100 év – a közigazgatási jog oktatásának múltja, s jövője Szegeden

6 óra 10 perc ago

A szervezeti változás a szervezetek sajátos jellemzője, annak méretétől függetlenül. Nincs ez másként a költségvetési szerveknél sem. A közfeladat-ellátás és a közigazgatás szervezetrendszerét tekintve folyamatos változásokat élhetünk meg ma Magyarországon, különösen a szervezeti egységek integrációjában, nagyobb, centrális elemeket követő intézményrendszer kialakításában. A hazai folyamatokba illeszkedik a felsőoktatási intézmények átalakítása is, melyről már korábban a Közjavak c. folyóirat is beszámolt. E jelenségek egy része természetes, mint például a kor szellemiségét, a gazdasági folyamatokat követő tananyagreformok, melyet jól mutatott a közigazgatási jog oktatásával kapcsolatos vitaindító tanulmány is. A változások másrészt érintik az felsőoktatási intézmények szervezeti struktúráját is - gondoljunk csak a Corvinus modell bevezetésére – több hazai intézményben. E reformok megítélése eltérő lehet, attól függően, hogy az intézmény melyik oldaláról tekintünk rá. Így joggal vetődik fel a kérdés, hogy a hagyományos struktúrákat miért szükséges vagy épp nem szükséges megbontani, s a helyette kialakuló új formáció mennyiben közvetít régi illetve új értékeket. Józsa Zoltán vitaindító cikke e kérdéseket teszi fel egy intézményi változás példáján keresztül.

Hacsak egy puszta szervezeti változás volna, akár legyinthetnénk is. Volt már ilyen a történelemben, s vélhetően lesz a jövőben is. Ezt kívánja az idők szava, meg hát a körülmények. Mindig van magyarázat. De nem legyinthetünk mélabús nosztalgiával, tudomásul véve a fejleményeket. Nem, mert nem pusztán egy formális szervezeti integráció valósult meg, hanem megszűnt valami, ami vélhetően – ha tovább is él, más formában, más tartalommal – már többé sohasem lesz ugyanaz. Csak valami más.   

Az idő folytonosságának kezdete a kolozsvári egyetem Szegedre költözéséig (1921) nyúlik vissza. Akkoriban még id. Boer Elek állt a tanszék élén, kinek neve talán kevésbé ismert. Ennél talán sokkal fontosabb, hogy a vidéki jogászképzés bázisának számító karon a Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszék a kar szerves része volt, s meghatározó szereppel bírt az oktatásban, a kutatásban, s az eljövendő jövő jogász nemzedék életre való felkészítésében.   

A sort, a folytonosságot Ereky István nemzetközileg is elismert munkássága követte, aki nemcsak a tanszék vezetését látta el, de dékánként és rektorként is öregbítette a kar, s az egyetem hírnevét. Munkássága máig is referenciát jelent a fiatalabb nemzedék számára.   

1945 után újabb iskolateremtő személyiség, id. Martonyi János vette át a tanszék vezetését, mely továbbra is a közigazgatási és pénzügyi jog oktatásának, kutatásának meghatározó intézménye maradt.

A szakmai és személyi állomány, s a tanszék profilja tovább gazdagodott a kiváló pénzügyi jogász Meznerics Iván csatlakozásával, s megerősítést nyert a közigazgatási jog és pénzügyi jog szimbiózisa, a közpénzügyek szoros kapcsolata az állami szervek működésével és a közszolgáltatások színvonalával. 

A szocialistának nevezett időszakban – a sajátos politikai, társadalmi körülménynek ellenére – olyan, a területükön is kiemelkedő szakemberek fémjelezték a tanszék tevékenységét, mint Szűcs István, az alkotmányjogász Kovács István, vagy a jogi-normatív megközelítést szociológiai szemlélettel oldó Szentpéteri István.

Hosszan sorolhatók még azok a nevek, akik valamennyien a tanszék és a tárgy súlyának és szerepének tudatában legjobb képességeik szerint irányították az egységet, felismerve, hogy a tanszék nem pusztán egy szervezeti forma. A tanszék intézmény.    

Intézmény, melynek múltja, kultúrája van, mely értékeket képvisel és ad át, s nem pusztán formális tudást. Intézmény, mely nehézségekkel, ellentmondásokkal övezett fejlődés nyomán jött létre. Intézmény, mely hagyományt teremtett. Jó hagyományt, mely folytatást érdemelt (volna).    

Hogy milyen hosszú és változatos volt ez az út azt a korábbiakban felidézett nevek is igazolják, a visszatekintés csak leegyszerűsítő összefoglalása annak a sok-sok erőfeszítésnek, melynek már csak a számszerű eredményei jelennek meg a tanszéki annalesekben.  

A folyamat nem ma kezdődött. Az első, s szakmailag nehezen igazolható lépés a pénzügyi jog leválasztása, s az üzleti jog (sic!) keretébe történő tagolása volt, majd ezt követte a klasszikus négy féléves közigazgatási tematika három félévre redukálása. A borús felhők vetette árnyak egyre sötétebbé váltak, s mára minden megváltozott.

Az integráció, az összevonás korántsem példa nélküli ideája egymás mellé, egy szervezetbe rendelte az alkotmányjog és a közigazgatási jog önálló egységeit. Természetesen vég nélkül sorolhatók azok a pro és kontra érvek, melyek akár a tanszéki vagy intézeti forma mellett vagy ellen felhozhatók. Ezek mérlegelése nem pusztán matematikai feladat. Vélhetően, akik elvégezték ezt a műveletet az egyszeregy tudománya amellett nem állnak hadilábon más ismeretek terén sem.

A jövő éppúgy magában hordozza a kibontakozás, a stagnálás vagy éppen a visszalépés alternatíváját. 2020. március 28-tól a korábbi Alkotmányjogi Tanszék és a Közigazgatási Jogi Tanszék helyett a SZTE Állam-és Jogtudományi Karán ún. Közjogi Intézet jön létre.

 

Dr. Józsa Zoltán

Ph.D. habil.

