Rezsicsökkentés hullámhosszán 2013 és 2022 között

2 hét ago

1. Bevezetés

Érdekes és sajátos összefüggések figyelhetőek meg a gáz piaci árának alakulása és a magyar hatósági árak változása között. A kormány először 2013-tól vezetett be „sapkát” a gáz és villamosenergia egyetemes árára, a 2008-as gazdasági világválság hatására bekövetkezett visszaesés és az energia megnövekedett ára miatt. [1] E piaci kudarcok miatti fellépést elsősorban társadalompolitikai megfontolásokkal indokolták, de ahogy utóbb látszik hátterében inkább vagyonszerzési - és felosztási üzletpolitika állt, azaz kormányzati rendelkezési körbe tartozó tulajdon-és tulajdonosváltás.[2] Ezt igazolja az Európai Bizottság azon megállapítása is, hogy a hatósági árak és az energiaszegénység kiterjedése között nem található egyértelmű kapcsolat, mivel például a legszegényebb réteg a szolgáltatás hiánya miatt hozzá sem tud férni a támogatáshoz.[3]  Az alacsony árakra vonatkozó intézkedések nem ösztönözték a lakosságot megtakarításra - ugyanannyi pénzből többet fogyaszthattak -, valamint energiahatékony beruházásokra, amelynek negatív – gazdasági, társadalmi és környezeti - következményeit érzékelhetjük a 2020. évet követő válságok során. [4]
   Az Európai Unióban más országok szintén alkalmaznak hatósági árat az energia kiskereskedelmi szektorában, azonban nem egyedülálló, hanem más intézkedésekkel kombinált megoldásként (pl.: adócsökkentés, cégek támogatása, rászorulók támogatása, kiskereskedelmi és/vagy nagykereskedelmi árszabályozás).
    A magyar szabályok csupán 2022-ben szigorodtak, amelynek oka, hogy a világpiaci és a hazai hatósági ár közötti különbözet 2021 júliusa (főként 2022. február vége) óta olyan növekedésnek indult, hogy a rezsicsökkentés hosszútávon fenntarthatatlanná vált, mivel a lakossági földgáz és villamosenergia árak változatlanul hagyása több százmilliárdos költségvetési kiadással fenyegettek.[5] Ennek ellenére a magyar szabályok szigorításához csupán nyáron folyamodtak, amely oka lehet, hogy 2013 óta a kormányzati kommunikáció egyik fő pillére a rezsicsökkentés melletti tartós és hosszútávú elköteleződés volt. Érdekes fordulat azonban, hogy 2022 októbere óta a gáz világpiaci árában ismét folyamatos csökkenés figyelhető meg, hazánkban mégsem láthatnak a fogyasztók változást energiaszámláikon.

2. Veszélyben a rezsicsökkentés?

A rezsicsökkentésnek elnevezett magyar energiaársapka először 2021 második felében került veszélybe  a Covid-19 járvány okozta ellátási hiánynak köszönhetően, amelyet a 2022 február végétől kezdődő, majd eszkalálódó orosz-ukrán konfliktus tovább fokozott. Ehhez képest hazánkban 2022 augusztusáig az áram-és gázárak változatlanok voltak, ami nem jelenti azt, hogy Magyarország függetlenedni tudott volna a világpiaci folyamatok hatásaitól.

1. ábra: Holland tőzsdei (TTF) és magyar hatósági gázár (euró/megawattóra), 2014. január – 2020. július

Forrás: Horváth-Bartha-Lovas [6]

Az 1. ábrán jól látható, hogy a gazdasági világválság következtében kialakuló recesszió társadalompolitikai kezelése okán az energiára bevezetett kiskereskedelmi hatósági ár 2021 második felééig szinte végig a piaci ár felett maradt, ezzel nyereséget jelentve az energiatermelő vállalatoknak és az államnak. Erre hívja fel a figyelmet Horváth-Bartha-Lovas „Mikor kakukktojás? Állami vállalattulajdon üzleti környezetben” című tanulmánya is, amelyben megjegyzik, hogy a MOL árbevételének növekedése is párhuzamba állítható az energiaárak emelkedésével és a Mátrai Erőmű árbevételének növekedése valószínűleg csupán azért maradt el, mert annak főtevékenysége a lignit „bányászata és kitermelése”, amely az EU klímastratégiájába nem illik bele, és magas CO2-kvótaárakat szükséges fizetnie.[7] Az energia kieskereskedelmi ársapka, mint kormányzati beavatkozás önálló alkalmazása Európa szerte példátlan és a piaci elégtelenségek társadalompolitikai okból történő kezelésén nyilvánvalóan túlmegy, tulajdon-és vagyonátrendeződést eredményezve a szektorban.

2. ábra: Holland tőzsdei (TTF) és magyar hatósági gázár (euró/megawattóra), 2021. január– 2022. november

Forrás: Statista.com (saját számítás)

A 2. ábrán jól kivehető, hogy 2021 júliusától a magyar hatósági árak a piaciak alá kerültek. Már ekkor jól látható volt (, ahogy Horváth - Bartha – Lovas is megjegyezte), hogy az ársapka változatlanul hagyása több százmilliárdos költségvetési kiadással járhat, ami hosszútávon fenntarthatatlan. Ezzel párhuzamosan azonban közeledtek a 2022. évi országgyűlési választások, miközben 2013 óta a kormányzati kommunikáció egyik fő pillére a rezsicsökkentés melletti tartós és hosszútávú elköteleződés volt. A kormányzat patthelyzetbe került, hiszen politikai okból veszélyes lett volna módosítani az akkori szabályokon, azonban a növekvő energiaárak és a jogállamiság eljárás miatt veszélybe került uniós források intézkedések megtételére ösztönöztek. Az államháztartási hiány nőtt, de a rezsicsökkentés így is 2022 nyaráig változatlanul tartotta magát, majd az ötödik Orbán-kormány bejelentette az energiaárakra vonatkozó újabb szabályokat.

3. Itt a piros!

A Kormány által 2022 júliusában bevezetett szabályok szerint a földgáz esetében a határérték felhasználási helyenként 1729 m3/év fogyasztás, amely mérték alatt a rezsicsökkentett ár 102 forint/m3, az átlagfogyasztás feletti lakossági piaci ár pedig 747 forint/m3.[8] Mivel a kormányzat nem adhatta fel a 2013 óta kommunikációjának egyik alappillérét jelentő rezsicsökkentést, a takarékosság elérése érdekében került bevezetésre az átlag alatti és feletti fogyasztó kategóriái.
   A változások 2022. augusztus elsejétől léptek életbe, oly módon, hogy negyedévente az aktuális piaci körülményeknek megfelelően történő változtatását irányozták elő. Ez azt jelenti, hogy a kormánynak december 30-ig felül kell vizsgálnia az árakat, és innentől háromhavonta meg kell azt ismételnie.
   Az új rendelkezések nincsenek tekintettel több társadalmi aspektusra. Egyrészt a legszegényebb réteg a szolgáltatás hiánya miatt még mindig nem tud hozzáférni a támogatáshoz, így az energiaszegénység kérdése továbbra sem került kezelésre, másrészt a szabályozás a fogyasztási helyet veszi figyelembe, amely igazságtalansághoz vezet, mert egy vagyonosabb háztartás modernebb technológiával, kevesebbet fogyaszt, mint egy nem energiahatékony lakásban élő szegényebb család. Így a társadalompolitikai elvek közül a vertikális méltányosság elve nem valósul meg, hiszen a szabályozás eltérő státuszban lévőket ugyanolyan módon kezeli, kiegyenlítő intézkedések (pl.: támogatás) nélkül. A helyzet értékeléséhez az is hozzátartozik, hogy az árrögzítési időszak augusztus 22-26. közötti, amikor a gáz piaci ára a legmagasabb volt, miközben a forint az euróhoz képest előző évhez képest 350 Ft-ról 406-409 Ft-ra nőtt.[9]
    A 2. ábrán az átlagfogyasztás alatti gáz hatósági ára látható, amely azt mutatja, hogy 2022. október végén bekövetkező világpiaci árcsökkenés ellenére a magyar hatósági ár még mindig alacsonyabb. Azonban a 3. ábrán már az is látszik, hogy az átlagfogyasztás feletti „lakossági piaci ár” (néhány apróbb kilengéstől eltekintve) a piaci ár felett helyezkedik el.

3. ábra: Holland tőzsdei (TTF) és magyar hatósági gázár (euró/megawattóra), 2022. április – 2022. november

Forrás: Statista.com (saját számítás)

A gáz piaci árának esése már 2022. szeptember óta megfigyelhető (az általam elemzett holland TTF gáztőzsdén is), amelynek oka több tényezőre vezethető vissza. Egyrészt az előrejelzések miatt enyhe télre lehet számítani, ami kevesebb fogyasztást feltételez, valamint a tagállami gáztárolók töltöttsége az EU által elvárt 80%-ot jóval meghaladják, miközben a fogyasztás csökkentésére vonatkozó tagállami intézkedések is sikeresnek mutatkoznak.[10]  Ezenkívül az EU bejelentette, hogy csupán erre a télre, de  gázársapka bevezetését tervezi, amely limitálná a földgáz beszerzési árát az európai piacokon.[11] Nem elhanyagolható az sem, hogy Európának sikerült új forrásokból biztosítani a gázellátás egy részét. Ezen összetett intézkedések eredményeképpen, jól látszik a 3. ábrán, hogy novemberben a gáz piaci ára közelít, ahhoz ahol júniusban indult az emelkedés. Ez azért fontos, mert a rezsicsökkentést nyújtó állami cég piaci áron jut a földgázhoz, amelyet hatósági áron (így nyereségre szert téve) add tovább a felhasználóknak. Ne felejtsük el azt sem, hogy az ársapka állami beavatkozás piaci folyamatokba, ezért a lakosság nem érzi a folyamatosan változó gazdasági környeztet, amelyre nem tud megfelelően, fogyasztás visszafogással válaszolni. Ennek következtében nemcsak fenntarthatatlanná válik a rendszer hosszútávon, hanem az inflációra, forint gyengülésére is hatással van.

Összegzés

Már 2021 júliusa óta látszott, hogy a földgáz növekvő piaci ára miatt a magyar rezsicsökkentés intézkedés hosszútávon fenntarthatatlan. A kormányzat 2022 áprilisáig patthelyzetbe került, hiszen politikai okból veszélyes lett volna módosítani az akkori szabályokon, azonban a növekvő energiaárak és a jogállamiság eljárás miatt veszélybe került uniós források intézkedések megtételére ösztönöztek. Az államháztartási hiány nőtt, de a rezsicsökkentés így is 2022 nyaráig változatlanul tartotta magát. Júliusban kormányrendelet és MEKH rendelet bevezette az átlagfogyasztó fogalmát, számukra meghagyva a hatósági árakat, míg a többet fogyasztók számára „lakossági piaci árat” meghatározva. Októbertől kezdve a földgáz világpiaci ára csökkent, amely eredményeképpen az átlagfogyasztók számára a hatósági ár még mindig kedvező, azonban az ezen felül fogyasztók számára meghatározott „lakossági piaci ár” jóval magasabb lett a világpiacinál. A rendeletek szerint az árakat negyedévente felülvizsgálják a világpiaci viszonyok függvényében, mégsem várható, hogy 2023 januárjától az ársapkákat változtatják majd, hiszen azzal a költségvetés bevételtől esne el.

A tanulmányt készítette: Dr. Lovas Dóra, egyetemi adjunktus, DE ÁJK

 

Forrásjegyzék:

·      A rezsicsökkentések végrehajtásáról szóló 2013. évi LIV. törvény

·      Horváth M. Tamás: Flow és stock a rezsicsökkentésben. A díjszabás és a portfólió-gazdálkodás összefüggései. In: Magistra et Fautrix : Halustyik Anna emlékére. Pázmány Press, Budapest. 183-201.

·      European Commission (2019): Energy prices and costs in Europe. Report from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions.

·      CEER (2019): Monitoring Report on the Performance of European Retail Markets in 2018. Brussels: Council of European Energy Regulators.

·      Horváth M. Tamás- Bartha Ildikó-Lovas Dóra: Mikor kakukktojás? Állami vállalattulajdon üzleti környezetben. Közjogi Szemle XV. évfolyam 2022/3. 22-34.

·      259/2022. (VII.21.) Kormányrendelet Egyes egyetemes szolgáltatási árszabások meghatározásáról valamint  Az egyes egyetemes szolgáltatási árszabások meghatározásáról, valamint 6/2022 (VII. 21.) MEKH rendelet Az egyes egyetemes szolgáltatási árszabások meghatározásáról szóló 259/2022. (VII. 21.) Korm. rendelet szerint egyetemes szolgáltatás keretében vételezett földgáz versenypiaci költségeket tükröző árának meghatározásáról

·      MNB: Árfolyamok. Elérhetőség: https://www.mnb.hu/arfolyam-tablazat?deviza=rbCurrencySelect&devizaSelected=EUR&datefrom=2022.08.05.&datetill=2022.09.05.&order=1 (Letöltés dátuma:2022.11.12.)

·      European Commisiion: Questions and Answers on the new EU rules on gas storage. Elérhetőség: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/QANDA_22_1937 (Letöltés dátuma: 2022.11.12.)

·      European Commission: Commission makes additional proposals to fight high energy prices and ensure security of supply.Elérhetőség: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/IP_22_6225 (Letöltés dátuma: 2022.11.12.)

[1] A rezsicsökkentések végrehajtásáról szóló 2013. évi LIV. törvény

[2] Horváth M. Tamás: Flow és stock a rezsicsökkentésben. A díjszabás és a portfólió-gazdálkodás összefüggései. In: Magistra et Fautrix : Halustyik Anna emlékére. Pázmány Press, Budapest. 183-201.

[3] European Commission (2019): Energy prices and costs in Europe. Report from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions.

[4] CEER (2019): Monitoring Report on the Performance of European Retail Markets in 2018. Brussels: Council of European Energy Regulators.

[5] Horváth M. Tamás- Bartha Ildikó-Lovas Dóra: Mikor kakukktojás? Állami vállalattulajdon üzleti környezetben. Közjogi Szemle XV. évfolyam 2022/3. 22-34.

[6] Uo.

[7] Horváth M. Tamás- Bartha Ildikó-Lovas Dóra: i.m

[8] 259/2022. (VII.21.) Kormányrendelet Egyes egyetemes szolgáltatási árszabások meghatározásáról valamint  Az egyes egyetemes szolgáltatási árszabások meghatározásáról, valamint 6/2022 (VII. 21.) MEKH rendelet Az egyes egyetemes szolgáltatási árszabások meghatározásáról szóló 259/2022. (VII. 21.) Korm. rendelet szerint egyetemes szolgáltatás keretében vételezett földgáz versenypiaci költségeket tükröző árának meghatározásáról

[9] MNB: Árfolyamok. Elérhetőség: https://www.mnb.hu/arfolyam-tablazat?deviza=rbCurrencySelect&devizaSelected=EUR&datefrom=2022.08.05.&datetill=2022.09.05.&order=1 (Letöltés dátuma:2022.11.12.)

