Újabb fordulat a lengyel bírósági reform ügyében

2 hét 4 nap ago

Az Európai Unió Bírósága a Bizottság kérelmére ideiglenes hatállyal kötelezte a lengyel kormányt, hogy függessze fel a legfelsőbb bíróságok nyugdíjkorhatárt érintő reformjának végrehajtását, méghozzá visszaható hatállyal a hatályba lépés napjára. Ezzel összefüggésben a reform előtti bírói státuszokat állítsa vissza és tartózkodjon új elnök és új bírák kinevezésétől, valamint e körben további intézkedések megtételétől.

Előzmények

2017 őszén a lengyel törvényhozás az igazságügyi rendszer átalakítását célzó új jogszabályokat fogadott el. Már ekkor élés bírálatok övezték a reformokat, ellenzői megkérdőjelezték azok összeegyeztethetőségét a jogállamisággal és a bírói függetlenséggel. Az Európai Bizottság is kifejezte aggodalmát. A Bizottság szerint a tagállamok döntése a bírósági rendszerük átalakítása, azonban a reformok nem járhatnak az uniós jog és a tagállami alkotmányban lefektetett alapelvek sérelmével. A sikertelen párbeszédek, a figyelmen kívül hagyott ajánlások végül kötelezettségszegési eljárás[1] megindítását eredményezték. Az ügy 2018. október 2-án került az Európai Unió Bírósága elé. A Bizottság keresetében az uniós jog megsértésére hivatkozott. Indítványában gyorsított eljárás lefolytatását és a kifogásolt reformokat megelőző állapot helyreállítását kérte.

A vitatott jogszabályi rendelkezések

Lengyelországban az új legfelsőbb bírósági törvény 2018 áprilisában lépett hatályba. A hatálybalépés napjától a nyugdíjkorhatár 70 évről 65 évre csökkent, ami önmagában aggályokat vet fel a bírói függetlenség kapcsán. Bár a szabályozás értelmében a 65. életévüket betöltött bírák kérhetik tisztségük meghosszabbítását, azonban ez feltételekhez kötött. Szükséges a státusz további betöltésére irányuló szándéknyilatkozat, valamint orvosi igazolás, mely szerint az egészségi állapotuk lehetővé teszi a további ítélkezést. A harmadik – leginkább problémásnak ítélt feltétel –, hogy a köztársasági elnök engedélyezze a mandátum meghosszabbítását.
A reformok értelmében nyugdíjba kellett vonulnia azoknak a bíráknak, akik a hatályba lépésig, de legkésőbb 2018. július harmadikáig betöltötték a 65. életévüket. Kivételt azok a bírák jelentettek, akik a fent említett hosszabbítást kérelmezték a szándéknyilatkozat, valamint az orvosi igazolás benyújtásával és a köztársasági elnök engedélyét is megkapták.
A jogszabályból kitűnik, hogy a köztársasági elnök diszkrecionális joga, hogy megadja-e az engedélyt vagy sem. A döntése nincs kötve feltételekhez, a határozatával szemben nincs lehetőség bírósági felülvizsgálatra. A köztársasági elnök az új rendszerben felhatalmazást kapott, hogy 2019. április harmadikáig saját belátása szerint döntsön a legfelsőbb bíróság létszámának emeléséről is.
A Bizottság szerint a fenti jogszabály-módosításokkal Lengyelország uniós jogot sértett, ezért az Európai Unió Bíróságához fordult a kötelezettségszegés megállapítása iránt.

Az új jogszabályok hatása

A kifogásolt rendelkezések hatálybalépésével a legfelsőbb bíróság több bíráját nyugalmazták, ideértve az elnököt és két tanácselnököt is. A reformmal érintett huszonkét bíró közül tizenhatan nyújtottak be kérelmet azért, hogy tisztségüket továbbra is betölthessék. Közülük csupán öten folytathatták ítélkezési tevékenységüket, mivel a többiek nem kapták meg a köztársasági elnök hozzájárulását.

A köztársaság elnök jóváhagyta a bíróság létszámának növelését, így a legfelsőbb bíróság létszáma 93-ról 120-ra emelkedett. A nyugdíjazás és a létszámbővítés hatására 44 álláshelyet írtak ki és ennek döntő része már „elkelt”, a bírói kinevezések folyamatban vannak. Az elnöki szék és az új bírói helyek betöltése a legfelsőbb bíróság jelentős átalakulását jelenti. A reformok ellenzői szerint ez komoly aggodalomra ad okot mind a bírói függetlenség, mind a jogállamiság tekintetében.

A Bizottság félelmei, az ideiglenes intézkedés iránti kérelme

A Bizottság szerint a vitatott rendelkezések végrehajtása magában hordozza az Unió által védett értékek – különösen a bírói függetlenség, a tisztességes eljárás és a jogállamiság – sérelmét. Erre tekintettel kérte az Európai Unió Bíróságát, hogy mindaddig, amíg nem születik döntés az uniós jog sérelme tárgyában, hozzon ideiglenes intézkedést a súlyos károk elkerülése érdekében.

Ennek megfelelően a Bizottság kezdeményezte a nyugdíjkorhatárt érintő jogszabályi rendelkezések végrehajtásának a felfüggesztését. Indítványozta, hogy a Bíróság kötelezze a lengyel döntéshozókat a szükséges intézkedések meghozatalára a reformok előtti bírói státuszok visszaállítása érdekében. A Bizottság kérte új elnök és új bírák kinevezésének a megakadályozását, valamint a legfelsőbb bíróság irányításáért felelős személy bármely elnöki tisztséget érintő intézkedésének a tilalmát. A Bizottság kérelmezte továbbá azt is, hogy Bíróság kötelezze a lengyel kormányt, hogy az ideiglenes intézkedésben foglaltakat a végzésétől számított egy hónapon belül teljesítsék. Végezetül a Bizottság kérelmében szerepelt, hogy a Bíróság írja elő Lengyelország számára, hogy havonta tájékoztassa a Bizottságot az ideiglenes intézkedés megtartásáról és az ehhez szükséges intézkedések megtételéről.

Mikor lehet helye ideiglenes intézkedésnek?

Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata egyértelmű választ ad a feltett kérdésre. Több együttes feltétel fennállása esetén a Bíróság elrendeli az ideiglenes intézkedést.
Az első feltétel az ún. fumus boni iuris. Ez azt jelenti, hogy első látásra mind a ténybeli, mind a jogi alapok legyenek valószínűek. A második követelmény, hogy az ideiglenes intézkedés sürgős legyen. A bírósági gyakorlata szerint akkor sürgős az ideiglenes intézkedés, ha az uniós érdekek súlyos és helyrehozhatatlan kárának veszélye áll fenn. Ez a veszély teszi szükségessé, hogy az ideiglenes intézkedések már a Bíróság végleges határozata előtt kifejtsék hatásukat. A harmadik kritérium, hogy az eljáró bírák az eset minden fennálló érdekét mérlegeljék mielőtt végzést hoznának az ideiglenes intézkedésről.

A Bíróság végzése és indokolása az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről

A Bíróság elnökhelyettese ideiglenesen helyt adott a Bizottság minden kérelmének az ideiglenes intézkedés iránti eljárás befejező végzéséig. Lengyelország még nem terjesztette elő észrevételeit, így az eljárást befejező végzés meghozatala hónapokat jelenthet. Az elnökhelyettes az uniós jogot érintő súlyos és helyrehozhatatlan kár azonnali bekövetkezésének veszélye miatt indokoltnak látta az ideiglenes intézkedés azonnali elrendelését.
Az elnökhelyettes indokolásában kifejtette az ideiglenes intézkedés feltételeinek a fennállását, illetve azt, hogy miért nem lehet a követelmények hiányát megállapítani.
A fumus boni iuris kapcsán fordított érvelésében előadta, hogy a Bizottság okfejtése első látásra nem tekinthető sem nyilvánvalóan elfogadhatatlannak, sem pedig minden jogi alapot nélkülözőnek. Ez alapján nem zárható ki, hogy e feltétel teljesül.
Az elnökhelyettes szerint a második feltétel, vagyis az ideiglenes intézkedés sürgőssége fennáll. Azzal érvel, hogy ha a kötelezettségszegési eljárás eredményeként a Bíróság helyt ad a Bizottság keresetének és megállapítja Lengyelország kötelezettségszegését, az egyben azt fogja jelenteni, hogy minden döntés, mely a jogszabályváltozások alapján született, az uniós jog sérelmét jelenti. Sérti a független bírósághoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, az EUSZ 2. cikkében felsorolt értékeket, különösen a jogállamisághoz való jogot. Ezeknek a jogoknak a sérelme önmagában súlyos és helyrehozhatatlan károkat jelent. Az elnökhelyettes szerint a meghozott határozatok jogereje ennek valós kockázatát hordozza. E körülményekre tekintettel az ideiglenes intézkedés sürgőssége megállapítható.
A harmadik kitétel szerint az eljáró bírónak minden fennálló érdeket mérlegelnie kell. Ennek megfelelően az elnökhelyettes számba vette a fennálló érdekeket és ez alapján mondta ki az ideiglenes intézkedés szükségességét. Megvizsgálta a nemzeti érdekeket és úgy ítélte meg, hogy amennyiben végül a Bíróság elutasítja a Bizottság kötelezettségszegés megállapítására vonatkozó keresetét, úgy az ideiglenes intézkedésnek csak halasztó hatása lesz a vitatott jogszabályi rendelkezések végrehajtására. Ez alapján az ideiglenes intézkedés elrendelésével nem kerülnek jelentős veszélybe sem a nemzeti érdekek, sem a kifogásolt törvények célkitűzései. Ellenben ha a Bíróság megállapítja a kötelezettségszegést és a végleges döntésig nincs ideiglenes intézkedés, ami megakadályozná a kifogásolt rendelkezések azonnali alkalmazását, azzal a független bírósághoz való alapvető jog vonatkozásában súlyos és helyrehozhatatlan kár következik be.

A lengyel reakció

A Bíróság felhívását követően a lengyel igazságügyi miniszter közölte, hogy Lengyelország az Európai Unió tagországaként az uniós jogot tiszteletben tartja és annak megfelelően fog eljárni. A miniszterelnök szerint mielőtt konkrét lépésekre kerül sor, meg kell alaposan vizsgálni a döntést. A miniszterelnök nyilatkozata ellenére a lengyel kormány rövid időn belül elfogadta a Bíróság döntését és ideiglenesen felfüggesztette a folyamatban lévő kinevezéseket.
A legfelsőbb bíróság korábbi elnöke (aki egyébként nem is ismerte el nyugdíjba küldését) felhívást intézett a huszonkét nyugalmazott kollegájához, hogy folytassák igazságszolgáltatási tevékenységüket.

Mi a következő lépés?

