Döntött a lengyel bírósági reform ügyében az EUB

1 nap 21 óra ago

Mint ismeretes, s arról többször beszámolt blogunk is, egy 2017. július 12-i lengyel törvény a nők tekintetében 60, míg a férfiak tekintetében 65 évre csökkentette a rendes bíróságok bírái és az ügyészek nyugdíjkorhatárát, valamint a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái előrehozott nyugdíjba vonulásának korhatárát, miközben korábban e korhatárok mindkét nem esetében 67 évben voltak rögzítve. Továbbá a törvény felhatalmazta az igazságügyi minisztert arra, hogy az bírák nyugdíjkorhatáron felüli bírósági szolgálati idejét meghosszabbítsa. E kérdésben hozott most döntést az EUB.

A kereset tartalma

Az Európai Bizottság a fent említett törvényben foglaltakat jogszabálysértőnek tartotta ezért kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet terjesztett a Bíróság elé.

A felperes kereseti kérelmében kérte a Bíróság megállapítást azzal kapcsolatban, hogy a Lengyel Köztársaság nem teljesítette az EUMSZ 157. cikkében a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének érvényesülését a foglalkoztatás és munkavégzés területén, továbbá kérték, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a lengyel igazságügyi miniszter új jogköre sérti a bírói függetlenséget.

Bírósági ítélet tartama

 A Bíróság a kereset befogadása után megvizsgálta a felperesi keresetben előadottakat.

Elsődlegesen a Bíróság állást foglalt a  női és férfi bírákra és ügyészekre alkalmazandó új nyugdíjkorhatárra vonatkozó rendelkezésről. A Bíróság megállapította, hogy a bírák és az ügyészek az EUMSZ 157. cikk hatálya alá tartoznak, melynek értelmében minden munkáltató biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfi és a női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak. Ezt követően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ugyanezen törvény az érintett nyugdíjrendszerekben a nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetéssel járó feltételeket vezetett be azon időpont vonatkozásában, amikor az érintettek ténylegesen részesülhetnek az e rendszerek által biztosított előnyökben. Végezetül a Bíróság elutasította a Lengyel Köztársaság azon érvét, amely szerint a női és férfi bírák és ügyészek közötti, az öregségi nyugdíjra való jogosultságra vonatkozó korhatár tekintetében előírt különbségek előnyben részesítésnek minősülnek.

Másodszor a Bíróság megvizsgálta azon intézkedést is, amellyel az igazságügyi minisztert felruházták azon jogkörrel, hogy döntsön a lengyel rendes bíróságok bírái feladatkörük ellátásának a csökkentett nyugdíjkorhatáron túli folytatásának engedélyezéséről. 

A Bíróság kifejtette azon állásfoglalását, hogy alapvető fontosságúnak tartja a bíróságok függetlenségét, így az hogy az igazságügyi miniszter jogköre az, hogy döntsön a bírák nyugdíjkorhatáron felüli jogviszony hosszabbításáról, túl homályos és nem ellenőrizhető, továbbá aggályos, hogy az általa meghozott határozatot nem kell indokolni, és azzal szemben nincs helye bírósági jogorvoslatnak. Mindezek alapján jelen ügyben sérti az elmozdíthatatlanság elvét a rendes bíróságok bírái rendes nyugdíjkorhatárának csökkentésére vonatkozó intézkedés, valamint az igazságügyi minisztert annak érdekében megillető diszkrecionális jogkör kombinációja, hogy engedélyezi vagy sem e bírák számára feladatkörük ellátásának folytatását az új korhatáron túl

Ezek alapján az Európai Unió Bírósága az Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügyében teljes egészében helyt adott a felperes keresetének.

 

Az összefoglalót készítette: Nagy Péter Zsombor, joghallgató, DE ÁJK

Források:

C-192/18 ügy

http://curia.europa.eu/juris/documents.jsf?oqp=&for=&mat=or&lgrec=en&jge=&td=%3BALL&jur=C%2CT%2CF&num=C-192%252F18&page=1&dates=&pcs=Oor&lg=&pro=&nat=or&cit=none%252CC%252CCJ%252CR%252C2008E%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252Ctrue%252Cfalse%252Cfalse&language=hu&avg=&cid=673507

Kategória: AlapjogokJogállamKormányzásEurópai UnióBrexit Eng: 
Kutatócsoport2

AB: jogszerű a jegyző bírálata a közösségi portálokon

1 hét 2 nap ago

Újabb határozatot hozott az Alkotmánybíróság a közszereplők bírálatával kapcsolatban 2019. október 15-én, egy alkotmányjogi panasz alapján. Az ügy alapkérdése az volt, hogy egy önkormányzati jegyzőre tett, a becsület csorbítására alkalmas tényállítás a közszereplőkre vonatkozó véleménynyilvánítás szabadsága által védett körbe tartoznak-e vagy ezen állításokat már nem védi az Alaptörvény IX. cikkének (1) bekezdése és éppen ezért azok már a jegyző emberi méltóságát sértik, mellyel a rágalmazás, illetve a becsületsértés büntetőjogi tényállítását merítik ki.
Mint emlékezetes az Alkotmánybíróságnak nem ez volt az első döntése az üggyel kapcsolatban, ugyanis már korábban a Kúria végzését megsemmisítette. Azonban a Kúria a megismételt eljárásban ismét a korábbi végzésnek megfelelő határozatot hozott, amellyel szemben nyújtottak most be alkotmányjogi panaszt.
Az alapügy tényállása az volt, hogy az indítványozó többször- 2011-ben és 2012-ben is- egy közösségi oldalon bírálta az önkormányzat jegyzőjét azt állítva, hogy az önkormányzatban „rasszizmus, diszkrimináció van, és nekünk lakosoknak ehhez még jó pofát is kell vágni. Kérem, hogy sújtsanak le már erre a rasszista képviselő testületre és jegyzőnőre”[1], illetve, hogy a jegyző egy adócsaló és ő a romákat diszkriminációban részesíti. Továbbá az önkormányzat képviselő-testülete által megtartott közmeghallgatáson is bírálta az önkormányzat jegyzőjét, ahol azt állította, hogy „a jegyző kétszer is feljelentette őt, és a rendőrségen hamis tanúvallomást tett”[2] róla.
Ezen cselekményeket az elsőfokú bíróság becsületsértés vétségének, illetve folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségének minősítette, mely ítéletet a másodfokú bíróság és a Kúria is helybenhagyta. A Kúria szerint a közszereplők is részesülhetnek büntetőjogi védelemben, ha nem a közszereplésükkel összefüggésben tesznek olyan valótlan tényállításokat, amelyek a becsület csorbítására is alkalmasok.

Az Alkotmánybíróság azonban megsemmisítette a Kúria végzését. Az AB megállapította, hogy a Kúria a közösségi oldalon megvalósuló bírálatokat helyesen minősítette közügyek vitájának körébe tartozó értékítéletnek, így a cselekmények minősítését a releváns alkotmányossági szempontok alapján hozta meg, azonban az ebből fakadó alkotmányos következményeket már nem vonta le teljes mértékben. Ugyanis a főszabály az, hogy a közügyek vitájában a közhatalom gyakorlóját vagy a közszereplő politikust érintő bírálat nem lehet alapja jogi felelősségre vonásnak. Ez alól csak akkor van kivétel, ha közlések az emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusába ütköznek.[3]
A közmeghallgatáson elhangzott bírálattal összefüggésben pedig azt állapította meg, hogy „a bírói döntés nem ad számot arról, hogy a közmeghallgatáson a helyi közhatalom-gyakorlás szempontjából kiemelkedően fontos szereplőre, a jegyzőre vonatkozó tényállítás milyen szempontok mérlegelésével került ki a közügyek vitájának köréből.”[4]
A megsemmisítés ellenére azonban a Kúria a megismételt eljárás keretében a jogerős ítéletet ismét hatályában fenntartotta. Az ítélettel szemben az indítványozó alkotmányjogi panasz keretében fordult az Alkotmánybírósághoz, azt kérve, hogy az AB semmisítse meg a Kúria ítéletét, mivel álláspontja szerint: „az Abh. következménye az ügyben hozott valamennyi bírósági döntés megsemmisítése volt, így a Kúria támadott döntése már megsemmisített döntések hatályát tartotta fenn.”[5]

Az Alkotmánybíróság a panaszt megalapozottnak találta, ezért azt befogadta, a vizsgálatát pedig a véleménynyilvánítás szabadságára és a tisztességes eljáráshoz való jogra korlátozta.
A vizsgálata kapcsán az AB először is emlékeztetett a rendes bíróságok és az Alkotmánybíróság közötti feladatmegosztásra. Eszerint „a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki”[6], ha pedig az Alkotmánybíróság ezeket a kereteket kijelölte, akkor ezt követően a konkrét ügyre vonatkozó érdemi döntést a rendes bíróságnak kell meghoznia. Korlátja viszont az érdemi döntése meghozatalának az, hogy a rendes bíróság azonos tényállás, azonos jogcím alapján a megismételt eljárásban a korábban megsemmisített végzésével azonos végzést nem hozhat.
A feladatmegosztásból és az érdemi döntés meghozatalának korlátjából következően pedig, ha az AB egy konkrét ügyben megállapította, hogy valamely személy magatartását az Alaptörvény védi, akkor a rendes bíróságnak nincs hatásköre ennek az ellenkezőjét megállapítani.
A feladat- és hatáskör megosztásának ismertetése után az AB a bírálatokkal kapcsolatban vonta le következtetéseit. Először a közösségi oldalon megvalósuló bírálatok kapcsán azt állapította meg, hogy az indítványozó kifejezéseit a véleménynyilvánítás szabadsága védte, mivel a bírálat nem sértette az érintett közszereplő emberi méltóságának lényegi magját. A Kúria támadott döntése azonban megsértette az indítványozó Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében rögzített jogát, mivel hatályában fenntartott olyan bírósági döntéseket, amelyek az indítványozó védett véleménynyilvánítását bűncselekménynek minősítették.
A közmeghallgatáson elhangzott bírálattal összefüggésben pedig az AB azt rögzítette, hogy a közügyek vitája során lehetőséget kell adni a terheltnek arra, hogy a rágalmazást megvalósító állításának valóságát bizonyítsa. Mindez azért fontos, mert a terheltnek a bizonyítás által lehetősége van arra, hogy a bíróság végső döntését befolyásolja. Éppen emiatt nem elegendő az ha a Kúria a felülvizsgálati eljárás keretében (amikor új bizonyítékok felvételére nincs mód) azt a következtetést vonja le, hogy a terhelti állítás valótlansága már megállapításra került.