 

Kategória: AlapjogokJogállamKormányzásKözérdekKözjogBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 
Kutatócsoport2

Az állami beavatkozás hatósági eszközeinek módosulásáról

3 nap 1 óra ago

A Jövő Nemzedékek Szószólója és a Magyar Tudományos Akadémia Közjogi Albizottsága 2020. február 21.-én „Az állami beavatkozás hatósági eszközeinek módosulásáról” címmel szakmai műhelybeszélgetést tartott. A beszélgetés alapját a jövő nemzedékek szószólójának figyelemfelhívása adta,[1] mely a környezeti elemeket érintő hatósági eljárások résztvevői számára készült az Alkotmánybíróság 4/2019. (III. 7.) AB határozatában megállapított alkotmányos követelménynek való megfelelés és az alaptörvény-ellenesség kiküszöbölése érdekében. Ugyanis az Alkotmánybíróság 2019 márciusában, a környezet- és természetvédelmi hatósági rendszer átalakítását vizsgáló határozatában az alábbi alkotmányos követelményt fektette le: „A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 66/A. § (1) bekezdésének, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 38/A. § (1) bekezdésének alkalmazásakor az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből és XXI. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági hatáskör címzettje döntéshozatala során a környezetvédelmi, illetve természetvédelmi szempontokat ne rendelje egyéb szempontok alá.”

A műhelybeszélgetést négy tematikus vitaindító előadás nyitotta. Először Pump Judit (AJBH) a jövő nemzedék érdekeit szolgáló anyagi jogi, eljárásjogi és szervezeti garanciák átalakítása és az alkotmányos aggályok – a jövő nemzedékek szószólójának szempontjai címmel tartott előadást, majd Rozsnyai Krisztina (ELTE-ÁJK) az ügyfelek, kiemelten az ellenérdekű ügyfelek érdekérvényesítési lehetőségeinek megváltozása a közigazgatási reform hatására címmel tartott összefoglalója következett. Az állami beavatkozás eszközeinek módosulása az építésügy területén – változások az anyagi jogi követelmények betartásáért való felelősségben és kikényszerítésükben címmel reflektált Szamek Gabriella (AJBH) a korábban elhangzottakra, melyet Hoffman István (ELTE-ÁJK) a közigazgatási reform és az állami beavatkozás eszközeinek módosulása címmel zárta a vitaindító sorozatot.

 Ezt követően a jelenlévők fejtették ki álláspontjukat, gyakorlati tapasztalatukat a témával kapcsolatban, melynek célja nem egy közös álláspont kialakítása volt, mindinkább az eltérő nézőpontok megvilágítás és meghallgatása. A szakmai diskurzus nem ér véget a konferencia lezárásával, ugyanis résztvevők egy tematikus blog- és folyóirat cikkgyűjtemény elkészítését tűzték ki célul, többek között a kozjavak.hu oldalon.

 

 

 

[1] A jövő nemzedékek szószólójának figyelemfelhívása a környezeti elemeket érintő hatósági eljárások résztvevői számára az Alkotmánybíróság 4/2019. (III. 7.) AB határozatában megállapított alkotmányos követelménynek való megfelelés és az alaptörvény-ellenesség kiküszöbölése érdekében

Kategória: AlapjogokAlkotmánybíróságKormányzásKörnyezetvédelemBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 
Kutatócsoport2

A civil szervezetek külföldről történő finanszírozása tekintetében előírt korlátozások nem egyeztethetők össze az uniós joggal

1 hét ago

Nemrégiben jelent meg Campos Sánchez-Bordona főtanácsnoki indítványa a Bizottság kontra Magyarország (C-78/18. sz. ) ügyben . Az ügy tényállása szerint 2017-ben Magyarország azzal a céllal fogadott el törvényt, hogy a civil szervezeteknek külföldről juttatott adományokat átláthatóbbá tegye. A törvény értelmében azon civil szervezeteket kell nyilvántartásba venni, akik külföldről jutnak pénzügyi támogatáshoz, melynek összege eléri vagy meghaladja az 500.000 forintot, továbbá fontos rendelkezése, hogy a nyilvántartásba vétel során felvezetésre kerül a támogató személy neve is.

A Bizottság e törvény miatt kötelezettségszegés megállapítása iránt keresetett nyújtott be az Európai Unió Bíróságához. A Bizottság a keresetében arra hivatkozik, hogy a külföldről finanszírozott civil szervezetek átláthatóságára vonatkozó törvény sérti a tőke szabad mozgásának elvét, valamint egyes, az Európai Unió Chartája által nevesített jogokat, így például a védelemhez való jogot és az egyesülés szabadságához való jogot.

Ezek által Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok által előterjesztett indítványában több fontos megállapítást tett.

Elsődlegesen, hogy a külföldről történő adományozás/támogatás tőkemozgásnak minősül, ahol nyilvántartásba vétel a külföldi állampolgárok, külföldi tagállamok jogait nagyobb mértékben érintik, mint a magyar államot, magyar állampolgárokat. Továbbá a szabad tőkemozgás korlátozásához vezet mindaz a tevékenység, mely alapján egy mindenki számára elérhető elektronikus portálon megtekinthetők, hogy ki, kinek utal adomány formájában tőkét. Ez megbélyegző hatást válthat ki az adományozókra tekintettel a magyar társadalomban.

Másodlagosan, sérti az adott törvény az egyesülés szabadságához való jogot, mivel a nyilvántartásba vétel olyan nehézségeket, hátrányokat okozhatnak a civil szervezetek számára, melyek a szervezet céljainak elérése érdekében akadályoztatva lennének. Továbbá sérti a magánélet és személyes adatok védelmét, mivel az adományozó nevének puszta közlése önmagában elegendő az azonosításhoz, illetve ahhoz, hogy ez a közlés az uniós jognak a személyes adatok kezelésére vonatkozó rendelkezései hatálya alá tartozzon. Az a tény, hogy az adományozó neve megjelenik egy civil szervezet mellett, olyan ideológiai profilt eredményezhet, mely negatív hatású is lehet.

Következtetésképpen a főtanácsnok úgy véli, hogy ezen adatok közzététele a magánélet és a személyes adatok védelmére vonatkozó jogokba, valamint az egyesülési szabadsághoz való jogba történő beavatkozásnak minsül, amely jogokat a Charta biztosít.

Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok Bizottság kontra Magyarország C-78/18. számú ügyében az alábbi indítványt terjesztette elő az Európai Unió Bíróságának:

Állapítsa meg az EUB, hogy a vitatott magyar szabályozás indokolatlanul korlátozza a tőke szabad mozgását, mivel olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a Charta által védett alapvető jogokba történő igazolatlan beavatkozással járnak a magánélet, a személyes adatok védelme és az egyesülési szabadság tekintetében.