[10] European Commisiion: Questions and Answers on the new EU rules on gas storage. Elérhetőség: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/QANDA_22_1937 (Letöltés dátuma: 2022.11.12.)

[11] European Commission: Commission makes additional proposals to fight high energy prices and ensure security of supply.Elérhetőség: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/IP_22_6225 (Letöltés dátuma: 2022.11.12.)

Kategória: EnergiaellátásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Tűzre vele, fenntarthatóság!

3 hét 1 nap ago

A Jogtudományi Közlöny legfrissebb, 2022/9. számának hasábjain Bándi Gyula „Erdők, tűzifa, alapjogok” címmel a magyar környezetpolitika alkotmányos elveinek (nem) érvényesülésével összefüggésben vet fel kritikai szempontokat. A téma apropóját a 2022 augusztusában elfogadott a veszélyhelyzet ideje alatt a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról szóló 287/2022. (VIII. 4.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Tűzifarendelet) adja, mely az energiaválság kezelését segítve, a fűtési igények kielégítése céljából (hatósági áron) jelentősebb fakitermelésre ad lehetőséget az erdőgazdaságok részére. A cikk többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben a rendelet szándéka azaz a jelenlegi krízishelyzetben a lakosság fűtési igényének kielégítése, nem kérdőjelezhető meg, ugyanakkor a választott megoldás számos problémának forrása. Ugyanis előfordulhat, hogy az új szabályok már rövidtávon is ellentétes hatásúak az Alaptörvényben foglalt azon kötelezettségekkel, mint a nemzet közös örökségének megőrzése és a jövő nemzedékek jogainak biztosítása. Nem beszélve a hosszabb távú hatásról, ami visszafordíthatatlan károkat okozhat és aránytalan terhet ró a jövő nemzedékekre. De az új szabályozás nem egyedi, a Közjavak blog legutóbb Pump Judit: Kalapács alá kerülve avagy mitől lesz értékesíthető egy védett természeti területi ingatlan” című kritikai tanulmánya révén hívta fel az olvasó figyelmét a védett természeti területek értékesítésének lehetőségét megteremtő törvényjavaslatra. 

A Tűzifarendelet nem maradt visszhang nélkül, hiszen a civil szervezetek tiltakozása mellett 2022. augusztus 28-án az országgyűlési képviselők egy csoportja az Abtv. 24. § (1) bekezdése szerinti utólagos normakontroll indítványt terjesztett elő.[1] melyben a Tűzifarendelet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozók szerint a vegetációs időszakban is lehetővé tett fakitermelés a tarvágás és a vágásérett kor előtti vágás lehetőségének bővítésével, az erdőtelepítési szabályok lazításával, a hatósági kontroll jelentős szűkítésével együtt megnyitja az utat ahhoz, hogy az erdőgazdálkodók helyrehozhatatlan károkat okozhassanak természeti védelem alatt álló, őshonos vagy egyéb rendeltetésük miatt védelemre érdemes erdőkben. A jogi érvelés kitér arra is, hogy az erdőknek az ökoszisztémában betöltött speciális szerepére, az elővigyázatosság elvére és a public trust koncepcióra is tekintettel az erdők védelmére vonatkozó szabályok esetében különös gonddal kell az ún. „visszalépés tilalmára” vonatkozó követelményeket az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdése és P) cikk (1) bekezdése szempontjából vizsgálni. Az indítványozók álláspontja szerint a Korm. rendelet szabályai érdemi visszalépést jelentenek az eddigi, törvényben meghatározott garanciális szabályokhoz képest, és megvalósul a védelmi szint csökkenése, mely nem igazolható más alapvető jog érvényesülésével vagy valamely alkotmányos érték védelmével. Álláspontjuk szerint a Korm. rendelet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredő jogállamiság és jogbiztonság követelményét, és sérti az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdését és 53. cikk (2) bekezdését, mivel a rendelkezések túllépnek a veszélyhelyzet miatt szükséges tartami és időbeli kereteken.

A témához kapcsolódóan a Közjavak Blog szerkesztősége várja a megjelent tanulmányokhoz fűződő hozzászólásokat, továbbá a témát közvetlenül vagy közvetve érintő önálló blogtanulmányokat publikálás céljából.

 

[1] http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/62C65FE3AA150CCCC12588A9005AEB0...

Kategória: AlapjogokAlkotmánybíróságKormányzásKözérdekKörnyezetvédelemBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Kalapács alá kerülve avagy mitől lesz értékesíthető egy védett természeti területi ingatlan

1 hónap ago

A védett természeti területi ingatlan piaci értéke jellemzően nem tükrözi a rajta található természeti értékeket, azok eszmei értékét, s a természetvédelmi korlátozások miatt messze alatta van az azonos jellegű, védelem alatt nem álló ingatlan piaci értékének. E vagyont csökkentő tényt a Ttv. is elismeri támogatási és kártalanítási szabályain keresztül, biztosítandó a védett természeti területek értékeinek megőrzését, egyúttal tiszteletben tartva a magántulajdon alaptörvényi védelmét. A Parlamenthez 2022. október 18-án az állami vagyonnal való gazdálkodás hatékonyságának növelése érdekében a Kormány törvényjavaslatot nyújtott be, mely többek között meg kívánja változtatni az állami tulajdonban lévő művelés alól kivont védett természeti területek értékesítésének szabályait. Jelen írás a törvényjavaslatot elemezi környezetpolitikai szempontból, az Alkotmánybíróság esetjoga mentén. 

  1. Mi lehet a védett természeti területi ingatlan értékesítési potenciálja?

A védett természeti területi ingatlan piaci értéke jellemzően nem tükrözi a rajta található természeti értékeket, azok eszmei értékét, s a természetvédelmi korlátozások miatt messze alatta van az azonos jellegű, védelem alatt nem álló ingatlan piaci értékének. E vagyont csökkentő tényt a Ttv. is elismeri támogatási és kártalanítási szabályain keresztül (Ttv. 71-72/A. §-ok), biztosítandó a védett természeti területek értékeinek megőrzését, egyúttal tiszteletben tartva a magántulajdon alaptörvényi védelmét.
   Ugyanakkor ökoszisztéma-szolgáltatásaikon – 1. az ellátó, 2. a szabályozó, fenntartó, valamint 3. a kulturális szolgáltatások – keresztül a védett természeti területek is lehetnek alkalmasak arra, hogy jövedelmet termeljenek. Az elmúlt években elkészült a földrészletek természeti megközelítésű  térképe, a nemzeti ökoszisztéma térkép (NÖSZTÉP), amely az ökoszisztémákra tekintettel sorolta be az ország területét, s ez segíti a szolgáltatások azonosítását is.

  • „[a]z ellátó szolgáltatások közé a társadalom számára direkt hasznot nyújtó termékek, anyagi javak sorolhatók (tápanyagok, nyersanyagok, állati és növényi energiaforrások);
  • [a] szabályozó és fenntartó szolgáltatások közé sorolhatjuk mindazon felszíni vagy felszín alatti folyamatokat, melyek biztosítják az ökoszisztémák működésének egyensúlyát (pl. talaj, víz, légkör állapotainak, folyamatainak, áramlások szabályozása, beporzás, biológiai védelem);
  • [k]ulturális szolgáltatásoknak tekinthetjük azokat a nem materiális javakat, melyeket az emberek a természetből meríthetnek (pl. élőhelyek közvetlen használata, spirituális gazdagodás).” [1]

A három ökoszisztéma-szolgáltatás közül jövedelemtermelő képessége az ellátó szolgáltatásnak és a kulturális szolgáltatásnak lehet, a jövedelmek jellemzően termékek eladásából, turisztikai szolgáltatások nyújtásából származnak. Míg a szabályozó és fenntartó szolgáltatásnak kiemelt jelentősége van az élőhelyek működésében, állapotuk megőrzésében, ezek a természet ember számára is nyújtott jellemzően a közjavak körébe tartozó olyan „ingyenes” szolgáltatásai, amik pénzben kifejezhető értékké csak akkor válnak, amikor valamiért a szolgáltatás minősége csökken, vagy a szolgáltatás eltűnik, például nádasok kivágásának negatív hatása a vizek minőségi állapotára. Mindebből pedig az következik, hogy értékesítési potenciállal az a terület rendelkezhet, amelyik kapcsán felmerülhet az ellátó, illetve a kulturális ökoszisztéma-szolgáltatás gazdasági hasznosítása. Védett természeti területeken azonban az elsődleges cél a természeti értékek védelme, minden gazdasági hasznosítás csak annak alárendelten történhet. Az állami tulajdonban álló védett természeti területeken az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzését és köztük az egyensúly megteremtését a természetvédelmi célú vagyonkezelés biztosítja.
   A Parlamenthez 2022. október 18-án Az állami vagyonnal való gazdálkodás hatékonyságának növelése érdekében egyes vagyongazdálkodást érintő törvények módosításáról címmel a Kormány törvényjavaslatot nyújtott be, mely többek között meg kívánja változtatni az állami tulajdonban lévő művelés alól kivont védett természeti területek értékesítésének szabályait. A T/1622 számú törvényjavaslat vonatkozó indokolása szerint az MNV Zrt. azokat az ingatlanokat kívánja értékesíteni, amelyek „értékesítési potenciállal rendelkeznek”.
      Az Alkotmánybíróság számos határozatában rögzítette, hogy a védett természeti területek nem csak állami tulajdonban lehetnek, ugyanakkor e határozatokban azt is rögzítette, hogy az állami tulajdonban lévő területek magántulajdonba adása csak akkor lehetséges, ha azáltal a jogszabályok által már elért védettségi szintben nem következik be csökkenés.[2] Az Alkotmánybíróság több határozatában kiemelte, hogy a visszalépés tilalma,[3] mint a jogalkotói tevékenység korlátja és egyben zsinórmértéke abból fakad, hogy az emberi tevékenységek a környezetben és a természetben visszafordíthatatlan folyamatokat indíthatnak el. Amikor a jogalkotó jogszabályi módosítást kezdeményez, akkor az elővigyázatosság és megelőzés elvét figyelembe véve arra a kérdésre kell választ adnia, hogy a változás megteremti-e a környezet, természet romlásának esélyét. 
  A visszalépés tilalmára vonatkozó alkotmánybírósági határozatokból az következik, hogy a jogalkotó szabadon választhatja meg a védelmi eszközök tárházát, hogy magánjogi, vagy közjogi eszközzel, szervezeti garanciákkal tesz-e eleget az egészséges környezethez való jogból fakadó intézményvédelmi kötelezettségének. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a jogszabályi védelmi szintben bekövetkező változást mindig a szabályozás egészének és hézagmentességének alapján kell vizsgálni és értékelni. E tekintetben visszalépést eredményezhet akár az is, ha a módosítás hatására feladatok ellátatlanul maradnak.[4] A visszalépés szempontjából jelentőséggel az bír, hogy az új szabályozás garanciális elemei az elővigyázatosság elvét érvényesítve képesek-e azonos hatékonysággal biztosítani a védelmet.[5] A garanciális szabályok lényegi eleme, hogy a gazdasági érdekek ne írhassák felül az emberi élet alapját képező természet védelméhez fűző  érdeket.[6]
    A jogalkotót az alaptörvényi védelemre tekintettel a visszalépés tilalma mind a nemzet közös öröksége (Alaptörvény P) cikk) mind az egészséges környezethez való jog (Alaptörvény XXI cikk) szabályozása kapcsán korlátozza.[7] Az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet, hogy a jogszabályi védelmi szintben bekövetkező változás csak az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés alapján tekinthető alkotmányosnak, azaz ha valamely más alapjog védelméhez az szükséges, és a védelmi céllal arányos.[8]
   Az alábbiakban a törvényjavaslat rendelkezéseinek elemzésén keresztül, az Alkotmánybíróság határozatainak tükrében fogalmazom meg véleményemet a visszalépés tilalma szempontjából, először tisztázva azt, hogy mit és milyen módon érint a változás.  

Művelés alól kivont védett természeti területek

A törvényjavaslat a művelés alól kivont védett természeti területeket érintő változást fogalmaz meg. A jog az ingatlan-nyilvántartási szabályokon keresztül hazánk földrészleteit – a mezőgazdasági szemléletet követve – a terület művelése alapján két nagy kategóriába sorolja. A művelés alatt álló területeket a művelés jellege, az azon található jellemző növényzet (szántó, gyep, nádas, szőlő, gyümölcsös, erdő, stb.) alapján különbözteti meg és nevesíti mint művelési ágakat, míg a földrészlet természeti jellegétől függetlenül  a művelés alól kivett területként tart számon minden olyan földrészletet, amely az előző kategóriákba nem sorolható. Továbbá a jelenleg hatályos szabályozás alapján művelés alól kivett területként tartják nyilván a belterületi ingatlanokat, köztük azokat a földrészleteket is, amelyek bár hasznosításuk szerint besorolhatók lennének valamely művelési ágba, azonban a terület nagysága az 1 hektárt nem haladja meg. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény végrehajtására kiadott rendelet (109/1999. (XII. 29.) FVM r. 50. §) részletesen felsorolja, hogy mely földrészleteket kell művelés alól kivett területként nyilvántartani. Ezek között  nemcsak létesítményekkel, építményekkel, utakkal fedett ingatlanokat találunk, hanem többek között közparkokat, felhagyott bányákat, bányatavakat, vízművek védőterületeit, folyókat, patakokat, mocsarakat, mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan nád, gyékény termő helyeket is. Összevetve a NÖSZTÉP nomenklatúráját az ingatlan-nyilvántartás hatályos szabályozásával megállapítható, hogy különböző élőhelyek, különösen a vizes élőhelyek egy része az ingatlan-nyilvántartásban művelés alól kivett területként szerepelnek.[9]
   A törvényjavaslat általában rendelkezik a védett természeti területekről. A természetvédelmi törvény fogalomtára szerint (1996. évi LIII. tv. (Ttv.) 4.§ g) pont) védett természeti terület fogalma alá tartoznak mind a védett, mind a fokozottan védett területek.
   A védett természeti területeket a Ttv. különböző kategóriába sorolja, mely alapján tudható a védelem kiterjedtsége, célja, és jelentősége (28.§ (1) bek.)
   A fentiek alapján megállapítható, hogy a törvényjavaslat tárgyi hatálya az MNV Zrt. tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó, művelés alól kivett területekre mindenféle megkülönböztetés nélkül, a területek természeti értékeitől, az ökoszisztémák, élőhelyek jellegétől, jelentőségétől, a természetvédelmi céloktól függetlenül, minden művelés alól kivont területre vonatkozik. Ezt a visszalépés értékelésekor mindenképpen figyelembe kell venni, hiszen a különböző területek védelmi igényéhez igazodóan teljesen más jogi garanciákra lehet szükség.

2. Ki lehet az új tulajdonos?

A törvényjavaslat nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a védett természeti területet az állam kinek a tulajdonába adhatja. A magántulajdonosról csak közvetve, az indokoláson keresztül tudható, hogy olyan személy lehet, aki a terület iránt, annak értékesítési potenciálja miatt érdeklődik. Az „értékesítési potenciál” kifejezés arra utal, hogy a magánfél számára a terület tulajdonjogának megszerzése gazdasági érdek, azaz vagyonának gyarapodását kívánja elérni általa.