Ezek alapján az AB megállapította, hogy a támadott döntés ellentétes az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével, mivel a véleménynyilvánítás szabadságának egyik garanciája az, hogy a bíróságok az alapeljárás keretében is vizsgálják a terhelti állítás valóságtartalmát, és a terheltnek formalizált keretek között lehetősége legyen az eljárási jogainak érvényesítésére. Azonban erre a támadott döntés nem biztosított lehetőséget az indítványozónak.[7] Mivel a támadott döntés az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésébe ütközött, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. 
Az Alkotmánybíróság, tehát a konkrét ügyben másodszor is a közszereplők bírálatára vonatkozó véleménynyilvánítási szabadság jogának és a közszereplőket megillető emberi méltósághoz való jog kollízióját az előbbi javára oldotta fel.

 

Az összefoglalót készítette: Soltész Péter Ádám, joghallgató

 

Forrás:

https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf (2019.11.04.)

 

[1] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf  -1. oldal (2019.11.03.)

[2] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf -2. oldal (2019.11.03.)

[3] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf – 3. oldal (2019.11.04.)

[4] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf -3. oldal (2019.11.04.)

[5] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf -4. oldal (2019.11.04.)

[6] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf -6. oldal (2019.11.04.)

[7] https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf -9. oldal (2019.11.04.)

Kategória: AlapjogokAlkotmánybíróságBrexit Eng: 
Kutatócsoport2

Körkörös gazdaság: út egy zöldebb jövő felé

2 hét 1 nap ago

Lineáris gazdaságban élünk. Használati tárgyainkat, például mobiltelefonunkat, háztartási gépeinket, ruháinkat néhány évente lecseréljük. Kitermeljük az ásványi anyagokat, legyártjuk, amire szükségünk van, használjuk és eldobjuk, ha már nem vesszük hasznukat. A gazdaságot mozgásban tartjuk, ám ezáltal pazarlóan bánunk az erőforrásokkal és a nyersanyagokkal. Minden eldobott tárgy szemétként terheli a környezetet.

Vitathatatlan, hogy a jelenlegi rendszer nem fenntartható, az egyszeri fogyasztásra épülő gazdasági modell környezetszennyező és pazarló. Európában évente körülbelül 2,5 milliárd tonna hulladékot termelünk, melynek tizedét teszi ki a kommunális hulladék. Ebből 2016-ban 379 kg volt egy átlagos magyar hulladéktermelése.[1] Kiemelendő, hogy komoly kihívást jelent a kommunális hulladék újrahasznosítása, hiszen vegyes összetételű, sok különböző forrásból származó hulladékról van szó. Amennyiben a hulladékot nem hasznosítják újra vagy használják fel energiatermelésre, a hulladéklerakókban tárolt szemét komoly károkat okoz a környezetnek, például megmérgezheti a talajt és a vizeket, árthat a velük érintkező vadállatoknak. A hulladék bomlásából felszabaduló metán hozzájárul a klímaváltozáshoz, de más anyagok is szennyezik a levegőt, így az emberi egészségre nézve is károsak.

Megoldás: a körkörös gazdaság

Az Európai Uniós a körkörös gazdaság (circular economy) megvalósítására törekszik. A körkörös gazdaság termelési és fogyasztási modellje nem más, mint elérni, hogy egyszeri fogyasztás helyett a termékek élettartamát meghosszabbítsuk.[2] A felhasználó szintjén karbantartást, újrahasználatot, gyártói szinten pedig felújítást, újragyártást, újrafeldolgozást jelent.

Ez a gyakorlatban nem más, mint például amikor vásárlás helyett kölcsönzünk, vagy ha egy már megvásárolt terméket megjavítunk, átalakítunk, vagy továbbadunk. Amennyiben egy adott termék eléri az életciklusa végét, az alapanyagokat újra lehet hasznosítani. Ezáltal csökken a hulladék mennyisége, illetve az alapanyagok és késztermékek újbóli felhasználása gazdaságilag is értékteremtő.[3]

Nagy szükség van a körkörös gazdaság megvalósítására, hiszen növekszik a népesség és ezáltal a nyersanyagok iránti igény is, az erőforrások pedig szűkösek.  Ezen túlmenően a környezetre is komoly hatással van a nyersanyagok termelése, szállítása és felhasználása. Nem mellékesen a nyersanyagok hatékonyabb felhasználásával csökkenthető lenne a széndioxid-kibocsátás is.

A hulladékcsökkentés, a környezetbarát terméktervezés és az újbóli felhasználás az európai vállalkozások számára bruttó 600 milliárd euró megtakarítást jelenthetne, illetve 2-4%-kal csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását.[4] A körkörös gazdaság ezen túlmenően csökkentené a környezetre nehezedő nyomást, biztosítaná a nyersanyagforrásokat, valamint javítaná az EU versenyképességét, illetve 580 ezer új munkahelyet is teremtene.[5]  

Mi az EU célkitűzése?

Az EU célja e téren, hogy ösztönözze a lineáris gazdaságról való átállást a körkörös gazdaságra. Az első lépés a körkörös gazdaság felé a hatékonyabb hulladékkezelés. 2018.04.18-án az EP megszavazott egy jogszabálycsomagot[6], melyben az EU ambiciózus vállalásokat tesz, hogy növelje az újrahasznosítást és visszaszorítsa a hulladékok lerakását.

Ennek értelmében:

  1. 2025-re a települési hulladéknak legalább 55%-át újra kell hasznosítani, a cél 2030-ra 60%, 2035-re pedig 65% lesz.
  2. A csomagolóanyagoknál 2030-ra 70%-os újrahasznosítási arányt kell elérni. Külön cél lesz a papírra és kartonra, műanyagra, üvegre és fára.
  3. A tervezet 10%-ban korlátozná a szemétlerakókba kerülő hulladék mennyiségét. 
  4. 2025-re a textíliákat és a háztartási veszélyes hulladékot külön kell majd gyűjteni.
  5. A lebomló szerves hulladékot 2024-re külön kell gyűjteni, vagy otthon komposztálni kell.
  6. Összhangban az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival a tagállamoknak a kidobott élelmiszer mennyiségét 2025-re 30%-kal, 2030-ra 50%-kal kell csökkenteni.
  7. A pazarlás csökkentése érdekében a hatóságoknak ösztönöznie kell az el nem adott étel összegyűjtését és biztonságos újraelosztását.

Sikerek a gyakorlatban

A körkörös gazdasági modellre számos nagyszerű példát találhatunk a gyakorlatban.

  1. Erőforrás-visszaforgatás: A Lexmark[7] nyomtatógyártó 1991 óta visszagyűjti a használt patronokat, amelyeket ellenőrzött körülmények között újratölt, és újból értékesít.
  2. Újragyártás: A nehézgépeket gyártó amerikai Caterpillar[8] teljes üzletágat épített arra, hogy az ügyfelei által visszahozott alkatrészeket alakítja újra, és 40-50 százalékkal az új termékek ára alatt értékesíti. Az átalakítás, újragyártás kiváló példája a Philips HealthCare programja[9] is, amely használt orvosi műszerek felújításával foglalkozik.
  3. Újrafeldolgozás: Az újrafeldolgozás talán az egyik legismertebb módszer, vagyis a használt alapanyagok magasabb szinten történő újrahasznosítása. Erre Magyarországon is számos nagyszerű példát találunk, többek között az Réthy Fashion[10], vagy a Medence Csoport[11] tevékenysége is erre épül, használt farmerből divatáru, ponyvából bútor lesz.
  4. Termék helyett szolgáltatás: A holland Bundles[12] nem mosógépet, hanem bizonyos számú mosást ad el ügyfeleinek. A gép saját tulajdonában marad, ezért a cég érdeke a folyamatos javítás és karbantartás, hogy minél tovább üzemben maradjon a gép.
  5. Megosztás: A GreenGo[13] egy elektromosautó-megosztó rendszer Budapesten. Egy applikáció megmutatja a legközelebb parkoló elektromos autót, amit percdíjas elszámolással kibérelhetünk, majd lerakhatjuk bárhol a szolgáltatási területen belül.
  6. Fenntartható dizájn: Az Ecovative[14] egy olyan csomagolóanyag, amely gombafonalból készül, masszív, esztétikus és ökológiailag lebomló.

Az állam szerepe

Fontos, hogy a vállalatok önmaguktól is tehetnek lépéseket a zöldebb jövő felé, ám szükségesek a központi, kormányzati lépések is. Hollandia 2050-re a körforgásos gazdaság megvalósítását tűzte ki, de Skócia és Finnország, valamint Szlovénia is komoly kormányzati lépéseket tett már az ügyben.