A Bíróságnak meg kell vizsgálnia a lengyel álláspontot is. Az észrevételezés elemzése után meg fogja hozni az ideiglenes intézkedés iránti eljárás befejező végzését. Az egyik lehetséges döntés, hogy a kötelezettségszegési eljárás lezárásáig az ideiglenes intézkedés hatályban marad. A másik lehetőség, hogy a Bíróság az intézkedéseket elveti és a kötelezettségszegési eljárás befejezéséig lehetővé teszi, hogy a vitatott rendelkezéseket alkalmazzák.
Az ideiglenes intézkedés hatályban tartása egyben azt jelentheti, hogy a Bíróság szerint fennáll az uniós érdekek súlyos és helyrehozhatatlan kárának a közvetlen veszélye. Másik oldalról, ha az ideiglenes intézkedést mellőzi, az azt vetítheti előre, hogy a Bíróság szerint nem kell tartani az uniós jog sérelmétől. Mindez talán a kötelezettségszegési eljárás végkimenetelét is sejtetni fogja…

 

Készítette: dr. Széles Krisztina, PhD hallgató

Felhasznált források:

A borítókép forrása: https://edition.cnn.com/2017/07/24/europe/poland-president-veto-supreme-...

A Bíróság közleménye itt érhető el:

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2018-10/cp180159hu.pdf

http://www.jogiforum.hu/hirek/39782

https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/a_lengyeleknek_azonnal_fel_kell_...

https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/lengyel-kormany-birak-felfuggesz...

 

[1] Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 258. cikke értelmében, ha az Európai Bizottság megítélése szerint egy tagállam az európai uniós jogból eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, az ügyről indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére. Ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, a Bizottság az Európai Unió Bíróságához fordulhat.

Kategória: AlapjogokJogállamKormányzásHírgyűjtemény: Közjogi Albizottság: Korábbi hírek: Felnőttképzés: Közrendészet és magánrendészet: Közigazgatási bíráskodás: Közérdek: Helyi Önkormányzatok: Land grabbing: PPP: Energiakornyezet: Tudományos folyóirat: Foreign Investment and International : 
Kutatócsoport2

Lakás-takarékpénztárak: változó kormányzati szerepvállalás

3 hét 2 nap ago

2018. október 16-án eltörölte a Parlament a lakástakarékok befizetés arányos állami támogatását. Az év eleji statisztikák alapján látható volt, hogy egyre emelkedik a kifizetett állami támogatások összege. Ez egyrészt a lakás-takarékpénztárak növekvő népszerűségének, másrészt annak volt köszönhető, hogy a megkötött szerződések jelentős része, az állami támogatás maximális kihasználására törekedett. A konstrukcióban elhelyezett pénzek után 30 százalékos, de maximum évi 72 ezer forintos támogatást nyújt az állam, ami a jelenlegi kamatkörnyezetben a legjobb biztos hozamot biztosító befektetés volt.  2018 januárjában a Nemzetgazdasági Minisztérium azt nyilatkozta: ,,Nincs a kormányzat napirendjén a támogatási rendszer átalakítása, a lakás-takarékpénztári támogatások beleilleszkednek abba az eszköztárba, amellyel az állam a családok otthonteremtését segíti, s amelynek fő eleme a családok otthonteremtési támogatása, a CSOK – otthonteremtési célra az idén minden eddiginél többet, 226 milliárd forintot fordít a kabinet”.

Ennek ellenére 2018. október 15-én, egy képviselő egyéni indítványként nyújtott be törvényjavaslatot a Parlamentnek, melyben az állami támogatás eltörlését javasolta. Indoklása szerint 2017-ben az állam közel 72 milliárd forint állami támogatást nyújtott, míg a négy lakás-takarékpénztári szolgáltató több mint 60 milliárd forint profitot realizált. További problémaként hivatkozott még arra is, hogy a lakástakarék-pénztári összegekből nem épülnek új lakások, hanem többnyire használt lakások felújítására költik. A lakástakarék-rendszer a törvénymódosítással nem szűnt meg, csupán a hozzá kapcsolódó állami támogatást törölték el. 2018. október 16-án a parlament el is fogadta a törvényjavaslatot, így az eddig már megkötött szerződésekre igen, az október 16-a után kötött szerződésékre viszont nem jár állami támogatás.

A törvényjavaslat hírére az emberek megrohamozták a lakástakarék-pénztári szolgáltatókat, hogy még az elfogadás előtt megköthessék a szerződést az állami támogatások miatt.

Az eddig állami támogatásokra fordított pénzösszeg nagy része a CSOK-hoz megy át. A CSOK mellett marad még egy lakáscélú államilag támogatott megtakarítási forma, amihez egyelőre nem nyúlt hozzá az állam: a Nemzeti Otthonteremtési Közösség.  A NOK-hoz csatlakozó tagok kötelezettséget vállalnak egy általuk meghatározott összeg befizetésére előre meghatározott rendszerességgel, a NOK pedig a takarékoskodó által elhelyezett összeg függvényében lehetőséget ad arra, hogy kamatmentes közösségi megelőlegezéssel és állami támogatással a futamidő vége előtt vásárolhatnak új építésű lakást.

A lakástakarék pénztárak továbbra is létezni fognak, azonban az állami támogatás elmaradása mellett már kétséges, hogy megéri-e új megtakarításokat kötni. Így szeretnék néhány alternatív formát bemutatni a következőekben, amelybe érdemes lehet befektetni lakástakarék helyett.

  • Az első ilyen az önkéntes nyugdíjpénztár. Ez egy államilag támogatott nyugdíj előtakarékossági forma, ami részben azért jött létre, hogy a cégek béren kívüli juttatásként tudják támogatni a dolgozók nyugdíj előtakarékosságát. Fontos azonban kiemelni, hogy a munkáltató által befizetett díjakra nem jár a 20%-os adókedvezmény.
  • Másik lehetőség a babakötvény. A Babakötvény egy inflációkövető állampapír, melyet a MÁK-nál vezetett számlára nemcsak díjmentesen lehet vásárolni, hanem még 10%-os, maximum 6000 forintos éves állami támogatás is jár hozzá. Hátránya azonban, hogy csak a gyermek javára lehet felhasználni 18 év eltelte után.
  • Az állampapírok, egy állam által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, mely azt tanúsítja, hogy az "államnak hitelt nyújtottunk". Az állampapírok jellemzően félévente fizetnek kamatot és lejáratkor egy összegben fizetik vissza a tőkét. Az állampapírok sem teljesen kockázatmentes eszközök. Nem csak egy államcsőd vagy más fizetésképtelenség jelent ugyanis kockázatot az állampapír tulajdonosának, hanem az állampapír kibocsátása és lejárata közötti idő alatt a piaci kamatok változása is.

Az összefoglalót készítette: Salya Fruzsina, joghallgató

 

Felhasznált források:

 

 

 

 

Kategória: KormányzásHírgyűjtemény: Közjogi Albizottság: Korábbi hírek: Felnőttképzés: Közrendészet és magánrendészet: Közigazgatási bíráskodás: Közérdek: Helyi Önkormányzatok: Land grabbing: PPP: Energiakornyezet: Tudományos folyóirat: Foreign Investment and International : 
Kutatócsoport2

Pénzmosás elleni küzdelem: szigorúbb uniós szabályok jönnek

1 hónap ago

Az Európai Unió Tanácsa 2018. október 11-én új pénzmosás elleni irányelvet fogadott el. Az új irányelv büntetőjogi vonatkozásai kiegészítik a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló irányelvet.

Mi indokolja a szigorúbb szabályok bevezetését?

Egy 2018 szeptemberében kiszivárgott uniós jelentés értelmében komoly hiányosságok lelhetőek fel az EU pénzmosás elleni rendszerében. A közelmúltban a Danske Bank észt leányvállalatánál merült fel 200 milliárd eurós pénzmosás gyanúja, de más bankok botrányai is arra utalnak, hogy az EU nem képes megakadályozni az illegális pénzek áramlását, ezért indokolttá vált a szabályozás szigorítása.

Jelen irányelv új büntetőjogi előírásokkal kívánja megnehezíteni, illetve megakadályozni a bűnelkövetők pénzügyi forrásokhoz való hozzáférését, amelyeket többek közt terrorizmus finanszírozására is felhasználhatnak.

Melyek az új intézkedések?

1. A pénzmosás elleni új irányelv minimumszabályokat állapít meg a pénzmosással kapcsolatos bűncselekmények meghatározására, illetve a szankciókra vonatkozóan. Az új irányelv értelmében a pénzmosási tevékenységek büntetési tételének felső határa legalább négy év szabadságvesztés lesz. A bírák ezen túlmenően további szankciókat és intézkedéseket szabhatnak ki, például a közfinanszírozásból való ideiglenes vagy végleges kizárás. Súlyosító körülménynek kell majd tekinteni azt, ha a pénzmosási tevékenységet bűnszervezetben, vagy egyes szakmai tevékenységek gyakorlása során követték el.

2. Fontos, hogy ezentúl bizonyos pénzmosási tevékenységekért már jogi személyek is felelősségre vonhatók lesznek és szankcióként többek között felszámolásukat is elrendelheti majd a bíróság.

3. A határokon átnyúló ügyek esetén a nyomozásokra közös rendelkezéseket állapít meg, illetve tisztázza, hogy melyik tagállam rendelkezik joghatósággal, valamint hogy az érintett tagállamoknak milyen módon kell együttműködniük és miként kell bevonniuk az Eurojustot.

A tagállamoknak 24 hónap áll majd rendelkezésükre ahhoz, hogy az EU Hivatalos Lapjában való kihirdetést követően az irányelvet átültessék a nemzeti jogukba.

 

Az összefoglalót készítette: Gulyás Lilla, joghallgató

 

Felhasznált források:

https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2018/10/11/new-rules-to-criminalise-money-laundering-activities-adopted/

https://ado.hu/ado/az-eu-tovabb-szigoritja-a-penzmosas-elleni-szabalyokat/

https://privatbankar.hu/makro/betelt-a-pohar-bekemenyithet-az-eu-a-penzmosasok-miatt-321294   

https://privatbankar.hu/penzugyi_szektor/tisztara-mostak-az-oroszok-temerdek-penzet-a-bankban-ez-volt-a-modszer-321988

Kategória: BürokráciaJogállamHírgyűjtemény: Közjogi Albizottság: Korábbi hírek: Felnőttképzés: Közrendészet és magánrendészet: Közigazgatási bíráskodás: Közérdek: Helyi Önkormányzatok: Land grabbing: PPP: Energiakornyezet: Tudományos folyóirat: Foreign Investment and International : 
Kutatócsoport2

Modern falvak program – kormányzati válasz az urbanizációra

1 hónap 2 hét ago

Az urbanizáció, azaz elvárosiasodás egyre gyorsabban zajló folyamat Magyarországon, az emberek nagyobb városokban tömörülnek, amelyek élhetőbbek és több lehetőséget kínálnak, eközben a falvak folyamatosan kiüresednek. Ennek a megakadályozására dolgozták ki a még tervezési szakaszban lévő Modern Falvak Programot, amelyre 135 milliárd juthat és a már  részben megvalósuló Modern Kisvárosok Programot, amelyre hasonló összeg állhat majd rendelkezésre.

