérésen alapuló becslése szerint 650 ezer tonna körüli lehet az élelmiszerhulladék mennyisége. Ez az élelmiszerfogyasztás tömegének kb. 15%-a. Ezek a számok azonban valószínűleg jelentősen alábecsültek. A FAO és a World Resources Institute elemzései szerint a Szub-Szaharai térség élelmiszerhulladékai is meghaladják a 150 kg/fő/év mennyiséget. A fejlett országokban a hulladékképződés aránya 50% körüli a teljes ellátási lánc tekintetében, melyen belül a legjelentősebb tényező a háztartási hulladékképződés. Annak ellenére, hogy globálisan a hulladék csupán 14%-a állati eredetű termék, az állati és növényi termékek természeti erőforrásigénye között megfigyelhető nagyságrendnyi különbség miatt ezek jelentősége kiemelkedő környezetvédelmi szempontból.

De mi a helyzet a „fogyassz hazait” örökérvényű jelmondattal körülírható narratívával, ami az élelmiszer globalizált termékpályáihoz köti a környezeti hatások jelentős részét? A FAO adatai szerint a globális élelmiszer-ellátás 1995 és 2013 között 50%-kal, miközben a népesség egy-negyedével bővült. Az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás tehát nőtt, és ezzel párhuzamosan egyre hatékonyabbá vált a termékek előállítása. Számításaink szerint az élelmiszerfogyasztás teljes anyagigénye (anyaglábnyom) a termeléshez képest visszafogottan, 34%-kal nőtt. Mindezt három jelenség együttes hatása tette lehetővé. Egyrészt ebben az időszakban a fehérjefogyasztás csupán 12%-kal emelkedett, mivel a fejlődő országokban az élelmiszerfogyasztás növekedése még nem járt, illetve jár együtt az étrend szerkezeti átalakulásával – Kína kivételével, ahol a húsfogyasztás mára eléri az európai szintet. Másrészt, a technológiai anyaghatékonyság egy-tizedével javult globálisan. Végül pedig az élelmiszerimport mennyisége nagyon gyors ütemben emelkedett a fenti időszakban, 92%-os növekedés után immár az összes fogyasztás tömegének közel egy-harmadára tehető, ezen termékek anyaglábnyoma viszont az összesnek csak 11%-a.

Mivel az élelmiszervertikumban az éghajlati tényezők szerepe kiemelkedő, az élelmiszertermékek nemzetközi kereskedelmében a komparatív előnyök hatása erőteljesen érvényesül, mint ahogy ezt egyes elemzések be is mutatják. Másképp fogalmazva, a természeti erőforrások eloszlása a Földön egyenlőtlen, legyen szó édesvízről, termőföldről, foszforról stb. Ezek a különbségek kereskedelem révén a hazai termelésnél hatékonyabban áthidalhatók. Egy korábbi elemzésünkben erre Magyarország példáján is rámutattunk. Mindezek alapján a nemzetközi kereskedelem képes a népességnövekedésnek és a fogyasztási szerkezet változásának ellenében visszafogni az élelmiszerfogyasztás természeti erőforrásigényének bővülését. Fontos viszont azonnal kiegészíteni ezt az állítást két feltétellel: egyrészt mindez csak a fogyasztás aktuális szintjén érvényes, hiszen a kereskedelem logikája alapján eleve olyan fogyasztási színvonal válik lehetővé, ami saját erőforrásokra alapozottan nem lenne elérhető a társadalom számára, így a kereskedelem önmagában szükségszerűen növeli az igényeket. Másrészt, a globális kereskedelmi folyamatoknak – és ez nem csak az élelmiszerekre érvényes – számos, egyértelműen negatív társadalmi és környezeti hatása is van, mint például az erdőirtások, a gyermekmunka, biodiverzitás csökkenése és más súlyos konfliktusok.

Azért bővült a fenti időszakban olyan intenzíven az élelmiszerek nemzetközi kereskedelme világszerte, mert a költségeket alakító termelési tényezők között jelentős különbségek voltak/vannak. Az viszont már egyáltalán nem mindegy, hogy ezek a különbségek „természetes” eredetűek, mint például a magas napsütéses órák száma, vagy a jó minőségű termőtalaj; avagy „mesterségesek”, mint a természeti tőke pusztítása erdőirtásokkal, túlzott növényvédőszer használattal, vagy ordító társadalmi igazságtalanságok hozadékai. A nemzetközi kereskedelem tehát – adott fogyasztási szerkezet mellett – lehetőség az erőforráshasználat és a környezeti hatások csökkentésére, aminek viszont a szabályozási kérdései elsődleges jelentőségűek. Ezek keretéül az egyes termékek esetén már ma is megfigyelhető fogyasztói tudatosság mellett (Fair trade mozgalmak) leginkább a nemzetközi kereskedelmi megállapodások szolgálhatnának világszerte.

Akármilyen hosszú is legyen az élelmiszerek globális ellátási lánca, a végén a fogyasztó található. Sem a hulladékok mennyisége, sem a szójaültetvényekért felperzselt erdőségek problémája nem lenne annyira kilátástalan, ha az étrendünkben jelentős változásokat tudnánk elérni. Ezek alapján azt gondoljuk, hogy az egészséges és kevésbé környezetterhelő étrend sokkal több szót érdemelne mind a környezetpolitikai, mind a népegészségügyi diskurzusban, mint az napjainkban megfigyelhető.

 

Készítette: Dombi Mihály, Karcagi-Kováts Andrea, Bauerné Gáthy Andrea
DE GTK

A kutatás a „Az élelmiszer-fogyasztás természeti erőforrás-igénye a társadalmi metabolizmus szempontjából” című projekt keretében, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – NKFIH (K-115851) támogatásával valósult meg.

 

Kategória: KormányzásKözjószágKörnyezetvédelemBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Európai minimálbérre vonatkozó uniós irányelv-javaslatot terjesztett elő az Európai Bizottság

2 hónap 1 hét ago

Az európai minimálbérekre vonatkozó uniós irányelv-javaslatot terjesztett elő az Európai Bizottság. A javaslat célja az Európai Unión belüli munkavállalók tisztességes megélhetésének, és méltányos minimálbérének biztosítása, bárhol is dolgozzanak az uniós munkavállalók – közölte Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Bár javaslat szakpolitikailag megosztó, ugyanakkor a járványhelyzet munkaerőpiacra gyakorolt hatása miatt nagyon is aktuális.

A megfelelő szintű minimálbérnek nemcsak a társadalomban van pozitív hatása, de a gazdaságban is előnyökkel jár, hiszen a jövedelmi egyenlőtlenségeket csökkenti, a munkavállalásra még inkább ösztönöz, segít fenntartani a belföldi keresletet, a tisztességes bért fizető munkaadókat védelemben részesíti, méltányosabb uniós munkaerőpiacot eredményez, illetve a megfelelő szinten megállapított minimálbér hozzájárul a nemek közötti bérszakadék csökkenéséhez is.

A szociális jogok európai pillérének 6. alapelve, amelyet valamennyi uniós vezető jóváhagyott, kimondja, hogy: „a munkavállalóknak joguk van tisztességes megélhetést nyújtó, méltányos bérezésben részesülni. Megfelelő összegű minimálbérről kell gondoskodni annak érdekében, hogy a munkavállalók a keresetükből – az adott országban uralkodó gazdasági és szociális viszonyok közepette – ki tudják elégíteni saját szükségleteiket és családjuk szükségleteit, egyúttal pedig biztosítani kell a munkaerőpiaci részvétel lehetőségét, és ösztönözni kell az álláskeresést. Meg kell akadályozni, hogy azok, akik dolgoznak, szegénységben éljenek. A béreket az adott ország szabályaival és gyakorlatával összhangban, átlátható és kiszámítható módon kell megállapítani, tiszteletben tartva a szociális partnerek autonómiáját.”