 

Az összefoglalót készítette: Nagy Péter Zsombor,joghallgató,  DE ÁJK

Forrás:

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2020-01/cp200002hu.pdf

 

Kategória: JogállamKormányzásCivil szervezetekEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 
Kutatócsoport2

AJB jelentés: A hulladékgazdálkodási bírság szabályozása a jogbiztonság követelményébe ütközik

2 hét ago

Az alapvető jogok biztosa és a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese közös vizsgálatot indított, majd közös jelentést adott ki Velence közterületén jogellenesen elhelyezett hulladékok tárgyában.[1] Az ügy tényállása szerint Velence város köztemetője mögötti közterületen a temetőből származó - korábban a temető területén gyűjtött - zöldhulladékot helyeztek el az önkormányzat kérésére ismeretlen személyek, ideiglenesen. A hulladék elszállításának és temetőn kívül való elhelyezésének indoka a költségmegtakarítás volt.[2]

Ezzel kapcsolatban a panaszos két közérdekű bejelentést is tett az illetékes hatóságok felé. A panaszos először Velence Város Jegyzőjének a köztemetőből származó zöldhulladék illegális elhelyezésére vonatkozóan tett közérdekű bejelentést, másodszor pedig az illetékes Járási Hivatalnál nyújtott be feljelentést köztisztasági szabálysértés gyanúja miatt. [3]

Az első bejelentéssel kapcsolatban a jegyző tájékoztatást adott a panaszosnak arról, hogy meddig és miért a temető mögötti közterületi ingatlanra kerülnek elhelyezésre a temetőből származó zöldhulladékok. A második bejelentéssel kapcsolatban pedig a Járási Hivatal az eljárás iratait közigazgatási eljárás lefolytatása céljából áttette a hatáskörrel rendelkező jegyzőnek és egyidejűleg a szabálysértési eljárást szabálysértés hiányában megszüntette. Határozatát azzal indokolta, hogy a HgbR. 2. § (2) bekezdés c) pontja alapján a feljelentéssel érintett illegális hulladékelhelyezés hulladékgazdálkodási bírsággal sújtható, így a Szabstv, 2. § (4) bekezdése alapján már nincs helye szabálysértési eljárás lefolytatásának.[4]

Az alapvető jogok biztosa és helyettese vizsgálatuk alapján az első közérdekű bejelentéssel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a köztemető területéről a temető területén keletkezett zöldhulladékot egy másik közterületi ingatlanra szállító üzemeltető a hulladék szállítását a Htv. 14. § (1) bekezdése és a 62. § (1) bekezdése alapján csak engedély vagy nyilvántartásba vétel alapján végezhette volna. Azonban az üzemeltető nem rendelkezett ezen tevékenység végzésére jogosító hatósági aktusokkal, továbbá a köztemető üzemeltetője, mint a hulladék birtokosa nem tett eleget a Htv. 31. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettségének sem és mivel a hulladék szállítása a 14. § (1) bekezdésében meghatározott egyik kivételi esetnek sem minősült, így az üzemeltető jogellenes szállította át a köztemetőben keletkezett hulladékokat a temetőből a temető mögötti közterületi ingatlanra. [5]

A második bejelentéssel kapcsolatban pedig megállapították, hogy a jogszabályok ellentétes rendelkezése miatt a Járási Hivatal nem helyesen járt el, akkor mikor a köztisztasági szabálysértés gyanúja miatti feljelentést követően az eljárás iratait a jegyzőhöz tette át közigazgatási eljárás lefolytatása céljából, úgyhogy egyidejűleg a szabálysértési eljárást megszüntette.[6] Ugyanis a Szabstv. 2. § (4) bekezdése alapján valóban nem állapítható meg a szabálysértés, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet - az eljárási bírság kivételével - közigazgatási eljárásban kiszabható bírság alkalmazását rendeli el.

Viszont a jogalkotó felismerve azt, hogy ebben az esetben nem lehet  köztisztasági szabálysértés miatt szabálysértési eljárást lefolytatni, így módosította a Htv. rendelkezéseit annak érdekében, hogy a szabálysértési eljárás alkalmazhatóságának korlátja megszűnjön a köztisztasági szabálysértés vonatkozásában. Így 2017. január 1.-től a Htv. 86. § (6a) bekezdése alapján már nincs helye közigazgatási bírság alkalmazásának települési hulladék közterületen engedély nélkül történő lerakása, illetve elhelyezése miatt.[7]

A jogi probléma viszont abból adódódott, hogy a hulladékgazdálkodási bírság kiszabására vonatkozó kormányrendelet, a HgbR. 2. § (2) bekezdés c) pontja továbbra is jogosultságot ad a jegyzőnek a hulladékgazdálkodási bírság kiszabására, ha a települési hulladékot közterületen, illetve más ingatlanán hagyták el. Vagyis a HgbR. 2. (2) bekezdés c) pontja alapján továbbra sem lehetne megállapítani köztisztasági szabálysértést elkövetését abban az esetben, ha valaki jogellenes helyez el hulladékot a közterületre, mivel ebben az esetben hulladékgazdálkodási  bírság kiszabására van lehetőség. Másfelől viszont a jegyző még sem jogosult hulladékgazdálkodási bírság kiszabására, hiszen 2017. január 1-től a Htv. 86. § (6a) bekezdése alapján már nincs helye hulladékgazdálkodási bírság kiszabásának ilyen esetekben. [8]

Ezek alapján megállapították azt, hogy a Htv. módosításakor a HgbR. 2. (2) bekezdés c) pontjának hatályon kívül helyezésére nem került sor, így a kormányrendelet és a törvény rendelkezései egymással ellentétesek lettek. Ez pedig az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésébe ütközést eredményezett, mivel a Kormányrendelet nem lehet ellentétes a törvénnyel.  Továbbá ezekből következően azt is rögzítették, hogy szabályozásokban lévő ellentmondás nem felel meg a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményének sem, illetve az közvetve sérti az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdésében foglalt egészséges környezethez való jogot is.[9]

Az ombudsman és helyettese ezek után azt is vizsgálta, hogy a jegyzőnek a második bejelentés alapján milyen eljárási lehetőségei, illetve kötelességei voltak. Itt azt állapították meg, hogy a jegyzőnek az áttett bejelentés alapján hatáskörének hiányát megállapítva eljárást megszüntető végzést kellett volna hoznia, illetve vizsgálni kellett volna, mint környezetvédelmi hatóság a hatáskörét és illetékességét. Utóbbinak hiányát megállapítva pedig a felügyleti szervének be kellett volna jelentenie a kizárási okot és más azonos hatáskörű hatóság kijelölését kellett volna kérnie. A jegyző emellett a hozzátett bejelentéssel összefüggésben a bejelentő értesítésének sem tett eleget. [10]