A programok elsődleges célként a fiatalok, a családok helyben maradását tűzték ki, továbbá reménykednek, hogy a fejlesztésekkel a nagyvárosokban lakókat is vidékre lehet csábítani. A fejlesztésekkel  jobb életminőséget és a kiszámíthatóbb jövőt szeretnének biztosítani, ami nagyon  összetett és időigényes folyamat.  A célok megvalósításának érdekében felmérték a helyi igényeket széles társadalmi párbeszéd formájában a települési önkormányzatok segítségével.

Elsősorban megfelelő szolgáltatások kiépítésére vagy a már meglévők korszerűsítésére törekednek. Ennek érdekében szolgálati lakásokat biztosítanának olyan rendőröknek vagy orvosoknak, akik szívesen dolgoznának falvakban, kisebb városokban. Több busz biztosítja majd a közlekedést és a falugondnoki szolgálat is bővülne. Az internetelérés javítására is nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen ma már a legtöbb munka elképzelhetetlen megfelelő internet hozzáférés nélkül.

A közlekedés fejlesztése is szerepel a célkitűzések között, amelyre néhány településnek már égető szüksége lenne. A mellékúthálózat korszerűsítésével alakítanának ki megfelelő utakat, illetve az autópálya  bővítése is a tervek között szerepel: a cél az összes megyei jogú város bevonása az autópálya-hálózatba.

Hét munkacsoport jött létre a tervezéshez: a helyi közösségek fejlesztésére, a letelepedés, a megélhetés, az infrastruktúra és közösségi közlekedés, a közszolgáltatások, a fejlesztési programok, és a helyi menedzsment fejlesztésére.

A kisvárosok fejlesztési csomagjával kapcsolatban már eredményekről lehet beszámolni, hiszen a győri színház korszerűsítése már megvalósult, Veszprémben ipari parkok épülnek, Debrecenben pedig egy nemzetközi iskola építése kezdődött meg. A falvakkal kapcsolatos fejlesztési program végrehajtása 2019-ben kezdődik.

Az összefoglalót készítette: Nagy Evelin Éva, joghallgató

Forrás:

https://www.portfolio.hu/unios-forrasok/gazdasagfejlesztes/jovore-indul-a-modern-falvak-program-es-elkeszul-budapest-10-eves-terve-is.292268.html

https://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagi-hirek/fejlesztesi-csomag-a-kisvarosoknak-2-1085067/

https://hirlevel.egov.hu/2018/08/11/internet-es-ut-is-kell-a-munkahelyek-melle-mondja-a-telepulesi-onkormanyzatok-orszagos-szovetsege-toosz/

http://m.delmagyar.hu/szeged_hirek/a_modern_falvak_es_kisvarosok_program_valodi_attorest_hozhat_-_kakas_bela_uj_lenduletet_kaphat_a_magyar_videk/2572427/

https://www.kpe.hu/a-polgari-kisgazdak-a-falvak-es-kisvarosok-fejleszteset-kozos-programban-javasoljak/

 

 

 

 

Kategória: KormányzásHírgyűjtemény: Közjogi Albizottság: Korábbi hírek: Felnőttképzés: Közrendészet és magánrendészet: Közigazgatási bíráskodás: Közérdek: Helyi Önkormányzatok: Land grabbing: PPP: Energiakornyezet: Tudományos folyóirat: Foreign Investment and International : 
Kutatócsoport2

Döntött az Európai Unió az óraátállítás eltörlésének végső időpontjáról

1 hónap 4 hét ago

A nyári időszámítás szabályainak értelmében, az Unióban évente kétszer át kell állítani az órákat. A cél a Nap járásához való igazodás, és az adott időtartamban rendelkezésre álló természetes fény kiaknázása.  Uniós szinten a nyári időszámítás az 1980-as években vált gyakorlattá; alkalmazását jelenleg a 2000/84/EK irányelv szabályozza. Az irányelv értelmében a tagállamoknak március utolsó vasárnapján kell az órákat előreállítani (nyári időszámítás) és október utolsó vasárnapján kell azokat visszaállítani (téli időszámítás). A nyári időszámításra vonatkozó uniós szabályozás a nyári időszámítás kezdetét és végét hivatott összehangolni az egységes piac teljes területén.

1998 óta a nyári - március utolsó vasárnapja - és a téli időszámítás - október utolsó vasárnapja - kezdetét összehangolták az Európai Unión belül. Kanada, az Egyesült Államok - néhány tagállam kivételével -, valamint Mexikó, Jordánia, Új-Zéland, Libanon, Izrael és Kuba szintén alkalmazza a nyári időszámítást.  Az intézkedés Marokkó kivételével ismeretlen Afrikában, valamint a Közel-Keletet leszámítva Ázsiában.

2018. július 4-én az Európai Bizottság konzultációs időszakot hirdetett, amelynek során képet kíván alkotni arról, hogy mi az európai polgárok, az érdekelt szervezetek és tagállamok álláspontja a jelenlegi nyári időszámítás módosításáról. A konzultációs időszak 2018. augusztus 26-ig tartott. Az elmúlt években a Bizottsághoz több kérés is érkezett magánszemélytől, az Európai Parlamenttől valamint egyes tagállamoktól is arra vonatkozóan, hogy a Bizottság vizsgálja felül az évenkénti két óraállítás szükségességét.

A konzultációs időszak alatt egy kérdőív kitöltésével lehetett véleményt nyilvánítani, amely az EU összes hivatalos nyelvén elérhető volt a Bizottság honlapján. A kijelölt időszakban összesen 4,6 millió vélemény érkezett, ami a eddigi legmagasabb válaszadási arányt jelenti a nyilvános konzultációk körében. A válaszadók 84%-a úgy szavazott, hogy eltörölné az óraátállítást. Ennek megfelelően a Bizottság most javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a jelenlegi óraátállítási rendelkezések módosítása céljából. A nyári időszámítás eltörlését a válaszadók a negatív egészségügyi hatásokkal, a közúti balesetek számának növekedésével, illetve az energia megtakarítás hiányával kapcsolatos szempontokkal indokolták.

Magyarországon nagyon alacsony volt a konzultáción való részvétel, mindössze 0,21%. A magyar válaszadók 86% vélekedett úgy, hogy fölösleges a félévenkénti óraátállítás. Ha az Európai Unióban eltörlik az óraátállítást az egyes tagállamok szabadon dönthetnek majd arról, hogy a téli vagy a nyári időszámításban szeretnének-e maradni, ez ugyanis a gyakorlatban már időzóna váltás kérdése.
A döntés természetesen megosztott fogadtatásban részesült. Különösen érdekes a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. által közzétett adat, mely szerint az óraátállítás előtti és utáni időszakot összehasonlítva naponta 1,5-3 százalékos fogyasztáscsökkenés tapasztalható az óraátállítást követő időszakban. Így ezzel áram, s egyúttal évi 4-5 milliárd forint takarítható meg. Ennek mondhatnak búcsút a háztartások, bár reménykedhetünk benne hogy pozitív hatása ennél nagyobb lesz.

 

https://www.portfolio.hu/gazdasag/eldolt-vege-lesz-az-oraatallitasnak.296328.html

http://europa.eu/rapid/press-release_IP-18-5302_hu.htm

https://www.portfolio.hu/gazdasag/szinte-mindenkinel-jobban-utaljak-a-magyarok-az-oraallitast.296392.html

https://ec.europa.eu/info/consultations/2018-summertime-arrangements_hu#contributions

 

 

 

 

 

 

Kategória: KözérdekEurópai UnióHírgyűjtemény: Közjogi Albizottság: Korábbi hírek: Felnőttképzés: Közrendészet és magánrendészet: Közigazgatási bíráskodás: Közérdek: Helyi Önkormányzatok: Land grabbing: PPP: Energiakornyezet: Tudományos folyóirat: Foreign Investment and International : 
Kutatócsoport2

EUB döntés született a kiküldött munkavállalók szociális biztonságáról

2 hónap ago

EUB döntés született a kiküldött munkavállalók szociális biztonságáról

Az Alpenrind és társai ügyben az osztrák tagállami bíróság felfüggesztette az előtte folyamatban lévő eljárást és előzetes döntéshozatal iránt az Európai Unió Bíróságához fordult. Az előterjesztett kérdésekre válaszul a Bíróság kimondta, hogy a kiküldött munkavállaló a munkavégzés helye szerinti szociális biztonsági rendszerben biztosított abban az esetben is, ha egy olyan munkavállalót vált fel, akit másik munkáltató küldött ki. A Bíróság megállapította azt is, hogy a kiküldő tagállam által kiállított biztosítási igazolás (az ún. A1 igazolás) a munkavégzés helye szerinti tagállamban köti a szociális biztonsági intézményeket és bíróságokat is mindaddig, amíg azt a kiküldő állam vissza nem vonja vagy érvénytelennek nem nyilvánítja.

Az alapügyről

Az Alpenrind osztrák társaság vágóhidat üzemeltet Salzburgban. A társaság 2007-ben kötött szerződést a magyarországi székhelyű Martin‑Meattel, amely húsfeldarabolást és csomagolást vállalt. 2012 és 2014 között a szintén magyar székhelyű Martimpex társaság kiküldött munkavállalói végeztek az említett munkálatokat, majd 2014-től ismét a Martin-Meat munkatársai.

A Martimpex által kiküldött munkavállalók részére a magyar szociális biztonsági intézmény a magyar szociális biztonsági jogszabályok alkalmazását tanúsító A1 igazolást állított ki. Ezt részben visszamenőleges hatállyal tette, részben pedig olyan esetekben, amikor a salzburgi egészségbiztosítási pénztár már megállapította az érintett munkavállalók ausztriai biztosítási kötelezettségét. Az egészségbiztosítási pénztár biztosítási kötelezettséget megállapító határozata ellen az osztrák közigazgatási bírósághoz fordultak. A tagállami bíróság megsemmisítette a határozatot az egészségbiztosítási pénztár hatáskörének és illetékességének hiányára hivatkozással. Az ítélettel szemben az intézmény fellebbezést nyújtott be. Az ausztriai legfelsőbb közigazgatási bíróság (Verwaltungsgerichtshof) az Unió Bíróságához fordult, kérve, hogy tisztázza a szociális biztonsági rendszerek koordinációjára vonatkozó uniós szabályokat és – többek között – az A1 igazolások kötelező erejét.