Feltehető a kérdés, hogy Magyarországon milyen kormányzati lépések történtek a fenti célkitűzések elérése érdekében. V. Németh Zsolt – a Földművelésügyi Minisztérium akkori államtitkára- néhány éve, az Új utakon a hazai hulladékgazdálkodás című szakmai tanácskozáson úgy nyilatkozott, hogy a hulladékgazdálkodást mind jogszabályi, mind szervezeti értelemben a körkörös gazdaság elveinek szellemében alakították át.[15] Hozzáfűzte, hogy a kezdeti nehézségek után az új rendszer már bizonyított, a magyar hulladékgazdálkodás szakmai alapjai, hatékonysága, szerkezete megfelel az uniós elvárásoknak és támogatja Magyarországon a körkörös gazdaságra való átállást. V. Németh Zsolt pozitívumként említette, hogy az összes Magyarországon keletkező hulladéktípus kezelésében egyértelmű elmozdulás történt az elmúlt években az anyagában történő hasznosítás irányába a lerakással történő ártalmatlanítással szemben. A települési hulladékkezelést külön is kiemelte, felhívta a figyelmet arra, hogy ezen a területen is megfigyelhető országos szinten a kedvező tendencia.

Álláspontom szerint fontos lenne, hogy minél hamarabb megvalósuljon a körkörös gazdasági modell, hiszen vitathatatlan, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan. Mérvadónak tartom az EU célkitűzéseit, amelyeknek köszönhetően már 2024-től változásokat tapasztalhatunk a hulladékkezelés terén.

Készítette: Dr. Gulyás Lilla, jogász

 

Felhasznált források

https://piacesprofit.hu/gazdasag/nem-fog-menni-az-allam-nelkul-a-korkoros-gazdasag/

http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20180328STO00751/hulladekkezeles-az-eu-ban-trendek-es-statisztikak-infografika

http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/priorities/society/20151201STO05603/korkoros-gazdasag-mit-jelent-miert-fontos-es-mi-a-haszna

http://www.europarl.europa.eu/news/hu/press-room/20180411IPR01518/korkoros-gazdasag-tobb-ujrahasznositas-kevesebb-szemetlerako

http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20170120STO59356/korkoros-gazdasag-uj-unios-vallalasok-az-ujrahasznositas-teren

https://europapont.blog.hu/2017/12/08/korkoros_gazdasag

http://valasz.hu/uzlet/mire-jo-a-visszavalthato-ikea-butor-129180

http://www.kormany.hu/hu/foldmuvelesugyi-miniszterium/kornyezetugyert-agrarfejlesztesert-es-hungarikumokert-felelos-allamtitkarsag/hirek/a-korkoros-gazdasagnak-nincs-alternativaja

https://www.lexmark.com/hu_hu/products/supplies-and-accessories/lexmark-...

https://www.caterpillar.com/

https://www.philips.hu/healthcare/about/customer-support

https://rethy-fashion.com/

http://medencedesign.com/

https://www.bundles.nl/en/washing-machine-rental/

https://www.greengo.hu/

https://ecovativedesign.com/

 

[1] http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20180328STO00751/hulladekkezeles-az-eu-ban-trendek-es-statisztikak-infografika

[2]http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/priorities/society/20151201STO05603/korkoros-gazdasag-mit-jelent-miert-fontos-es-mi-a-haszna

[3] Bándi Gyula (2011): Környezetjog. Szent István Társulat, Budapest, 342-343.

[4] http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/economy/20151201STO05603/korkoros-gazdasag-mit-jelent-miert-fontos-es-mi-a-haszna

[5] http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/economy/20151201STO05603/korkoros-gazdasag-mit-jelent-miert-fontos-es-mi-a-haszna

[6] Proposals for a Directive of the European Parliament and of the Council · amending Directive 2008/98/EC on waste · amending Directive 1999/31/EC on the landfill of waste · amending Directive 94/62/EC on packaging and packaging waste · amending Directives 2000/53/EC on end-of-life vehicles, 2006/66/EC on batteries and accumulators and waste batteries and accumulators, and 2012/19/EU on waste electrical and electronic equipment

[7]https://www.lexmark.com/hu_hu/products/supplies-and-accessories/lexmark-collection-and-recycling-program.html

[8] https://www.caterpillar.com/

[9] https://www.philips.hu/healthcare/about/customer-support

[10] https://rethy-fashion.com/

[11] http://medencedesign.com/

[12] https://www.bundles.nl/en/washing-machine-rental/

[13] https://www.greengo.hu/

[14] https://ecovativedesign.com/

[15]http://www.kormany.hu/hu/foldmuvelesugyi-miniszterium/kornyezetugyert-agrarfejlesztesert-es-hungarikumokert-felelos-allamtitkarsag/hirek/a-korkoros-gazdasagnak-nincs-alternativaja

 

Kategória: KormányzásKözjószágEnergiaellátásEurópai UnióKörnyezetvédelemBrexit Eng: 
Kutatócsoport2

Brexit: útban a vége felé?

3 hét 2 nap ago

Az Egyesül Királyság Európai Unióból való kilépésének kérdése hetek, hónapok óta lázban tartja a közvéleményt. Vajon sikerül-e érdemben döntést hozni? Mi lesz az omminózus 2016. júniusában tartott népszavazás végkifejlete? A hét során úgy néz ki, sikerült ügydöntő formában történő megállapodásra jutni.

A héten megszületett egyezségi forma áttekintése érdekében meg kell vizsgálnunk a legfontosabb elemeket.

A megállapodás során eltávolításra került az eredeti dokumentumban deklarált „backstop” (másnéven tartalékmegoldás) opciója, melyet azon esetre vázoltak fel, amennyiben a kétéves ún. „átmeneti” idő után sem jutna érvényre a gazdasági, s a kereskedelmi kapcsolat EU-brit formája, ezen változással szemben maradt azonban az észak-ír határ átjárhatóságának szavatolásának kívánalma. (A Theresa May által megálmodott állapotban ugyanis azon esetben, amennyiben a szabadkereskedelmi tárgyalás stagnáló fázisában maradna, az átjárhatóság értelmében az Egyesült Királyság az EU-val közös vámterületet alkotna, s ezáltal Észak-Írország az uniós szabályozás szerves részévé válna, mely sokak szerint azonban a nemzeti értelemben vett önrendelkezés súlyos csobulásaként értelmezendő)

A backstop-ot felváltó új rendszer által kilátásba intézett intézkedések a következők:

- A britek kilépését követően Észak-Írország területén az európai uniós szabályokon alapulva kerül majd alkalmazásra az állat-növényegészségügyi előírások betartása, valamint a teljes áruforgalom

- Ezt kompenzálva a brit tartomány teljes voltában az Egyesült Királyság vámterületének részét fogja képezni, s így kiveheti részét a 3. országokkal szemben létrejövő új brit kereskedelmi megállapodásokból

- Amennyiben azonban a 3. ország területéről érkező áru nem marad az észak-ír tartomány területén, s azok végső értékesítése nem a brit területen válik esedékessé, hanem az EU egységes piacára egyenesen Észak-Írországból szállítják tovább, akkor ezen esetben az EU-s szabályanyag szerinti vámtétel beszedése a brit vámhatóságok által kerül érvényesítésre

- Az Áfa elszámolás külön szabályok szerint kerül meghatározásra, s az észak-ír területen az uniós áfa-rendszer marad fenn.

Az új egyezség tehát a brit autonómiára nézve is elhajlást mutat, különösen a kereskedelmi megállapodások területén. Az Európai Unió részéről fellépő bizalom pedig arra utal, hogy az uniós vámszabályok alkalmazását a brit vámhatóságokra merik ruházni.

Az északírek tartva a brit gazdasági keretből történő kiszakadástól biztosítékkal próbálnak érvényt szerezni: az északír tartományi parlament az első 4 év elteltét követően maga dönthessen arról egyszerű többség formájában, hogy a rendszer fennálltát elfogadja, vagy megvétózza azt. Az első esetben újabb 4 évre szerez jogosultságot a rendszer, míg a második esetben 2 éven belül kivezetik azt.

Az egyszerű többség kérdése sem egy könnyen eldönthető dolog. Az unionista párt ugyanis vétójogot kíván fenntartani az északír protestáns felek részére. Így valószínűsíthető, hogy a javarészt katolikus és javarészt EU-párti többség inkább a megállapodás halasztásában lesz érdekelt.

A megállapodás ezen formájának véglegesítése során az északír unionista párt részéről olyan reakciót hozott, mely nyilatkozatában megfogalmazta: ebben a formában nem fogják támogatni a megállapodás tervezetét. Véleményük szerint ezáltal elszakadnak a brit közigazgatástól, az áfa-elszámolás kedvezőtlen lesz számukra, se nem biztosít beleszólási jogot sem a rendszer érdemi elfogadásában.

Október 20-án a londoni alsóház a megállapodás végrehajtásának halasztása mellett döntött. Boris Johnson brit miniszterelnököt a törvény arra kötelezte, hogy kezdeményezze az Európai Tanácsnál a brit EU-tagság megszűnésének halasztását, miközben egy másik levélben közölte a Tanáccsal, szerinte hiba lenne, ha ezen kérés teljesülne. A harmadik, brit parlamentnek küldött levelében pedig kijelentett: nem hajlandó halasztásról tárgyalni. Tehát még semmi sincs "lejátszva", újabb fordulatok még jöhetnek Brexit-ügyben.

 

Az összefoglalót készítette: Kovács Viktória, jogász szakos hallgató, DE ÁJK

Kategória: KormányzásEurópai UnióBrexit Eng: 
Kutatócsoport2

Egy magyar és egy lengyel pénzügyi fogyasztóvédelmi kérdésben hozott döntést az EUB

1 hónap ago

Az Európai Unió Bírósága újabb két devizahiteles ügyhöz kapcsolódó előzetes döntéshozatalai eljárásban hozott döntést 2019. október 3-án. Az első ügy felperese egy magyar állampolgár volt, aki a kezelési költségek és folyósítási jutalékra vonatkozó feltételek tisztességtelensége miatt indított keresetet, míg a másik ügyben egy lengyel állampolgár fordult a bírósághoz, aki a hitelszerződése érvénytelenségére hivatkozott.