3. A törvényjavaslat garanciái

A törvényjavaslat indokolása szerint „[…] az értékesítés a természetvédelmi feladatok ellátását nem veszélyezteti, továbbá olyan törvényi garanciák (a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős előzetes jóváhagyása, beszámolási kötelezettség, a védett természeti terület értékesítési feltételei betartását célzó ellenőrzési jog) beépítésére kerül sor, amelyek a természetvédelmi értékek védelmét az állami tulajdonból történő kikerülést követően is folyamatosan biztosítják.”
   Az alábbiakban a törvényjavaslat garanciáit az Alkotmánybíróság határozatainak tükrében, a határozatokban megjelenő és korábban már jelzett alkotmányos elvárások alapján elemezzük.

3.1. A természetvédelmi célú vagyonkezelés garanciális elemei

Az Alkotmánybíróság 16/2015. (VI. 5.) AB határozatában az állami tulajdonban álló védett természeti területek természetvédelmi célú vagyonkezelésében az alábbiakat tekintette garanciális értékűnek:

  • a vagyonkezelő személye: a védett természeti területek vagyonkezelői jellemzően a nemzeti park igazgatóságok, amelyek kifejezett jogszabályi kötelezettsége a természetvédelmi feladatok ellátása, és rendelkeznek mind azzal a szakmai tudással, a terület ismeretével, ami a feladat ellátásához szükséges;
  • az állami tulajdonból fakadó vagyonkezelői jogosítványok: az ingatlanok hasznosítása során a természetvédelmi szempontok prioritását az igazgatóságok mind saját kezelés révén, mind az általuk kötött szerződésen keresztül is képesek biztosítani. Ez utóbbi esetben garanciális elem, hogy (i) csak azokkal kötnek szerződést, akiket a védett természeti terület hasznosítására alkalmasnak tartanak; (ii) a szerződésben meghatározzák a hasznosítási feltételeket, (iii) amennyiben a természetvédelmi cél elérése szükségessé teszi a feltételeket módosítják, (iv) a szerződés teljesítését folyamatosan, a természetvédelmi őrszolgálaton keresztül ellenőrzik,  és (v) amennyiben a szerződő fél tevékenysége a védelmi célok elérését veszélyezteti, vagy a tevékenység által tényleges kárt okoz, közvetlen szankcióként alkalmazva a szerződést felmondhatják, valamint (vi) a terület hasznosítását vagy saját maguk veszik át, vagy egy másik, a védelmi célokat tiszteletben tartó személynek adják át.

Az Alkotmánybíróság a természetvédelmi vagyonkezelés és a természetvédelmi kezelés összehasonlításakor az alábbiakat állapította meg:  

[102] A természeti kezeléshez képest a lényegi többletjogosítványt a vagyonkezelő eljárásában rejlő adaptabilitási potenciál adja. Ennek megfelelően az őrszol­gálat révén a természetvédelmi prioritásokat a természetvédelmi szerv szük­ség esetén azonnal és közvetlenül képes érvényesíteni a védett természeti területen.
[103] A természetvédelmi vagyonkezelés rugalmas és az adott időszak mindenkori viszonyait figyelembe vevő fellépési lehetőséghez képest a természetvédelmi kezelés gyengébb jogosítványokat feltételez. A természetvédelmi kezelő eseti korlátozásokat a hatóságoknál kezdeményezhet. Ez eshetőleges és időigényes beavatkozási lehetőséget jelent, ráadásul magában hordozza az elkésettség kockázatát is. A természetvédelmi kezelő csak a miniszteri, illetve önkormány­zati rendeletben kihirdetett ún. természetvédelmi kezelési tervekben meghatá­rozott kezelési módokat, korlátozásokat és tilalmakat tudja érvényesíteni a ke­zelése alatt álló területen. Ezeket a kezelési terveket legalább 10 évente kell felülvizsgálni, így általában eleve kizárható, hogy azok specifikus, az adott év, évszak adott természeti viszonyaira vonatkozó előírásokat tartalmazzanak, módosításokat közvetlenül érvényesítsenek.
[104] Ennek megfelelően megállapítható, hogy a természetvédelmi vagyonkeze­lő közvetlen és azonnali fellépési lehetőségéhez képest, a természetvédel­mi kezelő közvetett jellegű, csak reaktív módon, utólagosan érvényesíthető jogosítványokkal rendelkezik a természetvédelmi szempontok érvényesítése érdekében.

  • a vagyonkezelővel szembeni elvárás: a védett természeti területek állami tulajdonban tartásából következően a természetvédelmi célú vagyonkezelés – az Alkotmánybíróság szófordulatával élve – „mindig egyfajta önkorlátozást feltételez”, mert az ilyen típusú vagyonkezelésnél a gazdasági megfontolások, a bevételi szempontok mindig a természetvédelmi cél elérésének alárendelten értelmezendők.

   Az Alkotmánybíróság szerint ez a megközelítés egy gazdasági szemléletű és profitérdekelt szervtől kevéssé várható el.
   A fentieket összegezve a törvényjavaslat akkor állja ki a visszalépés tilalmának próbáját, ha a törvényi garanciákra tekintettel minimálisan biztosítható (i) a természetvédelmi célok elérése; (ii) a természetvédelmi prioritás megőrzése; (iii) a szakmai szempontok érvényesíthetősége, ideértve a gyors, azonnali adaptációt, ha a megváltozott körülmények azt szükségessé teszik.

3.2. A garanciák értékelése a visszalépés tilalma szempontjából

A.) A természetvédelmi kezelésért felelős szerv előzetes jóváhagyása

A  törvényjavaslat alapján megállapítható, hogy az értékesíthető ingatlanok kiválasztásának folyamatában a természetvédelemért felelős szerv nem vesz részt, jóváhagyását már konkrét ingatlan vonatkozásában kérik, és a jóváhagyásban csak az adott ingatlan védettségi szintjének fenntartását biztosító feltételeket határozhat meg. Ez a rendelkezés több szempontból is alkotmányossági aggályokat vet föl. A szabályozás alapvetően nem természetvédelmi megközelítésű, miközben a nemzet közös örökségét képező, az Alaptörvény P) cikke alapján alkotmányos védelem alatt álló ingatlanok értékesítéséről szól.

A terület kiválasztása

A természetvédelmi megközelítés szükségessé tenné annak megjelenítését, hogy a kiválasztásnál nem hagyható figyelmen kívül a védelem célja, és szükségessége, az ökoszisztéma-szolgáltatásai és annak haszonélvezői, továbbá a védett természeti területeken található ingatlanok természetvédelmi szempontú értékelése csak a védett természeti terület egészének figyelembe vételével lehet, csak és kizárólag az ingatlanra vonatkozóan az nem lehetséges. Következik ez az ingatlan fent már jelzett jellemzőiből, funkcióiból, az ingatlan védett természeti területen belüli elhelyezkedéséből. A védett természeti terület kellős közepén is lehet olyan épület, amely kapcsán látszólag kimondható, hogy nincsen különösebb természetvédelmi értéke, mert nincsenek rajta védett fajok, és nem élőhely, ugyanakkor az az épület fontos szerepet tölthet be a természetvédelmi célok elérésében, oktatásban, kutatásban, a lakosság számára nyújtott kulturális ökoszisztéma-szolgáltatásban. Az ingatlan gazdasági célú fejlesztését azonban csak úgy és olyan mértékben szabad fejleszteni, hogy közben a védett természeti terület –  aminek közepén az ingatlan található – állapota ne sérüljön, és ökoszisztéma-szolgáltatásai, köztük a lakosságnak nyújtott jóléti szolgáltatás ne lehetetlenüljön el.
   Az előzetes jóváhagyás intézményével szembeni minimális elvárás lenne a visszalépés tilalma szempontjából, hogy anyagi jogi és eljárás jogi követelményként kerüljön törvényi szinten szabályozásra, hogy:

  • az értékesíthetőségi szempont ellenére, mely ingatlanok értékesítését kell kizárni – például fokozottan védett területeken vagy vizes élőhelyen található ingatlanok értékesíthetőségét – a természeti célok elérhetőségének megőrzése érdekében,
  • a kiválasztásban kötelező szempontként kell figyelembe venni a védett természeti területeken lévő ingatlanok természetvédelmi funkciójának, a védett terület egésze szempontjából betöltött szerepének, valamint a terület lakosság számára nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásainak vizsgálatát és a feltételeket azokra tekintettel kell meghatározni;
  • kötelező a természetvédelmi kezelő részvétele az értékesítendő ingatlanok kiválasztási folyamatában,
  • kötelező a védett természeti területeken található értékesítési potenciállal rendelkező kiválasztott ingatlanok nyilvánosságra hozása;
  • kötelező a természetvédelmi kezelésért felelős szerv általi feltétel meghatározásának folyamatában a társadalmi részvétel biztosítása.

A két utolsó pont az Aarhusi Egyezménnyel való összhang megteremtése miatt lenne szükséges, mely biztosítja a lakosság számára az információhoz való jogot, illetve a környezeti ügyekben a döntéshozatali eljárásokban való részvétel jogát. A társadalmi részvétel törvényi szintű előírására, mint eljárási garanciára azért van szükség, mert a feltételek meghatározása magánjogi, szerződéses jogviszony részeként és nem közigazgatási hatósági eljárás keretei között történik. Ez utóbbiban a lakosság, valamint a környezetvédelmi, természetvédelmi társadalmi szervezetek ügyféli jogosultságuk alapján részt tudnának venni. A jóváhagyás részét képező feltételek ugyanakkor érintik a lakosság jogait is, mert befolyásolják a természetvédelmi célok teljesítését, a védett természeti terület ökoszisztéma-szolgáltatásainak lakossági élvezetének fenntarthatóságát, az egészséges környezethez való jog érvényesülésének egyik eszközét. Például a Ttv. nemzeti park elsődleges rendeltetéséről szóló paragrafusa (Ttv. 28. § (2) bek.) többek között rögzíti a felüdülés elősegítését. Ebből következően védett természeti területen található ingatlan értékesítése esetén szükséges azoknak a feltételeknek a rögzítése, amelyek az ingatlan magántulajdonba kerülése esetén is kizárják a védett természeti terület által nyújtott szolgáltatáshoz való lakossági hozzáférés korlátozását (például kerítések létesítésével).

B.) A védettségi feltételeket biztosító feltételek meghatározása

A törvényjavaslat indokolása szerint a természetvédelmi kezelésért felelős szerv által a szerződés megkötésének időpontjában meghatározott feltételek alkalmasak arra, hogy a védettségi szint ne romoljon. Ez a feltételezés azonban nem állja meg a helyét két okból. Egyrészt az értékesítési szerződésnek nem kötelező eleme az ingatlan hasznosíthatósági céljának meghatározása, pedig a feltételeket azokhoz kell igazítani, annak ismerete nélkül csak túl általános feltételeket lehet meghatározni, olyanokat, amik teljesítését nehéz ellenőrizni, kikényszeríteni. Másrészt a védett természeti területek állapota, az azokra gyakorolt hatások nem állandóak, a védettségi szint megőrzése érdekében az elővigyázatosság elvének jegyében dinamikus adaptációra van szükség, ami a védelmi tevékenységet, annak költségeit jelentős mértékben megváltoztathatja. Ezek egy része a szerződéskötés időpontjában előre nem meghatározható.

Itt is kiemelendő, hogy a védett természeti területek védelmi szintjének megőrzése csak akkor biztosítható, ha az értékesítendő ingatlanra vonatkozó feltételeket az egész védett terület szempontjából határozzák meg, és nem szűken, csak az adott ingatlan jellemzői alapján, hanem figyelembe véve az adott ingatlan szerepét és helyzetét a védett természeti területen belül.

A feltételek meghatározásakor az új tulajdonos szakmai ismereteinek, felkészültségének is meghatározó jelentősége van. Állami tulajdonban lévő védett természeti területek hasznosítására a vagyonkezelő csak olyan személlyel köt szerződést, akit alkalmasnak ítél meg arra, hogy a védelmi kötelezettségének eleget tud tenni, mert rendelkezik az ahhoz szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételekkel, szakmai ismerettel. A törvényjavaslat szövege alapján nem kizárt, hogy a természetvédelmi kezelésért felelős szerv a feltételek között ilyen jellegű feltételeket is megszabjon, azonban erre nézve törvényi kötelezettsége, illetve egyértelmű joga nincsen, ezért e rendelkezés szűk értelmezése nem zárható ki, ami a védelmi célú tevékenység teljesítését, annak szakmaiságát veszélyeztetheti.
   A természetvédelmi kezelésért felelős szerv feltételei a jóváhagyás részeként csak az ingatlan állami tulajdonból való kikerüléséről, illetve a tulajdonjog későbbi – bármely jogcímen történő – átruházásáról szóló szerződésnek lesz része, a tulajdonos tulajdonosi jogából fakadó egyéb szerződéseinek – például a különböző hasznosítási szerződéseknek, zálogba adásnak – már nem. Ez pedig azt jelenti, hogy a törvényjavaslat nem teremt közvetlen kapcsolatot a védett természeti terület védettségi szintjének megóvását szolgáló feltételek és az azt teljesíteni köteles személy között, ami a védettségi szintben visszalépést eredményez, mert magában hordozza harmadik félnek a természeti értékek és az élőhelyek, valamint az ökoszisztémák állapotának veszélyeztetését, károsítását eredményező magatartását.