Ezek alapján állapították meg azt, hogy a jegyző eljárása a petíciós jogot és a tisztességes eljáráshoz fűződő jogot is megsértette, továbbá, hogy eljárása az egészséges környezethez való jog szempontjából sem volt megfelelő. [11]

Végül a vizsgálat eredményeinek közlése mellett az alapvető jogok biztosa és a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese a közös jelentésben intézkedéseket is megfogalmazott a hulladékgazdálkodásért felelős innovációs és technológiai miniszternek és Velence Város Jegyzőjének egyaránt. Az előbbinek javasolta, hogy a Htv. és HgbR. rendelkezései közötti ellentétet a HgbR. módosításával orvosolja, míg utóbbit felkérte, hogy a későbbiekben az elhagyott, illetve jogellenesen elhelyezett hulladékokkal kapcsolatos környezetvédelmi hatáskörét a jelentésben tett megállapításokra figyelemmel gyakorolja. [12]

A közös jelentés legfontosabb megállapítása, tehát az volt, hogy a hulladékgazdálkodási bírság szabályozására vonatkozó törvényi és kormányrendeleti rendelkezések egymással ellentétesek, amely sérti jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményét, illetve ezen ellentét miatt a hulladékgazdálkodási bírság szabályozására vonatkozó Kormány rendelete, a HgbR. 2. § (2) bekezdés c) pontja szerinti rendelkezése az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésébe ütközése miatt Alaptörvény-ellenes.

 

Források:
http://www.ajbh.hu/documents/10180/3190211/Közös+jelentés+hulladék+elhelyezése+ügyében+385_2019/2bd49b12-8028-fbc8-407d-2ab4da3fcead?version=1.0 (2020.02.09.)

https://jogaszvilag.hu/serti-a-jogbiztonsagot-a-hulladekgazdalkodasi-birsag-szabalyozasa/ (2020.02.09.)

 

 

[1] https://jogaszvilag.hu/serti-a-jogbiztonsagot-a-hulladekgazdalkodasi-birsag-szabalyozasa/ (2020.02.09.)

[2]http://www.ajbh.hu/documents/10180/3190211/Közös+jelentés+hulladék+elhelyezése+ügyében+385_2019/2bd49b12-8028-fbc8-407d-2ab4da3fcead?version=1.0 -3. oldal (2020.02.09.)

[3]http://www.ajbh.hu/documents/10180/3190211/Közös+jelentés+hulladék+elhelyezése+ügyében+385_2019/2bd49b12-8028-fbc8-407d-2ab4da3fcead?version=1.0 -3. oldal (2020.02.09.)

[4]http://www.ajbh.hu/documents/10180/3190211/Közös+jelentés+hulladék+elhelyezése+ügyében+385_2019/2bd49b12-8028-fbc8-407d-2ab4da3fcead?version=1.0 -3-4. oldal (2020.02.09.)

[5]http://www.ajbh.hu/documents/10180/3190211/Közös+jelentés+hulladék+elhelyezése+ügyében+385_2019/2bd49b12-8028-fbc8-407d-2ab4da3fcead?version=1.0 -9-12. oldal (2020.02.09.)

[6]http://www.ajbh.hu/documents/10180/3190211/Közös+jelentés+hulladék+elhelyezése+ügyében+385_2019/2bd49b12-8028-fbc8-407d-2ab4da3fcead?version=1.0 -12. oldal (2020.02.09.)

[7]http://www.ajbh.hu/documents/10180/3190211/Közös+jelentés+hulladék+elhelyezése+ügyében+385_2019/2bd49b12-8028-fbc8-407d-2ab4da3fcead?version=1.0 -12. oldal (2020.02.09.)

[8]http://www.ajbh.hu/documents/10180/3190211/Közös+jelentés+hulladék+elhelyezése+ügyében+385_2019/2bd49b12-8028-fbc8-407d-2ab4da3fcead?version=1.0 -12. oldal (2020.02.09.)

[9]http://www.ajbh.hu/documents/10180/3190211/Közös+jelentés+hulladék+elhelyezése+ügyében+385_2019/2bd49b12-8028-fbc8-407d-2ab4da3fcead?version=1.0 -12. oldal (2020.02.09.)

[10]http://www.ajbh.hu/documents/10180/3190211/Közös+jelentés+hulladék+elhelyezése+ügyében+385_2019/2bd49b12-8028-fbc8-407d-2ab4da3fcead?version=1.0 -13. oldal (2020.02.09.)

[11]http://www.ajbh.hu/documents/10180/3190211/Közös+jelentés+hulladék+elhelyezése+ügyében+385_2019/2bd49b12-8028-fbc8-407d-2ab4da3fcead?version=1.0 -13. oldal (2020.02.09.)

[12] http://www.ajbh.hu/documents/10180/3190211/Közös+jelentés+hulladék+elhelyezése+ügyében+385_2019/2bd49b12-8028-fbc8-407d-2ab4da3fcead?version=1.0 -14. oldal (2020.02.09.)

Kategória: AlapjogokBürokráciaJogállamKormányzásKörnyezetvédelemHulladékgazdálkodásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 
Kutatócsoport2

Virágozzék száz virág, vagy kertész kerestetik?

2 hónap 3 hét ago

Mielőtt a kedves olvasó a címet elolvasva riadtan tovább kattintana, szeretnék mindenkit megnyugtatni: nem a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos – egyébként jól ismert – pro és kontra érvekkel kíván az alábbi írás foglalkozni. Nem. Sokkal prózaibb, s látszólag csak egy szűkebb szakmai kör érdeklődésébe tartozó témával, a közigazgatási jog oktatásának régi, de napjainkban sem megoldott, s éppen ezért aktuális dilemmájával: az általános és a különös részi joganyag viszonyával.  