1. A magyar devizahiteles ügy

A magyar ügy előzménye, hogy a felperese a CIB jogelődjével kötött kölcsönszerződést évi 5,4%‑os kamat és évi 2,4%‑os kezelési költség kikötése mellett, 20 éves futamidőre. Az érdekeltet a szerződési feltételek értelmében a fentieken túl 40 000 forint folyósítási jutalék megfizetésére kötelezték. A teljes hiteldíjmutató (THM) 8,47%‑ban került meghatározásra.[1]

A felperes viszont nem találta indokoltnak a kezelési költség és a folyósítási jutalék felszámítását, mivel szerinte a szerződés nem részletezi pontosan, hogy milyen ellenszolgáltatás jár a fent említett két költség megfizetéséért, így erre a két díjra vonatkozó feltételek tisztességtelenségének megállapítása iránt keresetet indított a Győri Törvényszék előtt.

A CIB védekezésül arra hivatkozott, hogy nem köteles részletezni ezen szolgáltatásokat, illetve pontosította, hogy a folyósítási jutalék a szerződéskötést megelőző, a kezelési költség pedig a szerződéskötést követő ügyvételi tevékenység ellenértéke.

A Győri Törvényszék a folyósítási jutalékra vonatkozó feltétel tisztességtelenségét megállapította, míg a kezelési költségre vonatkozó keresetet elutasította. A fellebbezés folytán eljárt Győri Ítélőtábla az az elsőfokú bíróság ítéletet helybenhagyta. Ezt követően a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúriának kételyei merültek fel, hogy az említett szerződési feltételeket világosan és érthetően fogalmazták meg, így az eljárást felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából két kérdést terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához. 

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy az „93/13 irányelvben megfogalmazott világos és érthető megfogalmazást úgy kell-e értelmezni, hogy annak eleget tesz a fogyasztói kölcsönszerződésben egyedileg meg nem tárgyalt olyan szerződési feltétel is, amely a fogyasztót terhelő költségek összegét, kiszámításának módját és teljesítésének idejét pontosan meghatározza, azonban azt nem, hogy az adott költség milyen szolgáltatás ellenértéke. Ha pedig szükséges, hogy tartalmazza a szerződés, hogy az adott költség milyen ellenszolgáltatás ellenértéke, elegendő-e az, ha a költség elnevezésből következtetni lehet a nyújtott szolgáltatás tartalmára.”[2]

Az első kérdés vonatkozásában a Bíróság jelen döntésében is rögzítette, hogy az írásbeli szerződési feltételeknek mindig világosnak és érthetőnek kell lennie. Ez az átláthatósági követelmény, azonban nem korlátozódik csak arra, hogy a szerződéseknek csak nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie, hanem azt is megköveteli, hogy a feltételek úgy legyenek megfogalmazva, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

Az EUB szerint jelen magyar ügyben a felperes megismerhette a kezelési költség és a folyósítási jutalék összegét és számításuknak a módját, így az érintett feltételek lehetővé tették az alapügy felperese számára azt, hogy értékelje a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

Az első kérdésre, tehát azt a választ adta a Bíróság, hogy irányelvben megfogalmazott követelmény szerint nem köteles a hitelező a kezelési költség és a folyósítási jutalék ellenében nyújtott szolgáltatások részletezésére.

A második kérdés arra vonatkozott, hogy az irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy a jóhiszeműség követelményével ellentétes, és a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz-e elő a fogyasztó kárára az, ha a fent említett költségek ellenében nyújtott szolgáltatásokat nem részletezik kellően pontosan.

A Bíróság a második kérdés megválaszolása érdekében az első kérdésre adott válaszból indult ki, tehát abból, hogy tisztességtelennek-e a szerződési feltételek, mert ha igen akkor azok a jóhiszeműség követelményével is ellentétben állnak.

Másrészt azt vizsgálta meg, hogy a fogyasztó kárára a szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz-e elő az, ha a fent említett költségek ellenében nyújtott szolgáltatásokat nem részletezik kellően. Utóbbival kapcsolatban megállapította, hogy a Bíróságnak nem tűnik úgy, hogy e feltételek a fogyasztónak a nemzeti jogban meghatározott jogi helyzetét hátrányosan érintették, de megjegyzi azt is, hogy ennek a helytállóságát a nemzeti bíróságnak kell majd vizsgálnia.

Ezek alapján a második kérdésre végül azt válaszolta az EUB, hogy az „irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az a szerződési feltétel, amely nem részletezi kellően a fent említett költségek ellenében nyújtott szolgáltatásokat a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben főszabály szerint nem idéz elő jelentős egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára a jóhiszeműség követelményével ellentétben.”[3]

 

2. A lengyel devizahiteles ügy

A másik ügy egy lengyel devizahitel szerződés érvénytelenítésével volt kapcsolatos. Ennek az ügynek az előzményéül az szolgált, hogy a hitelfelvevők fogyasztóként jelzáloghitel‑szerződést kötöttek a Raiffeisennel. A szerződés szerint az összeg lengyel złoty‑ban denominált volt, azonban azt devizához, azaz svájci frankhoz kötötték, a hitel futamidejét pedig 40 évben határozták meg. A hitel adott devizához való kötésének szabályait a Raiffeisen által használt és az említett szerződésbe beépített, jelzáloghitelre vonatkozó szabályzat tartalmazta.[4] Ezen szabályzat szerint indexálási mechanizmussal számolják ki, hogy melyik átváltási árfolyamon (eladási vagy vételi) kell törlesztenie a hitelfelvevőnek.

A hitelfelvevők az indexálási mechanizmussal kapcsolatos feltételek tisztességtelen jellegére hivatkozva a hitelszerződés érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet terjesztettek elő a kérdést előterjesztő lengyel bírósághoz. Szerintük „e rendelkezések jogellenesek, mivel lehetővé teszik, hogy a Raiffeisen az átváltási árfolyamokat szabadon és önkényesen állapítsa meg. Így a bank egyoldalúan határozza meg a CHF‑ben nyilvántartott hitel összegét, valamint a PLN‑ben kifejezett havi törlesztőrészletek összegét. Az említett feltételek elhagyásával lehetetlen lenne meghatározni a megfelelő átváltási árfolyamot, így a szerződés nem maradhatna fenn.”[5]

A tagállami bíróság a kereset alapján abból indult ki, a hitelszerződésben előírt feltételek tisztességtelenek, vagyis nem kötik a hitelfelvevőket, emellett kétségei is támadtak az uniós jogértelmezésével kapcsolatban, így előzetes döntéshozatali eljárás keretében négy kérdést terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához.

Először a negyedik kérdésre válaszolt az EUB, amely arra vonatkozott, hogy ellentétes-e a 93/13 EK irányelv rendelkezéseivel az, ha egy nemzeti bíróság megállapítja, hogy egy deviza alapú hitelszerződés egyes feltételei tisztességtelenek és belső jogának megfelelően úgy értékeli, hogy e szerződés e feltételek nélkül nem maradhat fenn, mivel e feltételek elhagyása megváltoztatná az említett szerződés elsődleges tárgyának jellegét.

A Bíróság e kérdéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy konkrét helyzetben főszabály szerint a nemzeti jog által előírt szempontokra tekintettel kell megvizsgálni azon szerződés fennmaradásának lehetőségét, amelynek egyes kikötéseit érvénytelenné nyilvánították. A vizsgálat alapján végül arra a következtetésre jutott, hogy nem ellentétes ez az értelmezés az irányelv rendelkezéseivel.

Ezt követően a Bíróság a második kérdésre válaszolt. Ez a kérdés arra irányult, hogy az irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy „egyrészt a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása következtében a fogyasztó helyzetére gyakorolt, a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben említett következményeket inkább a szerződés megkötésének időpontjában fennálló körülményekre tekintettel, mintsem a jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülményekre tekintettel kell értékelni, másrészt pedig úgy kell-e értelmezni, hogy ezen értékelés szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír.”[6]

A Bíróság azt a választ adta erre a kérdésre, hogy ezeket a következményeket a jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülményekre tekintettel kell értékelni és ezen értékelés szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír.

Ezt követően az első kérdés megválaszolása következett. Itt a kérdést előterjesztő bíróság arra kereste a választ, hogy ellentétes-e az irányelvvel az rendelkezés, amely szerint „a szerződésnek a benne foglalt tisztességtelen feltételek elhagyása következtében keletkezett hiányosságainak orvoslása kizárólag azon általános nemzeti rendelkezések alapján történik, amelyek a jogügyletek tartalmukban kifejezett joghatásainak kiegészítését a méltányosság elvéből vagy a bevett szokásokból eredő következmények révén írják elő.”[7] A Bíróság szerint ez a rendelkezés ellentétes az irányelvvel.

Végül az EUB a harmadik feltett kérdésre is válaszolt. Ez a kérdés arra irányult, hogy ellentétes-e az irányelvvel „a valamely szerződésben szereplő tisztességtelen feltételek fenntartása, amennyiben azok elhagyása e szerződés érvénytelenségének megállapításához vezetne, és amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy az érvénytelenség megállapítása kedvezőtlen hatásokkal járna a fogyasztóra nézve.”[8] A Bíróság szerint az irányelvvel ellentétes lenne az ilyen szerződésben szereplő feltételek fenntartása.

***

Összegezve megállapíthatjuk, hogy mind a két devizahiteles ügy a 93/13 EK irányelv értelmezésére irányult, illetve mind a két ügy a szerződési feltételek tisztességtelenségével volt kapcsolatos. Azonban különbség a két esetben, hogy a fogyasztók védelme szempontjából a magyar ügyben kedvezőtlen döntést hozott a Bíróság, míg a lengyel ügyben a fogyasztók számára kedvezőt. Ez utóbbi joggyakorlati hatása kapcsán elmondhatjuk, hogy egyes vélemények szerint az Európai Unió Bíróságának ezen döntése következtében akár 18 milliárd eurós veszteséget is elkönyvelhetnek majd egyes Kelet-Közép-Európában működő pénzügyi intézmények.[9] Tehát érdemes lesz figyelni az uniós döntés nyomán születő tagállami döntéseket is.