C.) A tulajdonjogot szerző fél vállalásai az értékesítési szerződésben

A törvényjavaslat szerint az értékesítési szerződésnek kötelező tartalmi eleme, hogy egyrészt a tulajdonjogot szerző fél vállalja a természetvédelmi kezelésért felelős szerv által meghatározott feltételek teljesítését, másrészt vállalja, hogy a védett természeti terület fenntartásáról, hasznosításáról évente beszámolót készít. Ahogy arról már szó volt, a védett természeti területek védettségi szintjének megőrzéséhez az elővigyázatosság elvét érvényesítő magatartásra van szükség. Az egész védett természeti terület védettségi szintjében bekövetkező romlás veszélyét hordozza magában, ha a feltételek kizárólag csak az adott ingatlan védettségi szintjét biztosítják, és a tulajdont megszerző félnek nem kell tekintettel lennie a többi ingatlanra, illetve az elővigyázatosság elvét csak a saját ingatlana kapcsán lenne köteles érvényesíteni, függetlenül az ingatlan elhelyezkedésétől, más ingatlanokra gyakorolt potenciális hatásától. Állami tulajdonban álló védett természeti területen lévő ingatlanok védettségi szintjét a természetvédelmi vagyonkezelő egységben biztosítja az ingatlanok hasznosításának összehangolásán keresztül. Ez az összehangolási kötelezettség a törvényjavaslatból hiányzik. Bár a feltételek között ilyen is meghatározható, azonban erre vonatkozó törvényi kötelezettség sem a természetvédelmi kezelésért felelős szervre nézve, sem a tulajdonjogot megszerzőre nézve nincsen.
   A törvényjavaslatból hiányzik, hogy milyen szankcióval jár, ha a tulajdonjogot szerző fél a jóváhagyás részeként meghatározott feltételeket nem teljesíti. Állami tulajdonban lévő ingatlan esetén a vagyonkezelő a hasznosítási szerződés felmondásával, mint szankcióval képes biztosítani, hogy a védett értékeket hordozó ingatlan a szerződésszegő fél birtokából kikerüljön. A tulajdonjogot megszerző fél esetén, a védettségi szint megőrzésére vonatkozó szerződési feltétel nem teljesítésével a Ptk. alapján ilyen szankció nem jár, és a törvényjavaslat ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Fontos azt is kiemelni, hogy a természetvédelmi kezelésért felelős szerv által meghatározott feltételek magánjogi jellegűek, egy szerződés részét képezik, ezért be nem tartásuk – ilyen irányú törvényi rendelkezés híján – hatósági eljárás keretében sem kényszeríthető ki.
  A szerző fél másik vállalása a terület fenntartásáról és hasznosításáról szóló éves beszámoló elkészítése. A törvényjavaslat nem rendelkezik a beszámoló tartalmi elemeiről, azok részletességéről, és nem rendelkezik arról sem, hogy milyen szankció alkalmazható, ha a szerző fél beszámolási kötelezettségének nem vagy nem kellő mértékben tesz eleget. A szerző fél a beszámolót a feltételt meghatározó szervnek köteles megküldeni, azonban ez a szerv az értékesítési szerződésnek nem szerződő fele, hiszen a szerződés az MNV Zrt. és a szerző fél között jön létre. A beszámolási kötelezettség elmulasztása szerződésszegésnek minősül, a természetvédelmi kezelésért felelős szerv a szerző fél szerződésszegése miatt közvetlenül nem tud fellépni, csak az MNV. Zrt. értesítésén keresztül, és hiába az értesítés, ha nincsen sem a Ptk.-ban, sem a törvényjavaslatban olyan szankció, mely az ilyen jellegű szerződésszegést szankcionálni tudná, és a teljesítés kikényszerítésére alkalmas lenne. Az állami tulajdonban álló védett természeti területek vagyonkezelője az ingatlan más általi hasznosítása esetén közvetlenül, és azonnali hatállyal képes fellépni, s mint ahogy azt az első vállalás kapcsán is jeleztük, a szerződésszegés következményeként akár a szerződés felbontását is kezdeményezheti. Itt is kiemelendő, hogy a beszámolási kötelezettség magánjogi szerződés részeként kötelező, annak hatósági kikényszerítésére ilyen irányú törvényi rendelkezés híján nincsen lehetőség.
   A kötelező vállalások közül hiányzik a szerzőnek az a kötelezettsége, mely alapján az ingatlannal kapcsolatos minden jogviszonyában köteles a jóváhagyás feltételeit betartani, és azt az ingatlannal való bármilyen tulajdonosi jogára vonatkozó szerződésében, mint kötelező tartalmi elemet érvényesíteni, például bármilyen jellegű bérleti szerződésben. E hiányzó rendelkezés következtében az ingatlant jogszerűen birtokló, használó, vagy azzal rendelkező féllel szemben közvetlenül nem lehet érvényesíteni és tőle kikényszeríteni a feltételek betartását. Ezzel szemben az állami vagyon esetén a természetvédelmi vagyonkezelést folytató szerv  közvetlen szerződéses viszonyán keresztül tudja érvényesíteni a természetvédelmi érdekeket.

D.) A teljesítés ellenőrzése

A törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy az új tulajdonos teljesítését a szerződésnek nem részes fele, a természetvédelmi kezeléséért felelős szerv ellenőrzi folyamatosan. A törvényjavaslat nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy mit kell folyamatos ellenőrzésnek tekinteni, ez az ellenőrzés mire terjed ki, és milyen módon ellenőrizheti a teljesítést. Az állami tulajdonban álló vagyon esetén az ellenőrzést a természetvédelmi őrök végzik, akiknek jogosítványait jogszabály rögzíti. Ezzel szemben nincsen olyan jogi kapaszkodó, ami rendezné, hogy a szerződéses jogviszonyhoz képest harmadik külső fél milyen jogosítványokkal rendelkezik, amelyekre hivatkozva az ellenőrzést elvégezheti. A törvényjavaslat arról sem rendelkezik, hogy mit kell tennie az ellenőrző szervnek, ha teljesítésbeli hibát talál, és milyen jogi következményekkel kell számolnia a tulajdonosnak, és azt ki és milyen formában kényszerítheti ki. Az ellenőrzésre vonatkozó hiányzó szabályok miatt egyrészt fennáll annak veszélye, hogy a tulajdonos tevékenysége ellenőrzés nélkül, a veszélyeztetés és károsítás észrevétlenül marad, vagy már későn kerül feltárásra. Másrészt bizonytalanná válik az ellenőrző szerv hatékony fellépésének lehetősége a veszélyeztető, károsító magtartással szemben.

E.) A természetvédelemért felelős szerv szerepében történő változás

Állami tulajdonban álló védett természeti terület természetvédelemért felelős szerve a terület értékeit természetvédelmi célú vagyonkezelés részeként óvja, s biztosítja a természetvédelmi célok elérésének prioritását a gazdasági érdekekkel szemben. Ehhez képest a törvényjavaslat a természetvédelemért felelős szervének e feladatát megszünteti, és külső harmadik félként hatósági jellegű feladatokat ad számára anélkül, hogy a feladatok ellátásához szükséges jogosítványokat is megkapná, és törvényi szinten rendeződne az általa meghatározott feltételek viszonya a természetvédelmi hatóság által meghatározható feltételekhez.

Tekintettel arra, hogy a szerződésnek nem kötelező eleme a magántulajdonos fejlesztési céljának meghatározása, a tulajdonos gazdasági érdekeinek érvényesítése érdekében kezdeményezhet olyan fejlesztéseket, amelyek a terület állapotát negatív irányba befolyásolják, és ami miatt szükség lenne a feltételek kiegészítésére, vagy módosítására. Erre azonban a törvényjavaslat nem ad lehetőséget. Nincsen arra vonatkozó rendelkezés sem, hogy a feltételek kiegészítésére és módosítására kezdeményezhetné a természetvédelmi hatóság eljárását. Ellentmondásos helyzetet szül továbbá az a tény, hogy a jóváhagyási feltételek magánjogi jellegük miatt nem számítanak olyan feltételnek, mely a hatóságokat – mint a jogszabály – köti, ezért a hatóságok, ideértve a természetvédelmi hatóságot is, hozhat olyan kötelező erejű hatósági döntést, mely a jóváhagyási feltételeket figyelmen kívül hagyja, azokra csak részben van tekintettel, vagy akár ellentétes is lehet velük. A törvényjavaslat nem tartalmaz semmilyen eljárási garanciát, amely lehetővé tenné a természetvédelemért felelős szerv számára, hogy a jóváhagyási feltételeket befolyásoló hatósági eljárásokban félként részt vegyen, és a hatósági döntést szükség esetén megtámadhassa. A környezet, természet állapotában bekövetkező romlás kockázatának megjelenését, a kockázat növekedését eredményezi, hogy a jóváhagyási feltételek adaptációjára nincsen lehetőség, és hiányoznak azok az eljárási garanciák, melyek az ingatlan fejlesztése, hasznosítása és az azt meghatározó hatósági határozatok meghozatala során minden esetben biztosítaná, hogy a természetvédelmi kezelésért felelős szerv a feltételek érvényesítéséért, a védett természeti terület egészének védettségi szintjének megőrzése érdekében fellépjen.

F.) A módosítás szükségessége és arányossága

A törvényjavaslat alkotmányosságát abból a szempontból is vizsgálni kell, hogy az megfelel-e az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének, azaz a visszalépés kiállja-e a hármas teszt próbáját: (i) más alapvető jog, alkotmányos érték védelme indokolja, (ii) a feltétlenül szükséges mértéket nem haladja meg, és (iii) az elérni kívánt céllal arányos.
     A törvényjavaslat az állami vagyongazdálkodási szabályok módosítását nem az egészséges környezethez való joghoz képest más alapvető jog vagy alkotmányos érték védelmének szükségességével indokolja, hanem általános indokaként a költséghatékony vagyongazdálkodás biztosítását adta. A módosítás céljaként pedig az alábbiakat fogalmazta meg: „[…]  a feladatellátást közvetlenül szolgáló és stratégiai szempontból jelentős vagyon állami portfólióban tartása mellett, a hatékony értékesítési és hasznosítási stratégia mentén megteremtse annak lehetőségét, hogy a feladatellátást közvetlenül nem szolgáló vagyonelemek hasznosításával, értékesítésével elérhető bevételek a kritikus gazdasági helyzetben növelhetőek legyenek.
    
Az általános indokolás alapján a jogalkotó egyrészt nem tekinti a védett természeti értékeket „stratégiai szempontból jelentős vagyonnak”, másrészt olyannak, amely „a feladatellátást közvetlenül szolgálja”. Az Alaptörvény alapján mindkét megállapítás hibás. Önmagában az a tény, hogy az Alaptörvény alkotmányos védelem alá helyezte, és a nemzet közös örökségének tekinti természeti értékeinket, azok élőhelyét, valamint az általuk biztosított biológiai sokféleséget, megalapozza a védett természeti területek stratégiai jelentőségét. E területek állami tulajdonban tartásának stratégiai jelentőségét többek között az is adja, hogy annak ellenére, hogy pénzbeli értékük nem vagy nem feltétlenül jeleníthető meg, létezésük és az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzése számos alapvető jog érvényesíthetőségének feltétele. A védett természeti területek a természetvédelmi feladatok ellátását közvetlenül szolgálják, és közvetlen hatással vannak az egészséges környezethez való alapjog érvényesítésére is.
    Az Alkotmánybíróság különböző módon, de lényegét tekintve azonos tartalommal fogalmazta meg, hogy az állami tulajdon a védett természeti területek és értékek védelme szempontjából többek között azért jelent garanciát, mert a természetvédelmi célok és a gazdasági célok közötti prioritás fenntartása a természetvédelem javára az államtól az Alaptörvényből fakadóan elvárható, míg ugyanez a magántulajdonostól már nem. A magántulajdonos tevékenységét a jogszabályok keretein belül szabadon határozza meg, és ha jogszabály a közösségi érdekre hivatkozva tulajdonosi jogait korlátozza, akkor az számára kártalanítás vagy támogatás iránti jogot is keletkeztethet.
    Az általános indokolás tartalma – különös tekintettel az Alaptörvény rendelkezéseire – nem alapozza meg a védett természeti területek értékesítésére vonatkozó szabályok módosítását.
    A védett természeti területek értékesítésére vonatkozó részletes indokolásban a törvényjavaslat benyújtója nem indokolta meg, hogy a hatékony vagyongazdálkodás érdekében miért szükséges a tulajdonjog átadása,  miért nem elég olyan jogi megoldás alkalmazása, mely az állami tulajdonjog fenntartása és ezáltal annak garanciális elemeinek megőrzése mellett teszi lehetővé a terület természetvédelmi céllal összhangban álló hasznosítását. E kérdés feltételét különösen az indokolja, hogy magának az ingatlannak a piaci értéke a természetvédelmi korlátozásokra tekintettel jellemzően alacsony, jövedelmet hasznosításán keresztül képes termelni, azonban még e hasznosítás során is figyelembe kell venni a természetes környeztünk értekeinek védelmét szolgáló korlátozásokat.
   Ahogy arra az egyes rendelkezések elemzése felhívta a figyelmet, az állami tulajdonon alapuló természetvédelmi vagyonkezelésnek számtalan olyan garanciális eleme van, amelyek hatékonyságát a magántulajdonhoz kapcsolt, a törvényjavaslatban megfogalmazott garanciák nem érik el.
    Az Alkotmánybíróság határozatainak tükrében egyértelműen a jogalkotó kötelezettsége annak bizonyítása, hogy a módosítás az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott hármas követelménynek megfelel. A törvényjavaslat norma szövege és indokolása alapján e kötelezettségének egyik feltétel vonatkozásában sem tett eleget.

Összegzés

A fentieket összefoglalva az állapítható meg, hogy a törvényjavaslattal szemben számtalan alkotmányos aggály fogalmazható meg. A visszalépés tilalma szempontjából a törvényjavaslat garanciáinak értékeléséhez viszonyítási alapot elsődlegesen az állami tulajdonban álló védett természeti területek természetvédelmi célú vagyonkezelése adja. A fentiek bemutatták, hogy a törvényjavaslat garanciái miért tekinthetők visszalépésnek, milyen szempontok vizsgálatát mulasztotta el a törvényjavaslat előterjesztője, és milyen garanciális elemekre lenne szükség a meglévő jogszabályi védettségi szint fenntartásához. A garanciális elemek közül különösen hiányoznak az elővigyázatosság elvét érvényesítő anyagi jogi és eljárási garanciák, köztük a megfelelő szankciók, s a szervezeti garanciák megváltozása a védelmi szabályok érvényesítését nehezebbé teszi. Mindezek miatt a törvényjavaslat elfogadásával megnőne annak kockázata és fennállna annak veszélye, hogy a védett természeti területeken a természet állapotát érintő negatív folyamatok indulnak el, akár visszafordíthatatlan károkat is okozva. Végül az is kiemelendő, hogy a visszalépés az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján sem indokolható.

Készítette: Pump Judit

 

Források jegyzéke:

[1] A NÖSZTÉP projekt koncepcionális és módszertani keretei – rövid összefoglaló verzió: v 1.0 készítette: Arany Ildikó, Aszalós Réka, Bereczki Krisztina, Czúcz Bálint, Kalóczkai Ágnes, Kiss Márton, Kovács Eszter, Kovács-Hostyánszki Anikó, Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Somodi Imelda, Vári Ágnes, Zölei Anikó; KEHOP-4.3.0-15-2016-00001 a közösségi jelentőségű természeti értékek hosszú távú megőrzését és fejlesztését, valamint az EU biológiai sokféleség stratégia 2020 célkitűzéseinek hazai megvalósítását megalapozó stratégiai vizsgálatok nemzeti ökoszisztéma-szolgáltatások térképezése és értékelése projektelem (NÖSZTÉP) ii/1e. 1.2.1., Földművelésügyi minisztérium Budapest, 2017. június 8., 3-4.
A Ttv. ökoszisztéma-szolgáltatás fogalma a fenti három szolgáltatást nem részletezi, addig a Ttv. célját megfogalmazó rendelkezés tartalmában megjeleníti mindhármat. Ttv. 4.§ r) pont: „azok a javak (termékek és szolgáltatások), amelyeket az ökológiai rendszer természetes vagy átalakított formájában nyújt, növelve a társadalom és a tagjainak jóllétét” (4. § r) pont). A Ttv. célja 1. § a) a természeti értékek és területek, tájak, valamint azok természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének általános védelme, megismerésének és fenntartható használatának elősegítése, továbbá a társadalom egészséges, esztétikus természet iránti igényének kielégítése;
b) a természetvédelem hagyományainak megóvása, eredményeinek továbbfejlesztése, a természeti értékek és területek kiemelt oltalma, megőrzése, fenntartása és fejlesztése.