Az ítélet

A Bíróság az előterjesztett kérdésekre a következő válaszokat adta ítéletében:

1. A Bíróság kimondta, hogy a kiküldő tagállam (jelen ügyben Magyarország) illetékes intézménye által kiállított A1 igazolás a munkavégzés helye szerinti tagállam (jelen ügyben Ausztria) intézményeit és bíróságait is köti.

2. Ezt követően a Bíróság megállapította, hogy valamely tagállam által kiállított A1 igazolás a  szociális biztonsági intézményeket és bíróságokat mindaddig kötik, míg ezt az igazolást a kiállító tagállam vissza nem vonja vagy érvénytelennek nem nyilvánítja. Igaz ez akkor is, ha a két tagállam illetékes hatóságai a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottsághoz fordultak, amely megállapította, hogy ezt az igazolást tévesen állították ki és azt vissza kell vonni. - A Bíróság ennek kapcsán rávilágít, hogy az igazgatási bizottság megállapításai csupán vélemény értékűek.

A Bíróság szerint az A1 igazolás még akkor is alkalmazható visszamenőleges hatállyal, ha a kiállítás időpontjában a tevékenység végzése szerinti tagállam illetékes intézménye már megállapította az érintett munkavállaló biztosítási kötelezettségét.

3. Végezetül a Bíróság kimondta, hogy a kiküldött munkavállaló a munkavégzés helye szerinti szociális biztonsági rendszerben biztosított abban az esetben is, ha egy olyan munkavállalót vált fel, akit másik munkáltató küldött ki. Ennek oka, hogy főszabály szerint a munkavállaló azon tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozik, amelyikben munkát végez. Csak bizonyos feltételek esetén lehetséges, hogy a kiküldött munkavállaló a munkáltatója szokásos tevékenysége szerinti tagállam szociális biztonsági rendszeréhez tartozzon. Azonban a jogalkotó kizárta ennek lehetőségét, ha a kiküldött munkavállaló egy másik személyt vált fel. Ez a munkavállaló tehát nem tartozhat azon tagállam jogszabályainak hatálya alá, amelyben a munkáltatója a szokásos tevékenységét végzi.

A Bíróság szerint nincs relevanciája, hogy a két érintett munkavállaló munkáltatóinak székhelye ugyanabban a tagállamban van, és az is irreleváns, hogy közöttük esetlegesen személyi vagy szervezeti összefonódás áll fenn.

 

Az összefoglalót készítette:

Dr. Széles Krisztina, PhD hallgató

Források: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=9ea7d2dc30d8c5bef3948b42479fbfdf83812e54f70e.e34KaxiLc3qMb40Rch0SaxyPaxb0?text=&docid=205401&pageIndex=0&doclang=hu&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=506134

https://curia.europa.eu/jcms/jcms/p1_1289665/el/

Kategória: AlapjogokMunkaügyi ellenőrzésHírgyűjtemény: Közjogi Albizottság: Korábbi hírek: Felnőttképzés: Közrendészet és magánrendészet: Közigazgatási bíráskodás: Közérdek: Helyi Önkormányzatok: Land grabbing: PPP: Energiakornyezet: Tudományos folyóirat: Foreign Investment and International : 
Kutatócsoport2

Ombudsman: diszkriminatív az apákra nézve a diákhitellel kapcsolatos kedvezmény

2 hónap 1 hét ago

Számos beadvány érkezett az ombudsmanhoz amiatt, hogy a hallgatói hitelrendszerről szóló kormányrendelet vonatkozó rendelkezése értelmében a diákhitel elengedésével kapcsolatos gyermekvállalási kedvezmények csak az anyáknak járnak, az apáknak semmilyen esetben sem.

A diákhitel tartozás elengedésének feltételei

A jelenleg hatályban lévő szabályozás alapján vissza nem térítendő állami kamattámogatásként elengedik a diákhitel tartozás 50 %-át azoknál a hitelfelvevő nőknél, akiknek 2018. január 1-jét követően születik a második gyermekük. Harmadik, vagy további gyermek megszületése esetén a tartozás 100%-ának elengedését lehet kérelmezni a Diákhitel Központnál. Kiemelendő, hogy a kedvezmények örökbefogadott gyermek esetében is kérelmezhetőek.

Az ombudsman megállapításai

Az ombudsman kiemeli, hogy az Alaptörvény hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget, így „tekintettel arra, hogy a gyermeket közösen nevelő szülőkről beszélünk, akik jövedelme és esetleges tartozásai közösen alkotják a család összköltségvetését, a hallgatói hiteltartozással rendelkező édesanyák összehasonlítható helyzetben vannak a hallgatói hiteltartozással rendelkező édesapákkal.”

Látható, hogy amennyiben a családban az édesapának továbbra is van hiteltartozása, az ugyanolyan teherként jelentkezik, mintha az édesanyát érintené.

Az ombudsman azt is kihangsúlyozta jelentésében, hogy aggályos a tény, hogy a kedvezmények azokat a családokat részesítik előnyben, ahol az anyának van diákhitel tartozása.

Az EMMI álláspontja

Az ombudsman tájékoztatást kért az Emberi Erőforrások Minisztériumától, ahonnan az a válasz érkezett, hogy nők esetében a vér szerinti szülői minőség igazolása könnyebb, mint a férfiaknál, valamint a jogalkotó célja az édesanyák kifejezett támogatása volt, így kompenzálva a gyermekvállalás időszakában viselt többes terhelést.

Mi lehetne a megoldás?

Az ombudsman nem ért egyet az EMMI álláspontjával, úgy véli, hogy a kedvezmények igénybevételének a lehetőségét ki kellene terjeszteni, vagyis ha az anyának már nincs, vagy nem is volt diákhitel tartozása, de az apának van ilyen jellegű tartozása, legyen igénybe vehető a támogatás. Amennyiben a vér szerinti apa egyedül neveli a gyermeket például egészségügyi okból, vagy az anya halála miatt, akkor is kérelmezhető legyen a támogatás. Az ombudsman arra is felhívja a figyelmet, hogy egyedülálló férfi is lehet az örökbefogadó szülő, mely nemtől függetlenül azonos terhekkel jár együtt, így a különbségtétel önkényes és ésszerű okkal nem indokolható, így ebben az esetben is engedélyeznie kellene a jogalkotónak a kedvezmény igénybevételét.

 

Az összefoglalót készítette: Gulyás Lilla, joghallgató

 

Felhasznált források:

 

http://www.ajbh.hu/documents/10180/2805034/Jelent%C3%A9s+a+null%C3%A1zhat%C3%B3+di%C3%A1khitel+kapcs%C3%A1n+978_2018/809493ba-7ede-bfb5-a034-46d085dc6a14?version=1.0   

https://www.diakhitel.hu/torlesztem/diakhitel1/gyermekvallalassal-kapcso...    

http://hvg.hu/itthon/20180821_Diszkriminalja_az_apakat_a_diakhitel

https://nepszava.hu/3005649_nem-csak-az-anyaknak-jar-kedvezmeny

https://index.hu/gazdasag/2018/08/21/csak_az_anyaknak_jar_a_diakhitellel...

 

Kategória: AlapjogokKormányzásFelsőoktatásHírgyűjtemény: Közjogi Albizottság: Korábbi hírek: Felnőttképzés: Közrendészet és magánrendészet: Közigazgatási bíráskodás: Közérdek: Helyi Önkormányzatok: Land grabbing: PPP: Energiakornyezet: Tudományos folyóirat: Foreign Investment and International : 
Kutatócsoport2

A migráció társadalmi és gazdasági hatása, különös tekintettel Németországra

2 hónap 3 hét ago

„Az ember nem csak azért felelős, amit tesz, hanem azért is, amit nem tesz meg” 
(Prótagorasz)

Bevezetés

A ki- és bevándorlás kérdése manapság egyre komolyabb figyelmet kap a politikai, gazdasági és kulturális életben egyaránt. Európa nyugati államaiba 1945 után indult el a tömeges bevándorlás, az ún. vendégmunkás-programok, illetve az egykori gyarmatok függetlenedésének eredményeképpen. Ekkor a vándorlás oka még a munkaszerzés, illetve állampolgárság megszerzése volt. Az 1970-es években bekövetkező gazdasági világválság vetett véget a bevándorlás dinamikusságának, amely csak az 1990-es években indult meg újra, az egykori szocialista országok politikai és gazdasági átalakulása, az etnikai konfliktusok és a polgárháborúk, valamint a természeti katasztrófák megnövekedése miatt. A 2000-es években a nemzetközi terrorizmus, a nemzetközi kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelem következtében növekedett meg a migráció. A 2000-es években változás következett be az Európai Unió politikájában és a befogadás ösztönzés helyett, a tagállamok célja innentől fogva az lett, hogy megfékezzék azt.[1]

Migráció kezdetei Németországban

Németországban az 1890-es évektől nőtt meg nagymértékben a külföldiek foglalkoztatása, ahol 1914-ben már 1,2 millió vándormunkás dolgozott. Az első világháborúban ismét megnőtt a külföldi munkaerő szerepe, mivel a hadigazdaságban, mezőgazdaságban és bányászatban a munkaerőhiánya egyre súlyosabb problémát jelentett. Az első világháborút követően a békeszerződésekkel elcsatolt területekről egymillió ember érkezett ide. 1922–1923-ban körülbelül 600 ezer orosz emigráns tartózkodott a német birodalom területén, számuk 1933-ra csökkent, a szigorú német integrációs politika miatt.   Az ötvenes évek közepén gazdasági fellendülés következett be, amely további munkaerőhiányt generált, ezért a földközi-tengeri országokkal kötött államközi egyezmények alapján munkaerőszerzés kezdődött. A beáramló vendégmunkásokat örömmel fogadták. E megállapodások fő elve a rotáció volt, azaz a vendégmunkások néhány év után visszatértek hazájukba, és újak érkeztek. Felmérések szerint így 1955–1973 között csaknem 14 millió külföldi érkezett az NSZK-ba, és 11 millió tért vissza hazájába, a többiek azonban ott maradtak. Németországban 1973-ban toborzási stoppot rendeltek el, amelynek oka az olajválság következtében kialakuló gazdasági recesszió volt.

  1. ábra: Külföldi népesség Németországban a tartózkodás ideje szerint

Forrás: Deutsche Ausländerzentralregister, 2004. december 31.

