Az e-ügyintézés fogyasztóvédelmi aspektusai

2 hét 1 nap ago

A cím első ránézésre kicsit zavarba ejtő, hiszen a közigazgatásban a fogyasztó fogalma nem értelmezett, a jogviszony egyik oldalán tipikusan valamely közigazgatási szerv áll, a másik oldalon pedig az ügyfél.[1] A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (továbbiakban: Fgytv.) hatálya sem terjed ki erre a szférára. Mégis szükségesnek érezzük – még ha idézőjelesen is – a két terület ütköztetését. Jelen cikk keretein belül az e-ügyintézés fogalmát a közigazgatásra szűkítjük, azon belül is a közigazgatási hatósági eljárás szabályainak fogyasztóvédelmi aspektusait kívánjuk vizsgálni átfogó jelleggel, de vázlatosan.

Bevezetés

A közigazgatási hatósági eljárás során – bár a vonatkozó jogszabályok évek óta hangoztatják az ügyfélbarát ügyintézés és szolgáltató jellegű közigazgatás elveit – az ügyfél a jogviszony egyenlőtlen, aszimmetrikus volta miatt kiszolgáltatott helyzetben van, amely garanciák beépítését igényli az eljárásba. Ezen garanciák az alapelvekben öltenek testet, amelyek megalkotásánál a jogalkotónak az Emberi Jogok Európai Egyezményében, az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltakra, az Európa Tanács ajánlásaira és az EJEB ítélkezési gyakorlatára is figyelemmel kellett lenniük.

„Az Ákr. e téren igyekezett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) által már korábban bevezetett alapelvi rendszert követni azzal, hogy nagyobb hangsúlyt kívánt adni az Alaptörvényben lefektetett elveknek”[2], bár kevésbé részletező.[3]

Az alapelvek az eljárás minden szakaszában „előhívhatók”, az eljárás minden résztvevőjét védik és kötelezik, és ahogy az Ákr-hez kapcsolódó indokolás is fogalmaz: „normatív rendelkezésként közvetlenül végrehajthatók is”.[4] Ez nagy előrelépés a jogalkotók részéről, hiszen mindig is vita volt arról, hogy az alapelvek deklarálására szükség van-e, illetve milyen módon hivatkozhatók.[5] Az ítélkezési gyakorlat is ebbe az irányba mutat.[6]

A törvény külön fejezetben szabályozza az ún. alapvető rendelkezéseket, amelyek nem tekinthető önálló elveknek, sokkal inkább az elvek érvényesülését biztosítják, érvényesülési módját határozzák meg. Ilyen pl. a kizárás vagy az eljárási kötelezettség. Itt kapott helyet a nyelvhasználat és a kiskorúak, cselekvőképtelen, cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogvédelme is.

Megfelelő tájékoztatás

A fogyasztók megfelelő tájékoztatása egy nagyon fontos része a fogyasztóvédelemnek, amely alapvetően a közigazgatási eljárásban is visszaköszön, egy – ahogy fentebb is elhangzott –, az eljárásjogokat jellemző közös elvként, amely egyszerre jogként és kötelezettségként is jelentkezik. Az ügyfélnek joga van a megfelelő tájékoztatáshoz, amely magában foglalja:

  • a közigazgatás működésére vonatkozó adatok megismerését,
  • a hatósági ügyintézés szabályaihoz való hozzáférést,
  • az eljárási jogainak ismeretét (ezek együtt az elektronikus közzétételi kötelezettség részei),
  • a felvilágosítás kérésének lehetőségét,
  • az eljárás megindításának feltételeit (kifejezetten elektronikus ügyintézés esetén),
  • az eljárás során történő folyamatos kapcsolattartást, információközlést és
  • az iratbetekintési jogot is.

Emellett ez egy kötelezettség is a hatóság részéről. Egyrészről akkor jelentkezik, ha az ügyfél tájékoztatást kér, másfelől meghatározott adatok tekintetében automatikus elektronikus közzétételi kötelezettséget nevesít az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (továbbiakban: Info tv.).

A közérdekű adatok megismerésének feltételeként „Magyarország […] biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”[7] Az Info tv. megerősíti és részletezi az Alaptörvény kapcsolódó rendelkezéseit. [8]

Az egyedi adatigénylés irányulhat az üggyel kapcsolatos tájékoztatás kérésére (lásd később), az érintett személyes adataival kapcsolatos adatkezelésre is[9] és közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatok[10] nyilvánosságra hozására, közlésére egyaránt. Most ez utóbbit elemezzük részletesebben.

A közérdekű adat megismerése iránti igény szóban, írásban vagy elektronikus úton nyújtható be. A közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogot törvény (pl. honvédelmi, nemzetbiztonsági érdekből) vagy uniós jogi aktus korlátozhatja. Az adatot kezelő közfeladatot ellátó szerv az igény tudomására jutását követő legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban tizenöt napon belül köteles eleget tenni az igénynek.

Míg a Ket. az e-közzétételt illetően eleinte külön cím alatt szabályozta az elektronikus tájékoztató szolgáltatást, az Ákr. a hatóság tájékoztatási kötelezettségét csak a kapcsolattartás formájának tekintetében említi. Az általános szabályok az Info tv-be kerültek. Emellett az elektronikus ügyintézés szabályait általános jelleggel megfogalmazó, az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (továbbiakban: Eüsztv.) is a közzétételt és adatkezelést illetően az Info tv.-t hivatkozza.

A tájékoztatás, azaz az Info tv-ben meghatározott szervek elektronikus közzétételi kötelezettsége a gyakorlatban a honlapok üzemeltetését és a közzétételi listák[11] hozzáférhetővé tételét jelenti. Az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII.19.) Kormány rendelet (továbbiakban: E-ügyintézési rendelet) az Info tv. előírásain felül további tartalmi kötelezettséget (pl. azonosítás, az igénybe vehető elektronikus útról, elérhetőség, elektronikusan kezdeményezhető eljárások, stb.) ír elő, külön elektronikus tájékoztatási szabályokat meghatározva. Az Info tv. a közzétételi listákon túlmenően meghatározta azokat az általános követelményeket (pl. megjelenítés helye, felépítése, nyomtathatóság, amelyeket figyelembe kell venni az elektronikus közzétételt illetően.

Külön esetet képvisel, amikor folyamatban levő hatósági eljárás részleteiről, adatairól érdeklődik valamely ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője. Ha az ügyfél az elektronikus ügyintézést biztosító szervnek címzett nyilatkozatában elektronikus levelezési címét, rövid szöveges üzenet fogadására alkalmas telefonszámát vagy más, elektronikus úton való kapcsolattartásra alkalmas elérhetőségét feltüntette, és ettől eltérő ügyintézési rendelkezést nem tett, az elektronikus ügyintézést biztosító szerv jogosult ezen az elérhetőségen tájékoztatási jellegű kapcsolatot tartani az ügyféllel.[12] Tájékoztatást az Eüsztv-ben biztosított elektronikus elérhetőségeken, elektronikus levélben vagy hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton is nyújthat.[13]

A kapcsolattartás formáját tekintve az Eüsztv. szabályait kell figyelembe vennünk. A tényleges formát az ügyfél – akár ügyintézési rendelkezésével – választja meg a hatóság tájékoztatása alapján.[14] Az elektronikus út preferálása esetén korlátot képez az elektronikus ügyintézést biztosító szerv rendelkezése, amely az elérhető elektronikus ügyintézési módokat tájékoztatásában teszi közzé.[15]

Az E-ügyintézési rendelet melléklete határozza meg az elektronikus ügyintézés során kötelezően elfogadandó fájlformátumot, de emellett az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint a hatóság közzéteszi azokat, amelyeket az eljárás során elfogad. Csak olyan elektronikus űrlap és fájlformátum alkalmazása írható elő, amelynek a kitöltéséhez szükséges programok ingyenesen bárki számára elektronikusan elérhetőek. Ha az irat nem a közzétett formátumban van, vagy nem a közfeladatot ellátó szerv által közzétett elérhetőségi címre és nem biztonságos elektronikus kézbesítési szolgáltatáson keresztül történt, a közfeladatot ellátó szerv jogosult az iratot be nem nyújtottnak tekinteni. [16] Ha azonban az ügyfél a nyilatkozatát azért nem a jogszabály vagy az elektronikus ügyintézést biztosító szerv által előírt formanyomtatványon nyújtja be, mert a formanyomtatvány kitölthető és letölthető változatát az elektronikus ügyintézést biztosító szerv az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint nem tette közzé, vele szemben nem alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény.[17]

Egy elektronikus eljárás esetében elválik a kérelem beérkezésének és az ügy megindulásának időpontja. Az előterjesztés az elküldéshez, míg az ügyintézési határidő az első munkanaphoz kötődik. Az elküldés a hatóság visszaigazolásával bizonyítható. Elektronikus úton, nem biztonságos kézbesítési szolgáltatás igénybevételével érkezett küldemények esetében az átvevő a feladónak – ha azt kéri és elektronikus válaszcímét megadja – haladéktalanul elküldi a küldemény átvételét igazoló és az érkeztetés egyedi azonosítóját is tartalmazó elektronikus visszaigazolást.

Biztonságos kézbesítési szolgáltatás igénybe vétele esetén a szolgáltató a küldő számára legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumba foglalt igazolást állít ki, ha a küldőtől átvett üzenetet változatlan formában a címzett rendelkezésére bocsátották. A feladónak okirati bizonyíték áll rendelkezésére (tértivevény) arról az esetről is, ha a kézbesítés a megadott időn belül sikertelen; az igazolás a meghiúsulás időpontját és – ha azonosítható – okát tartalmazza.[18]

***

Mindezek alapján látszik, hogy a fogyasztóvédelemhez hasonlóan az ügyfél jogainak biztosítása, a közbizalom garantálása, a közigazgatás átláthatósága is igénylik a tájékoztatás lehetőségét, amely a személytelen, emberi konktaktust nélkülöző e-ügyintézés során még inkább felértékelődik, ezért az elvek lefektetésére és a közigazgatáson túlmutató e-ügyintézés különböző szegmenseit szabályozó joganyagban való részletezésére mindinkább szükség van.

 

Készítette: Dr. Veszprémi Bernadett, egyetemi adjunktus, DE ÁJK

A tanulmány megírása az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg.

Források jegyzéke:

[1] Ákr. 10.§ (1) bekezdés.

[2] Árva Zsuzsanna (2019): IV. Fejezet: Az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény jellemzői, alapelvei és hatálya, In: Árva Zsuzsanna – Balázs István – Barta Attila – Veszprémi Bernadett: Közigazgatási eljárások, Debrecen: DE-ÁJK, 49.old.

Lásd még: Fábián Adrián – Bencsik András (2017): Az Ákr. alapelveiről – dióhéjban. http://www.keje.hu/wp-content/uploads/2018/07/F%C3%A1bi%C3%A1n-Adri%C3%A1n-Bencsik-Andr%C3%A1s-az-%C3%81kr.-alapelvei-di%C3%B3h%C3%A9jban.docx [2019.12.19.]

[3] Lásd bővebben: Hajas Barnabás (2016): Általános közigazgatási rendtartás – Ket. kontra Ákr., In: Új Magyar Közigazgatás 2016. 9. évf. 4. sz. 18-25. old.

[4] http://www.parlament.hu/irom40/12233/12233.pdf [2019.12.19.]

[5] Lásd bővebben: Turkovics István (2013): Az általános jogelvek megjelenése a hatósági eljárásban. In: Miskolci Jogi Szemle 2013. VIII. évf. 2. sz. 60. old., Ivancsics Imre (2009): A közigazgatási hatósági eljárás. Pécs: PTE ÁJK, 43. old.

[6] Kfv. IV.35.817/2012/5. számú ítélet.

Lásd bővebben: Balogh-Békesi Nóra (2016): Alapelvek a közigazgatási hatósági eljárásban. In: Új Magyar Közigazgatás, 2016. 9. évf. 4. sz. 12. old.

[7] Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdés.

[8] Általános, különös, egyedi. Info tv. 32.§.

[9] Info tv. 14.§ a) pontja.

[10] Info tv. 3.§ 6. pontja.

[11] Info tv. 37.§.

[12] Eüsztv. 15.§ (5) bekezdés.

[13] E-ügyintézési rendelet 6.§ (3) bekezdés.

[14] Ákr. 26.§ (2) bekezdés.

[15] Eüsztv. 10.§ b) pontja.

[16] E-ügyintézési rendelet 17.§ (1)-(2) bekezdés, 19.§ (1) bekezdés.

[17] Eüsztv. 9.§ (4) bekezdés c) pontja.

[18] Eüsztv. 1.§ 11. pontja.

http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=193173 [2018.05.30.]

Kategória: KormányzásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Brexit: kötelezettségszegési eljárás a kilépési megállapodást sértő törvény miatt

2 hét 5 nap ago

Előzmények

Mint ismert, az Egyesült Királyság Unióból való kilépését szabályozó megállapodást 2020 január 31-én írták alá, mely 2020. február 1-jén hatályba is lépett. A megállapodás értelmében 2020. január 31-től 2021. január 1-ig átmeneti időszak veszi kezdetét az Egyesült Királyság és EU között. Ez idő alatt az Egyesült Királyságra még alkalmazni kell az uniós kereskedelmi és belsőpiaci szabályokat, melyet egy kereskedelmi egyezmény váltaná fel, amelynek feltételeiben az év végéig kellene megállapodnia az uniónak és a briteknek. Az Egyesült Királyság kormánya azonban szeptemberben 9-én egy - az Európai Bizottság szerint – a kilépési megállapodást sértő törvénytervezet nyújtott be a brit parlamenthez. Ennek következtében a felek között a tárgyalások elakadtak, illetve a Bizottság többszöri sikertelen felszólítása után kötelezettségszegési eljárást is indított az Egyesült Királysággal szemben.

A tárgyalások hiányában viszont félő, hogy a felek között nem jön létre az év végéig szabadkereskedelmi megállapodás, ami azt jelenté, hogy az Egyesült Királyság úgy lépne ki az unióból, hogy a felek közötti kereskedelmi kapcsolatokra nem lenne megállapodás,[1]

A törvénytervezet a kormány a szabadkereskedelmi megállapodás hiányától való félelem és a Brexit megállapodás északírországi-protokoll rendelkezése miatt nyújtotta be a parlamenthez, mely szerint Írország és Észak-Írország között nem lehet visszaállítani a határellenőrzést.[2]

Ugyanis, ha nem jön létre szabadkereskedelmi megállapodás az EU és az Egyesült Királyság között, akkor a vámhatárok visszaállítása miatt valahol meg kell állítani az EU és az Egyesült Királyság között mozgó árukat. A brit kormány pedig attól tart, hogy ha a brexit-megállapodás miatt ezt nem lehetne megtenni az Egyesült Királyság és Írország határánál, akkor az országon belül, Észak-Írország és Nagy-Britannia között kerülne erre sor.

A megállapodás végső célja tehát az, hogy akkor is ellehetetlenítse a vámhatár létrehozását Nagy-Britannia és Észak-Írország között, ha esetleg az Egyesült Királyság és az EU között nem jönne létre szabadkereskedelmi megállapodás.[3]

A törvényjavaslatot nemcsak a Bizottság, hanem több brit kormánypárti politikus is bírálta[4] azonban a brit parlament alsóháza mégis megszavazta azt, de mivel még a felsőházban nem döntöttek róla, így az nem emelkedett törvényi erőre.[5]

A Bizottság miután tudomást szerzett a törvénytervezetről az egyik alelnöke által az EU–Egyesült Királyság vegyes bizottság rendkívüli ülésének összehívását kezdeményezte.  „Az ülés célja az volt, hogy az Egyesült Királyság az EU kérésére részletesen ismertesse szándékait, és reagáljon az EU részéről felmerült súlyos aggályokra.”[6]

Az ülésen az ülést kezdeményező alelnök kijelentette, hogy “a törvényjavaslat elfogadása a kilépésről rendelkező megállapodás és a nemzetközi jog rendkívül súlyos megsértését jelentené.”[7] Továbbá “felszólította az Egyesült Királyság kormányát, hogy a lehető legrövidebb időn belül, de szeptember végéig mindenképpen vonja vissza az érintett intézkedéseket a törvényjavaslatból.”[8]

Visszavonás hiányában az alelnök a vegyes bizottság harmadik rendes ülésén is felszólította az Egyesült Királyság kormányát, hogy vonja vissza a vitatott rendelkezéseket a törvényjavaslatból. Ezen az ülésen azonban az Egyesült Királyság kormánya már hivatalosan is megerősítette azon szándékát, hogy a törvényjavaslatot nem kívánja módosítani.[9]

Mivel a britek nem tettek eleget ennek a kötelezettségüknek, az Európai Bizottság 2020. október 1-én a kötelezettségszegési eljárás megindításaként felszólító levelet küldött az Egyesült Királyság kormányának.

A Bizottság szerint ugyanis az Egyesült Királyság azzal, hogy nem vonta vissza a törvényjavaslat vitatott rendelkezéseit, megsértette a kilépésről rendelkező megállapodás 5. cikkében foglalt jóhiszemű eljárásra vonatkozó kötelezettségeit.[10] A törvényjavaslat elfogadása ugyanis akadályozná a kilépésről rendelkező megállapodás végrehajtását.

A Bizottság szerint ugyanis az Egyesült Királyság kormánya 2020. szeptember 9-én egy olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, amely elfogadása esetén kirívóan sértené az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv rendelkezéseit, mivel lehetővé tenné az Egyesült Királyság hatóságai számára, hogy figyelmen kívül hagyják a kilépésről rendelkező megállapodás szerinti jegyzőkönyv anyagi jogi rendelkezéseinek joghatásait.[11]

Az Egyesült Királyság kormánya el is ismerte ezt a jogsértést, úgy indokolva, hogy a törvénytervezet célja annak lehetővé tétele volt, hogy az Egyesült Királyság állandó jelleggel eltérhessen a jegyzőkönyvből eredő kötelezettségektől.[12]

Milyen következmények várhatók?

Mint ahogy a bevezetőben említésre került, a törvénytervezet pont azért problematikus, mert nemcsak, hogy megsérti a kilépési megállapodás rendelkezéseit, hanem el is lehetetleníti a további párbeszédet és a feltételekben való megegyezést a felek között. Így félő, hogy a felek között nem jön létre az év végéig szabadkereskedelmi megállapodás, ami azt jelenté, hogy az Egyesült Királyság az unió és közte közötti kereskedelmi kapcsolatra vonatkozó megállapodás nélkül esne ki az unióból.

Ebben az esetben az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi kapcsolatokra a WTO szabályait kellene alkalmazni, a határon pedig újra lenne vámellenőrzés, ami megnövelné az adminisztrációs terheket, illetve a határ mindkét oldalán megdrágítani az életet. Ennek okán több szektor - köztük például az autóipar vagy a mezőgazdaság - is jelezte, hogy megállapodás hiányában igen komoly veszteséget szenvednének el, amely természetesen mindkét tárgyalófél gazdaságára is hatással lenne.[13]

A megállapodás hiánya mellett pedig van egy másik uniós jogi szempontból érdekes kérdés még pedig az, hogy ha valóban nem vonják vissza a törvényt a britek, akkor mi lehet a kötelezettségszegési eljárás eredménye, esetleg eljut-e az ügy bírósági szakig és ha el is jut odáig, akkor is mennyiben tudná az unió esetleg kikényszeríteni a kilépéstől évekkel később megszülető bíróság döntését a már nem tagállam Egyesült Királysággal szemben?[14] Mindezek a kérdések remélhetőleg hipotetikusak maradnak és sikerül megállapodniuk a feleknek.

 

Az összefoglalót készítette: Dr. Soltész Péter Ádám, MTA DE Közszolgáltatási Kutatócsoport

 

Források jegyzéke:

A Tanács 2019/C 384 I/01 közleménye: Megállapodás a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről

https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

https://hu.euronews.com/2020/10/09/mennyire-kellenek-a-britek-az-europai-unionak (2020.10.09.)

https://hu.euronews.com/2020/09/30/elfogadta-a-brit-alsohaz-a-brexitet-atiro-torvenyjavaslatot (2020.10.09.)

https://hu.euronews.com/2020/09/14/boris-johnson-uj-torvenyjavaslata-nemzetkozi-jogot-sert-egyre-nagyobb-a-felhaborodas (2020.10.09.)

https://hvg.hu/gazdasag/20201001_Eljarast_inditott_a_britek_ellen_az_Europai_Bizottsag?s=hk (2020.10.09.)

 

 

 

 

 

 

[1] https://hu.euronews.com/2020/10/09/mennyire-kellenek-a-britek-az-europai-unionak (2020.10.09.)

[2] https://hu.euronews.com/2020/09/30/elfogadta-a-brit-alsohaz-a-brexitet-atiro-torvenyjavaslatot (2020.10.09.)

[3] https://hu.euronews.com/2020/09/30/elfogadta-a-brit-alsohaz-a-brexitet-atiro-torvenyjavaslatot (2020.10.09.)

[4]Az Egyesült Királyság még élő öt korábbi miniszterelnöke (Theresa May, David Cameron,Tony Blair, John Major és Gordon Brown) mind elítélte a javaslatot.” - https://hu.euronews.com/2020/09/14/boris-johnson-uj-torvenyjavaslata-nemzetkozi-jogot-sert-egyre-nagyobb-a-felhaborodas (2020.10.09.)

[5] https://hu.euronews.com/2020/09/30/elfogadta-a-brit-alsohaz-a-brexitet-atiro-torvenyjavaslatot (2020.10.09.)