1. A gyökerekről

Egy rövid visszatekintés a történeti múltba némi – de nem elegendő – eligazítással szolgál a gyökereket illetően. Magyary Zoltán idejében a közigazgatási jogi topika, ahogy Koi fogalmaz[1] még magába foglalta a közigazgatástant, a közigazgatási jogot (szervezeti jog, önkormányzati jog, közszolgálat), a közigazgatási eljárási jogot és a szakigazgatásokat. Sőt, ehhez még hozzácsatolták a pénzügyi jogot is.  
A német-osztrák jogi tradíciók mindig is erős befolyással bírtak a hazai jogrendszer állapotára, így a német közigazgatási jogi dogmatika nyomán nálunk is megjelent a közigazgatási jog általános (Allgemeiner Thiel) és különös részre (Besonderer Thiel) történő felosztása, s bevett gyakorlattá vált az általános és különös részbe tartozó tematikák elválasztása.
1945 után az Államigazgatási jog című tankönyv foglalta össze az általános rész joganyagát, közismert témakörökkel a középpontban: fogalmak, központi, területi, helyi szervek, személyzet stb. A szovjet mintát követő munka inkább erős ideológiai elkötelezettsége, mintsem kifinomult dogmatikai alapvetései miatt érdemelt figyelmet. A különös részi témakörök[2] jelentős részben igazodtak a központi államigazgatási szervek, s azok területi és helyi szervei feladataihoz, így kaphatott szerepet a szakigazgatási témák között a népgazdasági, ipari igazgatás, a kül- és belkereskedelmi igazgatás[3] stb.
Ismereteink szerint ebben az időszakban a főszabály az általános rész oktatása volt. Az egyes szakigazgatási témák vagy csak sporadikusan vagy egyáltalán nem épültek be a jogász képzés rendszerébe. Ez utóbbiak tekintetében elfogadott volt az a nézet, mely szerint az államigazgatásban elhelyezkedők a gyakorlat során ismerik meg a munkájukkal kapcsolatos alapvető rendelkezéseket.

1990 után paradigma értékű változás nem következett be, tovább élt az általános és különös részi témakörök elválasztása.  
Érdemes azonban felfigyelni arra, hogy a határvonal rugalmas jellege miatt mindkét terület témakörei igen gyakran változtak. A jogrendszer fejlődése nyomán az újabb és újabb szakterületek rövidebb-hosszabb ideig a szabad felségvizeken lebegtek, majd egy idő után behajóztak egyik vagy másik kikötőbe, s váltak az általános vagy különös rész ismeretanyagává.     
Két döntő körülményt nem lehet figyelmen kívül hagyni, melyek ebben az időben meghatározó jelentőséggel bírtak a közigazgatási joganyag tartalmára és oktatására nézve. Egyfelől ettől az időszaktól számítjuk a nyugat-európai értelemben vett közigazgatás kialakulását, s oktatását, másfelől a közjogi (alkotmányjogi, közigazgatási jogi) joganyag mennyiségét és minőségét is – más jogágakkal egyetemben – jelentősen befolyásolták az európai hatások, a demokratikus állami és politikai berendezkedés követelményei.
A jogrendszer konzervativizmusát mutatja, hogy a közigazgatási joganyag általános és különös részre történő tagolása terén még sokáig nem történtek alapvető változások.
Az uniós csatlakozás szükségesé tette az intézményi kapacitás kiépítését, a közösségi joganyag befogadásához és alkalmazáshoz szükséges változások megvalósítását. A klasszikus ágazatspecifikus rendelkezések mellett a közösségi jogszabályok új dimenziót jelentettek a hazai jogrendszer számára. A közigazgatási joganyag jelentős mennyiségi és minőségi növekedése sem könnyítette a rendszerezés feladatát.
A vázolt fejlemények ellenére a 2008-ban publikált, A közigazgatási jog nagy kézikönyve című kötet[4] továbbra is a hagyományos nómenklatúrát alkalmazta. Külön tárgyalja a szervezeti jogot, az eljárással kapcsolatos rendelkezéseket, majd emel be a vizsgálódásba néhány fontosnak tartott különös részi területet (gazdasági közigazgatás, humán közigazgatás, rendészet, szabálysértés). Új elem, hogy a szakigazgatási témák feldolgozása során a szerzők már túllépnek az ágazati szemléleten és logikán, s elemzésük a hazai szabályozás mellett tartalmazza az uniós rendelkezések sajátosságait is.   

2. Hogyan tovább?

Továbbra is fenntartható a közigazgatás duzzadó, s ebből fakadóan egyre nehezebben kezelhető jog anyagának általános és különös részi tagolása, vagy sem? Kétségtelen, hogy az arányok nem az általános, hanem a szakigazgatási területek látványos növekedését mutatják. 
A közigazgatási jog ismeretanyaga – mint ahogy utalás történt erre – a kialakult hagyományoknak, szokásoknak köszönhetően tagolódik általános és különös részre. E felosztás mellett elsődlegesen praktikus (didaktikai) szempontok szólnak, nem pedig objektív kritériumok mentén megfogalmazott vizsgálati eredmények. Az oktatásban bevált és eredményesnek bizonyult módszer a fogalmi, elméleti, intézményi alapok ismertetése, mely mint ún. általános rész szilárd hátteret jelent a későbbi ismeretek számára. Az általános közigazgatási jog adja a keretet, értelmezési és viszonyítási bázist a későbbi, speciális ismeretek számára.  
Ezt követi intézményi hagyományok, szakmai, szervezeti és személyi adottságok függvényében az egyes szakigazgatási témák oktatása. A különös részi témakörök  gazdagsága vetekszik a vadon termő virágok színpompás látványával. Az építésügyi igazgatástól kezdve, a rendészeti, honvédelmi igazgatáson keresztül az oktatási, szociális, kulturális igazgatásig terjed a skála. És még hosszasan sorolható lenne tovább, szinte végtelenül.[5]
Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a két jogterület kölcsönösen hat egymásra, a határok viszonylagosak, s a differenciák tekintetében szerepe van a fogalom eltérő értelmezésének, azaz annak, hogy milyen joganyagot, milyen kritériumok alapján minősítünk általánosnak, vagy különösnek. A fentiekkel magyarázható, hogy az általános részbe tartozó joganyag tematikája is változó, jóllehet közös elemek (halmazok) kimutathatók e körben.
Az vitathatatlan, hogy a közigazgatási joganyag túlnyomó, meghatározó része ágazatspecifikus, adott közigazgatási szervtípus működéséhez kapcsolódik, azaz szakigazgatási jog. Fontos jellemzőjük, hogy dinamikusan változó jogterületekről van szó, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az 1990 előtt preferált szakterületek ma már eltűntek, vagy átalakultak. Azok a jogterületek, amelyek érintik a szakigazgatási szervek működését, eltérő terjedelműek és különböző módon ágyazódnak be a jogrendszerbe, változó a kapcsolatuk a többi jogterülettel. Példa lehet a szabálysértési jog esete, mely hol az általános részben, hol a különös részben kap helyet, vagy éppen a büntetőjog keretében kerül oktatásra.
Az egyes szakigazgatási területeknek a társadalom szempontjából eltérő a jelentősége, a kisebb jogterületeknek eltérő az elfogadottsága, s vitatott a helye a jogrendszerben is. Nyilvánvaló például, hogy az adójog és az adóigazgatás gazdaságpolitikai súlya más a sportigazgatáshoz képest, még akkor is, ha az utóbbi napjainkban különös preferenciával bír.