Az 1980-as évektől ismét toboroztak migránsokat, akik gyakran le is telepedtek az országban. Az NDK-ban is foglalkoztattak külföldi munkaerőt azonban nem olyan magas számban, mint NSZK-ban. Németország a Nyugat-Európa felé induló emberek célországa lett. Az itt tartózkodó külföldiek száma az 1988. évi 4 millió 500 ezerről 1993-ra 7 millió 340 ezerre emelkedett, és a növekedés több mint egyharmadát harmadik országból érkezők bevándorlása tette ki. Felmérések szerint 1972 és 1999 között 750 ezer egykori külföldi kapott német állampolgárságot.[2]

A migráció alakulása 2015-2017 között

2015-ben megközelítőleg 4,7 millió bevándorló érkezett az EU-28 tagállamaiba, míg legalább 2,8 millió kivándorló hagyta el az Európai Unió-t. 2015-ben Németország számolt be a legnagyobb számú bevándorlóval (1543,8 ezer).  A bevándorlók nemek szerinti eloszlása tekintetében 2015-ben az Európai Unió egészébe valamivel több férfi érkezett, mint nő (56%, illetve 44%). A férfi bevándorlók aránya Németországban (63%) volt a legmagasabb. A bevándorlók száma Németországban 2015-ban 347 162 volt. Ebből körülbelül 36% nő, 63% férfi volt.
2015-ben összesen 841,2 ezren szereztek állampolgárságot az uniós tagállamokban, ami 2014-hez viszonyítva 5%-os visszaesést jelent (86%-a harmadik ország állampolgára volt). Az állampolgárságot szerzett személyek száma 2015-ben Németországban 110,1 ezer fő volt. Luxemburgban és Magyarországon az állampolgárságot kapott személyek többsége másik uniós tagállam állampolgára volt.

2016-ban 35,1 millió olyan ember élt az EU-28-ban, aki e területen kívül született. Az EU-28 tagállamok közül csak Magyarországon, Írországban, Luxemburgban, Szlovákiában és Cipruson haladta meg a más uniós tagállamokban született lakosok száma a harmadik országban születettekét.

A bevándorlók száma Németországban 2016-ban 533 762 volt (5,6%-kal nőtt előző évhez) (EU: 2,4% növekedés, Magyarország:-0,1% (150 885 lett)) 2016-ban az EU-ban 994 800, Németországban 112 843, Magyarországon pedig 4 315 bevándorló szerzett állampolgárságot. A Németországban élő nagyszámú külföldi döntő többsége 2016-ban európai, közel egyharmaduk az Európai Unió polgára (30%), a külföldiek fele az EU-n kívüli európai ország polgára (60%), nagyobbik fele török állampolgár (44%), jelentős továbbá a volt Jugoszlávia utódállamaiból származók aránya. Az Európán kívüli világból az ázsiaiak aránya a legjelentősebb, összességében 10% körüli.[3]

Németországban 2017-ben a lakosság több mint 22 százaléka migrációs hátterű, azaz 18,6 millióan, amely 8,5 százalékos növekedést jelent az előző évben mértekhez képest. A legtöbb németországi migráns európai háttérrel rendelkezik, a közel- és távol-keleti bevándorlók száma 2,3 mil­lióra tehető, ugyanakkor ők gyarapodnak a leggyorsabb ütemben: 2011 óta 51 százalékot nőtt az arányuk. 740 ezer német afrikai gyökerű, ami 46 százalékos emelkedést jelent 2011 óta. Törökország ugyancsak fontos származási ország, de az elmúlt években veszített a jelentőségéből.

Migráció finanszírozása, kezelése és sajátosságai

Az Európai Unó költségvetése a tagállami befizetésekből áll, akik méltányos alapon, anyagi lehetőségeik arányában fizetnek be a költségvetésbe. 2016. évet tekintve Németország 23,277 milliárd EUR fizetett be a közös költségvetésbe. A 2014-2020-as költségvetési keret van most hatályban. Az integráció már elfogadta a 2018-as költségvetést, amely 160,1 milliárd euró értékű kötelezettségvállalási előirányzatot tartalmaz. Ez a 2017-es költségvetéshez képest 0,2%-os növekedést jelent. A migrációval és a biztonsággal kapcsolatos kihívások sikeresebb kezelése érdekében a biztonsággal és az uniós polgársággal foglalkozó ügynökségek 940 millió EUR-t kapnak majd, ami 8,9%-kal több mint 2017-ben. A többlettámogatás célja főként az Europol, az Eurojust és az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal megerősítése.[4]

A 2015 óta fokozottan zajló „népvándorlás” „menekülthullám” megállítására, illetve mérséklésére még nem született megfelelő megoldás. Főszabály szerint (Dublini Rendeletek), annak az országnak kellene elbírálnia a menedékkérelmet, ahol a kérelmező először belép az integráció területére. Ennek megoldására az Európai Unióban 2015. második felében elfogadtak (és azóta módosított) két határozatot. Ezen határozatok alapján a tagállamok 2017 szeptemberéig 160 ezer menedékkérő menedékkérelmének (kvóta szerinti) elbírálását lennének kötelesek főként Olaszországtól és Görögországtól átvenni (nem pedig betelepíteni). A kvótára vonatkozó döntés meghozatalakor az Unió fő szempontja az integráció határánál fekvő tagállamok tehermentesítése volt. Magyarországnak 1294 ember menedékjogi kérelmét kellett volna elbírálnia.[5] A határozat szerint legtöbb menekültet Németországnak kellett volna fogadnia (27 536 fő). A valóságban azonban néhány kivételtől eltekintve a legtöbb ország jóval kevesebb menekültet fogadott be a tervezettnél. A legtöbb bevándorlót Németország fogadta (7 852 főt), ám még ezzel is csak 28,5 százalékát teljesítette a rá kiszabott kvótának (lásd korábbi bejegyzés: Menedékkérők jogi helyzete az EU-ban és tagállamaiban – Mi a tétje a népszavazásnak?)

Németország belső politikai viszonyait és az integráció kérdéskörét tekintve az alábbiakat lehet megállapítani. A kilencvenes években lezajlott nagy bevándorlási hullámra reflektálva jelentek meg idegenellenes hangok. A bevándorlás és integráció hosszú távú tapasztalatai alapján látható volt, hogy a mindennapi élet számos területén adódnak problémák (pl.: eltérő vallás, kultúra) . Angela Merkel kancellárnak engednie kellett a határtalan befogadás politikáján, ám továbbra sem zárja le határait, az európai közös teherviselés és szolidaritás elkötelezett támogatója. Az integráció kérdésében leginkább a muszlim bevándorlók okoznak gondot, mivel más a vallásuk, illetve ők alkotják a bevándorlók többségét. Ma a nagyjából 7,3 milliós bevándorló közösségből körülbelül 4,5 millióan muszlimok. A kancellár bevándorláspolitikájában a képzett külföldi munkaerőre továbbra is számít, de leszögezte, hogy ehhez a német nyelv ismerete és a törvények betartása elengedhetetlen feltétel. A többség véleménye szerint mindenkinek, aki német állampolgárságot akar szerezni, előbb integrálódnia kell. Mások szerint azonban egy muszlim nem fog azonosulni a német társadalommal, ha ahhoz előbb nem kap jogokat és egyenlő bánásmódot, amit csakis az állampolgárság tudna biztosítani. 2014-től szigorítások történtek így a munkakeresés céljából Németországa költöző uniós állampolgárok legfeljebb fél évig maradhatnának az országban, ha nem rendelkezek munkaviszonnyal. Van még néhány harmadik ország, amelyekkel szemben az Európai Közösség eltörölte a vízumkötelezettséget. Ezen országok állampolgárainak a félévente 3 hónapot nem meghaladó németországi tartózkodáshoz nincs szükségük vízumra.[6]

Németország népessége 2017-ben 82 521 653 volt, amely 2006-hoz képest számszerűen nem mutat jelentősebb változást (63 658), azonban 2016-hoz képest 345969 fővel nőtt a népessége. Eközben az Európai Unió népessége 2006-hoz képest csaknem 15 millióval változott (496 436 597-ról 511 522 671-re), 2016-hoz képest 1 245 494-gyel nőtt. Érdekes, hogy Magyarország eltérő tendenciát mutat, mivel a népessége 2006-hoz képest csökkent és 9 797 561-re változott. Népesség az Európai Unióban várhatóan növekedni fog 2050-ig, amikor is az előrejelzések szerint, az csökkenésnek indul.[7]

  1. táblázat

Népesség várható változása (%)

Terület

2005-2010

2010-2015

2015-2020

2020-2025

2025-2030

2030-2035

Európa

0,19

0,10

0,07

-0,02

-0,08

-0,13

Nyugat-Európa

0,25

0,39

0,33

0,19

0,15

0,10

Németország

-0,19

0,20

0,20

-0,02

-0,06

-0,11

Dél-Európa

0,47

-0,20

-0,12

-0,17

-0,19

-0,22

Közép-Kelet -Európa

-0,20

-0,09

-0,17

-0,28

-0,38

-0,44

Magyarország

-0,32

-0,29

-0,34

-0,44

-0,44

-0,51

 

 

Forrás: http://nepesseg.population.city/nemetorszag/

Svédországban, Franciaországban, Németországban és Hollandiában a legmagasabb a jelenlegi egészségügyi kiadások a GDP-hez viszonyítva az EU tagállamai között. Az ilyen kiadások szintje Németországban 2014-ben az EU tagállamai között a legmagasabb érték volt. Németországban egészségügyi kiadás a GDP-hez képest 2014-hez viszonyítva két tizeddel nőtt, míg ugyanez hazánkban öttized. [8]Az államháztartás oktatási kiadásai 1995-ös adatokhoz képest az oktatásra költött összeg 2014-re nőtt. Alacsony iskolázottság aránya a 25-64 közöttieknél Magyarországon magasabb, mint Németországban. [9]

***

A fentiekben kifejtettek alapján megállapítható, hogy Németország népessége fokozatosan nő, melyhez igazodva az egészségügyre (GDP 11,3%-a) és az oktatásra fordított államháztartási kiadásai is emelkedtek (az 1995-ös adatokhoz képest 4,4-ről 4,93%-ra).

Úgy tűnik, hogy az Európába áramlás okai nem változnak, így a mostani hullám fennmaradására lehet számítani. A válságkezelés egyik módja a visszatoloncolások felgyorsítása lehet. Az elutasított menedékkérők hazaküldését anyagi eszközökkel is segíthetik a tagállamok, valamint a hatósági kényszerintézkedések mellett szoros együttműködést kell folytatni a küldő országok kormányzataival. Megállapítható továbbá, hogy számos területen felértékelődhetnek a tagállami megoldások, így az ideiglenes határellenőrzések, a szociális ellátórendszerek hozzáférhetőségének szigorítása, vagy éppen a hétköznapokat érintő szigorítások (pl. női iszlám viselet tiltása).[10]

 

Dr. Lovas Dóra, PhD hallgató; tudományos segédmunkatárs, MTA DE Közszolgáltatási Kutatócsoport

 

Felhasznált források, hivatkozások:

[1] A 2018. évi európai uniós költségvetés: http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2017/11/30/2018-eu-budget-adopted/; letöltés ideje: 2018.03.26.