[2] Az Alkotmánybíróság ezt az álláspontot képviselte mind az Alkotmány, mind az Alaptörvény alapján. Lásd többek között 28/1994. (V. 20.) AB hat. 16/2015. (VI. 5.) AB hat..

[3] A visszalépés tilalmával kapcsolatos alkotmányossági kérdéseket az Alkotmánybíróság legutóbb a 16/2022. (VII. 14.) AB határozatában foglalta össze (lásd [46] pontot).

[4] 16/2015. (VI. 5.) AB hat. [110]

[5] Az elővigyázatosság elvére épülő jogalkotást, mint a jogalkotót Alaptörvényből fakadóan terhelő kötelezettséget több határozat is hangsúlyozta. Lásd: 3223/2017. (IX. 25.) AB hat. Indokolás [27], 27/2017. (X. 25.) AB hat. Indokolás [49]), 13/2018. (IX. 4.) AB hat. Indokolás [20].

[6] Az Alkotmánybíróság  visszalépés szempontjából  következetesen negatívan értékeli rövidtávú gazdasági érdek érvényesítését szolgáló szabályozást, ha az a védelmi szint csökkenését eredményezi. E körben ez az álláspont legutóbb a 16/2022. (VII. 14.) AB határozatban jelent meg (Indokolás [46]).

[7] 13/2018. (XI. 4.) AB határozat Indokolás [20]

[8] Az Alkotmánybíróság a szükségesség és arányosság tesztjét a nemzet közös örökségét, illetve az egészséges környezethez való jogot érintő jogszabálymódosítások alkotmányosságának értékelése során rendszeresen alkalmazza.

[9] A nomenklatúra az ökoszisztéma-alaptérkép dokumentumai között szerepel, letölthető http://www.termeszetem.hu/hu/okoszisztema-szolgaltatasok/okoszisztema-alapterkep linkről. A nomenklatúra és a művelés alól kivont területek összehasonlítását lásd: Pump Judit: Az ökoszisztémák védelmét és összvagyonkénti megjeleníthetőségét támogató keretrendszer. A közösségi jelentőségű természeti értékek hosszú távú megőrzését és fejlesztését, valamint az EU biológiai sokféleség stratégia 2020 célkitűzéseinek hazai szintű megvalósítását megalapozó stratégiai vizsgálatok projekt, Ökoszisztéma-szolgáltatások projektelem. Budapest, Agrárminisztérium, Budapest, 2021, 34; DOI szám: 10.34811//osz.osszvagyon.tanulmany

Kategória: VízgazdálkodásKözjogKörnyezetvédelemBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Az offshore cégek szerepe a makrogazdaságban - az adóoptimalizációtól az adóelkerülésig

1 hónap 2 hét ago

Az offshore cégek különösen nagy szereppel bírnak a makrogazdaságban.  Az utóbbi években kiszivárgott botrányok miatt (Panama-akták, Pandora-iratok) talán még nagyobb figyelmet élvezhetnek, mint korábban. Bár a fogalmat gyakran használják negatív értelemben, azonban vitathatatlan tény, hogy jelenlétük a makrogazdaságban számos pozitív hatást von maga után, különös tekintettel az adóoptimalizálásra, vagy a befektetésre való ösztönzésre. Fontos azonban kiemelni, hogy az offshore cégek kapcsán számos kérdés és fogalom merül fel, melyek kifejtést indokolnak: ide tartozik például a jogi szabályozásuk, az adóelkerülés fogalma, a feketelista (az adózási szempontból nem együttműködő uniós országok listája).

Bevezetés

Az utóbbi években az offshore cégek a különféle botrányok révén különösen nagy figyelmet kaptak. Létezésük a gazdaságban számos kérdést vet fel: sokakban megfogalmazódik, hogy miért nem szabályozzák szigorúbban, miért legálisak, mik lehetnek az előnyei, illetve hol húzódik meg a határvonal az offshore cégek, valamint az adóelkerülés között (tehát mi az a pont, amikor még adóoptimalizációról beszélhetünk, illetve mely az, amikor adóelkerülésről), valamint miért indokolt a jelenlétük a makrogazdaságban.  Az offshore cégek szerepe a makrogazdaságban igen jelentős lehet, hiszen a meghatározott jogi szabályok betartása mellett széles körben vonhat maga után előnyöket: akár, ha egy adott ország külföldi tőkeáramlását tekintjük, de akár akkor is, ha egy multinacionális vállalat, vagy vállalkozás szempontjából vizsgáljuk meg az előnyeit.

Az offshore cégek szerepe

Az offshore cégeket olyan országban lehet megalapítani, ahol a helyi törvények arról rendelkeznek, hogy a külföldön végzett tevékenységből befolyt bevételek után nem kell adózni, mert azok adómentesnek minősülnek. Emellett azonban minden évben egy fix összegben megállapított átalányadót kell fizetniük. Ebben az esetben tehát olyan vállalkozásról beszélhetünk, amely egy adott országban bejegyzésre kerül, viszont ténylegesen nem folytat ott tevékenységet, tehát bevételt sem termel ebből kifolyólag az országban. Ennek oka az lehet, hogy ezek a vállalkozók, vállalatok az adójukat szeretnék optimalizálni azáltal, hogy elkerülik a saját országukban túl magasnak vélt adóterheket. Ezen cél megvalósítása érdekében rendszerint adóparadicsomokban, alacsony adókulcsú országokban működnek: pl. Bermuda, Andorra, Bahamák, Kajmán-szigetek stb.  Nem a kedvező adózási feltétel az egyetlen ok, amely indokolja az adóparadicsom megnevezést. Ezen kívül ugyanis az alábbi feltételek is hozzájárulnak ahhoz, hogy adóparadicsomként működni tudjanak az ilyen területek: minimális bürokrácia, bizalmas adatkezelés, diszkréció, különféle jogi garanciák, fejlett infrastruktúra (amely megnyilvánulhat akár a telekommunikációban, akár a bankrendszerben stb.).[1]
   A gazdaság egészét nézve azonban ahhoz, hogy láthassuk az offshore cégek jelentőségét, meg kell vizsgálnunk a külföldi tőkeáramlást.  Ha Magyarországot vesszük példaként, akkor az adatokból az látható, hogy a külföldi tőkeáramlás igen nagy mértékű az országban:

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Véleményem szerint a külföldi tőkeáramlás növekedésében az offshore cégek (természetesen emellett más tényezők is) kiemelt jelentőséggel bírnak, ami a világgazdaság működése szempontjából mindenképp elengedhetetlen.

Az offshore cégek jogi szabályozása

A magyar szabályozásban az offshore cégekre az ellenőrzött külföldi társaság kifejezés használatos. A szabályozás kapcsán pedig fontos kiemelni az 1996. évi LXXXI. törvényt a társasági adóról és az osztalékadóról. Az ellenőrzött külföldi társaság létrejöttének feltételei: a) külföldi személy kell, hogy legyen,

aa) amelyben az adózó önmagában vagy kapcsolt vállalkozásaival együttesen

aaa) a szavazati jogok több mint 50%-ával rendelkezzen, vagy

aab) 50%-ot meghaladó részesedéssel rendelkezzen, vagy

aac) 50%-ot meghaladó részre legyen jogosult az adózott eredményből

ab) és az adóévben kevesebb, mint 4,5% társasági adónak megfelelő adót fizessen;

vagy

b) belföldi adózó külföldi telephelyének kell lennie, ahol a telephely az adóévben kevesebb, mint 4,5% társasági adónak megfelelő adót fizet.[2]
  A törvény továbbá több pontban rendelkezik arról, hogy mikor nem teljesülnek a feltételek, tehát mikor nem beszélhetünk ellenőrzött külföldi társaságról.
  A Tao. tv. és az ellenőrzött külföldi társaság fogalmával kapcsolatban fontos kiemelni, hogy 2017-ben a fogalom komoly változáson esett át a korábbihoz képest: változás következett be pl. az 50 %- feletti részesedési arányban is, ami 2017 előtt még 10% feletti részesedési arányként volt megadva.

Offshore feketelista[3]

Az ellenőrzött külföldi társaság törvényi szabályozása mellett az Európai Unió által közzétett lista is hozzájárul az offshore cégek szabályozásához: a listán olyan országok szerepelnek, amelyek adózási kérdésekben nem működnek együtt, illetve nem lépnek fel kellőképpen pl. az adóelkerülés, adócsalás ellen.[4] A lista tulajdonképpen egy negatív szemléltető eszköz, melyre nyilvánvalóan egyik országnak sem érdeke felkerülni. Létezik emellett a szürke lista is, mely szintén azokat az országokat tartalmazza, amelyek nem felelnek meg a kritériumoknak, viszont igyekeznek eleget tenni   az ott megadott szempontoknak, ezért ennek megvalósításához már lépéseket is tettek. A szürke lista ezért egy átmeneti listának tekinthető.
   A feketelista célja az, hogy mind nemzetközi szinten, mind pedig tagállami szinten fellépjen az adóelkerülés, adócsalás ellen, ezáltal biztosítani tudja a tisztességes adózás feltételeinek megteremtését is.  A lista célja nem az, hogy a rajta szereplő országokat megszégyenítse, hanem mintegy ösztönzőként működik: a pozitív változásra, illetve a konszenzusra kívánja ösztönözni a rajta szereplő országokat. Ahhoz, hogy valaki adózási szempontból együttműködő országnak minősüljön, többek között az alábbi feltételeknek kell megfelelnie: pl. a joghatóságoknak biztosítani kell a kérésre történő adóügyi információcserét, a joghatóságoknak biztosítani kell az információcserét a tagállamokkal AEOI (Automatic Exchange of Information) útján, vagy pedig a CRS (Common Reporting Standard) útján., stb. A lista legutóbb 2022.02.24-én volt frissítve. Ekkor többek között a következő országok szerepeltek rajta: Szamoa, Fidzsi-szigetek, Panama, Guam stb.  A lista megalkotása után a frissítés, illetve aktualizálás is jelentős feladatnak számít, hiszen országok kerülnek fel, illetve le, emellett a következő tevékenységeket kell ellátni:  folyamatos kapcsolattartás a listán szereplő országokkal, a kritériumok aktualizálása, az országok által véghez vitt reformok követése, az országok átvilágítása stb.
    Összességében véve tehát az offshore feketelista alkalmazása lehetőséget biztosít az országok számára, hogy rálátást nyerjenek az adóügyi kérdésekben nem együttműködő országok listájára, továbbá egy egységes kritériumrendszert biztosít, amely által a rajta szereplő országok számára is átlátható, hogy mely kritériumok megvalósítása árán tudnak lekerülni róla.

Adóelkerülés

Az offshore cégek kapcsán fontos leszögezni tehát, hogy önmagában az, hogy egy vállalat alacsonyabb adókulcsú országba jelenti be a profitot, nem jogellenes. Az adóelkerülés fogalmát éppen ezért nem egyszerű meghatározni, hiszen az adó optimalizálása még törvényszerű tevékenységnek számít. Emellett azonban az adóelkerülés lényeges eleme is az, hogy az adózó minél jobban igyekszik megtalálni a számára legkedvezőbb adózási feltételeket. Ez a tevékenység akkor válik illegálissá, amikor oly módon van folytatva, hogy jogszabályba ütközik. Az adóelkerülésnek többféle típusát tudjuk elkülöníteni egymástól:[5]

1: munkajövedelem adójának elkerülése (pl. fekete munka)

2: forgalmi adók elkerülése (pl. jogtalan visszaigénylések)

3: tőkejövedelem adójának elkerülése (pl. tőke jövedelem eltitkolása- számla nélküli bejelentés)

Az adóelkerülés fogalma tehát igen széles körben használatos: magában foglalja tehát a jogszerű adóoptimalizálási folyamatokat, emellett azonban a jogszabályba ütköző adóelkerülési tevékenységet, adócsalást is. Ahhoz, hogy lássuk, az adóelkerülés miért jelenthet kiemelt jelentőségű problémát, azt kell megvizsgálnunk, hogy önmagában az adózás milyen célt szolgál. A legfontosabb cél: a közfeladatok ellátása, közpénzügyi újraelosztási rendszer legfőbb eleme.  Az adók mind a központi költségvetésben, mind pedig helyi szinten is nagy bevételi forrásnak tekinthetők. Ebből következik tehát, hogy az adózás, az adók hatással vannak nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi viszonyokra is. Az adóelkerülés tehát azért jelenthet problémát, mert horizontális egyenlőtlenséghez vezethet, másrészt pedig indokolatlan versenyelőnyhöz jutnak az adót elkerülök az adót fizetőkkel szemben, mindemellett az adóelkerülés az adott adórendszer hatékonyságát is rombolja, hiszen az egyenlőtlen hozzáférés által az újraelosztás is eltérő lesz. Az adóelkerülés mértékét, illetve az esetlegesen okozott veszteséget problémás lehet megbecsülni, mivel az esetek egy részében a tényleges forgalom, illetve jövedelem rejtve marad. [6]
    Összességében véve úgy gondolom, hogy az adóelkerülés fogalma tág körben értelmezhető, azonban az  alkalmazása egyes esetekben társadalmi problémákhoz is vezethet, továbbá az adórendszert is gyengítheti, illetve az adómorált is csökkentheti.

Összegzés

Összességében véve az offshore cégek releváns szerepet töltenek be a makrogazdaságban. A vállalkozók, multinacionális vállalatok számára az adóoptimalizáció, illetve emellett számos egyéb ok miatt is kedvező lehet az offshore cégalapítás, a gazdaság egészét vizsgálva pedig a külföldi tőkeáramlás szempontjából lehet pozitív hatása. Az előnyök mellett azonban hátrányai is lehetnek, amennyiben jogellenes adóelkerülésre kerül sor. Az offshore cégekre vonatkozó jogi szabályozás mind tagállami- jelen esetben Tao.tv- mind pedig EU-s szinten (Offshore feketelista) jelen van.