3. Tendenciák: specializáció és szabályozás

A közigazgatás szervezete és működése nem ismerhető meg a közigazgatási jog különös részéhez tartozó ismeretanyag nélkül. A közigazgatási jog különös része részletezi, kiegészíti, teljesebbé teszi azt a közigazgatási joganyagot, amely általánosságban szabályozza a közigazgatás intézmény és szervezetrendszerét.
A különös részi joganyag felfogható úgy is, mint a szakigazgatásra, annak szervezetére, működésére, eljárása vonatkozó jogi szabályozás. Az ágazatspecifikus szabályok vegyesen tartalmaznak anyagi, alaki és szervezeti normákat.
A modern közigazgatással szemben alapvető elvárás, hogy a lehető leggyorsabban reagáljon a gazdasági, társadalmi, politikai változásokra, a technikai kihívásokra. Nem véletlen, hogy az egyes szakterületeken szinte folyamatos a meglévő jogszabályok módosítása vagy új rendelkezések megalkotása. A tendencia az, hogy az egyre bonyolultabb államigazgatási, közigazgatási feladatok egyre specifikusabb jogi rezsimet kívánnak, amelyhez egyre kiterjedtebb szakigazgatási szervezet és személyzet is társul. A folyamat ahhoz vezetett, hogy végeredményben egy rendkívül szerteágazó, heterogén joganyag keletkezett, amely napjainkban is jellemző.
Nem hagyható figyelmen kívül a feladatok mennyiségi növekedése mellett, azok differenciálódása sem, ami a vonatkozó joganyag tekintetében is megmutatkozik. Napjainkban a közigazgatási joganyag nagyobb része különös részi joganyag, a közigazgatási jogi normák többsége ágazati, feladatspecifikus jogszabály, sajátos ismérvekkel. A szakirányú fejlődés különböző intenzitású minden ágazatban, így az egyes ágazatok szerepének, jelentőségének a súlya is változó.  

4. A nemzeti közigazgatási jog európaizálódása

Az uniós csatlakozást követően megkezdődött a közszektor intézményeinek az európaizálódása. Az európaizálódás több dimenzióban[6] értelmezhető, s ezen effektusok közül talán a legmeghatározóbb az európai intézmények hatása a nemzeti közigazgatásra. 
Az Európai Közigazgatási Térben és a globalizáció nyomán közös értékek és alapelvek[7] kerültek elfogadásra. Rendszeressé és intenzívvé váltak a bilaterális és multilaterális kapcsolatok a nemzeti közigazgatási szervek és azok képviselői között. A közigazgatás személyzetének ismernie kell az EU-s intézmények döntési folyamatait, igazgatási kultúráját. Ma már megalapozottan beszélhetünk európai közigazgatásról és európai közigazgatási jogról is. Az uniós közpolitikák körében[8] kiemelt jelentősége van az egyes szakpolitikáknak. A szabályozó típusú politikák jelentősége az évek során számottevően nőtt. Míg az ötvenes években 50 irányelv és 1000 rendelet került kibocsájtásra, addig ez a szám a kilencvenes években már 80, illetve 1500 volt.[9] Egyben a korábbi időszak elosztó típusú politikája helyett a szabályozó politikák kerültek előtérbe. Az 1990-es évek elején már csak a nemzeti jogalkotás 25%-a volt független az EU-tól, mely arány azóta is jelentősen módosult.

***

A hagyományos ágazat centrikus, elsősorban jogszabályi ismertetésre koncentráló szakigazgatási tematika és az ezt leképző oktatás meghaladottá[10] vált. A nemzeti jogalkotás jelentős mértékben kiegészült és jellegében is megváltozott az egyes szakigazgatási területeken relevanciával bíró uniós joganyag adaptálása révén.
A jogi megközelítés mellett egyre erősebb a társadalomtudományoknak, a menedzsment tudományoknak a befolyása, az interdiszciplináris megközelítés és értelmezés szükségessé vált. A közigazgatási jogalkalmazás tényleges működésének a vizsgálatát be kell vonni a jogtudományi vizsgálatokba.[11] Ennek elsődleges lehetőségét a szakigazgatási szervek tevékenységének bemutatása, illetve a tevékenység társadalmi hatásainak az elemzése teremti meg.
A szükséges változások iránya két dimenzió mentén jelölhető ki: egyfelől az egyetemi képzésben és továbbképzésben jelentősen növelni kell a szakigazgatási területek súlyát. Ez egyben a hagyományos, értékhierarchiát tükröző szemlélet meghaladását is jelenti az általános és különös rész viszonyát illetően. Másfelől új módszertani alapokra kell helyezni a különös részi témakörök feldolgozását, oktatását. A ma már lehatárolt és a valóságos folyamatokkal kevésbé összhangban levő ágazati megközelítést fel kell váltani egy olyan intézményközpontú megközelítéssel, mely a napjainkra jellemző többszintű kormányzás tényleges gyakorlatát tükrözi.

Bármit is hoz a jövő, egy bizonyos, a kertet művelni kell.

Készítette: Dr. Józsa Zoltán Ph.D. habil.

 

Források jegyzéke:

[1] Koi Gyula: Rendészeti Igazgatás. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Bólyai János Katonai Műszaki Kar, Ideiglenes Tansegédlet, Budapest, 2011.

[2] Berényi SándorMartonyi JánosSzamel Lajos, Magyar államigazgatási jogKülönös rész. Budapest, Tankönyvkiadó, 1972

[3] Fábián Adrián: A közigazgatás és a szakigazgatás. (A szakigazgatás fogalma, jelentősége) In: Közigazgatási Jog. Fejezetek a szakigazgatás köréből. I. kötet, szerk.: Lapsánszky András, Complex Wolters Csoport, 2013.