[6] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

[7] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

[8] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

[9] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

[10] “Az Unió és az Egyesült Királyság kölcsönösen tiszteletben tartja és jóhiszeműen segíti egymást az e megállapodásból fakadó feladatok végrehajtása során. Az Unió és az Egyesült Királyság minden megfelelő – általános vagy különös – intézkedést meghoz az e megállapodásból fakadó kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében, és tartózkodik minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti e megállapodás célkitűzéseinek megvalósítását.” - A Tanács 2019/C 384 I/01 közleménye: Megállapodás a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről 5. cikk

[11] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

[12] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_1798 (2020.10.09.)

[13] https://hu.euronews.com/2020/10/09/mennyire-kellenek-a-britek-az-europai-unionak (2020.10.09.)

[14] https://hvg.hu/gazdasag/20201001_Eljarast_inditott_a_britek_ellen_az_Europai_Bizottsag?s=hk (2020.10.09.)

Kategória: Kötelezettségszegési eljárásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

EUB: nem ütközik uniós joggal az Airbnb-hez kapcsolódó, a lakhatási válság mérséklése érdekében hozott nemzeti szabályozás

3 hét 6 nap ago

Az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárása keretében kimondta, hogy a “lakáscélú helyiségek átmenetileg ott tartózkodó, e helyiségeket lakóhelyül nem választó vendégek számára történő, ismételt bérbeadását engedélyhez kötő nemzeti szabályozás összhangban van az uniós joggal”. Az EUB döntésének jelentősége abban ragadható meg, hogy a magántulajdon és gazdasági szabadság kiemelkedően fontos az Európai Unió számára, ennek ellenére a megfizethető lakhatás garantálása és a lakhatási válság felszámolása miatti közérdek indokolhatja a rövidtávú lakáskiadás korlátozását.

Előzmények

Az ingatlanok rövidtávú bérbeadásának korlátozása érdekében már hosszabb ideje „harcot folytattak” egyes országok, városok vezetői, akik legfőbb problémaként a lakhatással kapcsolatos nehézségeket emelték ki. Másrészt a koronavírus-járvánnyal és a turisták számának jelentős csökkenésével, erőteljes konkurenciaharc alakult ki az ingatlanok rövidtávú bérbeadásához online platformot biztosító Airbnb és a szállodatulajdonosok között. A konfliktusok leginkább a nagyobb népesűrűségű településeken tetőztek, így nem meglepő, hogy az EUB döntés egy francia eset kapcsán született. Az Airbnb elleni harc Franciaországban a párizsi polgármester-választások központi elemévé vált, Anne Hidalgo hivatalban lévő polgármester az elmúlt hat évben aktívan részt vett az Airbnb elleni harcban.

 

A döntés alapjául szolgáló esetben a párizsi fellebbviteli bíróság a francia építési és lakásügyi törvénykönyv alapján, bírság megfizetésére kötelezte a Cali Apartments SCI és HX párizsi garzonlakás tulajdonosait, akik az Airbnb nevű platformon kínálták bérbevételre lakásaikat. A francia bíróság továbbá elrendelte, az engedély nélkül, ismétlődően és rövid távra átmenetileg kiadott ingatlanok lakáscélú használatának visszaállítását. Döntését a francia építési és lakásügyi törvénykönyv indokolta, amely tartalmazza, hogy „a 200.000 lakost meghaladó népességű településeken, valamint a Párizzsal határos három megye településein a lakáscélú helyiségek használatának megváltoztatása előzetes engedélyhez kötött, továbbá hogy a lakáscélú bútorozott helyiségnek az átmenetileg ott tartózkodó, e helyiséget lakóhelyül nem választó vendégek számára történő, ismételt és rövid távú bérbeadása a használat ilyen megváltoztatásának minősül.” A törvénykönyv tartalmazza, hogy az ingatlan fekvése szerinti önkormányzat polgármestere által megadott engedély ellenszolgáltatásaként a tulajdonost kötelezhetik a valamely más használatra szolgáló helyiség lakóhelyiséggé történő, egyidejű átalakítására. Az engedély kiadását, valamint az ellenszolgáltatás meghatározását és annak feltételeit az önkormányzati képviselő-testület határozatában rögzíti, tekintettel a „lakóhelyiségek piaca jellegzetességeinek és a lakáshiány súlyosbodása elkerülése szükségességének függvényében.”

Az EUB jogértelmezése

A párizsi fellebbviteli bíróság által hozott ítéletekkel szemben a garzonlakások tulajdonosai felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, amelyben arra hivatkoztak, hogy a nemzeti szabályozás a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123 irányelvvel ütközik. Továbbá sérelmezték, hogy a jogszabályok nem világosak és egyértelműek, hivatkoztak a jogszabályok pontatlanságára és az információhoz való hozzáférés nehézségeire. A felülvizsgálati kérelmek tárgyában eljáró semmítőszék előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a 2006/123. irányelv alkalmazhatóságával kapcsolatban kérte az EUB állásfoglalását.

A „Bíróság nagytanácsa úgy határozott, hogy a 2006/123 irányelv alkalmazandó az olyan tagállami szabályozásra, amely a lakáscélú bútorozott helyiségeknek az átmenetileg ott tartózkodó, e helyiségeket lakóhelyül nem választó vendégek számára díjazás ellenében, akár üzletszerűen történő, ismételt és rövid távú bérbeadására vonatkozik. Indoklásában hangsúlyozta, hogy ezen tevékenységek az irányelv 4. cikkének 1. pontja értelmében vett „szolgáltatás” fogalma alá tartozik, amely értelmében a Szerződés 50. cikkében említett, rendszerint díjazás ellenében nyújtott, bármely önálló gazdasági tevékenység ide tartozik. Továbbá megállapította, hogy „nem felelnek meg azon tevékenységek egyikének sem, amelyeket az irányelv 2. cikkének (2) bekezdése kizár az irányelv hatálya alól”. Tekintettel arra, hogy a szabályozás meghatározott típusú bérbeadási tevékenységet folytató személyekre vonatkozik nem zárható ki az irányelv hatálya alól a (9) bekezdésre való hivatkozással, amely szerint „az irányelv csak azokra a követelményekre alkalmazandó, amelyek szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve annak gyakorlását érintik. Ezért nem vonatkozik olyan követelményekre, mint a ...földterületek fejlesztésére és használatára vonatkozó szabályok, területrendezés... valamint az ilyen szabályoknak való nem megfelelés miatt kiszabott közigazgatási szankciók, amelyek nem szabályozzák vagy érintik kifejezetten a szolgáltatási tevékenységet, de amelyeket a szolgáltatóknak éppúgy be kell tartaniuk gazdasági tevékenységük végzése során, mint a magánemberként eljáró személyeknek.

A Bíróság kimondta, hogy a nemzeti szabályozás a 2006/123 irányelv 4. cikkének 6. pontja szerinti „engedélyezési rendszer” fogalma alá tartozik, nem pedig a 7. pont szerinti „követelmény” fogalma alá. A két fogalom közötti különbséget a Bíróság úgy határozta meg, hogy az előbbi magába foglalja a „szolgáltató által tett lépéseket, alakszerű határozatot”. A Bíróság érvelése alapján az engedélyezési rendszernek meg kell felelnie a 2006/123 irányelv III. fejezetének 1. szakaszának, különösen a 9. cikke (1) bekezdésének, amelyben felsorolja azokat a feltételeket amelyek kivételt képeznek azon szabály alól, hogy a tagállamok a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve annak gyakorlását nem kötik engedélyezési rendszerhez.

Az indoklásról

Az arányosság kérdésénél a Bíróság rámutatott, hogy a szabályozás a hosszú távú bérbeadásra szánt lakások hiányának mérséklését célozza, ezáltal választ adva a lakáshoz jutás feltételeinek romlására, valamint az ingatlanpiaci feszültségek kezelésére. Az érintett nemzeti szabályozást arányosnak tekintette a megvalósítani kívánt célkitűzéssel, megállapította, hogy a cél kevésbé korlátozó intézkedések útján nem valósítható meg, tekintettel arra, hogy egy „utólagos ellenőrzés nem tenné lehetővé a lakásátalakítások azon gyorsan zajló jelenségének azonnali és hatékony megfékezését, amely a hosszú távú bérbeadásra szánt lakások hiányát kiváltja. Az arányosságra vonatkozóan a Bíróság kifejtette, hogy a nemzeti szabályozás ellenszolgáltatásként az engedély megadásáért, kikötheti más használatra szolgáló helyiség lakóhelyiséggé történtő átalakítását. Az ellenszolgáltatás mértékét az érintett települések helyi képviselő-testülete állapítja meg, tekintettel a lakóhelyiségek piaci jellegzetességeire és a lakáshiány súlyosbodásának elkerülésére.

A világosság, egyértelműség és objektivitás követelményének tekintetében a Bíróság kiemelte, hogy nem jelenti ezek megsértését az, hogy a nemzeti szabályozás nem határoz meg pontosan egyes fogalmakat, feltéve hogy az érintett helyi hatóságok világosan, egyértelműen és objektíven kifejtették a fogalmaknak megfelelő kifejezéseket.

Az engedélyek megadására vonatkozó feltételek előzetes nyilvánosságra hozatala, átláthatóság, hozzáférhetőség kapcsán a Bíróság hangsúlyozta, hogy e követelmények teljesítéséhez elégséges, ha a tulajdonos a bérbeadási tevékenység megkezdése előtt, teljeskörűen tudomást szerez az engedély kiadásának feltételeiről és az esetleges ellenszolgáltatási kötelezettségéről.

Az ügynek hivatalosan nem volt részese az Airbnb, azonban a San Franciscó-i székhelyű cég közvetlen hatása érezhető a szabályozás kapcsán. Az Airbnb elterjedése hatással volt az ingatlanpiaci árak emelkedésére valamint „szállodákká” változtatják a lakóhelyeket, ezért több európai város szövetkezett arra, hogy szigorúbb szabályok közé szorítsa az Airbnb-t és más hasonló rövid távú bérleti platformokat. „Ez a sok város által várt győzelem fordulópontot jelent a rövid távú bérbeadás megregulázásában, és komoly lépés a mindenkit megillető lakhatáshoz való jog megvalósulása felé” – a Twitteren fejtette ki véleményét a döntésről Anne Hidalgo párizsi polgármester.

Magyarországon július közepén fogadta el a parlament a rövid távú lakáskiadást szabályozó törvényt, ami az önkormányzatok hatáskörébe utalja a kérdést. A magyar szabályozással kapcsolatban az alábbi cikkben foglalkoztunk részletesebben: https://kozjavak.hu/onkormanyzati-hataskorbe-kerult-az-airbnb-szabalyozasa

 

Az összefoglalót készítette: Karácsony Roxána, joghallgató DE ÁJK

 

Források jegyzéke:

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2020-09/cp200111hu.pdf

https://www.courthousenews.com/eu-court-backs-paris-check-against-short-term-airbnb-rentals/

https://hu.euronews.com/2020/09/22/az-eu-birosag-dontese-korlatozza-az-airbnb-zest

https://www.courthousenews.com/airbnb-suffers-court-blow-on-paris-registration-rules/

https://hvg.hu/ingatlan/20200922_airbnb_europai_birosag_gyoztek_a_varosok

https://ado.hu/cegvilag/jon-az-uj-airbnb-szabalyozas/

https://merce.hu/2020/09/22/az-europai-unio-birosaga-szerint-jogszeru-ha-a-lakhatasi-valsag-felszamolasa-erdekeben-a-hatosagok-szabalyozzak-az-airbnb-zest/

 

Kategória: Európai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Kerekebb szabályozás? Alaptörvény-ellenes az erdőtörvény számos eleme

1 hónap ago

Az Alkotmánybíróság (AB) 2020. június 15-én közzétett, az erdők biológiai sokféleségének, természeti értékeinek megóvásáról szóló 14/2020. (VII. 6.) számú határozatában megállapította, hogy a hatályos erdőtörvény – 2009. évi XXXVII. törvény – több pontja Alaptörvény-ellenes, ennélfogva a rendelkezéseket a Testület megsemmisítette, lehetővé téve az erdészeti, illetőleg természetvédelmi hatóság számára, hogy valamennyi erdőben az adott erdő egyedi természeti értékeire tekintettel rendelhesse el az értékek megóvásához feltétlenül szükséges intézkedéseket.

Háttér

Az Alkotmánybíróság elé még 2019-ben került a 2009-ben megalkotott, az érdekeltek széleskörű bevonásával készült és természetvédelmi szempontból is sok előremutató rendelkezést tartalmazó, új erdőtörvény 2017. évi módosítása. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes több országos természetvédelmi szervezet beadványa alapján vizsgálta meg a kérdéses, már elfogadásakor is igencsak vitatott előírásokat, amelyek célja az erdész ágazat nyilatkozatai alapján elsősorban az adminisztrációs terhek csökkentése lett volna, ehhez képest azonban egy sor – a védett és Natura 2000 területeken álló erdőkre vonatkozó – természetvédelmi előírást enyhítettek, illetve szüntettek meg.

Tekintettel arra, hogy a rendelkezések a biztoshelyettes meglátása szerint elsősorban az erdőgazdálkodók érdekeit szolgálták és a környezetvédelmi szempontok háttérbe szorulását eredményezték, továbbá azok több ponton a visszalépés tilalmába ütköztek és sértették a jogbiztonságot, kezdeményezte, hogy az alapvető jogok biztosa forduljon az Alkotmánybírósághoz azok megsemmisítése, az alkotmányos követelmények meghatározása miatt. Érdekesség, hogy az erdőtörvény módosítása kapcsán szakmai állásfoglalásért az Agrárminisztérium megkeresését javasolta a Testületnek az erdészeti szakmai szervezetek javaslatait koordináló Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát (NAK) is, ez azonban elmaradt, a természetvédelmi szervezetek pedig alkotmánybírósági kérés nélkül juttatták el levélben álláspontjukat (amicus curiea), amit végül az AB egyéb dokumentumokkal együtt a honlapján nyilvánossá is tett.

A határozat

Követendő zsinórmérték

Az Alkotmánybíróság határozatában leszögezte, hogy az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése alapján az állam a jövő nemzedékek, mint kedvezményezettek számára egyfajta bizalmi vagyonkezelőként kezeli a rábízott, a nemzet közös örökségébe tartozó természeti és kulturális kincseket, ekként a jelen generációk használati és hasznosítási joga nem korlátlan. Ezek a jogok csak addig terjedhetnek, ameddig azok sem magukat az önállóan is védelemben részesítendő természeti értékeket, sem pedig a jövő nemzedékek érdekeinek megóvását nem veszélyeztetik. Ez az általános zsinórmérték az erdőkre, mint a P) cikk (1) bekezdése szerint a nemzet közös örökségének részét képező természeti értékekre vonatkozó jogi szabályozás alkotmányossági vizsgálata során is irányadó.

Kiemelt pontok

A Natura 2000 területek olyan gazdasági területek, amelyeken az adott területen élő növény- és állatfajok megóvása érdekében gazdálkodási tevékenység csak jelentős korlátozásokkal, speciális környezet- és természetvédelmi előírások betartásával folytatható. 2017-től kezdődően azonban a jogalkotó a Natura 2000 védelmi rendeltetés fogalmát akként változtatta meg, hogy az ilyen minősítésű erdőterületek jelentős része elveszítette Natura 2000 védelmi rendeltetését, ezáltal az erdő fenntartásának egyetlen célja a gazdasági szempontok maximális érvényesítése lett. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy – arra való tekintettel, hogy valamely terület éppen azért tartozik a Natura 2000 hálózatba, mert ott valamilyen különleges védelemre szoruló növény- vagy állatfaj él – a magán-erdőtulajdonosok tulajdonhoz való joga nem igazolhatja a gazdasági érdekek előmozdítását a természeti értékek védelmével szemben, és az erdőgazdálkodók nem formálhatnak alkotmányosan védett jogot arra, hogy a természeti értékkel bíró erdőkben további gazdálkodási jogosultságokat kapjanak a természetvédelmi szempontok érvényesítésének kárára. A Testület mindezekre tekintettel az erdőtörvény 2017-es módosításának a Natura 2000 erdőterületeket érintő elemeit megsemmisítette.

Az AB ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy az erdőtulajdonosoknak és az erdőgazdálkodóknak többféle eszközük is van arra, hogy a természetvédelmi célú közérdekű korlátozások megfeleljenek a szükségesség és arányosság elvének. A határozat nyomán hivatalból induló eljárásokban ügyfélként vehetnek részt, többletköltségeik ellentételezéseként továbbra is élvezhetik a Natura 2000 kezelésért rendelkezésre álló támogatásokat, valamint többletköltségeik számba vétele után, azok megtérítését igényként érvényesíthetik.

A Testület szintén Alaptörvény-ellenesnek találta és megsemmisítette az erdőtörvény módosításának azon elemét, amely a védett természeti területen levő erdők esetében lehetővé tette a gazdasági rendeltetés megjelölését. Emellett megsemmisítette azokat a törvényi rendelkezéseket is, amelyek a helyi jelentőségű védett természeti területek védelmi rendeltetésének bejegyzését a korábbi szabály megváltoztatásával immáron az erdőgazdálkodó előzetes beleegyezéséhez kötötték, valamint a hagyásfák és holtfák visszahagyására vonatkozó egyes szabályokat is.

Az Alkotmánybíróság vizsgálta azon rendelkezést is, amely az állami tulajdonú erdőkben lényegében általánossá tette a tarvágás lehetőségét. A kérdéssel kapcsolatban a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője azt is kiemelte, hogy a vizsgált módosítás folytán a tarvágás legjobb alternatíváját jelentő, folyamatos erdőborítást biztosító kezelési módok visszaszorítása különösen fájdalmas lépést jelentett, ennek kötelező bevezetéséért az állami erdők egy részén az erdészek és természetvédelmi szakemberek sokan küzdöttek az új erdőtörvény megalkotásánál. Ahogyan arra az AB is rámutatott, a tarvágás rendkívül súlyos és visszafordíthatatlan kárt okoz az ökoszisztémában, mellyel az állami tulajdonú erdők esetében semmilyen alapvető jog vagy alkotmányos érték nem állítható szembe, így az erre vonatkozó rendelkezéseknek is a megsemmisítése mellett döntött. A Testület továbbá – mintegy aláhúzva az állami vagyon védelmi funkcióját – hangsúlyozta, hogy az állam által előírt követelményeket, így a Natura 2000 területek fenntartási terveit az állami erdővagyont kezelők is kötelesek betartani, tarvágás ezeken a területeken csak kivételes esetben végezhető.

Az Alkotmánybíróság végül az erdő-, illetve a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény azon rendelkezését is megsemmisítette, mely a védett természeti területeken lévő erdőkben végezhető tevékenységekhez kapcsolódóan a korábbi természetvédelmi engedélyezési eljárás helyébe az erdészeti hatósághoz teendő bejelentést vezette be. Az AB szerint nem ellentétes ugyanakkor az Alaptörvénnyel az erdőtörvény azon módosítása, amely alapján az egyes erdők védelmi rendeltetéseinek sorrendje úgy változott meg, hogy immáron az árvízvédelmi és honvédelmi rendeltetés megelőzi a természetvédelmi rendeltetést.

Az Alkotmánybíróság határozata egyébiránt a társadalmi szervezeteket és a lakosságot is köti: a természetet az adott esetben téves hatósági döntésekkel, mulasztásokkal szemben is védeni kell, melynek érvényre juttatásában a társadalomnak, egyéneknek és közösségeknek, szakmai szerveteknek kiemelkedő szerepe lehet.

Visszhang, közös feladat

A határozathoz Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Handó Tünde, Pokol Béla, Szívós Mária és Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményt fűztek. Az AB döntését a környezet- és természetvédelmi civil szervezetek úgy kommentálták, hogy visszaállhatnak a természeti értékek megőrzésének korábbi lehetőségei a védett és Natura 2000-es területeken, a NAK pedig megállapította, hogy a 2017-ben hatályba lépett szabályozás nagyobb része kiállta az alkotmányossági próbát, mivel az továbbra is hatályban maradt.

A jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság ilyen módon ismét megerősítette, hogy az Alaptörvényben tett vállalások a mindennapok meghatározó kötelezettségei, és a biológiai sokféleséget is magában foglaló nemzet közös örökségét magának a nemzetnek kell megőriznie. A határozattal kapcsolatos teendőkről szóló figyelemfelhívásában hangsúlyozta azt is, hogy természeti és kulturális értékeink védelme hosszú távon akkor biztosítható, ha ennek szükségességében és módjában társadalmi egyetértés, közmegegyezés van. Az erdők és azok természeti értékeinek megőrzésében mindenkinek feladata van, annak, aki az erdőt tulajdonosként, vagy erdőgazdálkodóként kezeli, és annak is, aki „az erdők gyümölcsét” élvezi. Ezért nem feledkezhetünk meg arról, hogy az erdőt a nemzet közös örökségének a részeként a nemzetnek kell megőriznie a felelős erdőkezeléssel és az erdei haszonvételek ökológiai korlátok között tartásával.

 

Készítette: Dr. Kanyuk Petra Ágnes, PhD hallgató, Debreceni Egyetem Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola

 

A kép forrása: https://youmatter.world/en/forest-protection-important-help-28321/ (Letöltés ideje: 2020. szeptember 21.) https://www.tiredearth.com/news/25-fabulous-ways-protect-trees-and-conserve-forests (Letöltés ideje: 2020. szeptember 21.)

 

Források jegyzéke:

Az Alkotmánybíróság 14/2020. (VII. 6.) AB határozata a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, valamint az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/e7ebea823ab5fcd4c1258392005f8646/$FILE/14_2020%20AB%20határozat.pdf (Letöltés ideje: 2020. szeptember 20.)

Alaptörvény-ellenes az erdőtörvény 2017-es módosítása. https://www.alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/alaptorveny-ellenes-az-erdotorveny-2017-es-modositasa (Letöltés ideje: 2020. szeptember 20.)