A tanulmányt készítette: Krivanics Ildikó, joghallgató, DE ÁJK

 

Felhasznált források:

·       Mi az offshore cég? - Offshore cégalapítás - Mi az offshore cég? (offshore-online.net) (Letöltés dátuma: 2022.05.10)

·       Ellenőrzött külföldi társaság új fogalma 2017-től - Adó Online (ado.hu) (Letöltés dátuma: 2022.04.26)

·       EU list of non-cooperative jurisdictions for tax purposes- EU list of non-cooperative jurisdictions for tax purposes - Consilium (europa.eu) (letöltés dátuma: 2022.05.03)

·       Kettő fel, kettő le, mi az? - Offshore feketelista | Crystal Worldwide (crwwgroup.net) (letöltés dátuma: 2022.05.11)

·       Adóelkerülés és a magyar adórendszer: Krekó Judit, Adójogi Konferencia, Siófok, 2008.04.21

·       Adóelkerülés és adóváltoztatások Magyarországon: Krekó Judit–P. Kiss Gábor

 

 

[1] Mi az offshore cég? - Offshore cégalapítás - Mi az offshore cég? (offshore-online.net) Letöltés dátuma: 2022.05.10

[2] Ellenőrzött külföldi társaság új fogalma 2017-től - Adó Online (ado.hu) Letöltés dátuma: 2022.04.26

[3] EU list of non-cooperative jurisdictions for tax purposes- EU list of non-cooperative jurisdictions for tax purposes - Consilium (europa.eu) letöltés dátuma: 2022.05.03

[4] Kettő fel, kettő le, mi az? - Offshore feketelista | Crystal Worldwide (crwwgroup.net) letöltés dátuma: 2022.05.11

[5] Adóelkerülés és a magyar adórendszer: Krekó Judit, Adójogi Konferencia, Siófok, 2008.04.21

[6] Adóelkerülés és adóváltoztatások Magyarországon: Krekó Judit–P. Kiss Gábor

Kategória: KormányzásPénzügyi válságBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Svájc és az Európai Unió kapcsolata a személyek szabad mozgása tükrében

2 hónap 2 hét ago

Svájc Európán belül mindig is sajátos állást foglalt, ami a külpolitikát illeti, a történelem során próbált a lehető legszéleskörű önállóságra törekedni a többi országtól, így ma is egyike azon államoknak, akik nem tagjai az Európai Uniónak. Ennek köszönhetően bilaterális megállapodáscsomagokon alapszik a kapcsolata az Unióval, amelyek közül az elmúlt években kifejezetten nagy figyelmet kapott a személyek szabad mozgásáról szóló szerződés.

Svájc és az Európai Unió kapcsolatának alapjai

Svájc gazdasági szempontoktól vezérelve 1960-ban csatlakozott az Európai Szabad Kereskedelmi Társuláshoz (továbbiakban: EFTA), 1989-ben pedig a Szovjetunió felbomlásával az EFTA-tagországok szorosabb együttműködésre törekedtek az Európai Közösséggel (továbbiakban: EK), ugyanis nem szerettek volna kimaradni az egységes belső piacból, amit az EK 1992-re tűzött ki, mint megvalósítandó célt. A részes államok közül Svájc, Ausztria, Svédország és Norvégia csatlakozási szándékukat is bejelentették, és felvételüket kérték az EK-be. 1992. májusában az EFTA és az EK aláírt egy megállapodást az Európai Gazdasági Térség (továbbiakban: EGT) létrehozásáról. Ennek azonban Svájc már nem volt tagja, mivel népszavazást tartottak, ahol a lakosság többsége az EGT ellen szavazott.[1] 1993. januárjában a Szövetségi Tanács bejelentette, hogy visszavonják az EK-be való csatlakozási kérelmüket, és helyette kétoldalú megállapodások útján szeretnék folytatni a kapcsolatot a szervezettel.[2]
   Amikor a választópolgárok elutasították az EGT tagságot, a Szövetségi Tanács tárgyalásokba bocsátkozott az Európai Unióval (továbbiakban: EU) annak biztosítása érdekében, hogy a svájci vállalatok ne kerüljenek hátrányba a kulcsfontosságú gazdasági ágazatokban.[3] 1993-ban el is kezdték a tárgyalásokat, majd 1999. június 21-én Bern és Brüsszel aláírta az I. bilaterális megállapodáscsomagot, ami hét szektoriális megállapodást tartalmazott. Ezek nagy része kereskedelemhez kapcsolódott, és ami számunkra lényeges, hogy közötte volt a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás is. A megállapodáscsomag 2002-ben lépett hatályba és hozzáférést biztosított a svájci gazdaságnak az európai egységes piachoz.[4] Ez kifejezetten fontos lépés volt Svájc számára, figyelembe véve az EFTA hanyatlását és az ország földrajzi elhelyezkedéséből adódó tényt, miszerint Nyugat-Európa közepén fekszik, Liechtenstein-t leszámítva uniós tagállamokkal körülvéve.

I. bilaterális megállapodáscsomagot követő időszak

A csomag összes megállapodása egy ún. guillotine-záradékkal van ellátva. A megállapodás szövegének értelmében[5] a benne foglalt szerződések kényszerűen össze vannak kötve, érvényességük csak együtt állhat fenn, ugyanis csak közösen léphettek hatályba, illetve az EK vagy Svájc részéről a másik fél számára küldött meg nem újítási értesítés és felmondás esetén együtt vesztik hatályukat is.[6] Amint később látjuk majd, ennek a 2014-es és 2020-as népszavazások tekintetében volt kifejezetten jelentősége.
   Svájc 2008-ban csatlakozott a schengeni övezethez, ami szintén elősegítette a mobilitást, ugyanis hiába volt korábban már részese a személyek szabad mozgásáról szóló szerződésnek, a határellenőrzések ugyanúgy fennmaradtak. A schengeni övezethez való csatlakozással azonban ezek a korlátok megszűntek, és mind Svájc, mind az EU polgárai élvezhették a megújult szabad határátlépést. Ahogy több és több állam csatlakozott az EU-hoz és a schengeni övezethez, Svájc rájuk is kiterjesztette a megállapodást, egészen 2013-ig, amikor Horvátország is az unió tagjává vált.

A 2014-es népszavazás

Svájc már addig is bevándorlási problémákkal küzdött, így 2014-ben népszavazást tartottak a tömeges bevándorlás ellen, ennek célja a beáramló külföldi munkaerő korlátozása és a bevándorlási kvóta bevezetése volt. A problémát itt az I. bilaterális megállapodáscsomag guillotine-záradéka jelentette. Egyrészt, ha Svájc csak a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást mondja fel, azzal megsérti a záradékot és ezzel a másik hat szerződés is hatályát vesztette volna, ami Svájc és az Európai Unió számára is kifejezetten előnytelen megoldást jelentene. A másik oldalról viszont nem elhanyagolható a bevándorlási probléma sem, ami nehéz helyzetbe hozta az állampolgárokat. A 2014-es referendum eredményeként megszavazták a személyek szabad mozgásáról szóló szerződés felmondását, ez azonban mégsem valósult meg. Svájc és az EU megállapodtak egy olyan törvényjavaslatban, ami előnyt biztosított az állandó svájci lakhellyel rendelkező álláskeresőknek Svájcban és a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást is kiterjesztették Horvátországra.[7] Ez azonban a horvátok szempontjából csak egy átmeneti időszakot eredményezett, Svájc ugyanis piacvédelmi intézkedéseket alkalmazott a horvát munkavállalókkal szemben. Tekintettel, hogy már nincs jelentős munkaerőpiaci egyensúlytalanság egyik országban sem, így azt megszüntették és 2022. január 1-től a horvát állampolgárságú munkavállalókat is ugyanazon jogok illetik meg, mint a más EU/EFTA állampolgárokat.[8]

A 2020-as népszavazás

A jobboldali Svájci Néppárt azonban nem volt elégedett az eredménnyel és egy újabb népszavazást indítványozott a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás felbontásáról 2020-ban. Már az első szavazás is nagyon szoros volt (50,33%-49,67%), és ezúttal is számos támogató és ellenérv felmerült.[9] Ha a számokat nézzük, 2019-ben 465000 svájci állampolgár élt az Európai Unióban és körülbelül 1,4 millió uniós állampolgár Svájcban, ezen felül pedig majdnem 325000 dolgozó ingázott naponta a svájci határon.[10] Kereskedelmi szempontból sem elhanyagolható tény, hogy 2019-ben Svájc volt az EU harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere az USA és Kína után, a brexit után pedig a negyedik.[11] Tehát 2020-ban ismét a 2014-ben is felmerülő probléma került a középpontba, miszerint a guillotine-záradék miatt nem lehet csak a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást felmondani, mert akkor a többi gazdasággal kapcsolatos, igen fontos szerződés is hatályát veszti. Márpedig, mint azt az előbb ismertetett számadatok is alátámasztják, Svájc igen nagy exporttól esne el, ha ezek az együttműködések megszűnnének. A népszavazáson a javaslatot ezúttal 62-38%-os arányban elutasították.[12]
   De mi volt ennek az indoka, miért látták úgy 6 évvel később a svájci állampolgárok, hogy még sincs szükség a személyek szabad mozgásáról szóló szerződésből való kilépésre, miközben korábban megszavazták ezt Ebben a kérdésben több tényező is döntő szerepet játszott, de a legszembetűnőbb és a lakosság számára is egyértelműen érzékelhető a munkaerő-bevándorlásban és ennek gazdaságra gyakorolt hatásaiban keresendő. Ha megnézzük a Szövetségi Statisztikai Hivatal adatait az állandó lakhellyel rendelkező külföldi lakosságról[13], akkor láthatjuk, hogy a szerződés aláírása óta 2018-ig körülbelül 63%-al nőtt az EU és EFTA lakosok száma az országon belül, tehát a teljes lakosság 16,6%-át tették ki. Érdekességként megfigyelhetjük, hogy ebből a 2002-es adatok szerint 3809 fő volt magyar, 2018-ra azonban ez a szám már közel 23000-re kúszott fel. De ez még nem minden, ugyanis a témát egy másik szempontból is meg kell vizsgálni. Egy országba nem csak bevándorlók jönnek, de az ottlakók is elhagyják azt, így akkor kapunk teljes képet a demográfiai változásokról, ha a két adatot kivonjuk egymásból. Összevetett adatok alapján megfigyelhető, hogy 2008-ban és 2013-ban volt a legmagasabb a nettó bevándorlók száma, a 2014-es népszavazás és szabályozás után pedig fokozatosan csökkent, 2018-ra már a kétezres évek eleji statisztikához közelített ez a szám. A svájci gazdasági minisztérium személyek szabad mozgásával foglalkozó megfigyelőközpontja azt is megállapította, hogy a nettó migráció összefüggésben áll a gazdasági növekedés szakaszaival, ugyanis a GDP növekedési szakaszaiban nagyobb a nettó migráció aránya is, illetve fordítva, csökkenése esetén a migráció aránya is lefelé ívelő tendenciát mutat.[14]

Bevándorlók iskolázottsága

Fontos szempont ehhez kapcsolódóan, hogy milyen háttérrel rendelkező emberek döntöttek úgy a személyek szabad mozgása életbe lépése óta, hogy Svájcban kívánnak letelepedni. Ha megnézzük a Szövetségi Statisztikai Hivatal által közzétett 2018-ra vonatkozó százalék-adatokat[15], akkor láthatjuk, hogy az EU és EFTA tagállamokból érkezők egészen nagy része, 40,3%-a felsőoktatásban szerzett diplomával, 34,4%-a pedig középfokú végzettséggel rendelkezik. Ez 2013-hoz képest a magasabban képzettek tekintetében jelentett növekedést, akkor ugyanis még 34,9%-36,3% arányban a középfokú végzettséggel rendelkezők voltak többségben. Az is megfigyelhető, hogy az összes bevándorló közül a 25-44 éves korosztály rendelkezik általánosan a legmagasabb végzettséggel, közel fele az ebbe a kategóriába tartozóknak végzett felsőoktatási intézményben. Mindebből tehát megállapítható, hogy Svájcba egyre növekvő arányban érkeznek magasabban képzett személyek, főleg a fiatalabb, munkaképes korosztályból.

Munkanélküliséggel kapcsolatos kérdések

Az előbbiekből következő kérdés, hogy a külföldről érkező, általában közepes vagy magas képzettséggel rendelkező potenciális munkavállalók veszélyt jelentenek-e a svájciakra nézve a munkaerőpiacon? A kérdés mindkét népszavazás alkalmával heves vitát váltott ki a szembenálló felekből. A 15 és 74 év közöttiek akkor minősülnek munkanélkülinek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (továbbiakban: ILO) definíciója alapján, ha a referenciahéten nem dolgoztak, ha az előző négy hétben munkát kerestek, és munkára alkalmasak voltak, illetve ha az elkövetkező két hétben munkakezdésre képesek.[16] A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2019-ben az ILO definíció szerint Svájcban 4%-os volt a munkanélküliségi arány, a migrációs háttérrel nem rendelkezők esetében ez 3%-ra esett, ami közel harmada a migrációs háttérrel rendelkezőkének, akik esetében ez a szám 7% volt. Ez az arány a 2012-2019 közötti időszakban közel változatlan maradt, nem tapasztalható kiugrás.[17] A 2014-es népszavazás után kompromisszumként megszületett törvény, ami előnyben részesítette az állandó svájci lakhellyel rendelkező munkavállalókat és a munkanélküliségi statisztika arra enged következtetni, hogy az első személyek szabad mozgása témakörében tartott népszavazás után nem jelentett a beáramló külföldi munkaerő a lakosság számára érzékelhető egyenlőtlenséget a munkaerőpiacon, így kisebb ellenállást mutattak a szerződésben maradással szemben a 2020-as népszavazáson.

Összegzés

Összességében tehát elmondható, hogy Svájc mindig is törekedett semlegességre és minél nagyobb fokú szuverenitás megőrzésére. Ellenben a modern kapitalista társadalomban gazdasági tekintetben elengedhetetlen számára is a nemzetközi szintű együttműködés, főleg az Európai Unióval. Ebben kulcsfontosságú szerepet játszik a személyek szabad mozgásának fenntartása, ami azonban további szabályozásokat és mindkét fél részéről kompromisszumokat kíván meg. Ahhoz, hogy megtalálják a hosszútávú és a felek számára elfogadható kooperációs formát, még további tárgyalások szükségesek.

 

Készítette: Nagy Petra, joghallgató, Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar

 

Források jegyzéke:

 

[1] Arató Krisztina – Koller Boglárka: Európa utazása. Gondolat Kiadó, Budapest, 2015. 215.

[2] Schweizerische Eidgenossenschaft, (2021): Origins of the bilateral approach. Elérhető: https://www.eda.admin.ch/europa/en/home/europapolitik/ueberblick/bilateraler-weg.html (letöltve: 2021. 10. 17.)

[3] Schweizerische Eidgenossenschaft, (2021): Bilateral Agreements I. Elérhető: https://www.eda.admin.ch/europa/en/home/europapolitik/ueberblick/bilaterale-1.html (letöltve: 2021. 10. 17.)

[4] eur-lex, (2020): Az EU és Svájc közötti kereskedelmi megállapodás. Elérhető: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=LEGISSUM:4467156 (letöltve: 2021. 10. 18.)

[5] Megállapodás egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között a személyek szabad mozgásáról, Alapvető rendelkezések 25. cikk (3)-(4) bekezdés. Elérhető: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:02002A0430(01)-20210101&from=EN (letöltve: 2021. 11. 21.)

[6] Schweizerische Eidgenossenschaft, (2021): Bilateral Agreements I.

[7] Eric, Maurice, (2016): EU and Switzerland agree on free movement. Elérhető: https://euobserver.com/justice/136398 (letöltve: 2021. 10. 18.)

[8] schengenvisainfo, (2021): From January 1, 2022, Croatians Can Work in Switzerland Under Equal Rights as Other EU/EFTA Nationals. Elérhető: https://www.schengenvisainfo.com/news/from-january-1-2022-croatians-can-work-in-switzerland-under-equal-rights-as-other-eu-efta-nationals/ (letöltve: 2021. 11. 21.)