A koronavírus-járvány megtörte az Európai Unióban a pozitív munkaerőpiaci folyamatokat, s az így kialakult válsághelyzet az egyes társadalmi csoportokat is érintette. A járvány kitörése előtt az Európai Unióban pozitív folyamatokat láthattunk, hiszen a munkanélküliség csökkent, javult az emberek életkörülménye, illetve a közpénzügyek is jól alakultak. Von der Leyen azt mondta, hogy a koronavírus-járvány okozta válsághelyzetből történő fellendüléshez az szükséges, hogy az Európai Unióban a tisztességes megélhetés biztosított legyen, mert ez szükséges a méltányos és erős gazdaság megteremtéséhez és ebben a folyamatban a minimálbérek lényeges szerepet játszanak.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke így fogalmazott: „A megfelelő minimálbérre vonatkozó mai javaslat fontos üzenete, hogy a munka méltóságát válság idején is védelmezni kell. Sokak munkája ugyanakkor még mindig nincs kellően elismerve. A dolgozó embert megilleti a garantált bérminimum és a tisztességes megélhetés. A mai javaslat a minimálbérek olyan keretrendszerének kialakítását szorgalmazza, amely teljes mértékben tiszteletben tartja a nemzeti hagyományokat és meghagyja a szociális partnerek szabadságát. A javuló munkafeltételek és életkörülmények nemcsak a munkavállalók érdekét szolgálják, hanem védik a tisztességes bért fizető munkaadókat is, továbbá megteremtik a méltányos, inkluzív és reziliens helyreállítás alapjait.”

A Bizottság szerint a méltányos minimálbér bevezetésére azért van szükség, mert az Európai Unióban sokan szegénynek számítanak úgy is, hogy dolgoznak, tehát egy „dolgozói szegénységben” élnek. A jelenlegi válság főleg azon ágazatokat érintette hátrányosan, ahol alacsony keresetű munkavállalók találhatóak- ilyen például a kiskereskedelem.

A dolgozó embert megilleti a garantált bérminimum, akár jogszabályban előírt minimálbér, akár kollektív szerződések által meghatározott bér formájában. Minimálbér-rendszerek minden tagállamban léteznek. 21 olyan tagállam van, ahol nemzeti jogszabály rögzíti a minimálbér szintjét és 6 olyan tagállam található, ahol pedig kollektív szerződések által van meghatározva a garantált bérminimum.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem egy egységes európai minimálbér bevezetését szorgalmazná az Európai Bizottság, hanem azt, hogy egy keretet hozzanak létre a minimálbérek védelmének és hozzáférésének javítására az EU-ban, így minden tagállamban méltányos fizetéshez juthatnának a minimálbéren élők. A szubszidiaritás elvét ezen javaslat elismeri, mely elv célja az EU és az uniós országok megosztott hatásköreibe tartozó területeken történő beavatkozás legmegfelelőbb szintjének meghatározása, illetve célja az EU és polgárai közelítése a helyi szintű fellépés garantálásával, így a Bizottság tiszteletben tartja a tagállamok hatásköreit és igazodik hozzájuk. Nem határoz meg közös minimálbérszintet a tagállamok számára, csupán kijelöli a követendő minimumszabályokat, meghatározza, hogy miképpen biztosítható a minimálbérek megfelelő szintje, javaslatot tesz a minimálbér ingadozások kiküszöbölésére, valamint ellenőrzési mechanizmusok bevezetésére és a tagállami keretek hatékony alkalmazására.

Így is lesznek azonban eltérések a gazdagabb és szegényebb országok között.

Nicholas Schmit, a foglalkoztatásért és a szociális jogokért felelős uniós biztos a közös minimálbérszint kérdésével kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy nem lehetséges azonosság a minimálbér tekintetében a tagállamok között, mivel azok eltérő gazdasági teljesítménnyel bírnak, így a javaslat célja az, hogy egyes tagállamok felzárkózzanak és csökkenjenek így a különbségek.

A Bizottság közleménye szerint a tagállamok nagy részében a minimálbér szabályozása nem megfelelő, mert hiányosságok találhatóak a garantált bérminimum védelmének biztosítása területén, továbbá a munkavállalók minimális juttatása sem éri el a megfelelő szintet. Az irányelv alapján ezért az országoknak meg kell teremteniük a megfelelő szintű minimálbér feltételeit, valamint egyértelmű és stabil kritériumait. Továbbá az irányelv javaslatot tesz a strukturált párbeszéd és ellenőrzési mechanizmus bevezetésére, így eszerint a tagállamoknak éves jelentést kell készíteniük a minimálbért érintő intézkedéseikről, a minimálbér védelméről, amelyet a Bizottságnak meg kell küldeniük, ezzel biztosítva azt, hogy a munkavállalókat ténylegesen megillesse a minimálbér, illetve a tisztességtelen versennyel szemben is védelmet lehessen nyújtani.

Végezetül pedig a Bizottság a javaslatban hangsúlyozza, hogy szeretné, ha előmozdítanák a kollektív tárgyalásokon alapuló bérmegállapítást, ugyanis a dolgozók ott érezhetik magukat nagyobb biztonságban, ahol erősebbek a jogaik a kollektív szerződésekben. Azokban az országokban, ahol a kollektív tárgyalások elterjedtebbek, kisebb az alacsony bérű munkavállalók aránya.

Valdis Dombrovskis, az emberközpontú gazdaságért felelős ügyvezető alelnök az alábbiakat emelte ki: „A mai napon előterjesztett javaslat célja, hogy a munkavállalók tisztességesen meg tudjanak élni az EU-ban, függetlenül attól, hol dolgoznak. A szociális partnereknek döntő szerepet kell játszaniuk a nemzeti, illetve helyi szintű béregyeztetések során. Meg kívánjuk adni nekik a szabad bértárgyalás lehetőségét, és ahol ez nem lehetséges, keretet biztosítunk a tagállamok számára a minimálbérek szintjének megállapításához.”

Magyarországon Dobrev Klára, a DK képviselője kijelentette, hogyEzt ígértük, és mi teljesítjük az ígéreteinket. Elértük, amit még soha senki. Lesz olyan szabály az Európai Unióban, ami közvetlenül hat az emberek életszínvonalának emelésére. A szociális Európa többé nem álom, mert valóban elkezdődött a felépítése. Az európai minimálbérről szóló szabályok alól egyetlen tagállam sem bújhat ki. Azokat minden uniós ország kormányának kötelező lesz betartani.”

 

Az összefoglalót készítette: Szabó Sarolta, joghallgató, DE ÁJK

 

Források:

  1. https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/IP_20_1968
  2. https://ec.europa.eu/commission/priorities/deeper-and-fairer-economic-and-monetary-union/european-pillar-social-rights/european-pillar-social-rights-20-principles_hu
  3. https://index.hu/belfold/2020/10/28/az_europai_minimalber_bevezeteset_javasolja_az_europai_bizottsag/
  4. https://www.portfolio.hu/gazdasag/20201028/az-europai-bizottsag-az-europai-minimalberekre-vonatkozo-unios-iranyelv-javaslatot-terjesztett-elo-454862
  5. https://hvg.hu/gazdasag/20201028_Europai_minimalberjavaslat_tisztesseges_megelhetest_de_nem_ugyanannyi_penzbol

 

 

Kategória: KormányzásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Amerikai elnökválasztás hatása az éghajlatváltozás elleni küzdelemre 2.0

2 hónap 2 hét ago

Régen volt az USA-ban olyan elnökválasztás, amelyiket ennyien nyomon követtek volna világszerte, mint a mostanit. A választások eredményének hatalmas jelentősége van több szempontból is, így például USA-EU külkereskedelmi kapcsolatait tekintve vagy a Párizsi Klímaegyezmény - és ezáltal a globális környezetvédelmi célok – vonatkozásában. Az új elnök már kijelölte politikai irányvonalának legfőbb támpilléreit, amelyik közül az egyiket, egy a múlt szerdán (2020.november 04.) közétett Twitter bejegyzés is sejtetni enged. Az előző elnök – Donald Trump  - is kedvelt megnyilvánulási fórumának tekintette a Twitter közösségi oldalt, amelyet úgy néz ki, a hivatalba lépni készülő utódja is átvesz majd.