 

Az összefoglalót készítette: Soltész Péter Ádám, joghallgató DE ÁJK

Források:

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=D3D5860765E44FBC0D9DE32775679120?text=&docid=218628&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1575742 (2019.10.13.)

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=218625&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1578121 (2019.10.13.)

https://magyarhang.org/belfold/2019/10/04/az-europai-unio-birosaga-a-devizahitelesek-melle-allt/ (2019.10.13.)

 

[1] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=D3D5860765E44FBC0D9DE32775679120?text=&docid=218628&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1575742 (2019.10.13.)

[2] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=D3D5860765E44FBC0D9DE32775679120?text=&docid=218628&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1575742 (2019.10.13.)

[3] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=D3D5860765E44FBC0D9DE32775679120?text=&docid=218628&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1575742 (2019.10.13.)

[4] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=218625&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1578121 (2019.10.13.)

[5] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=218625&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1578121 (2019.10.13.)

[6] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=218625&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1578121 (2019.10.13.)

[7] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=218625&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1578121 (2019.10.13.)

[8][8] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=218625&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1578121 (2019.10.13.)

[9] https://magyarhang.org/belfold/2019/10/04/az-europai-unio-birosaga-a-devizahitelesek-melle-allt/ (2019.10.13.)

Kategória: AlapjogokJogállamKormányzásEurópai UnióBrexit Eng: 
Kutatócsoport2

Kúria vs. Európai Unió Bírósága: mi lesz a magyar bírói függetlenséggel?

2 hónap ago

2019 nyarán a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája végzésével felfüggesztette az előtte folyamatban lévő ügyet és többek között az alábbi előzetes döntéshozatalra szánt kérdésekkel fordult az Európai Unió Bíróságához:

  • „Megfelel-e az EU alapító szerződéseiben is garantált jogállamiság és bírói függetlenség elvének, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke egy bíróság elnöki pozícióját a pályázati eljárás megkerülésével, ideiglenes megbízással tölti be?”
  • „Megfelel-e az uniós jogban előírt bírói függetlenség követelményének az, hogy az eddigi több évtizedes gyakorlattól eltérve a magyar bírók 2018. szeptember 1-je óta kevesebbet keresnek, mint az azonos szinten és ugyanolyan régóta szolgálati viszonyban dolgozó ügyészek, és a fizetésük általában sincs összhangban az általuk ellátott feladatok jelentőségével.”

Az EUMSz 267.cikke szerint az uniós intézmény hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a Szerződések értelmezése kapcsán, így abban az esetben, ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságát, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. (…)

Ezt követően 2019 szeptemberében Polt Péter főügyész a „törvényesség érdekében” a fent nevezett végzés törvénysértő voltának megállapítását kérte a Kúriától. Véleménye szerint jelen esetben a bíró ezeket a kérdéseket nem tehette volna fel, mivel ezekkel nem a közösségi jog értelmezését kéri, annak kapcsán, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek. Továbbá véleménye szerint a PKKB bírája a kérdéseit olyan ügyben tette fel, ahol azok megválaszolása nem releváns.

A Kúria a napokban kifejtette egyetértését a főügyész álláspontjával, így mivel a kérdések nem szolgálhatnak valós vagy vélt sérelmek orvoslására, döntése szerint a PKKB bírájának az OBH elnök pozíciójával kapcsolatos kérdésének előzetes döntéshozatali eljárásra bocsátása törvénysértő.

Következmény

A Kúria döntése nem köti az Európai Unió Bíróságát. A magyar bíró az EUMSz 267.cikk alapján fordult az uniós intézményhez, amely saját maga döntheti el, hogy befogadja-e a feltett kérdéseket (IS C-564/19.sz.ügy), egy tagállami szerv nem vonhatja el az uniós intézmény hatáskörét. Pozitív döntés esetén kérdés, hogy az Európai Unió Bírósága mennyiben tartja összeegyeztethetőnek a magyar igazságszolgáltatás kapcsán a bírói függetlenség alapelvének megvalósulását. Az integráció egyik alapelve, hogy a bíróságoknak pártatlanoknak, a kormánytól és a jogalkotótól függetleneknek kell lenniük, amely elvet kifejezetten említi az EU Alapjogi Chartájának 47. cikke és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke.
Minden figyelem az uniós intézmény felé fordul, azonban az csupán a jövő titka, hogy Justitia bekötött szemével szimbolizált bírói függetlenség mennyire valósul meg az ügy kapcsán.

Készítette: Dr. Lovas Dóra, 4. éves PhD hallgató, DE ÁJK

Források:

 

Kategória: AlapjogokJogállamKormányzásEurópai UnióBrexit Eng: 
Kutatócsoport2

Eladósodás útján a helyi önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok?

2 hónap 2 hét ago

Elöljáróban

A rendszerváltást követően önkormányzati tulajdonába kerültek a megszűnt tanácsok és szerveik, valamint intézményeik kezelésében lévő állami tulajdonú ingatlanok, erdők, vizek, pénz- és értékpapírok, a védett természeti területek és műemléki ingatlanok kivételével. Ezen túlmenően önkormányzati tulajdonba kerültek a korábbi tanácsi vagyonkezelésű vállalatok is, amelyek egyszerűen önkormányzati tulajdonú cégekké váltak.
   A helyi közfeladatok ellátási technikáját, ahogy a jelenlegi, úgy a korábbi önkormányzati törvény sem részletezte, ebből következően kizárólag az önkormányzat felelős az Mötv-ben meghatározott közszolgáltatások biztosításáért. Így a törvényi szabályozás alapján a közszolgáltatást a helyhatóság a saját tulajdonú gazdasági társaságain keresztül is elláthatja. Ebből következően igen fontos szereplői az önkormányzati gazdaságnak a költségvetésen kívüli feladatellátók, amelybe a 25%-nál nagyobb részesedésű önkormányzati cégek tartoznak. Ezek a költségvetésen kívüli feladatellátó szervezetek, amelyek közfeladatokat látnak el, de nem a költségvetési gazdálkodás szabályai szerint gazdálkodnak, hanem a gazdasági társaságokra előírt jogszabályok szerint; miközben közpénzek felhasználói. Továbbá ezen vállalkozások a rendelkezésükre bocsátott önkormányzati vagyonnal gazdálkodnak, miközben a lakosság részére közszolgáltatásokat biztosítanak, esetlegesen pedig profitot is termelnek. E kettősségből pedig számos működési kockázat adódhat az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságoknál.
   A 2011-2014 között végrehajtott önkormányzati adósságkonszolidáció nem vitatható, hogy az önkormányzati szektor pénzügyi egyensúlyi helyzetére kedvező hatást gyakorolt. Egy újabb hasonló helyzet megelőzése céljából pedig számos, a gazdálkodásra vonatkozó – korlátozó – jogszabály lépett hatályba, melyről már több esetben beszámoltunk a Közjvak c. blogon is.
    Egyik ilyen új szabály, hogy a helyi hitelfelvétel előzetes engedélyhez kötött. Az engedélykötelesség kiterjed az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságokra is, megakadályozandó a költségvetésen kívüli feladatellátók eladósodását. Egy 2019-ben hatályba lépett szabályozás ugyanakkor megengedi a tulajdonos önkormányzat garanciavállalását nemzetgazdasági szinten jelentős projektek esetében.[i] Az önkormányzati közfeladatot ellátó gazdasági társaságok egyre gyarapodó kötelezettségállománya pedig kockázatot jelent az önkormányzatok gazdálkodására, pénzügyi egyensúlyára és likviditására is, hiszen a közfeladat-ellátásért felelős önkormányzat a közfeladat ellátásának biztosítása érdekében legtöbbször pótlólagos forrásokat bocsát a társaság rendelkezésére. Mindezek alapján jelen tanulmány keretei között arra keresem a választ, hogy mekkora kockázatot rejt magában a helyi önkormányzati részvétellel működő gazdasági társaságok eladósodása.

Szabályozás és helyzetkép

Az Alaptörvény 38. cikk (5) bekezdéséből levezetve a köztulajdonban lévő gazdasági társaságoknak alapvetően két „fajtáját” különböztethetjük meg: az állami tulajdonban lévő társaságokat, valamint a helyi önkormányzatok tulajdonában, illetőleg résztulajdonában lévő társaságokat.
   Az Mötv. 41. § (6) bekezdése értelmében a képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására – jogszabályban meghatározottak szerint – költségvetési szervet, a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti gazdálkodó szervezetet, nonprofit szervezetet és egyéb szervezetet alapíthat, továbbá szerződést köthet természetes és jogi személlyel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettel.
   A helyi önkormányzat tehát gazdasági társaságot alapíthat és társasági részesedést is szerezhet már működő gazdasági társaságban. A helyi önkormányzat ugyanakkor csak olyan gazdasági társaság alapítója vagy tagja lehet, amelyben a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért – a törvényben meghatározott kivételekkel – a helyi önkormányzat nem felel.
  A gyakorlat szerint ezen önkormányzati cégek túlnyomórészt településfejlesztési és településüzemeltetési-, temető-fenntartási-, lakásgazdálkodási-, távhőszolgáltatási, valamint víziközmű- és hulladékgazdálkodási feladatokat látnak el.
   Lentner Csaba szerint 2016-ban 1707 önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaság prosperált hazánkban, melyek közül 998 volt kisvállalkozás, 589 volt közepes vállalkozás, 111 volt nagyvállalkozás, és csupán 9 volt nagyon nagy vállalkozás. Ez utóbbiak elsősorban a közlekedési szektorban tevékenykednek (pl. BKV, BKK Zrt.), mellettük pedig megemlíthetők még a budapesti, a debreceni és a miskolci vagyonkezelő cégek is. A társasági formát tekintve pedig legtöbbször (1592 alkalommal) a korlátolt felelősségű társasági formát választották az önkormányzatok a társaságaik megalapításakor. A kft.-k mellett 111 részvénytársaság, 3 betéti társaság, valamint egy egyesület működött 2016-ban Magyarországon.[ii]