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0900037.tv (Letöltés ideje: 2020. szeptember 21.)

Erdőket tehet tönkre az új törvény https://magyarnemzet.hu/archivum/belfold-archivum/erdoket-tehet-tonkre-az-uj-torveny-3892566/ (Letöltés ideje: 2020. szeptember 22.)

Ombudsman: Nem védi eléggé a természetet, meg kell semmisíteni az erdőtörvényt https://hvg.hu/itthon/20190129_Ombudsman_nem_vedi_elegge_a_termeszetet_meg_kell_semmisiteni_az_erdotorvenyt (Letöltés ideje: 2020. szeptember 22.)

Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100425.atv (Letöltés ideje: 2020. szeptember 22.)

Agrárkamara: az Alkotmánybíróság döntése nem lehetetleníti el az erdőgazdálkodókat https://www.agrarszektor.hu/noveny/agrarkamara-az-alkotmanybirosag-dontese-nem-lehetetleniti-el-az-erdogazdalkodokat.22618.html (Letöltés ideje: 2020. szeptember 22.)

A jövő nemzedékek szószólójának figyelemfelhívása az erdők biológiai sokféleségének, természeti értékeinek megóvásáról szóló AB határozat utáni teendőkről https://www.ajbh.hu/documents/10180/2926454/Erdő+figyelemfelh%C3%ADvás_0811/c97f69e4-6115-30cf-048f-ecc246aa0cdc?fbclid=IwAR24wQpTvP31RqF8r8jCf6Yb32CafCBipCzWkvUnxkOZTnufKZwCingaeik (Letöltés ideje: 2020. szeptember 22.)

Szépen tönkretenné az erdőket a kormány egy új törvényjavaslattal https://hvg.hu/itthon/20170405_Szepen_tonkretenne_az_erdoket_a_kormany_egy_uj_torvenyjavaslattal (Letöltés ideje: 2020. szeptember 22.)

Alkotmánybírósági döntés: kevesebb tarvágás, természetesebb erdők https://greenfo.hu/hir/alkotmanybirosagi-dontes-kevesebb-tarvagas-termeszetesebb-erdok/ (Letöltés ideje: 2020. szeptember 22.)

WWF Magyarország https://wwf.hu (Letöltés ideje: 2020. szeptember 22.)

Kategória: AlapjogokBürokráciaJogállamKormányzásKözjogKörnyezetvédelemBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Az EUB először értelmezte a „hálózatsemlegességet” előíró uniós rendeletet

1 hónap ago

A 2020. szeptemberében született uniós bírósági döntés hosszabb időre meghatározza majd mind a szolgáltatók, mind a hatóságok jogértelmezését, mely döntésben a nyílt internetre vonatkozó szabályokat értelmezte egy előzetes döntéshozatali kérelem eredményeként.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2017-ben hozott döntésével szemben a Fővárosi Törvényszék által folytatott felülvizsgálati eljárás keretében fordultak az uniós bírósághoz, annak jogértelmezését kérve. Az ügy tárgya a nyílt internet-hozzáférés alapelvét előíró Európai Parlament és a Tanács 2015/2120 rendelet és az NMHH által elfogadott két határozat összeegyeztethetőségének vizsgálatára irányult. A magyar hatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Telenor társaság két kiegészítő csomagja az internet-felhasználók jogainak védelmével, valamint a forgalomra vonatkozó hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmóddal kapcsolatos követelményekkel ellentétes.

A kedvezményes hozzáférést biztosító két csomag, amely azzal a sajátossággal rendelkezik, hogy kiemelt alkalmazások használatához kötődő adatforgalmat a szolgáltató nem vonta le az előfizető általános adatforgalmi keretéből (nullás díjszabás), és az alkalmazások korlátozás és lassítás nélkül elérhetők maradtak akkor is, ha az előfizető adatkerete az adott számlázási ciklusban már elfogyott, és ezért a többi rendelkezésre álló alkalmazásra és szolgáltatásra forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseket alkalmaznak.

A cég az NMHH döntése ellen két keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez, mely bíróság ezt követően előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult a Bírósághoz a vonatkozó jogszabályok értelmezését kérve.

Az uniós bíróság 2020. szeptember 15-ei ítéletével első alkalommal értelmezve a 2015/2120-as rendeletet; megállapította, hogy egyrészt a végfelhasználók jogainak korlátozását jelenthetik az olyan csomagok, ahol kombinálják a "nullás díjszabást" és azokat az intézkedéseket, amelyek az egyéb szolgáltatások és alkalmazások forgalmát blokkolják vagy lassítják. Ez ugyanis a kiemelt alkalmazások és szolgáltatások használatát fokozza, míg a többi alkalmazás használatát csökkentik, tekintettel azokra az intézkedésekre, amelyekkel az internet-hozzáférési szolgáltató ezt a használatot technikailag nehezebbé, sőt lehetetlenné teszi. A nyílt internetre vonatkozó szabályok a végfelhasználók védelme körében a fogyasztókon túl a tartalomszolgáltatókat is védik - így például a közösségi és zenei oldalak üzemeltetőit vagy a különféle alkalmazások fejlesztőit is.

Másrészt az EUB szerint egyértelműen sérti a forgalommal kapcsolatos, egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmód általános kötelezettségét az a gyakorlat, hogy egyes alkalmazások - objektív jogi kötelezettség vagy műszaki ok nélkül, pusztán kereskedelmi megfontolásból - korlátozás és lassítás nélkül elérhetők maradnak akkor is, ha az előfizető adatkerete az adott számlázási ciklusban már kimerült, és ezért a többi internetes tartalmat már egyáltalán nem, vagy csak lassítva tudta elérni.

A Telenor Magyarország az uniós döntésre reagálva kiemelte, hogy már közel két éve megfelel az NMHH határozataiban foglaltaknak, amelyek kapcsán az előzetes döntéshozatali eljárás is indult, vagyis az érintett csomagokban az internet szolgáltatás elérhető sebessége vonatkozásában nem különbözteti meg az online zenei és üzenetküldő szolgáltatásokat az egyéb típusú adatforgalmaktól.

Így a cég, ennek megfelelően, kötelezettségeinek eleget téve közel két éve az uniós jogokat tiszteletben tartva nyújtja szolgáltatásait. 

Készítette: Szutor Beáta, joghallgató DE ÁJK

Felhasznált források:

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2020-09/cp200106hu.pdf?fbclid=IwAR1zzjoPDYD5LN-X1uzIQEiDXSRQe-cAasnvH7nqb3T76qyzOKS-SK8qXVY

https://www.napi.hu/tech/eu-birosag-dontes-telenor-halozatsemlegesseg-nmhh-lassitas-korlatlan-adatforgalom.713672.html?fbclid=IwAR2RUy6tbLZKfZU-SVOnlas-vb5_kG5gb4jbkojLYbPp6dhIL3w7r_NZsy8

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32015R2120

Kategória: KormányzásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

„Elnézést, téves hívás!” - A BEREC és az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex szerepe a fogyasztóvédelemben

1 hónap 1 hét ago

Az elektronikus hírközlési szolgáltatás fogalma 2002-t követően jelent meg az uniós jogban az ún. keretirányelv alapján,[1] a korábbi telefonszolgáltatást kiegészítve a modern technológiák által nyújtott szolgáltatások területével. Az új definíció értelmében olyan, általában díjazás ellenében nyújtott szolgáltatásról van szó, amely teljes egészében vagy nagyrészt elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből áll,[2] de nem foglalja magában az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő tartalomszolgáltatást. Azaz a valamilyen közvetítő felület által közvetített írásos, vizuális vagy auditív tartalom elérhetővé tétele, így például az online video megosztó portálok, hírportálok kívül esnek a fenti fogalmi körön, s szabályozásuk is eltérő.

A hírközlési közszolgáltatás közösségi szabályozása jelentős fejlődésen ment keresztül a liberalizációs hullámtól kezdődően napjainkig. Az uniós szakpolitikák közül, különösen a piacnyitás- és szabályozás szempontjából a hírközlést tekinthetjük az egyik legsikeresebb területnek, azzal együtt, hogy mai napig újabb és újabb szabályozási kérdések merülnek fel, többek között a közös piac fogyasztóinak védelme érdekében.

Közösségi kontra vállalati érdekek a hírközlés piacán

A hírközlési piaca kialakulásától fogva monopolhelyzetben volt, s jellemzően állami tulajdonban, szabályozás alatt ált.[3] A monopolhelyzetnek természetesen meg volt a maga előnye, így például a hálózat egy kézben összpontosult, mely a távközlésnél különösen fontos szolgáltatási összekapcsolást biztosítani tudta, vagy épp stratégiai célokra tudta az állam felhasználni a távközlést. Ráadásul az uralkodó monopolpárti közgazdasági felfogás szerint, a monopólium a méretgazdaságosságból adódóan olcsóbban és hatékonyabban tudta ellátni a feladatát, mintha az egyes szolgáltatásokat külön-külön vállalkozások nyújtották volna.[4]

A folyamat érdekessége, hogy a távközlés technikai fejlődése nemzetközi szinten zajlott,[5] addig a rendszerek működtetése nemzeti szinten, állami felügyelet alatt zajlott, mely vállalatok sokszor hatósági feladatokat is megvalósítottak, mely az országok közötti egységes hálózati rendszer működtetését hátráltatta. Többek között ezért, a versenyképesség megőrzése és fenntartása érdekében bontakozott ki az 1980-as évek elején a távközlés közösségi szintű liberalizációja, s vált az évtizedek alatt az egyik legsikeresebben liberalizált szakterületté.[6]

A szabályozás kezdeti lépése az ún. transzparencia irányelv elfogadása volt, mely a közvállalatok átláthatóságát biztosította, ugyanakkor eredetileg nem vonatkozott a távközlésre, majd csak annak egy későbbi módosítása vonta hatálya alá.[7]

A teljes piacnyitáshoz nem volt elegendő a liberalizáció és a privatizáció, szükségessé vált a versenyszabályozás is. Ez alapján a Tanács és a Parlament megkezdte a közösségi távközlés harmonizációs folyamatát, melynek célja az egységes belső piac létrehozása, az aszimmetrikus versenyszabályozás megreformálása volt. 2002-ben egy új típusú hírközlés-szabályozási koncepció került kialakításra.[8] Az új szabályozás központi elemét az ún. keretirányelv adja, mely szubszidiárius, azaz a további négy irányelv (engedélyezési, hozzáférési, egyetemes szolgáltatási és elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) számára háttérjogszabályként szolgál.

A keretirányelv szabályai közül érdemes kiemelni, hogy rendelkezett a független tagállami szabályozó hatóságokról. Rögzíti a szabályozó hatóságok függetlenségének garanciális szabályait, így bármely vállalattól való jogi és funkcionális függetlenségének megteremtését, mely a piaci szereplők garanciális védelmét is szolgálja.[9] A szabályozó hatóságokról általánosságban elmondható, hogy a függetlenségük megteremtése alapvetően a piaci szereplőktől való függetlenséget jelenti, s az államszervezettől való elkülönülése csak másodlagos, mely ugyanakkor a gyakorlatban nagyon fontos jelentőséggel bír. Kialakításuk azért vált fontossá, mivel az állami monopóliumok helyét sokszor magánmonopóliumok vették át.[10]

A liberalizáció „eladói” oldalát tekintve jól látható, hogy egyes érdekcsoportok célja a jól jövedelmező piac megszerzése, s a profit lefölözése lett, akár a fogyasztók kiszolgáltatott helyzetét is kihasználva. A liberalizáció pedig a vállalatok szemszögéből addig jó, amíg be nem kerül a szereplő a piacra, aztán az az érdeke, hogy a megszerzett piacot saját befolyása alatt tartsa. Az újonnan kialakuló mono- vagy duopóliumok piaci erejüknél fogva ármeghatározóvá váltak, s tovább erősödött a fogyasztók kiszolgáltatottsága. Ahogy a legtöbb közgazdász egyetért, a gazdasági verseny lehetősége tehát önmagában nem jelent garanciát a gazdasági és társadalmi hatékonyság biztosításához.[11] Ennek érdekében a szabályozó hatóságok fő feladatai a keretirányelv 8. cikkében foglaltak szerinti verseny ösztönzése, a belső piac fejlődése és az európai polgárok érdekeinek előmozdítása.[12]

A 2009-es szabályozási hullám után, a hírközlési szakpolitika némiképp háttérbe szorult, legalábbis a szabályozási üteme lelassult. Ez persze összefüggésbe hozható az időközben kibontakozó gazdasági válsággal, mely az egész hírközlési piac fejlődésére kihatott, bár viszonylag kisebb mértékben esett vissza a többi ágazathoz képest, de számos további kihívással szembesült. További kihívás, hogy a technikai fejlődésnek köszönhetően a hírközlés területén erőteljesen előretörtek a mobilhívások és az internetalapú hívások,[13] mely a szolgáltatás piacát átalakította, új szolgáltatók megjelenését eredményezte. Mindeközben egyes államok, pénzügyi nehézségeinek leküzdésére, egyes szektorok adóztatását helyezték előtérbe, s több helyen különadót vetettek ki a hírközlési szektorra, így Franciaország, Spanyolország, Málta és Magyarország esetében.[14]

Jelentős előrelépés történt 2012-ben, amikor megszületett az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról szóló rendelet,[15] ugyanakkor csak két évre rá 2015-ben fogadta el az Európai Parlament azt a módosítást, mely további két évvel kitolva 2017. június 15-től eltörölte a roaming díjakat az Unión belül.[16]

A válságot követő időszakban továbbra is arról beszélhetünk, hogy nem jött létre egységes uniós hírközlési piac, az egyes tagállamok eltérő piacokkal rendelkeznek – bár a BEREC létrejöttével[17] előrelépés mutatkozott, gyenge pontja, hogy véleménye nem kötelező sem a Bizottságra, sem a szabályozó hatóságokra.

Az egységesítés érdekében újabb tervekkel ált elő a Bizottság, s 2016-ban elfogadta az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló irányelvjavaslatot, mely a negyedik „reformcsomag” a hírközlés szabályozásában.

Majdnem egy év elteltével, 2018. június 5-én az Európai Parlament és a Tanács megállapodott az egységes európai elektronikus hírközlési kódex végleges tartalmáról, s 2018 december 11-én elfogadásra kerül az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1972 rendeletében.   E mellett az EU 2018/1971 rendelete létrehozta a BEREC Működését Segítő Ügynökséget (BEREC Hivatalt) is.

A rendelet indokolásából kiderül, hogy a Bizottság szerint a BEREC és a Hivatal kedvezően járult hozzá az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályozási keret következetes végrehajtásához. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy még mindig jelentős különbségek vannak a tagállamok között a szabályozási gyakorlat tekintetében, ami kedvezőtlen hatást gyakorol a fogyasztókra, a határokon átnyúló üzleti tevékenységet folytató vállalkozásokra és a jelentős számú tagállamban tevékeny vállalkozásokra abban az esetben is, amikor ugyan rendelkezésre állnak BEREC-iránymutatások, de azokat tovább lehetne fejleszteni.[18]

Mint ahogyan már korábban utaltam rá, a hírközlési politika részleges sikeressége mellett a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a tagállami szabályozó hatóságok gyakorlata igen eltérő, melyek jellemzően nemzeti, s nem szupranacionális érdeket képviselnek. Az új intézmény- és feladatrendszer kialakításakor már a Bizottság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a rendelet céljait, azonban az Unió szintjén az intézkedés terjedelme és hatása miatt a célok jobban megvalósíthatók, ezért az Unió intézkedéseket hozhat az EUMSz 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően.[19] A fenti indokok alatt értve az elektronikus hírközlési szabályozási keret következetes végrehajtásának a nemzeti intézkedéstervezetekre vonatkozó hatékony belső piaci eljárásokon keresztül történő biztosítását, különös tekintettel a határokon átnyúló vonatkozásokra, valamint annak biztosítását, hogy fogyasztókkal szemben ne számítsanak fel túlzott díjakat olyan számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatások igénybevételéért, amelyek a fogyasztó belföldi szolgáltatója szerinti tagállamban indulnak és egy másik tagállamban vezetékes vagy mobil hívószámon végződnek.[20] Mint tehát látjuk, az érvelésből jól kitűnik, hogy az új szabályozás nagyban fogyasztóvédelmi szempontú.

  1. ábra A BEREC felépítése

Forrás: Kajzinger (2018) [21]

Az új rendelet preambulumából az is kiderül, hogy elsődleges célja az elektronikus hírközlés Unión belüli belső piacának létrehozása, egyúttal annak biztosítása, hogy az erősebb verseny révén biztosított legyen a befektetések, az innováció és a fogyasztóvédelem magas szintje. Ennek érdekében az említett irányelv számos új feladatot állapít meg a BEREC számára, így például iránymutatások kiadását több különböző témakörben, műszaki jelentések készítését, nyilvántartások, jegyzékek és adatbázisok vezetését, valamint vélemények kiadását a nemzeti piacszabályozási intézkedéstervezetekre alkalmazandó belső piaci eljárásokról.

A roaming árszabályozáshoz hasonlóan maximalizálja az új szabályozás a nemzetközi hívások percdíját és SMS-költségét az unión belül, ami korábban nagy eltérést mutatott. Így 2019. május 15-től az Unión belüli hívások kiskereskedelmi ára maximum 0,19 €/perc, míg az Unión belüli SMS-ek ára maximum 0,06 €/SMS lehet.[22]

További újdonsága, hogy a korábbiakhoz képest kiterjeszti az elektronikus hírközlési szolgáltatások körét, figyelembe véve az interneten keresztül nyújtott szolgáltatások növekvő jelentőségét, így szabályozás alá veszi az internetes hangtovábbítást (VoIP), az üzenetküldő alkalmazásokat és az e-mail-szolgáltatásokat is, míg a korábbi szabályozás csak a hagyományos, egy adott számhoz kötődő szolgáltatásra – például szöveges üzenetekre és vonalas, illetve mobil telefonhívásokra – terjed ki.[23]

Bár közvetetten, de a harmonizációhoz kapcsolódóan is találunk fogyasztóvédelmi eszközöket, így azt, hogy ezentúl a tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be nemzeti jogukban olyan rendelkezéseket a végfelhasználók védelmével kapcsolatban, amelyek eltérnek a megállapított rendelkezésektől, így például eltérő védelmi szintet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú rendelkezéseket.

Az új rendeleten kívül, az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex megalkotásában is erőteljesen megjelentek a fogyasztói szempontok, sőt azt mondhatjuk, hogy szigorúbb fogyasztóvédelmi szintet léptet életbe melynek célja, hogy könnyebb legyen a szolgáltatók között váltani, és nagyobb védelmet adjon például azon személyek számára, akik különféle szolgáltatáscsomagokra fizetnek elő.

A kódex megalkotásakor a korábban bevezetett 112-es európai egységes segélyhívó szám sikerességén felbuzdulva, előirányozták, hogy minden tagállamban létre kell hozni egy lakossági riasztó rendszert polgáraik védelmének fokozása érdekében. Ez lesz az ún. „fordított 112-es” rendszer, mely figyelmeztetést fog küldeni az uniós polgárok mobiltelefonjára például egy, a lakókörnyezetükben bekövetkező természeti katasztrófáról, terrorista támadásról vagy más súlyos veszélyhelyzetről. Ezen új rendszert a Kódex hatálybalépésétől számított három és fél éven belül létre kell hozni. Mint láthatjuk, e körben például az Unió a hírközlési piac egységesítésén immáron túllépve közösségi, közbiztonsági szempontokat emel a szabályozásba.

A kódex alapelvként nevesíti, hogy a  megfizethető és megfelelő szélessávúinternet-hozzáférésnek valamennyi felhasználó számára elérhetőnek kell lennie a tartózkodási helyüktől és a jövedelmüktől függetlenül. Továbbá rögzíti azt is, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek egyenértékű hozzáféréssel kell rendelkezniük a távközlési szolgáltatásokhoz. Mindezek alapján az internet közszolgáltatási jellege tovább erősödik.

Céljai közül kiemelendő továbbá az 5G-re és a rendkívül nagy kapacitású hálózatokra vonatkozó verseny élénkítése és a beruházások bővítése, azért hogy minden uniós állampolgár és vállalkozás élvezhesse a minőségi hálózati összekapcsoltság előnyeit, valamint a fogyasztóvédelem magas szintjét és az innovatív digitális szolgáltatások szélesebb választékát.

Mindenekelőtt azt várják a Kódextól, hogy javul a fogyasztók védelme. Már csak azért is, mert kiterjesztésre kerül a különféle interneten keresztül nyújtott szolgáltatásokra, többek között az üzenetküldő alkalmazásokra is az általános hírközlési fogyasztóvédelmi szabályok. Mindemellett a kódex alapján az uniós tagállamoknak az elektronikus hírközlő hálózatokat vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelességszegése esetén nyújtandó kompenzációra vonatkozóan nemzeti szabályokat kell alkotniuk.