[9] Imogen, Foulkes, (2020): Switzerland gets ready to vote on ending free movement with EU. Elérhető: https://www.bbc.com/news/world-europe-54269138 (letöltve: 2021. 10. 18.)

[10] Schweizerische Eidgenossenschaft, (2020): Trade between Switzerland and the EU. Elérhető: https://www.eda.admin.ch/dam/europa/en/documents/folien/Folien-Wirtschaftsbeziehungen_en.pdf (letöltve: 2021. 10. 18.)

[11] European Commission, (2021): Switzerland. Elérhető: https://ec.europa.eu/trade/policy/countries-and-regions/countries/switzerland/index_en.htm (letöltve: 2021. 10. 18.)

[12] BBC, (2020): Switzerland referendum: Voters reject end to free movement with EU. Elérhető: https://www.bbc.com/news/world-europe-54316316 (letöltve: 2021. 10. 18.)

[13] Federal Statistical Office: Foreign permanent resident population by citizenship, 1980-2018. Elérhető: https://www.bfs.admin.ch/bfs/en/home/statistics/population/migration-integration/foreign.assetdetail.9466950.html (letöltve: 2021. 11. 21.)

[14] Pauline, Turuban, (2020): How free movement impacts the Swiss economy. Elérhető: https://www.swissinfo.ch/eng/how-free-movement-impacts-the-swiss-economy/45951420?utm_campaign=own-posts&utm_medium=displaylist&utm_source=swissinfoch&utm_content=o (letöltve: 2021. 11. 21.)

[15] Federal Statistical Office, (2019): Höchste abgeschlossene Ausbildung, nach Migrationsstatus, verschiedenen soziodemografischen Merkmalen und Grossregion. Elérhető: https://www.bfs.admin.ch/bfs/en/home/statistics/population/migration-integration/integration-indicators/indicators/highest-educational-level.assetdetail.10807701.html (letöltve: 2021. 11. 22.)

[16] INSEE, (2021): Unemployed person (according to the International Labour Organization (ILO) defintion). Elérhető: https://www.insee.fr/en/metadonnees/definition/c1129 (letöltve: 2022. 01. 31.)

[17] Federal Statistical Office, (2019): Unemployment rate based on ILO definition. Elérhető: https://www.bfs.admin.ch/bfs/en/home/statistics/population/migration-integration/integration-indicators/all-indicators/labour-market/unemployement.html (letöltve: 2021. 11. 22.)

Kategória: Európai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

A valódi és hamis dilemmája: tankönyvek mérlegen

3 hónap ago

A digitalizáció kihívás elé állítja mind a tudományos publikálást, mind az egyetemi tananyagfejlesztést. A hagyományos keretek immáron kevésbé tarthatók, a nyomtatott szakkönyvek és oktatási anyagok háttérbe szorulnak. A szakkönyvkiadás válságkörnyezete nem újkeletű, azonban az utóbbi időben fokozódó problémák tovább mélyítették azt.   Ha azt szeretnénk, hogy a szakmai irodalom elérje betölteni kívánt célját, megoldást kell találni a felmerülő rendellenességekre, így többek között változtatni kell a technológiához való hozzáállásunkon, valamint objektív alapokon nyugvó, befolyástól mentes finanszírozási rendszerre van szükség. Ráadásul a jelenlegi struktúrában való fennmaradás a könyvbemutató kiüresedését vonja maga után, míg a különböző tudományterületek sajátosságainak besorolási eljárások során történő figyelmen kívül hagyása, a minőségi folyóiratok renoméjának romlását jelenthetik. A téma összetettségére is tekintettel, a Közjavak Blog rendhagyó tematikus vitát indított "Lehetséges-e még a szakkönyvkiadás? Diskurzus az internetes világ hatásáról a szakkönyvekrecímmel alábbi felhívással: https://kozjavak.hu/lehetseges-e-meg-szakkonyvkiadas-diskurzus-az-internetes-vilag-hatasarol-szakkonyvekre Józsa Zoltán tanulmánya e problémakör tudományos vitájához kíván néhány gondolatot megosztani. 

A szerkesztőség továbbra is örömmel fogad minden szakmai hozzászólást, önálló blogtanulmányt, ezzel lehetőséget teremtve az eltérő álláspontok ütköztetésére is.

***

A valódi és hamis dilemmája: tankönyvek mérlegen

 

A tömegtermelés szimpla, profit és haszonközpontú logikája utat tört magának a hazai jogászképzést szolgáló tankönyvkiadás gyakorlatában is. Az oktatás, kutatás, továbbképzés funkcióit ellátó tankönyvek, monográfiák, tanulmánykötetek mellett egyre nagyobb teret és figyelmet kapnak a leegyszerűsített, rövid, gyakran csak címszavakkal operáló, a normaszöveget folyó szöveggel megjelenítő kiadványok, jegyzetek is. 

Így, talán még nem késő, és haszontalan – bár sokak szerint idejét múlt és megmosolyogtató vállalkozás – felhívni a figyelmet a tendencia rövid és főként hosszútávon jelentkező társadalmi következményeire. Még akkor is, ha ma ilyesmire – sokan mondják – rendszerint nincs idő.

Versenyt futunk. Próbáljuk utolérni a technológiát, a szűkebb-tágabb környezet változásait, az intézmények és az emberek sokszor kanyargós, kiszámíthatatlan arculatváltását. A fennmaradás és érvényesülés egyre erősebb imperatívusza azoknak is kötelező előírást jelent, akik erre kevésbé képesek vagy megelégszenek a tradíció, a megszokás kényelmet biztosító nyugalmával.   

1.

Hajdanán a szakma műveléséhez elengedhetetlenül szükséges elméleti és gyakorlati tudás neves szerzők vaskos könyveiből[1] volt megismerhető, s csak hosszú évek fáradságos munkája eredményezte a megfejtést, (a szakanyag teljes és átfogó elsajátítását) az előre vivő út megtalálását, a szabályok, összefüggések, rendszerek áttekintését. A valódi megértést, a valódi tudást.

A klasszikus tankönyvek szerzői[2] rendszerint az adott szakterület legkiválóbb – hosszabb és elismert tudományos munkássággal bíró – képviselői voltak, akik életútja is hitelesítette a mondanivalót. Evvel is volt magyarázható az általuk megírt ismeretanyag figyelemre méltó megbízhatósága, időtállósága, s – a kisebb-nagyobb változások ellenére – alkalmazhatósága. 

Így azután tankönyv a tanok igaz könyve volt, a szó legnemesebb értelmében, nem holmi sebtében összerakott, leegyszerűsített, vázlatfüzet, idő sürgette vállalkozás. Volt szerkezete, belső logikája, mely szilárdan végigvonult az egyes részeken, iránytűként navigálta az olvasót fejezetről-fejezetre, zárva a vizsgálódást a társadalmi, történelmi fejlődés nyomán kialakult aktuális, immáron naprakész ismeretekkel. A kötet végén gazdag irodalomjegyzék, forrásanyag segítette a további vizsgálódást, az egy vagy több részterületen történő elmélyülést, biztosítva a még magasabb szintű, átfogóbb tájékozódás lehetőségét.  

Akkoriban a kapcsolat a tudás forrása és a tanítványok között természetes volt. Ott lapult a diákok hóna alatt vagy táskájában az éppen aktuális tárgy klasszikus munkája, az etalon, s természetes volt a gondolat, hogy előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül végig kell menni az úton, s a bürokratikus tudást csak a sikeres vizsgák emelik egy magasabb minőségbe (Max. Wéber).     

A szakanyag tömény volt, mint a legjobb minőségű arabica kávé, minden cseppje újabb és újabb izét és zamatát ígérte a majdani teljesség örömének. Érdemes volt a fáradságos, küzdelem, a könyvek, jegyzetek, sokasága, a konzultációk, beszélgetések, viták hosszú sora. Még a sikertelen kísérletek tanulsága a munka szükségességnek az üzenetét hordozta. Valamennyi előre vitt, egyre közelebb és közelebb.    

Volt ennek a felkészülésnek, készülődésnek valami ki nem mondott, de a résztvevőket láthatatlanul körülvevő aurája, mely világosan jelezte az elkötelezettséget és a hovatartozást, az egyéni különbségeken messze túlmutató közös vonásokat. Ebben a sajátos világban a főként a tanárok és a tankönyvek szolgálták az egyre feljebb és feljebb vivő lépcsőfokokat, s ha kellett szilárd támaszként az ismeretek újbóli megerősítésének alapját.   

2.

Mindez már a múlté. Manapság az információs sztráda valóságos és virtuális útjain villámsebességgel áramlanak az üzenetek, az elektronikus kommunikáció vette át a valóságos dialógusok helyét és szerepét, a Wikipédia a források etalonja, míg a Google kereső a gondolatszegénység és ismerethiány – hatásosnak tűnő – orvossága. 

Ha születnek is színvonalas tankönyvek[3] egyre kevésbé jelentik a többséget, inkább a kivételek sorát gyarapítják. Az információs társadalom felgyorsult világában szerény képességű iparosok gyártják a portékát, félre téve a klasszikus szabályokat. El-el maradnak a felhasznált források, hiányzanak a lábjegyzetek, pontatlanok az idézetek.

Sokat és gyorsan a jelszavuk, lehetőleg a legegyszerűbben, a futószalag majd ipari méretekben szolgálja ki a tömegek, s nem mellesleg a szerzők vitatható[4] igényét.  

Az instant „tankönyvek”[5]már mellőzik az elmélyült történelmi, intézményi, kulturális, szakmai, jogi stb. összefüggések rendszerszerű bemutatását. Lényegük kimerül – adott esetben – a hatályos jogszabályok szolgai ismertetésével. Az igényesebbek kiegészítik mindezt néhány kísérő, magyarázó mondattal vagy ábrával –végső soron az olvasókat és a saját lelkiismeretüket is meg kell nyugtatni. Ugyanezt szolgálja a találékony címek garmadája: alapismeretek, bevezetés, röviden, néhány szóban stb.  

Mindez olyan „telefonkönyvet”eredményez, mely bárki által, bármikor felüthető és hasznosítható: akár egy állás elnyeréséhez, egy vizsga abszolválásához vagy egy előmenetel biztosításához. Ez az „újfajta tudás” felszínes, gyorsan változó, s csak a pillanatnak, a mának szól.  Rövid távú érdekek olcsó kiszolgálója, mely használat után gyorsan feledésbe merül. Eldobható.

A kereslet-kínálat kölcsönös kapcsolatának köszönhetően az ilyen kínálati piac óhatatlanul hat a fogyasztói körre, még a szerzők segítőkészsége vagy alapvetően jó szándéka ellenére is. Elsősorban azokra, akik gyorsan, s fájdalommentesen szeretnék a végzettséggel kapcsolatos szakmai követelményeket a lehető legkisebb erőfeszítéssel letudni. S valljuk be, a felsőoktatás expanziója, tömegessé és fizetőssé válása súlyos minőségi deficiteket is generált, s egyben kedvező feltételeket teremtett a motivációt és elkötelezettséget nélkülöző, a felszínes ismeretekkel igen, de megalapozott és hasznosítható tudással nem bírók számára.

A diplomagyár csak formális végzettséget ad, s javítja a – gyakran megtévesztő – statisztikai mutatókat. A magas szintű, hasznosítható tudás lényege veszik el: szilárd szakmai alapok, az összefüggések, rendszerek felismerése, lényeglátás, a megújulás képessége. 

A történelem furcsa fintoraként mintha úja felütötte volna a fejét a gyorstalpalókon képzett „szakemberek”már-már meghaladottnak vélt hajdani világa, némileg arculatot és formát váltva.

Beláthatatlan társadalmi következményekkel járna, ha lebutított szakkönyvekből tanult pilóták vezetnék a repülőgépeket, ha csak alapismeretekkel bíró mérnökök terveznék az ország hídjait, s kegyelem kettesekkel abszolvált diplomások ítélkeznének a bíróságon. S ez az a mozzanat, amikor a konkrét példa messze túlmutat a jelenségen. Az igénytelenség vírusának terjedése – az élet számos területén – versenyre kelhet az influenza vírus terjedésének sebességével, megfertőzve, megbetegítve hivatásrendeket, szakmákat, azok jelenlegi és jövőbeli képviselőit. Ideje volna megálljt parancsolni. A szakma tisztessége, bármilyen legyen is az, nem eladó, nem diszkontálható.

A tudás, a szakmaiság – annak bármilyen formája – olyan közösségi érték, mely a gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődés nélkülözhetetlen előfeltétele, motorja. Közjószág.

 

A tanulmányt készítette: Dr. habil. Józsa Zoltán PhD

 

 

 

[1] E körben elég csak Magyar Zoltan, Ereky István, vagy Mártonffy Károly nevét említeni.

[2] Lásd például Szamel Lajos, Berényi Sándor és Lőrincz Lajos és mások munkásságát.

[3]Horváth M. Tamás: Közmenedzsment. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2015; Balázs István: A közigazgatás változásairól Magyarországon és Európában a rendszerváltástól napjainkig. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011.

[4]A szakmai előmenetel követelményeinek formális teljesítését, s adott esetben egyéb szempontokat (publikációs index) is szolgálhatnak az ilyen típusú kiadványok.  

[5] Fekete Orsolya: A közigazgatási jog alapjai. Pólay Elemér Alapítvány tansegédletei, Szeged, 2010; Csatlós Erzsébet - Siket Judit: Közigazgatási alapismeretek. Iurisperitus Kiadó, Szeged, 2021.

Kategória: KözérdekÁllamtudományBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Mit ér ma a szakkönyvkiadás?

3 hónap ago

A digitalizáció kihívás elé állítja mind a tudományos publikálást, mind az egyetemi tananyagfejlesztést. A hagyományos keretek immáron kevésbé tarthatók, a nyomtatott szakkönyvek és oktatási anyagok háttérbe szorulnak. A szakkönyvkiadás válságkörnyezete nem újkeletű, azonban az utóbbi időben fokozódó problémák tovább mélyítették azt.   Ha azt szeretnénk, hogy a szakmai irodalom elérje betölteni kívánt célját, megoldást kell találni a felmerülő rendellenességekre, így többek között változtatni kell a technológiához való hozzáállásunkon, valamint objektív alapokon nyugvó, befolyástól mentes finanszírozási rendszerre van szükség. Ráadásul a jelenlegi struktúrában való fennmaradás a könyvbemutató kiüresedését vonja maga után, míg a különböző tudományterületek sajátosságainak besorolási eljárások során történő figyelmen kívül hagyása, a minőségi folyóiratok renoméjának romlását jelenthetik. A téma összetettségére is tekintettel, a Közjavak Blog rendhagyó tematikus vitát indított "Lehetséges-e még a szakkönyvkiadás? Diskurzus az internetes világ hatásáról a szakkönyvekre" címmel alábbi felhívással: https://kozjavak.hu/lehetseges-e-meg-szakkonyvkiadas-diskurzus-az-internetes-vilag-hatasarol-szakkonyvekre Jelen tanulmány e problémakör tudományos vitájához kíván néhány gondolatot megosztani. 