Az eladósodottságának mértéke számokban

2006-ban 1551 olyan gazdasági társaságot tartottak nyilván Magyarországon, amelyben az önkormányzatok legalább 50%-os részesedéssel rendelkeztek. Ezek teljes hitelállománya 164,5 milliárd forint volt.[iii]
   Egy 2008-ban – a Magyar Nemzeti Bank megbízásából – készített tanulmányban[iv] Homolya Dániel és Szigel Gábor párhuzamba állította az önkormányzati eladósodást az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságokkal összevetve. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy 2008-ra a helyi önkormányzati gazdasági társaságok hitelállománya a teljes önkormányzati szektor adósságállományának 25-30%-át tette ki, ami az akkori GDP arányában 0,6-0,8%-ot jelentett. Összegszerűsítve tehát 170-200 milliárd forintra becsülték az önkormányzati cégek hitelállományát.
   Egy négy évvel később megjelent tanulmány[v] 2011-es vizsgálatok alapján azonban a banki kitettség mértékét már 200 milliárd forintot is meghalódó értékre becsülte.
   Lentner Csaba szerint 2015 elején a 100%-os önkormányzati tulajdonban lévő közüzemi vállalatok adósságállománya 620 milliárd forint, míg a 10-50%-os önkormányzati tulajdoni hányadban lévőké 382 milliárd forint volt.[vi]
   Mindebből tehát az következik, hogy – az önkormányzatok 2011-2014 közötti konszolidációja következtében – az eladósodás áthelyeződött az önkormányzati tulajdonú vagy résztulajdonú gazdasági társaságok szegmensére, ahol – egyes becslések szerint – több mint 1000 milliárd forintos adósságállomány halmozódott fel 2015 végére.

Számvevőszéki vizsgálatok: kockázat vagy lehetőség?

2011-ig az ÁSZ nem rendelkezett jogosítvánnyal az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok ellenőrzésére. Ugyanis a korábbi szabály csupán az állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek ellenőrzését tette lehetővé, az önkormányzati társaságokét nem. Az ÁSZ kezdeményezésére a jogszabályt még az új számvevőszéki törvény megalkotása előtt módosította az Országgyűlés.[vii]
   A felhatalmazás alapján az ÁSZ hozzákezdett az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok ellenőrzéséhez. Első, mondhatni „mintaként” a Budapesti Közlekedési Zrt. (BKV) ellenőrzését folytatta le. „Az ellenőrzés során szembesült a rejtett eladósodás veszélyével, amikor is a gazdasági társaságok az állóeszközök megújításának elmulasztásával halmoznak fel implicit adósságot, amely aztán a közszolgáltatásuk zavaraiban jelentkezett.”[viii]
   Az ezt követő vizsgálatokat lezáró jelentésekből az derült ki, hogy 2007-2010 között az önkormányzati cégek eladósodása folyamatosan növekedett, a helyi önkormányzatok ennek ellenére nem fordítottak megfelelő figyelmet a gazdasági társaságok adósságállományának növekedésére és a pénzügyi kockázatok képviselő-testületek részére történő bemutatására.[ix]
   2019-ben az ÁSZ – Abától Zsámbékig – valamennyi 322 városi önkormányzat gazdálkodásának kockázatait értékelte. A jelentés szerint a városi önkormányzatok többségi tulajdoni hányadú gazdasági társaságainak száma 2014-ben 572, 2015-ben 618, 2016-ban pedig 590 volt, mindösszesen  221 városi önkormányzatnál összpontosulva.[x]
    A jelentés szerint a városi önkormányzatok gazdálkodására kockázatforrást jelentett a többségi tulajdonú gazdasági társaságaik működése és kötelezettségeinek állománya, valamint a tartós részesedések állományának növekedése. A gazdasági társaságok összevont adózott eredménye mindkét évben veszteséges gazdálkodást mutatott, mivel a gazdasági társaságok összevont vesztesége a 2015. évi 3775 millió forintról a 2016. évre 2039 millió forintra változott.[xi] A gazdasági társaságok tartósan veszteséges gazdálkodása pedig egyértelműen veszélyezteti az általuk végzett önkormányzati feladatok ellátását. A fentiekből kitűnik, hogy az önkormányzatok nem fordítottak kellő figyelmet gazdasági társaságaik eladósodásának megelőzésére. Problémát jelent, hogy sokszor elmaradt az önkormányzat és a gazdasági társaságok valós pénzügyi kockázatainak együttes bemutatása, így a képviselő-testület nem kaphatott valós képet a pénzügyi helyzetről,[xii] melynek következtében nem is hozhatott megfelelő döntést a gazdasági társaság finanszírozásáról és működéséről.

***

Mindezek alapján a kérdés az, hogy mit tehetnek, mit kell tenniük, illetőleg kell-e tenniük egyáltalán valamit az önkormányzatoknak; és mit tehet a Kormányzat az újabb pénzügyi válság elkerülése érdekében. E kérdések megválaszolása valószínűleg az elkövetkező jó néhány évben aktualitást biztosít majd a témának.
   Már most látható, hogy a nagyvárosok most is kedvezőbb helyzetben vannak, ők ugyanis több lehetőség közül választhatnak. Egyik ilyen, minta jellegű megoldás, hogy korábbi önkormányzati cégeiket holdingba vonhatják össze, melynek eredményeként pénzügyi, szervezési-vezetési és közvetlen tulajdonosi előnyökhöz juthatnak. Erre a legjobb példa Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata vagyonkezelő holdingjának (Debreceni Vagyonkezelő Zrt.) megalapítása volt, amely méretét és jellegét tekintve Magyarországon egyedülállónak számító vállalkozás lett az önkormányzati szektorban. A döntést az a szándék vezérelte, hogy egy olyan holdingszervezet jöjjön létre, amely az önkormányzat kizárólagos tulajdonában lévő gazdasági társaságok vonatkozásában gyakorolja a tulajdonosi jogokat. A holding forma számos előnye közül kiemelhető, hogy a cégcsoport pénzeszközeit egységesen kezelik, a likviditásmenedzselés pedig lehetővé teszi a cégcsoport pénzeszközeinek optimalizálását a rövid és hosszú távú likviditás biztosítása mellett.[xiii]
   A nagyobb önkormányzatok helyzete talán kevésbé tűnik kilátástalannak, de vajon a kisebb települések megbirkóznak-e a vállalataik eladósodásával? Eddig az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok eladósodása nem igényelt látványos, azaz „konszolidációnak tűnő” központi intézkedést. Elsősorban azért nem, mivel a Kormányzat a „nehéz helyzetben lévő”, elsősorban nagyobb önkormányzatoknak hitelfelvételt engedélyezett. Miskolc például 362 milliárd forint hitelfelvételre kapott engedélyt, mivel cégholdingja a 2017. évet 49,5 milliárd forintos kötelezettségvállalással zárta. Pécs három cége az adósságkonszolidáció óta több mint 9,2 milliárd forint tőke- és lízingtartozást halmozott fel, ezért a Kormány 9,5 milliárd forint hitel felvételét tette lehetővé számára. 2018 novemberben Sopron a helyi holding működésére és fejlesztésére kapott 760 millió forint összegű hitel felvételére engedélyt. 2018 decemberében Szombathely 1,44 milliárd forintos lízingszerződés lehetőségét kapta meg a Kormánytól. Ugyancsak 2018 decemberben két győri önkormányzati cég, a Pannon-Víz, illetve a Győr-Szolg kapott 600 milliós, valamint egymilliárdos fejlesztési és működési hitel felvételére engedélyt, Zalaegerszeg Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt.-je 200 millió forintos működési hitel-engedélyben részesült, a Hajdúnánási Építő és Szolgáltató Kft. pedig 312 millió forintos fejlesztési hitelre kapott kormányengedélyt.[xiv] És ez csak néhány példa az elmúlt évből ugyanakkor figyelemreméltó tendenciát mutat. A fenti hitelfelvétel engedélyezések természetesen nem minősíthetőek nyíltan központi konszolidációnak, az „álcázott” jelzőt azonban méltán kiérdemelnék. A helyi önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok eladósodása kockázatot jelent ugyan a helyhatóságok számára, a rejtett vagy álcázott központi „hitelfinanszírozás” azonban egyelőre nem jelent nagy veszélyt. 

A tanulmányt készítette: Dr. Gyirán Zoltán, Geszterédi Közös Önkormányzati Hivatal jegyzője, JOSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozatának elnöke

 

Források jegyzéke:

[i] Hegedűs Szilárd – Lentner Csaba – Molnár Petronella: Múlt és jövő: az önkormányzati (vagyon) gazdálkodás új útjai az adósságkonszolidációt követően. Pénzügyi Szemle, 2019/., 49-69., 57.

[ii] Lentner Csaba: Önkormányzati pénz- és vagyongazdálkodás. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2019., 121-122.

[iii] Homolya Dániel – Szigel Gábor: Önkormányzati hitelezés-kockázatok és banki viselkedés. MNB Szemle, 2008. szeptember, 23.

[iv] Homolya–Szigel i.m. 20-29.

[v] Aczél Ákos – Homolya Dániel: Az önkormányzati szektor eladósodottságának kockázatai pénzügyi stabilitási szemszögből. MNB Szemle, 2012. október, 1-11.

[vi] Lentner Csaba: Önkormányzatok pénzügyi konszolidációja és működőképes állapotban tartásuk eszközrendszere. In: Lentner Csaba (szerk.): Adózási pénzügytan és államháztartási gazdálkodás – Közpénzügyek és államháztartástan II. NKE, Budapest, 2015., 654.