[4] Kilényi Géza, A közigazgatási jog nagy kézikönyve, Budapest, Complex, 2008

[5] A fentiek illusztrálására szolgál a 2013-ban megjelent nagyszabású vállalkozás, mely három vaskos kötetben több mint harminc szakterület feldolgozását végezte el, oktatási, kutatási és továbbképzési céllal. Közigazgatási jog. Fejezetek a szakigazgatás köréből I-III. kötet, (szerk.: Lapsánszky András, Budapest, Complex Wolters Kluwer, 2013). A 2018-ban megjelent Institutiones Juris Közigazgatási Jog – Különös rész (szerk.: Bencsik András Rózsás Eszter, Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 2018) kiadvány tizennyolc szakigazgatási terület sajátosságait elemzi, a rendőrségi igazgatástól kezdve a területfejlesztésen keresztül a gyermekvédelmi, gyámügyi igazgatásig. 

[6] Johan P. Olsen: The Many Faces of Europeanization. forrás: https://doi.org/10.1111/1468-5965.00403 (letöltés: 2019. november 11.)

[7] Principles of Corporate Governance. OECD, Paris, 1999.

[8] Alkotmányozó, elosztó, újraelosztó és szabályozó közpolitika.

[9] Kende Tamás – Szűcs Tamás (szerk.): Bevezetés az Európai Unió politikáiba.  Budapest, Complex, Wolters Kluwer, 2009.

[10] A közigazgatási oktatás európai modellje még nem bontakozott ki – fogalmazza meg T. Verheijen-  Connaughton: Public Administration Education and Europeanization: Prospects for the Emancipation of a Discipline? Public Administration, Vol. 81. No. 4. 2003.

[11] Gajduschek György: A magyar közigazgatás és közigazgatás-tudomány jogias jellegéről. Politikatudományi Szemle, XX/4, 2012.

 

Kategória: JogállamKormányzásÁllamtudományBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 
Kutatócsoport2

Újabb "csapás" az önkormányzati autonómiára?

3 hónap 1 hét ago

Az önkormányzatok diverzitása és autonómiája az elmúlt években jelentősén átalakult, - ahogyan arról több tanulmányban blogunk is beszámolt - s most a Kormány által ismertetett és benyújtott javaslatai alapján ismét gyökres változások szemtanúi lehetünk. A javaslatok szerint az önkormányzatok nem szólhatnának bele érdemben, hogy mi épüljön a településen, a szabálysértési ügyek elbírálása a rendőrséghez kerülne áttételre, továbbá a tömegközlekedés finanszírozását javarészt az iparűzési adóból kellene fedezniük.

A kormány jelenlegi elképzelése, továbbá a legutóbbi országgyűlési ülésen benyújtott javaslatok alapján az önkormányzati létet nagyban nehezítő szabályozást kíván életbe léptetni.
Az úgynevezett salátatörvény (T/8017. sz. törvényjavaslat A fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítése érdekében egyes törvények módosításáról) értelmében 2020. március 1.jétől a járásközpontok városi jegyzőinek át kellene adniuk az építési igazgatással kapcsolatos feladataikat a kormányhivatalok részére. Ezen átengedéssel párhuzamosan pedig az önkormányzatok mindazon vagyona és vagyoni értékű joga állami kézbe kerülne, amely a jegyző építésügyi igazgatási feladatainak ellátását biztosítja. Ennek értelmében nemcsak az önkormányzati vagyon, hanem a feladatot ellátó köztisztviselők is a kormányhivatal alárendeltségébe kerülnek. A törvényjavaslat legfőbb problematikáját a korábban ismertetett önkormányzati autonómia csorbulása jelenti. Az önkormányzatnak ugyanis ezentúl nem lenne érdemi ráhatása arra, hogy mi és hogyan épül az adott településen, csupán annyi beleszólása lehetne az építkezésekbe, hogy a települési vagy kerületi építési szabályzatot továbbra is az önkormányzatnak kell meghoznia és elfogadnia. Ezen kívül pedig a településképi véleményezés is önkormányzati feladat maradna. Az átvételről történő megállapodásnak 2020. január 31.-ig kell megszületnie.
A jelenlegi szabályozás értelmében, ha valaki építési szándékkal kíván élni, akkor az illetékes első fokon eljáró építési hatósághoz, vagyis a jegyzőhöz kell fordulnia. Ha engedélyét nem kapta meg, másodfokon a kormányhivatalhoz fordulhat, melyben alapos indoklással kellett élnie.
A jegyző esetében azonban kérdésként vetődik fel, miszerint sérül-e autonómiája az építési hatósági ügyekben történő változás kapcsán. Maga a jegyző az önkormányzati törvény szerint ugyanis kettős szereppel bír. Egyrészt a képviselő-testület által átruházott hatáskörben önkormányzati feladat- és hatásköröket gyakorol, másrészt törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet államigazgatási feladatokat telepíthet a jegyzőre, mely helyzetben a jegyző az államigazgatás helyi képviselőjeként jár el. Az építési hatósági feladatok az építési törvény szerint ugyanis államigazgatási feladatnak minősülnek, azokat pedig az állam eddig első fokon a járásszékhely települési önkormányzat jegyzőjén és a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzőjén keresztül gyakorolja. A másodfokú építésügyi hatósági feladatokat pedig a fővárosi és megyei kormányhivatalok látja el. A következtetések levonása kapcsán elmondható, miszerint az építésügyi hatósági kérdésekben az önkormányzatok eddig sem járhattak el, hiszen azokat a jegyzők nem önkormányzati tisztségviselőként, hanem az államigazgatás helyi képviselőjeként látták el.

További javaslat a szabálysértési ügyek kapcsán került beadásra. A korábbi szabályozással ellentétben, miszerint eddigiekben a kisebb ügyekben az eljáró hatóság a járási kormányhivatal volt, addig a benyújott javaslat értelmében ez a rendőrség feladat-és hatáskörébe csúszna át. Előnye az volna, miszerint a kormányhivatal alapjáraton túlterhelt és létszámhiánnyal küzdő volta alól fellélegezhetne, kvázi tehermentesítése menne végbe, hátránya azonban az jelentené, hogy a kerületi rendőrség sokkal leterheltebbé válna.