Előzmények

2017-ben az „Az amerikai elnökválasztás hatása az éghajlatváltozás elleni küzdelemre - Globális felmelegedés, mint létező probléma?” című blogbejegyzésünkben már írtunk arról, milyen nagy jelentősége van annak, hogy az Amerikai Egyesült Államokban milyen szakpolitikai irányvonalakat követő elnök teszi le a beiktatási esküt. 2016. novemberében az éghajlatváltozás elleni küzdelem mellett elkötelezett Barack Obamát (2009–2017) váltotta a környezetvédelem kapcsán szkeptikusabb Donald Trump (2017-2021).[1]

Obama már 2009-ben határozottan elkötelezte magát a klímaváltozás elleni küzdelem oldalán, és kulcsfontosságú szerepet játszott a 2015-ös párizsi klímaegyezmény megalkotásában is. Azonban annak ellenére, hogy nemzetközi szinten a klímaváltozás elleni harc kiemelkedő szószólója volt, ezzel kapcsolatos belpolitikai ideológiai vitákat nem sikerült elsimítania.[2]

Donald Trump már a kampánya során is jelezte, hogy megválasztása esetén az USA ki fog lépni a Párizsi Klímaegyezményből - mivel véleménye szerint az átverés, és csupán Kína találta ki - azonban kevesen gondolták, hogy a hivatali idejében ekkora figyelmet szentel majd ennek a szakpolitikai területnek. 2017 január 20-ai beiktatásával egyidejűleg a Fehér Ház honlapját is frissítették, és eltűnt az Obama ciklus során külön létrehozott – amerikai és nemzetközi lépéseket tartalmazó - környezetvédelmi aloldal.

Miután Trump Twitter üzenetek formájában is kifejtette – éghajlatváltozás valódiságát firtató - véleményét, 2017 június 01-én bejelentette, hogy az USA felmondja a Párizsi Klímaegyezményt.

 

A kilépési nyilatkozatot nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel, így e körben létrehozták a „we are still in” mozgalmat, amelyben több mint 100 város, 9 állam, 900 vállalkozás és 183 egyetem vett részt. A vállalkozások között olyan nagy gazdasági szempontból domináns szereplők szerepelnek, mint a Facebook, Tesla, Apple vagy a Google. A mozgalom tagjai továbbra is kötelezőnek ismerték el - magukra nézve - a klímamegállapodást.[3]

Jelen és a várható jövő

Az Párizsi Megállapodásban meghatározott kilépési időtartam 2020. november 04-én járt le, így az USA már hivatalosan sem részes állama az egyezménynek.

A 2020-as amerikai elnökválasztáson Donald Trump ellenfele a demokrata Joe Biden kampányában többször jelezte, hogy megválasztása esetén az országot visszavezeti a nemzetközi dokumentumhoz, továbbá vállalja, hogy az USÁ-t 2050-ig klímasemlegessé teszi, támogatja a megújuló energiaforrások elterjesztését és egyéb környezetvédelmet elősegítő intézkedéseket ösztönöz.

Szerda este (2020. november 04-én), a kilépés megtörténtének napján, Twitter üzenetben megerősítette korábbi állítását.[4] „Ma a Trump-kormány hivatalosan is kilépett a párizsi klímaegyezményből. Pontosan 77 nap múlva egy Biden-kormány ismét csatlakozni fog hozzá.”

Mindenesetre, ami a jövőt illeti pozitív az új elnök megnyilvánulása, azonban nem tekinthetünk el azoktól a nehézségektől, amelyekkel Obama is szembesült az elnöki ciklusa alatt. Több a versenypiacon vezető szerepet betöltő vállalat kiállt – „we are still in” - a Párizsi Klímaegyezmény mellett, azonban vannak annak ellenzői is. A kérdés tehát belpolitikailag rendkívül érzékeny és éppen ezért kérdéseket vet fel, hogy az új elnök, hogyan és milyen hatékonyan tud eredményeket elérni, a fennálló konfliktusok és eltérő érdekek figyelembevétele mellett.

Készítette: Dr. Lovas Dóra, tudományos munkatárs, MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport.

Felhasznált források:

[1] Szőke Diána: Az amerikai energia- és klímapolitikaBarack Obama elnöksége alatt, Külügyi Szemle, Különszám, 2017. 108-121. https://kki.hu/assets/upload/08_-_Szoke_Diana.pdf

[2] Michelle Bentley – Jack Holland: The Obama Doctrine: A Legacy of Continuity in US Foreign Policy? London: Routledge, 2016. 5. o.

[3] Magyar Nemzeti Bank, Az USA Párizsi Klímaegyezményből való kilépésének hatásai, https://www.mnb.hu/letoltes/az-usa-parizsi-klimaegyezmenybol-valo-kilepesenek-kovetkezmenyei.pdf (2020.11.06.)

[4] https://www.elobolygonk.hu/Klimahirek/Klimavedelem/2020_11_06/joe_biden_elkotelezte_magat_a_parizsi_klimaegyezmenyhez_torteno_visszateres_mellett/fb?fbclid=IwAR1y0Tc9bzYuHT1dHXa1PRrEHAV4kR2yyTucuH5zhZ-XF4mnuj90ZhGWu0Q (2020.11.06.)

Kategória: KormányzásKörnyezetvédelemBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Főtanácsnoki indítvány alapján nem sérti az uniós jogot a lengyel kiskereskedelmi adó és a magyar reklámadó szabályozása

2 hónap 3 hét ago

A 2020. október 15-ei indítványában Juliane Kokott főtanácsnok azon véleményét fejtette ki, miszerint a lengyel kiskereskedelmi adó és a magyar reklámadó nem sérti az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogot. Az ügyben azt vizsgálták, hogy az állami támogatások jogával ellentétesek-e a vállalkozások progresszív szerkezetű adóval (a lengyel kiskereskedelmi adó és a magyar reklámadó) való megadóztatása. A főtanácsnok indítványozza, hogy a Bíróság utasítsa el a Bizottság fellebbezését, továbbá hagyja helyben a Törvényszék ítéleteit.

Előzmények

 2014. június 11‑én Magyarország elfogadta a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvényt. A törvénnyel az elért nettó árbevétel utáni sávosan progresszív, új különadót vezetett be a reklámok Magyarországon történő közzétételéből származó bevételekre. A törvény az első adóévre vonatkozóan átmenetileg előírta az előző év esetleges veszteségei arányos levonásának a lehetőségét. A reklámadóról szóló törvénynek a Bizottság általi, állami támogatások ellenőrzése címén végzett vizsgálata során a magyar hatóságok azt állították, hogy ezen adó célja az arányos közteherviselés elvének érvényesítése.
Lengyelországban 2016. szeptember 1-jén lépett hatályba a kiskereskedelmi ágazatban kivetett adóról szóló törvény, amelynek hatálya alá tartozott jogállásától függetlenül valamennyi kiskereskedő. Az adó alapját az érintett társaságok forgalma képezte, és szintén progresszív jellegű volt.