[vii] Domokos László: Kockázatok a működésben és növekvő eladósodás a magyarországi önkormányzatoknál – Az Állami Számvevőszék ellenőrzésének tapasztalatai. Pénzügyi Szemle, 2012/2., 165-173., 169.

[viii] Lentner (Önkormányzatok pénzügyi konszolidációja …) i.m. 654.

[ix] Zéman Zoltán – Hegedűs Szilárd – Molnár Petronella: Az önkormányzati vállalkozások hitelképességének vizsgálata credit scoring módszerrel. Pénzügyi Szemle, 2018/2., 182-200., 183.

[x] 19017. számú ÁSZ jelentés 8., 22.

[xi] 19017. számú ÁSZ jelentés 22.

[xii] Domokos i.m. 169.

[xiii] www.dvrt.hu.

[xiv] Vas András: Újra eladósodnak a városok, a kormány pedig asszisztál hozzá. Népszava.hu, 2019. január 4.

 

Kategória: FeladatfinanszírozásKormányzásVárosfejlesztésKözüzemi szolgáltatásokHelyi önkormányzatokBrexit Eng: 
Kutatócsoport2

Adatkezeléssel kapcsolatos ügyben döntött az EUB

3 hónap ago

Újabb Facebookkal kapcsolatos ügyben hozott döntést az Európai Unió Bírósága. A tényállás szerint a német Fashion ID online divatruha-értékesítő vállalkozás saját weboldalán elhelyezte a Facebook “Tetszik” gombját. Azoknak a felhasználóknak az adataik, akik az oldalra látogattak, automatikusan továbbításra kerültek a Facebook Ireland számára. Mindez úgy ment végbe, hogy a látogatók nem tudtak és nem egyeztek bele az adatközlésbe.

Egy német közhasznú fogyasztóvédelmi érdekegyesület azt kifogásolta a düsserdolfi regionális felsőbíróság előtt, hogy a Fashion ID megsértette a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályozás által megkövetelt tájékoztatási kötelezettségét. Az Európai Unió Bírósága az eljárása során, a német nemzeti bíróság kérésére megállapította, hogy az új adatvédelmi rendelet lehetőséget biztosít ilyen esetekben a fogyasztóvédelmi szervezetek számára a kereset indítására.
A német bíróság által feltett második kérdés arra keresi a választ, hogy a Fashion ID honlap-üzemeltető jelen esetben adatkezelőnek minősül-e, ugyanis nincs befolyása a szolgáltatónak továbbított adatok kezelésére. A Bíróság a kérdés megválaszolásához a 95/46. irányelv 2. cikkének d) pontját vette figyelembe, amely kimondja, hogy adatkezelőnek minősül az a természetes vagy jogi személy, hatóság, intézmény vagy bármely más szerv, amely önállóan vagy másokkal együtt meghatározza a személyes adatok feldolgozásának céljait és módját.  Mindezekre tekintettel a Bíróság megállapította, hogy a Fashion ID nem minősíthető adatkezelőnek az adatok továbbítását követően, a Facebook Ireland által végzett adatkezelési műveleteket tekintetében.  Nem állapítható meg ugyanis, hogy a Fashion ID határozná meg az adatkezelési műveletek célját és módját.
   A Bíróság ugyanakkor megállapította, hogy a Fashion ID közös adatkezelőnek minősül a Facebook Irelanddel, az adatgyűjtés és azok továbbításának folyamata során. Ennek meghatározása során figyelemmel kell lenni a már korábban hivatkozott irányelv rendelkezéseire, miszerint az adatkezelés céljának és módjának meghatározója minősül adatkezelőnek. Azonban ennek a vizsgálatát a Bíróság a nemzeti bíróságok hatáskörébe utalja.
   Az Európai Unió Bírósága hangsúlyozta továbbá, hogy a Fashion ID-hoz hasonló honlap-üzemeltetőknek már az adatgyűjtés időpontjában a látogatók rendelkezésére kell bocsájtania bizonyos információkat az adatkezelőről (pl.: a kilétét).
  A nemzeti bíróság által feltett kérdésre válaszolva a Bíróság pontosításokat tett az adatvédelmi irányelv rendelkezéseihez. Abban az esetben, ha az adatkezelés jogos érdek érvényesítéséhez szükséges, a honlap-üzemeltető és a közösségimodul-szolgáltató esetében is fenn kell állnia a személyes adatok gyűjtése és továbbítása tekintetében a jogos érdeknek, hogy ezen tevékenységük jogszerűnek minősüljön.
  Az érintett hozzájárulása körében megállapításra kerül, hogy a hozzájárulás beszerzése a honlap-üzemeltetőjének-feladata, nem pedig egy, a folyamatban később részvetető közös adatkezelő feladata. Az érintett honlap‑üzemeltetőnek adandó hozzájárulás azonban csak azokra a személyesadat‑kezelési műveletekre, amelyek céljait és módját ténylegesen a honlap‑üzemeltető határozza meg.

Az összefoglalót készítette: Dr. Salya Fruzsina, DE ÁJK

 

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2019-07/cp190099hu.pdf

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=C382380B4D1C9EC0CA37CF56D7BDE62D?text=&docid=216555&pageIndex=0&doclang=hu&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=5552772

Kategória: AlapjogokKormányzásEurópai UnióBrexit Eng: 
Kutatócsoport2

Pénzügyi fogyasztóvédelmi kérdések a gazdasági válsággal összefüggésben

3 hónap 2 hét ago

Az elmúlt néhány évtizedben jelentős pénzügyi, illetőleg gazdasági válság söpört végig szinte az egész világon. Az egyre mélyülő krízis a magyar gazdaság működését is alapjaiban érintette. Ezt az időszakot nagyon sok szakember egyszerűen devizahiteles válságként írta le. Fogyasztóvédelmi és versenyjogi szempontból sem mellékes az események értékelése, illetve a következtetések levonása, melyek segíthetik a jövő stratégiájának kialakítását. Ahogyan Bod Péter Ákos fogalmaz: „A krízis ténye azt üzeni, hogy a fogyasztók és megtakarítók, valamint az intézményekben, pénzintézeteknél és vállalatoknál tevékenykedő döntéshozók szisztematikusan hibás döntései vezettek a rendkívül mély visszaeséshez. Ebben a helyzetben érhető, hogy a piac önszabályozó képességével a fogyasztói (befektetői) viselkedés sajátosságaival kapcsolatosan széles körű politikai és szakmai viták bontakoztak ki.”[1]

A devizahitelezés előzményei

A 2007-2008-tól kezdődő időszak arra is alkalmas volt, hogy megmutassa az államoknak milyen intézkedéseket kell tenniük rendkívül szélsőséges válsághelyzetben a fogyasztók, ha úgy tetszik a versenytársak védelmében. Ezen intézkedésekre igen jellemző és fontos példa a magyar devizahiteles probléma megoldására irányuló jogalkotói, illetőleg jogalkalmazói kísérletek.
   Magyarországon az eladósodás problematikájának voltak történelmi előzményei. Ebben a körben figyelemre méltó a népszövetségi kölcsön konstrukciójából fakadó válság, amelyet 1929-1933 közötti nagy gazdasági világválság tetőzött be. Hasonló eladósodási időszak volt az 1968-as új gazdasági mechanizmust követő évtized, amely az IMF hitelek okozta államadósság növekedés volt. A legutóbbi devizahiteles válság előzményei a 2002-es választások utáni időszakra datálhatók, tekintettel arra, hogy az akkor hatalomra jutó kormány eltörölte a lakásépítésekhez nyújtott állami kamattámogatást, melynek következtében a magas forint kamat helyett az alacsonyabb kamat mellet nyújtható devizahitelek kerültek előtérbe.[2] A devizahitelről, mint termékről Farkas István a következő megállapítást teszi: „Függetlenül attól, hogy az tényleges idegen pénznemben folyósítják és törlesztik vagy a devizát a folyósításkor más devizanemben folyósítják vagy törlesztik, tartalmát tekintve semmiben sem tér el bármilyen más kölcsönügylettől.”[3]
   A devizahitelezéssel összefüggésben már a 2000-es években felmerült a kérdés miszerint ez a termék az átlagosnál nagyobb kockázatot hordoz magában az adósok vonatkozásában. Ezzel együtt felmerült az a kérdés is, mellyel kapcsolatosan a jogalkalmazás és jogalkotás a 2013-as éveket követően foglalt állást: megfelelő-e e termékkel összefüggésben a tájékoztatás? A hitelfelvevők megfelelő információkkal bírtak-e a devizahitel lényegét, kockázatát illetően? [4]
   Külön kiemelést érdemel, hogy Magyarországon a 2005 - 2008 közötti időszakban a devizahitel állomány 10 ezer milliárd Ft-tal növekedett, míg 2008, illetőleg 2011 között már összesen mintegy 15 ezer milliárd Ft-ot tett ki. Majd három évvel később, 2014 nyarán több mint 4 ezer milliárd Ft-ra rúgott.[5]
   Az előbb idézett helyzet kialakulásával kapcsolatosan szükséges elmondani, hogy a korabeli kormányzat megkísérelte monitorozni és ellenőrizni a devizahitel állományt. Ennek ellenére olyan szituáció adódott, amely komolyan fenyegette a magyar gazdaság működését. Teleki Bálint az előbb idézett könyvismertető záró gondolataiban a következőkkel foglalja össze a történetet: „Elmondhatjuk, hogy a felelőtlen devizahitelezés, illetve hitelfelvétel a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legkomolyabb krízisét idézte elő. Természetesen más országokban is jelentkeztek hasonló problémák, illetőleg a 2008-as válság általános pénzügyi krízise miatt maga az Európai Unió is kénytelen volt foglalkozni a kérdéssel.”

Ki hibázott?