A szerkesztőség továbbra is örömmel fogad minden szakmai hozzászólást, önálló blogtanulmányt, ezzel lehetőséget teremtve az eltérő álláspontok ütköztetésére is.

1. Bevezetés

A szakmai írások kiadásának egyik legnagyobb kihívása a tárgyukat képező tartalom iránti szűk keresleti réteg. Az emberek többsége nem vásárol szakkönyveket egy téma mélyebb tanulmányozása érdekében, hiszen az egyes híroldalak által kínált tartalom teljes mértékben kielégíti tudományos kíváncsiságukat, sőt az online forma miatt egyszerűbben el tudják érni azokat, miközben még időt is spórolhatnak. Aki pedig a szűk réteghez tartozik, gyakran nem találja az érdeklődésének megfelelő szakkönyveket, hiszen azok többnyire nem a kereslet igényeihez igazodnak, hanem a támogató által behatárolt spektrumon mozognak. Továbbá a könyvek kiadása hosszú időt vesz igénybe, amely például a társadalomtudományok esetén, a gyakori jogszabály és élethelyzet változások miatt döntő befolyással lehet a könyvvásárlásra. Ide tartoznak a szakmai folyóiratok is, amelyek előnye a lektorálási folyamatok viszonylagos rövidsége, azonban e szegmens ugyanúgy érintett az előbbihez kapcsolódó problémákban. Mindkettő fontos szerepet tölt be a tudományos életben, pl. előmenetel, kutatási eredmények megosztása, így az e területeket érintő problémák egyfajta „válságkörnyezetbe” sodorják a szakmai könyvkiadást, az ezekhez kapcsolódó bemutatókat, és ezáltal a tudományos publikumot is.

2. Az állam, mint mecénás

A könyvkiadás területét a piaci mechanizmusok uralják, mind a kiadó, mind pedig a kereskedő szerepkörét tekintve. A jelenlegi magyar gyakorlatban a felállás a következő: a kiadó -, mint megbízó - megbízza a kereskedőt -, mint bizományost -, hogy az adott könyvre adásvételi szerződést kössön a saját nevében [[1]] Ez a konstrukció a Ptk. szerinti bizományosi szerződésnek felel meg. A piaci szektorban a kereslet és kínálat törvénye érvényesül, tehát akkor lehet nyereségre szert tenni, ha olyan könyvekből tud választani a vásárló, amely érdeklődésének megfelel. Ezt a szisztémát a piacon a Libri és Líra tudja leginkább kihasználni, amelyek nyeresége 2019-ben a százmillió forintot meghaladta.[[2]]
   De tud e nyereségesen működni a tudományos könyvpiac, azaz lehet e csupán a piacra hagyni a kínáló és fogyasztó egymásra találását ezen a speciális területen? A válasz egyértelműen, hogy nem, hiszen a szakmai könyvek jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy a tájékozódást segítik, hanem alapot jelentenek egy plurális demokrácia stabilizálásában. E terület − alapvető jogok gyakorlásához, valamint az oktatáshoz való szükségszerű kapcsolódása révén − meritórikus jószágnak tekinthető, amelyet a kormányzat önmagában is érdemesítésre kell, hogy tartson, függetlenül a kereslet alakulásától. Irányított elosztási javakról van szó, mert   a fogyasztók saját döntéseik alapján nem fogyasztanának annyit az adott termékből, mint amennyi szükséges lenne, így elengedhetetlen a kormányzati beavatkozás, amely leggyakoribb formája a szabályozási funkciót is betöltő támogatás.
    Az állam mecénásként való megjelenése, azonban veszélyeket foglalhat magában, amelyeknél leginkább a társadalomtudományok érintettek. Ennek oka, hogy e tudományterületek eredményei kapcsolódhatnak főként politika számára is érzékeny aspektusokhoz, amely hatással lehet a támogatások elosztására. Ezenkívül problémát jelent az is, hogy előre kiszámíthatatlanok a könyvkiadásra elnyerhető pályázatok feltételei és mértéke, amely utóbbi egyéb forrásbevonási módok keresésének kényszerét is magában hordozza. Ehhez kapcsolódó nehézség azonban az, hogy a szakmai könyvkiadás területére nehezen olvaszthatóak be egyéb alternatívák pl.: a magánszektor által nyújtott pénzbeli finanszírozás, hiszen a  kultúra vagy könyvkiadás támogatása azoknak nem elsődleges érdeke. Megfontolandó lenne egy hasonló támogatási rendszer bevezetése, mint a látványcsapatsportágak számára felajánlható társasági adó, kiegészítve egy objektív, területre szabott szabályozási környezettel.[[3]] Illetve születtek már ötletek a bankszektorhoz hasonló biztosítási alap létrehozására, amelyből egyes kiadók – akár szakmai könyvkiadásból származó – veszteségeinek kompenzálása megvalósítható lenne.[[4]]
     A szakmai könyvkiadást jelentősen meghatározza továbbá a forráselosztás, amely sok esetben nem hatékony és meghatározott szempontok alapján nem kiszámítható. Azon kérdés megválaszolására, hogy ki és mennyit kapjon az állami mecénástól: objektív, előre tervezhető és átlátható, a szakma által irányított könyvtámogatási rendszerre, programokra lenne szükség, amelyek a lehető legkisebbre redukálják a kiszámíthatatlanságot, lehetővé téve a tervezést és az egyenlőtlenségek kiküszöbölését. Az egyenértékűség horizontális (egyenlő helyzetben lévőket egyenlő módon megítélni) és vertikális (különböző helyzetben lévőket különböző módon megítélni) szempontból való figyelembevétele a jelenlegi problémák megoldásának alappillérét jelenthetik. Miben kellene megnyilvánulni az egyenlőségnek? Egyrészt a támogatás összegét tekintve az előírt objektív szempontoknak megfelelő egyetemek, kutatóhelyek egyenlő mértékű és feltételek szerinti támogatásában. Másrészt tekintettel egyes intézmények rosszabb helyzetére, magasabb támogatási összeg, illetve kedvezőbb feltételek biztosítása, azonos versenypozíciójuk elérése érdekében. 

2.1. Változó állami szerepek a könyvkiadásban

A könyvpiacon való fair play elv megvalósulását az állam szabályozó funkciójával segíti, amellyel törekszik a piac hatékony és versenyképes működésének biztosítására.[[5]] Azonban e terület szakmai szegmensének állam általi „magára hagyása”, a szűkös kereslet és a profittal kevésbé ösztönzött szakma miatt – a piaci kudarc kezeletlensége folytán - a piacról történő csaknem teljes kiszorulását hozhatná maga után. Az alábbi ábrából is látszik, hogy a teljes körforgalom alacsony százalékát jelenti a szakkönyvek kiadása.

  1. ábra

Magyarországi könyvforgalom megoszlása kategóriánként 2019

Forrás: MKKE[6]

A szakmai könyvkiadás célja a nyereségszerzés mellett – ,amely a profitorientált piacon való működését megnehezíti –, hogy hozzájáruljon olyan alapvető intézmények működéséhez, mint a plurális demokrácia, illetve az oktatás. Emiatt a terület biztosítása egyfajta közérdeknek is tekinthető, így az állam a fair elosztás elvének megfelelően szükségképpen segíti az erőforrások hatékony allokálását.  E javak piaci elvek szerint biztosítása nem elég hatékonyan lehetséges, így ezeket részben az államnak kell biztosítania.  A fair újraelosztásnak pedig az egyes egyetemek és kutatócsoportok közötti spektrumon kell megnyilvánulnia, olyan célok megvalósítását szolgálva, mint a méltányosság, igazságosság és egyenlőség.[[7]]
   Látható, hogy a szakmai könyvpiacon a piac kudarcot vall, így az ezt korrigáló állami beavatkozásra van szükség. Azonban e terület nem tekinthető tiszta közjószágnak, azaz helytelen lenne elvárni az államtól, hogy a költségeket teljes mértékben átvállalja. Annak nincs gazdaságilag igazolható indoka, és a támogatás ösztönző szerepét is elvesztené, miközben az államtól teljesen függő szakmai könyvpiac jönne létre.
   Fontos, hogy e terület is törekedjen a kereslet kielégítésére, tehát a piaci szempontok figyelembevételére, annak ellenére, hogy veszteségeit az állam bizonyos objektív feltételek alapján kiosztott támogatással korrigálja. Az állam általi feladatellátás ebben az esetben számos veszélyt hordozna magában, hiszen meghatározhatná a társadalomtudományok számár mely politikailag érzékenyebb területekkel nem érdemes foglalkozni. Fennállna a veszélye továbbá, hogy piaci kudarcokra való hivatkozással egyéni preferenciáit kényszerítse rá ezen szegmensre. Az állam minél nagyobb támogatást nyújt, minél kevésbé meghatározott feltételek alapján, annál nagyobb a lehetősége, hogy olyan megoldásokat alkalmazzon, ami nem a közérdeket, hanem egykisebb csoport érdekeit szolgálja.[[8]]

2.2. A könyvbemutatók jelentősége

A könyvbemutatóknak a szakami könyvkiadásra adott támogatások felhasználásának ellenőrzésében jelentős szerepet kellene betölteniük.  Ilyen események célja, hogy a szélesebb közönség minél mélyebben megismerhesse a könyv keletkezésének motivációit, főbb hipotéziseit és következtetéseit. Ezek jelentősége éppen ezért az állami finanszírozást is magába foglaló könyvek esetében még inkább hangsúlyos, hiszen így a szakmai közeg értékelheti a részben vagy egészben közpénzből elkészült produktomot. De mit ér ma egy könyvbemutató? Mivel a könyvkiadásra szánt állami támogatásoknál hiányzik az előre tervezhetőség, valamint az elkészült művek minőségének a jövőbeli szubvenciókra nincs hatása, ezért a könyvbemutatók jelentősége csupán informális, legtöbbször baráti közegben eltöltött eseménnyé redukálódik.

Záró gondolatok

A szakmai könyvek esetében látható, hogy csupán a piacra bízni a területet nem vezetne eredményre, hiszen a fogyasztók saját döntéseik alapján nem fogyasztanának annyit az adott termékből, mint amennyi szükséges lenne, így elengedhetetlen a kormányzati beavatkozás, amely leggyakoribb formája a szabályozási funkciót is betöltő támogatás. Utóbbi esetében az objektív alapon,  nyilvánosan ellenőrizhető szempontok alapján történő eljárások célszerűek, amelyek lehetővé teszik a hosszútávú együttműködést is. A szubvenciókra leginkább a társadalomtudományok érzékenyek, hiszen sokszor kritikus hangokat ütnek meg a rendszerproblémákat illetően, amely hatással lehet a forráselosztásra.
   A szakmai könyvkiadásnak is törekednie kell a kereslet kielégítésére, tehát a piaci szempontok figyelembevételére, annak ellenére, hogy veszteségeit az állam bizonyos objektív feltételek alapján kiosztott támogatással korrigálja. A piacon való hatékony érvényesüléshez azonban teret kellene engedni az új megoldásoknak, mint az e-könyvek, blogok és egyéb technológiai vívmányok. Továbbá az állam általi támogatást fenntartásokkal kell kezelni, hiszen hatással lehet arra, hogy a társadalomtudományoknak mely politikailag érzékenyebb területekkel nem érdemes foglalkozni, valamint olyan megoldásokat alkalmazhat, ami nem a közérdeket, hanem egykisebb csoport érdekeit szolgálja.

 

Készítette: Dr. Lovas Dóra, egyetemi tanársegéd DE ÁJK; tudományos segédmunkatárs, MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport

 

A bejegyzés rövidített változata „Lovas Dóra: Mit ér a könyvbemutató? Szakkönyvkiadás válsághelyzetben” című Jogtudományi Közlöny 77.évf. 22. sz.-ban (175-177.) megjelent tanulmányának.

Források jegyzéke:

[[1]] A polgári törvénykönyvről szóló 2013.évi V. törvény 6:281§- 6:292§

[[2]] LIBRI Könyvkereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság e-beszámoló; Líra Könyv Zrt. e-beszamoló www.ebeszamolo.hu (2021.10.10.)

[[3]]    A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint a 107/2011. (VI. 30.) Korm. rendelet a látvány-csapatsport támogatását biztosító támogatási igazolás kiállításáról, felhasználásáról, a támogatás elszámolásának és ellenőrzésének, valamint visszafizetésének szabályairól

[[4]] Állammal vagy állam nélkül? Kerekasztal-beszélgetés a könyvkiadásról és könyvkereskedelemről, http://oroksegintezet.hu/index.php/hu/rendezvenyek/77-allammal-vagy-allam-nelkul (2021.10.03.)

[[5]] Glen Wright: A kormányzat szerepe. In: Juraj Nemec –Glen Wright (eds.): Közösségi pénzügyek: elmélet és gyakorlat a közép-európai átmenetben, Budapest, Aula Kiadó, 2000. 28-29.

[[6]] Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, https://mkke.hu/konyvforgalom/evenkenti_adatok/2019 (2021.12.01.)

[[7]] Glen Wright: A kormányzat szerepe. In: Juraj Nemec –Glen Wright (eds.): Közösségi pénzügyek: elmélet és gyakorlat a közép-európai átmenetben, Budapest, Aula Kiadó, 2000. 30-32.

[[8]] Juraj Nemec: A kormányzati szerepvállalás közgazdasági és társadalmi alapjai. In: Juraj Nemec –Glen Wright (eds.): Közösségi pénzügyek: elmélet és gyakorlat a közép-európai átmenetben, Budapest, Aula Kiadó, 2000. 79-80.

Kategória: BürokráciaKormányzásKözérdekBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Lehetséges-e még a szakkönyvkiadás? Diskurzus az internetes világ hatásáról a szakkönyvekre

3 hónap 2 hét ago

A digitalizáció kihívás elé állítja mind a tudományos publikálást, mind az egyetemi tananyagfejlesztést. A hagyományos keretek immáron kevésbé tarthatók, a nyomtatott szakkönyvek és oktatási anyagok háttérbe szorulnak. A szakkönyvkiadás válságkörnyezete nem újkeletű, azonban az utóbbi időben fokozódó problémák tovább mélyítették azt.   Ha azt szeretnénk, hogy a szakmai irodalom elérje betölteni kívánt célját, megoldást kell találni a felmerülő rendellenességekre, így többek között változtatni kell a technológiához való hozzáállásunkon, valamint objektív alapokon nyugvó, befolyástól mentes finanszírozási rendszerre van szükség. Ráadásul a jelenlegi struktúrában való fennmaradás a könyvbemutató kiüresedését vonja maga után, míg a különböző tudományterületek sajátosságainak besorolási eljárások során történő figyelmen kívül hagyása, a minőségi folyóiratok renoméjának romlását jelenthetik. A téma összetettségére is tekintettel a Közjavak Blog rendhagyó tematikus vitát indít, melyhez örömmel fogad minden szakmai hozzászólást, önálló blogtanulmányt, ezzel lehetőséget teremtve az eltérő álláspontok ütköztetésére is.

 

Kategória: KormányzásKözérdekBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2
Checked
1 óra 6 perc ago
Feliratkozás a következőre: Közjavak RSS hírcsatorna