[2] Németh István (2016): Migráció Németországban a 17–20. század között, Rubicon folyóirat 2016/1.

[3] A német gazdaság 2016. évi fejlődése: http://www.mkik.hu/hu/magyar-nemet-tagozat/cikkek/a-nemet-gazdasag-2016-evi-fejlodese-96292?print=1; letöltés ideje:2018.03.26. [4] Anzahl der Muslime in Deutschland nach Glaubensrichtung (Stand variiert von 2005 bis 2017: https://de.statista.com/statistik/daten/studie/76744/umfrage/anzahl-der-muslime-in-deutschland-nach-glaubensrichtung/ ; letöltés ideje:2018.03.26.

[5] Az aktuális migrációs folyamatok hatásai az Európai Unióra: http://dolgozattar.repozitorium.bgf.hu/8728/1/szakdolgozat.pdf ; letöltés ideje:2018.03.21.

[6] Immigrants, 2015 (per 1 000 inhabitants). http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/File:Immigrants,_2015_(per_1_000_inhabitants).png ; letöltés ideje:2018.03.20.

[7] Népesség állampolgárság szerint – külföldiek (2006–2017) A külföldi állampolgársággal rendelkező lakónépesség száma (fő). https://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tps00157.html ; letöltés ideje:2018.03.20.

[8] Helath expenditure, public (GDP%) https://data.worldbank.org/indicator/SH.XPD.PRIV.ZS?locations=DE ; letöltés ideje:2018.03.20.

[9] Alacsony végzettséggel rendelkezők, korcsoportok szerint (2017-%) https://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tsdsc430.html; letöltés ideje:2018.03.20.

[10] https://www.migraciokutato.hu/hu/2017/02/22/migracios-varakozasok-2017-re/ ;letöltés ideje:2018.08.15.

Kategória: AlapjogokJogállamKormányzásMigrációSzociális ellátásokHírgyűjtemény: Közjogi Albizottság: Korábbi hírek: Felnőttképzés: Közrendészet és magánrendészet: Közigazgatási bíráskodás: Közérdek: Helyi Önkormányzatok: Land grabbing: PPP: Energiakornyezet: Tudományos folyóirat: Foreign Investment and International : 
Kutatócsoport2

Indiai versenytársat kap az Uber az Egyesült-Királyságban

2 hónap 4 hét ago

Egy indiai fuvarmegosztó, az Ola egyre több országban jelenik meg, külföldön elsőként Ausztráliába terjeszkedett, most azonban az Egyesült Királyságon keresztül Európát szeretné meghódítani.

Az indiai taxiszolgálat egy hónapon belül fogja megkezdeni működését Dél-Walesben, majd Manchesterben, és az ismertté vált tervei szerint az év végére szerte az országban jelen lesz. A bengalurui székhelyű vállalatot egyébként 2010-ben alapították, jelenleg az Ola India egyik legstabilabb technológiai vállalkozása. Száztíz indiai városban működik 125 millió felhasználóval, megelőzve az Ubert a szubkontinensen, ahol már az amerikai cég a piac kevesebb mint harmadát uralja. Az Ola elsőként tette lehetővé Indiában, hogy riksát és motorkerékpárt is rendelhessenek a felhasználói. Később természetesen az Uber is próbálta felvenni a versenyt, s követte a példát.

Forrás:https://i2.wp.com/inc42.com/wp-content/uploads/2016/06/Ola-Uber1.jpg?fit...

Úgy tűnik, hogy Nagy-Britanniában azonban nehezebb dolga lesz az Uber kiszorításával. Annak ellenére, hogy az Uber a londoni tömegközlekedést irányító városházi szervezettel, a Transport for Londonnal (TfL) folytat igen komoly bírósági harcot, az autórendeléshez szükséges mobiltelefonos alkalmazását több mint 3,6 millióan töltötték le a brit fővárosban, sofőrjeinek száma pedig most is eléri a 45 ezret. Mindez nem meglepő, ha azt nézzük, hogy Európa 25 unikornis vállalatából (egymilliárd dollárnál nagyobb értékű start-up magáncégek) egy tucat az Egyesüllt Királyságban működik, melyek közül a legértékesebb unikornis a 68 milliárd dollárt érő Uber.

Forrás:https://g7.24.hu/piac/20180809/lefelezi-az-unios-unikornis-allomanyt-a-b...

Az Uberrel ellentétben viszont az Ola Nagy-Britanniában lehetővé fogja tenni, hogy felhasználói hagyományos taxit is rendelhessenek. Az Ubernek így most először lehet komoly vetélytársa a brit piacon, az amerikai társaság már 65 ország 600 városában van jelen, és bár a cég Kínában 2016-ban feladta a küzdelmet, Indiában viszont évi egymilliárd dolláros beruházással akarja növelni jelenlétét. 

 

Az összefoglalót készítette: Dr. Horváth Bettina, PhD hallgató

 

Források:

https://adozona.hu/altalanos/Konkurenciat_kap_az_Uber_NagyBritanniaban_CHEPD7

https://www.vg.hu/vallalatok/kozlekedes/indiai-rivalist-kap-az-uber-a-briteknel-1036218/

http://hvg.hu/tudomany/20180808_Indiai_konkurenciaja_lesz_NagyBritanniaban_az_Ubernek

https://www.portfolio.hu/vallalatok/versenytarsat-kap-nagy-britanniaban-az-uber.294198.html

https://g7.24.hu/piac/20180809/lefelezi-az-unios-unikornis-allomanyt-a-britek-kivonulasa/

Kategória: KormányzásTömegközlekedésHírgyűjtemény: Közjogi Albizottság: Korábbi hírek: Felnőttképzés: Közrendészet és magánrendészet: Közigazgatási bíráskodás: Közérdek: Helyi Önkormányzatok: Land grabbing: PPP: Energiakornyezet: Tudományos folyóirat: Foreign Investment and International : 
Kutatócsoport2

Csökken az MTA függetlensége?

3 hónap 1 hét ago

A Magyar Tudományos Akadémia megalakulása óta politikai függetlenségre törekszik és csakis kizárólag a tudományoknak alárendelve végzi tudományos tevékenységét. A függetlenségük egyik biztosítéka, hogy a kutatóintézeteinek finanszírozása nagyrészt közvetlen költségvetési támogatásból történik, mely eddig évi 40 milliárd forint körüli összeget jelentett, amit aztán a tudomány képviselői különböző szakmai szempontok alapján osztottak szét.

Ezt a fontos alapelvet veszélyeztető lépést tett a kormány a 2019-re elfogadott költségvetési törvényben szereplő adatok szerint, hiszen az Akadémia kiterjedt kutatóintézet hálózatának finanszírozásának nagy része, 20 milliárd forint átkerül az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz. Az MTA ez alapján a jövőben ettől az új Minisztériumtól kapja a támogatást. Ezzel a lépéssel az intézmény olyan alapvető tulajdonságai - függetlenség, autonómia - csorbulnak, amelyek nagyban hozzájárulnak a kutatások eredményességéhez, hiszen lényegében az Innovációs és Technológia Minisztérium dönti el, mire ad támogatást.

Az MTA - amely az európai szinthez képest is alacsony mértékben támogatott-,  természetesen nem hagyta válasz nélkül a költségvetési törvénytervezetet és rendkívüli ülést hívtak össze, amely egy több pontból álló határozattal zárult és arra törekednek, hogy a kormány módosítsa a költségvetési tervezetet. Az Akadémia hajlandó lenne a kompromisszum kötésre, de bizonyos kérdésekben szilárd véleményt alakítottak ki, ilyen például, hogy a köztestület vagyona az MTA tulajdonában maradjon; személyi kérdésekben érvényesüljenek az Akadémia autonóm döntési jogosítványai; az MTA intézethálózatának irányítási rendszerét és működését szilárd jogi garanciákkal kell biztosítani.

 A közel két évszázados megalakulása óta kiállta az idő, a háborúk és külső elnyomás próbáját, hiszen szerencsére mindig akadtak olyan neves tudósok, akik támogatták az Akadémiát és harcoltak a függetlenségéért. 2018-ban sincs ez másként, így a méltán elismert tudósok mellett az ELTE Társadalomtudományi Kara és a CEU is biztosította az MTA-t, hogy kiállnak a függetlenségük mellett. Emellett a Lengyel, a Cseh és a Szlovák Tudományos Akadémia elnökei is teljes mértékben támogatják az MTA autonómiáját és a tudományos kutatás szabadságát.

 

Az összefoglalót készítette: Nagy Evelin Éva, joghallgató

Forrás:

http://hvg.hu/kultura/20180614_Allamosithatjak_az_MTA_kutatointezeteit

https://www.portfolio.hu/gazdasag/rendkivuli-elnoksegi-ulest-tartott-az-mta.292918.html

http://mta.hu/mta_hirei/a-magyar-tudomanyos-akademia-elnoksegenek-hatarozata-az-innovacios-es-technologiai-miniszteriummal-valo-tovabbi-egyeztetesrol-108937

https://24.hu/belfold/2018/06/21/elte-mta-magyar-tudomanyos-akademia-figyelo/

https://24.hu/kulfold/2018/06/28/a-v4-akademiai-kialltak-az-mta-mellett/

https://index.hu/tudomany/2018/06/14/az_uj_koltsegvetes_a_tudomany_fuggetlenseget_veszelyezteti/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kategória: AlapjogokKormányzásÁllami támogatásokHírgyűjtemény: Közjogi Albizottság: Korábbi hírek: Felnőttképzés: Közrendészet és magánrendészet: Közigazgatási bíráskodás: Közérdek: Helyi Önkormányzatok: Land grabbing: PPP: Energiakornyezet: Tudományos folyóirat: Foreign Investment and International : 
Kutatócsoport2

2019-re várható változások a cafeteria-rendszerben

3 hónap 2 hét ago

Ahogy arról már korábban is hírt adtunk az Országgyűlés elfogadta a 2019-es évre vonatkozó adótörvény csomagot. Bár tény, hogy az őszi ülésszakban még elképzelhető, hogy lesz  a szabályozásban eszközölt változtatás, de annyi már most is tisztán látszik, hogy a jogszabály alapvetően új keretek közé rendezi a cafeteria-jellegű juttatásokat.

Adómentes juttatások

Az adómentek juttatások terén könnyebbséget fog jelenteni, hogy jövő évtől az óvodai, bölcsődei szolgáltatások térítése nem pusztán a munkáltató nevére szóló (ahogyan az idei évig ez volt), hanem immár a munkavállaló nevére szóló számla alapján is limit nélkül elszámolhatják majd adómentesen a cégek.