Végül, de nem utolsó sorban javaslat került benyújtásra a tömegközlekedés forrásfedezetének kapcsán. Eszerint az önkormányzatoknak a helyi iparűzési adóbevételből kellene finanszíroznia azt, mely bevételi forrása az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység után fizetett adó (1990. évi C. törvény a helyi adókról) Ez nyilván annyiban nehezítené a helyzetet, miszerint jóval szűkebb keret szolgálna a fenntartás, működtetés, valamint az esetleges innováció anyagi fedezetéül, továbbá a költségvetés felhasználási keretét is jelentősen átrendezné.
Ennek megoldásaként szolgálhatna az esetleges átcsoportosítások kérdése, mely esetlegesen szociális, kulturális vagy városüzemeltetési oldalról történhetne, továbbá felvetődne az adón kívüli források felkutatása is. (pl. parkolási közszogáltatás átszervezés, a dugódíj bevezetése)

***

A törvényjavaslat kapcsán tehát összegzésként elmondható, miszerint egy újabb "csapással", az elmúlt években stabilizálódni látszó helyzetet felforgatnák. A javaslat elfogadása és bevezetése ugyan még kérdéses, mégis elgondolkodtató, hogy bevezetése esetén mennyi maradna az önkormányzatok egyébként is szűk autonómiájából, azok után hogyan kellene tekinteni a magyar lokális szintre.

Az összefoglalót készítette: Kovács Viktória, joghallgató

 

Felhasznált források:

T/8017. sz. törvényjavaslat A fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítése érdekében egyes törvények módosításáról

https://www.parlament.hu/irom41/08017/08017.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911

2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100189.tv&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911

1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99700078.tv&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911

https://mandiner.hu/cikk/20191115_most_akkor_tenyleg_kiveszi_az_onkormanyzatok_kezebol_az_epitesugyet_a_kormany

https://444.hu/2019/11/12/torvenybe-foglalja-a-kormany-hogy-az-iparuzesi-adot-elsodlegesen-a-helyi-tomegkozlekedes-finanszirozasara-kell-forditaniuk-az-onkormanyzatoknak

Kategória: AlapjogokFeladatfinanszírozásJogállamKormányzásHatósági szolgáltatásokHelyi adókHelyi költségvetésHelyi önkormányzatokBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 
Kutatócsoport2

Döntött a lengyel bírósági reform ügyében az EUB

3 hónap 2 hét ago

Mint ismeretes, s arról többször beszámolt blogunk is, egy 2017. július 12-i lengyel törvény a nők tekintetében 60, míg a férfiak tekintetében 65 évre csökkentette a rendes bíróságok bírái és az ügyészek nyugdíjkorhatárát, valamint a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái előrehozott nyugdíjba vonulásának korhatárát, miközben korábban e korhatárok mindkét nem esetében 67 évben voltak rögzítve. Továbbá a törvény felhatalmazta az igazságügyi minisztert arra, hogy az bírák nyugdíjkorhatáron felüli bírósági szolgálati idejét meghosszabbítsa. E kérdésben hozott most döntést az EUB.

A kereset tartalma

Az Európai Bizottság a fent említett törvényben foglaltakat jogszabálysértőnek tartotta ezért kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet terjesztett a Bíróság elé.

A felperes kereseti kérelmében kérte a Bíróság megállapítást azzal kapcsolatban, hogy a Lengyel Köztársaság nem teljesítette az EUMSZ 157. cikkében a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének érvényesülését a foglalkoztatás és munkavégzés területén, továbbá kérték, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a lengyel igazságügyi miniszter új jogköre sérti a bírói függetlenséget.

Bírósági ítélet tartama

 A Bíróság a kereset befogadása után megvizsgálta a felperesi keresetben előadottakat.

Elsődlegesen a Bíróság állást foglalt a  női és férfi bírákra és ügyészekre alkalmazandó új nyugdíjkorhatárra vonatkozó rendelkezésről. A Bíróság megállapította, hogy a bírák és az ügyészek az EUMSZ 157. cikk hatálya alá tartoznak, melynek értelmében minden munkáltató biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfi és a női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak. Ezt követően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ugyanezen törvény az érintett nyugdíjrendszerekben a nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetéssel járó feltételeket vezetett be azon időpont vonatkozásában, amikor az érintettek ténylegesen részesülhetnek az e rendszerek által biztosított előnyökben. Végezetül a Bíróság elutasította a Lengyel Köztársaság azon érvét, amely szerint a női és férfi bírák és ügyészek közötti, az öregségi nyugdíjra való jogosultságra vonatkozó korhatár tekintetében előírt különbségek előnyben részesítésnek minősülnek.

Másodszor a Bíróság megvizsgálta azon intézkedést is, amellyel az igazságügyi minisztert felruházták azon jogkörrel, hogy döntsön a lengyel rendes bíróságok bírái feladatkörük ellátásának a csökkentett nyugdíjkorhatáron túli folytatásának engedélyezéséről. 

A Bíróság kifejtette azon állásfoglalását, hogy alapvető fontosságúnak tartja a bíróságok függetlenségét, így az hogy az igazságügyi miniszter jogköre az, hogy döntsön a bírák nyugdíjkorhatáron felüli jogviszony hosszabbításáról, túl homályos és nem ellenőrizhető, továbbá aggályos, hogy az általa meghozott határozatot nem kell indokolni, és azzal szemben nincs helye bírósági jogorvoslatnak. Mindezek alapján jelen ügyben sérti az elmozdíthatatlanság elvét a rendes bíróságok bírái rendes nyugdíjkorhatárának csökkentésére vonatkozó intézkedés, valamint az igazságügyi minisztert annak érdekében megillető diszkrecionális jogkör kombinációja, hogy engedélyezi vagy sem e bírák számára feladatkörük ellátásának folytatását az új korhatáron túl

Ezek alapján az Európai Unió Bírósága az Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügyében teljes egészében helyt adott a felperes keresetének.

 

Az összefoglalót készítette: Nagy Péter Zsombor, joghallgató, DE ÁJK

Források:

C-192/18 ügy

http://curia.europa.eu/juris/documents.jsf?oqp=&for=&mat=or&lgrec=en&jge=&td=%3BALL&jur=C%2CT%2CF&num=C-192%252F18&page=1&dates=&pcs=Oor&lg=&pro=&nat=or&cit=none%252CC%252CCJ%252CR%252C2008E%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252Ctrue%252Cfalse%252Cfalse&language=hu&avg=&cid=673507

Kategória: AlapjogokJogállamKormányzásEurópai UnióBrexit Eng: 
Kutatócsoport2
Checked
1 óra 3 perc ago
Feliratkozás a következőre: Közjavak RSS hírcsatorna