Ezzel egy újabb lépcsőfokot előre haladva az egységes európai hírközlési piac megteremtésében. Ugyanakkor a fogadtatása – ahogy a hírközlés liberalizációja esetében folyamatosan megfigyelhettük – nem volt teljesen pozitív, az Európai Távközlési Szolgáltatók Szövetsége (ETNO) szerint a Kódex nem készteti befektetésre a távközlési vállalatokat, illetve a már amúgy is komplex és bonyolult szabályozást még inkább azzá teszi.[24]

***

Az európai hírközlés liberalizációs folyamatának legalább négy nagyobb szakaszát különíthetjük el. Mindegyikben közös, hogy a korábbi szabályozási hullám nem kívánt negatív következményeire, a versenypiac negatív hatásaira kívánt reagálni. Nem volt ez másképp a az utolsó két hullámban sem, mely alapvetően a fogyasztóvédelmi szabályozás megerősítésére fókuszált. Bár több mint 10 éve, 2009-ben felállításra került egy közös hivatal, mái napig nem sikerült áttörést hozni a tagállami szabályozó hatóságok eltérő működéséből eredő negatív hatások felszámolására. Ez pedig mind hatással van a fogyasztók védelmének szintjére, ahogyan az egész hírközlési piac működésére. Mint láthattuk az elmúlt években egy újabb reformcsomag látott napvilágot, erősebb uniós szerepekkel. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a fogyasztóvédelmi szabályok megalkotása a problémák időleges kezelésére szolgálnak, azok a valós konfliktusokat nehezen oldják fel. Az uniós hírközlési piacon a „monopolizálódás” tovább folytatódik a nagy tőkeerős hírközlési vállalatok integrációja, felvásárlása útján, s egyre kevésbé beszélhetünk tiszta versenypiacról. A piaci kudarcokból eredően újabb és újabb megoldandó kérdések kerülnek az uniós döntéshozók elé, mely kérdésként veti fel, hogy elérhető-e közösségi szintű szabályozással a fogyasztók megfelelő védelme.
Bár a BEREC Hivatal létrehozása, valamint a Kódex elfogadása is a piacon tapasztalható elégtelenségek, fogyasztóvédelmi hiányosságok kezelésére szolgál, de továbbra is azt tapasztalhatjuk, hogy ezek számos üzleti érdekkel kénytel

Készítette: Dr. Bordás Péter PhD, tudományos munkatárs, MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport; egyetemi adjunktus, DE ÁJK. E-mail: bordas.peter@law.unideb.hu

Források jegyzéke:

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2002/21/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról (OJ L 108, 24.4.2002, p. 33–50), továbbiakban: keretirányelv.

[2] Beleértve a műsorterjesztő hálózatokon nyújtott távközlési szolgáltatásokat és átviteli szolgáltatásokat is.

[3] Kivételt képez például az Egyesült Királyság, ahol eredetileg magán társaságok tulajdonolták a hálózatokat, de csakhamar azok is államosításra kerültek. Lapsánszky András (2009): A hírközlés közszolgáltatási- közigazgatási rendszerének fejlődése és szerkezeti reformja. HVG-ORAC, Budapest, 31.

[4] Koppányi (2003): i.m., 21.

[5] Külső ok volt az 1970-es évek gazdasági válsága után megjelenő óriási mértékű informatikai technológia fejlődése.

[6] Lapsánszky (2009): i.m., 202

[7] A Bizottság 80/723/EGK irányelve (1980. június 25.) a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról (OJ L 195, 29.7.1980, p. 35–37), továbbiakban: transzparencia irányelv.

[8] A korábban már említett Bizottság 2002/77/EK és 2002/21/EK irányelve, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2002/20/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről (OJ L 108, 24.4.2002, p. 21–32) továbbiakban: engedélyezési irányelv. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/22/EK irányelve (2002. március 7.) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról (OJ L 108, 24.4.2002, p. 51–77), továbbiakban: egyetemes szolgáltatási irányelv.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (OJ L 201, 31.07.2002 p. 37- 47) továbbiakban: elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv.

[9] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM%3Al24216a (2019. 12. 28.)

[10] A piacnyitást követően az európai hírközlési piacon a nagyobb nyugati szolgáltatók jutottak vezető szerephez, mint a Deutsche Telecom, Telefónica, Vodafone, Orange, vagy épp a British Telecom.

[11] Pirrong, S. Caraig: The Economics, Law, and Public Policy of Market Power Manipulation. Kluwer Academic Publishers, Norwell, 1996., 34-49.

[12] Keretirányelv, 8. cikk

[13] Értve ez alatt az okos telefonok által kínált applikációkat, pl: skype, facebook massenger, facetime stb.

[14] Málta esetében jövedéki adó kivetéséről volt szó a mobiltelefon-szolgáltatásokra. C-485/11. sz. Bizottság kontra Franciaország ügy; C-71/12. sz. Vodafone Málta ügy.

[15] Az Európai Parlament és a Tanács 531/2012/EU rendelete (2012. június 13.) az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) (OJ L 172, 30.6.2012, p. 10–35).

[16] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2120 rendelete (2015. november 25.) az 531/2012/EU rendelet módosításáról (OJ L 310, 26.11.2015, p. 1–18.).

[17] Az Európai Parlament és a Tanács 1211/2009/EK rendelete (2009. november 25.) az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) és Hivatalának létrehozásáról (OJ L 337, 18.12.2009, p. 1–10),

[18] Az Európai Parlament és a Tanács 2018/1971 rendelete (2018. december 11.) az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) és a BEREC Működését Segítő Ügynökségnek (BEREC Hivatal) a létrehozásáról, az (EU) 2015/2120 rendelet módosításáról, valamint az 1211/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről.

[19] Az EU 2018/1971 rendeletének preambuluma (52)

[20] Az EU 2018/1971 rendeletének preambuluma (52)

[21] Kajzinger Ervin (2018): Az új uniós elektronikus hírközlési szabályozás – a kötélhúzás eredménye. HTE konferencia 2018. november 8.

[22] Kajzinger (2018): i.m. 22.

[23] http://www.consilium.europa.eu/media/23922/171011-telecom-cocuncil-manda... (2020. 01. 04.)

[24] https://etno.eu/home/library/etno-reports (2020. 01. 04.)

Kategória: KormányzásKözjószágEurópai UnióKözszolgáltatásokBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

„Elnézést, téves hívás!” - A BEREC és az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex szerepe a fogyasztóvédelemben

1 hónap 1 hét ago

Az elektronikus hírközlési szolgáltatás fogalma 2002-t követően jelent meg az uniós jogban az ún. keretirányelv alapján,[1] a korábbi telefonszolgáltatást kiegészítve a modern technológiák által nyújtott szolgáltatások területével. Az új definíció értelmében olyan, általában díjazás ellenében nyújtott szolgáltatásról van szó, amely teljes egészében vagy nagyrészt elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből áll,[2] de nem foglalja magában az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő tartalomszolgáltatást. Azaz a valamilyen közvetítő felület által közvetített írásos, vizuális vagy auditív tartalom elérhetővé tétele, így például az online video megosztó portálok, hírportálok kívül esnek a fenti fogalmi körön, s szabályozásuk is eltérő.

A hírközlési közszolgáltatás közösségi szabályozása jelentős fejlődésen ment keresztül a liberalizációs hullámtól kezdődően napjainkig. Az uniós szakpolitikák közül, különösen a piacnyitás- és szabályozás szempontjából a hírközlést tekinthetjük az egyik legsikeresebb területnek, azzal együtt, hogy mai napig újabb és újabb szabályozási kérdések merülnek fel, többek között a közös piac fogyasztóinak védelme érdekében.

Közösségi kontra vállalati érdekek a hírközlés piacán

A hírközlési piaca kialakulásától fogva monopolhelyzetben volt, s jellemzően állami tulajdonban, szabályozás alatt ált.[3] A monopolhelyzetnek természetesen meg volt a maga előnye, így például a hálózat egy kézben összpontosult, mely a távközlésnél különösen fontos szolgáltatási összekapcsolást biztosítani tudta, vagy épp stratégiai célokra tudta az állam felhasználni a távközlést. Ráadásul az uralkodó monopolpárti közgazdasági felfogás szerint, a monopólium a méretgazdaságosságból adódóan olcsóbban és hatékonyabban tudta ellátni a feladatát, mintha az egyes szolgáltatásokat külön-külön vállalkozások nyújtották volna.[4]

A folyamat érdekessége, hogy a távközlés technikai fejlődése nemzetközi szinten zajlott,[5] addig a rendszerek működtetése nemzeti szinten, állami felügyelet alatt zajlott, mely vállalatok sokszor hatósági feladatokat is megvalósítottak, mely az országok közötti egységes hálózati rendszer működtetését hátráltatta. Többek között ezért, a versenyképesség megőrzése és fenntartása érdekében bontakozott ki az 1980-as évek elején a távközlés közösségi szintű liberalizációja, s vált az évtizedek alatt az egyik legsikeresebben liberalizált szakterületté.[6]

A szabályozás kezdeti lépése az ún. transzparencia irányelv elfogadása volt, mely a közvállalatok átláthatóságát biztosította, ugyanakkor eredetileg nem vonatkozott a távközlésre, majd csak annak egy későbbi módosítása vonta hatálya alá.[7]

A teljes piacnyitáshoz nem volt elegendő a liberalizáció és a privatizáció, szükségessé vált a versenyszabályozás is. Ez alapján a Tanács és a Parlament megkezdte a közösségi távközlés harmonizációs folyamatát, melynek célja az egységes belső piac létrehozása, az aszimmetrikus versenyszabályozás megreformálása volt. 2002-ben egy új típusú hírközlés-szabályozási koncepció került kialakításra.[8] Az új szabályozás központi elemét az ún. keretirányelv adja, mely szubszidiárius, azaz a további négy irányelv (engedélyezési, hozzáférési, egyetemes szolgáltatási és elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) számára háttérjogszabályként szolgál.

A keretirányelv szabályai közül érdemes kiemelni, hogy rendelkezett a független tagállami szabályozó hatóságokról. Rögzíti a szabályozó hatóságok függetlenségének garanciális szabályait, így bármely vállalattól való jogi és funkcionális függetlenségének megteremtését, mely a piaci szereplők garanciális védelmét is szolgálja.[9] A szabályozó hatóságokról általánosságban elmondható, hogy a függetlenségük megteremtése alapvetően a piaci szereplőktől való függetlenséget jelenti, s az államszervezettől való elkülönülése csak másodlagos, mely ugyanakkor a gyakorlatban nagyon fontos jelentőséggel bír. Kialakításuk azért vált fontossá, mivel az állami monopóliumok helyét sokszor magánmonopóliumok vették át.[10]

A liberalizáció „eladói” oldalát tekintve jól látható, hogy egyes érdekcsoportok célja a jól jövedelmező piac megszerzése, s a profit lefölözése lett, akár a fogyasztók kiszolgáltatott helyzetét is kihasználva. A liberalizáció pedig a vállalatok szemszögéből addig jó, amíg be nem kerül a szereplő a piacra, aztán az az érdeke, hogy a megszerzett piacot saját befolyása alatt tartsa. Az újonnan kialakuló mono- vagy duopóliumok piaci erejüknél fogva ármeghatározóvá váltak, s tovább erősödött a fogyasztók kiszolgáltatottsága. Ahogy a legtöbb közgazdász egyetért, a gazdasági verseny lehetősége tehát önmagában nem jelent garanciát a gazdasági és társadalmi hatékonyság biztosításához.[11] Ennek érdekében a szabályozó hatóságok fő feladatai a keretirányelv 8. cikkében foglaltak szerinti verseny ösztönzése, a belső piac fejlődése és az európai polgárok érdekeinek előmozdítása.[12]

 

 

A 2009-es szabályozási hullám után, a hírközlési szakpolitika némiképp háttérbe szorult, legalábbis a szabályozási üteme lelassult. Ez persze összefüggésbe hozható az időközben kibontakozó gazdasági válsággal, mely az egész hírközlési piac fejlődésére kihatott, bár viszonylag kisebb mértékben esett vissza a többi ágazathoz képest, de számos további kihívással szembesült. További kihívás, hogy a technikai fejlődésnek köszönhetően a hírközlés területén erőteljesen előretörtek a mobilhívások és az internetalapú hívások,[13] mely a szolgáltatás piacát átalakította, új szolgáltatók megjelenését eredményezte. Mindeközben egyes államok, pénzügyi nehézségeinek leküzdésére, egyes szektorok adóztatását helyezték előtérbe, s több helyen különadót vetettek ki a hírközlési szektorra, így Franciaország, Spanyolország, Málta és Magyarország esetében.[14]

Jelentős előrelépés történt 2012-ben, amikor megszületett az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról szóló rendelet,[15] ugyanakkor csak két évre rá 2015-ben fogadta el az Európai Parlament azt a módosítást, mely további két évvel kitolva 2017. június 15-től eltörölte a roaming díjakat az Unión belül.[16]

A válságot követő időszakban továbbra is arról beszélhetünk, hogy nem jött létre egységes uniós hírközlési piac, az egyes tagállamok eltérő piacokkal rendelkeznek – bár a BEREC létrejöttével[17] előrelépés mutatkozott, gyenge pontja, hogy véleménye nem kötelező sem a Bizottságra, sem a szabályozó hatóságokra.

Az egységesítés érdekében újabb tervekkel ált elő a Bizottság, s 2016-ban elfogadta az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló irányelvjavaslatot, mely a negyedik „reformcsomag” a hírközlés szabályozásában.

Majdnem egy év elteltével, 2018. június 5-én az Európai Parlament és a Tanács megállapodott az egységes európai elektronikus hírközlési kódex végleges tartalmáról, s 2018 december 11-én elfogadásra kerül az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1972 rendeletében.   E mellett az EU 2018/1971 rendelete létrehozta a BEREC Működését Segítő Ügynökséget (BEREC Hivatalt) is.

A rendelet indokolásából kiderül, hogy a Bizottság szerint a BEREC és a Hivatal kedvezően járult hozzá az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályozási keret következetes végrehajtásához. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy még mindig jelentős különbségek vannak a tagállamok között a szabályozási gyakorlat tekintetében, ami kedvezőtlen hatást gyakorol a fogyasztókra, a határokon átnyúló üzleti tevékenységet folytató vállalkozásokra és a jelentős számú tagállamban tevékeny vállalkozásokra abban az esetben is, amikor ugyan rendelkezésre állnak BEREC-iránymutatások, de azokat tovább lehetne fejleszteni.[18]

Mint ahogyan már korábban utaltam rá, a hírközlési politika részleges sikeressége mellett a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a tagállami szabályozó hatóságok gyakorlata igen eltérő, melyek jellemzően nemzeti, s nem szupranacionális érdeket képviselnek. Az új intézmény- és feladatrendszer kialakításakor már a Bizottság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a rendelet céljait, azonban az Unió szintjén az intézkedés terjedelme és hatása miatt a célok jobban megvalósíthatók, ezért az Unió intézkedéseket hozhat az EUMSz 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően.[19] A fenti indokok alatt értve az elektronikus hírközlési szabályozási keret következetes végrehajtásának a nemzeti intézkedéstervezetekre vonatkozó hatékony belső piaci eljárásokon keresztül történő biztosítását, különös tekintettel a határokon átnyúló vonatkozásokra, valamint annak biztosítását, hogy fogyasztókkal szemben ne számítsanak fel túlzott díjakat olyan számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatások igénybevételéért, amelyek a fogyasztó belföldi szolgáltatója szerinti tagállamban indulnak és egy másik tagállamban vezetékes vagy mobil hívószámon végződnek.[20] Mint tehát látjuk, az érvelésből jól kitűnik, hogy az új szabályozás nagyban fogyasztóvédelmi szempontú.

 

  1. ábra A BEREC felépítése

 

Forrás: Kajzinger (2018) [21]

Az új rendelet preambulumából az is kiderül, hogy elsődleges célja az elektronikus hírközlés Unión belüli belső piacának létrehozása, egyúttal annak biztosítása, hogy az erősebb verseny révén biztosított legyen a befektetések, az innováció és a fogyasztóvédelem magas szintje. Ennek érdekében az említett irányelv számos új feladatot állapít meg a BEREC számára, így például iránymutatások kiadását több különböző témakörben, műszaki jelentések készítését, nyilvántartások, jegyzékek és adatbázisok vezetését, valamint vélemények kiadását a nemzeti piacszabályozási intézkedéstervezetekre alkalmazandó belső piaci eljárásokról.

A roaming árszabályozáshoz hasonlóan maximalizálja az új szabályozás a nemzetközi hívások percdíját és SMS-költségét az unión belül, ami korábban nagy eltérést mutatott. Így 2019. május 15-től az Unión belüli hívások kiskereskedelmi ára maximum 0,19 €/perc, míg az Unión belüli SMS-ek ára maximum 0,06 €/SMS lehet.[22]

További újdonsága, hogy a korábbiakhoz képest kiterjeszti az elektronikus hírközlési szolgáltatások körét, figyelembe véve az interneten keresztül nyújtott szolgáltatások növekvő jelentőségét, így szabályozás alá veszi az internetes hangtovábbítást (VoIP), az üzenetküldő alkalmazásokat és az e-mail-szolgáltatásokat is, míg a korábbi szabályozás csak a hagyományos, egy adott számhoz kötődő szolgáltatásra – például szöveges üzenetekre és vonalas, illetve mobil telefonhívásokra – terjed ki.[23]

Bár közvetetten, de a harmonizációhoz kapcsolódóan is találunk fogyasztóvédelmi eszközöket, így azt, hogy ezentúl a tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be nemzeti jogukban olyan rendelkezéseket a végfelhasználók védelmével kapcsolatban, amelyek eltérnek a megállapított rendelkezésektől, így például eltérő védelmi szintet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú rendelkezéseket.

Az új rendeleten kívül, az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex megalkotásában is erőteljesen megjelentek a fogyasztói szempontok, sőt azt mondhatjuk, hogy szigorúbb fogyasztóvédelmi szintet léptet életbe melynek célja, hogy könnyebb legyen a szolgáltatók között váltani, és nagyobb védelmet adjon például azon személyek számára, akik különféle szolgáltatáscsomagokra fizetnek elő.

A kódex megalkotásakor a korábban bevezetett 112-es európai egységes segélyhívó szám sikerességén felbuzdulva, előirányozták, hogy minden tagállamban létre kell hozni egy lakossági riasztó rendszert polgáraik védelmének fokozása érdekében. Ez lesz az ún. „fordított 112-es” rendszer, mely figyelmeztetést fog küldeni az uniós polgárok mobiltelefonjára például egy, a lakókörnyezetükben bekövetkező természeti katasztrófáról, terrorista támadásról vagy más súlyos veszélyhelyzetről. Ezen új rendszert a Kódex hatálybalépésétől számított három és fél éven belül létre kell hozni. Mint láthatjuk, e körben például az Unió a hírközlési piac egységesítésén immáron túllépve közösségi, közbiztonsági szempontokat emel a szabályozásba.

A kódex alapelvként nevesíti, hogy a  megfizethető és megfelelő szélessávúinternet-hozzáférésnek valamennyi felhasználó számára elérhetőnek kell lennie a tartózkodási helyüktől és a jövedelmüktől függetlenül. Továbbá rögzíti azt is, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek egyenértékű hozzáféréssel kell rendelkezniük a távközlési szolgáltatásokhoz. Mindezek alapján az internet közszolgáltatási jellege tovább erősödik.

Céljai közül kiemelendő továbbá az 5G-re és a rendkívül nagy kapacitású hálózatokra vonatkozó verseny élénkítése és a beruházások bővítése, azért hogy minden uniós állampolgár és vállalkozás élvezhesse a minőségi hálózati összekapcsoltság előnyeit, valamint a fogyasztóvédelem magas szintjét és az innovatív digitális szolgáltatások szélesebb választékát.

Mindenekelőtt azt várják a Kódextól, hogy javul a fogyasztók védelme. Már csak azért is, mert kiterjesztésre kerül a különféle interneten keresztül nyújtott szolgáltatásokra, többek között az üzenetküldő alkalmazásokra is az általános hírközlési fogyasztóvédelmi szabályok. Mindemellett a kódex alapján az uniós tagállamoknak az elektronikus hírközlő hálózatokat vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelességszegése esetén nyújtandó kompenzációra vonatkozóan nemzeti szabályokat kell alkotniuk.

Ezzel egy újabb lépcsőfokot előre haladva az egységes európai hírközlési piac megteremtésében. Ugyanakkor a fogadtatása – ahogy a hírközlés liberalizációja esetében folyamatosan megfigyelhettük – nem volt teljesen pozitív, az Európai Távközlési Szolgáltatók Szövetsége (ETNO) szerint a Kódex nem készteti befektetésre a távközlési vállalatokat, illetve a már amúgy is komplex és bonyolult szabályozást még inkább azzá teszi.[24]

***

Az európai hírközlés liberalizációs folyamatának legalább négy nagyobb szakaszát különíthetjük el. Mindegyikben közös, hogy a korábbi szabályozási hullám nem kívánt negatív következményeire, a versenypiac negatív hatásaira kívánt reagálni. Nem volt ez másképp a az utolsó két hullámban sem, mely alapvetően a fogyasztóvédelmi szabályozás megerősítésére fókuszált. Bár több mint 10 éve, 2009-ben felállításra került egy közös hivatal, mái napig nem sikerült áttörést hozni a tagállami szabályozó hatóságok eltérő működéséből eredő negatív hatások felszámolására. Ez pedig mind hatással van a fogyasztók védelmének szintjére, ahogyan az egész hírközlési piac működésére. Mint láthattuk az elmúlt években egy újabb reformcsomag látott napvilágot, erősebb uniós szerepekkel. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a fogyasztóvédelmi szabályok megalkotása a problémák időleges kezelésére szolgálnak, azok a valós konfliktusokat nehezen oldják fel. Az uniós hírközlési piacon a „monopolizálódás” tovább folytatódik a nagy tőkeerős hírközlési vállalatok integrációja, felvásárlása útján, s egyre kevésbé beszélhetünk tiszta versenypiacról. A piaci kudarcokból eredően újabb és újabb megoldandó kérdések kerülnek az uniós döntéshozók elé, mely kérdésként veti fel, hogy elérhető-e közösségi szintű szabályozással a fogyasztók megfelelő védelme.