További könnyebbséget jelent majd az is, hogy a juttatási kör is bővülni fog, hiszen 2019-től már nem csak az óvodai, bölcsődei alapszolgáltatások díja, hanem az ellátás, étkezés is támogatható a munkáltató oldaláról. Azonban az eddig leggyakrabban kihasznált adómentes elemek, mint például a mobilitás célú lakhatási támogatásm diákhitel támogatás, kockázati biztosítás, illetve a sportrendezvényre-kulturális szolgáltatásra szóló belépők kiesnek az az adómentes juttatásokköréből, azok ugyanis a jövő évtől jövedelemként lesz adóköteles.

Forrás: https://piacesprofit.hu/kkv_cegblog/cafeteria-2019-mire-szamithatnak-a-munkavallalok/

Béren kívüli juttatások

Béren kívüli juttatások összességében valamivel növekedni fog. Az idei évben irányadó összesen 34,22% helyett valamivel több, mint háromtized százalékos növekedés várható, így azok közterhe várhatóan 34,5 %-ra nő, amely mérték a 15% személyi jövedelemadó és 19,5% szociális hozzájárulási adó mértékéből tevődik össze.

Béren kívüli juttatásként a Széchenyi Pihenőkártyát adhatják a munkáltatók munkavállalóiknak. A Pihenőkártya az alábbi három alszámlából áll: vendégszállás, szálláshely, illetve szabadidő alszámla. Az ezekre kifizethető összegek pedig sorrendben legfeljebb 150.000.- Ft, 225.000.- Ft, illetve 75.000.- Ft összegek. Az előbbi összegek a versenyszférára vonatkoznak, és azzal a kiegészítéssel értendőek, hogy azok a munkaviszonyban töltött napokkal arányos részig adhatóak. Ezzel szemben költségvetési szerveknél az évi 200.000 Ft időarányos része a maximális keret.

Összegzés:

Fontos leszögezni, hogy a cafeteria nem is igazán adózási fogalom, hanem sokkal inkább egy adózási forma, amelyet a munkáltató a bér mellett természetben nyújt, nyújthat, azért, hogy adóhatékony módon adhasson versenyképes juttatási csomagot. Ezen felkínált lehetőségek közül a munkavállaló saját szükségletei szerint választhat és így a számára legideálisabb módon használhatja azt fel pl.: inkább utazásra, mint étkezésre használná fel a juttatásait.

Mindent összevetve, ahogyan azt a fenti táblázat is mutatja, a jövő évre tervezett szabályozás lényegesen kevesebb lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltató a munkavállalói számára a bérnél kedvezőbb közterhek mellett különböző juttatásokat.

 

Az összefoglalót készítette: Dr. Gaál Szilvia

Források:

https://piacesprofit.hu/kkv_cegblog/cafeteria-2019-mire-szamithatnak-a-munkavallalok/

https://piacesprofit.hu/kkv_cegblog/marad-nehany-lehetoseg-a-cafeteriaban/

 

 

 

Kategória: KormányzásHírgyűjtemény: Közjogi Albizottság: Korábbi hírek: Felnőttképzés: Közrendészet és magánrendészet: Közigazgatási bíráskodás: Közérdek: Helyi Önkormányzatok: Land grabbing: PPP: Energiakornyezet: Tudományos folyóirat: Foreign Investment and International : 
Kutatócsoport2

A felsőoktatás költségvetési finanszírozásának új irányai

3 hónap 2 hét ago

Bevezetés

A felsőoktatás finanszírozásának számos modellje ismert a nemzetközi gyakorlatban, ha azon az elven indulunk el, hogy az állam vagy a hallgató finanszírozza tanulmányait, mely kérdést Nagy Zoltán is érintette vitaindító blogjában.[1] Előbbi határozott elválasztás mellett a finanszírozási modellek változatosságát az egyházak, a különféle alapítványok, gazdasági szereplők által nyújtott támogatások, ösztöndíj programok adják. Ezen belül nagy szórást mutat az, hogy az állam által nyújtott költségvetési támogatásoknak mekkora a súlya a rendszeren belül. A kontinentális Európát tekintve viszont meghatározó az állami szerepvállalás a finanszírozás tekintetében, különösen igaz ez a Kelet-közép európai országokra. Persze ez nem azt jelenti, hogy az államok jelentős forrásokat költenek a felsőoktatásra, inkább a finanszírozás egyöntetűségére utal, azaz arra, hogy az állami források hányada a meghatározó.

Magyarország esetében a 2010-es években indult egy reformhullám, mely az oktatás egész intézményrendszerét, finanszírozását, módszertanát érintette, az alapfokú oktatásról a felsőoktatásig. Az új irány mögött véleményem szerint az állami szerepvállalás felfogásának változása áll, mely egyébként a közszolgáltatások széles körét érintette, különösen a finanszírozás tekintetében.[2] Az alapfokú oktatás ellátásáról való gondoskodást centralizálták, az önkormányzatok ez irányú feladatának megszüntetésével, s egy állami intézményfenntartó kialakításával. Ezzel párhuzamosan a felsőoktatás kapcsán is számos strukturális reformnak lehettünk szemtanúi, így érdemes ezen új irányok mélyére nézni, különösen a finanszírozás szemszögéből.

Reformok a költségvetési hatékonyság érdekében

A költségvetési finanszírozás átalakításának, hatékonyabbá tételének egyik elemenként értelmezhető az egyes intézményeket érintő integrációs változások. 2010-et követően számos koncepció született a reformok kivitelezésére, mely közül kiemelendő a Fokozatváltás a felsőoktatásban című stratégia, melyet a felsőoktatásért felelős államtitkárság készített 2014-ben. E dokumentum alapvetően a teljesítményelvű felsőoktatás fejlesztésének irányvonalait határozta meg.[3] A finanszírozás tekintetében már ekkor megfogalmazódott, hogy az intézményeknek egyre nagyobb mértékben kell támaszkodniuk saját bevételeikre (hallgatói költségtérítés), illetve a külső piaci forrásokra, s csökkenteni kell költségvetési függőségüket. Ugyanis ebben az időszakban a felsőoktatási intézmények finanszírozását kb. 50%-ban a közvetlen állami támogatások, kb. 24 %-ban uniós pályázati források (K+F), 22 %-ban az intézmény saját bevételei (tipikusan a hallgatói költségtérítés), a maradék 3-4 %-ban pedig az egyéb harmadik féltől átvett támogatások (adományok, K+F források) biztosították.[4]

Tehát már ekkor stratégiailag is megfogalmazásra került a költségvetési támogatások csökkentésének eszköze, mely a költségvetési adatokban is jól látható. E mellett feladatalapú költségvetési tervezési és gazdálkodási rendszer bevezetését is szorgalmazta, amely átlátható alapokra helyezi az intézményektől „megrendelt” közfeladatok ellátásának valós költségeit, azok finanszírozását. Az előzőekben említett állami szerepvállalás növekedése ekkortól érdekes formában figyelhető meg, a költségvetési források csökkentésre kerültek – mely alapján az állami szerepet háttérbe húzódását sejthetnénk -, ugyanakkor a felsőoktatás szabályozása (finanszírozási, feladat-ellátási, gazdálkodási stb.) erőteljesen állami kontroll alá került.

A finanszírozásban rögzítésre került több alapelv, így például az, hogy a finanszírozás alapja az elért teljesítmény, azaz nincsenek örökletes jogok. E körben azért megjegyezendő, hogy 2012-ben létrejött a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, mely azóta is stratégiai szerepet tölt be a kormányzati politikában, így finanszírozása eltér a többi intézményétől, számos többletjogosítvánnyal rendelkezve. További alapelvkét került megfogalmazásra, hogy a költségvetési finanszírozás az állam által „megrendelt” feladatok elismert költségét fedezi. A gazdálkodásra vonatkozóan pedig deklarálták, hogy meg kell szabadítani a felsőoktatási intézményeket a saját erőből kigazdálkodhatatlan adósságoktól, melyek az elhibázott PPP-konstrukciók[5] következtében képződnek.[6]

Mindezek mellett megállapítható, hogy a finanszírozás akkor és jelenlegi rendszere alapvetően hallgatói létszám alapú és semmilyen módon nem méltányolja a felsőoktatási teljesítményt, nem ösztönzi sem a hallgatókat, sem a felsőoktatási intézményeket a nagyobb teljesítményre, mely pont a fenti célkitűzést megvalósíthatná.

Az intézményi átalakítások megkezdése mellett (2013-2017 között 11 nagyobb intézményi átalakítás történt: beolvadás, kiválás) 2014 végétől, 2015 elejétől bevezetésre került a kancellári rendszer. A változás célja az átláthatóság elősegítése, a költségvetési szervek gazdálkodási hatékonyságának növelése volt, kiegészítve azzal, hogy így a kormányzati érdekek érvényesítése közvetlenül a felsőoktatási intézmény, mint költségvetési szerv szintjéig nyúlhat – ugyanis az volt az általános vélekedés, hogy az intézmények nem hatékonyan használják fel a költségvetési forrásokat, mely minőségromlással is jár.[7] Ugyanis a koncellár felel a felsőoktatási intézmény gazdasági, pénzügyi, kontrolling, belső ellenőrzési, számviteli, munkaügyi, jogi, igazgatási, informatikai tevékenységéért, az intézmény vagyongazdálkodásáért, ideértve a műszaki, létesítményhasznosítási, üzemeltetési, logisztikai, szolgáltatási, beszerzési és közbeszerzési ügyeket is.[8]

Továbbá felállításra került a felügyelő testületként működő konzisztórium, amelynek három tagját a miniszter nevezi ki, a kancellár mellett. A testület egyetértési joggal rendelkezik az intézményfejlesztési tervet, költségvetést, vagyongazdálkodást és a beszámolót illetően, továbbá a gazdálkodó szervezetek alapításával kapcsolatban, mely az állami szerepvállalás ilyes fajta növekedéseként magyarázható.[9]

Majd 2016-ban megszületett a Fokozatváltás a felsőoktatásban középtávú szakpolitikai stratégia 2016 című cselekvési terv is,[10] mely a 2016-2020 közötti feladatokat rögzítette. Ebben a finanszírozásra vonatkozó részek már mérsékeltebben kerültek megfogalmazásra, így például az, hogy a teljes oktatási rendszer finanszírozását nyilván nem lehet piaci alapokra helyezni, de az intézményeknek a szükséges források biztosítását tekintve több lábon kell állniuk a stabil működés érdekében. A dokumentum továbbá kiemeli a kutatás-fejlesztés forrásainak külső forrásból történő fedezésének igényét, azaz az intézményeknek meg kell próbálniuk pályázati forrásokból, külső partnerek bevonásával előteremteniük az erre fordítandó összegeket[11], megjegyezendő, hogy hazánkban különösen alacsony az ilyen forrásbevonási képesség.