A Bizottság határozatai és megítélése

A két adószabályozást egyesített ügyként tárgyalva, a Bizottság 2017. június 30-i és 2016. november 4-i határozatával mindkét adót a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította.
A lengyel kiskereskedelmi adóval kapcsolatban a Bizottság különösen úgy ítélte meg, hogy a törvény különbséget tesz a kiskereskedelmet folytató vállalkozások között azok árbevétele és így mérete alapján, és szelektív előnyt biztosít az alacsony árbevételű, tehát kisebb vállalkozások számára. Lengyelország nem terjesztett elő meggyőző magyarázatot arra, miért vannak a nagyobb és kisebb kiskereskedelmi szereplők más ténybeli és jogi helyzetben a kiskereskedelmi adó kivetését illetően, így tehát nem igazolta, hogy az intézkedés indokolt az adórendszer jellege vagy általános felépítése alapján. A Bizottság ezért ideiglenesen úgy vélte, hogy a törvény állami támogatást eredményez, mivel a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében megállapított összes egyéb feltétel teljesülni látszik.
A Bizottság továbbá kétségeket támasztott azt illetően, hogy a törvény összeegyeztethető a belső piaccal. A Bizottság megállapította, hogy a Szerződés 107. cikkének (2) és (3) bekezdésében rögzített kivételek közül egyik sem tűnik alkalmazhatónak, és Lengyelország semmilyen érvet nem hozott fel annak indokolására, hogy a kiskereskedelmi adó miért állnának összhangban a belső piaccal.
A magyar reklámadó ellen megegyező okok miatt indított a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást, mivel úgy ítélte meg, hogy az adókulcsok progresszivitása és az elhatárolt veszteségeknek az adóalapból történő levonására vonatkozó, a törvényben megállapított rendelkezések állami támogatásnak minősülnek, mivel úgy látszott, szintén szelektív előnyt biztosít az alacsony reklámbevétellel rendelkező vállalkozások számára.

A határozatok Törvényszék általi megsemmisítése

Lengyelország és Magyarország a Bizottság határozatait megtámadta az Európai Unió Törvényszéke előtt. Majd 2019. május 16-i és 2019. június 27-i ítéleteivel a Törvényszék helyt adott a kereseteknek, és semmisnek nyilvánította a Bizottság határozatait, mivel megállapította, hogy a két adószabályozás nem minősül állami támogatásnak. A Bizottság a Törvényszék e két ítélete ellen fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz.

Juliane Kokott indítványa

A főtanácsnok indítványában először is a Bíróságnak az alapvető szabadságok keretében hozott azon ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely szerint az árbevétel képezheti progresszív adóztatás alapját, mivel egyrészt az semleges megkülönböztető ismérvnek minősül, másrészt pedig az adóalanyok teherviselési képességét illetően releváns mutatónak tekinthető. Ugyanez kell, hogy érvényes legyen az állami támogatások jogával kapcsolatban. Erre vonatkozó uniós szabályozás hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik az adóalap meghatározása, és az adóteher különböző termelési tényezők és különböző gazdasági ágazatok közötti megosztása. Az állami támogatások joga azt sem követeli meg, hogy a Bizottság szerint legmegfelelőbb adót vezessék be.
Az uniós jogból továbbá nem lehet „normál” adóztatást levezetni, így az egyes nemzeti jogalkotók döntése lehet, hogy mit tekintenek annak. Jelen ügyekben ez a kisvállalkozások, illetve a reklámtevékenységet végző vállalkozások esetében a progresszív szerkezetű jövedelemadó, amelynek az alapja az árbevétel.
Egyebekben egy általános hatályú adótörvény csak akkor minősülhet támogatásnak, ha azt nyilvánvalóan inkoherensen alakították ki. Maga a progresszív adótábla nem minősül inkoherensnek, így a progresszív adókulcsok jövedelemadóztatásban való alkalmazása teljesen szokásos a pénzügyi teherviselési képességnek megfelelő adóztatás elérése céljából.
Ez vonatkozik mind a nyereségen alapuló jövedelemadóztatásra, mind az árbevételen alapuló jövedelemadóztatásra.A veszteségek reklámadó első évében való levonásának Magyarország által bevezetett lehetősége szintén nem minősül támogatásnak, mivel a fennállásának a ténye objektív kritérium, és mivel az előző évben veszteséget termelő és az előző évben nyereséges vállalkozások különböznek egymástól azon képességükre tekintettel, hogy egy további, nyereségtől független adó terhét viseljék, ezen átmeneti rendelkezés alkalmazása sem inkoherens.

Végkövetkeztetések

A fenti megfontolásokra tekintettel a főtanácsnok azt javasolja a Bíróságnak, hogy a Bíróság az Európai Bizottság fellebbezését utasítsa el, az Európai Bizottság viselje saját költségeit, valamint a Magyarország részéről felmerült költségeket; a Lengyel Köztársaság pedig a saját költségeit.
A főtanácsnok indítványa nem köti a Bíróságot, feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg, a Bíróság bírái már megkezdték a tanácskozást a jelen ügyben.

 

Az összefoglalót készítette: Szutor Beáta, joghallgató, DE ÁJK

Felhasznált források:

  1. https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2020-10/cp200132hu.pdf
  2. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32017D0329&from=FI
  3. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32018D0160
  4. http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=232471&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=11562586
  5. https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2019-05/cp190064hu.pdf

 

Kategória: JogállamEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

„Egy elektronikus pénz, kínai jellegzetességekkel” – elsőként Kínának lehet nemzeti digitális valutája

2 hónap 4 hét ago

Amíg jegybankok figyelmét világszerte a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak kezelése köti le, addig Kína a készpénzmentes jövőre koncentrál.  A Kínai Jegybank beszámolója alapján, öt évet töltöttek a nemzeti digitális jüan („renminbi”) kifejlesztésével. A digitális valuta hivatalos bevezetése még várat magára, az elemzők szerint a teljes átállás pedig még évtizedekbe telhet, azonban a tesztelés – ha szűk körben is – évek óta tart. A kísérleti programok sikeressége abban rejlik, hogy az országban több mint fél milliárdan elektronikus fizetési rendszereket használnak, így nem érzékeltek különösebb változást.

Előkészületek

A Kínai Jegybank (PBoC) (továbbiakban: Jegybank) 2014-ben hozta létre azt a kutatócsoportot, amelynek feladata a kriptovaluták kibocsátásának lehetőségeinek felderítése. A Jegybank célja egyrészt a készpénzhez kötődő költségek csökkentése, másrészt jegybanki kontroll növelése a pénzforgalom felett. Kínában korábban is kiemelten foglalkoztak a digitális pénz kérdésével, 2016-ban a kriptovaluták alapjául is szolgáló blokklánc-technológia fejlesztése az 5 éves gazdasági terv része lett. A kommunista párt folyamatosan ellehetetlenítette a hagyományos kriptovalutákat az országban, kezdetben 2017-ben az jüan átváltását, majd a bányászatot tiltották be. A szigorításokig az ázsiai országban tevékenykedők bányászták a kriptopénzek 70%-át. A kormányzat meghatározott bűncselekmények elleni küzdelemre hivatkozott, valamint arra, hogy a rendszerből „kiszipolyozott” pénzeket anonim módon külföldi piacokra csatornázzák, ez pedig „tüskét jelentett” a rendszer szemében.

Az „éles tesztelés” első lépései

A digitális valuta kísérleti programjait 2020. áprilisában négy városban (Sencsenben, Szucsouban, Hsziunganban, Csengduban), zárt rendszerekben tesztelték, amelyben korlátozott számú vállalkozás vett részt. Hsziungan városában részt vevő helyi vállalkozások, egymás között, kisebb tranzakciókban használták fel a digitális jüant. A kísérletben főként helyi hotelek, éjjelnappalik, pékségek, könyvesboltok és edzőtermek vettek részt. Szucsou egyik kerületében bevezették, hogy a közalkalmazottak májustól digitális jüanban kapták az utazási költségtérítésük felét. Továbbá, korlátozott formában, már ekkor használható volt a digitális pénz Csengduban és a „kínai techfővárosban” Sencsenben is. Az egyik, meg nem nevezett állami bank, amely a hivatalos digitális valutát teszteli, lehetővé tette, hogy a kínai kommunista párttagok a tagdíjukat ilyen formában fizessék be. A tesztekben részt vevő alanyok a digitális pénzt egy „mobiltárcában” kapták meg, ahonnan telefonos applikáción keresztül fizethettek, meghatározott üzletekben.