Bár a BEREC Hivatal létrehozása, valamint a Kódex elfogadása is a piacon tapasztalható elégtelenségek, fogyasztóvédelmi hiányosságok kezelésére szolgál, de továbbra is azt tapasztalhatjuk, hogy ezek számos üzleti érdekkel kénytelenek csatára kelni.

Készítette: Dr. Bordás Péter PhD, tudományos munkatárs, MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport; egyetemi adjunktus, DE ÁJK

 

A tanulmány megírása az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg.

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2002/21/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról (OJ L 108, 24.4.2002, p. 33–50), továbbiakban: keretirányelv.

[2] Beleértve a műsorterjesztő hálózatokon nyújtott távközlési szolgáltatásokat és átviteli szolgáltatásokat is.

[3] Kivételt képez például az Egyesült Királyság, ahol eredetileg magán társaságok tulajdonolták a hálózatokat, de csakhamar azok is államosításra kerültek. Lapsánszky András (2009): A hírközlés közszolgáltatási- közigazgatási rendszerének fejlődése és szerkezeti reformja. HVG-ORAC, Budapest, 31.

[4] Koppányi (2003): i.m., 21.

[5] Külső ok volt az 1970-es évek gazdasági válsága után megjelenő óriási mértékű informatikai technológia fejlődése.

[6] Lapsánszky (2009): i.m., 202

[7] A Bizottság 80/723/EGK irányelve (1980. június 25.) a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról (OJ L 195, 29.7.1980, p. 35–37), továbbiakban: transzparencia irányelv.

[8] A korábban már említett Bizottság 2002/77/EK és 2002/21/EK irányelve, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2002/20/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről (OJ L 108, 24.4.2002, p. 21–32) továbbiakban: engedélyezési irányelv. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/22/EK irányelve (2002. március 7.) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról (OJ L 108, 24.4.2002, p. 51–77), továbbiakban: egyetemes szolgáltatási irányelv.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (OJ L 201, 31.07.2002 p. 37- 47) továbbiakban: elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv.

[9] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM%3Al24216a (2019. 12. 28.)

[10] A piacnyitást követően az európai hírközlési piacon a nagyobb nyugati szolgáltatók jutottak vezető szerephez, mint a Deutsche Telecom, Telefónica, Vodafone, Orange, vagy épp a British Telecom.

[11] Pirrong, S. Caraig: The Economics, Law, and Public Policy of Market Power Manipulation. Kluwer Academic Publishers, Norwell, 1996., 34-49.

[12] Keretirányelv, 8. cikk

[13] Értve ez alatt az okos telefonok által kínált applikációkat, pl: skype, facebook massenger, facetime stb.

[14] Málta esetében jövedéki adó kivetéséről volt szó a mobiltelefon-szolgáltatásokra. C-485/11. sz. Bizottság kontra Franciaország ügy; C-71/12. sz. Vodafone Málta ügy.

[15] Az Európai Parlament és a Tanács 531/2012/EU rendelete (2012. június 13.) az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) (OJ L 172, 30.6.2012, p. 10–35).

[16] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2120 rendelete (2015. november 25.) az 531/2012/EU rendelet módosításáról (OJ L 310, 26.11.2015, p. 1–18.).

[17] Az Európai Parlament és a Tanács 1211/2009/EK rendelete (2009. november 25.) az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) és Hivatalának létrehozásáról (OJ L 337, 18.12.2009, p. 1–10),

[18] Az Európai Parlament és a Tanács 2018/1971 rendelete (2018. december 11.) az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) és a BEREC Működését Segítő Ügynökségnek (BEREC Hivatal) a létrehozásáról, az (EU) 2015/2120 rendelet módosításáról, valamint az 1211/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről.

[19] Az EU 2018/1971 rendeletének preambuluma (52)

[20] Az EU 2018/1971 rendeletének preambuluma (52)

[21] Kajzinger Ervin (2018): Az új uniós elektronikus hírközlési szabályozás – a kötélhúzás eredménye. HTE konferencia 2018. november 8.

[22] Kajzinger (2018): i.m. 22.

[23] http://www.consilium.europa.eu/media/23922/171011-telecom-cocuncil-manda... (2020. 01. 04.)

[24] https://etno.eu/home/library/etno-reports (2020. 01. 04.)

Kategória: KormányzásEurópai UnióKözszolgáltatásokBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Főtanácsnoki indítvány: információs társadalommal összefüggőnek számít a Star Taxi App alkalmazás szolgáltatása

1 hónap 1 hét ago

Előzmény

Egy bukaresti taxitársaság (S.C. Star Taxi App SRL) olyan okostelefonra letölthető alkalmazást kezdett üzemeltetni, amely segítségével az ügyfelek és a taxisofőrök közvetlen összeköttetésbe kerülhetnek. A kínált ingyenes alkalmazás igénybevételének menete a következő: Az ügyfélnek először le kell töltenie az ingyenes alkalmazást mobiltelefonjára, majd belépve oda egy olyan keresést tud lebonyolítani, amelynek eredménye egy lista a közelben elérhető taxisofőrökről, tartalmazva a gépkocsitípust, azok díjszabását és a korábbi utasok értékeléseit, megjegyzéseit. Az applikációt üzemeltető vállalkozás nem továbbítja a kérelmeket a taxisoknak, nem határozza meg a fuvardíjat és az utastól nem szedi be az ellenértéket. Az utas a fizetendő összeget a fuvar végén, a taxisnak fizeti meg. Az üzemeltető cég és a hatósági engedéllyel rendelkező taxisofőrök egyedileg szerződést kötnek, amely keretében a cég a szerződött taxis rendelkezésére bocsájtja az informatikai alkalmazást, ezenfelül egy okostelefont, amelyre a STAR TAXI alkalmazás fel van telepítve, és egy korlátozott adatforgalmú SIM-kártyát. Ezekért cserébe a taxis havonta fix összeget fizet.

A bukaresti önkormányzat 2017. december 19-én elfogadott egy határozatot kiterjesztette a „diszpécseri” tevékenységre vonatkozó engedélyeztetési kötelezettség hatályát az olyan informatikai alkalmazások üzemeltetőire is, mint amilyen a Start Taxi App.  Mivel a bukaresti társaság nem rendelkezett ilyen engedéllyel, a román hatóság magas bírságot szabott ki rá, és az alkalmazást igénybe vevő taxisokra. A Tásaság 2017 végén - a határozat kapcsán - az önkormányzathoz közigazgatási panaszt terjesztett elő, majd a panasz elutasítását követően megsemmisítési keresetet terjesztett a román bíróság elé.

A felek érvei

A taxis alkalmazást üzemeltető társaság álláspontja szerint az általa végzett tevékenységhez nincs szükség a fent említett engedélyre, mivel nem végez taxidiszpécseri és szállítási szolgáltatásokat. Ennek oka, hogy az App az információs szolgáltatásokat nyújtó személyekre korlátozódik, amely üzemeltetők esetén a 2000/31/EK irányelv 4.cikke tiltja az előzetes engedélyeztetés alkalmazását, valamint a határozat sérti az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtásának szabadságát.
Bukarest önkormányzat véleménye szerint a Társaság által nyújtott szolgáltatás az EUMSZ 58.cikk (1) bekezdése alapján közlekedés területén nyújtott szolgáltatásnak minősül. Az önkormányzat álláspont az, hogy a Társaság nemcsak egy alkalmazást nyújt, amellyel összekapcsolja a sofőröket és az ügyfeleket, hanem ezzel egyidejűleg taxis közlekedési szolgáltatásra vonatkozó kínálatot hoz létre, amelyet pedig engedély nélkül, informatikai eszközökkel tesz hozzáférhetővé.

Előzetes döntéshozatali eljárásra előterjesztett kérdések

A román bíróság előzetes döntéshozatali kérelmet terjesztett az Európai Unió Bírósága elé, amelyben azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az elektronikus alkalmazás segítségével az ügyfeleknek közvetlenül a taxisofőrökkel történő összekapcsolásából álló szolgáltatás az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatást” képez-e. Amennyiben az előző kérdésre igen a válasz, akkor azt kéri az európai uniós intézménytől, hogy értékelje a román önkormányzat által hozott határozat érvényességét.

Főtanácsnoki indítvány

Az ügyben 2020. szeptember 10. napján született meg a főtanácsnoki indítvány. A Főtanácsnok álláspontja szerint a Star Taxi App által kínált szolgáltatás megfelel az irányelvben meghatározott információs társadalommal összefüggő szolgáltatás fogalmának (térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és egyéni kérelmére nyújtják). Azonban felhívja a figyelmet a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára, amely szerint vannak olyan esetek, amikor a fogalmi elemek teljesülnek, de mégsem tekinthető egy szolgáltatás információs társadalommal összefüggőnek.  A főtanácsnok szerint a Star Taxi App Társaság helyzete nem tartozik e kivételek közé, hiszen a társaságnak nem kell taxisofőröket toboroznia és nem gyakorol ellenőrzést/meghatározó befolyást a taxisofőrök által végzett személyszállítási szolgáltatások felett. Más hasonló szolgáltatásoktól (Pl.: Uber) is eltér a Star Taxi App, hiszen ezen utóbbi (kiegészítő) csupán hozzáadódik egy már létező taxis személyszállítási szolgáltatáshoz, és csak hatékonyabbá teszi azt.

A főtanácsnok elemezte a román önkormányzati határozatot az uniós jogra figyelemmel, hiszen a vonatkozó irányelv tiltja a tagállamoknak, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnyújtási tevékenységhez való hozzáférést előzetes engedélyhez kössék. Azonban megjegyzi, hogy e tilalom nem érinti az olyan (gazdaságilag egyenértékű) szolgáltatásokat, amely nem kifejezetten és kizárólagosan függnek össze az információs társadalommal.

A szolgáltatási irányelv egyes feltételek (nem lehet hátrányosan megkülönböztető, közérdeken alapuló kényszerítő indokok által igazolt, és nem léteznek az ugyanezen cél elérését lehetővé tevő, kevésbé korlátozó intézkedések) esetén megengedi a tagállamoknak, hogy előzetes engedélyhez kössenek hasonló jellegű tevékenységeket. A főtanácsnok szerint a román bíróság feladata annak vizsgálata, hogy léteznek-e olyan közérdeken alapuló kényszerítő indokok a „taxidiszpécseri” szolgáltatások engedélyezési rendszere esetén fennállnak e.

A főtanácsnok következtetése szerint:

  • A fentebb említett taxis szolgáltatás az információs társadalommal összefüggőnek számít, ha nem kapcsolódik elválaszthatatlanul a taxis személyszállítási szolgáltatáshoz.
  • Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvvel nem ellentétes a szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóval gazdaságilag egyenértékű (az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásoknak nem minősülő) szolgáltatásokat nyújtó társaságra vonatkozó előzetes engedély előírása.
  • A szolgáltatási irányelvvel ellentétes az előzetes döntéshozatali kérelemben előírt engedélyezési rendszer alkalmazása, kivéve, ha az megfelel az ezen irányelvben megállapított kritériumoknak. E kérdést az előterjesztő nemzeti bíróságnak kell vizsgálnia.

 

Készítette: Dr. Lovas Dóra, egyetemi tanársegéd, DE ÁJK

 

Felhasznált források:

  • Az Európai Unió Bírósága 102/20.sz. Sajtóközlemény
  • C-62/19.sz.ügy Star Taxi App SRLkontra Unitatea Administrativ Teritorială Municipiul Bucureştiés társai
  • Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól
     
Kategória: KormányzásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Brexit: lesz-e megállapodás az átmeneti időszak végéig?

2 hónap 1 hét ago

Bevezetés

Az Egyesült Királyság 47 évnyi uniós tagságot követően 2020. január 31-én kilépett az Európai Unióból. Az Egyesült Királyság a kilépésről rendelkező megállapodással összhangban az EU szempontjából most már hivatalosan is harmadik országnak számít, és így többé már nem vesz részt az uniós döntéshozatalban.
Az EU és az Egyesült Királyság azonban átmeneti időszakról állapodott meg, amely 2020. december 31-ig tart. Eddig az időpontig – az EU-ban és az Egyesült Királyságban egyaránt – minden marad a régiben a polgárok, a fogyasztók, a vállalkozások, a befektetők, a diákok és a kutatók szempontjából. Az átmeneti időszak végéig az uniós jog továbbra is alkalmazandó az Egyesült Királyságra. De mi lesz ezután? Jelen tanulmány az átmeneti időszakkal és az Európai Unió és az Egyesült Királyság jövőjére vonatkozó megállapodásokkal foglalkozik.

Az EUSZ 50. cikke szerinti eljárás

Az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke tartalmazza azt az eljárást, amely egy tagállam EU-ból történő kilépését teszi lehetővé. A szabályrendszer 2009. december 1-jén lépett hatályba, s azóta az alkotmányos követelményekkel összhangban változatlanul biztosítja a tagállamok kilépési lehetőségét az EU-ból. A kilépés kezdeményezésére az érintett tagállam kormánya jogosult az Európai Tanácsnak előtt. A kezdeményezés bejelentése után a tagállamok felügyelete mellett tárgyalásokat folytat az Európai Bizottság, majd az Európai Unió nevében – jelen esetben az Egyesült Királyság képviselője nélkül - alkotott Tanács minősített többségi szavazással elfogadja és megköti a megállapodást, miután megszervezte az Európai Parlament többségi szavazással létrejött egyetértését. Ezt követően két éves átmeneti időszakról beszélünk, ahol a feleknek a rendezett kilépéshez és az okozott károk enyhítése érdekében tárgyalásokat folytathatnak – mely az Európai Tanács egyhangú döntésével meghosszabbítható. [1]

Az átmeneti időszak

2020 nyarán az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti átmeneti időszak felénél tartunk, mely 2020. december 31-ig tart. Az átmeneti időszak a jog harmonizáció, társadalmi, gazdasági felkészülés kíséri végig - melyben az egyik elsődleges cél, hogy London és az EU kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokat kössenek -, hiszen egy megszokott tartós több 40 évnyi közösségből fog végleg kiszakadni az Egyesült Királyság.
Az iránymutatásban megfogalmazott kérdésekre ezen időszak ad arra lehetőséget, hogy a korábban már említett szabadkereskedelmi megállapodás elfogadása, büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés, adatvédelem, gyógyszerekkel kapcsolatos szabályozási kérdések, repülésbiztonság, közúti árufuvarozás, védelem és biztonságpolitika, vagy halászati kérdésekben megegyezésre jussanak és kivitelezhetővé tudják tenni ezen rendszerek működését. [2]
Az átmeneti időszak speciális sajátossága, hogy az Egyesült Királyság továbbra is alkalmazni fogja az uniós jogot, de már nem rendelkezik képviselettel az uniós intézményekben, és nincs beleszólása az uniós döntéshozatalba. Az átmeneti időszak egy alkalommal - legfeljebb egy vagy két évvel – meghosszabbítható lett volna, amennyiben erről a két fél 2020. július 1. előtt megállapodik, de ilyre nem mutatkozott igény. Azt nem lehet még tudni, hogy a jelenlegi világjárvány (COVID-19), mennyire befolyásolja a két fél közötti kommunikációt, tárgyalást (véleményem szerint, az átmeneti időszak meghosszabbítása nagyobb biztonságot adott volna az Egyesült Királyság számára).

Az Európai Unió és az Egyesült Királyság között létrejött jövőbeli megállapodása

Az Európai Tanács az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalásainál, figyelembe vette azon fontos jogi, gazdasági és politikai nehézségeket, melyet a kilépés okoz. Az ilyen nehézségeknél az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy ha az Egyesült Királyság nem lesz tagja a vámuniónak és az egységes piacnak, az elkerülhetetlenül súrlódásokat fog okozni a kereskedelem területén. A külső vámok és a belső szabályok eltérései, valamint a közös intézmények és a közös jogrendszer hiánya miatt ellenőrzésekre lesz szükség az uniós egységes piac és az egyesült királysági piac integritásának megőrzése érdekében. [3]
Az Európai Unió és az Egyesült Királyság a 2018. március 23-i iránymutatásban bizonyos gazdasági, politikai és jogi ágazati célokat tűztek ki a létrejövő megállapodásokhoz. Ezek tartalma a következő képen foglalható össze.

a.) A gazdasági megállapodás megalkotását az alábbi célok mentén kívánják véghezvinni: [4]

  • Az áruk kereskedelme, lehetőség szerint minden ágazatra kiterjedően és a vámmentesség, valamint a mennyiségi korlátozásoktól való mentesség fenntartására törekedve, megfelelő származási szabályok mellett.
  • A szabadkereskedelmi megállapodás általános összefüggésében fenn kell tartani a halászati vizekhez és erőforrásokhoz való, jelenleg meglévő kölcsönös hozzáférést.
  • Megfelelő vámügyi együttműködés, a felek szabályozói és joghatósági autonómiájának, valamint az EU vámuniója integritásának megőrzése mellett;
  • A kereskedelem technikai akadályaira vonatkozó szabályozás, valamint állat- és növényegészségügyi előírások;
  • önkéntes szabályozási együttműködési keret;
  • a szolgáltatások kereskedelme, arra törekedve, hogy fennmaradjon a szolgáltatásnyújtás szabadsága a fogadó állam szabályai alapján, többek között a szolgáltatók letelepedési joga tekintetében, olyan mértékben, amely összeegyeztethető az Egyesült Királyság, mint harmadik ország helyzetével és azzal, hogy az Unió és az Egyesült Királyság már nem fog közös szabályozási, felügyeleti, végrehajtási és igazságügyi kerettel rendelkezni;
  • A közbeszerzési piacokon való részvétel lehetősége, beruházások és a szellemitulajdonjogok – köztük a földrajzi árujelzők – védelme, valamint az Unió számára fontos egyéb területek.
  • A közlekedési szolgáltatások területén arra kell törekedni, hogy az Egyesült Királyság kilépését követően biztosított legyen a folyamatos összeköttetés az Egyesült Királyság és az EU között. Ezt többek között egy, a légi közlekedés biztonságáról és védelméről szóló megállapodásokkal kiegészített légiközlekedési megállapodással, valamint más fuvarozási módokra vonatkozó megállapodásokkal lehetne megvalósítani, egyúttal határozottan egyenlő versenyfeltételeket biztosítva az erős versenynek kitett ágazatokban;
  • Bizonyos uniós programokat illetően – így például a kutatás és az innováció, valamint az oktatás és a kultúra területén – az Egyesült Királyság bármilyen részvételét a harmadik országok részvétele tekintetében irányadó, a vonatkozó programok keretében kialakítandó feltételekhez kell kötni.

b.) A másik nagyobb, rendezésre váró terület a nemzetbiztonság és igazságügyi megállapodások kérdésköre.[5] Ehhez kapcsolódóan az alábbi iránymutatások mentén zajlanak a tárgyalások.

  • A bűnüldözésre és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozó kérdéseknek a földrajzi közelségre, valamint az Uniót és az Egyesült Királyságot érintő közös fenyegetésekre tekintettel az EU és az Egyesült Királyság közötti leendő viszonyrendszer egyik fontos elemét kell képezniük, figyelembe véve azt, hogy az Egyesült Királyság a schengeni térségen kívüli harmadik ország lesz. A leendő partnerség ki kell, hogy terjedjen a hatékony információcserére, a bűnüldöző hatóságok közötti operatív együttműködés támogatására és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre. Erőteljes biztosítékokat kell kialakítani, amelyek garantálják az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartását, továbbá hatékony végrehajtási és vitarendezési mechanizmusokat biztosítanak.
  • Közös értékeinkre és a közös kihívásokra tekintettel az Uniónak és az Egyesült Királyságnak szoros együttműködést kell folytatnia a külpolitika, a biztonság és a védelem területén. A leendő partnerség keretében tiszteletben kell tartani az Unió döntéshozatali autonómiáját, figyelembe véve, hogy az Egyesült Királyság harmadik ország lesz, továbbá megfelelő mechanizmusokat kell előirányozni a párbeszéd, a konzultáció, a koordináció, az információcsere és az együttműködés céljára. A leendő együttműködés keretében történő információcsere előfeltételeként adatbiztonsági megállapodás megkötésére lenne szükség.

c.) Globális problémák kérdése

  • Az Európai Unió nagy erőforrásokat csoportosít a környezetvédelemre és az azzal kapcsolatos preventív eszközökre. Az unió álláspontja, hogy a kilépés után az Egyesült Királysággal szoros együttműködéseket kell folytani az éghajlatváltozás ellen és a fenntartható fejlődésért.

A Brexit lehetséges következményi

Az Egyesült Királyság földrajzi helyzetéből kifolyólag szinte megszakadnának a gazdasági kapcsolatai a világ nagy részével a kilépést követően, mivel az európai hálózatokon keresztül kapcsolódtak a világgazdasághoz. Az Egyesült Királyság a kilépéstől elveszíti az Unió adta egységes piaci előnyöket, mint a munkaerő, tőke, áruk és szolgáltatások szabad áramlása.
Egy fontos felvetés, hogy mi fog történni az Egyesült Királyság tagállamaival? Mint tudjuk a népszavazások eredményei, korosztályonként, területi egységenként is eltérő volt, amely egy újabb széthúzást fog eredményezni a briteknél. Skócia határozottan EU-párti, akik jelenleg új függetlenségi népszavazást fognak kiírni, az északíreknél pedig a határellenőrzés részleges visszatérése lehet egy olyan katalizátor, ami az Írországgal való egyesülésüket segítené. Ezek a belső szétszakadások, belső nyomás, az Egyesült Királyság jövőbeli egységét veszélyezteti. [6]

Összegzés

Elmondhatjuk azt, hogy a Brexit lefolyása nem fog zökkenőmentesen zajlani a maradék fél év tekintetében. Egyértelműen nem tudjuk kijelenteni, hogy melyik fél fog jobban járni, se azt hogy melyik rosszabbul. Mindenesetre az Európai Unió az egyik legnagyobb lakosságú és befizető tagállamát veszítette el, így valószínűleg az EU költségvetése, politikája a kiesett képviselőkkel teljesen át fog alakulni. Ugyanakkor az Egyesült Királyság is elesett az EU által adott támogatási forrásoktól, projektektől, fejlesztésektől és megannyi kereskedelmi előnytől, melyet az EU-tagság jelentett számára. Végszóként csak találgatni tudunk, hogy a koronavírus helyzet, a globális/tagállami politikák az átmeneti időszakban merre fogják elvinni a kilépési folyamatot.