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy a felelőtlen devizahitelezés okán a felelőtlen magatartás hol jelentkezett: a fogyasztó esetében, a hitelfelvevők oldalán vagy pedig a kor gazdasági menedzsmentje hozott sorozatosan helytelen döntéseket?
   A tudományos kutatások jó része megállapítja, hogy a fogyasztó logikus magatartást tanúsított akkor, amikor a hazai, magasan tartott piaci kamatok miatt a nagy értékű ingatlan vásárlással összefüggésben a hitelfelvételt - tekintettel arra, hogy a döntéshozók erre lehetőséget adtak - a kor olcsó devizaalapú hitel alapján finanszírozta. Ez utóbbi azt is mutatja, hogy a fogyasztói magatartással összefüggő felelőtlenség nem a fogyasztóra terhelhető, nem a fogyasztó döntése volt, hanem azon piaci helyzet eredménye, melyet a vezető gazdasági menedzsment hozott létre. Az utóbbi elemzések az említettek mellett megmutatták azt is, hogy a szerződések az átlagfogyasztó, illetőleg az átlag hitelfelvevő szempontjából meglehetősen bonyolultak, nehezen értelmezhetőek voltak. Az előnyök és hátrányok felméréséhez az intuíción kívül bonyolult, alapos banki ismeretekre volt szükség, melyekkel az átlagos hitelfelvevők nem rendelkeztek. Ehhez kapcsolódóan pedig felvetődik a kérdés, az átlag állampolgár megkapta-e a szükséges felvilágosítást, általában a devizahitel konstrukcióról, illetőleg in concreto az általa felvett hitellel kapcsolatos egyedi szerződés vonatkozásában.
   A már említett, rendkívül magas devizahitel állomány, a bekövetkezett árfolyam változás fogyasztók nagy tömegénél idézett elő egyéni krízist. Ez a válsághelyzet a szerződések esetén a törlesztő részletekkel összefüggésben fizetésképtelenséget, az ingatlanok elvesztését és jelentős társadalmi krízist okozott. E problémák kezelésére, illetőleg a gazdaság működésének stabilizálása érdekében a 2012 utáni időszakban világossá vált, hogy a fogyasztók védelmében gyors, radikális és korábban nem megszokott, azonnali intézkedéseket kell tenni. A kérdés megoldásához egyrészt a felmerült problémákhoz kapcsolódó jogértelmezés, illetőleg a kérdéseket megoldó jogalkotás vált szükségessé.

Válaszok: jogalkotás és jogértelmezés

Az említett körben jelent meg a 2/2012. (XII.10.) PK vélemény, amely a 6. pontjában meghatározta azokat az elveket (egyértelmű és érthető megfogalmazás elve; tételes meghatározás elve; objektivitás elve; ténylegesség és arányosság elve; átláthatóság elve; felmondhatóság elve; szimmetria elve), amelyeknek a fogyasztói kölcsönszerződésekben a pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötés, meg kell hogy feleljen ahhoz, hogy ne minősüljön tisztességtelennek. A tisztességtelen szerződéssel kapcsolatosan az 1959. évi IV. törvény 209/A.§-a akként fogalmaz, hogy semmis, illetőleg megtámadható a tisztességtelen szerződési feltétel.  Az előbbieket követően a Kúria Polgári Kollégiuma a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések egyes rendelkezéseinek tisztességtelensége tárgyában megalkotta a 2/2014. PJE határozatát, amely kimondta, hogy tisztességtelen és ezért semmis a devizaalapú hitelszerződésekben az árfolyamrés alkalmazása, másrészt megerősítette, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás jogát biztosító feltétel tisztességtelen, ha nem felel meg a PK véleményben megfogalmazott követelményeknek. [6]
  E kérdéssel kapcsolatosan a jogalkotói reakció a 2014. évi XXXVIII. számú törvény megjelenésével realizálódott.[7] A törvény meghatározza azt a fogalmat, hogy mi minősül fogyasztói kölcsönszerződésnek. E szerint egyrészt a jogszabály alkalmazásában fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött devizaalapú (devizában nyilvántartott) vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett vagy forint alapú hitel vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízing szerződés, ha annak a törvény 3. § (1) bekezdése vagy 4. § (1) bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vált. Megjegyzendő, hogy a 3. § (1) bekezdése szerint a fogyasztói kölcsönszerződésben az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével semmis az a kikötés, ami szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön, illetve a lízing tárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.  Megjegyzendő tehát hogy a deviza alapú szerződések vonatkozásában e szerződések megkötésekor sem a fogyasztó, sem a pénzintézet nem rendelkezhetett olyan információkkal, illetőleg azokkal az információkkal, amelyek az árfolyam későbbi lényeges változására utaltak volna.
  A 4. § (1) bekezdése az egyoldalú szerződésmódosítással összefüggésben tartalmaz megállapítást, miszerint az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában vélelmezni kell, hogy tisztességtelen az annak részét képező egyoldalú kamatterhelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéskikötés az egyedileg megtárgyalt feltétel kivételével, tekintettel arra, hogy az nem felel meg a korábban idézett PK véleményben foglalt kritériumoknak.
   A törvény 1.§ alkalmazásában fogyasztói szerződésnek minősül az előbbieken túl a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött devizaalapúnak nem minősülő devizahitel vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízing szerződés, ha azt az (1) bekezdésben meghatározott időpontok között kötötték és annak részévé a 4. § (1) bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vált.
   A jogegységi határozat megalkotásakor, illetőleg a PK vélemény elfogadásakor a Kúria polgári kollégiumvezetője utalt arra, hogy a jogegységi határozatnak az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos része a legfontosabb, mert a kollégiumi véleményben, illetve jogegységi döntésben rögzített szigorú feltételeknek nagyon kevés szerződés fog megfelelni, így többnyire azok tisztességtelennek minősülnek. [8]

***

Az előbb felvázolt problémából, illetőleg a probléma megoldását illetően több következtetés is levonható. Az egyik következtetés Bod Péter Ákos szerint az, hogy az árnyaltabb és szelektívebb fogyasztói eljárásrendhez új érvek nyerhetők a viselkedési közgazdaságtan eredményeiből. A másik következtetés nem a közgazdaságtant, hanem a jog világát érinti. Kiemelt, bonyolult, nehezen megoldható gazdasági jogi, társadalmi kérdések megoldásához nem elegendő a jogalkotó vagy a jogalkalmazó önálló döntése még akkor sem, ha az a saját kompetenciájába tartozik. A devizahiteles kérdés rendezése iránti törekvés az aktív bírói jogalkalmazói magatartás mellett, aktív elemző jogalkotói magatartást is megkövetel.
  A felvázolt megoldással kapcsolatosan nyilvánvalóan több kritika fogalmazódott meg. A Magyar Bankszövetség álláspontja szerint, mind a Kúria PK véleménye, mind pedig a jogegységi határozat tartalma a bankszektor vonatkozásában teljesíthetetlen feltételeket állít, illetőleg azt a kritikát fogalmazta meg másokkal együtt, hogy a szabályozás visszamenőlegesen tartalmaz megállapításokat olyan szituációt teremtve, mely méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozza a pénzintézeteket. A bankszövetség véleménye utalt arra is, hogy a megoldás a jogbiztonságot is sérti.
   Ezen érvnek mond ellen a már korábban idézett régi Ptk. 209/A.§-ban foglalt szabály, miszerint semmis, illetve megtámadható a tisztességtelen szerződési feltétel. Az előbbiekből az is következik, hogy a probléma kialakulásakor a jogszabály már adott volt, azonban annak értelmezése más irányokat vett. Az Alkotmánybíróság 34/2014. (XI.14.) AB határozatában leszögezte, hogy nincs szó visszamenőleges módosításról, ugyanis a tisztességtelenség fogalma régebbi keletű - egyrészt a Polgári Törvénykönyvben, másrészt egyéb jogszabályokban is megtalálható -, mint ahogy a devizahiteles illetve, gazdaságirányítási és társadalmi kérdés felmerült. A Kúria a jogegységi határozatban és a Ptk. véleményben csupán „megtalálta a jogot”.

 

Szerző: Dr. Balla Lajos, c. egyetemi docens, DE ÁJK

 

Források jegyzéke:

[1] Bod Péter Ákos (2009): A versenypolitika és a fogyasztóvédelem távlatai. Fogyasztóvédelmi szemle, 2009. december, III. évfolyam 4. szám 11.

[2] Teleki Bálint (2018): Reflexió a devizahitelezés kialakulásának és válságának jogi vonatkozásairól, a Lentner Csaba által szerkesztett „A Devizahitelezés Nagy Kézikönyve” apropóján. Új Magyar Közigazgatás, 2018. október, 11. évfolyam, 92. 

[3] Farkas István (2017): A devizahitelezés problémája és ami mögötte van. Hitelintézeti Szemle, 2017. évi különszám; Teleki (2018): i.m., 93.

[4] Neményi Judit (2009): A monetáris politika szerepe Magyarországon a pénzügyi válság kezelésében. Közgazdasági Szemle, LVI. évfolyam 2009. május, 393.

[5]Czelleng Ádám - Karsai Gábor - Molnár László - Vértes András (2015): Magyarország külső adósságállományának és a külföldiek kezében lévő adósságának elemzése. GKI Gazdaságkutató Zrt., Budapest, 5-9.; Teleki (2018): i.m., 94.

[6] Gárdos István (2015): Jog, jogértelmezés. Gondolatok a devizahiteles törvények kapcsán. MTA Low Working Papers, 2015/3. szám 2.

[7] A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződésére vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvény.

[8] Gárdos(2015): i.m., 2.

Kategória: AlapjogokKormányzásKözérdekBrexit Eng: 
Kutatócsoport2
Checked
14 perc 14 másodperc ago
Feliratkozás a következőre: Közjavak RSS hírcsatorna