2020. október 11-én 10 millió jüan értékű digitális valutát (kb 450 millió forint) osztottak ki, a kínai kormány által rendezett „lottón”. A sorsoláson a 2 millió jelentkezőből, 50 ezer véletlenszerűen választott (sencseni) lakos részesült a díjból. A résztvevők a fejenként megközelítőleg kilencezer forintos összeget online applikációkon érhették el, és több mint háromezer környező üzletben fizethettek vele.

A tervek szerint a 2022-ben esedékes, Pekingben megrendezésre kerülő téli olimpián már élesben szeretnék használni a digitális valutát.

A kínai „antibitcoin”

A digitális jüan nem olyan kriptopénz mint a jól ismert Bitcoin, ugyanis bár támaszkodik a blokklánc-technológiára, alapvetően a hagyományos kriptovaluták ellentéte. Az egyik lényeges különbség abban ragadható meg, hogy a titkosításra épülő blokklánc alapú globális valuták a bányászatra és a versenyre épülnek. A teljesen nyilvánosan bányászható érmék, és az azokat hitelesítő elosztott főkönyvek bárki számára névtelenül elérhetőek. A blokklánc rendszer elosztott főkönyvében a hitelesítést az algoritmusok végzik. Ezzel szemben a digitális jüan főkönyvét teljes mértékben a Jegybank felügyeli. A digitális jüan tehát központi irányítás alatt áll, ahol „egy kétszintű rendszerben a pénzt a Jegybank bocsátja ki, és a kereskedelmi bankok, illetve a mobiltárca-applikációkat üzemeltető techcégek adják tovább”. A blokklánc-technológián alapuló kriptovaluták aggályai miatt, valamint a jegybank pénzügyi rendszerben betöltött központi szerepére hivatkozva, nem vette át a kínai megoldás az anonimitásra és titkosításra épülő rendszert. A digitális jüan megalkotásánál a magánszféra védelme és az illegális pénzmozgások megakadályozása közötti összhang megteremtésére törekedtek. Továbbá, kiemelt figyelmet fordítanak a pénzmosás elleni küzdelemre, a terrorizmus finanszírozásának ellensúlyozására, valamint az adózási kérdésekre. A rendszer centralizációjából fakadó különbség, hogy a főkönyv a Jegybank szerverein fut majd, nem lesz szükséges, hogy egy harmadik fél által üzemeltetett bányász jóváhagyja a tranzakciót, így a blokklánc rendszerből fakadó késés megszűnik. A Jegybank álláspontja szerint, további lényeges különbség, hogy a digitális jüan nem alkalmas spekulációra, valamint nem függ valutakosaraktól. A Jegybank igazgatóhelyettese, Mu Changchun szerint, a Jegybank „háttérbe akarja szorítani a nagy értékű készpénzügyleteket egyes tartományokban, de elmondása szerint a digitális jüant nem azért hozták létre, hogy kivégezzék a papír jüant, inkább csak kiegészítésként szolgál.”

A digitális jüan, így nem tekinthető „hagyományos” kriptovalutának, hanem inkább a jüan digitális verziójáról beszélhetünk. A technológiához köthetően 50 szabadalmat jegyzett be az ázsiai állam, így ennek felügyeletét a Kínai központi bank látja el, e tekintetben nem különbözik a hagyományos pénznyomtatásról, továbbá problémamentesen beilleszthető a jelenlegi banki rendszerbe. A Jegybank középtávú célja az, hogy a jüan digitális verziójával közelebb kerüljenek készpénzmentes jövőhöz. Ennek elérése jóval korábban megkezdődött Kínában, ahol nemcsak a készpénz, de a bankkártyás fizetés is háttérbe szorult, és főként a mobiltárcákon keresztüli mobilfizetés vált általánossá. A digitális jüan elsősorban az ilyen, mobilfizetési rendszerek kiterjesztésére szolgál, állami kontroll mellett. Az elemzők szerint a digitális jüanra való áttérés, nem jelent majd észlelhető változást a kínai polgárok számára, ugyanis a Woo „becslése szerint a kiskereskedelmi ügyletek több, mint 96%-át az AliPay és a WeChat Pay rendszere dolgozza fel”. Kínában a digitális fizetési platformokat jelenleg is az állam felügyeli, amely összhangban van a rendszer célkitűzéseivel, miszerint az ország pénzügyi tevékenységeit csekély számú, azonban jól ellenőrizhető pénzügyi platformokra központosítsa. A digitális jüan meglévő digitális fizetési platformokra való integrálásával a kínai állam a korábbinál nagyobb betekintést nyerhet az ország kiskereskedelmi hálózatába.

A digitális valuta megteremtésének, további „ki nem mondott” célja, az elemzők szerint az, hogy csökkentség a függőségüket a hagyományosan dollár alapú pénzügyi piacoktól. A digitális jüan „ellenfelének” a Facebook által fejlesztett Libra tekinthető, a versenyben pedig jelentős előnyt jelent a kínai megoldásnak, hogy az amerikai szabályozók felléptek a „cég megregulázásának érdekében”.

Globális hatás

Daniela Stoffel, Svájc nemzetközi pénzügyekért felelős államtitkára szerint Kína digitális pénznemének várható bevezetése arra ösztönözheti a hatóságokat szerte a világon, hogy eldöntsék, hogyan akarják alkalmazni és szabályozni az ilyen technológiát. Álláspontja szerint, ha a kormányok rájönnek, hogy az e-valutában rejlő kérdések és kihívások most már valósak, akkor ez további lendületet ad a globális döntéseknek". Úgy véli továbbá, hogy a szabályozás mellett a digitális valuták potenciális növekedésével kapcsolatos kérdésekben is nemzeti szinten vitát kell folytatni arra vonatkozóan, hogy milyen szerepet töltenek be a nemzeti valuták és a központi bankok. Kína nem az egyetlen ország, amely a digitális valuták kibocsátását vizsgálta. A Svájci Nemzeti Bank közölte, hogy együttműködik az ország tőzsdéjével, hogy megvizsgálja az ilyen devizák kereskedelemben való lehetséges alkalmazását.

Egy, a fejlesztésen dolgozó közgazdász szerint a digitális jüan, egy elektronikus pénz, kínai jellegzetességekkel. Bár a megvalósítás a koronavírus-járvány hatására sem torpant meg, a Jegybank álláspontja szerint jó pár évnek még el kell telnie, mire a teljes jüan forgalom 10 százaléka digitálisan zajlik majd.