A finanszírozásra vonatkozóan számos célkitűzés és cselekvési eszköz rögzítésre került, melyek átültetése bár folyamatban van, de gyorsabb és hatékonyabb megoldást igényelnének. Összességében az látható, hogy az egyetemek pénzügyi autonómiája csökkent, a csökkenő források és a kormányzati befolyás növekedése által.[12]

A költségvetési finanszírozás nagyságrendi változása

A felsőoktatási intézmények bevételi struktúrájában, mint már említésre kerül az állami költségvetési források mindig is meghatározóak voltak, jellemzően a bevételi források több mint felét teszik ki.

2010-et követően az intézményi átalakításokkal és az államilag támogatott képzési formák hallgatói létszámának csökkentésével egyidejűleg fokozatosan csökkent a felsőoktatás GDP arányos támogatása. Az EUA (European University Association) adatai alapján 2008 és 2016 között 25 %-al csökkent az egyetemre felvett hallgatók száma, melyet kisebb-nagyobb mértékben a finanszírozás is lekövetett.[13]

Az 1. számú táblázat 2010 és 2016 között mutatja a jelenleg elérhető költségvetési zárszámadások alapján a felsőoktatásra fordított összegek nagyságát, az oszlopdiagram forintban, míg a vonaldiagram a GDP arányában meghatározva. Mindkét adatsor elemezve megállapítható, hogy 2010-től 2013-ig folyamatosan csökkent a támogatás mértéke, majd 2014-től ismét emelkedett, de a korábbi szintet még így sem érte el.

  1. táblázat

Forrás: saját szerkesztés  az  EUA adatai alapján

Érdemes néhány, az adatokat árnyaló, pontosító megjegyzést is tenni. Jól látható, hogy az államháztartás újraelosztási funkciója keretében a felsőoktatásra még 2010-ben is csupán csak 0,63%-ot költött az állam, s a korábban deklarált kívánatos 1 %-os szintre való emelkedést, a 2013-14-es mélypont után még 2016-ban sem érte el, sőt a korábbi 2010-es szintet sem. Persze ez csak az költségvetési források szintje, s ha valamennyi forrást összeadunk akkor valamelyest szebb képet kapunk. Ugyanis 2016-ban a felsőoktatás teljes kiadása a GDP 1,38 %-át tette ki, azaz az állami forrás mellett jelentős a magánfinanszírozás is járult hozzá. Ez pedig a korábban ismertetett stratégiákkal vág egybe, miszerint a magánfinanszírozás erősítésére kell építkezniük az intézményeknek.

Kevésbé pozitív képet kapunk, ha a 2008-as évet bázisnak véve vizsgáljuk a finanszírozás alakulását, mert akkor a 2016-os évre 29,08%-al csökkent összességében a felsőoktatás költségvetési finanszírozása. A 2015-2016 között tapasztalható – s az ábrán látható - támogatás növekedése nem feltétlenül azt jelenti, hogy az intézmények fejlesztésére, az oktatás színvonalának növelésére kaptak volna plusz forrást, hiszen annak jelentős eleme az oktatói bérek emelésével járó többletkiadások kompenzálása.[14]

Továbbá fontos megjegyezni, hogy Magyarországon alapvetően az állam kínálati finanszírozása figyelhető meg, azaz a felsőoktatási intézményeket támogatja meghatározott hallgatói helyek kínálata érdekében, mely nagyban képes befolyásolni a pályaválasztást, s ez által a hallgatói teljesítményt is (sajnos negatív irányba – ha csak azért megy valaki az adott szakra mert ott biztosít állami ösztöndíjat az állam, miközben az adott pályához nincs érzéke a hallgatónak).

E körben, végezetül az is megjegyezendő, hogy a finanszírozásban nehezen kimutatható, de egyre nagyobb szerepe lehet a tárgyalásos alapon működő rendszernek, ahol az intézmény vezetése közvetlen tárgyalásokat folytat a kormányzattal a források megszerzése érdekében. Különösen a 2012/13-as jelentős forráscsökkentést követen tapasztalhatjuk ennek a gyakorlati jelentőségét.

Érdekes utolsóként az intézmények pénzügyi autonómiájának kérdését is szemügyre venni. Az EUA legfrissebb 2017-es felmérése nagyon változatos képet mutat Európa egyes országai között, melyet az 1. számú ábra szemléltet. [15]A szervezet pontozási rendszer alapján sorolta négy klaszterbe az egyes országok felsőoktatási intézményrendszerét.

  1. ábra

A felsőoktatás pénzügyi autonómiájának alakulása egyes európai országokban, 2017

Forrás: Az EUA ábrájának magyarosított változata

A pontozásos rendszer alapján a vizsgált 29 ország/tartomány[16] közül Luxemburg intézményrendszere került az élre 91 %-al, mint amelyik magas pénzügyi autonómiával rendelkezik. Míg a klaszter másik végén az alacsony pénzügyi autonómiával rendelkező osztályban található Magyarország 39 %-al, csupán a német Hesse tartományt megelőzve (35%). Tehát a fentebb felsorolt hazai intézkedések hatását jól kivehetjük a pénzügyi autonómiában is. Persze önmagában az nem jelent semmit, hogy magas vagy alacsony kategóriába tartozik egy ország, mindez a hatékonyság, a teljesítmény és az oktatás színvonala tükrében értékelhető.

***

Összességében megállapítható, hogy egy többirányú folyamatról beszélhetünk a felsőoktatás finanszírozásának változásában. Számos, az egyetemi pénzügyi autonómiát csökkentő intézkedés került bevezetésre. Az állami szerepek növekedése együtt járt a finanszírozás megvágásával, tehát csökkent a finanszírozás, nőtt az intézményekre gyakorolt állami befolyás. 2010-et követően egy „V” alakú görbével írható le a felsőoktatás költségvetési finanszírozása, azaz a csökkenést követően ismét emelkedett az erre fordított összeg, de nominálisan továbbra sem érte el a korábbi szintet. Ezek tükrében érdekes lesz figyelni a 2017-es költségvetési beszámoló adatait, hogy merre mozdul el a rendszer. A költségvetési tervezetekből ugyanakkor az látszik, hogy folytatódni fog a növekvő ütem, kérdés az, hogy milyen mértékben?

 

Felhasznált források:

  • Bartha Ildikó (2016): Felsőoktatás-finanszírozás. In: Horváth M. Tamás – Bartha Ildikó (szerk.): Közszolgáltatások megszervezése és politikái. Merre tartanak? Dialóg Campus, Budapest.
  • Enora Bennetot Pruvot - Thomas Estermann (2017): University Autonomy in Europe III The Scorecard 2017, EUA, Brussels.
  • Horváth M. Tamás – Bartha Ildikó (2016) (szerk.): Közszolgáltatások megszervezése és politikái. Merre tartanak? Dialóg Campus, Budapest.
  • Kováts Gergely (2016) (szerk.): A kancellári rendszer bevezetése a magyar felsőoktatásban. NFKK Kötetek 1. Budapesti Corvinus Egyetem.
  • Polónyi István (2018): A hazai felsőoktatás elmúlt 10 évének néhány gazdasági jellemzője. In: Kováts Gergely – Temesi József (szerk.): A magyar felsőoktatás egy évtizede 2008-2017. NFKK Kötetek 2. Budapesti Corvinus Egyetem, 2018.
  • 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról
  • Varga Judit (2015): 3P: Életképtelen jogalkotási vadhajtás vagy a közösségi igények kielégítésének működőképes alternatívája? KÖZJAVAK, I. évf. 2015/1. szám, 17-20.
  • Varga Judit (2017): Állami szerepek a felsőoktatásban - Közpénzfelhasználás hazai defektusai a magánszektor infrastruktúra-fejlesztésbe vonása esetén. JURA 23:(1), 403-414.
  • 395/2015. (XII. 12.) Korm. rendelet a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény felsőoktatásban való végrehajtásáról és a felsőoktatási intézményben való foglalkoztatás egyes kérdéseiről
  • Fokozatváltás a felsőoktatásban középtávú szakpolitikai stratégia 2016
  • Fokozatváltás a felsőoktatásban 2014

 

 

[1] Bartha Ildikó (2016): Felsőoktatás-finanszírozás. In: Horváth M. Tamás – Bartha Ildikó (szerk.): Közszolgáltatások megszervezése és politikái. Merre tartanak? Dialóg Campus, Budapest, 2016.

[2] Horváth M. Tamás – Bartha Ildikó (szerk.): Közszolgáltatások megszervezése és politikái. Merre tartanak? Dialóg Campus, Budapest, 2016.

[3] Fokozatváltás a felsőoktatásban 2014, Elérhető: http://www.kormany.hu/download/d/90/30000/fels%C5%91oktat%C3%A1si%20konc...

[4] Fokozatváltás a felsőoktatásban, 2016, 80.

[5] Lásd erről részletesebben: Varga Judit: 3P: Életképtelen jogalkotási vadhajtás vagy a közösségi igények kielégítésének működőképes alternatívája? KÖZJAVAK, I. évf. 2015/1. szám, 17-20.

[6] Fokozatváltás a felsőoktatásban, 2016, 87.

[7] Kováts –Rónai 2018, 70

[8] Nemzeti felsőoktatási törvény 13/A. §.

[9] Lásd ehhez részletesebben: Kováts Gergely (szerk.): A kancellári rendszer bevezetése a magyar felsőoktatásban. Budapesti Corvinus Egyetem, 2016.

[10] http://www.kormany.hu/download/b/fa/11000/EMMI%20fokozatv%C3%A1lt%C3%A1s...

[11] Fokozatváltás a felsőoktatásban középtávú szakpolitikai stratégia 2016 című cselekvési terv, 48.

[12] Enora Bennetot Pruvot - Thomas Estermann (2017): University Autonomy in Europe III The Scorecard 2017, EUA, Brussels, 2017, 23.

[13] Enora Bennetot Pruvot - Thomas Estermann (2017): University Autonomy in Europe III The Scorecard 2017, EUA, Brussels, 2017

[14] 395/2015. (XII. 12.) Korm. rendelet alapján három lépcsőben, 15+5+5%-os emelkedést hajtottak vége az oktatói bérekben.

[15] Enora Bennetot Pruvot - Thomas Estermann (2017): University Autonomy in Europe III The Scorecard 2017, EUA, Brussels, 2017, 44-45.

[16] Németország esetében csupán három tartomány intézményrendszerét vizsgálta a felmérés.

Kategória: FelnőttképzésKormányzásKözérdekEgyházak és közszolgáltatásokEurópai UnióHírgyűjtemény: Közjogi Albizottság: Korábbi hírek: Felnőttképzés: Közrendészet és magánrendészet: Közigazgatási bíráskodás: Közérdek: Helyi Önkormányzatok: Land grabbing: PPP: Energiakornyezet: Tudományos folyóirat: Foreign Investment and International : 
Kutatócsoport2
Ellenőrizve
2 óra 49 perc ago
Feliratkozás a következőre: Közjavak RSS hírcsatorna