 

Készítette: Nagy Péter Zsombor, joghallgató, DE ÁJK

 

Felhasznált források:

[1] Az Európai unióról szóló szerződés 50. cikke

[2] https://ec.europa.eu/info/european-union-and-united-kingdom-forging-new-partnership/brexit-brief/transition-period_hu

[3] Az Európai Tanács (50. cikk) ülése (2018. március 23.) – Iránymutatások, https://www.consilium.europa.eu/media/33503/23-euco-art50-guidelines-hu.pdf

[4] Az Európai Tanács (50. cikk) ülése (2018. március 23.) – Iránymutatások, https://www.consilium.europa.eu/media/33503/23-euco-art50-guidelines-hu.pdf

[5] Az Európai Tanács (50. cikk) ülése (2018. március 23.) – Iránymutatások, https://www.consilium.europa.eu/media/33503/23-euco-art50-guidelines-hu.pdf

[6] https://www.portfolio.hu/unios-forrasok/20200201/47-ev-utan-megtortent-a-brexit-mi-vezetett-ide-es-hogyan-tovabb-414421

Kategória: KormányzásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Uniós irányelv lett az otthoni pálinkafőzés szabadsága

2 hónap 2 hét ago

Magyarország következetesen kiállt amellett, hogy a saját célra történő otthoni pálinkafőzés adómentes legyen, s mindez egyben az Európai Unió szintjén is megvalósulhasson. A pálinkafőzés, mint Magyarország hagyományának fontos részére történő hivatkozással a magyar kormány több ízben kísérelte már meg az Európai Unió szervein keresztül történő fellépést annak érdekében, hogy mindezen tevékenység nagyobb szabadságot kaphasson és a szigorú uniós szabályozás enyhüljön.

Magyarország évekkel ezelőtt már megvívta a maga „pálinkaszabadság” harcát az EU-val, hiszen a magyar kormány korábban adómentessé tette a meghatározott mennyiségig történő pálinkafőzést, amely miatt az unió kötelezettségszegési eljárást indított ellene. A hosszas egyeztetéseket követően végül 2015-ben a kormánynak sikerült igen kedvezményes szabályokat kiharcolnia a NETA bevezetése által, mely azonban messze nem jelentette a pálinkafőzés szabadságáért vívott csata végét.

A szabályok ellenére ugyanis a szakmai szervezetek szerint a kereskedelmi pálinkafőzők kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek, melybe az adókötelezettségen túl az is hozzátett, miszerint számos magánfőzde illegálisan hozta forgalomba párlatait. A jegyzői hatáskörbe sorolt magánfőzés ráadásul egyes meglátások szerint indokolatlan terhet ró a közigazgatásra, s a főzdék eladósorba kerülését jelenthetik.

A későbbiekben a kormány azon törekvéseire helyezte a hangsúlyt, hogy az alapjáraton csekély terhet előíró rendelkezéseket – ahogyan a főzést megelőző literenként hétszáz forint összegű, úgynevezett párlatadójegy megvásárlása – eltörölhető lehessen.

A kormány törekvése és megmozdulása végsősoron sikerrel zárult, ugyanis a pálinkafőzés szabadsága immáron mindenkit megillethet az EU-ban. Az erről szóló, immáron érvényes részletszabályok a 2020/1151-es számú irányelvben kerültek konkretizálásra.

Az irányelv tartalmi rendelkezései szerint a párlatfőzés háztartásonként évente 50 liter gyümölcsszeszig adómentes lehet, mely mentesség mind az otthon történő főzési tevékenységre, mind a bérfőzdében való előállításra kiterjedő hatállyal bír. A pálinkafőző, min magánszemély ugyan nem élhet főzeményének és párlatának értékesítéséi célzatával, annak családtagjai és vendégei azonban mindennemű korlátozás nélkül elfogyaszthatják azt.

A magyar háztartásokban a becsült adatok alapján közel 26 ezer főzőberendezés van, s a 2020-as év első felében mintegy 44 ezres darab nagyságrendű párlatjegy került kiváltásra az otthoni pálinkafőzők által. A továbbiakban ugyan a desztillálóberendezés nyilvántartásba vételi kötelezettségét az újonnan megalkotott irányelv is előírja, az adómentesség miatt azonban a párlatadójegy kiváltására a jövőben már nem lesz szükség.

A kedvező szabályok az irányelv rendelkezésének értelmében 2022. január 1-vel lépnek hatályba, mely kedvezményes szabályok alkalmazásához az uniós irányelv magyar jogrendbe történő átültetése elengedhetetlen elemi részt jelent. A Pénzügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint az Országgyűlés már akár idén ősszel is dönthet majd a pálinkafőzés szabadságát biztosító törvényjavaslat benyújtásának kérdésében. A Pénzügyminisztérium jelenleg pedig azt vizsgálja, hogy lehetséges-e a hivatalos, az Európai Unió által másfél évvel meghatározottnál korábban, akár már a 2021-es évben alkalmazni az adómentes párlatfőzés szabályait.

Az összefoglalót készítette: Kovács Viktória, joghallgató, DE ÁJK

 

Források jegyzéke:

2020/1151. számú irányelv

https://www.vg.hu/kozelet/kozeleti-hirek/tallai-andras-megnyerte-unios-csatajat-a-magyar-palinka-2689235/

https://mfor.hu/cikkek/vallalatok/mennyit-bukott-a-koltsegvetes-a-palinka-megadoztatasan.html

https://index.hu/gazdasag/2020/08/06/palinkafozes_europai_unio_tallai_andras_iranyelv_adomentesseg/

Kategória: KormányzásKötelezettségszegési eljárásEurópai UnióBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Bírósági ügyféltájékoztatás a digitális térben – a hatékony jogérvényesítés szolgálatában

2 hónap 3 hét ago

A technikai vívmányok széleskörű elterjedése, használatuk mindennapossá válása, az informatika és a számítógépes hálózatok robbanásszerű fejlődése szükségszerűen magával hozta azt az igényt, hogy a fejlődés által biztosított előnyöket a bírósági eljárásokban is hasznosítsák. Az ügyfelekkel való kapcsolattartás során elvárás a pontos és hatékony tájékoztatás, mivel a bírósághoz fordulás alapvető jogát érinti.  Az iratbetekintési jog gyakorlása a bírósági eljárás garanciális eleme. A tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésének elengedhetetlen feltétele az, hogy a felek az eljárás iratait megismerhessék, azokról másolatot készíthessenek.[1]
A korábbi gyakorlat az volt, hogy a bírósági periratokba való betekintés személyes megjelenéssel, a papír alapú akta megtekintésével, a bírósági lajstromirodák ügyfelfogadási idejében volt lehetséges. Ehhez képest nagy előrelépést jelent az idei évtől a folyamatban lévő ügy irataihoz történő távoli elektronikus hozzáférés megvalósítása. A Pp. 620. § szakaszában találjuk az elektronikus iratbetekintésre vonatkozó alapvető rendelkezést. Az 50. alcímben foglalt jogosultságok (iratbetekintés, másolat kérése) gyakorlása érdekében a bíróság az iratbetekintésre jogosultak számára a per irataihoz való elektronikus hozzáférés lehetőségét jogszabály rendelkezései alapján biztosítja.[2]
A fejlesztés keretét a Digitális Bíróság projekt adja, melynek időtartama 2017. május 2. - 2019. december 31. A digitális bíróság projektnek három alapvető célkitűzése volt, melyek a következők:

  • a bírósági határozatok közzétételének és anonimizálásának fejlesztése;
  • bírósági eljárások iratainak elektronizálása (E-Akta) és a bírósági periratok elektronikus betekintésének biztosítása;
  • a bírósági szakrendszerek és a Központi Kormányzati Szolgáltatás Busz (KKSZB) közötti kapcsolat megteremtése.

A témánk szempontjából ezek közül a második célkitűzés érdemel figyelmet, a bírósági eljárások iratainak elektronizálása (E-akta) és a bírósági periratok elektronikus betekintésének biztosítása a teljes körű iratbetekintési jogosultsággal rendelkező ügyfelek és a bírák számára.
Az ügyfelek otthonról, kényelmesen, bármikor megtekinthetik a bíróság előtt folyamatban lévő ügyük iratanyagát, ezzel időt és pénzt takarítva meg: nincs utazásra, ügyintézésre fordított idő, megszűnik a másolási, utazási költség.
A megvalósuló fejlesztés célja tehát kettős. Egyfelől az elektronikus betekintés biztosítása: a konkrét ügyben érintett és iratbetekintési jogosultsággal rendelkező ügyfelek online, 0-24 órában, ingyenesen, személyes megjelenés nélkül betekinthessenek a bírósági peres iratokba. Másfelől az elektronikus akta létrehozása: a bírói munkavégzés megkönnyítése, a bírák tértől és időtől függetlenül elérhessék az ítélkező tevékenységükhöz és a tárgyalásra való felkészüléshez szükséges iratokat.
A projekt eredményeként kialakításra került az elektronikus ügyintézési portálon az ügyfél iratbetekintő felület, ahol bejelentkezést és azonosítást követően a bírósági iratok online 0-24 órában ingyenesen és teljes terjedelmükben elérhetőek az iratbetekintési jogosultsággal rendelkező ügyfelek részére. Fontos, hogy csak a 2020. január 1-jét követően indult polgári és büntető peres ügyekben valósul meg a periratokba való elektronikus, távoli betekintés. Jelen bejegyzés írásakor még a próbaüzem szerint jelent meg az ÜIR oldala. Az ÜIR biztosítja az iratbetekintésre jogosultnak, hogy akár otthonról, interneten keresztül megtekinthesse a folyamatban lévő bírósági ügyében keletkezett iratokat (E-akta) – a felhasználói feltételek elfogadását és az online betekintési kérelem jóváhagyását követően.
A 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról (a továbbiakban: ISZ.) 15a. pontja akként határozza meg az E-akta fogalmát, mint a 11. §-ban meghatározott, BIIR-ben lajstromozott bírósági ügy ügyiratában található elektronikus okiratok, valamint papíralapú iratok hiteles elektronikus másolatainak összessége.
Az ÜIR az E-aktába történő betekintés mellett lehetőséget ad a bírósági eljárás várható időtartamának kiszámítására és a közzétett „anonimizált” bírósági határozatok ingyenes megismerésére, az ügyfél-elégedettségi kérdőív elektronikus kitöltésére, valamint a nyilvános cégiratok elektronikus megtekintésére is.[4]
Az ÜIR használata nem zárja ki, hogy a jogosult a bírósági ügyében keletkezett iratokat a bíróság ügyfélközpontjában vagy kezelőirodáján ügyfélfogadási időben személyesen megtekinthesse.[5] Ez a hagyományos iratbetekintési mód továbbra is megmarad természetesen, de bízunk benne, hogy egyre többen tudják majd kihasználni az E-akta által nyújtott előnyöket. A bírósági dolgozók pedig, akik eddig személyes jelenlétükkel biztosították az ügyfelek iratbetekintési jogának gyakorlását, az iratot mozgatták, másolták, más érdemi munkára összpontosíthatnak.
A jóváhagyott betekintési kérelemmel rendelkező ügyfél a KAÜ azonosítást követően az ÜIR E-akta menüpontjában listázhatja a betekinthető ügyeket, a kiválasztott E-aktában található iratokat megtekintheti. Az E-akta menüpontra kattintva látjuk az ügyek listáját, melyek között a Bíróság neve, Ügyszám és Ügybeli szerep szerint tudunk szűrni, valamint itt is lehet új ügyet regisztrálni, ahogy a Profil oldalon. A szűrés alapján listázott ügyeknél látjuk a bíróság nevét, az ügy számát, az ügybeli szerepet, az elvégezhető művelet pedig az E-akta megnyitása, amennyiben egy ügybe jogosultak vagyunk betekinteni.  Az E-aktában az Ügyadatok, Iratok, és Utasítások megtekintése közül választhatunk. A bal oldali menüoszlopban további információkat, adatokat kaphatunk, pl. személyek, költségek, ügykapcsolatok, hollétek, irattári adatok, stb.  Az E-akta az iratokat a papíralapú ügyirat sorrendjében tartalmazza.[6]
Fontos, hogy az ügyfél zártan kezelt iratba az ÜIR-en keresztül nem tekinthet be. Zártan kezelt a bírósági irat, ha bármely törvényi rendelkezés által védett olyan adatot tartalmaz, amelynek nyilvánossá válása a védetté nyilvánításával elismert jogos érdek sérelmét eredményezheti. Ilyen törvény által védett adat különösen más személyes adata, a banktitok, az orvosi titok vagy az üzleti titok. Zártan kezelt iratba az ügyfél a bíróság ügyfélközpontjában vagy irodáján akkor tekinthet be, ha a folyamatban lévő bírósági ügyben ezt számára – az erre irányuló kérelmének elbírálását és a törvényben előírt titoktartási nyilatkozat megtételét követően – a bíróság engedélyezte.
Természetesen minősített adatot tartalmazó iratok sem elérhetőek az E-aktában, ezek esetében már az elektronikus ügyintézés is kizárt (lásd a 2015. évi CCXX. törvény 8. § (6) bekezdését).
A betekintési jogosultság főbb szerepkörök szerint is beállítható.[7] Az tehát, hogy valaki jogosult egy ügybe betekinteni, nem jelenti azt, hogy az ügy minden iratába betekinthetne. Azt a bíró egyedileg beállíthatja szerepkörönként, hogy egy-egy irat kinek a számára lesz az aktában hozzáférhető, betekinthető (pl. a kimentés végett alperes által beküldött orvosi igazolás az alperesnek elérhető lesz, a felperesnek nem).[8]
Érdemes azonban kiemelni, hogy eddig is volt bizonyos körben lehetőség a folyamatban lévő ügy egyes eljárási mozzanatait figyelemmel kísérni elektronikus betekintéssel, illetve értesítést kérni a konkrét ügy egyes eljárási cselekményeinek megtörténtéről. Az ÜIR rendszer létrehozását megelőzően, 2015-től létezett a Bírósági Elektronikus Tájékoztatási és Figyelmeztetési Rendszer rendszer (BETFR), ami szintén arra irányult, hogy egyszerűbben hozzájussanak az ügyfelek a folyamatban lévő ügy egyes adataihoz, és az eljárási mozzanatokról tájékoztatást kapjanak.[9]
Ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy sajnos gyakran az engedélyezés folyamata félúton elakad, és a bíróságok kezelőirodái nem igazán tudnak olyan tájékoztatást adni, ami érdemben előre tudná mozdítani a hiányzó hozzáférést.[10] Nehézség, hogy ügyenként kell külön-külön regisztrálni. Ezt a kérvényt kinyomtatva be kell vinni a kezelőirodára, ahol az engedélyezés végett megkeresik az adott ügy előadó bíróját (jegyzőjét, leíróját stb.), és az engedélyezést követően értesítést kapunk arról, hogy a megadott aktához hozzáférést kaptunk. Betekintési jogosultság esetén az ügyfél a felületen meghatározott ügyadatokat tekinthet meg. Figyelmeztetés kérelmezése esetén az ügyfél egyes eljárási cselekményekről e-mailben és/vagy smsben kap értesítést.
A BETFR nagyon hasznos rendszer, ám mégis kevéssé volt ismert a felhasználók körében. Ezt azonban megfelelő promócióval lehetett volna javítani. A BETFR létrehozásakor már úgy terveztek, hogy a későbbiekben a rendszer alkalmas lesz az iratok teljes terjedelemben való megtekintésére és letöltésére. Véleményünk szerint ezeket az alapokat nem kellene hagyni elveszni, hanem integrálni kellene az E-akta felületbe. Ez részben meg is történt, mivel az E-akta profilban az „Ügyek” fülre lépve, az ügyek listája jelenik meg, a jobb oldalon pedig a „Műveletek” oszlopban lehetőségünk van a BETFR-hez hasonló értesítések beállítására. Ezek a következők: tárgyalás elhalasztása; szakértői vélemény beérkezése; jogorvoslati kérelem előterjesztése; iratok felterjesztésének ténye; tárgyalás kitűzése megtörtént; tárgyalás tartása iránti kérelem.
Végül az elektronikus tájékoztatás kapcsán meg kell említeni a Pp. 619. § szakaszát, amely alapján a fél, az ügyész és a perben részt vevő egyéb személy, valamint azok képviselője írásban vagy a tárgyaláson kérheti, hogy a részére kiadható iratot elektronikus formában az általa megjelölt e-mail címre továbbítsa a bíróság, ha az irat elektronikus formában, elektronikus okiratként vagy a papíralapú okirat elektronikus másolataként a bíróságnál rendelkezésre áll.[11] Ebben az esetben az irat továbbításáért nem kell illetéket fizetni.  Fontos hangsúlyozni, hogy az elektronikus levélben továbbított irat nem minősül hiteles másolatnak, az bizonyítékként nem használható fel. Gyors és hatékony eszköz lehet azonban az irat tartalmának megismerésére, ráadásul mivel egyre több ügyben lesz az eljárás valamennyi irata teljes terjedelmében digitalizálva, ez a lehetőség felértékelődhet a jövőben, ráadásul sokkal egyszerűbb módja az információszerzésnek jelenleg, mint az E-aktán keresztük történő betekintés.

A rendszerek értékelése

Az egyik gyakran felmerülő probléma az elektronikus rendszerek üzemzavara. A rendszerhibák jogbizonytalanságot eredményeznek, mivel a jogorvoslatokra előírt határidőket a gyakorlatban nem lehet tartani. Az ÜIR rendszer üzemszünetéről, illetve üzemzavaráról, annak kezdő és várható befejező időpontjáról az érintett ügyfeleket a bíróság az ÜIR internetes felületén, ennek elérhetősége hiányában a bíróságok központi honlapján tájékoztatja. A tájékoztatás kiterjed arra, hogy az iratbetekintésre jogosult ügyfelek az ügyiratba az ügyfélközpontban, illetve a bíróság irodáján a papíralapú iratmegtekintés szabályai szerint tekinthetnek be.[12]
Az elektronikus tájékoztatási rendszerek áttekintését követően szemmel látható az a probléma, hogy a jelenleg létező rendszerek egymástól függetlenül lettek kitalálva és fejlesztve. Minden projekttel valami újat szerettek volna létrehozni, ahelyett, hogy áttekintették volna az elektronikus ügyintézés mozzanatait, és megvizsgálták volna, hogyan illeszkednek azok egy ügy munkafolyamatába, illetve, hogy hogyan lehetne az új funkciókat megvalósítani a már létező rendszer felhasználásával és továbbfejlesztésével. Jelenleg azt láthatjuk, szinte annyiféle elektronikus környezet van, ahányféle eljárás, és rengeteg különböző féle elektronikus nyomtatvány és eljárási út.
Kétségtelen előnye az E-aktának, hogy bárhonnan elérhető időkorlát nélkül, feltéve, hogy van internetkapcsolat. Továbbá, az ügyfeleknek és a bíráknak is könnyebb keresni az ügy iratai között, és egy iraton belül, a szövegben is számítógépes kereséssel. Végül, tény, hogy rengeteg időt és költséget megtakarítunk azzal, hogy nem kell személyesen megjelenni és díjat fizetni a másolatokért.
Azonban jelenleg hátrányként kell értékelni a rendkívül szűkített hozzáférés a KAÜ-n keresztül, illetve azt, hogy csak az eljárási szerephez igazodó irat látható a rendszerben. A KAÜ segítségével történő bejelentkezés önmagában nem probléma, hiszen számos más eljárásban is használatos. Azonban jelenleg csak úgy fogadják el a jelentkezést, ha az illető e-személyivel tudja magát hitelesíteni. Ez a megoldás nem szerencsés és eléggé megnehezíti az információkhoz való tényleges hozzáférést. Tulajdonképpen annyira leszűkíti a használatot, ami már feleslegessé teszi magát a rendszert jelenlegi formájában. Remélhetőleg hamarosan biztosítani tudják a használatot a KAÜ-n történő ügyfélkapus bejelentkezés alapján is. Az e-személyi használata jelenleg még nem terjedt el, aminek oka vélhetően az, hogy egyelőre nem sok eljárásban tudjuk használni.[13] Ha mégis rendelkezünk e-személyivel, az otthoni használathoz rendelkezni kell egy speciális e-személyi kártyaolvasóval is. Ehhez egy olyan speciális kártyaolvasó szükséges, ami az érintésmentes kártyaolvasásra képes. Erre a célra nem alkalmas például az ügyvédi aláíró tanúsítvány használatához meglévő kártyaolvasó.
A zártan kezelendő adatok hozzáférhetetlenné tétele kapcsán pedig kérdéses, hogy amennyiben ezt csak utólag teszi meg az eljáró bíró, a feltöltést követően addig nem kerülhet-e illetéktelen személy kezébe az adat. 
Végül pedig jelenleg az ÜIR rendszer párhuzamosan létezik a BETFR és az egyéb, például cégeljárási, FMH, és más elektronikus eljárási rendszerekkel, amelyek az elektronikus eljárási utat megtöbbszörözik, és meg is nehezítik, mivel mindegyiknél lényegesen eltérőek a technikai feltételek és a használat módja. Az E-akta felület elérésének egyszerűsítésével, kibővítésével felszámolható lenne a párhuzamosan működő BETFR rendszer.