Az összefoglalót készítette: Karácsony Roxána, joghallgató DE ÁJK

Forrásjegyzék:

  1. https://www.vg.hu/gazdasag/innovacio/a-nagy-kinai-kriptopenz-teszt-10-millio-digitalis-juant-sorsoltak-ki-3129925/
  2. https://raketa.hu/kina-elkezdte-az-atterest-a-digitalis-penzre
  3. https://www.scmp.com/economy/china-economy/article/3080594/travel-subsidies-party-fees-chinas-digital-currency-takes
  4. https://fintechradar.hu/penz/1028/digitalis-juan-meg-egy-lepessel-kozelebb-vagyunk-a-kinai-kriptovalutahoz/
  5. https://index.hu/gazdasag/2020/04/30/kina_juan_digitalis_penz_valuta_kriptovaluta_bitcoin_anti-bitcoin/
  6. https://asiatimes.com/2019/11/china-to-roll-out-digital-yuan-in-2-3-months/
  7. https://asiatimes.com/2019/12/how-digital-yuan-will-be-different-from-bitcoin/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202010
  8. https://kosarertek.hu/technologia/kinaban-keszul-az-elso-nemzeti-digitalis-valuta-helyi-jellegzetessegekkel/

 

 

 

Kategória: KormányzásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Az e-ügyintézés fogyasztóvédelmi aspektusai

3 hónap 2 hét ago

A cím első ránézésre kicsit zavarba ejtő, hiszen a közigazgatásban a fogyasztó fogalma nem értelmezett, a jogviszony egyik oldalán tipikusan valamely közigazgatási szerv áll, a másik oldalon pedig az ügyfél.[1] A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (továbbiakban: Fgytv.) hatálya sem terjed ki erre a szférára. Mégis szükségesnek érezzük – még ha idézőjelesen is – a két terület ütköztetését. Jelen cikk keretein belül az e-ügyintézés fogalmát a közigazgatásra szűkítjük, azon belül is a közigazgatási hatósági eljárás szabályainak fogyasztóvédelmi aspektusait kívánjuk vizsgálni átfogó jelleggel, de vázlatosan.

Bevezetés

A közigazgatási hatósági eljárás során – bár a vonatkozó jogszabályok évek óta hangoztatják az ügyfélbarát ügyintézés és szolgáltató jellegű közigazgatás elveit – az ügyfél a jogviszony egyenlőtlen, aszimmetrikus volta miatt kiszolgáltatott helyzetben van, amely garanciák beépítését igényli az eljárásba. Ezen garanciák az alapelvekben öltenek testet, amelyek megalkotásánál a jogalkotónak az Emberi Jogok Európai Egyezményében, az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltakra, az Európa Tanács ajánlásaira és az EJEB ítélkezési gyakorlatára is figyelemmel kellett lenniük.

„Az Ákr. e téren igyekezett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) által már korábban bevezetett alapelvi rendszert követni azzal, hogy nagyobb hangsúlyt kívánt adni az Alaptörvényben lefektetett elveknek”[2], bár kevésbé részletező.[3]

Az alapelvek az eljárás minden szakaszában „előhívhatók”, az eljárás minden résztvevőjét védik és kötelezik, és ahogy az Ákr-hez kapcsolódó indokolás is fogalmaz: „normatív rendelkezésként közvetlenül végrehajthatók is”.[4] Ez nagy előrelépés a jogalkotók részéről, hiszen mindig is vita volt arról, hogy az alapelvek deklarálására szükség van-e, illetve milyen módon hivatkozhatók.[5] Az ítélkezési gyakorlat is ebbe az irányba mutat.[6]

A törvény külön fejezetben szabályozza az ún. alapvető rendelkezéseket, amelyek nem tekinthető önálló elveknek, sokkal inkább az elvek érvényesülését biztosítják, érvényesülési módját határozzák meg. Ilyen pl. a kizárás vagy az eljárási kötelezettség. Itt kapott helyet a nyelvhasználat és a kiskorúak, cselekvőképtelen, cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogvédelme is.

Megfelelő tájékoztatás

A fogyasztók megfelelő tájékoztatása egy nagyon fontos része a fogyasztóvédelemnek, amely alapvetően a közigazgatási eljárásban is visszaköszön, egy – ahogy fentebb is elhangzott –, az eljárásjogokat jellemző közös elvként, amely egyszerre jogként és kötelezettségként is jelentkezik. Az ügyfélnek joga van a megfelelő tájékoztatáshoz, amely magában foglalja:

  • a közigazgatás működésére vonatkozó adatok megismerését,
  • a hatósági ügyintézés szabályaihoz való hozzáférést,
  • az eljárási jogainak ismeretét (ezek együtt az elektronikus közzétételi kötelezettség részei),
  • a felvilágosítás kérésének lehetőségét,
  • az eljárás megindításának feltételeit (kifejezetten elektronikus ügyintézés esetén),
  • az eljárás során történő folyamatos kapcsolattartást, információközlést és
  • az iratbetekintési jogot is.

Emellett ez egy kötelezettség is a hatóság részéről. Egyrészről akkor jelentkezik, ha az ügyfél tájékoztatást kér, másfelől meghatározott adatok tekintetében automatikus elektronikus közzétételi kötelezettséget nevesít az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (továbbiakban: Info tv.).

A közérdekű adatok megismerésének feltételeként „Magyarország […] biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”[7] Az Info tv. megerősíti és részletezi az Alaptörvény kapcsolódó rendelkezéseit. [8]

Az egyedi adatigénylés irányulhat az üggyel kapcsolatos tájékoztatás kérésére (lásd később), az érintett személyes adataival kapcsolatos adatkezelésre is[9] és közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatok[10] nyilvánosságra hozására, közlésére egyaránt. Most ez utóbbit elemezzük részletesebben.

A közérdekű adat megismerése iránti igény szóban, írásban vagy elektronikus úton nyújtható be. A közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogot törvény (pl. honvédelmi, nemzetbiztonsági érdekből) vagy uniós jogi aktus korlátozhatja. Az adatot kezelő közfeladatot ellátó szerv az igény tudomására jutását követő legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban tizenöt napon belül köteles eleget tenni az igénynek.

Míg a Ket. az e-közzétételt illetően eleinte külön cím alatt szabályozta az elektronikus tájékoztató szolgáltatást, az Ákr. a hatóság tájékoztatási kötelezettségét csak a kapcsolattartás formájának tekintetében említi. Az általános szabályok az Info tv-be kerültek. Emellett az elektronikus ügyintézés szabályait általános jelleggel megfogalmazó, az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (továbbiakban: Eüsztv.) is a közzétételt és adatkezelést illetően az Info tv.-t hivatkozza.

A tájékoztatás, azaz az Info tv-ben meghatározott szervek elektronikus közzétételi kötelezettsége a gyakorlatban a honlapok üzemeltetését és a közzétételi listák[11] hozzáférhetővé tételét jelenti. Az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII.19.) Kormány rendelet (továbbiakban: E-ügyintézési rendelet) az Info tv. előírásain felül további tartalmi kötelezettséget (pl. azonosítás, az igénybe vehető elektronikus útról, elérhetőség, elektronikusan kezdeményezhető eljárások, stb.) ír elő, külön elektronikus tájékoztatási szabályokat meghatározva. Az Info tv. a közzétételi listákon túlmenően meghatározta azokat az általános követelményeket (pl. megjelenítés helye, felépítése, nyomtathatóság, amelyeket figyelembe kell venni az elektronikus közzétételt illetően.

Külön esetet képvisel, amikor folyamatban levő hatósági eljárás részleteiről, adatairól érdeklődik valamely ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője. Ha az ügyfél az elektronikus ügyintézést biztosító szervnek címzett nyilatkozatában elektronikus levelezési címét, rövid szöveges üzenet fogadására alkalmas telefonszámát vagy más, elektronikus úton való kapcsolattartásra alkalmas elérhetőségét feltüntette, és ettől eltérő ügyintézési rendelkezést nem tett, az elektronikus ügyintézést biztosító szerv jogosult ezen az elérhetőségen tájékoztatási jellegű kapcsolatot tartani az ügyféllel.[12] Tájékoztatást az Eüsztv-ben biztosított elektronikus elérhetőségeken, elektronikus levélben vagy hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton is nyújthat.[13]

A kapcsolattartás formáját tekintve az Eüsztv. szabályait kell figyelembe vennünk. A tényleges formát az ügyfél – akár ügyintézési rendelkezésével – választja meg a hatóság tájékoztatása alapján.[14] Az elektronikus út preferálása esetén korlátot képez az elektronikus ügyintézést biztosító szerv rendelkezése, amely az elérhető elektronikus ügyintézési módokat tájékoztatásában teszi közzé.[15]

Az E-ügyintézési rendelet melléklete határozza meg az elektronikus ügyintézés során kötelezően elfogadandó fájlformátumot, de emellett az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint a hatóság közzéteszi azokat, amelyeket az eljárás során elfogad. Csak olyan elektronikus űrlap és fájlformátum alkalmazása írható elő, amelynek a kitöltéséhez szükséges programok ingyenesen bárki számára elektronikusan elérhetőek. Ha az irat nem a közzétett formátumban van, vagy nem a közfeladatot ellátó szerv által közzétett elérhetőségi címre és nem biztonságos elektronikus kézbesítési szolgáltatáson keresztül történt, a közfeladatot ellátó szerv jogosult az iratot be nem nyújtottnak tekinteni. [16] Ha azonban az ügyfél a nyilatkozatát azért nem a jogszabály vagy az elektronikus ügyintézést biztosító szerv által előírt formanyomtatványon nyújtja be, mert a formanyomtatvány kitölthető és letölthető változatát az elektronikus ügyintézést biztosító szerv az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint nem tette közzé, vele szemben nem alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény.[17]

Egy elektronikus eljárás esetében elválik a kérelem beérkezésének és az ügy megindulásának időpontja. Az előterjesztés az elküldéshez, míg az ügyintézési határidő az első munkanaphoz kötődik. Az elküldés a hatóság visszaigazolásával bizonyítható. Elektronikus úton, nem biztonságos kézbesítési szolgáltatás igénybevételével érkezett küldemények esetében az átvevő a feladónak – ha azt kéri és elektronikus válaszcímét megadja – haladéktalanul elküldi a küldemény átvételét igazoló és az érkeztetés egyedi azonosítóját is tartalmazó elektronikus visszaigazolást.

Biztonságos kézbesítési szolgáltatás igénybe vétele esetén a szolgáltató a küldő számára legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumba foglalt igazolást állít ki, ha a küldőtől átvett üzenetet változatlan formában a címzett rendelkezésére bocsátották. A feladónak okirati bizonyíték áll rendelkezésére (tértivevény) arról az esetről is, ha a kézbesítés a megadott időn belül sikertelen; az igazolás a meghiúsulás időpontját és – ha azonosítható – okát tartalmazza.[18]

***

Mindezek alapján látszik, hogy a fogyasztóvédelemhez hasonlóan az ügyfél jogainak biztosítása, a közbizalom garantálása, a közigazgatás átláthatósága is igénylik a tájékoztatás lehetőségét, amely a személytelen, emberi konktaktust nélkülöző e-ügyintézés során még inkább felértékelődik, ezért az elvek lefektetésére és a közigazgatáson túlmutató e-ügyintézés különböző szegmenseit szabályozó joganyagban való részletezésére mindinkább szükség van.

 

Készítette: Dr. Veszprémi Bernadett, egyetemi adjunktus, DE ÁJK

A tanulmány megírása az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg.

Források jegyzéke:

[1] Ákr. 10.§ (1) bekezdés.

[2] Árva Zsuzsanna (2019): IV. Fejezet: Az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény jellemzői, alapelvei és hatálya, In: Árva Zsuzsanna – Balázs István – Barta Attila – Veszprémi Bernadett: Közigazgatási eljárások, Debrecen: DE-ÁJK, 49.old.

Lásd még: Fábián Adrián – Bencsik András (2017): Az Ákr. alapelveiről – dióhéjban. http://www.keje.hu/wp-content/uploads/2018/07/F%C3%A1bi%C3%A1n-Adri%C3%A1n-Bencsik-Andr%C3%A1s-az-%C3%81kr.-alapelvei-di%C3%B3h%C3%A9jban.docx [2019.12.19.]

[3] Lásd bővebben: Hajas Barnabás (2016): Általános közigazgatási rendtartás – Ket. kontra Ákr., In: Új Magyar Közigazgatás 2016. 9. évf. 4. sz. 18-25. old.

[4] http://www.parlament.hu/irom40/12233/12233.pdf [2019.12.19.]

[5] Lásd bővebben: Turkovics István (2013): Az általános jogelvek megjelenése a hatósági eljárásban. In: Miskolci Jogi Szemle 2013. VIII. évf. 2. sz. 60. old., Ivancsics Imre (2009): A közigazgatási hatósági eljárás. Pécs: PTE ÁJK, 43. old.

[6] Kfv. IV.35.817/2012/5. számú ítélet.

Lásd bővebben: Balogh-Békesi Nóra (2016): Alapelvek a közigazgatási hatósági eljárásban. In: Új Magyar Közigazgatás, 2016. 9. évf. 4. sz. 12. old.

[7] Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdés.

[8] Általános, különös, egyedi. Info tv. 32.§.

[9] Info tv. 14.§ a) pontja.

[10] Info tv. 3.§ 6. pontja.

[11] Info tv. 37.§.

[12] Eüsztv. 15.§ (5) bekezdés.

[13] E-ügyintézési rendelet 6.§ (3) bekezdés.

[14] Ákr. 26.§ (2) bekezdés.

[15] Eüsztv. 10.§ b) pontja.

[16] E-ügyintézési rendelet 17.§ (1)-(2) bekezdés, 19.§ (1) bekezdés.

[17] Eüsztv. 9.§ (4) bekezdés c) pontja.

[18] Eüsztv. 1.§ 11. pontja.

http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=193173 [2018.05.30.]

Kategória: KormányzásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Brexit: kötelezettségszegési eljárás a kilépési megállapodást sértő törvény miatt

3 hónap 2 hét ago

Előzmények

Mint ismert, az Egyesült Királyság Unióból való kilépését szabályozó megállapodást 2020 január 31-én írták alá, mely 2020. február 1-jén hatályba is lépett. A megállapodás értelmében 2020. január 31-től 2021. január 1-ig átmeneti időszak veszi kezdetét az Egyesült Királyság és EU között. Ez idő alatt az Egyesült Királyságra még alkalmazni kell az uniós kereskedelmi és belsőpiaci szabályokat, melyet egy kereskedelmi egyezmény váltaná fel, amelynek feltételeiben az év végéig kellene megállapodnia az uniónak és a briteknek. Az Egyesült Királyság kormánya azonban szeptemberben 9-én egy - az Európai Bizottság szerint – a kilépési megállapodást sértő törvénytervezet nyújtott be a brit parlamenthez. Ennek következtében a felek között a tárgyalások elakadtak, illetve a Bizottság többszöri sikertelen felszólítása után kötelezettségszegési eljárást is indított az Egyesült Királysággal szemben.

A tárgyalások hiányában viszont félő, hogy a felek között nem jön létre az év végéig szabadkereskedelmi megállapodás, ami azt jelenté, hogy az Egyesült Királyság úgy lépne ki az unióból, hogy a felek közötti kereskedelmi kapcsolatokra nem lenne megállapodás,[1]

A törvénytervezet a kormány a szabadkereskedelmi megállapodás hiányától való félelem és a Brexit megállapodás északírországi-protokoll rendelkezése miatt nyújtotta be a parlamenthez, mely szerint Írország és Észak-Írország között nem lehet visszaállítani a határellenőrzést.[2]

Ugyanis, ha nem jön létre szabadkereskedelmi megállapodás az EU és az Egyesült Királyság között, akkor a vámhatárok visszaállítása miatt valahol meg kell állítani az EU és az Egyesült Királyság között mozgó árukat. A brit kormány pedig attól tart, hogy ha a brexit-megállapodás miatt ezt nem lehetne megtenni az Egyesült Királyság és Írország határánál, akkor az országon belül, Észak-Írország és Nagy-Britannia között kerülne erre sor.