 

Készítette: Dr. Nyilas Anna, egyetemi adjunktus, DE ÁJK

A tanulmány megírása az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg.

 

Források jegyzéke:

[1] Varga István (szerk.) (2018): A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja I-II/III. Budapest: HVG-ORAC, 2018, 2118. old.

[2] Wopera Zsuzsa (szerk.) (2019): Kommentár a polgári perrendtartáshoz. Budapest: Wolters Kluwer, 2019. 1392. old.

[3] https://eakta.birosag.hu/

[4] ISZ. 32/A. § (4) bekezdés

[5] Lásd erről bővebben: Balázsy Péter (2019): Panasznapi dilemmák: az ügyfélsegítő helye és szerepe a polgári igazságszolgáltatás rendszerében. Miskolci Jogi Szemle, 14. évfolyam (2019) 1. szám 2. kötet, 124-145. old.

[6] ISZ. 30.§ (3) bekezdés

[7] ISZ. 32. § (1) bekezdés

[8] Dr. Homoki Péter: E-akta útmutató január 1-jétől. https://magyarugyvedikamara.hu/common/file-servlet/document/1629/default/doc_url/0.pdf

[9] A rendszer általános szabályozását a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet  (Büsz.) 12/A.§-12/F. § szakaszai tartalmazzák.

[10] Dr. Homoki Péter: Technikai útmutató a bírósággal való elektronikus kapcsolattartáshoz. http://www.homoki.net/images/Technikai-tmutat-brsgi-e-kapcsolattarts_170502_tc.pdf

[11] 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.), 619. §

[12] ISZ. 9/D. § (3) bekezdés

[13] https://eszemelyi.hu/gyik/gyik_altalanos_info

Kategória: KormányzásKözérdekBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Állati jó – zöld gondolatok az állati eredetű termékek gyártásának és fogyasztásának csökkentéséhez

2 hónap 4 hét ago

Az állati eredetű termékek, úgymint a hús, tejtermék, tojás termelése és fogyasztása jelentősen megnöveli az emberi társadalom ökológiai lábnyomát és egyben szükségtelenül sok szenvedést is okoz az érintett állatoknak, bár erről – az állatvédőket leszámítva – ritkábban esik szó a szakirodalomban. Jelenleg a leginkább hangsúlyozott oka az állati eredetű termékek csökkentésének mind fogyasztási, mind termelési oldalon, az az érintett ágazat üvegházhatású gázkibocsátása. Elsősorban tehát az éghajlatváltozás elleni küzdelem az, amely a témát az előtérbe helyezte. Legalábbis a környezetpolitikai, környezetgazdaságtani, környezetjogi szakirodalom, illetve különféle nemzetközi szakosított szervezetek (FAO, UNEP, Európai Környezetvédelmi Ügynökség, stb.) tekintetében. A politikai dokumentumok még nem kifejezetten érintik a kérdést, de ez a helyzet alakulóban van. Például az Európai Bizottság 2020 tavaszára ígérte a ’From farm to fork’ stratégia kidolgozását az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) keretében, amely az előrejelzések szerint az élelmiszerek teljes életciklusára vonatkozóan fogalmazza majd meg a Bizottság elképzeléseit többek között az éghajlatváltozás elleni küzdelem, illetve a biodiverzitás megőrzése érdekében. Az, hogy a tudomány már évek óta foglalkozik a témakör vizsgálatával, de a politika- és jogalkotói válaszok késnek, jól mutatja a kérdés érzékenységét.

Az alábbiakban a World Resource Institute egy frissen publikált jelentésre építve vizsgálom az étrendváltozás szükségességét, jelentőségét, valamint megvalósítását szolgáló stratégiai megoldásokat. Azonban túl az egyszerű ismertetésen, a leírtakat — a vágóállatok szükségtelen szenvedésének érdekében — kiegészítem néhány további gondolattal egy új paradigma nézőpontjából.
2019 júliusában a World Resource Institute kiadott egy közel 600 oldalas jelentést „Creating a sustainable food future” címmel.[1] A jelentés az élelmiszertermeléssel kapcsolatos három egymással összefüggő kihívásra próbál megalapozott válaszokat kínálni. Az első kihívás, hogy az ENSZ becslése szerint 2050-re közel 10 milliárd ember él majd a Földön, akiknek az ellátása érdekében az élelmiszertermelést mintegy 50%-al kellene növelni a jelenlegi szinthez képest. A második kihívás, hogy az élelmiszert a biodiverzitás további csökkenésének megállítása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében azokon a földterületeken kell megtermelni, amelyek már amúgy is mezőgazdasági hasznosítás alatt állnak. Újabb földterület nem vonható be több a mezőgazdasági termelésbe, máskülönben e fék nélkül közel újabb 600 millió hektárt foglalnánk el a természetből, ami tönkretenné az ökoszisztéma-szolgáltatásokat. A harmadik kihívást az éghajlatváltozás jelenti. Ahhoz ugyanis, hogy a bolygónkon az átlaghőmérséklet-növekedés a Párizsi egyezményben rögzített 2°C alatt maradhasson, kétharmadával kellene csökkenteni a mezőgazdaság üvegházhatású gázkibocsátását 2010-es szinthez viszonyítva. Ha a 1,5°C-on történő stabilizálás a cél, úgy a kibocsátás-csökkentés mellett még legalább 585 millió hektárnyi terület újraerdősítésére is szükség lenne.
A jelentés 22 elemből álló megoldást javasol a fenti kihívások kezelésére, amiből a kutatók szerint mindegyik fontos és hasznos, de némelyik, például kérődzőhús fogyasztásának csökkentése, az élelmiszerkereslet csökkentése az élelmiszerhulladék csökkentése révén, vagy a mezőgazdaság produktivitásának javítása az ökoszisztéma egyidejű védelmével együtt, illetve a technológiafejlesztés külön is kiemelésre került.

Az étrendváltoztatással kapcsolatban a tanulmány szerint a bolygónkon egyre nagyobb teret kap az ún. Nyugati stílusú étrend (Western-style diet), aminek jellemzője, hogy sok finomított szénhidrogént, hozzáadott cukrot, zsírt és állati eredetű terméket tartalmaz. Önmagában ez a jelenség is több fenntartható fejlődési cél megvalósulását veszélyezteti, úgymint az éhezés megszüntetése (SDG 1), egészséges jóllét (SDG 2), tiszta víz (SDG 6), fellépés az éghajlatváltozás ellen (SDG 13), valamint a szárazföldi ökoszisztémák védelme (SDG 15). Ezenfelül az is általános jelenség, hogy az emberek a szükségeshez képest több fehérjét fogyasztanak és ez a tendencia szintén csak erősödik. Az átlagos napi proteinszükséglet egy felnőtt számára ugyanis 50 gramm, míg az átlagos proteinfogyasztás 2010-ben 71 gramm volt naponta és számítások szerint ez az érték 2050-re közel 80 gramm lesz. A Nyugati-stílusú étrend egészségre gyakorolt káros hatásai mellett a tanulmány részletesen elemzi az ezzel járó káros környezeti hatásokat is.
A jelentés 4 étrendváltoztatással kapcsolatos forgatókönyvet mutat be, és mindegyikről úgy véli, hogy hatékony eszköze lehet a fenntartható élelmiszerfogyasztás biztosításának. A négy lehetséges étrend:

  1. Sovány étrend (Skinny diet)
  2. Kevesebb állati eredetű élelmiszert tartalmazó étrend (Less Animal-Based Food Diet)
  3. Kevesebb húst tartalmazó étrend (Less Meat Diet)
  4. Kevesebb kérődző-húst tartalmazó étrend (Less Ruminant Meat Diet)

A tanulmány leginkább e negyedik forgatókönyvet támogatja. Úgy véli, hogy bár mindennemű húsfogyasztás csökkentésének állatjóléti és egyéb extra környezetvédelmi előnyei is vannak, mint például a vízhasználat csökkenése, azonban az éghajlatvédelmi- és földhasználati problémák már azzal is orvosolhatók, ha marhahús helyett csirkét vagy disznót fogyasztanak az emberek. A jelentés szerint a marhahús fogyasztásának csökkenésével az ágazat még könnyen megbirkózik szociális, gazdasági szempontból is, mivel a marhahúsfogyasztás 30%-os csökkentés ellenére is növekedni fog 2050-re, csak ennek mértéke nem 88% hanem csak 32% lesz.

A jelentés végül az étrendváltoztatás megvalósításának módjára is javaslatokat fogalmaz meg. Négy fő stratégiát említ: az információs és oktatókampányokon túllépve élni a marketing hatékony eszközeivel; bevonni az élelmiszeripart, különösen a bevásárlóközpontokat, éttermeket; fejleszteni a húst helyettesítő élelmiszereket; klasszikus kormányzati megoldások például élelmiszerre kivetett adók, támogatások, közbeszerzés alkalmazását. A tanulmány szakirodalmi eredményekre támaszkodva azt fogalmazza meg, hogy az információs- és oktatókampányok kis hatásfokúak, érdemi változást nem tudnak tartósan elérni, aminek a fő oka, hogy az emberek rengeteg különböző forrásból származó információval vannak bombázva minden áldott nap, így végeredményben a rutin és tudatalatti folyamatok döntik el, hogy mi kerül a bevásárlókosárba. Erre tekintettel javasolja, hogy a szabályozás azon túl, hogy hagyományos eszközökkel támogatja a racionális döntéshozatalt, éljen azzal a lehetőséggel, hogy az emberek automatikus, ösztönös viselkedését is befolyásolja.[2] A jelentés azt javasolja, hogy tekintettel arra, hogy itt mélyen bevésődött szokások megváltoztatásáról van szó — ami nagy kihívás —, érdemes minimalizálni, elrejteni a változás érzetét. Ennek érthetősége érdekében álljon itt példának a szójaital. Az ilyen termék még külsejében is hasonlít a tejre, a boltok polcain pedig általában a tej mellett van, hogy ezzel is beolvadjon a közegbe. De ugyanez igaz a legújabb húst pótló növényi alapú élelmiszerekre is. A klasszikus szabályozási megoldások közül az élelmiszerekre kivetett adók jelentőségét emeli ki a jelentés, mivel az egészségtelen élelmiszerek megadóztatását alkalmazó országokból, köztünk hazánkból, érkező visszajelzések arról számolnak be, hogy jelentősen befolyásolták a fogyasztást.

 

Most, hogy vázoltam a tanulmány főbb megállapításait, a magam részéről egy szálat emelnék ki: az állatjólléti szempontok a fenti tanulmány végkövetkeztetéseinek megfogalmazása során háttérbe szorultak, amire a jelentés kifejezetten is utal. Természetesen éghajlat-védelmi, környezetvédelmi szempontból a húsfogyasztással járó mindenféle környezeti teher csökkentése üdvözlendő, és támogatandó. Ugyanakkor az állatjólléti szempontok mellőzése kifogásolható. Természetesen ez nem írható a tanulmány készítőinek számlájára, mert egyszerűen próbáltak egy átfogó, és igen alapos megközelítéssel, reálisan megvalósítható megoldásokkal támogatni a döntéshozatalt. Csakhogy attól a valósághoz hozzátartozik még, hogy környezeti problémák mögött húzódó mélyebb okokat a jelentés nem érinti. Éppen ez tette lehetővé annak mellőzését, hogy az állatjólléti szempont megfelelő súllyal essen a latba. A szakirodalom által széleskörűen elismert egyik legfőbb oka a környezeti-társadalmi konfliktusnak, hogy az ember magasabb rendűnek véli magát a természethez képest és úgy véli, hogy uralkodhat rajta. Pedig ez egy alapvető tévedés. A természettudomány tényként fogadja el, hogy az állatok, sőt még növények is tudatos létezők és érzelmeik vannak.[3] Mi több sorra jelennek meg azok az elméletek, amelyek egészen az egész univerzum transzcendentális tudatosságát fogadják el (pánpszichizmus, biocentrizmus).[4] Vagyis mindannyian egy tudatos nagy egész tudatos részei vagyunk, így ha fájdalmat okozunk szándékosan e nagy egész bármelyik részének, azt mi is elszenvedjük ugyanúgy, mert nincsenek határok, amik e visszahatást megállíthatnánk. Ember-természet viszonyában az ökológia tudománya erre már tökéletesen rávilágított. Mély szinten tehát azok a szabályozási lépések támogathatók leginkább, amelyek túllépnek a felszínes tűzoltáson és a mély összetartozás elfogadásán alapszanak. A konkrét esetben ez az állatjólléti szempontok figyelembevételét jelenti.

Készítette: Dr. Bányai Orsolya, egyetemi adjunktus, DE ÁJK

A tanulmány megírása az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg.

 

Források jegyzéke:

[1]A jelentés ezen a linken érhető el: https://wrr-food.wri.org/sites/default/files/2019-07/WRR_Food_Full_Report_0.pdf

[2] Bányai Orsolya, Fodor László (2018): Zöld jelzést kapott? – Termékjelölések a fogyasztó- és a környezetvédelemben. In: Szikora Veronika, Árva Zsuzsanna: A fogyasztók védelmének új irányai és kihívásai. De –ÁJK, Debrecen, 275-295.

[3] Lásd. Cambridge declaration on non-human animal beings have consciousness. 2012. július 07. http://fcmconference.org/img/CambridgeDeclarationOnConsciousness.pdf; Peter W Barlow (2015) The natural history of consciousness, and the question of whether plants are conscious, in relation to the Hameroff-Penrose quantum-physical ‘Orch OR’ theory of universal consciousness. Communicative and integrative biology. 8(4). https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4594572.

[4] Gregory L. Matloff (2016) Can Panpsychism Become an Observational Science? Journal of Consciousness Exploration & Research.Vol.7 no.7.; Could the Universe Be Conscious? Futurism. 2017. június 24.; Orsolya Bányai (2019) The Foundation of An Upcoming Civilization Able To Reach Its Fulfillment Within The Ecological Limits of The Earth: The Eternal Order, World Futures, 75:5-6, 298-323.

Kategória: KormányzásKörnyezetvédelemBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Az Apple-nek nem kell kifizetnie a 13 milliárd eurós bírságot

3 hónap ago

Előzmények

A 2014 júniusában indított részletes állami támogatási vizsgálatot követően az Európai Bizottság megállapította, hogy az Írország által az Apple-re alkalmazott két feltételes adómegállapítás 1991 óta jelentősen és mesterségesen csökkentette az Apple által fizetett adót. A feltételes adómegállapítások révén Írország jóváhagyta, hogy az Apple csoport két, Írországban bejegyzett vállalkozása (az Apple Sales International és az Apple Operations Europe) olyan módon állapítsa meg az adóköteles nyereség összegét, amely nem felel meg a gazdasági realitásoknak: a két vállalkozás értékesítési nyereségének csaknem teljes egészét belső felosztással a „központi iroda” nyereségeként tüntették fel. A Bizottság vizsgálata kimutatta, hogy a „központi irodák” csak papíron léteznek, és nem termelhettek volna ilyen összegű nyereséget. A „központi irodák” nyereségeként feltüntetett összeg az ír adójog specifikus rendelkezései értelmében – melyek már nincsenek hatályban – egy országban sem volt adóköteles. A feltételes adómegállapítással jóváhagyott allokációs módszer eredményeként az Apple által az Apple Sales International nyeresége után fizetett tényleges társasági adó mértéke a 2003. évi, mindössze 1 %-ról 2014-ben 0,005 %-ra csökkent.
Az Apple az írországi adóügyi bánásmódnak köszönhetően gyakorlatilag csaknem teljesen el tudta kerülni az Apple-termékek teljes uniós egységes piaci értékesítéséből származó nyereség utáni adófizetést. Ennek oka, hogy az Apple nem az értékesítési országokban, hanem Írországban számolta el a termékek értékesítésének árbevételét. Ez a megoldás kívül esik az uniós állami támogatási szabályok hatályán. Ha az Apple-t ugyanezen időszak tekintetében más országok a saját adózási szabályaik szerint több adó fizetésére köteleznék a két vállalkozás nyereségei után, az csökkentené az Írország által megfizettetendő összeg nagyságát.
Írország által az Apple-nek biztosított ezen szelektív adóügyi bánásmód az EU állami támogatásra vonatkozó szabályai szerint jogellenes, mivel jelentős előnyt biztosít az Apple-nek az azonos nemzeti adószabályok alá tartozó más vállalkozásokkal szemben.
Az uniós bizottság 2016 augusztusában azt állapította meg, hogy tiltott állami támogatásnak minősülnek azok az adókedvezmények, amelyeket Írország az Apple-nek nyújtott. A bizottság arról határozott, hogy a nagyvállalatnak 13 milliárd eurót (akkori árakon körülbelül 4 ezer milliárd forint), valamint kamatait kell visszafizetnie az ír államnak. Miután Dublin nem szedte be az elmaradt adót az óriáscégtől, az Európai Bizottság 2017 októberében az uniós bírósághoz fordult. A döntés ellen Dublin és az Apple is fellebbezett.

A Bíróság döntése

Az Európai Unió Törvényszéke szerint a Bizottság tévedett, amikor azt a következtetést vonta le, hogy a szigetország az Apple cégeit nem törvényes gazdasági előnyhöz juttatta, és a vállalatok oly állami támogatást kaptak, amire nem voltak jogosultak.
A Bíróság álláspontja az, hogy bizonyos adótörvények hiányosak és esetenként következetlenek, s a Bizottság által feltárt hibák önmagukban nem elegendőek a vállalat törvénytelen előnyszerzésének bizonyításhoz.
Ezenkívül a bíróság szerint az Bizottság tévesen állapította meg, hogy a feltételezett kivételes gazdasági előny állami támogatás nyújtásának minősült. Ezt és ezen kívül bizonyítaniuk kellett volna még, hogy a szerzett bevétel az Írországi fióktelepek által ténylegesen végzett tevékenységek értékét tükrözi. Továbbá a Törvényszék úgy találta, hogy a Bizottság második kifogását sem tudta bizonyítani, hogy a megtámadott adóügyi határozatok az ír adóhatóságok felelősségét terhelnék és ennek megfelelően az Apple Sales International és az Apple Operations Europe szándékosan részesültek volna törvénytelen előnyben.

Az Európai Unió egyik sajtóközleménye szerint jövőre egy, a multinacionális „tech” vállalatokra kiszabott digitális szolgáltatásokat sújtó adót kívánnak bevezetni – hogy ez megoldaná-e a problémát, azt kétségek övezik, ahogyan a tagállami adószuverenitással való összeegyeztethetőségé is kérdéses.

 

Az összefoglalót készítette: Nagy Péter Zsombor, joghallgató DE ÁJK

Felhasznált források:

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2020-07/cp200090en.pdf

https://jogaszvilag.hu/cegvilag/az-apple-nek-nem-kell-kifizetnie-a-13-milliard-euros-birsagot/

https://www.portfolio.hu/uzlet/20190917/apple-a-13-milliard-euros-befizetes-szembe-megy-a-valosaggal-es-a-jozan-esszel-401197

https://24.hu/fn/gazdasag/2016/08/31/duplacsavarral-nyereszkedett-milliardokkal-az-apple/

 

 

            

Kategória: KormányzásKötelezettségszegési eljárásÁllami támogatásokBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Döntött az EUB: Uniós jogba ütközik a nemzeti szabályozó hatóság határozataival szembeni megfelelő jogorvoslati mechanizmus hiánya

3 hónap ago

Előzmények

2018. december 7-én az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárásra vonatkozó keresetet nyújtott be Magyarországgal szemben az Európai Unió Bíróságához, mivel véleménye szerint hazánk több ponton megsértette az uniós jogot:

  1. A magyar villamosenergia-törvény és földgáztörvény nem teszi lehetővé a nemzeti szabályozó hatóság számára a rendszerüzemeltetőknél ténylegesen felmerült költségek figyelembevételét, holott a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikk (1) bekezdése kimondja a költségalapúság elvét. A Bizottság véleménye szerint a rendszerhasználati díjak megállapításakor az energiahálózatokra kivetett különadót és a banki tranzakciós díjakhoz kapcsolódó költségeket is figyelembe kellene venni.
  2. Hazánk nem biztosított jogorvoslati lehetőséget (érintett felektől és kormánytól független testület formájában) a nemzeti szabályozó hatóság határozataival szemben.

Ítélet

Az Európai Unió Bírósága július 20-án hozta meg ítéletét a Bizottság által hazánkkal szemben indított kötelezettségszegési eljárásban.

Uniós jogba ütközik: Hazánk megsértette az uniós jogot azzal, hogy nem biztosított megfelelő jogorvoslati mechanizmust a nemzeti szabályozó hatóság (a villamos energia- és a földgáz-hálózatokhoz való hozzáférés díjait megállapító) rendeleteivel szemben. Ugyanis e rendeletek csupán az Alkotmánybíróság előtt, „alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést” érintő alkotmányjogi panasz útján támadhatók meg, amely pedig nem minősül megfelelő mechanizmusnak hiszen ahhoz, hogy egy szerv az Európai Unió Alapjogi Chartája szerinti hatékony bírói jogvédelemhez való jog érvényesülésének biztosításával tudjon határozni, hatáskörrel kell rendelkeznie az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása szempontjából releváns valamennyi ténybeli és jogi kérdés vizsgálatára.