A megállapodás végső célja tehát az, hogy akkor is ellehetetlenítse a vámhatár létrehozását Nagy-Britannia és Észak-Írország között, ha esetleg az Egyesült Királyság és az EU között nem jönne létre szabadkereskedelmi megállapodás.[3]

A törvényjavaslatot nemcsak a Bizottság, hanem több brit kormánypárti politikus is bírálta[4] azonban a brit parlament alsóháza mégis megszavazta azt, de mivel még a felsőházban nem döntöttek róla, így az nem emelkedett törvényi erőre.[5]

A Bizottság miután tudomást szerzett a törvénytervezetről az egyik alelnöke által az EU–Egyesült Királyság vegyes bizottság rendkívüli ülésének összehívását kezdeményezte.  „Az ülés célja az volt, hogy az Egyesült Királyság az EU kérésére részletesen ismertesse szándékait, és reagáljon az EU részéről felmerült súlyos aggályokra.”[6]

Az ülésen az ülést kezdeményező alelnök kijelentette, hogy “a törvényjavaslat elfogadása a kilépésről rendelkező megállapodás és a nemzetközi jog rendkívül súlyos megsértését jelentené.”[7] Továbbá “felszólította az Egyesült Királyság kormányát, hogy a lehető legrövidebb időn belül, de szeptember végéig mindenképpen vonja vissza az érintett intézkedéseket a törvényjavaslatból.”[8]

Visszavonás hiányában az alelnök a vegyes bizottság harmadik rendes ülésén is felszólította az Egyesült Királyság kormányát, hogy vonja vissza a vitatott rendelkezéseket a törvényjavaslatból. Ezen az ülésen azonban az Egyesült Királyság kormánya már hivatalosan is megerősítette azon szándékát, hogy a törvényjavaslatot nem kívánja módosítani.[9]

Mivel a britek nem tettek eleget ennek a kötelezettségüknek, az Európai Bizottság 2020. október 1-én a kötelezettségszegési eljárás megindításaként felszólító levelet küldött az Egyesült Királyság kormányának.

A Bizottság szerint ugyanis az Egyesült Királyság azzal, hogy nem vonta vissza a törvényjavaslat vitatott rendelkezéseit, megsértette a kilépésről rendelkező megállapodás 5. cikkében foglalt jóhiszemű eljárásra vonatkozó kötelezettségeit.[10] A törvényjavaslat elfogadása ugyanis akadályozná a kilépésről rendelkező megállapodás végrehajtását.

A Bizottság szerint ugyanis az Egyesült Királyság kormánya 2020. szeptember 9-én egy olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, amely elfogadása esetén kirívóan sértené az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv rendelkezéseit, mivel lehetővé tenné az Egyesült Királyság hatóságai számára, hogy figyelmen kívül hagyják a kilépésről rendelkező megállapodás szerinti jegyzőkönyv anyagi jogi rendelkezéseinek joghatásait.[11]

Az Egyesült Királyság kormánya el is ismerte ezt a jogsértést, úgy indokolva, hogy a törvénytervezet célja annak lehetővé tétele volt, hogy az Egyesült Királyság állandó jelleggel eltérhessen a jegyzőkönyvből eredő kötelezettségektől.[12]

Milyen következmények várhatók?

Mint ahogy a bevezetőben említésre került, a törvénytervezet pont azért problematikus, mert nemcsak, hogy megsérti a kilépési megállapodás rendelkezéseit, hanem el is lehetetleníti a további párbeszédet és a feltételekben való megegyezést a felek között. Így félő, hogy a felek között nem jön létre az év végéig szabadkereskedelmi megállapodás, ami azt jelenté, hogy az Egyesült Királyság az unió és közte közötti kereskedelmi kapcsolatra vonatkozó megállapodás nélkül esne ki az unióból.

Ebben az esetben az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi kapcsolatokra a WTO szabályait kellene alkalmazni, a határon pedig újra lenne vámellenőrzés, ami megnövelné az adminisztrációs terheket, illetve a határ mindkét oldalán megdrágítani az életet. Ennek okán több szektor - köztük például az autóipar vagy a mezőgazdaság - is jelezte, hogy megállapodás hiányában igen komoly veszteséget szenvednének el, amely természetesen mindkét tárgyalófél gazdaságára is hatással lenne.[13]

A megállapodás hiánya mellett pedig van egy másik uniós jogi szempontból érdekes kérdés még pedig az, hogy ha valóban nem vonják vissza a törvényt a britek, akkor mi lehet a kötelezettségszegési eljárás eredménye, esetleg eljut-e az ügy bírósági szakig és ha el is jut odáig, akkor is mennyiben tudná az unió esetleg kikényszeríteni a kilépéstől évekkel később megszülető bíróság döntését a már nem tagállam Egyesült Királysággal szemben?[14] Mindezek a kérdések remélhetőleg hipotetikusak maradnak és sikerül megállapodniuk a feleknek.

 

Az összefoglalót készítette: Dr. Soltész Péter Ádám, MTA DE Közszolgáltatási Kutatócsoport

 

Források jegyzéke:

A Tanács 2019/C 384 I/01 közleménye: Megállapodás a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről

https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

https://hu.euronews.com/2020/10/09/mennyire-kellenek-a-britek-az-europai-unionak (2020.10.09.)

https://hu.euronews.com/2020/09/30/elfogadta-a-brit-alsohaz-a-brexitet-atiro-torvenyjavaslatot (2020.10.09.)

https://hu.euronews.com/2020/09/14/boris-johnson-uj-torvenyjavaslata-nemzetkozi-jogot-sert-egyre-nagyobb-a-felhaborodas (2020.10.09.)

https://hvg.hu/gazdasag/20201001_Eljarast_inditott_a_britek_ellen_az_Europai_Bizottsag?s=hk (2020.10.09.)

 

 

 

 

 

 

[1] https://hu.euronews.com/2020/10/09/mennyire-kellenek-a-britek-az-europai-unionak (2020.10.09.)

[2] https://hu.euronews.com/2020/09/30/elfogadta-a-brit-alsohaz-a-brexitet-atiro-torvenyjavaslatot (2020.10.09.)

[3] https://hu.euronews.com/2020/09/30/elfogadta-a-brit-alsohaz-a-brexitet-atiro-torvenyjavaslatot (2020.10.09.)

[4]Az Egyesült Királyság még élő öt korábbi miniszterelnöke (Theresa May, David Cameron,Tony Blair, John Major és Gordon Brown) mind elítélte a javaslatot.” - https://hu.euronews.com/2020/09/14/boris-johnson-uj-torvenyjavaslata-nemzetkozi-jogot-sert-egyre-nagyobb-a-felhaborodas (2020.10.09.)

[5] https://hu.euronews.com/2020/09/30/elfogadta-a-brit-alsohaz-a-brexitet-atiro-torvenyjavaslatot (2020.10.09.)

[6] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

[7] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

[8] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

[9] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

[10] “Az Unió és az Egyesült Királyság kölcsönösen tiszteletben tartja és jóhiszeműen segíti egymást az e megállapodásból fakadó feladatok végrehajtása során. Az Unió és az Egyesült Királyság minden megfelelő – általános vagy különös – intézkedést meghoz az e megállapodásból fakadó kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében, és tartózkodik minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti e megállapodás célkitűzéseinek megvalósítását.” - A Tanács 2019/C 384 I/01 közleménye: Megállapodás a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről 5. cikk

[11] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

[12] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

[13] https://hu.euronews.com/2020/10/09/mennyire-kellenek-a-britek-az-europai-unionak (2020.10.09.)

[14] https://hvg.hu/gazdasag/20201001_Eljarast_inditott_a_britek_ellen_az_Europai_Bizottsag?s=hk (2020.10.09.)

Kategória: Kötelezettségszegési eljárásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2
Checked
2 óra 15 perc ago
Feliratkozás a következőre: Közjavak RSS hírcsatorna