Nem ütközik az uniós jogba: Hazánk kizárta annak lehetőségét, hogy az energiahálózatokra kivetett különadót és a banki tranzakciós díjakhoz kapcsolódó költségeket a nemzeti szabályozó hatóság a rendszerhasználati díjak megállapításakor figyelembe vegye. Ez azonban nem ütközik az uniós jogba, mivel a 714/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletek célja, hogy a villamosenergia-átviteli, illetve a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférésre vonatkozóan diszkriminációtól mentes szabályokat állapítsanak meg, és az ellátásbiztonság megvalósítása érdekében elősegítsék az átlátható nagykereskedelmi piac kialakulását. E célok pedig teljesíthetők anélkül is, hogy a hálózathoz való hozzáférés díjai tükröznék az e hálózatok üzemeltetői által ténylegesen viselt valamennyi költséget.

 

Az összefoglalót készítette: Dr. Lovas Dóra, doktorandusz, DE ÁJK

Forrás:

 

 

Kategória: KormányzásEnergiaellátásÁltalános gazdasági érdekű szolgáltatásokEurópai UnióKözszolgáltatásokKözüzemi szolgáltatásokBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Önkormányzati hatáskörbe került az Airbnb szabályozása

3 hónap 1 hét ago

Előzmények

Bizonyára mindenki találkozott már az Airbnb nevével, mely digitális vállalat magánszálláshelyek rövid távú kiadásával foglalkozik. A vállalat már évek óta a magyar turisztikai piacon is működik, azonban eddigi korlátozására, esetleg részletesebb szabályozására nem került sor. Mindeközben számos európai országban, nagyvárosban szabályozták a rövidtávú lakáskiadás, vagy épp lehetetlenítették el annak működését.

A magyar szabályozás eddigi visszatartásának egyesek szerint az is az oka, hogy a turizmus hazánkban emelkedő pályán volt, így a szállodaipar érdekét sem zavarta annyira, hogy a piacon egy „szabályozatlan” és ezáltal versenyelőnyben lévő vetélytársa van, mivel a turizmus „tortájából”, így is viszonylag megfelelő arányban tudott részesülni. Másrészt azzal az érvvel is lehetett találkozni, hogy az Airbnb-t használók köre nem azonos a szállodaipart választók körével, így, ha az előbbit korlátoznák, az nem eredményezne több vendéget az utóbbi számára, ellenben kevesebb turista jönne Magyarországra, mellyel az állam csak rosszabbul járna, mivel kevesebb lenne az adóbevétele.[1]

A koronavírus miatt a magyar kormány által bevezetett beutazási korlátozások, illetve a vírus okozta gazdasági leállás azonban lényegesen megváltoztatta a korábbi piaci viszonyokat, mivel jelentősen csökkent a külföldről érkező turisták száma. Ennek következtében a turizmus „tortája” is jóval kisebb lett, így már korántsem volt mindegy a szállodaipar számára sem, hogy mekkora szelet jut neki ebből. El is indult egy erőteljes lobbi a részükről a magyar jogalkotó felé egy olyan jogszabály megalkotása iránt, amely korlátozná a magánszálláshelyek  és az egyéb szálláshelyek rövid távú szálláshely- szolgáltatás céljából történtő kiadását.[2]

A törvényjavaslatról

Az eredeti tervek szerint a Kormány egy olyan törvényjavaslatot nyújtott volna be az Országgyűléshez, mely évi 120 napban korlátozta volna a magánszálláshelyek ilyen célból történő kiadását minden településre kiterjedő hatállyal.[3] Az eredeti tervekkel ellentétben azonban az Országgyűlés más tartalommal fogadta el a T/11328. törvényjavaslatot, melynek címe: „A rövid távú szálláshely kiadással összefüggő egyes törvények módosításáról”.

A javaslat – és az elfogadott törvény - lényegében az Airbnb korlátozására ad lehetőséget, de fontos hangsúlyozni, hogy csak a lehetőséget adja meg a törvény a korlátozásra. Az erre való jogkört az önkormányzatok kapják meg azzal, hogy felhatalmazást ad az önkormányzatok képviselő-testülete[4] számára, hogy a „magánszálláshelyen és az egyéb szálláshelyen az egy naptári éven belül szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok számát”[5] önkormányzati rendeletben határozzák meg. De ez az önkormányzatok számára jogosítványt jelent és nem kötelezettséget, vagyis nem kötelesek ilyen korlátozó jogszabályt alkotni, így, ha nem alkotnak ilyen rendeletet, akkor időbeli korlátozás nélkül folytatható ez a tevékenység az adott önkormányzat területén, amely eshetőséget a törvényjavaslat is külön megemlít.

Másrészt a törvény az egy naptári éven belül szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok minimum és maximum számát sem határozza meg, így arra is lehetősége van az önkormányzatoknak, hogy 365 napban maximalizálják azt, ami, de facto azt jelentené, mintha nem is alkottak volna ilyen jogszabályt, de ugyanennek az ellenkezője is elképzelhető, vagyis a képviselő-testületek dönthetnek úgyis, hogy egyetlen naptári napra sem engedélyezik ilyen célból a magánszálláshelyek és az egyéb szálláshelyek rövid távú kiadását. Utóbbi eshetőség azonban nem biztos, hogy szerencsés, mivel Németországban már 2016-ban szövetségi szinten elfogadtak egy ilyen jogszabályt, azonban akkor nem sikerült érvényt szerezni a törvény rendelkezéseinek, így az ottani törvényhozás is visszakozni kényszerült.[6]

Az önkormányzatok emellett represszív eszközök alkalmazására is felhatalmazást kaptak, arra az esetre, ha valaki az önkormányzat által engedélyezett felhasználható napok számát túllépi. Ebben az esetben az önkormányzat közigazgatási bírságot szabhat ki, illetve eltilthatja a tevékenység végzésétől a szabálysértőt.[7]

Fontos szabály továbbá az is, hogy az önkormányzatoknak a rendeletben foglalt korlátozásokról tájékoztatást kell adniuk a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ üzemeltetője részére annak érdekében, hogy a korlátozások tekintetében országos kép legyen kialakítható.[8]

A törvény emellett a Kormánynak is felhatalmazást ad jogszabályok megalkotására. Ez azonban kevésbé lényeges, technikai részletszabályok megalkotására történő felhatalmazást jelent, mint például a bejelentés rendjének és feltételeinek a meghatározása.[9]

Törvényjavaslat indoklása

A törvényjavaslat megalkotásának lehetséges okait már az sszefoglaló elején részben ismertettem.  Ezek az okok a törvényjavaslat indoklásából is kiolvashatók, de emellett a jogalkotó  más érveket is felhozott arra vonatkozóan, hogy miért vált szükségessé az állami beavatkozás a piac működésébe. Ezek között szerepel az, hogy a tevékenység szabályozatlansága versenyelőnyt idéz elő a szállodaiparral szemben, az adóelkerülés pedig az állam érdekét is sérti, továbbá, hogy az Airbnb megnöveli az albérletek, illetve az ingatlanok árait és adott esetben a társasházi együttélésben is konfliktusokat idézhet elő.[10]

***

Az eredeti tervekkel ellentétben, tehát ez a törvény nem tartalmaz érdemi korlátozást az Airbnb tevékenységére nézve, csak annak lehetőségét adja az önkormányzatok kezébe. Ebből adódóan még várni kell azzal kapcsolatban, hogy korlátozzák-e a tevékenységét az egyes  települési önkormányzatok és ha igen akkor milyen mértékben.

Véleményem szerint az mindenesetre pozitívan értékelhető, hogy a Kormány az országosan egységes szabályozás helyett, amellett döntött, hogy a helyi közösségek képviselői döntsenek arról, hogy akarják-e - és ha igen, akkor milyen mértékben - korlátozni az Airbnb tevékenységét, mivel az ezzel kapcsolatos települési érdekek lényegesen eltérhetnek egymástól. Így az országosan egységes szabályozás nem biztos, hogy minden önkormányzatnak megfelelne, másrészt a helyi viszonyok és érdekek megítélésére a helyi önkormányzatok rendelkeznek kellő információval.

Az összefoglalót készítette: Dr. Soltész Péter Ádám

Források jegyzéke:

[1] https://index.hu/gazdasag/2020/07/10/airbnb_rovid_tavu_lakaskiadas_szabalyozas_korlatozas_onkormanyzatok_szallodaipar_turizmus/ (2020.07.15.)

[2] https://index.hu/gazdasag/2020/07/10/airbnb_rovid_tavu_lakaskiadas_szabalyozas_korlatozas_onkormanyzatok_szallodaipar_turizmus/ (2020.07.15.)

[3] https://www.portfolio.hu/ingatlan/20200707/breking-hivatalos-lett-hogy-brutalisan-korlatoznak-az-airbnb-s-lakaskiadast-440310 (2020.07.14.)

[4] Települési önkormányzat képviselő-testülete, Budapesten a fővárosi kerületi önkormányzat képviselő- testülete, a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében pedig a fővárosi önkormányzat közgyűlése rendelkezik hatáskörrel a rendelet megalkotására. - https://www.parlament.hu/irom41/11328/11328.pdf 3. oldal (2020.07.14.)

[5] https://www.parlament.hu/irom41/11328/11328.pdf 3. oldal (2020.07.14.)

[6] https://hvg.hu/gazdasag/20200710_Amikor_a_varosvezetok_hadat_uzennek_az_Airbnbnek_korlatozasok_Europaszerte (2020.07.15.)

[7] https://www.parlament.hu/irom41/11328/11328.pdf 3. oldal (2020.07.14.)

[8] https://www.parlament.hu/irom41/11328/11328.pdf 7. oldal (2020.07.14.)

[9] https://www.parlament.hu/irom41/11328/11328.pdf 3. oldal (2020.07.14.)

[10] https://www.parlament.hu/irom41/11328/11328.pdf 5-6. oldal (2020.07.14.)

Kategória: KormányzásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2

Fogyasztóvédelmi szempontok a humán közszolgáltatások szervezésében. Van alternatíva?

3 hónap 2 hét ago

Bevezetés[1]

Egy ország közoktatási rendszeréről nagyon sokféle diskurzus folyik. Melyik szint a felelős a közszolgáltatás megvalósításáért? Hogyan finanszírozzák? Milyen tantervek vannak? Kik és milyen feltételekkel láthatnak el közoktatási feladatokat? Milyen eredményeket érünk el a közoktatás színvonalát mérő nemzetközi vizsgálatokon? Ezek fontos kérdések. De a legfontosabb, hogy egy ország közoktatási rendszerének kialakítása és működése közben mennyire jelenik meg a szereplők szabadsága és a fogyasztói igények kielégítése. Azaz a döntések során működtetnek-e konzultációt, vannak-e érdekegyeztetéseket lehetővé tévő mechanizmusok, amellyel a rendszerben rejlő problémákat kezelni tudják, - ezek az alapkérdések és csak ezt követően jöhet a többi tartalmi kérdés.[2]  Ezek közül a legfontosabb tehát a szabadság kérdése, azaz a szabad választás lehetősége, amit a fogyasztói igények védelme tud támogatni. Jelen írás arra keresi a választ, hogy Magyarországon az elmúlt években a szabadságot elősegítő, támogató vagy kevésbé támogató szakpolitikai döntések születtek-e?

1. Sokszínűség helyett egységesség?

A közszolgáltatásokban megjelenő fogyasztói érdekek védelme talán ott kezdődik, hogy a fogyasztóknak van szabadságuk, hogy a piacról az ő igényeinek megfelelő szolgáltatót tudjanak választani. Ezért is vannak a közoktatási piacon az állami, nonprofit, magán és egyházi intézmények. Ezek egy része úgynevezett alternatív pedagógiai szemlélettel dolgozik, reagálva a meglévő fogyasztói igényekre, hiszen sok esetben pont a szülők hívják életre ezen iskolákat, azaz szülői mozgalmak eredményei, tehát pontosan a fogyasztói igények szülte oktatásról van szó. Általában jellemző ezen intézmények működésére a szabad választás elve, a lehetőségek közötti választás szabadsága.

A köznevelési törvény módosításaival úgy tűnik, hogy a köznevelési közszolgáltatás piacán jelenlévő eddigi sokszínű szolgáltatókat, igyekszik a jogalkotó közelíteni és jogi eszközökkel beterelni az állami intézményekre vonatkozó szabályok közé beterelni. A különböző szektorok állami támogatásában már eddig is voltak problémák, hiszen nem érvényesült a szektorsemleges finanszírozás[3], de a tartalmi kérdésekben nem voltak olyan kezdeményezések, mely az oktatási intézmények sokszínű palettája ellen hatott. Az utóbbi években azonban ennek lehetünk tanúi a köznevelési törvény módosításait vizsgálva.

2019-ben az Országgyűlés olyan lényeges változásokat fogadott el, amelyek súlyosan kihatnak az alternatív oktatás tartalmára. A módosítások a szakképzéshez kapcsolódó salátatörvényben nyertek szabályozást.[4] Az oktatási miniszter az egyedi megoldásokat használó intézményeknek erre külön engedélyt fog kiadni. Ilyen, azaz alternatív megoldásra vonatkozó engedély csak abban az esetben adható ki, ha a benyújtott tanterv tantárgyi struktúrája legfeljebb harminc százalékban tér el a Nemzeti Alaptantervben és az oktatásért felelős miniszter által kiadott kerettantervben foglalt tantárgyi struktúrától. Erre azért van szükség, hogy a Nat-ban meghatározott műveltségi területek adaptálása során az iskolák közötti átjárhatóság és a továbbtanulás biztosított legyen. Az engedély iránti kérelmet az intézmény fenntartója nyújtja be a miniszterhez.[5] Ezzel a módosítással tulajdonképpen az alternatív pedagógiai programmal rendelkező intézmények kerülnek nehéz helyzetbe és ezáltal a gyermekeiket ide íratni kívánó szülők. Az ilyen iskolákat pont azért választották a szülők, mert ugyan díjat kellett fizetni, hogy ilyen intézményben tanul a gyermek, de ezért cserébe olyan szolgáltatást kapott, ami eltér a többitől. Jelenleg azonban csak 30 százalékos eltérést enged az intézményeknek, így felmerül a kérdés, hogy megéri-e ezért a szolgáltatásért továbbra is díjat fizetni vagy sem? A fogyasztói igények úgy látszik, nem tudnak és nem fognak érvényesülni többé, azaz a szülők nem alakíthatják az oktatás tartalmát, mert kötni fogja őket a jogszabály. Ha mégsem állnak be a sorba, az a működési engedélyük visszavonásával járhat.

2. A fogyasztói igények (nem) érvényesülése: megváltozott feladattelepítés

A közszolgáltatások megvalósításában döntő szerepet játszik, hogy melyik szintre történik a feladat telepítése. Azon közszükségleteket, amelyeket helyben célszerűbb, hatékonyabb ellátni, illetve fontos a helyi sajátosságok ismerete, érdemes a helyi szintekre telepíteni. A közoktatásban számos egyedi, sajátos eset fordul elő, amelyet nehéz egységes, kivételeket nem engedő szabályok alá terelni. A helyben lévő felelősök, tudják kezelni az eltérő problémákat, eseteket. Problémás azonban már, ha az igénybevevői körtől távolabb, a helyi sajátosságokat nem ismerők hozzák meg a döntéseket és ráadásul ez ellen nem biztosított a megfelelő jogorvoslat. Két elemet emelhetünk ki a jelenlegi köznevelési rendszerből, amely nem ad lehetőség a helyi sajátosságok mérlegelésének és a szabad választásnak: az egyéni munkarend bevezetése a magántanulói státusz helyett, illetve a hat éves kortól kötelező tankötelezettség bevezetése. 

Az elmúlt években jelentkező tendencia, hogy a szülők az egyre rosszabb színvonalú állami köznevelésből kivezetve gyermeküket, magántanulói státuszt kértek számukra. Ez a statisztikai adatokon is látszik, hiszen amíg 2015-ben 6835 fő diák volt magántanuló, addig 2019-ben már 8046 főre nőtt e létszám.[6] Eddig a tanuló számára az intézményvezető engedélyezhette azt, hogy tankötelezettségét magántanulói jogviszonyban teljesíthesse. 2019. szeptember 1-jétől az Nkt. módosítása szerint a tankötelezettség iskolába járással teljesíthető. Ha a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja, és a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából előnyös, a tankötelezettség teljesítése céljából határozott időre egyéni munkarend kérelmezhető. A szülő, nagykorú tanuló esetén a tanuló a kérelmet a tanévet megelőző június 15-éig nyújthatja be a felmentést engedélyező szervhez. A felmentést engedélyező szerv (Oktatási Hivatal) dönt arról, hogy a tanuló a tankötelezettségének egyéni munkarend keretében tehet eleget. Az eljárás során a felmentést engedélyező szerv megkeresheti a gyámhatóságot, a gyermekjóléti szolgálatot, az iskolaigazgatót, gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő tanuló esetén a gyermekvédelmi gyámot. A döntés ellen nincs helye fellebbezésnek, hanem közigazgatási pert lehet indítani a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül. A módosításból látszik, hogy ez az alternatív út igénybevétele jelentősen megnehezedik a fogyasztók számára. Azok pedig, akik megkapják az egyéni munkarendet, szigorúbb követelményeknek kell eleget tenniük, hiszen ha az egyéni munkarendben tanuló neki felróható okból két alkalommal nem jelenik meg az osztályozó vizsgán, vagy két alkalommal nem teljesíti a tanulmányi követelményeket, az iskola igazgatója értesíti a felmentést engedélyező szervet, és a tanuló a következő félévtől csak iskolába járással teljesítheti a tankötelezettségét.

2020. január 1-jétől változott a tankötelezettség szabályozása. A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik. A szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. A szülő kérelmét az iskolakezdés évében január 15-éig nyújthatja be a felmentést engedélyező szervhez. Ha az eljárásban szakértőt kell meghallgatni, akkor csak szakértői bizottság rendelhető ki.[7] Az engedélyező szerv az Oktatási Hivatal. A szülő a kérelméhez bármilyen általa lényegesnek tartott dokumentumot mellékelhet, elkérheti az óvodától a gyermek fejlődését nyomon követő nyomtatványt is, és azt is csatolhatja. A döntés ellen - a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül - közigazgatási pert lehet indítani, más jogorvoslatnak nincs helye. A pert a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül lehet megindítani. Ebből tehát látszik, hogy a szülői, azaz fogyasztói érdekek érvényesítése messze kerül az érdekeltektől.

***

Az elmúlt években a köznevelési rendszert érintő változásokat a fogyasztók eltérőképpen igyekeztek lereagálni. Az egyik útja az volt, hogy egyre többen kezdtek el egyházi iskolákba járni. Ezen intézmények felszereltsége, infrastruktúrája, humán állománya meglehetősen pozitív képet mutat. Finanszírozási gondokkal kevésbé küzdő intézmények vesznek részt a közoktatásban az egyházak részéről, hiszen a szülői hozzájárulások, az állami támogatások, a kiegészítő normatíva megteremti a gazdasági stabilitásukat. Az intézményeket tekintve a növekedés egyértelmű. Míg 2016-ban 1220 intézményük volt, addig 2018-ban 1339. A legszignifikánsabban a gimnáziumok fenntartásában változott a számuk, ahol három év alatt több mint 5 százalékos növekedést produkáltak.

A másik út pedig az alternatív iskolák választása vagy a magántanulói státusz kérvényezése. Utóbbit láttuk, hogy az elmúlt években egyre többen választották ezt a lehetőséget menekülve az állami köznevelési rendszerből. A magániskolák helyzete azonban költségvetési szempontból nem túl kedvező, ugyanis költségeinek körülbelül csupán 30-70 százalékát fedezi az állam. A többit az intézménynek államháztartáson kívüli forrásból kell megszereznie, általában támogatásokból. Ebből következik, hogy az ezen szektorhoz tartozó intézmények jelentős versenyhátránnyal indulnak, azaz drágábbak lesznek, mint a piacon lévő többi szolgáltató. Így az látszik, hogy azon szülők, akiknek a gyermekei nem állami fenntartású iskolába járnak, kétszer fizetik meg a gyermek iskoláztatását: egyszer, amikor az alapítványon keresztül hozzájárul az iskola működéséhez és egyszer, amikor adófizető állampolgárként hozzájárul a közterhekhez. [8]

A köznevelési rendszer egészéről tehát elmondható, hogy az elmúlt évek változásai az egységesítés címszava alatt zajlottak és zajlanak és a sokszínűséget garantáló palettán az egyházi intézmények virágoznak csak tovább, az alternatív iskolák nehéz helyzete tovább látszik romlani, mely a jövőre nézve is számos fogyasztóvédelmi kérdést vet fel.

 

Készítette: Dr. Valentényi-Szilágyi Bernadett PhD, egyetemi adjunktus, DE ÁJK

[1] A tanulmány megírása az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg.

[2] Veszprémi Attila (2018): Kié az iskola? Összefoglaló a csömöri oktatási fórumról In: Új Pedagógiai Szemle, 2018. (68. évf.) 3-4. sz. 5-31. old.

[3] Lásd Szilágyi Bernadett (2013): A közoktatás finanszírozása egyházi fenntartók esetében. In: Horváth M. Tamás (szerk.) (2013): Jelenségek a városi kormányzás köréből. Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 265-277.

[4] A szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő módosító és hatályon kívül helyező rendelkezésekről szóló 2019. évi CXII. törvény

[5] A szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő módosító és hatályon kívül helyező rendelkezésekről szóló 2019. évi CXII. törvény

[6] KIR adatok

[7] Nkt. 45. § (2) bek.

[8] Vekerdy Tamás (2005): Másféle iskolák (Talán: a Waldorf?) Saxum Kiadó, Budapest, 2005, 9.o.

Kategória: AlapjogokKormányzásEgyházak és közszolgáltatásokCivil szervezetekFelsőoktatásBrexit Eng: Fogyasztóvédelem: Consumer Protection: 16th Anniversary: 
Kutatócsoport2
Checked
3 óra 3 perc ago
Feliratkozás a következőre: Közjavak RSS hírcsatorna